Fővárosi Lapok 1865. szeptember (200-224. szám)
1865-09-16 / 212. szám
212-ik. sz. Szombat, September 16. k***»1”“11 *■*»». »”›«›‡»««” 1.Második évfolyam 1865 Előfizetési dij: Félévre........................8 frt. negyedévre ... 4 frt. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve minden *~.ap , koronkint képekkel. FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Lipót utca 1. sz. 1. em. Hirdetési dij: negyed hasábos petit sor 5 kr Bélyegdij minden igtatáskor . . . 30 kr KÉT BOKRÉTA. Beszély. Báró Podmaniczky Frigyestől. (Folytatás.) Férfi, ki egyszer már képes volt ily bánásmódot követni oly nő irányában, kinek szerelmet s hűséget esküdött, alig számolhat azontúl hitelre vagy bocsánatra; a jelen esetben anyival inkább, mert, mint alkalmilag megtudom, Arthur felette könnyelmű s változékony jelleműnek mondatott mindazok által, kik őt közelebbről ismerték. S mégis . . . ba érkeztem után, az első néhány találkozásom alkalmával azon szomorú tapasztalást kelle tennem, hogy Méta sokkal több elnézéssel viseltetik Arthur irányában, mint amenyire érdemesnek s feljogosítottnak tartottam. Előítéletek által félre nem vezetett észlelődő gyanánt mérlegezem, mi nemű súly billentheti majd Méta részéről a serpenyőt Erwin vagy Arthur előnyére. Az egyik rész felöl vagyon, biztosított világi állás, szakítás a művésznő bizonytalan pályájával s nyugalmas elhelyezkedés kínálkozott — háboritva az egykori csalódás rémképei által. A másik kilátás, önzéstelen benső szerelmet, elvi életiránybeli rokonságot, a magasztalással határos megbecsülést, s a szivek egymás iránti áldozatkészségére alapított boldogságot mutatott, a melynek birtoka, önművünk s önteremtményünk gyanánt kétszeresen becses lévén, egyedül a rokonelvek s érzelmek sugalta erőmegfeszítés által biztosítható a jövőre nézve. Amaz megszerzi a külviszonyok után itélők s a külsőségeket áhitozók kenetteljes helyeslését — ez kivívja a lelkesedettek, a kedély s szív bajnokainak szerencse kívánalmait. Rendkívül érdekesek voltak a figyelőre, szomorúak s lehangolók a résztvevő barátra nézve Erwin e harc alatti gyötrelmei, mert míg szive minden áron végső harcra kívánt kelni Arthurral, addig önzéstelen szerelme, Méta habozása, s ennek nyomán az ifjú fél-felmerülő kételyei, akaratlanul azt sugalák , hátha egyedül az Arthurral megújuló viszonyból fejlődhetik azon kielégítő állapot, mely Métát megnyugtatná s boldogítaná. A művésznő mintha harcra kelt volna önmagával, olyformán tüntette ki Erwint épen akkor s oly körülmények között, mikor az Arthurnak leginkább fájhatott; míg az egymást érő csapások után, mint balzsam az ejtett sebre, úgy jön az elhagyott ara által elismerve néha, alkalmilag bűnbánó megadást mutató viselete. Mások végzetébe irányt adó hatalom gyanánt beavatkozni nem lehet senkinek feladata — ki tudná az ily eljárás irányában a felelősséget elvállalni ? — Ugyan ez oknál fogva nem tartottam magamat feljogosítottnak arra: felhasználni mind azt Arthur ellenében, s igy tehát Erwin előnyére, mit megtudni nem * * * Barátom nem tartozott azon hiú s ^_higyelejűek sorába, a kik ily csapások alkalmával egyedül s kizárólagosan azon sértett önérzet által irányoztatnak, mely azt súgja nekik : más nyerte el azt miután te sóvárogtál, le vagy győzve, porba tiporva; hiúságod meg van sértve; s vetélytársad szemei előtt semmivé vagy zúzva. (Folyt, köv.) nézve, ki a társaság minden rétegeivel mintegy kötelességszerüleg megszokott ismerkedni. S mégis soha békétlenebbül nem tűröm a „nonintervenion“ jelenleg szentesített elvét, mint ez esetben. TVM*Sfl fölülV.W.t. I tartozott épen a nehéz feladatok közé oly emberre nyilván lapunk nyolcadik évnegyedére, az előfizetések mielőbbi megújítását, s vállalatunk szíves terjesztését kérjük. A közönség részvétét folyvást élénk, tartalmas, minden kérdésben szabadelvű irodalmi napilappal kívánjuk viszonozni. Az országgyűlés megnyíltával tollrajzokat és jellemrajzokat is adandunk. Külföldi levelezőink számát folyvást szaporítjuk. Előfizetési ár az okt.dec. évnegyedre négy forint. Az összegek minél előbb Emich Gusztáv kiadó hivatalába, barátok tere 7. sz. a. küldendők. Ez idő tájban Arthurnak egy uj szövetségese támadt, kinek befolyása úgy hiszem leginkább hatott Méta utóbbi cselekedeteire. E szövetséges a hercegné udvari hölgye volt, ki régebben ismerte ugyan Métát, — mikor még családi nevét viselte — de mióta a művészi pályára lépett, meghidegült iránta. Erwin könnyelműségét eláruló s célnélküli, de Méta által mégis viszonozott udvarlását adván okul. — Erwin ugyanis az udvar körében nem jó hírben állott, mert rangot, kiváló tehetséget, valódi erkölcsi alapot nélkülöző, csak túlzó elvei által feltűnő „Wähler“-nek tartatott az irányt adó körökben. Ez udvari hölgy véleménye szerint, Métának Arthurral való kibékülése, mindkettőre nézve a Phönix varázslatával érne fel — menyiben megújulva s botlásaikat a feledésnek átadva, bontakoznának ki ama kétes állásból, mely most jövőjüket, kilátásaikat s állásukat veszélyezteti. Nincs biztosabb kelepce, mint nő előtt más nő ellen szólalni fel; ilyenkor megindul azután azon ár, mely elseper mindent, s meztelen valóságában tárja elénk a valódi érzelmeket. Ugyanezen eljárást követtemén azon udvari hölgy irányában, kinek Métához való közeledését tapasztalván: célszerűnek véltem megtudni terveit, vagy legalább őszinte véleményét. Alig ejtek előtte néhány szót a művésznő ellen, s már is — szavamba vágva — kiöntő előttem keble falánkos fájdalmát e vesztének induló barátnője felett, s egyszersmind tudata velem amaz, általam fentebb említett terveit, melyek nyomán őt a kárhozattól megmenteni leend egyedül feladata. Erwin, a szerelmesek ösztönszerű tapintata által kalauzolva, mielőtt még velem szólhatott volna ez új ellenéről, máris gyanitá : minemű befolyás vagy szándék segíti s készíti elő a két barátnő újbóli közeledését. Keblére önsúly gyanánt nehezedett a közeledő vihar rekedtsége; a feldúlt kedély fergetege nyomban követte a menekülést kereső lépteit ; várta minden percben a tornyosuló felhők mögül mint hull alá fejére a mindent magával sodró villámcsapás , s mégis bízott, remélt, hitt — mert szeretett lelke egész erejével. Egy napon a w.....i angol kertben sétáltunk föl s alá. Erwin épen taglalgatni kezdő benső elragadtatással : Méta mi előzékeny, mi vonzalomteljes viseletet tanúsított irányában a múlt napok alatt, — midőn egy velünk szembe érkező ismerősünk elmondá nekünk : Métának Arthurral ma megtörtént újbóli eljegyzését. Kegyed látta tegnap Erwint; az elmondottak nyomán ismeri akkori kedély hangulatát — nem szükséges tehát taglalgatnom, minemü befolyással lehetett ez ember kedélyére, e vele ily váratlanúl s meglepő modorban közlött hir. * * * EGY OROSZ MÓR KÁROLY. — Puskin beszélye. — (Folytatás.) Mindnyájan nevettek. Csak Desforges úr nézettr tányérjára. Nem figyelt a társalgásra, mely előtte idegen nyelven folyt. Csak a kitörő kacaj tette egy kissé figyelmessé. Akkor föltekintett, szemei végig siklottak a nevető arcokon, s egy percig Pafnutits arcán állapodtak meg, aki teljes diadalérzettel gyönyörködött az élce által előidézett hatásban. Aztán a nevető ismét magába mélyedt, és késével kezdett játszani. — Ami azt illeti, — folytatá Troikuroff a társalgást, — nálad nem hiába kopogtatna be, ha épen oly kegyeletes akarna lenni, hogy atyja adósságát lerója. Pafnutits vörös arca elsápadt. — Nálam?listen ments’! Rosz időket élünk. ! Az én pénztáram bizony teljesen üres. — Ne beszélj Pafnutits Antal. Ismerünk mi jól. Hát mi az ördögre adnád te ki a pénzt ? Otthon úgy élsz, mint egy disznó, semmire sem költesz, látogatásokat nem fogadsz el, s a mikor csak lehet, a más asztalánál törlöd meg szádat. Azonkívül jobbágyaidat nyúzod s rengeteg jövedelmed van. — Nekem ? Én teremtem, ki hallott ilyet? Higyjétek el, teljesen tönkre vagyok téve. Erőszakoltan mosolygott s egy nagy darab pástétomot tömött szájába, hogy a háziúr gorombaságait annak segélyével könnyebben elnyelhesse. Troikuroff békét hagyott neki, de föléledt sértegetési vágya uj áldozatot keresett. Az isprawnikot szemelte ki, aki az asztal végén, a francia nevelő mellett ült. — No, isprawnik úr! — szólt hozzá gúnyosan. — Hallod ? Dubrowski még mindig garázdálkodik. Mikor mutatod már meg, hogy mit tudsz ? Mikor fogod el ? Az isprawnik zavarba jött, erősen hajlongott s lenyelve a szájában tartott falatot, habozva felelt: — Mindent el fogok követni, nagyméltóságu uram. — Hm, mindent el fogsz követni! Régen mondod már te ezt! — Az igaz, nagyméltóságu uram. Ismét mindenki nevetett. A nevelő újra föltekintett tányérjáról, de nagyon kevés érdekeltséget mutatott a nevetés iránt. — Legalább őszinte a jámbor! — szólt Troikuroff derült hangulata folyamában. — Ez összeegyeztethető gyámoltalanságával. Hej, csak az öreg isprawnik ne égett volna meg, régen vége volna az egész rablóhistóriának. Hanem így ! persze! Mi újság különben Dubrowskiról ? Hol látták utójára ? — Én nálam uram! — szólt élénken egy fiatal nő. — Múlt kedden nálam ebédelt. — Hm ! és vacsoráit is ? — kérdé Troikuroff célzó gúnynyal, hogy a fiatal nő fülig pirult és igen neheztelni látszott. Mindenki Lavisna Annára, a fiatal özvegyre tekintett, aki lángoló arccal nézte le Troikuroffot goromba vágásáért. És így felelt: — Akármit mondjon ön, Dubrowski derék ember! — Hogy-hogy ? Magyarázza meg. Nem látja, hogy az isprawnik mint hegyezi a füleit. Vigyázzon ! — Nem bánom ! Hallják önök, ami velem történt. Először is tudniok kell, hogy Wannikhám (Iván) Péterváron jár iskolába. Nem sok pénzt szoktam a fiúnak adni, hanem mégis... a fiú növekszik s mindinkább többre van szüksége. Két hét előtt kétezer rubelt küldtem számára a postára. Kormányzóm vitte a városba. Természetesen megfordult Dubrowski az eszemben, a küldést nem