Fővárosi Lapok, 1866. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1866-09-01 / 199. szám

hagyatva, s használatlanul maradt ott, a a legközeleb­bi télen örökös jég bob­tá el halotti szemfödelével; és a gadmeni völgy lakói a bűvös hegedűsről Gyger — eredetileg Geiger — vagy Gyglis-alpnak, hegedűs-hegynek nevezték el. II. Az erdők leánya. A sand­-galli felföldön, a wallenstädti tó és a Rajna-folyam közt lévő szép völgyszoroson sok min­denfélét regélnek azon szellemek és kisértetek felől, kik az erdőkben és barlangokban, a sziklákon s mély látványokban laknak. Gyakran vonul el ott a szilaj vadász „halló hajrá“ kiáltásival s kutyái csaholásával; míg alant a föld mélyében hegyi törpék tanyáznak, kik aranyat és ezüstöt készitnek, olykor-olykor egy szegény pásztort ajándékozván meg azzal. A hegymagaslatokon némely ételen a boszorká­nyok táncolnak, és a pásztorok versbe foglalt áldást kiáltanak ki az alpokra, hogy magukat és marháikat megóvják az ördögök támadásaitól. Vannak ott erdei vad emberek is, a szelidnél va­lamivel kisebbek, de a törpéknél nagyobbak, erőtel­jes, komoly és ügyes férfiak, takaros, hallgatag és dolgos asszonyok, kik a völgy lakóival állítólag min­dig jót tesznek, mihelyt velők érintkezésbe jönnek, s jótetteiket gonosz csínyekkel s idétlen kíváncsiság­gal nem jutalmazzák. Több évvel ezelőtt egy ember, Fild faluból a wisli tanyára ment, mely a hegymagaslaton Fild és Azmoor közt fekszik. A kis telepnek már majdnem első házaihoz ért, midőn egy fiatal leányka lép elébe, mintegy tizenkét éves, kicsiny és csinos külsejű, mint a gunzeni és alvieri vad emberek gyermekei. Kényezve panaszta el, hogy szülei nincsenek, s nem tudja hol találjon menhelyet; mint még csecse­mőt szegény emberek ajtaja elé tették ki, hanem ápo­ló gyámjai most elhaltak, s most már szolgálatba kell állnia. A jószivü embernek megesett rajta a szive, ma­gához vette őt, s oly jól bánt vele, mintha csak saját gyermeke volna, de a kis leány is jól viselte magát, szorgalmas és ájtatos volt, hanem félt az emberektől s kerülte őket, s ritkán lehetett rá­venni, hogy a ház eb­be menjen ki vagy föl az alphegyekre. Mindazáltal némely öreg asszony azt állítá, hogy a kis leány a vad emberek fajából való, s minden szombaton látatlan elhagyja a házat, hogy rokon­társ­nőivel bebarangolhassa a hegyeket; vasárnap reggel már ugyan megint otthon van, hanem a kulcslyukon bújik be, vagy egy fecske vagy fehér macska alak­jában jön vissza, mielőtt még valaki fölébredne a háznál. A leányka már több évig lakott a házban, na­gyobb lett, de még mindég gyöngéd és csinos s rózsa­színű arcai fölött izzó tűzként ragyogtak szemei. A ház fia vele együtt növekedett föl, egy csöndes, ko­moly fiú, ki a többi falusi fiú fölött nyugodt magavi­selete s a vad és nyers mulatságok iránti utálata által tüntette ki magát. Ily tulajdonokkal miként is maradhatott volna érzéketlen az ő kis fogadott testvére szépsége­s jó erkölcsei iránt, ki a többi durva falusi leányhoz oly kevéssé hasonlított! Már mielőtt a szülők gyanították volna, szerelméről beszélt neki s kívánta, hogy ő is nyilatkozzék. Azonban a kis­lány vonakodó volt, de a mint egy ízben csak kettecskén maradtak a háznál, kitárta előtte szivét s mondá neki: „Lásd, én téged lelkem­­ből szeretlek és bizony szeretnék nőd lenni, hanem én valóban az erdők vad leánya vagyok, s mielőtt beleegyezném, meg kell kérdenem anyámat; ma este megtudom akaratát ott a meredek sziklafalnál, mely a zavaros pataknál az országút közelében nyú­lik föl. Ne félj anyámtól, ő téged már sokszor látott s figyelt rád, mikor az erdőn fát vágtál és szeret téged, majdnem úgy, mint én. De talán ő sem teheti, a­mit mi kívánunk. Engem egy gonosz törpe üldöz szerel­mével, s nagyon kell tőle óvakodnunk, hogy kárunk­ra ne váljék. Neve Muggenstutz , engem embereim fekete fahéjnak neveznek. Tehát csak türelem, végre mégis csak jó lesz ebből.“ Erre csakhamar haza­jött a gazda, s miután a többi házhoz tartozó is visszatért, estelizés végett asz­talhoz ültek. Ekkor a gazda így kezdett beszélni : „Ma különös dolog történt velem, mit nem bírok meg­érteni. A­mint a zavaros patak melletti sziklafalnál bikáimmal elvonultam, egy hang felülről így szólott hozzám: „Hé igahuzó, hallgass meg, figyelj rám bi­kahajcsár ! Mondd meg a fekete fahéjnak, hogy meg­halt a törpe Muggenstutz.“ — Most már mit tudom én, ki az a fekete fahéj, kinek e hírt átadnom kell?“ Alig végző beszédét, a kis leány elhalványodott, gyorsan fölkelt úlhelyéből,s keservesen sírva, búcsúz­ni kezdett. „Így hát el kell mennem! — szólt a vad leány — és talán soha többé nem látjuk egymást! — Kö­szönet mindazon jóért, miket velem tettetek , éljetek boldogul!“ Ezzel az ajtóhoz sietett,s mielőtt még valaki kö­vethette volna, a hegynek fölfelé menve,eltűnt. És so­hasem jelent meg többé. Az oly hirtelen elhagyatott ifjú anyira búsult kedvese elvesztén, hogy nem sokára kivitték a falu temetőjébe. Ezóta fönt a hegyen két fehér alakot látnak jár­ni kelni, s a sziklafalnál a szellemeidtől megijedő lo­vak vágtatva futnak el. Olykor a szikla tetejéről tisz­tán lehet e szavakat hallani: „Hé vándor! figyelj rám ! Mondd meg Fild faluban, hogy a törpe Muggen­stutz mindkettőt föltalálta.“ És ha erre föltekint valaki a magasba, fönt a falon három ködszerü alakot vesz észre, merevül alá­nézve a Rajna folyamba, mely lent a mély völgyben fehér hullámait, ágyának fekete sziklaormai fölött zúgva hömpölygett. Közli: Imreit Fővárosi hírek. *B. Kemény Zsigmond, a „Pesti Napló“ szerkesztője, tegnapelőtt külföldre—talán Svájcba— utazott. Nem a mindennap máskint zongó miniszteri hírek elöl menekült-e el . * Tótt­ Lőrinc néhány nap előtt súlyosan megbetegült, s barátai, tisztelői aggódtak állapotán. Most már örömmel írhatjuk, hogy minden veszélyen túl van. * A „pesti unió dalárda“ ma este tartja meg 32-dik dalestélyét, táncvigalommal összekötve a Tüköry-sörcsarnokban. Ez alkalommal a Deák és József terekről társaskocsik fognak e múlató helyig közlekedni. * Ha a kolera nem enyhülne fővárosunkban ez esetben — egy német lap szerint — Császárné Ő Felsége gyermekeivel együtt el fog költözni Budáról. Azonban — a­mint beszélik— a járványos betegség néhány nap óta folyvást csökken ott. * G­r­ü­n J., ki eddig a zenekedvelő hannoverai király hegedűművésze volt, most, ez udvari zenekar gazdátlan állapotra jutván, fővárosunkban fog letele­pülni. Hir szerint órákat is fog adni a hegedűn. Jó azoknak, kik e hangszeren tanulni s tökélyesülni akarnak. * A kereskedelem és ipar nagy fokú pangására mutat, hogy míg a piaci forgalomban kevés a pénz, addig a pesti takarékpénztárnál e napokban is fél millió forint kiadni való gyűlt össze, melynek egy nagy része máig is hever. Különös, hogy birtoko­saink nem kapnak az ily hatos kamatú pénzen, s inkább tőzsérektől és uzsorásoktól kölcsönöznek drá­ga áron. * Egy fiatal főúr, a magyarországi egyik legnagyobb majorátus örököse, e napokban fennhan­gon téve az állatkertben azt az észrevételt: „mily bolondság becsukva tartani ez állatokat, holott arra valók, hogy szabadon eresztve kutyáinkkal fogassuk meg!“ Az ifjú úr nyilván azon szép hitben él, hogy valamint az egész világot, úgy benne az állatokat is azok számára teremté az isten, kik vadászkutyákat tartanak, s a sportban lelik fel földi üdvöket. Remél­hetőleg e léha gondolkozásm­ód kissé komolyabbá válik nála akkorára, a­mire majd a haza egyik szü­letett oszlopává korosodik. * A Teréz­városban a városkapitányság sorba vizsgáltatja a házakat.Ott öten hatan is laknak egy egy kis zugban, a­mi a közegésségi állapotra igen kártékony. Ezen akarnak a vizsgálat által se­gíteni. * Eg­y bécsi lap azt írja, hogy a koronaher­ceg egy kirándulást tett Budáról Pestre minden kísé­ret nélkül. Ezt most alaptalannak nyilvánítják. * Hogy sok embernek egy szűk helyen való együtt lakása mily veszedelmes, tanúsítja az a szomorú eset, melyet a „P. Tageblatt“ közölt, neveze­tesen, hogy az aradi utca egyik házában e napokban 10 együtt lakó egyén (mind a napszámos osztályhoz tartozó) esett kolerába. Tisztaság, jó levegő s a szo­bák szellőztetése — ez most a feszültség. Közelebb „A légzés“-ről szóló s egyik szép jövőjű fiatal tudó­sunk tollából közlött tárcacikkünk jól leírja, hogy mily vétket követnek el maguk ellen, kik szobáikat huzamosb ideig csukva tartják. Óhajtjuk, hogy az ily közlemények mindazokat megtérítsék, kik eddigelé nem sokat törődtek az egésségtan szabályaival. * K­u g 1 c r műkereskedésében két keringő („Deux Valses“) jelent meg Gobbi Henriktől, zongorára, s ajánlva gr. P e­j a c 8 e v i c h n é sz. Prandau Alvine bárónőnek. Csinos, könnyűd kerin­­gök, miután azonban valami világszerű elterjedésre nem igen számíthatnak, magyar cími­attal is beérhet­ték volna. Áru borítékban 80 kr. * E napokban egy pénztárcát találtak, melyben jelentékeny készpénz és 6000 ftnyi érték­papír van. Jelenleg a városkapitányságnál van letéve, hol tulajdonosa átveheti. * B a r S C h t úr, ki múlt vasárnap jól jövedel­mező tűzjátékot tartott a városliget hátsó részében, 40 forintot adott át a városligeti tó jövedelmeinek szaporítására. — 823 — ‘Milyen lesz a szeptember? A prágai híres időjós megmondja azok számára, a­kik hisznek az időjóslatokban. Szerinte az egész hónap tartósan vidám s napfényes teend, néhány délután és este zivataros esők, különben szélcsöndes éjek, sok reggeli harmat és köd. Bárha igaza lenne. Akkor jól megérik és édesedik a szőlő. * A „budai dalárda“ újabb jelét adta azon testvéries, baráti viszonynak, mely annak kebelében az egylet legszebb gyarapodására létezik. Augusztus 27-én elnökének, Nagy Ágostonnak névnapja előes­téjén szerenáddal tisztelegvén, egy díszes albumot adtak neki át, mely az összes működő tagok (105) fényképezett arcképét tartalmazó. Mind az album­képek, melyek Canzi és Heller jeles műterméből ke­rültek ki, mind az album kiállítása, melyet Boldini Rudolf budai könyvkötő készített, valódi példányai az e nembeli munkáknak. De az elnök is szépen vi­szonozta e megtiszteltetést, mert az egylet működő tagjait augusztus 29-én a budai polgári lövölde helyi­ségeiben barátságos estélyre vendégesül meghiván, az egylet pénztárának a közelgő zászlószentelési ünne­pély alkalmából 250 frtot ajándékozott. Anyiszor volt már alkalmunk Nagy Ágoston úrnak ilyszerű lelkes adományait tudatni, hogy hamarjában meg se tudnék határozni azon százak számát, melyeket e de­rék férfi a vezetése alatt álló egyletnek egy év foly­tán ajándékozott. Az egyleti évkönyv majdan megle­pő képét fogja feltüntetni ez áldozatkészségnek, mely csak az ügy iránti valódi lelkesedésből veheti forrá­sát, s melynek példáit csak ott találhatjuk,hol — mint a „budai dalárda“ kebelében — valódi ügyszeretet, szakavatott lelkes vezetés s a tagok közötti meleg, baráti viszony és összetartás egyesülten segítenek el­érni a kitűzött célt. V­idék. ** Pozsony, bár közelebb volt a poroszok­hoz, mint Pest, s dacára hogy a poroszokat vádolják a kolera szállításával, egésséges maradt, s hire hamva sincs a kolerának. ** Hymen. Kempelen Béla, egri fiatal ügyvéd, e napokban vezette oltárhoz Eger egyik leg­kedvesebb hölgyét, Barbhetty Irma kisasszonyt. ** A békés megyei gazdasági egyesü­let szept. 10 én Csabán a kaszinó termében gyűlést fog tartani. Ez alkalommal Trefort Ágost egyleti al­­elnök emlékbeszédet tart Klauzál Gábor fölött, ki nemcsak hű hazafi, bölcs államférfi és jeles politikai szónok volt, hanem az ipar, kereskedelem és közgaz­daság első munkája is. ** A kassai ágost. hitv. protestáns hitköz­ség aug. 26-án ülte meg egyháza fölszentelésének 50 éves jubileumát. A templom ünnepélyesen volt földi­­szitve, s az ünnepélyen minden hitfelekezethez tarto­zók nagy számmal, s a városi hatóság is megjelent. Jelen volt egy tisztes agg is, ki a templom alapköve letételekor mint községi tag az egyik szertartásos ka­lapácsütést tette. Az ünnepély alatt magyar és német egyházi szónoklat volt. ** A győri színházban a közeledő téli idény alatt Bényei jól rendezett színtársulata fog működni. Az előadásokat szept. 29-dikén kezdi meg. Bécsi hírek. *** A „A W­andere­r“ csütörtöki számában a pesti állatkertről a következőket ol­vassuk : „E vállalat létrejötte nagy horderővel bír, s erkölcsi következményeinél fogva kiváló mozzanatot képez magánvállalkozásaink történetében. Az állat­kert nevezetesen, mely máris a közönség kedvelt mu­latóhelyéül és pompás parkká lenni ígérkezik, az aristocratia részvéte nélkül jött létre. Egyszerű polgárok, iparosok s néhány szak­ember tervezék s vitték ki e kertet, a városi tanács pártolásával. A részvétre felhívott aristocratia telje­sen távol maradt. Csak gróf Pálffy János épittetett saját költségén egy zenecsarnokot. Az állatkert mégis létrejött, s a jelen eszélyes igazgatás mellett egyik legjövedelmezőbb intézetünkké válhatik. De mi nem ebben keressük e vállalat horderejét, hanem azon körülményben, hogy Pest polgárai, kik eddig minden vállalat élére egy-egy mágnást hívtak meg, nem is hívén, hogy a mágnások részvéte és beavatkozása nélkül valamely vállalat létre jöhet és boldogulhat, most végre azon tudatra jutnak, hogy mágnások rész­véte nélkül, csupán tőke és értelmiség által is létre­jöhet oly vállalkozás, mely a városnak díszére szol­gál, s mely a tudomány érdekeit előmozdítja. E tuda­tot az a körülmény is támogatja, hogy egy más, szin­tén Pest városa érdekében álló vállalkozás, t. i. a víz­­vezetés, melynek élén gróf S­z­a­p­á­r­y Antal áll, egyelőre meghiúsultnak tekinthető.“ A cikkíró elmondja, hogy a háziurak e vállalattól visszaléptek, mert míg eleintén egy 500,000 ftos tervről volt szó, az elnöklő gróf egy két millióba kerülő külföldi ter­vet akart keresztülvinni, mely a háziurakat bizonyos menyiségű víz fogyasztására egész éven át kényszerí­­tette volna. „A vállalat elmaradt — végzi cikkét a

Next