Fővárosi Lapok, 1866. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)
1866-09-16 / 211. szám
re elébb akad helypótló művész, mint azokra, melyek mesterkéletlen vigságot, természetes humort, s — sit venia verbo — ragályos jó kedvet igényelnek. Idővel Anschütz és Rettich helye kipótolható, Beckmanné alig A„fröhliche Fritz“-cel együtt a Burg színházból hosszú időre kiköltözött a szívből jövő nevetés. Ebben a járványos időben az ember ki sem jő a gyászbeszédek írásából. Ha eddig víg emberről szóltam, ki komolyan halt meg, most valami komolyról kell említést tennem, ami vígan múlt ki; már t. i. anyiból vígan, mert halálában több az örvendeztető, mint életében volt. A „Constitutionelle Oesterreichische Zeitung“ (halld magyarom, és ne nevess, „alkotmányos osztrák“ — ez volt a neve.) harminc évi hányás-vetés után, a kormány útjain forgó kereke nem egyszeri zsíros kenetének fölvétele után, előfizetési aszkázban kiszenvedett, és a közönség figyelembe vétele nélkül bekebleztetett a „Debatte“ ölébe. Hosszú, hosszú évek óta a birodalomban anyi szél nem fújt, a hány felé ez a lap ne forgatta volna köpenyegét. A központosítási rendszert ép oly meleg hévvel karolta föl, mint a szétágazó foederalismust. Sőt volt idő, midőn a dualismus mellett is lándzsát tört. Átláthatlan tömjén felhőbe burkolt minden ministert, s mély gyászt öltött, ha ura és gazdája elveszte hatalmas rangját, a mi azonban legkevésbé sem akadályozta, hogy az utána jövőt harsány trombitaszóval és fülrenditő örömrivalgással ne fogadja. Szép, egyenes országút, jogos álláspont, tekervényes járda, meredek pálya, sáros ösvény — ez neki mindegy volt, ő elment mindenhová, ha — tarisznyáját jól megrakták. — „Einen bessern Mann, den find’ ich nicht!“ Így kiálthatnak föl a kormányférfiak Uhlanddal. Béke hamvaira! A halotti hírrovatban benn lévén, egyúttal megemlítem, hogy a kolera férge itt is lassan-lassan tovább fúrja magát. A bécsiek mindazáltal nem igen veszik észre. Mért ? Mert eddig egy ismert egyéniséget sem ragadott ki körükből. Furcsa, a mai világ emberei mindmeganyi törzsökös demokratáknak tüntetik föl magukat, pedig mindnyájan tetőtől talpig arisztokraták. Nem ugyan a születés és előítélet, de igenis a műveit társaság, a finom társalkodás, a szellemi és testi pallérozottság — hogy úgy mondjam — öntudatlan és önkéntelen arisztokratái. Én figyelemmel követem a járvány halottak számát mind Pesten, mind itten, s azt találtam, hogy aránylagosan itt ép oly mértékben dúl, mint ott, s a halottak száma itt ép oly viszonyban áll a népességhez, mint ott, s a pestiek mégis azt tartják, hogy ott borzasztó módon foly a halálangyal aratása, míg a bécsiek tökéletesen semmibe sem veszik, s a leggyávább sem aggódik még. Honnét van ez? Mert a járvány Pesten nemesi áldozatokat választ ki magának, mert ott egy Czuczort, egy Pulszkynét vagy Gyulainét térít a ravatalra, míg itt a „misera contribuens plebs“-sel, az alantabb rétegek népével megelégszik. Hiába, az ember a minőséget s nem a menyiséget nézi. Arisztokraták vagyunk, de a szó magas értelmében! Devecseri L I. Fővárosi hírek. * Előfizetési fölölivasunk mai számunkhoz van mellékelve. Kérjük nemcsak előfizetőinket, hanem átalában olvasóinkat,s ezek száma rendesen több, hogy e fölhívást figyelembe venni szíveskedjenek. Egy sok költségbe kerülő napilap csak akkor verhet igazán mély gyökeret, ha minél több pártolás mutatkozik iránta. Ennélfogva szükségünk van rá, hogy lapunk mindinkább terjedjen, s ez csak úgy lehetséges, ha azok, akik ismerik, és meg vannak elégedve vele, ismerőseik s az irodalombarátok körében ajánlják, terjesztik. Noha a jelen év anyagi viszonyai igen mostohák, mindamellett a jó és szép ügyek szolgálatában álló közlönyök anyiban méltán remélhetik a közönség nem csökkenő pártolását, mert a lapok járatása aránylag a legcsekélyebb házi kiadás, holott az ügy, melyet e lapok előmozdítanak, az egész nemzetnek legdrágább, mert ez a közműveltség ügye, azon eszköz, mely a mai világban egyedül képes a nemzeteknek gyors előhaladást és diadalokat biztosítani. Ez eszköz birtokában történik meg az, hogy egy sokkal kisebb nép rövid idő alatt a legteljesebb győzelmeket vívja ki egy jóval nagyobb hatalmasság fölött. Ezt nem lehet kétségbe vonni, valamint azt sem, hogy a jól szerkesztett lapok nem kis tényezők a műveltség terjesztésében. Legalább úgy látjuk, hogy mennél több lapja van egy népnek, annál erősebb anyagilag és szellemileg a műveltség által. Politikai és szépirodalmi, ismeretterjesztő és szaklapok mind e célra szolgálnak. A fő, hogy gondosan legyenek összeállítva, s a tartalomra fektessék a súlyt. A közönségé a jog : megítélni , ha a „Fővárosi Lapok“ megfelel-e az olvasók igényeinek ? Ha igen , akkor merhetjük kérni a pártfogást, megjegyezve, hogy az előfizetések beküldésére az e célra ide zárt nyomtatott ívet szíveskedjenek használni. *PulsZky Teréz, ez elhunyt jeles nő irói munkásságáról a „Hon“ tárcája, (mert a „Hon“ egy idő óta folyvást tárcával is élénkíti számjait,) néhány sort közöl. Pulszky Teréztől „The Memoirs of one Hungarian Lady,“ (Egy magyar hölgy emlékiratai című könyv jelent meg, mely 15 év előtt Angliában nagy feltűnést okozott. Német fordításban is megjelent. Majd férjével beutazván az észak-amerikai államokat, s egy „Red Black and White“ című politikai és népjellemző munkát irt. Később egy londoni kiadó fölhívására írta „Tales“ című két kötetes regekönyvét, melyet azonban betegsége miatt férje fejezett be. Több folyóirat, lap és vállalat munkatársa volt Angliában, hol nagyra becsülték, s házát tudósok, diplomaták, művészek, politikusok látogatták. Florenchez olasz nyelven irt regéket, s zeneitészete által tűnt ki. Termei a zeneművészet csarnokává lettek. Lányát, az elköltözött Harrietet szintén ő maga tanítá a zenészet alapos értésére s kezelésére. Hazánkba visszatérve, a magyar nyelvben tökéletesité magát. Első és fájdalom, egyszersmind utósógj magyar műve a férje és fia társaságában irt „Regék az olasz földről“ című könyvben egy elbeszélés: : „Amieri Ginevra,“ az 1848-diki florenci pestis idejéből egy sötét kép. Mintha saját sorsát sejtette volna meg! * „Egy 111 agyar, még a régi jó világból“ rövid cikket küldött be hozzánk, avégett, hogy a cigány zenekarokat vissza kellene vinni azon cikornyás, téveteg utakról, melyen most legszebb dalainkat anyira elcifrázzák, hogy némelyikre alig lehet rá ismerni. Mi e tárgyról többször szóltunk már, mert sajnálattal vesszük észre, hogy ez egyik legeredetibb és legköltőibb nemzeti sajátságunk: a cigány zene, folyvást hanyatlik. Nincs többé Bihary, Boka, ki mély érzelmű, egyszerű és lélekteljes játékával minden szívet eltöltött búval és örömmel. A Patikárusok eredeti zenekarát is megvonta a poliglott pesti világ, s Sárköziék úsznak a potpourrikban. Bunkó szintén veszti a magyar kifejezés eredetiségét. Valamenyien a virtuózság túlzott cifráival akarják a füleket esik- s lándozni. A fülnek és nem a szívnek játszanak, s a tarka köntösért eldobják a drága lényeget. Jó magyar zeneköltők és dalkedvelő derék urak legtöbbet tehetnének ez ügyben. Azok figyelmeztessék, ezek szidják e virtuózhatnám népzenészeket. Hogy a cigány hallgat a jó szóra: bizonysága az aszódi zenekar. Mikor ez Pesten játszik, tiszta magyar zenéjüket fölkeressük bárhol is, mint a hamisítatlan bort. (Fővárosunkban mindkettő ritkaság.) S minek tulajdoníthatják ez aszódi zenészek,hogy egyszerű magyarsággal kezelik vonóikat? Annak, hogy pártfogóik, a tősgyökeres szellemű báró Podmaniczky Ármin és lelkes magyar neje, szül. K e g e v i c h grófnő megkívánják, hogy a maga igazában játszák a magyart. Kívánjanak hasonlót mások is , kik a népzenészeket,ha nem is ily nagyúri bőkezűséggel, de legalább módjuk szerint pártolják, s akkor megint hangozni fognak mindenütt a régi jó dalok, a hallgató nóták, palotások, a cifrákkal meg nem rontott dallamok, melyek mellett „sírva vigad a magyar“, s melyeket a szép sajátság iránti fogékonysággal bámul az idegen. Szóval legyünk tiszta igaz magyarok nemcsak érzületben, politikában, irodalomban, hanem zenénkben és táncunkban is. * Budán a szüretet — hatósági rendelet szerint — holnap fogják megkezdeni. A várban pedig a gázvilágítást szombat este alkalmazták először. * A járványnak az egész országból eddigelé — hír szerint — 1085 ember esett áldozatul. * Óriási sajtóKör fenyegeti a „Hon“-t, „P. Lloyd“-ot, „P. Hírnököt“, s ezek szerkesztőit, kiadóit, a Lloyd-társulatot, Emich Gusztávot, a nyomdászokat, egy hirdetésközlőt, és a szobrászati árucsarnok tulajdonosát, Gerendayt. Ki támasztja e port, mely mint egy lavina, oly sokat kiván összezúzni? Komorner úr. „Vajh ki ő ?“ — Pesti sirkókereskedő. S miért támasztja? Egy hirdetés miatt, melyet ama lapok kiadtak, s melyben egy márvány-vésnök óvást tesz Komorner úr sírkőmáza ellen. Innen a harag és veszedelem. Komorner úr olyan bosszúszomjas, hogy mind azonapok szerkesztőit, nyomdászait, kiadóit, (tán még a szedőket is, melyek ez óvást kiadták a hirdetések semleges terében, nem kevesebb, mint egy évi fogságra és 500 ft pénzbírságra kívánja ítéltetni. Shylok óta nem jegyzett föl a világtörténelem fenekedőbb bosszúszomjat! De hallgassunk, különben Komorner úr lavinája minket is eltemethet. * A „Hazánk“ mai száma Mészáros Lázár első magyar hadügyminiszter sikerült arcképét és érdekes életrajzi vázlatát közli. * Egy tárCa Cikkből értesülünk,hogy egyetemi ifjak maguk művelése végett „olvasókört“ képezvén,melyből nagy elővigyázattal minden politizálást kizártak, ezt a kormányhatóság — mint valami veszedelmes, titkos társulatot — szigorúan betiltatá. 871 — * Gróf Andrássy Győ 1 a zemplén megyei birtokára utazik, s ott fogja tölteni az őszt. A miniszter-kérdés alszik — s ettől békén pihenhet. * Igazi takarék-konyháink ezután lesznek csak, ha gyakorlatinak bizonyul be a fölfedezés, melynek hírét Kecskemétről kaptuk, egy oda való érdemes polgártól. „A jelenlegi drága időben, — úgymond ő, — midőn oly nehéz a pénzszerzés, egy igen hasznos, és a háztartást illetőleg örvendetes hírrel szolgálhatunk. A háztartás gondjai közé tartozik a fával való gazdálkodás, az eddig használt takarék-tűzhelyek pedig a közönséges főzés fölött csak azon előnynyel bírtak, hogy az étkek tisztán főzettek, de fa meggazdálkodásról azok használata mellett tulajdonképen alig lehetett szó. De most sikerült Frank Károly kecskeméti rajz- és mértan tanárnak oly takarék-tűzhelyeket találni föl, melyeknél félanyi fa elegendő, mint a menyi eddigelé használtatott, ugyananyi étkek elkészítéséhez. A nevezett tanár szövetkezett egy pesti jó hirben álló lakatosmesterrel, s már is felsőbb helyre folyamodott a szabadalom elnyerése végett, mit ha sikerülene megnyernie, nemcsak a szó teljes értelmének megfelelő takarék-tűzhelyeket, de egyszersmind az eddigieknél csinosabb külsejű, tartósabb és olcsóbb takarék-tűzhelyeket is képes leend kiállítani.“ Óhajtjuk sikerét. * A nyomdászok önképző egyletében ma délelőtt 10 órakor Balogh Kálmán orvostudor tart felolvasást a vér élettanáról. * Ötödik közremény a nemzeti képcsarnok-egylettől. Császárné Ő Felsége képének a m. múzeum részére megszerzése végett újólag következő adományokat küldöttek be: Kassa városa 25 ft.; a sz. Ferenc szerzeti társadalom Erdélyből 20 ft.; b. Vay Miklós 10 ft.; Baky József, Bártfa város, Barthos János udv. tan., Eckstein Rudolf udv. tan., Erdey Pál udr., Felsőbánya város, Gansz Dávid, Herzberg Simon, Márton Lajos, Ferenc szerzeti tartományfőnök Fogarason, Menkes Emil, Polányi József, Rakovszky Károly, Seny József, Szathmáry Mihály, özvegy Szűcs Lajosné, s a váci takarékpénztár, mindenik 5 ft.; Klempa Simon apát 2 ft.; Szabó Menyhért 1 ft. 70 kr.; Cséry Lajos, Nagy Ferenc, Pokorny Gábor, Szaxon János, egy névtelen Vácon, mindenik 1 ft.; Balogi Soma, Brün Frigyes, Horváth László, Kossa László, Kovács Károly, Mike Ferenc, Nagylippényi lelkész, Pereszlényi István, Pulcz Imre, Streit Ernő, Végh Antal, mindenik 50 kr.; Kummer Kristóf, Lubinszky Ferenc, Szimerák Mihály, mindenik 30 kr. ; Bothandy István tdr., Braun József, Bruner Fülöp, Groszman Rudolf, Gullacs István, Kanitzer Géza, Konsz Jakab, Kövik Dávid, Kristó János, Neumann József, Paku Emil, Schiner Imre, Soltész Dániel, Szikszay Albert, Szokojovics Illés, Tóth Ferenc, mindenik 20 kr.; Fleiszig Ádám, Moldvay Imre, Miskolcz Sámuel, Müller Móric, Singer Ádám, Singer József, Städtler Lipót, mindenik 10 krt. Kelt Pesten, 1866. szept. 13 án. Mátray Gábor, egyesületi titoknok. Vidék. ** Sátoralja- Uj helyről megkaptuk az „Izraelita Magyar Néptanító“ első számát. E lap az izraelita tanügynek gyökeres magyarosodása érdekét szándékozik képviselni,és szerkesztőjének, Fischer Náthánnak e téren már szép érdemei vannak. A lap ügyesen van összeállítva, s óhajtjuk, hogy minél nagyobb részvétre találjon, és kitűzött céljáért a legszebb eredménynyel küzdjön. A lap havonkint egyszer jelenik meg, minden hó elején, egy nagy nyolcadrétbe hajtott ivén. Előfizetési ára egész évre 2 írt, félévre 1 írt. ** Sopronban f. hó 13-án húnyt el gr. Széchenyi Pálné, szül. Zichy-Ferraris Emila grófnő , csillagkeresztes és palotahölgy élte 163-dik évében. Széchenyi István egyetlen élő fivéreinek volt neje. Holttestét e hó 17-én fogják N.-Cenken , a családi sírboltba helyezni. Béke hamvaira! Bécsi hírek. *** Bécsi lapok szerint, az eddig folyamatban levő sajtópörök — egy közelebb várható legfelsőbb rendelet folytán — meg fognak szüntetni. G a h I e n Z altábornagy közbenjárása folytán a trautenaui polgármestert és társait, kiket a poroszok még a hadjárat elején elfogtak, most szabadon bocsátották. A megérkezőket a város egész ünnepélyyel várja ; a házakat földiszítik, estére kivilágítják, s a lövész testület és dalárda elébe menős zeneszóval kísérik be. Egy régi adoma Beckmannról. A bécsi lapok sok adomát közölnek e napokban elhúnyt jeles komikusokról. Egy ízben, mikor még a berlini színpadon játszott, Fränkel nevű kritikust minden mozdulatában anyira utánozta, hogy a közönség azon-