Fővárosi Lapok, 1866. október (3. évfolyam, 224-249. szám)
1866-10-02 / 224. szám
ugyanazon menyiségben és aranyban tartalmaz, nogy s tehát a három, alakjára eltérő anyag lényegileg egyenlő; sőt, mi még ennél is nevezetesebb , mind a há- I romnak vegyi összetétele azonos a vérfes hernye összetételével. Ha a szives olvasónak türelme volt előadásunk okát eddig követni, lehetetlen, hogy keblét bámulati tál vegyes gyönyör ne töltse el, föltárulván szemei előtt azon magasztos össefüggés, mely a természet sorrendjében uralkodik; lehetetlen, hogy csudás egy- szerűségben ne álljon előtte az állati és emberi test- nek, a vérnek, a szerveknek kiképződése. A növényi anyagok, melyekből az állatok vére lesz, a vérnek fő alkatrészét, a vérfehérnyét már készen tartalmazzák. A növényevő állat lényegileg ugyanazon anyagokat veszi fel testébe, mint a húsevő. Különböző légnemekből, am. a szénsavból, a légkönegből, a község elemeiből (légeny, éleny) és a földkéreg bizonyos alkatrészeiből állítják elő a növények az állatok vérét; mert hisz a növényevők húsában és vérében a húsevő állatok tulajdonkép csak azon növényi anyagokat eszik meg, melyekből amazok táplálkoztak ; ezen kén- és legenytartalmú növényi anyagok a növényevő állatok gyomrában ugyanazon alakot és tulajdonságokat öltik föl, mint a húsrostány és a vérfehérnye a húsevők gyomrában. A húseledel nem tartalmaz egyebet, mint a növénytápszer tápláló részeit töményítettebb állapotban. Az állati szervezet csak külső alakjára nézve állítja elő saját vérét, de képtelen azt oly anyagokból előteremteni, melyek vére alkatrészeivel nem azonosak. Az állati test magasabb szervezet, melynek fejlődése azon anyagokkal kezdődik, melyeknek előállításával a közönséges tápnövények élete bevégződik. Sok növény élete, amint gyümölcsét megtenni, azonnal véget ér; az évelő növények is ilyenkor életök egyegy szakát zárják be. A szerves összetételek hosszú sorozatában, mely a növény szervetlen tápszereivel kezdődik, föl egész az emberi agy mesterséges összetételéig, nincs sehol hézag s megszakadás. A három légenytartalmú növényalkatrész megfelel a három légenytartalmú állati tápanyagnak ; a búzaliszt sikertartalma megfelel a búszostanynak ; a növényfolyadékoknak a melegben megóvó alkatrészei tökéletesen azonosak a vérfehérnyével, s az általunk utószor említett alkatrész, mely a hüvelyes vetemények magvaiban található, megfelel a sajtanynak. Innen neveik: növényrostany, növényfehérnye és növénysajtany. Minthogy egyedül a növényrostany, növényfehérnye, növénysajtany s az állati sajtany és rostany azon alkatrészek, melyekből a vér fő alkatrésze a vérfehérnye s a test minden határozott alakkal bíró plastikai szervei keletkeznek,azért ezt az öt tápanyagot plastikai tápszereknek szokták nevezni. Mind az ötnek legfőbb jellemvonása a tetemes legénytartalom. Minden mozgás, melyet az állati szervezet végrehajt, mindazon hatások , melyeket agyveleje vagy tagjai által előidéz, a szervezet alakított — plastikai — alkatrészeitől függenek; mindezen alkatrészek a vérfehérnyéből, minden vérfehérnye az állati vagy növényi tápszer plastikai alkatrészeiből származik. Világos tehát, hogy a plastikai tápszerek, melyeket utósó alapjukban a növény teremt elő, forrásai minden erőnek, minden hatásnak és működésnek, melyet az állati — és emberi — szervezet értékei s tagjai által előidéz. A test határozott alakkal nem bíró s legenyt nem tartalmazó alkatrészei, minő a zsír és a víz, semmiféle életszervi sajátsággal nem bírnak, helyeket saját magukban fekvő s működő oknál fogva megváltoztatni nem képesek. Igaz ugyan, hogy ezen alkatrészektől függ a testnek számos physikai sajátsága: a zsir részt vesz a sejtek alakításában, a víz jelen van a test minden bis részében, a víztől származik a csontok fehér színe, a szem szaruhártyájának átlátszósága, az inak selyemfényessége, stb. De mindezen részekben a víz és a zsír csak mechanikailag van fölsziva, mint valami szivacsban, s nyomás vagy oldószerek segítségével eltávolíthatók, a nélkül, hogy az illető szerv alak-a vagy alkotása legkevésbé is megváltoznék; sohasem bírnak saját szerves alakkal, hanem mindig azon szerv alakját veszik föl, melynek likacsait kitöltik, nem tartoznak a test és a táps terek plastikai, élő al- ' katrészeihez. Halmai. Fővárosi hírek. * Két tárgyról beszélnek most legtöbbet fővárosunkban. Egyik az a hír, hogy az országgyűlést mielőbb összehívják, még pedig úgy, hogy már november hóban összeülhessen. Másik a járvány, s ezzel kapcsolatban a múlt heti vihar a városházban napi sajtónk és annak képviselői ellen. Valóban szörnyű dolog, amit ez a sajtó csinál. Világít, mint a nap, úgy hogy lámpás nélkül is meg lehet látni mellette a szemétdombokat a dunaparton, a molnártónak rohadékkal való töltését, a vá-sári bódék rondaságát, a piszkos csatornákat s mindazon mulasztásokat, melyek ifjú fővárosunk kellemetességei közé tartoznak az elöljáróság kegyességéből. Szörnyű dolog, hogy ez a sajtó mindent kibeszél, holott egész kényelemmel hallgathatna, s a polgárság érdekeit előbbrevalónak tartja, mint az egyesek kényelmességét. Nem csoda, ha múlt hét végén Rottenbitter főpolgármester oly erélylyel, melyet a kolera ellen fordítva, hálásan üdvözöltünk volna, kelt ki a sajtó ellen, s a kormány segélyét kérte a lapok kritikái ellen, továbbá szigorú vizsgálatot és a gazok eltiprását. (Mi is ezt óhajtottuk, a szemét és giz-gaz ellen indítandó irtóháborút ; persze mi az utcait értettük, főpolgármester úr pedig a hírlapírodalmi canaillet ) De mi volt ez a kitörés Havas Ignács úr keresztyéni szekundálásához ? Neki is szigorú eljárás kell a gazok, a sajtó és képviselői ellen ; a polgárságnak ily elégtételt kíván! Soha ilyet! A polgárság megbüntetni kívánná a sajtót, mivel az a polgárság érdekei mellett küzdött! Bizony e fölfordult világban sok minden történhetik, de ilyesmiről a mi „iskolás bölcsességünk“ nem is álmodozott! Kalap- ! levéve kérdjük meg Havas Ágát, hogy ama „beküldött“ megrovások kiktől eredtek, ha nem a város különböző polgáraitól, kik fölkiáltottak, mi csak helyet adtunk nekik, hogy kiálthassanak, mikor talpuk alatt ég a föld! Ezért aztán bizony még megérhetjük, hogy a városi szemét helyett minket söpörtetne ki a városi tanács. Bizonyára megtenné, ha módjában állana. Azonban e lírai kitörések ellen meg van a mi elégtételünk. A városi ülésre küldött kormánybiztos, Jankovics Görgy úr, még azon gyűlésben hallható, hogy az egésségügyi bizottmány kidolgozott s a helytartótanács által elfogadott munkálata mindez ideig csupán csak terv maradt. Azt is hallható, hogy a közkórházba csakugyan vittek kolera betegeket, s csak most, a járvány második hónapja végén láttak hozzá, hogy külön orvosokat vegyenek föl. Enyi untig elég a sajtó igazolására. Ennélfogva tisztelt uraim, jobb lett volna a sajtó kikeléseire nem súlytalan ingerültséggel telelni, hanem tiszta utcákkal, levesosztással, külön kórház berendezésével és erélyes munkálkodással. * Hilfaj színtársulata, mely a drámai előadások fölemelését tűzte ki céljául, e napokban indult Győrbe, hol három hónapig fog működni, s aztán Szegedre indul, ha csak addig meg nem nyitják a budai népszínházát, mely örvendetes esetben a társulat e helyen szeretne előadásokat tartani, összetanult, válogatott műsorával. Kívánatos lenne, hogy ez óhajtása teljesüljön. * Ceresa Lajos múlt szombaton a „Faust“ ban vett búcsút a nemz.színház közönségétől. E búcsúelőadásnak semmi kiválóbb színezete nem volt. Szokottnál nagyobb közönség nem jelent meg, s maga a búcsúzó tenorista sem igyekezett énekével és játékával érzékenynyé tenni az elválás pillanatait. Azonban a karzatról s üres páholyokból láthatlan kezek sok koszorút és bokrétát dobtak számára a színpadra. Ez már így szokott lenni : Rottenbiller Lipót úr benyújtó kérvényét a végett, hogy a főpolgármesteri hivataltól visszaléphessen. Legalább így írja a „Pester Tageblatt“, ez eleven kis német helyi lap, mely többé nem elevenkedhetik , miután vasárnap megszűnt létezni Ellenben a „Magyar Világ“, dacára az ellenkező híreknek, folyvást folytatja pályafutását. * Philharmóniai hangversenyekre ez idén — mint látszik — számíthatunk. Legalább a rendező bizottmány megkérdezte Kubinyi Ágoston urat, hogy vajon a múzeum dísztermét megkaphatnák-e e célra? A múzeum igazgatója azonnal a tárnokmesterhez fordult, hogy megkérdje : vájjon kilátásban van e a nemsokára összehívandó országgyűlés ? mert ez esetben a díszterem országgyűlési bútorait nem lehetne kihordatni a hangversenyek végett. Mily feleletet kapott , nem írják a lapok, pedig ez volna a legérdekesb. * A népszínházra nézve tehát azt a választ kaptuk, hogy Havas Sándor helytartó tanácsos úr e tárgyban csak mint városi ügy elöladója szerepel, s így a művészeti oldalra nem is reflektálhat. Szerintünk egyik legtöbb baj az, hogy ez összetartozó egy kérdésből kettőt csináltak, így valóságos amphibium lett belőle. Keressük a vízben, s azt fogják mondani: a szárazon van; keressük a szárazon, s a vízbe fognak utasítani. Most azonban maradjunk egy kissé a tárgy városügyi oldalánál ! s kérdezzük meg: várjon ha Buda városa szegény, nem azt kívánja e érdeke, hogy ez intézetet megnyissák s jövedelmezővé tegyék. Most évek óta alig van haszon belőle, míg az előadásoktól szívesen fizetnének bért, ha már Buda városa a magyar színészetet nem támogatni, hanem terhelni szándékozik. Továbbá, vájjon nem áll e érdekében egy szegény városnak, hogy lírjon oly intézetet, mely szembetűnő pénzforgalmat csinál, egy nagy családot éltet, növeli a fogyasztók számát, sok munkát ad a kézműveseknek, a boltokban gyarapítja az eladás élénkségét, s hasznára van az iparosok és vállalkozóknak.Ez közrenaszon ugyan, de igen lényeges haszna tenne Buda városának. Nézetünk szerint az a baj, hogy ép ez ügy városi oldalát oly régóta nem kívánják elvégezni, mert hiszen ha ezzel egyszer rendben vannak, akkor a színügyi kérdés megoldása legfölebb is azon néhány sornyi engedélyből álland, melylyel egy ügyes igazgatót előadások tartására jogosítanak. Egyébiránt reflektálnak bizott a kérdésnek nemcsak színügyi részére, hanem egyenest Molnár személyiségére nézve is. Mire való lett volna különben nem igen rég az a fennhangú válasz, melyet egy jeles művész kapott „tudtunkkal nincs, nem is volt népszínház, csak a 61-diki idő egy szörnyszülöttje neveztetett így a lánchíd melletti magtárban.“ Mire való továbbá a „Dunanan-féle“ operettek emlegetése, holott Molnár Gy. nem ezeken kezdte, hanem Dobsa „István kirárályán“ s száz aranyos jutalmakat hirdetett és fizetett ki eredeti népszínművekre? Őt csak a megélhetés szüksége vezeté az operettekre. Mire való hát csupán az árnyoldalt emelni ki, serével feledni a jót? [ De térjünk vissza a városügyi oldalhoz. Az e napokban megnyitandó nagy körcsarnok, a népszínház oldalához építve, bizonyára sokkal több jövedelmet hajtana, s a közeli vállalatok, iparőrök sokkal inkább gyarapodnának, sőt maga az intézet is esténként 5 (havonként 150) forintot jövedelmezhetne, ha a népszínházat megnyitnák. Budának városügyi érdeke tehát épen az ellenkezőjét kívánja annak , mint ami eddig történt, vagyis jobban mondva, nem történt. A kérdésnek más oldalra való fordítása tehát nem szolgál alkalmas takarónt. * Vas Gereben a „Magyarországban“ viszszaemlékezéseket írván Czuczorra, e két kis adomát is elmondja : „Győrött Czuczor a rendbeli növendékeket tanítá. Ez alkalommal fölemlíté egy tudós kommentátornak kételyét, hogy a rómaiak Cicerót voltaképen Cziczerónak, Csicserónak vagy Kikerónak mondák-e?“ A tanítványok közül valamelyik a tanterem ajtaja mellé a falra ezt írta : „Czuczor-e ! Csucsor-e vagy Kukor?“ Czuczor megboszankodott e dévajságon, azért a kérdések alá ezt irta : „a ki ilyent kérdez, nem kaki, nem is czuczi, hanem csacsi!“ — Egy másik meg igy hangzik : „1845 ben másodszor lett Czuczor pesti lakos. Az akadémia a nagy szótár készítésével bízván meg öt, Győrből Pestre költözött, a hatvini utcai Horváth-háznak harmadik emeletére, hova kilencvennégy lépcsőn mászkált föl üde levegőért, és — mint Horváth István is mondá — nehogy valaki feje fölé kapjon. A Horváth-házból az 1849-diki napok vitték ki vason ; később haza szabadulván, az országúton fekvő Berta-házba költözött, szintén a harmadik emeletre. „Soha sem láttam, hogy a pacsirta ilyen magasra rakta volna fészkét!“ mondám egyszer az öregnek, mint népköltőre célozva, és a harmadik emelet magasságát sokalva. „Kinn, a gyepen, magam is földszint maradnék , mert minden parasztgyerekben van anyi becsület, hogy az énekes madárnak fészkét nem háborgatja.“ * Hymen. Halassy Szerencs úr tegnap vezeté oltárhoz a bájos Fogarassy Irén kisasszonyt Ugocsából. Czompó Izidor úr pedig még e hó folytán kel össze Novák Katalin kisasszonynyal, egy bécsi gazdag házbirtokos leányával. * A D nna gőzhajózási társaság igazgatója, Cassian úr, Holl pesti főügynök fölterjesztésére egy nőt (kinek két árva gyermeke és szegény szülei vannak,) rendes hivatalos minőségben alkalmazott. A „Cs. Kör“ üdvözli, hogy nálunk első tette túl magát egy ezredéves előítéleten, s bizonyos benne, hogy ez a nő csakúgy el fogja végezni a kettős könyvviteli teendőket, mint bármely férfi. •Vissza kell utasítanunk a „Hungária“ című helyi német lap egy alaptalan vádját, melylyel lapunkat megtámadá. Közelebb a „Színházi Látcső“ életbe léptetési tervére azt jegyeztük meg : „örvendetes volt ugyan, ha egy kis élénk magyar helyi lap háttérbe szorítná a „Zwischenakto.“ és más hasonlókat , de remélhető-e ez addig, míg a fővárosi lakosság alsóbb rétegei is meg nem magyarosodnak?“ Ez ártatlan kérdést egész szörnynyé igyekszik felfújni az érdemes „Hungária.“ „Magyaritási dühöt“ és „vak fanatizmust“ lát benne. Azt akarja elhitetni, hogy mi a polgárságtól azt kívánjuk, mikép tegye le nyelvét Erőszakkal egy magyar Bach képében tünteti föl lapunkat, szemünkre hányva, hogy hisz minden műveit magyar ember tud németül, az ország fővárosa túlnyomólag német (azaz németül beszélő) város, s amivé lett, azt a német szorgalomnak, erkölcsöknek köszöni. Ha lett volna ok ily dühös kitörésekre, ak-ikor érdemes volna cáfolgatni e tüzet és lávát hányó tárcacikk rángatag pontjait; Így azonban csak anyit mondunk rá, hogy a „Hungária“ vagy nem ért magyarúl, s így félreértő fernebbi egyszerű sorainkat, melyekre inkább az alsóbb rendű magyar elem neeztelhetne, miután nem tartottuk elég erősnek egy , kizárólag helyi érdekű magyar lap fentartására, vagy í pedig a szeptember utósó napját fölhasználta reclamed),— a mi rovásunkra tüntetvén föl a helyi német lapok állapotát, melyeket ime, hogy üldöznek: tehát olvassátok és vegyétek minél többen! Inkább az elsőt !. -----L .. _-___ _____|. ^ iAMmmMn A«*/-] ft mOU — 923 ~r