Fővárosi Lapok, 1866. október (3. évfolyam, 224-249. szám)
1866-10-25 / 244. szám
% 244-ik az. Csütörtök, okt 25. Kiadá~luTatal: PeBt’ *■"*»**”*7-sz- Harmadik évfolyam 1866. Előfizetés! dy: IJ f\€ $ T A TlATI Szerkesztői iroda: Félévre 8 frte Ll 'f 1 \l A Itf ff I H /» LJf 1 Lipót utca 34. sz. l-nc em. Negyedévre. .. 4 frt. Lj II ¥ xlllivlOX I Ifi III Hirdetési díj: Megjelen az ünnep utáni . A MM Negyed hasábos petit napokat kivéve minden sor.................5 kr. nap, koronkint képekkel. IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. fatárkor 10 kr. Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. A HASZONBÉRLOK. Beszély. Tóvölgyitől. (Folyt tás.) Bőrdi nagyokra meresztő szemeit: — A nemest kikergetni ugorva? — ezt még theóriában sem engedhetem! — Van e még újság? — Bocskor megvizsgálta a nagy hodály mögötti földet, és ezeket mondá: „Eléggé homokos, eléggé meszes, a termő réteg eléggé mély, a talaj átbocsátja a vizet, s megtrágyáztatva pompás lesz cukorrépának.“ — Mi a patvar? — talán még cukorgyárat is akar. — Igen, még azt is. — Ez aztán kezd szaporodni, az sok lesz. — Még egyet akar. — Hát az mi lehet? — kérdé nagyokat fújva a tiszttartó. — Szódát főzetni. Berdi fölugrott helyéről. — Ez az ember három kereken jár. Egy negyed óra múlva már a puszta felé hajtatott. Bocskor épen a kutak helyét jelölgette, Frici egy ásóval járkált utána. — Hát fiskális úr mit csinál? — volt a Berdi szokott megszólítása. — Igen jó gondolatom jött, — felelé Bocskor— ez nagyon ki fogja magát fizetni, s azon fölül a népnek példát adunk a haladásra. Készíttetni fogunk három Heron kútját. Bőrdi tovább akart menni : — úgy hallottam, hogy cukorgyárat is. — Ez elkerülhetlenül szükséges, földünk szerencsés vegyületének hasznát kell vennünk. Bőrdi kevés ideig gondolkozott, aztán a komolynál egy fokkal még komolyabb arcot vágva mondá: — Én is gondoltam egyet, fiskális úr. Bocskor kíváncsian meresztő szemeit a tiszttartóra. — Mi lehet az? — egy nagy szélgyár, egy levegőgép. — Na annak még nem hallottam hírét. — Pedig Vaskó de Gamat a hottentották ily géppel szívatták a jóremény fokához. — Miféle gép az ? — Egy véghetetlen nagy szelelő rosta, óriás szélhajtó lebbentyűkkel és fúvó csővel. — S aztán ? — Ha a lebbentyűk előre hajtatnak, fújnak ; ha hátrafelé hajtatnak, szívnak. — Az lehetséges. — Ha sok eső lesz, a felhőket elfújatjuk, ha szárazság lesz, ide szivatjuk. Bocskor mosolygott. — Jó ötlet — tréfának. — A fiskális úr terve még jobb. Bocskor egy pillanat alatt lángvörös lett. — Bolondnak tart engemet,tiszttartó úr? — Dehogy . . . — E tréfából azt lehet következtetnem. — Nos,ön nem tréfált? — Én a legkomolyabban beszéltem. — Lehetetlen !.. . — Frigyes! — kiáltá fiának Bocskor, menjünk haza. S ott hagyta a tiszttartót a faképnél. Először Bördi, most meg Bördit. Ez volt a második fölvonás. IX. Nézzük az asszonyokat. Ami Bocskornét illeti , anyiban hasonlított Bördinéhez, a menyiben egy finom florentini kalap hasonlíthat egy tótkalaphoz. Kalap mind a kettő. Ha Bördi Bocskornét, Bocskor pedig Bördinét vette volna nőül, boldog két pár lehetett volna a boldogtalanból. Mi lehet nagyobb boldogság, mint egy nemes nő egy nemes férj mellett, nemes levél-takaró alatt, és egy jó szivü nő, egy jó szivü férjjel, egy boros kancsó mellett? A Bördiné és Bocskorné jó szive két különböző jó szív volt. Bördiné igyekezett megszökni minden érzelemtől, ami rosz hatású volt, csak a jól eső érzelmeket szeretvén; Bocskorné pedig, azt lehet mondani, kereste a fájdalmat. Bördiné a szenvedést mindig úgy irányozta, hogy mások szenvedjenek helyette, Bocskorné pedig mások helyett szenvedett. A Bocskorné gyöngéd anyai érzelme végre betegséggé fajult, a legkisebb hiba, vagy a legparányibb figyelmetlenség, melyet gyermekei néha meggondolatlanul elkövettek, képes volt őt keserű könyekre fakasztani. E túlságos, sebektől örökké sajgó érzelem terhére volt a gyermekeknek, és a férjnek is. A férj azonban sokban volt oka e megrögzött fájdalomnak; neje gyöngéd érzelmeit figyelmetlen, mondhatni durva modorával tette nyomorékká. Bábit, ki inkább komoly, mint vidám, inkább szótlan, mint beszédes volt, sajnálta az anya, s ha Bábi fölsóhajtott, bizonyos lehetett benne, hogy anyja sírni fog. — Nem is mert sokszor sóhajtani. Fricit is a leggyöngédebben szerette, de annak könnyelműsége, néha meggondolatlan tréfája majdnem örökös lázban tartá. Bocskorét névnapján barátnői látogatás alkalmával sírva találták. — Mi bajod, édes Luizám? — Oh én boldogtalan anya vagyok ? — Ugyan ne epeszd magadat, látod ma neved napja van, ma vignak kell lenned, csak egyszer van az egy esztendőben. A névnap hallatára Bocskorné még keservesebben zokogott: — Oh csak névnapomat ne említsétek ! — Talán fájdalmas emlékeid vannak? — Vannak, — és lesznek... — Tehát ismét történt valami ? Bocskorné egy papírtekercset nyújtott barátnőinek. — Olvassátok! A papírra következő sorok voltak írva : „Anyám, anyám, te kedves, jó anya ! A gratulációt el nem hagyhatom . „s Neved napjára oh ! — adj öt forintot, jVj ' Inni értted szeretnék nagyon! Hőn szerető fiad Frigyes.“ fjT**" — Lehet e boldogtalanabb anya nálamnál ? — fiam "nem azért ir üdvözletét, mert szeret, de mert inni akar. — Oh istenem, istenem!... — De ugyan Luiza, ez élénkségre és eleven észre mutat.— Frici már nem gyermek többé,—aztán inkább lenne ólmos természetű, csak szeretne. — Ő bizonyosan szeret. — Nem! nem! — Nekem ilyen szeretet nem kell ! íme! — az anyai szeretet tengere is az önzésnek egy csöppjéből árad. Egy napon a cselédek azzal a hirrel lepték meg Bocskornét, hogy Bördiné meg fogja őket látogatni leányával és a társalkodónővel. — Lehetetlen! — Az a durva asszony ! . . Az anya és leány megijedtek. Bocskorné a neveletlen asszonytól, Bábi a nagyon nevelt leánytól, a leánytól , ki minden neveltsége dacára is őt bocskor bibinek, vagyis rongyos bocskornak nevezte. Hogy fog - e nőnek szemébe nézni? — Az nem lehet, — mondá Bocskorné, — mi nem voltunk náluk, ők pedig nem kezdhetik el. — De tessék elhinni, hogy eljönnek, — erőssté a szakácsnő. — De ugyan már miért jönnének ? — Szobaleányuk mondá, hogy Zika kisasszony nagyon dicsérte anyjának a tevisasszonyokat, hogy az ai halászaton igen sok szépet hallott Bábi kisasszony felől beszélni, sőt roszul is lett, mert szivére vette, hogy Bábi kisasszonyt megbántotta. ‘ (Folyt. köv.) —*■ '1 JÓSIKA MIKLÓS ÉLETE, S HATÁSA AZ IRODALOMRA. (Díjat nyert pályamű a pápai Pécely-jutalomra.) Irta: Eötvös Lajos. (Folytatás.) Ilyszerü neveltetését apjának köszönhető, ki mindenekfölött tudomására igyekezett adni gyermekeinek , miszerint hivatva vannak — már csak főrendi állásuknál fogva is — részt venni az ország szellemi, sőt harcias küzdelmeiben is. Pedig csak ép testben lakhatik ép lélek. Ezért fiait szigorúan férfias neveltetésben részelteté, s a testgyakorlat, vívás s más ilyneműek által el is érte azt, hogy azok rettenthetően bátorságúakká fejlődtek ki. Ennek bizonyítására az „Emlékiratából nem egy példát idézhetnénk, hol Jósika saját és testvérei vakmerő bátorságáról nem egy ízben részletesen emlékezik. E spártai neveléshez — miből csak a spártai élet egyszerűsége hiányzott — járult, hogy Jósika már ifjonta katona lett, s mint ilyen részt ven a század első tizedeit betöltő háborúskodásokban, mialatt beutazta Európa egy részét is, reá nézve kétségkívül jó hatással, mert mint egy francia író mondja: valakit csak megérint az utazás, már nemesíti azt. E vándorlásai közben akaratlanul is behatott az emberek elvébe, de másrészt maga is igyekezett tanulmányozni jellemüket,nézetük sajátságait, fölfogásaik indokait, bár e tanulmánynál határozott célja még nem volt, legalább hogy regényíróvá legyen valaha — ezen cél aligha lebegett még akkor szemei előtt. S íme mégis ezek voltak leginkább a tényezők, melyek később — íróvá létekor — előidézték, hogy minden művén meglátszik a tapasztalatból merített életfestés, az ember- és világismeret, s lélektani kifejtése és méltánylása a társadalmi élet ezer szövedékű s alakzatú tüneményeinek. Oly tulajdonok írónál, különösen regényírónál, melyek elengedhetlenek. Oly tulajdonok, melyekben regényiróink közül egy sem haladta túl, s a lélektaniakra vonatkozólag csak Eötvös és Kemény Zsigmond érte el. De fontos volt rá nézve családjának olvasási szenvedélye, mi annak mindegyik tagjánál ismétlődik, és nyelvismerete, miután a magyar, angol, francia, spanyol, olasz, latin, oláh és német nyelveket értette és beszélte, s így többszörös forrásból meríthetett. Miután 1817-ben megnősült, ezzel mintegy ketté vágja eddigi életmódját, mert ennek következtében — zajos katonai életéhez mérve — visszavonulva csak nejének élt. Ifjúi szenvedélyeivel, lovaglás, vadászat, gazdasági dolgokkal, valamint tanulmányai