Fővárosi Lapok, 1866. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1866-11-01 / 250. szám

kért, hogy csak egy percig maradjak még, mialatt a­­ legmeghatóbb hangon és a legtisztább gondolatme­nettel e szavakat mondd: „Uram, én mondom önnek, hogy az őrült lelke vigasztalhatlan titok, teste pedig egy galvanizált hulla phantaszongoriája, mely sem az emberiséghez, sem istenhez nem tartozik, hanem mely van lét nélkül, mely beszél gondolkozás nélkül, mozog hatás nélkül, egy szóval: üres sírgödör, mely semmiségét az élet látszata alá takarja, és az ember­ből semmit sem bir, csupán a rideg természeti ösz­tönt, mely állattá változtatja.“ E szavakkal a beteg kezemet, melyet fogva tar­tott, ellöké magától, és mély, néma meghajtással aján­lotta magát. Mivel siettem és attól tartok, hogy még több ily philosoph őrültre is akadhatnék, egy kis kerülőt tet­tem, hogy korábban elérhessek a gróf szobájához, ki épen egy szolgát hitt, kilépve ajtaján. — Jó reggelt, méltóságos úr! — kiáltott Kiss, urához, bocsánatot kérve egyúttal tőle, hogy bátor­kodott egy földijét (saját csekélységemet) bemutatni, ki a méltóságos gróf előtt nem ismeretlen, a kinek legforróbb vágya: a grófnál tisztelkedhetni. Mire meghajtottuk magunkat, és a gróf kezünket megfog­va, e szóval köszönt: „Örülök.“ Megindult hangon mondom a nemes grófnak, hogy mily mélyen meghajlok a haza áldozatai előtt. Mire Széchenyi gróf kezemet még barátságosabban megszorítva, fájón pillantott rám, mintha panaszkodni akart volna. Valóban olyannak látszott nekem e nemes férfi, mint a száműzött, ki haza vágyik, s mint egy elitélt, ki nem láthatja a szabad eget. Miután Széchenyi gróf a napi eseményekről a legbarátságosabban tár­salgott velem, titkárához fordult, hogy azzal előt­tem érdektelen dolgokról értekezzék, arra használ­tam ez alkalmat, hogy a nemes gróf arcképét a lehető legmélyebben véssem be emlékembe. Hogy Széchenyi kitűnő jelenség volt, ezt bi­zonyította feje, mely klasszikus idomú volt. Finom tekintete, mely meganyi diadaljelet tüntetett föl arca redöiben, és kinek lelke a tudományt költészetté va­rázsolta, még ma is élénken lebeg szemeim előtt. Még mintha most is hallanám hangját, mely noha kissé ingerült, mégis könnyűd, finom, mély és mindig kel­lemes volt. Még most is látom, mintha hirtelen felém fordúlna és homlokomat és szemeimet mély melan­­cholikus pillantásaival vizsgálgatná, mintegy arctani tanulmányképen. Én is hasonlót tettem ezalatt, azon különbséggel, hogy míg a nemes gróf fájó lelke alig mehetett túl fejem külső határain, addig én lelke bel­sejébe hatolni igyekeztem. Egészben véve, a gróf vo­násaiból valami nagyszerű tükröződött elő, mely las­­san kint fogyni látszott. Úgy tűnt föl, mintha egész lelki élete elenyészni kezdett volna. Hazája mélyen elszomorítá szivét. Magas szenvedélyeiről lemondva, az ünnepelt grófnak egy óhaja volt csupán : hazájá­nak üdve és zászlóinak becsülete. Folyton szemei előtt lebegett a vér, melyben a haza ellenségei meg­­fürödtek , és mégis bátorságot és bizalmat igyekezett szerezni azon hit és dicsőséghez, mely még a miénk maradt. „Hála népünk bátor kitartásának, nem lehetett azt megfosztani nyelvétől, melyen atyáink beszéltek, és anyáink imádkoztak ; nem viselünk idegentől köl­csönzött ruhát, hanem apáink köntöseit,“ — mondá később a nemes gróf. Szemeiben, midőn én nála valók, lázas fény vil­­lámlott. Szemgolyója, mely előbb anyira élénk volt, úgy látszott, mintha üregeit ki akarná fúrni és alájuk temetkezni. Magas homloka halavány sárgás szint öl­tött, arca pedig még halaványabb­ volt, míg ajkai kö­rül az úgy nevezett halál-vonások kezdtek képződni, azon fintoritás, mely a kialudni készülő életet kigú­nyolja. Volt anyi erőm, hogy komoly magamtartásával a nemes hazafi pillantásait kiállottam, melyekkel — úgy látszott, — mintha keresztül akart volna látni rajtam. Nem­sokára én is kezembe kényszerültem venni az emigráció vándor­botját, s külföldön hallom, hogy az ünnepelt férfiú állapota napról napra roszabb lett. Megunta az életet, anyira, hogy sokszor így szólt or­vosához: „Orvos, ha nem vettem be az ön gyógysze­rét, ez csak azért történt, mert nem akartam abból életemet meghosszabbítni, a­mi ellen egész létem föl­lázad.“ Nem sokára eltűnt étvágya, aludni nem tudott, úgy,hogy nem látott egyebet maga körül, mint kisér­teteket, melyek őt üldözék. Mint később Párisban hírül vettük, Széchenyi, mint valamenyi ily beteg, fölötte tisztán látott, de e tisztán látása legtöbbször hallucinatiókkal volt vegyít­ve, melyek az érzelem és az ész közé állottak. De hogy a nagy hazafi szellemi élete az utóbbi időkben nagy rázkódásokon ment keresztül, ezt legutóló mű­véből is láthatni, („Ein Blick auf den anonymen Rückblick“,) melynek fogalmai és eszméi, bár erőtel­jeseknek látszanak, de az egészet mégis szellemi za­var folyja át. Valóban komor felhők vegyültek a­ ­ V i­d­é­t. *• Nagyváradról kaptuk a következő sorokat. A kolera már számos áldozatot ragadt el. Szünőben van-e vagy nem : ezt bajos megmondani, miután hivatalos jelentések nem tudatják a lakosság­gal. Ezért aztán a lakosok egymást rémítik, vagy egy­mást vigasztalják. Vannak, a­kik azt mondják, hogy napról napra dühöng, úgy hogy a halottakat éjjel te­metik, nem akarván a lakosságot rémíteni. Mások azt mondják, hogy alig egy­ pár eset volt csak. Anyi bi­zonyos, hogy elég dühösen lépett föl, kivált e hó kö­zepén. Most már, úgy tetszik, hogy apadt. Helyén ten­nék a hatóságok, ha a járványról koronkint tudósíta­nák mindenütt a lakosokat, hogy elejét vennék az alaptalan ijesztéseknek, miket az ily körülmények szülni szoktak. — E napokban Bakonyi daltársulata egy hétig mulatta rá a közönséget a „Sas“ nagy ter­mében. Minden este megtelt a tágas terem, s a közön­ség jól mulatott az ügyes ötletű darabokon és jó elő­adásokon. Bakonyi, Virágh, Vince, Szűcs, Erdélyi Janka, Zeykné kaptak legtöbb tapsot. — Innen a daltársulat, folytatva körútját, Gyulára ment. Bizo­nyára derült estéket szereznek mindenütt, mint Vá­radon, hol most szintársulat sem lévén, a város csön­des, csaknem kihalt. ** Szat­máron Sárkovits Béla posta-kezelő úr egy igen hasznavehető naptárt ad ki ily címmel­­ „Az első magyar postai szaknaptár“ — 1867-re. Egy példány ára 80 kr. lesz. A fölhívást egészen kö­zöljük : „Miután édes anyanyelvünk jelenleg azon pontra ért, hogy most majdnem minden hivatalos hazai kö­zegnél hivatalos nyelvül a magyar használtatik, mi volna óhajtottabb, mint az, hogy a postaügylet­nél is a magyar alkalmaztassák. E cél, mint a magyar posta iránti lelkesülés buzdított egy, még eddig nem létezett „Magyar posta-szaknaptár“ szerkesztésére, mely hazánkban úgy a postaügyletnél, mint gazdászat-, ipar s kereskedelemben csaknem nélkülözhetlen. Tartalma: évnaptár 1867 re; hivata­los cikk, levélposta bérmentesítés­, keresztkötés- és mintaküldeményekkel a föld minden he­lyeire, szekérposta, küldeményi bérmentesítés a föld minden tájaira; csomagolás, pecsételési utasítás­­sa­l; minden hírlap előfizetési ára, a kiadó-hivatali he­lyiség megnevezésével, s végre a magyar posta teljes tiszti névtára. A példányok az aláírási iv beküldése mellett,vagy megrendelő levelekre is „utánvét“ mellett küldetnek szét. A t. c. gyűjtők minden 8 példány után egy tisztelet-példányt nyerendenek. Mig igy e könyv szerkesztésével a nyelv s irodalom művelődése­, a gazdászat-, ipar- s kereskedelmi forgalom némi elő­mozdítása által hazafiúi kötelességet rovok le, addig alázattal kérem a t. c. közönség meleg pártolásét, — 1027 !— tiszta Bogarakba. Oly állapot, mely folyton tartott, mig egyszerre erőszakosan szűnt meg a legnemesebb szív dobogni. Dr. Herczeghy Mór: Fővárosi hírek. *A halottak napján, e komoly szép ünnepen a sajtónak is illik megemlékezni a nyilvá­nos pályák elköltözöttjeiről. Az irodalom és művészet ez évben is nagy veszteségeket szenvedett, a a régi sírokat újak szaporiták. A tudomány és költészet el­veszték Czuczort, a színművészet E­g­r­e­s­s­y Gábort, a zenei körök Fáy Gusztávot, író­nőink köre a szellemdús Pulszky Terézt, s az akadémia és Kisfaludy-társaság sok veterán tagot, köztük a hadászati szakma művelőjét, az öreg Kis K­á­r­o­l­y­t. Az országnak sok híres halottja volt: az esztergomi sírbolt nem rég az ősz prímást fogadta sötét ölébe, s Szeged Klauzál Gábor, az első magyar közlekedési miniszter koporsóját kisérte áldá­sok között az örök nyughelyre.Sok hely maradt üresen, és sok sírverem telt meg drága hamvakkal. E ko­­moly nap az emlékezeté.Vajha ne kellene emlékeznünk anyi veszteségre! Vajha kevesebb lenne a sír, me­lyekhez kegyelettel járulunk, s melyeket ma és hol­nap nagy sokaság pezsgése, ezer meg ezer lámpa fé­nye, koszorúk és bokréták halmaza környeznek. Mindenki siet e napon fölékesiteni övéinek sírját. S kinek nincs itt valakije, ha legközelebb álló rokona nem is, de legalább egy-egy szív, melyet szeretett, egy-egy kéz, mely segíté, egy-egy elme, melyet cso­dált, egy-egy tehetség, mely gyönyört árasztott reá. Legyenek áldottak e sírok ! * Gróf Széchenyi Ödön jelenleg a csillagászat, mértan, földirat és világ isme tüzetesebb tanulmányozásával foglalkozik, miután hajós­kapitány akar lenni. Szerencsére, nincs szüksége rá, hogy e minőségben valamely társulatot szolgáljon, ha nem akar bírni egy kenyérpályával is , mint a­hogy Angliában a legelső lordok fiai is bírnak egygyel. 1849 után sok előkelő úr vehette volna hasznát ily­­féle szakismereteknek. Gróf Széchenyi Ödön ezúttal vizsgára készül, melyet egy illetékes küldöttség előtt teendte, hogy mint kitanult hajós, oklevelet nyerhes­sen. Ő különben a maga számára egy „Regatta“ nevű hat lóerejü kényelmes yachtot építtetett, (tisztán ma­gyar munkásokkal,­ melyet néhány nap múlva már vízre bocsátnak, s melyen gróf Széchenyi kéjutazáso­­kat fog tenni. * Than Mór — mint halljuk — elkészíté a „Délibáb“ címü festményét,melyet a párisi kiállításra fog küldeni. Vajha minden tehetségesebb művészünk és iparosunk részt venne e nagy szellemi küzdtéren, melyen a diadal a legszebb, miután nem kerül vérbe és mások nyomorába, és mégis igen nagy nemzeti érdekeket mozdít elő. * Csapó Hermina divatterméről, mely a nádor utca 19. sz. ház félemeletén 6 dik sz. ajtó alatt közelebb nyílt meg, egy cikket kaptunk, mely ez új és díszes üzletre figyelmezteti hölgyeinket. E cikk szerint: ily üzletre szükség volt, mert hölgy a hölgyek ízlését rendesen jobban találja el. Az anyák hányszor érzik magukat kellemetlenül, midőn a szabó előtt jobbra-balra forog fiatal leány­kájuk,kit a szellő érinté­sétől is megóvni szeretnének. Külföldön rendesen nők vezetik a legszebb divatüzleteket, (ezt még a „Tün­­dérujjak“-ból is tudják a pestiek.) és sokszor előkelő hölgyek állnak azok élén. Így is kellene lenni annak mindenütt, miután e foglalkozáshoz nemcsak kéz­ügyesség, hanem értelem és ízlés is kell. Sok művelt nő, ki anyagi nélkülözésekbe jutott, biztosíthatná ek­ként maga és gyermekei jövőjét, és sok gyöngéd kéz találna igen hasznos foglalkozást. Csapó Hermina divatterme — úgy hisszük — egy szép példa lesz erre, csak magyar hölgyeink minél inkább pártolják. A pestiek szíveskedjenek megtekinteni mielőbb. Ta­lálnak ott mindenféle ruhát, köpenyt, felöltőt, a leg­újabb divatú kelméket, a nehéz selyemtől a legolcsóbb gyapot­szövetekig. E divattermet Alter és Kis urak gyámolítják, s részben ők is rendezték be. Csapó Her­mina vidéki megrendeléseket is elfogad, ha egy ruha­­derekat s a ruha ujj hosszának mértékét beküldik, s az árát is meghatározzák. Reméli különben,hogy fog­lalkozásával a hölgyek — és a férfiak is — meg lesznek elégedve. Azok, mert ízlésüket kielégítendi, ezek, mert nem kapnak hosszú számlákat, miután némely ruha ott oly jutányos, hogy a legtakaréko­sabb házi­asszony sem állíthatná ki kevesebb köz­séggel. * Több jeles orvos fölkérése folytán figyelmeztetjük a fővárosiakat, hogy ma és holnap a temetők látogatását, melyet évről évre oly kegyeletes buzgalommal szoktak gyakorolni, ez­úttal rövidebbre szabják, mint más években. Jelenleg a földnek igen nagy kigőzölgése van, mely könnyen okoz meghűlést, s előmozdít­hatja az uralkodó károk terjedését. Az elővigyázat anyival inkább szükséges, mivel még a kolera sem múlt el, s hétfő reggeltől kedd reggelig ismét nyolc halottat jelent a kimutatás. * L. E. hetük alatt Mezey József szá­mára 5 ft küldetett be szerkesztőségünkhöz. * Bodor Károly pesti fiatal orvostudort, ki N.­Váradon a járvány alatt önzéstelenül és jó si­kerrel gyógyított, mint a P. Napló írja, visszahívták Nagyváradra a közelgő tél tartamára. Az orvosi tu­domány újabb vívmányaiban e fiatal gyógytudor igen jártas, s többi közt a gégetükrészetet is jó sikerrel tanulta dr. Navratil oldalánál. * Említettük a „P. Hírnök“ után, hogy gr. Károlyi István a jezsuitáknak Nagyszombaton leendő meghonosítására 50,000 frtot áldozott. Erre nézve valaki értesített, hogy ez áldozat főként az el­­húnyt herceg­prímás érdeme. Egy időben gróf Káro­lyi István nagy összeg lefizetésére volt ítélve, egy ré­szét lefizette, egy rész pedig — rendeletnél fogva — j­ótékony célokra volt fordítandó. Az említett összeget a herceg­prímás forditá a kérdéses célra, miután ő volt megbízva ez összegek hová fordítására nézve intézkedni. * Ügyvédek számára, kiknek növekedő fiaik vannak, egy szép képességű fiatal embert ajánl­hatunk, ki közel állván ahoz, hogy maga is ügyvéd legyen, s kitűnő jogtudósok oldalánál is hosszasabban működvén, minden irodai ügyben igen jártas, s e mel­lett a nevelést és oktatást is alaposan érti. Ily kétol­dalú képesség nem mindig akad, s azoknak, kiknek szükségük volna ilyenre, szerkesztőségünk szívesen ad bővebb értesítést. * A pesti tornaegylet és a nemz.­testgyakorló intézet valószínűleg egyesülni fognak. * Than Károly tanár az „Orv. Hetilap“ szerint Harkányba utazott, hogy az ottani artézi kút vizét megvizsgálja. Ez, mint az említett lap írja, érvényes és sok ként tartalmaz ; lehűtve és szénsavval saturálva, valószínűleg jól fogja a parádi vizet pótolni. A gázok, melyek a vizsugárral kifejte­nek, a gyertya világnál meggyúladnak s néhány per­cig égnek. — Ezen körülmény emlékezetbe hozot egy népmondát, mely szerint egy (valószínűleg sze­gény) ördög megkért ama vidéken egy szép leányt, s meg is igéreki neki kezét, ha egy meghatározott ter­jedelmű föld föl­szántásával reggelig elkészül. A mun­ka nem sikerült neki, s a mostani artézi kút helyén elsülyedt a földbe. Innen tehát ama lángok !

Next