Fővárosi Lapok, 1866. november (3. évfolyam, 250-274. szám)
1866-11-01 / 250. szám
kért, hogy csak egy percig maradjak még, mialatt a legmeghatóbb hangon és a legtisztább gondolatmenettel e szavakat mondd: „Uram, én mondom önnek, hogy az őrült lelke vigasztalhatlan titok, teste pedig egy galvanizált hulla phantaszongoriája, mely sem az emberiséghez, sem istenhez nem tartozik, hanem mely van lét nélkül, mely beszél gondolkozás nélkül, mozog hatás nélkül, egy szóval: üres sírgödör, mely semmiségét az élet látszata alá takarja, és az emberből semmit sem bir, csupán a rideg természeti ösztönt, mely állattá változtatja.“ E szavakkal a beteg kezemet, melyet fogva tartott, ellöké magától, és mély, néma meghajtással ajánlotta magát. Mivel siettem és attól tartok, hogy még több ily philosoph őrültre is akadhatnék, egy kis kerülőt tettem, hogy korábban elérhessek a gróf szobájához, ki épen egy szolgát hitt, kilépve ajtaján. — Jó reggelt, méltóságos úr! — kiáltott Kiss, urához, bocsánatot kérve egyúttal tőle, hogy bátorkodott egy földijét (saját csekélységemet) bemutatni, ki a méltóságos gróf előtt nem ismeretlen, a kinek legforróbb vágya: a grófnál tisztelkedhetni. Mire meghajtottuk magunkat, és a gróf kezünket megfogva, e szóval köszönt: „Örülök.“ Megindult hangon mondom a nemes grófnak, hogy mily mélyen meghajlok a haza áldozatai előtt. Mire Széchenyi gróf kezemet még barátságosabban megszorítva, fájón pillantott rám, mintha panaszkodni akart volna. Valóban olyannak látszott nekem e nemes férfi, mint a száműzött, ki haza vágyik, s mint egy elitélt, ki nem láthatja a szabad eget. Miután Széchenyi gróf a napi eseményekről a legbarátságosabban társalgott velem, titkárához fordult, hogy azzal előttem érdektelen dolgokról értekezzék, arra használtam ez alkalmat, hogy a nemes gróf arcképét a lehető legmélyebben véssem be emlékembe. Hogy Széchenyi kitűnő jelenség volt, ezt bizonyította feje, mely klasszikus idomú volt. Finom tekintete, mely meganyi diadaljelet tüntetett föl arca redöiben, és kinek lelke a tudományt költészetté varázsolta, még ma is élénken lebeg szemeim előtt. Még mintha most is hallanám hangját, mely noha kissé ingerült, mégis könnyűd, finom, mély és mindig kellemes volt. Még most is látom, mintha hirtelen felém fordúlna és homlokomat és szemeimet mély melancholikus pillantásaival vizsgálgatná, mintegy arctani tanulmányképen. Én is hasonlót tettem ezalatt, azon különbséggel, hogy míg a nemes gróf fájó lelke alig mehetett túl fejem külső határain, addig én lelke belsejébe hatolni igyekeztem. Egészben véve, a gróf vonásaiból valami nagyszerű tükröződött elő, mely lassan kint fogyni látszott. Úgy tűnt föl, mintha egész lelki élete elenyészni kezdett volna. Hazája mélyen elszomorítá szivét. Magas szenvedélyeiről lemondva, az ünnepelt grófnak egy óhaja volt csupán : hazájának üdve és zászlóinak becsülete. Folyton szemei előtt lebegett a vér, melyben a haza ellenségei megfürödtek , és mégis bátorságot és bizalmat igyekezett szerezni azon hit és dicsőséghez, mely még a miénk maradt. „Hála népünk bátor kitartásának, nem lehetett azt megfosztani nyelvétől, melyen atyáink beszéltek, és anyáink imádkoztak ; nem viselünk idegentől kölcsönzött ruhát, hanem apáink köntöseit,“ — mondá később a nemes gróf. Szemeiben, midőn én nála valók, lázas fény villámlott. Szemgolyója, mely előbb anyira élénk volt, úgy látszott, mintha üregeit ki akarná fúrni és alájuk temetkezni. Magas homloka halavány sárgás szint öltött, arca pedig még halaványabb volt, míg ajkai körül az úgy nevezett halál-vonások kezdtek képződni, azon fintoritás, mely a kialudni készülő életet kigúnyolja. Volt anyi erőm, hogy komoly magamtartásával a nemes hazafi pillantásait kiállottam, melyekkel — úgy látszott, — mintha keresztül akart volna látni rajtam. Nemsokára én is kezembe kényszerültem venni az emigráció vándorbotját, s külföldön hallom, hogy az ünnepelt férfiú állapota napról napra roszabb lett. Megunta az életet, anyira, hogy sokszor így szólt orvosához: „Orvos, ha nem vettem be az ön gyógyszerét, ez csak azért történt, mert nem akartam abból életemet meghosszabbítni, ami ellen egész létem föllázad.“ Nem sokára eltűnt étvágya, aludni nem tudott, úgy,hogy nem látott egyebet maga körül, mint kisérteteket, melyek őt üldözék. Mint később Párisban hírül vettük, Széchenyi, mint valamenyi ily beteg, fölötte tisztán látott, de e tisztán látása legtöbbször hallucinatiókkal volt vegyítve, melyek az érzelem és az ész közé állottak. De hogy a nagy hazafi szellemi élete az utóbbi időkben nagy rázkódásokon ment keresztül, ezt legutóló művéből is láthatni, („Ein Blick auf den anonymen Rückblick“,) melynek fogalmai és eszméi, bár erőteljeseknek látszanak, de az egészet mégis szellemi zavar folyja át. Valóban komor felhők vegyültek a V idét. *• Nagyváradról kaptuk a következő sorokat. A kolera már számos áldozatot ragadt el. Szünőben van-e vagy nem : ezt bajos megmondani, miután hivatalos jelentések nem tudatják a lakossággal. Ezért aztán a lakosok egymást rémítik, vagy egymást vigasztalják. Vannak, akik azt mondják, hogy napról napra dühöng, úgy hogy a halottakat éjjel temetik, nem akarván a lakosságot rémíteni. Mások azt mondják, hogy alig egy pár eset volt csak. Anyi bizonyos, hogy elég dühösen lépett föl, kivált e hó közepén. Most már, úgy tetszik, hogy apadt. Helyén tennék a hatóságok, ha a járványról koronkint tudósítanák mindenütt a lakosokat, hogy elejét vennék az alaptalan ijesztéseknek, miket az ily körülmények szülni szoktak. — E napokban Bakonyi daltársulata egy hétig mulatta rá a közönséget a „Sas“ nagy termében. Minden este megtelt a tágas terem, s a közönség jól mulatott az ügyes ötletű darabokon és jó előadásokon. Bakonyi, Virágh, Vince, Szűcs, Erdélyi Janka, Zeykné kaptak legtöbb tapsot. — Innen a daltársulat, folytatva körútját, Gyulára ment. Bizonyára derült estéket szereznek mindenütt, mint Váradon, hol most szintársulat sem lévén, a város csöndes, csaknem kihalt. ** Szatmáron Sárkovits Béla posta-kezelő úr egy igen hasznavehető naptárt ad ki ily címmel „Az első magyar postai szaknaptár“ — 1867-re. Egy példány ára 80 kr. lesz. A fölhívást egészen közöljük : „Miután édes anyanyelvünk jelenleg azon pontra ért, hogy most majdnem minden hivatalos hazai közegnél hivatalos nyelvül a magyar használtatik, mi volna óhajtottabb, mint az, hogy a postaügyletnél is a magyar alkalmaztassák. E cél, mint a magyar posta iránti lelkesülés buzdított egy, még eddig nem létezett „Magyar posta-szaknaptár“ szerkesztésére, mely hazánkban úgy a postaügyletnél, mint gazdászat-, ipar s kereskedelemben csaknem nélkülözhetlen. Tartalma: évnaptár 1867 re; hivatalos cikk, levélposta bérmentesítés, keresztkötés- és mintaküldeményekkel a föld minden helyeire, szekérposta, küldeményi bérmentesítés a föld minden tájaira; csomagolás, pecsételési utasítással; minden hírlap előfizetési ára, a kiadó-hivatali helyiség megnevezésével, s végre a magyar posta teljes tiszti névtára. A példányok az aláírási iv beküldése mellett,vagy megrendelő levelekre is „utánvét“ mellett küldetnek szét. A t. c. gyűjtők minden 8 példány után egy tisztelet-példányt nyerendenek. Mig igy e könyv szerkesztésével a nyelv s irodalom művelődése, a gazdászat-, ipar- s kereskedelmi forgalom némi előmozdítása által hazafiúi kötelességet rovok le, addig alázattal kérem a t. c. közönség meleg pártolásét, — 1027 !— tiszta Bogarakba. Oly állapot, mely folyton tartott, mig egyszerre erőszakosan szűnt meg a legnemesebb szív dobogni. Dr. Herczeghy Mór: Fővárosi hírek. *A halottak napján, e komoly szép ünnepen a sajtónak is illik megemlékezni a nyilvános pályák elköltözöttjeiről. Az irodalom és művészet ez évben is nagy veszteségeket szenvedett, a a régi sírokat újak szaporiták. A tudomány és költészet elveszték Czuczort, a színművészet Egressy Gábort, a zenei körök Fáy Gusztávot, írónőink köre a szellemdús Pulszky Terézt, s az akadémia és Kisfaludy-társaság sok veterán tagot, köztük a hadászati szakma művelőjét, az öreg Kis Károlyt. Az országnak sok híres halottja volt: az esztergomi sírbolt nem rég az ősz prímást fogadta sötét ölébe, s Szeged Klauzál Gábor, az első magyar közlekedési miniszter koporsóját kisérte áldások között az örök nyughelyre.Sok hely maradt üresen, és sok sírverem telt meg drága hamvakkal. E komoly nap az emlékezeté.Vajha ne kellene emlékeznünk anyi veszteségre! Vajha kevesebb lenne a sír, melyekhez kegyelettel járulunk, s melyeket ma és holnap nagy sokaság pezsgése, ezer meg ezer lámpa fénye, koszorúk és bokréták halmaza környeznek. Mindenki siet e napon fölékesiteni övéinek sírját. S kinek nincs itt valakije, ha legközelebb álló rokona nem is, de legalább egy-egy szív, melyet szeretett, egy-egy kéz, mely segíté, egy-egy elme, melyet csodált, egy-egy tehetség, mely gyönyört árasztott reá. Legyenek áldottak e sírok ! * Gróf Széchenyi Ödön jelenleg a csillagászat, mértan, földirat és világ isme tüzetesebb tanulmányozásával foglalkozik, miután hajóskapitány akar lenni. Szerencsére, nincs szüksége rá, hogy e minőségben valamely társulatot szolgáljon, ha nem akar bírni egy kenyérpályával is , mint ahogy Angliában a legelső lordok fiai is bírnak egygyel. 1849 után sok előkelő úr vehette volna hasznát ilyféle szakismereteknek. Gróf Széchenyi Ödön ezúttal vizsgára készül, melyet egy illetékes küldöttség előtt teendte, hogy mint kitanult hajós, oklevelet nyerhessen. Ő különben a maga számára egy „Regatta“ nevű hat lóerejü kényelmes yachtot építtetett, (tisztán magyar munkásokkal, melyet néhány nap múlva már vízre bocsátnak, s melyen gróf Széchenyi kéjutazásokat fog tenni. * Than Mór — mint halljuk — elkészíté a „Délibáb“ címü festményét,melyet a párisi kiállításra fog küldeni. Vajha minden tehetségesebb művészünk és iparosunk részt venne e nagy szellemi küzdtéren, melyen a diadal a legszebb, miután nem kerül vérbe és mások nyomorába, és mégis igen nagy nemzeti érdekeket mozdít elő. * Csapó Hermina divatterméről, mely a nádor utca 19. sz. ház félemeletén 6 dik sz. ajtó alatt közelebb nyílt meg, egy cikket kaptunk, mely ez új és díszes üzletre figyelmezteti hölgyeinket. E cikk szerint: ily üzletre szükség volt, mert hölgy a hölgyek ízlését rendesen jobban találja el. Az anyák hányszor érzik magukat kellemetlenül, midőn a szabó előtt jobbra-balra forog fiatal leánykájuk,kit a szellő érintésétől is megóvni szeretnének. Külföldön rendesen nők vezetik a legszebb divatüzleteket, (ezt még a „Tündérujjak“-ból is tudják a pestiek.) és sokszor előkelő hölgyek állnak azok élén. Így is kellene lenni annak mindenütt, miután e foglalkozáshoz nemcsak kézügyesség, hanem értelem és ízlés is kell. Sok művelt nő, ki anyagi nélkülözésekbe jutott, biztosíthatná ekként maga és gyermekei jövőjét, és sok gyöngéd kéz találna igen hasznos foglalkozást. Csapó Hermina divatterme — úgy hisszük — egy szép példa lesz erre, csak magyar hölgyeink minél inkább pártolják. A pestiek szíveskedjenek megtekinteni mielőbb. Találnak ott mindenféle ruhát, köpenyt, felöltőt, a legújabb divatú kelméket, a nehéz selyemtől a legolcsóbb gyapotszövetekig. E divattermet Alter és Kis urak gyámolítják, s részben ők is rendezték be. Csapó Hermina vidéki megrendeléseket is elfogad, ha egy ruhaderekat s a ruha ujj hosszának mértékét beküldik, s az árát is meghatározzák. Reméli különben,hogy foglalkozásával a hölgyek — és a férfiak is — meg lesznek elégedve. Azok, mert ízlésüket kielégítendi, ezek, mert nem kapnak hosszú számlákat, miután némely ruha ott oly jutányos, hogy a legtakarékosabb háziasszony sem állíthatná ki kevesebb községgel. * Több jeles orvos fölkérése folytán figyelmeztetjük a fővárosiakat, hogy ma és holnap a temetők látogatását, melyet évről évre oly kegyeletes buzgalommal szoktak gyakorolni, ezúttal rövidebbre szabják, mint más években. Jelenleg a földnek igen nagy kigőzölgése van, mely könnyen okoz meghűlést, s előmozdíthatja az uralkodó károk terjedését. Az elővigyázat anyival inkább szükséges, mivel még a kolera sem múlt el, s hétfő reggeltől kedd reggelig ismét nyolc halottat jelent a kimutatás. * L. E. hetük alatt Mezey József számára 5 ft küldetett be szerkesztőségünkhöz. * Bodor Károly pesti fiatal orvostudort, ki N.Váradon a járvány alatt önzéstelenül és jó sikerrel gyógyított, mint a P. Napló írja, visszahívták Nagyváradra a közelgő tél tartamára. Az orvosi tudomány újabb vívmányaiban e fiatal gyógytudor igen jártas, s többi közt a gégetükrészetet is jó sikerrel tanulta dr. Navratil oldalánál. * Említettük a „P. Hírnök“ után, hogy gr. Károlyi István a jezsuitáknak Nagyszombaton leendő meghonosítására 50,000 frtot áldozott. Erre nézve valaki értesített, hogy ez áldozat főként az elhúnyt hercegprímás érdeme. Egy időben gróf Károlyi István nagy összeg lefizetésére volt ítélve, egy részét lefizette, egy rész pedig — rendeletnél fogva — jótékony célokra volt fordítandó. Az említett összeget a hercegprímás forditá a kérdéses célra, miután ő volt megbízva ez összegek hová fordítására nézve intézkedni. * Ügyvédek számára, kiknek növekedő fiaik vannak, egy szép képességű fiatal embert ajánlhatunk, ki közel állván ahoz, hogy maga is ügyvéd legyen, s kitűnő jogtudósok oldalánál is hosszasabban működvén, minden irodai ügyben igen jártas, s e mellett a nevelést és oktatást is alaposan érti. Ily kétoldalú képesség nem mindig akad, s azoknak, kiknek szükségük volna ilyenre, szerkesztőségünk szívesen ad bővebb értesítést. * A pesti tornaegylet és a nemz.testgyakorló intézet valószínűleg egyesülni fognak. * Than Károly tanár az „Orv. Hetilap“ szerint Harkányba utazott, hogy az ottani artézi kút vizét megvizsgálja. Ez, mint az említett lap írja, érvényes és sok ként tartalmaz ; lehűtve és szénsavval saturálva, valószínűleg jól fogja a parádi vizet pótolni. A gázok, melyek a vizsugárral kifejtenek, a gyertya világnál meggyúladnak s néhány percig égnek. — Ezen körülmény emlékezetbe hozot egy népmondát, mely szerint egy (valószínűleg szegény) ördög megkért ama vidéken egy szép leányt, s meg is igéreki neki kezét, ha egy meghatározott terjedelmű föld fölszántásával reggelig elkészül. A munka nem sikerült neki, s a mostani artézi kút helyén elsülyedt a földbe. Innen tehát ama lángok !