Fővárosi Lapok 1868. március (51-75. szám)

1868-03-01 / 51. szám

tett neki szép nőt, és mikor azt kivánta tőle, hogy fessen ördögöt, megint egy­­ szép nő képét fátyo­lozta le előtte. A nyelv teremt, épít, alkot, de egy­úttal öl, ront, bont. „Gonosz nyelvek“ képezik jelen­leg is Bécsben a beszélgetés egyik főtárgyát. Laube új színművéről szólunk, melyet Halm intendáns a Burg színház deszkáiról visszautasított. Nem valami hallatlan ugyan, hogy színházi igazgató egy költő előtt a dicsőség kapuját megnyitni vonakodik , de ha tekintetbe vesszük, hogy Halm a darabot már elfo­gadta, annak jövendő sikeréről már hízelgő sorokat is írt szerzőjéhez, és csak azután mondta ki vétóját, akkor a dolog más színben tűnik föl előttünk. Elv- és nem személykérdésről van itt szó, mely a bécsi irodalmi körökben a­prók és kontrák egész seregét vette föl nyugalmából. Mióta Laube a vár­színháztól elmenetett, azóta a journalisták sorába lépett és sajátságos, szakadozott, de mindig mély lé­­lektanulmányokra mutató stylben röpíti a Burg­­színház ellen mérges nyilait. Minden előadásnak neki megy a kritika bonckésével, megvizsgálja a szíve­ket és veséket, a legfinomabb idegszálakat szétszedi és napfénynél világosabban kideríti, hogy a várszín­ház régi nagy nevét csak egyetlen egy igazgató ké­pes föntartani, és ennek az egynek a neve: — Lau­be. Hogy a tényleges vezetőnek ez áskálódás nincs ínyére, azt mondanunk sem kell. Halm tehát azzal beszálta meg magát, hogy Laube színművét egye­nesen visszautasította, azon őszintén megírt motivá­lással, hogy „az intézet nyílt és ismert ellenfelétől semmi esetre sem fogadhat el s adhat elő szín­művet.“ A hírlapok vastag húzásán alul eső hasábokban nagy zajt csap e história. Az egyik Laubét kárhoz­tatja, azt mondván, hogy nem illik tőle oly templom­ban akarni imádkozni, melyet folyton átkoz, a másik Halmt dorgálja, azt állítván, hogy nyilvános intézet vezetőjének nem szabad magát a személyes animo­­zitástól elragadtatni, hanem mindig a művészet ma­gas szempontja, s a közönség érdeke lebegjen sze­mei előtt. Kinek van igaza? magam sem tudom, — de hogy a ledér kifejezésű­ Heinével szóljak — „Mich will es schier bedünken, Dass sie beide, dass Mönch und Rabbi — stinken " A számomra kimért térből még egy dara­bocska lévén itt hátra, ezt arra használom, hogy az e kérdésben érdekletteknek meghozzam a kel­lemes hírt, hogy az ide farsang folyama alatt a fáklyás Hymennek Bécsben bő aratása volt. Az oltár előtti „holtomiglan-hortodiglan“-t soha sem mondták el oly gyakran, mint ez idén, és külö­nösen az utosó három napban oly gazdag termés volt, hogy­ egy egyptomi József a jövendő esztendőre méltán sovány áldást jósolhatna belőle. És mégis, hány húszon felüli pártás egyén le­het itt Bécsben, ha igaz, hogy egy újonnan föl­merült vállalatra oly sok önkéntes jelentke­zik. A múltkor t. i. egy néplap cikket hozott a fe­lől, mily roppant túlszámmal vannak a férfiak a gyorsan népest­lő Kaliforniában, s mily nagy kelete van ott ennélfogva a nőnek, ha a gráciák nem is ál­lottak őrt bölcsőjénél. Erre aztán a „leány-export­egylet“ lépett alakulóba, és — mint hírlik — már is anyi férjhez mehetnék újonc jelenti be kivándor­lási szándékát, hogy Kalifornia árva férfiain ma­holnap tökéletesen segítve lesz. Szerencsés utat! „áldásunk követi a szép frigyet,“­­- mint ezt nálunk Magyarországban szokták írni, ha Árva megye egyik tiszteletbeli esküdtje Nyitra vármegye tiszteletbeli báromorvosának kellemdús lányát oltárhoz vezeti. Devecseri L. I. Fővárosi hírek * Király Ő Felsége némelyek szerint ma, mások szerint holnap tér vissza Bécsbe, két hét múlva azonban ismét Budára lő. Mostani eltávozása előtt még egy pesti küldöttséget is volt elfogadandó, mely a vízvezetési tervről teendett tüzetes értesítést. Királyné Ő Felsége naponkint sétát tesz a várkert­ben, s gr. Andrássy Gyulánét gyakran fogadja. * Mai számunk költeménye Tóth Kál­mán ama lyrai gyűjteményéből való, melynek egy része először fog megjelenni most, az általa sajtó alá rendezett „újabb kötet“-ben. E kötet előfizetési föl­hívását olvasóink is — mint a szépirodalom mél­­tánylói, — tegnap bizonyára szívesen fogadták. Ma­gukról a költeményekről,azon szoros viszonynál fogva, melyben lapunk szerkesztősége a költővel, mint e lap tulajdonosával, áll , tartózkodunk elmondani né­zeteinket. De nem hallgathatjuk el örömünket sem­mi körülmények között, midőn a szépirodalomhoz újra visszatérni látunk oly tehetségeket, melyek e téren évek előtt is méltó sikert arattak. Egyebet mondanunk a hazai költészet barátai előtt fölösleges lenne. Tóth Kálmán nem oly fiatal költő, hogy még eléggé ne ismernék, s nem is oly régi és nem is oly szabású, hogy már elfeledték volna. * A természet­tudományi társulat szerdán d. u. 5 órakor szakgyűlést tart az akadémiá­ban. Dr. Wartha Vince az anilin-színeket ismerteti, érdekes kísérletekkel, Lengyel Béla pedig Stassnak a vegyarányok törvényére vonatkozó vizsgálatait is­merteti. Ez előadásra a természet­tudományok min­den barátját szívesen látják. * A m­­agyar g­ő­z­h­­aj­ó­ társaság ma kezdi meg rendes járatait. Pestről Mohácsra a személy­hajók reggel fél hétkor indulnak, Mohácsról Pestre délutánonkint. Pestről Esztergomba a személyhajó d.­­ u. 3 órakor naponkint, Esztergomból Pestre reggeli­­ 7-kor. A teherszállítást a vonalakon egyelőre egy­­ csavar, egy vontató gőzössel és öt uszályhajóval esz e­­­közük. Óhajtjuk, hogy e derék társaság bevétele napról napra gyarapodjék. * Császár Miklós színész, mint a „Ben­­gáli helytartó“ budai fordítója, kijelenti, hogy e mű tulajdonjoga minden magyar színpadra (kivéve a­­ nemzetit,) a budai népszínházé. Ennél fogva azon , vidéki társulatok, melyek e művét már előadták,­­ küldjenek be értte 12 íatot, különben pert indít elle­­­nek. Ha Császár úr e nyilatkozatot, s nem egy meg-­­ támadó levelet (mely jellemzi modorát) küld hoz­­­­zánk, mi is kiadjuk, mert szerintünk fődolog, hogy­­ a dolog tisztába hozassák. Furcsának tartjuk azon-­­ ban, hogy ily pör legelébb is egy német dráma for-­­­dítása fölött ered, míg az eredeti írók műveit igen sok helyen előadják, a nélkül hogy tantiémeket küld s­denének értté. Váljon a népszínház is fizetett-e vala­mit Szigligeti átkölcsönzött darabjaiért? S várjon akár a népszínház, akár az ajtért fizetett-e a „Gerol­­steini hercegnő“ színrehozataláért csak egy fillért is Böhmnek, a­ki pedig ez Operette tulajdonjogát egész Magyarországra megszerezte ? Mindebből az látszik, hogy a főbaj itt az írói jognak rendezetlen volta. A tulajdonjogot jelenleg csak a méltányosság biztosítja, s nem törvény. * K Ul b e I’ b a r á to­k ti 0 z. Kiknek az élet fölösle­get juttatott: ne feledkezzenek meg azokról, kik a legszükségesebbet is nélkülözik. Egy szegény öz­vegy asszony, ki beteg és munkaképtelen, a molnár-utca 26. sz. házában most minden reggel a legnagyobb keserűségre virad. Két kis gyermekét nem bírja táplálni. Nincs gyámola. Férjét, ki egykor honvéd, s utóbb a városháznál hivatalnok volt, elve­­sztté. Kik — bármivel is — segítni akarják, küldjék adományaikat az említett házba Ivanyitzkynéhoz. * Jókai Mór, ki jelenleg két regényt és szá­mos politikai cikket ír, újabb időben a kagyló­ismével is foglalkozik, s már is oly szép csiga­héj gyűjteményt állított össze, minő magánosak birtokában is kevés van nálunk. Egész passzióval ol­vassa a csigákról irt természetrajzi munkákat, hogy gyűjteményét folyvást gyarapítsa olyanokkal, me­lyek még nincsenek meg neki. Vidéki tisztelői kö­zül is többen, kik hírt vettek e passziójáról, küldöz­nek a jeles írónak igen szép kagylókat, így pár év alatt oly gyűjteménye lesz, melyet öröm leend nézni. * Fest város főorvosának hivatalos jelentése szerint: január hóban a közegésségi állapot nem volt kedvező. A gyógyintézetekben (kivéve az egye­temi kórodát,) és a közköltségen ápolt betegek közt 5316 kóreset fordult elő, 466-tal több, mint december­ben. A gyógyintézetekben 2538 beteg feküdt, s ezek­ből meghalt 190. Az egész városban meghalt 622 em­ber (367 fiú és 255 nőnemű,) 78-cal több, mint decem­berben. Született 580, (300 fiú s 280 lány,) negyven­kettővel kevesebb, mint a menyi meghalt. Házasságra lépett 137 pár. * A­z országos központi I­­o­n­v­é­d­­bi­zottmány február hó 27-én tartott ülésének határo­zata folytán tisztelettel fölkéretnek az összes hon­­védegyletek, miszerint ezentúl levelezéseiket és kül­deményeiket az elnökséghez címezve, Pesten Deák Ferenc utca 5-dik sz. a. ifjú Barsi József jegyző úr kezeihez intézni szíveskedjenek. * A Hecken­a­rt kiadásában megjelenő „Ma­gyar szabadságharc története 1848—1849“ ,cimü munkából megjelent a 3 dik füzet. Ez az „Újabb törvénytelenségek s Batthyányi lemondása“ cimü fejezetig terjed. Hét a szövegbe nyomott fametszet van benne. Az egész (10 füzetes) munka előfizetési ára 3 ft. írja (vagyis inkább összeállítja) Vargyas Endre. * A „pesti b on­ I eva r­­1 o ku — ez is egy régi álom. Az országút, váci út és kerepesi út beül­tetve két sor élőfa szegélyzettel, mily szép lenne a szemnek, s jó a tüdőnek! A városháznál is azt mond­ják, hogy szép lenne. De csak mondják, s nem bu­zognak mellette. Most azonban az a hír jár, hogy e tekintetben is mozogni kezdenek, s hogy az elnök­miniszter is megígérte támogatását, ha e jó tervet kivinni törekednek. Rajta tehát­­ úgysem kerülne valami nagyon sokba. * Biztatnak, hogy április második felében már lóvonatú vasúton fogunk kijárhatni a városli­getbe. Máris erélyesen dolgoznak rajta. A kocsik és személyek csarnokának építésével s a földmunká­lattal már jól előhaladtak a városligetben. Most a kerepesi úti munkálatra került a sor, s a társaság — hogy a síneket háborútlanul rakhassa le — meg­kérte a tanácsot: tiltaná le a jövő józsefvárosi vá- 205 — i sor alkalmával a vásári bódék fölállítását e vonalon. S a tanács eleget tett e kérésnek. *A lipót­városi kupolába s a leszakadt templomrészekbe három millió téglát, s kétezer köb­­­­öl követ építettek be. A téglákból körülbelül egy milliót félben vagy negyed részben adhatnak el. Egy részét a király­ utcai csatorna­ építésre fordítják. Külö­nös fordulatot érnek meg ezek a téglák is. Arra szán­ták őket, hogy a magasban isten dicsőségét hirdes­sék, s ime a föld alá kerülnek az utca-sár és eső-viz lebocsátására. * Rövid­ iikrek. — Király Ő Felsége a közelebbi jótékonyelőadás alkalmából a bölcsőde javá­ra 300 frtot küldött gr. Károlyi Edénéhez. — Deák F­erencnek havasalföldi osztrák alattvalók arany ezüst és bronz koronázási érmeket küldtek. — „Don Carlos“ dalműhöz a nemzeti színház igaz­gatósága igen szép jelmezeket csináltatott, melyek­nek hímzését Faldi-Mussini asszony, a bécsi dal­színház hímzőnője készíté. — A „P­r Lloyd“ múlt, évben 25,567 frt. 79 kvnyi tiszta nyereséget hajtott a társulatnak. — A zenekedvelők egylete teg­nap este tartó negyedik zeneestélyét, s Haydn és Mendelsohn egy-egy négyesét adták elő vonó hang­szereken és zongorán, s Helvey Ilka bt. a. énekelt. — Mr. Busse birminghami mérnököt, ki Lindley ajánlatára a pesti vízvezetési munkálatot fogja ve­zetni, mára várják Pestre. — Kállay Béni bel­grádi ügynök e napokban magánkihallgatáson volt a szerb fejedelemnél. — Pénteken éjjel H—s volt­ lovas kapitány józsef téri lakásán (alkalmasint elmezavarból) az ablakjára akasztotta föl magát, s ott balra találták. — Pénteken egy Or An­drás nevű kocsis veszélyesen legázolta d’Maistre Artur vasúti főnök 11 éves fiát az indóház mellett; a vigyázatlan kocsist azonnal bekísérték. — Szűk Róza hangversenye e hó 11-dikén, (s nem 13 dikán) lesz a kis rebootban, esti fél 8-kor. * Népszínház. Vasárnap, március 1-jén, két nagy előadás. Délután 4 órakor „A gerolsteini hercegnő“ 1-ső felvonása, és Cassanova asszony és Némethi úrnak rendkívüli mutatványai az oroszlá­nokkal, hyenával, leopárddal és szibériai farkasok­kal ; este 7-kor „ A cydoni alma“, eredeti vígjáték 3 felvonásban ; ezt követik Cassanova asszony és Né­methi úr mutatványai. — Hétfőn, márc. 2-dikán: Cassanova asszony és Némethi úrnak 4-dik rendkí­vüli mutatványai; ezt megelőzi: „A muszka emiszá­­rius“ vígjáték 1 felvonásban. V­idék, Kolozsvár, febr. 26-án. (L.) Idei farsangunk nem volt a legélénkebb. A közkedvességűvé vált színházi álarcos táncvigalma­kat kivéve, nem sok följegyezni való maradt fönn Karnevál naplójába. A redout-bálok többnyire ro­­szul sikerültek, hanem annál több eredményt mutat­tak föl a jótékony célokra : a jogászok, honvédek, nőegylet, polgári társalkodó, kereskedő ifjúság, kis dedóvoda stb. javára rendezett bálok, mely üdvös célokra köztiszteletben álló kir. biztosunk, gróf Péchy Manó valódi magyar főúri bőkezűséggel adakozott, ötven, száz, kétszáz írtjával váltván ki belépti jegyeit. A színházat a farsang folyama alatt elég jól lá­togatta közönségünk. A közelebb előadott újdonsá­gok közül megemlítem a „Katona és szerzetes“ cí­mű jellemrajzot az 1848-diki katonai életből, az „Utósó lengyel követet Budán“, és két dramoletet: „A miniszter előszobájában“ Hahn Rezsőtül, melyet ajánlhatok, és a „Gringoire“-t. A „Bengáli helytar­tót“ is előadták. Ebben Miss Junia Graftont közön­ségünk kedvence, Szépné­ Mátrai Laura asszony ját­szotta, még pedig kitűnőleg. Ép ily hatással játszotta közelebb „Istvánban“ Crescimirát, „Paul Jonesben“ Margarétát, „Essexben“ Rutland grófnőt, továbbá Aspasiát stb. Drám­ai tagjaink közül meg kell em­lítenem Egressy Ákost, ki folyvást halad, mit „Es­sex“-ben is tanúsított. Drámai vendégünk is volt : Dráguss Károly, de nem nagy sikert aratott. Elő­adott műszerepei : „A velencei kalmár“, „III. Ri­­chárd“, Moliére „Fösvény“-je stb. túlhaladják te­hetségét. Az opera és operette terén is egy kis érdekes újdonságnak nézünk eléje. Legközelebb ugyanis közkedvességű első énekesnőnk, Nagy-Huber Ida asszony jutalmául színre kerül a „Dinodra“, továbbá a „Gerolsteini nagyhercegnő“ és a „Szép Heléna“ című operettek. Énekesnőink közül még ki kell emelnem a ked­ves Gerecsnét és Papné­ Szabó Pepit. Az elsőt azért, mert több első rendű operai szerepekben közönsé­günk osztatlan tetszését vívta ki, közelebb pedig a „Szép Galatheát“ játszotta és énekelte igen jól; az utóbbit azért, mert pajzán operette szerepeiben ná­lunk pótolhatlan, különösen ügyes „Gamimed.“jódry, e szép hangú baritonista is, folyvást tetszik. Feszült figyelemmel néz mindenki az itteni nem­zeti színház jövő sorsának alakulása elé, mert ez az intézet csak úgy fog feladatának megfelelhetni. *

Next