Fővárosi Lapok 1868. július (149-175. szám)

1868-07-01 / 149. szám

— 595 — sí nyomai feje alkotásán. A vádlott legfőbb szerencsét­lensége magas rangjában fekszik. Ha mint szegény legény — természeténél fogva — csavar­góvá válik, s a rendőrséggel összeütközésbe lő, ak­kor már rég megvizsgálták és rég a tébolydába küldték volna. Én a vádlottat betegnek tartom, kit tettei miatt törvényesen nem lehet feleletre vonni.“ H u­d­d­e­r tanár nyilatkozatának lényege ez volt: „A vádlott előadása logikus alapon nyugszik; a védelmező tervét helyesen követheti; egy szóra is képes magát mérsékelni, noha nagy ingerlékenység­gel bir. Gr. Chorinszky harminchat éves, s eddigelé senkinek sem jutott eszébe, hogy nála elmekórt te­gyen föl. Természete, jelleme sok sajátságost mutat, ezt be kell vallani. Ha a vádlott például roppant föl ingerlés közben vetélytársát ölte volna meg, akkor számba vehetnék idegességet, s „csökkent beszámít­­hatóság“ mellett szólnék; de máskép áll az eset itt, hol kigondolt tervről van szó. Véleményem az, ha az esküdtek bűnösnek ítélik, úgy szellemi egésségén legkevésbbé sem kell kételkedniük, felelhet ő tet­téért.“ Ez egymástól eltérő véleményeket a vádlott tá­vollétében mondták el a szakértők. Mi itt mindegyik nyilatkozatot dióhéjba szorítva közöltük. Miután Chorinszkyt a délutáni ülés alkalmával bevezették a terembe, s az elnök rövid szavakkal az orvosok nézeteit ismertette meg vele, a hallgatóság legnémább csöndje közt emelkedett föl az érdekes arcú, csengő hangú, szellemdús vádló államügyész , dr. W­a­­­f­e­r­t, ki négy óra hosszáig beszélt, s rop­pant benyomást tett az esküdtekre és a közönségre. A bűntett bizonyítékait oly világosaknak tartja­­, hogy a legóvatosb, leglelkiismeretesb bíró is kimond­hatja a „bűnöst.“ Chorinszkynál a tett rugói önér­dek és gyűlölet voltak. Ő is, bűntársnője is, ka­landos, középkori jog­nézeteket táplálnak. Levelei­ben — egy túlságosan szabadalmazott és elkényez­tetett kasztnak mai nap már rég elmúlt praetentiói­­val élve — azt követeli, hogy családjára és rang­jára való tekintetből a törvényt nála ne alkalmaz­zák, s alkalmasint azt vélte, hogy ugyanazon befo­lyásnak, mely Ebergényi Julia számára meg bírta szerezni az alapítványi hölgy oklevelet, sikerülni fog az igazság menetét is megakadályozni. E hit könnyíte meg a bűnös határozatát, mert cselekedetei­nek gonosz következményei felől csalódásban rin­gatta őt.­­ A vádló sötét képben tünteti fel a gyáva orgyilkolást, a férj szívtelenségét, a szerelmes pár­nak még egymást is megcsaló, aljas erkölcstelensé­gét, s aztán így folytató : „Tekintsük meg e bűnös párt, mely az iszonyatost végbe vitte. Kik ők ? Nem a pórság legalsóbb rétegeiből származtak, nem az emberiség ama söpredékéből valók, melynek min­dennapi, száraz kenyerét nyomor és ínség közt kell keresnie, mely féktelen szenvedélyeknek szokta ma­gát átengedni, s melyet az élet jaja bűntől bűnhöz, vétektől vétekhez űz. Bölcsőjüknél a szerencse ál­lott, bírtak mindazon előnyökkel, melyeket előkelő születés, nemesi név, fényes nevelés csak nyújthat, de mindez hiába volt, mert mindez képtelen vala ez emberek durva vágyainak túlmértékét féken tartani.“ Az államügyész nemcsak azt hiszi, hogy Cho­rinszky az orgyilkolásban részt vett, hanem őt tartja annak okozójául is A tanúvallomások, levelek, naplók, hamis alibik, Chorinszky ígérete , hogy vallani fog, noha nem tette, Chorinszkynak a kaució kamatjai után való vágya, Júliának meges­­kettetése, hogy nem fog a tettől visszaijedni; a hosz­­szabb előkészületek sat. — mindez szerinte Chorinsz­­kyt tűntetik föl a fő­bűnösnek. A ki ily tervet kohol­ni, kivitelét elősegíteni, s ily határozottan tagadni tud, azt ő — mondjanak psychiatrikusok bármit — elmekórosnak nem tarthatja. „Azon sejtelem teljes szó, melyet Mathild grófné írt naplójába : Meine Liebe ist mein Hort, An meiner Liebe will ich sterben! beteljesült; persze nem azon értelemben, mint a mi­nőben ő vette, de hogy ez a szerelem, és a belőle kö­vetkezett ördögi gyűlölet, a borzasztó bűntett oka lett, — ez értelemben Chorinszky Mathild szava beteljesült.“ Egy negyedórás szünet után dr. Schauss kezdte meg védbeszédét. Mindenekelőtt kárhoztatja az államügyész kiméletlenségét, mely egy szikrányi szánalmat sem éreztet vele a bűnös iránt. Azt mond­ja, hogy mióta Bajorországban esküdtek ítélnek, a nyilvános vélemény ennyire és ily igazságtalanul fel­­ingerül­ve nem volt, mint most, „igazságtalanul,“ mert el van indulva már az ítélet hozás előtt. Majd Cho­­nszky házassága történetét beszéli el. Az egybeke- 68 u£ ig mond — a szülők megegyezése nélkül ment végbe, s a nélkül, hogy a jövő biztosítva lett olna, könnyelműen mindkét részről, és „az a rész cse­lekedet átka, hogy folyvást roszat kell szülnie“ — mint a költő mondja. — Ebben fekszik ama pör magva, melynek égjelenete szemünk előtt foly le. S ki a dráma harmadik személye? Egy Ebergényi , ■­­ulia! Minden tanú azt vallotta, hogy Chorinszky jószivü (gutmüthig.) Tehát vagy a tanúk mondtak — a­mi föl nem tehető — hazugságot, vagy pedig a vád­lott mindazt, a­mit tett és mondott, őrültségé­ben tette, mert e két állítás, hogy jószívű és e bűn­tettet elkövette, e leveleket írta, épenséggel össze nem egyeztethető. „Ha a szakértők közül kettő azt mondja, hogy a vádlott tébolydába való, önök esküdt urak­­ háromszor fogják meggondolni, mielőtt őt a hóhér kezére adják. Azt hiszik önök uraim, hogy dr. Morei könnyelműen mondta volna ki Európa előtt a szót. Chorinszky három év múlva paralytikus lesz, annak veszélyeztetésével, hogy pár évvel ezután ő hozzá mondja majd a világ : „On êtes-vous, Morei! ön hazudott!“ — Védő ügyész azt hiszi, hogy az es­küdtek ama meggyőződésre jutottak, mely szerint a vádlott nem ura akaratának, nem képes szenvedé­lyeit zabolázni, vagy ha ennyit nem hinnének is, leg­alább „csökkent beszámíthatást“ (verminderte Zurech­nungsfähigkeit) fognak a vádlottnál ismerni el Az után a bajor törvény alapján következteti, hogy a gróf a bűntett okozójáés semmiképen sem te­kinthető. Ő azt hiszi, hogy Ebergényi vitte végbe a gyilkolást, aztán visszajött és azt mondta: „megtet­tem“, — a nélkül, hogy a gróf előre tudott volna va­lamit. — S így végzi: „Vizsgáljanak és ítéljenek es­küdt urak, valódi bizonyítékok után, ne engedjék uralni magukat a nyilvános vélemény nyomása által, mely veszély volna az igazságra nézve, borzasztó ve­szély, mert képes lenne az általunk szentnek tartott esküdtszéki intézményt kockáztatni.“ Rég elmúlt már ez esti tíz óra, midőn dr. Schaussnau gyönge kivonatban közlött s nem is igen erős beszéde véget ért. Ma — szombaton — gördült föl a függöny utójára. A vádló replikájára a védő azt duplikázta, hogy Ebergényi Júlia nem a gróf ösztönzésére vitte végbe a gyilkolást. Ha az esküdtek nem ismerik el a be­­számithatóságot, akkor bizonyosnak tekintendő, hogy a tettes nő a feltalálónő (Erfinderin) is egyszersmind. Ebergényi Julia merész, okos, Chorinszky csacsogó, könnyelmű. Bűntetthez nem használhatni oly embert, ki oly együgyű, mint Chorinszky, s oly ostoba leve­leket ir. Végül a vádlott fölmentését ajánl­ó. Az elnök végül e három kérdést tette az esküd­tek elé: vájjon gr. Chorinszky — a nején elkövetett orgyilkolási bűn okozó­j­á­t­­ (Anstifter) tekint­­hető-e, — tanácsadás és rábeszélés által ?; továbbá vájjon Chorinszky a nején elkövetett orgyilkolási bűntettnek részve­vője-é?; s végre: várjon Cho­rinszky a bűntett idejekor elmezavart volt é, s igy — jogi szempontból — beszámíthatlannak kell-e őt tekinteni ? Az esküdtek két órai tanácskozás után az első kérdésre n­e­met, a másodikra i­g­e­n­t, a harmadikra nemet feleltek. Chorinszky nyugodtan hallgat­ ez ítéletmondást. Az államügyész erre — miután a közvetlen tettes is aránylag csak gyönge büntetést kapott — a halálos ítéletet nem akarja kimondatni Chorinszkyra, hanem élethossziglan tartó fegyházi fogságot indít­ványoz. A védő ellenben nyolc évi fogságot. Fél óra után a törvényszék kimondja az Ítéle­tet: húsz évi fegyházi fogság, (Zuchthaus­strafe) melyet várban (auf der Festung) kell kitölte­nie. A büntetés ideje után pedig Bajorországból száműzendő. Az elnök kérdésére: értette e az Ítéletet ? — Chol­inszky remegte , halálsápadtan felelt, hogy „ígtíti­“ És a közönség mély megilletődéssel hagyta el a termet, de megilletődésében bizonyára egy szikrája sem volt a részvétnek az elitélt iránt, ki valóban nem érdemli az ember nevét, s a törvényszék ítéletén kí­vül a közvélemény megvetése is nehezül rá, hanem meg volt illetődve a hatástól, melyet ily szörnyű bűn látványa okoz. Vajha sok idő múlnék el az em­beriség fölött a nélkül, hogy ily törvényszéki dráma szemtanúja lehessen! Fővárosi hírek. * Hír szerint: Királyné Ő Felsége — gyer­mekeivel együtt — szeptember á­dikán ismét kö­rünkbe jó, hogy az egész őszt felváltva Budán és Gödöllőn töltse. Ennélfogva a budai palotában a ki­rályi gyermekek lakosztályát e napokban csinosí­tani kezdik. * V­a­sár­na­p reggel egy gyász­hir szomoritott el bennünket. A legderekabb magyar emberek egyike: Egressy Galambos Sámuel szombat dél­ben meghalt szentkirályi birtokán. Pár nappal az­előtt még kikocsizott, s örömmel nézte a gazdag aratnivalót, s végperce előtt is kevéssel karos szé­kében ült és beszélgetett. Szerető neje azonban vette észre, hogy szeme merevül, s erősen köhög,­­mert tüdőbaja volt,) a mire ágyba helyezték, megszűnt élni. Fájdalom nélkül halt meg, nyugodtan, amint élt. — Az ő neve széles körben ismeretes, mert hoszú éle­tén át (túl volt a hatvanon,) teljes buzgósággal élt a közügyeknek. 1849 előtt (s később is 1861-ben) Pest* megye főügyésze és egyik legszabadabb elvk­ főbb embere volt. A pesti árvíz alkalmával nagy érdeme­ket szerzett, valamint 1848 ban is. Hive volt minden ügynek, s alig van emberbaráti intézet, tudományos egylet sat., melyeknek alapítványait jelentékeny összegekkel ne gyarapította volna. Az olvasás lelki szüksége lévén, mindig sok könyvet vett és számos lapot tartott. A zenét különösen szerette, ápolta, és sok magyar szerzeménye van, melyek eredetiség által tűnnek ki. Mint gazda, szintén kitűnő volt. A szentkirályi pusztán (Lacháza mellett) egy parkot létesített, annak közepén építve kastélyát, melyben — az utóbbi években egészen visszavonulva — csa­ládjának élt. A ref. egyházi ügyekben azonban mindvégig buzgó részt vett, s egyik baranyai kerü­let főgondnokát veszte el benne. Fiatal özvegy és négy kis gyermek maradtak utána. De nem csupán ezek fájlalják elvesztését, hanem széles körben igen sokan, kik ismerték és becsülték. E lapok szerkesz­tőjét is régóta meleg barátság és szeretet kötvén az elhúnythoz, személyes megi­letődéssel mondunk ál­dást ez elhúnyt derék ember hamvaira! * A volt­ honvédségnek is megint gyásza van. Földváry Sándor halt meg, a vitéz ez­redes, ki többi közt Szent Tamás bevételénél is igen kitüntette magát. Családja és testvére Károly (az olaszországi magyar légió utósó vezére, kit most ceglédi praefectusnak neveztek ki,) pár hét előtt szállittaták föl egri lakhelyéről Pestre, hol azonban tegnap d. u. 2 órakor megszűnt élni. Özvegye és négy gyermeke maradt. Temetése diszszel fog vég­hez menni. ** Képviselőház. Az elnök bemutatta Hoff­man Pál Sopron megye Sz.­Márton kerülete képvise­lőjének megbízó levelét, az elnökminiszter pedig a sólövedékről szóló szentesített törvényt. Az igazoló bizottság Missits János temesvári képviselőt igazolt­nak jelenti. Aztán a védrendszer törvényjavaslatá­nak megvizsgálására választottak 15 tagú bizottsá­got , melyben Klapka, Perczel, Hollán stb. is benne vannak. Napirenden volt a bélyegilletékről szóló tör­vényjavaslat tárgyalásának folytatása. * A nemzeti színház „Zrínyi“ ismétlésé­vel zárta be idényét. Még nagyobb közönsége és sikere volt, mint első ízben, s kétségkívüli, hogy e költői ihlettel alkotott dalmű majd a téli időszakban fogja megérni teljes diadalait. Akkor meg fogja il­letni kissé fényesebb kiállítás is. Többszöri hallás mindig ki fog emelni egyetmást belőle. Múltkor az első felvonást találták legjobbnak, (s török esti éne­két a múlt szombaton ismételtetek is,) most bizo­nyára m­iden műértő abban a véleményben lesz, hogy a második és harmadik felvonás az érzéskife­jezések gazdagságát s a velős erőt illetőleg fölül­múlja az elsőt. Zrínyi Ilona szerelmi dala igazi ih­let terméke. Pauliné asszony az „Oly rideg ősi vár“ kezdetű dal után egy szép koszorút kapott. Felvo­nások végén zajosan tapsolták ki a szerzőt és a főbb szereplőket. Mindenesetre örvendetes e siker oly műnél, melyet eredetinek mondhatunk magyar tár­gyánál, dallamainál és azon oknál fogva, hogy szín­padunk mutató be először. * B. Eötvös József összes költeményeit igen díszes nagy alantban adja ki Ráth Mór. Képek is lesznek benne a költemények tárgyaiból, melyeket je­les művészek, (többi közt Keleti Gusztáv) rajzoltak, s külföldi híres műintézetekben készítenek. A ma­gyar kiadványok egyik legszebbike lesz. * Hire van, hogy Pauliné assz. — férjével együtt — csakugyan Bécsbe szerződött volna. Ha ez tény, ak­kor az igazgatóságot méltó megrovás érheti,mert Pau­­liné assz. szerződésileg van le­kötve, s ily vonzó dal­­művésznőt könnyedén elereszteni — a színház kárá­ra lenne. Ennélfogva az igazgatóság kötelessége­ a kötött szerződéshez ragaszkodni. Beszélik továbbá, hogy az igazgatóság egy tenoristával és egy pár olasz énekesnővel van alkudozásban. Az utóbbiak egyiké­vel már tartottak is próbát, s — mint mondják — — sok érzése, jó iskolája van, de nincs kellő hang­ereje. * M­a lesz a császárfürdő harmadik táncesté­lye, melyben — kétségkívül — ismét díszes közön­ség fog részt venni. Az illem és táncosnők érdekében, — miután föl is vagyunk rá szólítva — ki kell fejez­nünk az óhajtást, hogy vajha a táncos ifjúság ezúttal kivétel nélkül k­e­z­­­y­e­s kézzel állna ki a síkra. Ezt követeli a báli finomság, télen úgy, mint nyáron ; továbbá a hölgyek is szeretik, ha ruháikat — a­mennyire lehet — tisztán óvhatják meg a bál végéig. Remélni lehet tehát, hogy a táncosok a nők iránt e tekintetben is udvariasak lesznek. * A reform, tanoda vizsgái e hó 12-dikén kezdődnek s 28­ dikán végződnek be. Folyvást a templomban tartják. Az érettségi magán vizsgákat jül. 16 dikán d. u. 3 órakor kezdik. A jövő évre való beiratások pedig okt. elsejétől 6 dikeáig tartanak, s az iskola új tanfolyama 8 dikán nyílik meg. * Egyetem­eink múlt heti ünnepélye alkal­mával következő tanhallgatók nyertek pályadíjat munkáikkal: a hittani karnál Batucsek János s Ernyei Kálmán kispapok; a jogi karnál Korbuly Jó­

Next