Fővárosi Lapok 1869. április (73-98. szám)
1869-04-08 / 79. szám
79-ik sz. Csütörtök, április 8. Kiadó-hivatal: Pest, barátok tere 7. sz. Hatodik évfolyam 1869. Előfizetési dy: Félévre . 8 frt. 4 frt. N gyedévre . . Megjelen az ünnep utáni ■apókat kivéve mindennap , koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Lipót utca 34. sz. 1-ső em. Hirdetési díj: Negyed hasábos petit sor.....................7 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor .... 30 kr. Előfizetési felhívás a „FŐVÁROSI LAPOK” aprítóján. évnegyedére. Midőn újra felhívjuk a közönségnek azt a részét, melynek előfizetése közelebb lejárt, lapunk további pártolására: nem ígéretekkel kívánunk előállni, hanem inkább visszatekintéssel. A most lefolyt évnegyedben beszélyeket közlünk Abonyi L., Frankenburg, Bús Vitéz, Lauka Gr., Toldi I. és Vértesi Arnoldtól, stb.; emlékbeszédet Lévay Józseftől; költeményeket Gyulai Pál, Kriza, Szelestey, Szeberényi, Szász Károly és Béla, Thaly K., Mezei, Vida, Nyilas S., Komócsy (satyra), Jámbor Pál (Hiador) és többektől; tárcákat Győri Vilmos, Keleti Gusztáv, Petendi, Csukássy, Hőke Lajos, Horváth Mihály („Zrínyi Ilonából“) s Kovács Páltól; eredeti külföldi tárcákat Bécsből (Devecseri), Páris, Nizza, Edinburg , Turin (Tóvölgyi,) Ceylonból (Xántus J-től.) Fordításaink közt volt egy jeles amerikai regény is Prescott-tól. Voltak rendes akadémiai tárcáink (Beöthy Zsolttól, színházi bírálataink, leírások a Kisfaludy Társaság és természettudományi társulat üléseiről, a farsang és zeneidény eseményeiről, s ezenkívül bő és friss hírrovatok. Jövőre is ily jó írókkal, érdekes közlésekkel s változatos tartalommal fogjuk szerkeszteni szépirodalmunk egyetlen napi közlönyét, ajánlva azt a művélt közönség figyelmébe. Vádnál Károly, Tóth Kálmán, szerkesztő, tulajdonos. A lap kiadója az „ATHENAEUM“ társulat, mely a csinos kiállításról s pontos szétküldésről kezeskedik. Előfizetési ár: évnegyedre 4 frt. Különben mindig lehet félévre is előfizetni 8 írttal. A KIS CSIPKÉKÉN DQ. Elbeszélés. irta: Tolnai Lajos. (Folytatás.) A kereskedő nyugodtan hajtogatta össze az arcába dobott zsebkendőt, eltette, tiszteletteljesen fölvilágosította a dolgot, néhány hideg, udvarias szóval bocsánatot kért a vakmerő bátorságért, s bátyjával együtt távozott. — Hallatlan ! — kiáltott Emma. — Szemtelen ! — sopogott Lotti. — Elmondjam a tiszt úrnak ? — fordult oda Emma anyjához. — De majd a bárónak! — folytatá Lotti. — Csitt! — kvált rájuk az anya, s fölemelte kövér mutató ujját. — Szó se legyen több. A kapitány égre-földre kérte a kisasszonyokat, hogy mi az, tudjon valamit ő is. Ő ölni kész bármely pillanatban. Azonban a kisasszonyok csak nevettek és kiáltoztak, s a jó német kapitányt engedték készségeskedni. Adél azalatt elmondott neki csöndesen mindent, mire a tiszt rögtön rohamra készült. De az anya vastag karjaival letartóztatta a derék hadfit. A kereskedő igyekezett elnyomni Szivében a szégyen erős indulatát, lassabban ment, mint szokott. Eol föltaszította izzadt homlokán a kalapot, s öntudatlanul is bele-bele kiáltotta a novemberi ködös szürkületbe . — Szegény, nyomorult kisasszonyok ti! A professzor nem szólt egyet is, de érdekelt szikében teljesen kárhoztatta a neveletlen, durva öcsöt, s a bekövetkező zavaroktól félve, szomorú sejtelemnél mondogató magában. De mit akarhatott ez a bolond azzal a zsebkendővel ? Óh te . . . te vöfös ! Vlajd föltekintett öcscsére, s mintha egy pillanatra megbánta volna kemény, sértő megjegyzéseit — vaami közömbös kérdést intézett hozzá, de az nem válszolt, így értek el szótalanul a kis gymnásiumig. A két testvér fölötte komor és izgatott hangulattal lépett át a kis professzori lakás küszöbén; arról, hogy a Berendi kastélyban galád dolog történt: mindketten teljesen meg voltak győződve, de az állapot milyenségének fölfogásában nagyban különböztek. Ugyanazért a bátya nyers, feddő beszédre készült, míg az öcs rögtön levélíráshoz fogott. A professzor többször megkísérlette félbeszakítani a levélírást, és kész volt a dologra térni, csakhogy egy pontos és főnöke ügyét szívén viselő kereskedősegéd kezéből nem olyan könnyű munka kivenni azt a tollat, mely már útnak indult. Az uraság pártján levő házigazda tehát odaállt a kemence elé, s ott magában következő beszédet tartott: — Kifrizurázott hajú fickó! műveletlen suhanc vagy, bódéba való embertelen főnököddel együtt. Ha még valamikor valamely úri család asztalára méltat — irántam való tiszteletből, mint mint most is — jó lesz, ha magadat szerényen meghúzod; okosabb emberek mellett ne akarj szóvivő lenni. Azért, hogy egy kissé csinosabb ruházatod van, mint nekem, — hisz egyebetek sincs : kereskedő urak, azt gondoljátok, teheti- tek azt, amit én, amit mi iskolázott honoratiorok ? ! hohó! kurta ám az öcsém! Böfös vagy, maradj a röf mellett. S azt beszélgetni egy finom, művelt úri csa- !ládnál, hogy kössenek zsebkendőket, csipkét, s egye- beket, rá érnek, s adják el jó pénzért! Mintha bizony ' ők arra születtek volna. Bolond ember te. Hogy azt teszik a németek és franciák is. — — ők tegyék, kalmár nép mind a kettő, de a magyar! Azért, hogy sem járhattam külföldön, talán csak én is ismerem a világot. Hohó, azt hiszem, egy kis különbség mégis csak van a német és magyar becsületérzés között. A becsületes magyar földesúr készebb koldulni, mint.. . io itt a kis tanár úr is megállapodott. Érezte, hogy liba szarva közé esett. Hanem egy kis férfias, komoly köhögés kivette a zavarból, egyet-kettőt lépett, s újra visszaállott a kemence elé. Nem, egyetlen mozdulata sem árulta el, hogy valamit visszavont volna állításaiból. Hitte, hogy az egész világ neki adna igazat, főkép a törzsökös ma-gyar világ. A kereskedő, miután mindent a lehető körülnényesen előadott, levelét szokott kereskedői styusban összehajtotta, boríték nélkül, finom szabású létükkel megcímezte, s azután mint aki becsüleesen megtette kötelességét, szivarra gyújtott, s föltérte bátyját, hogy tennének egy kis látogatást a kazinóban. Volt már szerencsém megfordulni néhány vid léki kaszinóban , hanem határozottan kijelentem, hogy a verebesi olvasda, amint ma nevezik több helyen, azokhoz semmiben sem hasonlít. Tehát csupa itkaság kedvéért leírhatom. Elnöke a városka leggazdagabb ura, ki rangja lattinak tartaná olyan plebs között megjelenni, de mivel minden elnökség hisz, s egy csomó ember föltt való állás, tehát elfogadta ő is a megtisztelteit. Tagjai két osztályra oszolnak, úgymint művelőkre és műveletlenekre; a műveltek fecsegnek, hazontalankodnak és kártyáznak, s a fizetéssel a módig csak lehet, késnek, s a jobb lapokat rendesen el-sipják; a műveletlenek hallgatnak, s elolvasnak sólinden betűt, s ha ezt elvégezték, illedelmesen hazavikarodnak; a fizetéseket előre teszik, s a jobb la- ■ okért, melyeket sohase lehet megkapni idejükben, otthon, feleségeik előtt erélyesen kikelnek. A művelők osztályát az urak képezik, pár arisztokratikus ügyvéd, s néhány hivatal nélkül való ifjú ember, kik leülnek, ha az urak őket választják mulatságuk célblájáúl; ezek e kegyért minden valamire való nőt fogalmaznak, és sok piszkos dolgot tesznek össze- vissza. A szegényebb rendű bálokban arcátlankodnak, a mesteremberek szép egésséges leányát szemtől-szembe megdicsérik s állón csipkedik, melynek fejében apjaikkal, bátyjaikkal per tu poharat isznak, a véletlenül oda vetődő kóbor színésznőkkel illetlen viszonyokat szőnek, s némelyik közülök, hogy a teljes lovagi diplomát is megszerezze, ha minden veszély nélkül teheti a párbajt is rí. Alsóbb rendűekkel hamisan játszanak, de főnökeikkel szemben adják a nobelt. Verebesen ez a rend meg van. A műveletlenek közönséges emberekből állanak itt is. Szegény hivatalnokokból, akik fösvényen élnek, s az iparos kontós könyveiben ritkán találhatók fel, továbbá két öreg orvosból, (mert az útán jött ifjú doktor a műveit osztályba lépett) kik fölötte kopott ruhában járnak, (de szép kőházuk van) hat tanítóból, néhány kereskedőből, s az első szabóból és suszterből. Nem tagadhatom el, a professzorok örömest kártyáznának, de Verebes oly szegény, hogy nem lehet benne pénzhez jutni. Jól tudom, hogy vannak e tekintetben szerencsésebb nagyobb városok, ahol a tanárok is mind törzsökös kártyások s nyakig úsznak a nyomorúságban, de Verebesen ez a szegénység miatt ki nem vihető. Mikor Irsay Sándor tanár úr öcscsét a kaszinóba bevezette, már akkor a kártyatelepek élénken dolgoztak, s az olvasóasztalnál alig volt két ember. A helyiség szegényes volt, sűtetlen, piszkos, sötét; az olvasóasztalon egyetlen lámpás működött, azonban a kártyaasztalok világító dolgában is becsületesen el voltak látva, s átalában ott a bútorzat is inkább megfelelt az igényeknek. Itt töltötte el a kereskedő azon időt, mely alatt mind ő, mind bátyja meglehetősen lecsöndesedett, s valamennyire meg tudott feledkezni a pompás úri ibédről, s itt telt el azon néhány óra is, mely alatt az örökké munkálkodó sors egy-két nem egymásnak szánt lélekre nézve komoly előkészületekhez fogott. (Foly. köv.) B I B n T A. (Lengyel beszély.) Kraszecszkytől. (Folytatás.) — Előbb a te feleletedet várom, — mond Verner, — mért látogatod Romovot? — Jól van, Verner testvér, — kezdé Biruta nyugodtan : megmondom, amire annyira kiváncsi vagy: Ha a szent földön volnál, nem látogatnád-e meg első mestereid és testvéreid hajlékát ? nem jutnának-e tszedbe régi tetteik és erényeik ? nem gondolkoztál-e róluk tisztelettel ? És ha látnád, hogy most ugyanazon házba be s kijár a török, a szent helyek mostani ura, mondd, nem siratnád-e a múltat, habár apjainkban hatalmatok nagyobb ? Ugyanaz történik elem. Örömest látogatom azon helyeket, melyek seimnek szentek valának, melyekhez annyi monda,nnyi emlék van csatolva, melyekről gyermekkoromra annyi dalt hallottam, ott a múlt tűnik föl előttem. Ltom az őserdőket, melyekhez nem nyúlt emberi éz, s melyekben a madarak éneke és a vajdelotok hárfája viszhangzott; látom a földdel egykorú tölgyet, melynek árnyékában Krivetta, egyedül az istenek kamtjának engedelmeskedve, a nemzet fölött itélest mondott, azután pedig a nemzetért magát áldozta is tűzben az isteneknek; látom ezt, és a múltban memgő lelkem gyönyörködik benne; hangokat csalva hárfámból, őseim dicsőségét zengem és akkor jldog vagyok. *) Másodrendű papok, kik évenként csak egyszer álsztak, különben pedig tudománynyal és énekléssel foglíjaskodtak. Ford. I . V&ÍÍVS