Fővárosi Lapok 1869. július (147-173. szám)

1869-07-01 / 147. szám

állt. Mint Németországon, nálunk is, egyfelől az ab­­solutismus és katholicismus, másfelől a protestantis­­mus és alkotmányosság megmérkőzése volt e harc. Rákóczi György az utóbbi táborba tartozott, s lett Felső-Magyarország fővezérévé. Rákóczi Pál az utóbbiak pártját valló, s hatalomban és befolyásban egymásután emelkedett e párton. Nőül vette Pethe Annát, — László leányát, — s vele Bars megyében a kis-tapolcsányi uradalmat kapta, korán lett főis­pánná, zászlós úrrá és utóbb (1633-ban) ország­bíróvá. A testvérek őszintén és minden kétértelműség nélkül csatlakoztak pártjuk zászlójához. Egyik sem volt határozatlan, egyik sem habozott. Eszterházy Miklós 1019-ben, — midőn Bethlen fegyvere Magyar­­országot meghóditá, — egy kis darabka papírra föl­­jegyzé a pártok állását. E szerint csak négy úr volt, ki Bethlennek nem hajtott fejet. Jóval több, kiket „az kételenség vitt rá,“ ezek közt van Rákóczi Pál; de legtöbb azok száma kik Bethlent „h­itták vagy kedv­vel vették,“ ezek közé irta Rákóczi Györgyöt. Ha­nem a pártállás a családi összeköttetést nem szakitá meg, s a két testvér a két oldalon kétségbevonhat­­lan hűsége jutalmául nem egyszer talált alkalmat szolgálni a másiknak. Rákóczi Pálnak és Pethe Annának két gyerme­­kök született. Az idősb volt Mária Anna. Pál úr neje társaságában 1635-ben elzarándokolt Czensto­­chowába, a híres búcsúhelyre, hogy hálát adjanak az ottani csodatevő isten­anyának, s hogy bemutassák fogadási emléküket: egy ezüst szobrot. Viszatértek után született fiuk László, de a következő évben 1636 márc. 12-dikén a két gyermek árván ma­radt — atyjuk Pál meghalt. A gyámságot a gyermekek fölött eleintén Usz János — Pál úr barátja, előkelő főúr,— vitte, de valószinüleg az anyának s magának Usz Jánosnak következett halála e gyámkodást módositá. Pár év múlva 1639-ben már Lippai György püspök és kan­cellár vette át e hivatalt, s ő a lányt a bécsi apáca­­kolostorban nevelteté. Sorsára az árvának ez döntő befolyásúvá lett. 1633-ban gyámja Lippai előtt ki­jelenté, hogy ő le fogja tenni az apáca-fogadást Hasz­talan volt minden törekvés őt lebeszélni céljáról, s midőn a püspök e tervet megirá a család akkori fe­jének, Rákóczi Györgynek, Erdély fejedelmének, tőle következő választ nyert: Ilustrissime et reverendissime Domine, amice nobis observande! *) Kegyelmed Pozsonyból 15 Julii irt levelét elvettük. Szegény Rákóczi Pál öcsénk árva lánya felől az, mint Barkóczy László uramtól szent volt, s levelében is ir felőle, megértettük. Akartuk volna, ha a jó hugunk ellehetett volna az apácaság nélkül, s a kik erről elintették, sem­a szavukat fo­gadta volna azoknak. Értjük azt is, hogy ugyan al­kalmas summára állhat be az sanyarú szegény életre, s innen tőlünk kivan kegyelmed mostani beöltözésére négy­ezer forintot. Nálunk úgy volt tudva, az mint az szentbenedeki káptalan által Rusz várában Usz János felinventáltatott volt, in anno 1639, az mint az inventáriumból is kitetszik, ki nálunk is authen­­tice megvagyon, alkalmas summa pénzek mara­dott az árváknak, s ott fenn való jószágokbúl is szép proventusok gyűlhetett, rájok költendő expensa nél­kül ; Eperjesen egy nehány száz hordó borok marad­ván, azok is nem kevés summát tettek, melyek mind az kegyelmed kezébe s gondviselése alá deveniálván, úgy tetszik, abból is kitelhetik az a summa. Ha az úr isten Rákóczi László öcsénket élteti és felneveli, ma­gára neki is gondot kell viselni, s azt is meg­ fogja tudni, mije maradott, s hova költ ? talán uram jobb volna megtudni, minden ültöztetésére s mind pedig beeskettetésére, mindenestül fogva mennyi kivántat­­nék, tudhatná meg jövendőben is Rákóczi László öcsénk, csak oda is mennyi költ javaiból ? Rákóczi László, hogy tanúi, azt jól cselekszi; császár ő felsége s császárné asszony ő felsége is a mi kegyelmessége­­ket mutatják, azt alázatosan veszszük, s akarjuk, hogy ő felségek méltóztatnak szerelmes gyermekek mellé bevenni. — Az oda fel való állapotokról is hogy tudósit kegyelmed, kedvesen vettük kegyel­medtől ; elég keserves hallani a keresztyén országok­nak ilyen szörnyű pusztulását; immár csak maradna abban az állapot, s tovább is ne terjedne, ki talán úgy maradna jobban meg, ha az úr­isten az keresz­tyén fejedelmek szivét megszálná, közönséges békes­séget adna kezikben. Ha az két ellenkező tábor ilyen közel szállott immár egymás mellé, könnyen egymás mellől el nem mennek, azt hiheti ember. Hallottuk, hogy kegyelmetek is az ő felsége kegyelmes paran­­csalatjából táborban akar szállani, nem árt uram az vigyázás. Magyarországra sok felől szem néz. Isten kegyelmeteket is vezérelje minden jóra, s az több nemzetségek között az mi szegény nemzetünknek a hazánknak békessége a megmaradására. Ezek után tartsa meg isten kegyelmedet sokáig jó egészségben. Datum in oppido nostro Dees die 10 Augusti Anno 1643. Ilustrissimae et Reverendissimae Dominationis Vestrae Amicus benevolus. *­ Hogyan igazodott el a költség kérdése, nem tu­dom. De Anna Mária csakugyan felölte a fátyolt a bécsi apáca kolostorban, s napjait e kolostorban Szilágyi Sándor. *­ „Nagyságos és í­ötisztelendö úr, tisztelt barátunk !” — e latin szavak magyar fordítása. Érdekesnek találjuk e levelet a magyar kir. kamara levéltárában levő mintá­ról közölni, mint nevezetes adalékot a Rákócziak történe­téhez. — 587 Marienbadból. (Jun. 23 ) Az idén kissé korábban jöttem, mint szoktam. Megvallom, megbántam. Csak hiába, nem való ide júliusnál előbb, s augusztusnál később jönni. Külön­ben úgy jár az ember, mint én most. Már két­ hete, hogy itt vagyok, s egyetlen egy verőfényes napnál többet nem láttam. Folytonosan esik, vagy szél fú, s a légmérő csak 5—6 fok meleget — talán inkább hideget, — mutat. Hogy ily időjárásnál a gyógy­mód nem sokat használ, az világos. A hideg víz-ivás­­hoz bizonyos testi melegségnek kell kifejlődni, mert csak ekkor állhat be a reactió. Úgy de, hasmét ve­gyük e meleget, ha künn és benn egyaránt fázunk. Megjegyzendő, hogy a kályha itt nagy ritkaság. A vendégek mindazonáltal özönlenek. A „Car­­listába“ most írták be az 500-dikat. A la bonne heure ! Nevezetes személyiségek : dr. Giskra, cs. k. belügyminiszter, Steinmetz a híres porosz tábornok, gróf Tolstoy, hg. Trupbetzkoy, gr. Igelström oroszok. A meklenburgi anya­hercegnő, és a dán miniszter­­elnök Frijs Frysenborg csak nemrég utaztak el. Magyarok közül: b. Vay Miklós, b. Bánffy Albert, gr. Béldi Ferenc, Tóth Lőrinc, b. Józsikáné stb. Végre meg kell említenem nekem is a szomorú hírt, hogy itt halt meg június 22-dikén reggel Murányi Ignác temesi főispán. Üdült szívbajban szenvedi, s már többször mondták halottnak. Az orvosok — miért, miért nem ? — ide küldték, azonban e fürdő nem használt neki. Hamvait tegnapelőtt­ szentel­ték be. Az egyházi szertartáson, mely a temetőben ment végbe, az összes itt mulató magyarság — le­hettünk vagy 40-en — jelen volt. Mihajlovics, te­mesvári prépost, és tiszt. Bizek Károly úr végezék a szertartást. Tehát honfiak. Az utóbbi egy rövid, de jól tartott beszédben tolmácsoló az elhúnytnak honfiúi érdemeit. Csehország levegője — mondá, — végzetteljes volt rá nézve. Ennek egyik sötét börtö­nében kínlódott egykor, mint politikai fogoly, és, ime most, a halállal keblében, ide jön végleheletét kiadni.“ Pázmándy Dénes: Fővárosi hírek. * Az akadémia nyelv és széptudományi osztálya hétfőn érdekes ülést tartott. Az első érteke­zés, melyet Toldi Ferenc olvasott fel, Imre Sándoré, nyelvészetünk ez érdemes búváráé;­elme: „Geleji Katona István, főkép mint nyelvész.“ A terjedelmes értekezésnek azonban ezúttal csak kisebb felét lehe­tett felolvasni, mely a nagyhírű pap életét és iro­dalmi munkásságát ismerteti. A 17-ik századnak ez egyik legnagyobb protestáns hitszónoka. Katona István 1589-ben született egy egykor közel fekvő, Gelej nevű helységben, mely azonban később elpusz­­tult s ma nem létezik többé. Iskoláit Sáros-Patakon végezte, honnan Beregszászra hívták meg direktor­nak. Innét küldé ki őt két ízben is a nagy Bethlen Gábor kegyessége Heidelbergbe, a kálvinismus ez­üsfészkébe. Volt professor Gyulafehérvárott és mint ilyen hivatott meg a halálos betegségben síülő feje­delemasszony Károlyi Zsuzsánna mellé lelkipász­tornak. 1633-ban püspökké választották és 1544-ben december havában elhúnyt. Katona István tere a polémikus irodalom. Ritka elmélettel ostromlá az unitáriusok új tudományát s a külföldről beszivárgó presbyterianismust. Munkálkodása bár nagy hord­erejű , de életnemesitő hatású nem volt, mert a dog­­matizmusban elfogulva, nem tanúskodik az egyén fölvilágosodott, szabad szellemű gondolkodásmódjá­ról. Hittani nagyobb munkája, melylyel „a pápis­táknak akaró nyakukat szegni,“ tervben maradt csak.­­ Ezután Télfi Iván szólt a „görög tanulmá­nyokról Franciaországban.“ Egy kis társaság, mely régebben efféle tanulmányok gyakorlására egyesült, hatalmasan kinőtte magát. 700 tagja van 10 frankos évi tagdíjjal. Bizonyos neme ez a hálának Francia­­ország részéről a görög irodalom iránt, mely már a 16-ik században miveltetni kezdvén, azóta hatal­mas fejlesztőjévé lön a szabad szellemnek. Szóló ismerteti a társulat ülésein tartott értekezéseket, főleg „A görög nyelv nemzeti kiejtéséről“ és „Vol­taire és a görög kérdés 1770-ben“ címűeket. A tár­sulat jutalomtételeket is tűz ki, így a jövő évre ezer frank van kitűzve egy munkára, mely a görög nyelv történetét adja elő. Pályázhatni francia, latin vagy görög nyelven. Akadémiánk titoknoka ezúttal beje­lentő, hogy a sz.­pétervári archaeologiai társulat csere­­viszonyba kíván lépni az akadémiával. Több rendbeli adományokat is jelentett be, így a kalocsai kaszinó részéről 40 frtot. Romlaky ügyvéd eladni kívánná az akadémiának Kazinczy Ferenc ama képét, mely 1827-ben Eperjesen készült. A jövő ülésen Szilágyi Sándor értekezik Eszterházi Miklós nádor végren­deletéről ; ugyanakkor jelentetnek be a Vitéz-féle pályamunkák s az igazgató tanácscsal együtt tar­tandó vegyes ülésben pedig felolvastatnak a meg­erősített i­j alapszabályok. * A K é t­ V i S e, s á ll a z il­t z folyvást adnak be ellenzéki képviselők kérvényeket, hogy a bírósági törvényjavaslatot a megyerendezéssel együtt tár­gyalják. Ez azonban eső utáni köpönyeg, mert a tör­vényjavaslat fölötti vita egyre folyik. Tegnap d. u. egy óráig beszéltek a kinevezés mellett Perczel Béla, Rónay Jácint, Tanárky Gedeon, a választás mellett Móric Pál, Nyáry Pál, Péchy Tamás. A vita azon­ban kezd fárasztó lenni. A karzatok közönsége gyé­rül, s a képviselők fele rendesen a folyosón vagy a buff­erben várakozik. * A kereskedelmi i­f­j­a­k társulata múlt hétfőn rendezte a lövölde termében második nő­ es­télyét, a­melyre díszes közönség jelent meg. A kez­dete előtt a Szigeti „Becsületszó“ című egy felvonásos vígjátékát adták elő kielégítő sikerrel. Láng Irén k. a. a színházi képezde első osztályú növendéke, ügyesen mozgott; Nagy Julcsa k. a. pedig Lukréciát, a társalkodónőt ép oly jól játszó, mint a tavaszi vizsga alkalmával. A férfiak közül Ma­jer József társulati tag játszott legfesztelenebbül a Béres Ákos szerepé­ben. Közreműködtek még ezeken kívül Ács János (Sziklai Gyula) és Hubenai József (Sziklai Leó.) A közönség mindnyájokat­ megtapsolta. Láng Irén k. a. egy csinos virágbokrétát is kapott, hanem más vette föl. Végül a kis Tóth Piroska k. a. Petőfi „szülőföl­dem" című költeményét szavalta. A „Becsületszót“ Réthi Mihály nemzeti színházi tag taníta be, s ez meglátszott az előadáson. Megemlítendő, hogy súgó nélkül játszottak, s az ily műkedvelői előadásoknak mindenesetre meg lenne az a jó hasznuk, hogy a részt­vevő kereskedő ifjak egészen elsajátítnák a szaba­tos magyar beszédet. Az előadás után tánc követke­zett, mely egész reggel öt óráig tartott. Volt elég jó kedv és szép lány. Ifjaink meg lehettek elégedve az anyagi sikerrel is, miután könyvtárukat a női estély jövedelméből ismét szépen gyarapíthatják. * K­­­ál­i V­e­s­s­­­­i­u i­g­a­z­g­a­t­ó e hó közepén a városligetben megkezdi színi előadásait. A színkör felállítására Mikos Nándor komáromi ácsmester vál­lalkozott, a magyar színészetnek igen buzgó párt­fogója, ki és most Komáromban is épit színkört, mely e napokban kész leend. Kőmives színi felhívása így hangzik: „A pestvárosi hatóság és városligeti bizott­mány engedélye folytán — a nyári idény alatt—jú­lius 17-től kezdve a városligetben magyar színelőa­­adásokat rendezek; ez okból felhívom a vidéki szí­nészeket, hogy a­kik társulatomhoz szerződni óhaj­tanak, július 10-dik napjáig Rév-Komárom­ba inté­zendő bérmentés leveleikkel megkeresni szívesked­jenek. Kőmives Imre.“ * Kákai Aranjos (Kecskeméthy Aurél) „Króniká“-jából megjelent a második füzet is. Az or­szággyűlési tollrajzokon kívül miniszteri arcképek is vannak benne. Az elsőben az Andrássyé volt, a máso­dikban a Horváth Boldizsáré van, kiről szerző azt mondja, hogy ő a kormányban (miután „nem szüle­tett nemes ember,“ s egyedül érdemei által jutott e magas polcba,­ „a korszellem incarnatioja, a democ­rat érzületnek kijutott elégtétel.“ „Harmadfél évi mi­nisztersége dacára, miniszteri vörös zsöllyeszéktől leg­­­kevésbbé sem káprázik a szeme. Az marad mindenki irányában, a­ki volt: nemes barát, szívélyes bajtárs, jó rokon, szeretetreméltó ember.A Szerző említi érzé­kenységét is, valamint egynémelyik kinevezését, mely m­egbeszélta magát rajta, noha egyikben má­sikban ő maga ártatlan volt. Kákay Aranyos e füzet­ben is elmés tollrajzoló, de a haza jövőjére nézve nagy pessimista. A Deák-pártban sok táblabíróságot lát, a balközépben teljes kormányképtelenséget, a szélsőbalban a csupa hóbortot. Már „az emigrá­ció utósó mohikányai“ című cikkében is igen éle­sen írt a szélsőkrül, kivált Irányiról, ki a mint írja: az országházban a legérdekesb férfiú. Akár áll, akár ül , mindig oly „pose“-ban van, mint a­ki éppen a fényképező szekrény előtt áll, hogy az örök idők és egynéhány rajongó mamzell számára halhatlani­­tassék.“ A fölirati vitát a krónika „felirati kerepe­­lésnek" nevezi, mert mód nélkül haragszik a sok be­­zédre, s megrójja a Deák-pártot is, hogy „verseny­zett a baloldallal a hiú feleselésben.“ Aztán kifigu­rázza a sok sületlen interpellátiót. Egy ily interpel­láló szerint: „egy suhancra, ki doctor juris is lehetne, de véletlenül lókötő, hat botot vertek. Egy hang a karzatról, csak? így figurázza a többit is. E füze­tekben­ mindenesetre sok­ az eszesség, sok az elmés­­ség , de van sok cynismus is. A hasonlatok sokszor * *­ Ez érdekes levél utósó felében említett hi­­t a Németországban dúló nagy, s utóbb úgy nevezett harminc éves háborúra vonatkoznak.

Next