Fővárosi Lapok 1869. október (224-250. szám)

1869-10-01 / 224. szám

** A híres Orosz- és Talányi-féle ügy jelenlegi stádiumáról biztos forrásból annyit hallottunk, hogy Csongrádm­egye bünfenyitó törvényszéke, a legfel­sőbb itélő­ törvényszék határozata következtében, mindkét vádlottat kezesség mellett szabad lábra he­lyezte s azok börtöneiket már el is hagyták. ** Vidéki rövid hirek. — Kolozsvárról írják, hogy a Pestről megugrasztott herceg Wrede és társainak játékbankja most ott üté föl veszedel­mes sátorát. — B. E­ö­t­v­ö­s­t m. hó 27-dikén Szepsi- Szent-Györgyön kivilágítással s fáklyás zenével fo­­gadák, s onnan másnap utazott Brassóba. — Az aradi honvéd-egylet az okt. 6 diki gyászna­pot d. e. 9 órakor megünnepli a minorita templom­ban. — Gyöngyösön az ottani tüzkárosultak javára szép eredményű hangversenyt rendeztek, melyben a Párisból ott mulató Ketten Róza k. a. is énekelt. — Pozsonyba múlt hó 27-dikén ért csi­nos kis gőzösön Viscount Southwell angol úr, ki Rotterdamból vizen megy a fekete tengerre s onnan a suezi csatorna megnyitására. — A kunszent­­miklósi tűzkár­vallottak számára Tisza Lajos fő­ispán fölhívása folytán 340 ftot adtak össze Bihar­ban. — A biharmegyei agarász-társulat no­vember 8 dikán tartja Sóstón versenyét, 200 és 250 ftos serleg-dijakkal a legjobb fiatal és öreg agár szán ára. 15 éesi h­­­re­k. A császári burgot újítják. A falakat kivül sárgás vörös színre festik, a kapukat s ajtók­at a régi komor zöld szín helyett tölgyfa-színűre, a címerek vasékítéseit pedig gazdagon aranyozzák. Az ural­kodó lakosztályát is megszebbíték, többi közt a dol­gozó kabinet falait Párisban készült pompás aranyos kárpitokkal vonták be. A hitelintézet egy Deppinger nevű fiatal hivatalnoka bizonyos összegek rendezésénél harmad­­félezer forintot zsebre tett, s el ment mulatni Ischlbe, hol kiadta magát Grant tábornok unoka­öcscsének, egy hegyoromra amerikai lobogót tűzött föl s ugyan­csak szórta a pénzt. Feltűnt azonban, hogy amerikai létére igen bécsiesen beszél németül. Egy hegyről lejövet aztán megfogták s bevallott sikkasztásáért két évre ítélték. Linzből írják, hogy a Kollég-kaszárnya (hajdan jezsuita zárda) újításánál egy szerzetes holt­testére találtak, kit — úgy látszik — kinhalállal végeztek ki, mert lába össze volt törve s kezein keresztvas. Ez eset nagy feltűnést okozott s szigorú vizsgálatot rendeltek el. Brünnben érdekes előadás volt egy ked­velt komikus jutalomjátékára. „A bohózat négy szá­zad óta“ címmel négy darab hozatott szinre, melyek elsejét: „Das heist Eisen,“ Hans Sachs írta, s először 1551-ben adatott elő Nürnbergben. A második „Die ehrlich Behimn mit h­en drey vermeinten Liebsten,“ Jakobus Agrertől, 1618-ban került először szinte szintén Nürnbergben ; a 18-ik századot „Hanswurst, doctor nolens volens“ képviselte Myliustól, s végre a jelen századot Nestroy egy behózata. Küllői d. Irodalmi rövid hirek. Dr. Büchner Lajos a „Kraft und Stoft­“ ismert szerzője, újra igen érdekes könyvvel gazdagította a könyvpiacot. Cime: Az ember állása a természetben, múltja jelene és jö­vője, vagy : Honnan származtunk ? Mik vagyunk ? Mi lesz belőlünk ? Büchner fajunkat materialisztikus alapon igyekez­i bemutatni. Eddig két füzet jelent meg az érdekes munkából. Az első az emberi nem életkoráról és őskoráról szól, a második pedig viszo­nyát fejtegeti az állatországhoz. A harmadik füzet ez­­utáni fejlődését fogja tárgyalni. Alkalmilag megje­gyezzük, hogy a „Kraft und Stoff“ magyar fordítása már sajtó alatt van egyik pesti kiadónál.— Beecher Stowe asszony ellen Byron védelmére Austin Al­fréd terjedelmes röpiratot adott ki Londonba . — John Stuart Mill összes művei közelebb jelen­nek meg német fordításban. A vállalat 12 kötetre fog terjedni s kettő már ki is került a sajtó alól. E két kötet a polgári és társadalmi szabadságról irt érteke­zéseket tartalmazza.— A „Lanterne“ szellemében új politikai hetilap indult meg közelebb Párisban. Cime: „Sorgnon“, szerkesztője S­c­h­o 1t Aurel. A Rotschild családnak nem ré­g elhúnyt feje: Ja­kab báró emlékiratokat hagyott hátra, melyeket most egy tehetséges író rendez sajtó alá. A női nevelés Oroszországban. Az orosz nőkről átalánosan el van terjedve, hogy csak öltöz­ködni, hízni, hamisan énekelni és csevegni tudnak. Az orosz divatregények és élclapok szintén szemükre vetik, hogy frivolok, restek és tékozlók. A mostani cár uralkodása alatt e tekintetben is örvendetes vál­tozás tapasztalható. De sokat tett e tekintetben az utazás könnyebb volta is. Az orosz nőknek németül kell tudniok, hogy Berlin és Frankfurt szállodáiban szükségleteiket fedezhessék; angolul, hogy London nevezetességeit szüleiknek magyarázhassák, és fran­ciául, mert e nyelvet ma már mindenki beszéli. Egy orosz miniszter, ki sokat utazott s mint államférfiú és iró egyiránt jelentékeny szerepet visz, csak franciául beszél, míg neje és leánya mindazokat a nyelveket bírják, melyek az atlanti és kaspi tenger partjain ott­honosak. Az orosz nevelési rendszer három fő­ alapon nyugszik. 1. A szülők első kötelessége a gyermekek­kel minél kevesebbet gondolni. 2. A nevelést, minél előbb, minél gyorsabban bevégezni. 3. A társalgó ok­tatás az, melynek legtöbb értéke van. Az utósó tétel az egész rendszer zárköve. A fiatal orosz lányka mellé ennélfogva német szobalányt, francia nevelő­­nőt, olasz zenetanítónőt és angol nyelvmestert sze­reznek. A társalgást e négy egyénnel a nyelvtanár és a szótár közvetítik. De az anyanyelvet sem ha­nyagolják el, sőt az orosz irodalom náluk kiváló figyelemben részesül. Ez okból a hét éves lánykák már gyakran négy, öt nyelvet összekevernek. Az Athenaeum orosz levelezője beszéli, hogy egy alka­lommal Pétervárott valamelyik előkelő család leg­ifjabb lánykája, ki eltörte bábujának lábát, sírva e szavakkal lépett a salonba : „Regardez, maman, te­­ legs of my poupée slomans!“ E kép francia, angol­­ és orosz nyelvet vegyített össze egy mondatban.­­ Ha a szülők bevégezik a nevelést, a leánykák ma­guk képzik tovább magukat. A krími háború óta Észak-Amerika befolyása nagyon megérezhető az oroszokon. Az orosz nők örömest követik az amerikai nők praktikus irányát s egyes speciális tudomány­ágakra adják magukat. A nemzetgazdászat különö­sen kedvenc tanulmány­tárgyuk, de a természettudo-­á ny­oknak is sok kedvelője van. Az orosz nők átalában­­ sokkal képzettebbek, mint a férfiak, mert ezek korán­­ a hadsereghez, vagy hivatalba kerülnek.­­ Nagy hibája az orosz nevelési rendszernek, hogy a test ki­­­­fejlődéséről szó sem lehet. Egésségi tekintetben a­­ gyermekek egyenlő bánásmódban részesülnek a fel­nőttekkel. Részt vesznek a kávéházban, villás reggeli­ben, ebédben, esteli theázásban, champagnert isznak, a társasággal együtt 10—11 óráig ülnek a thea-asz­­tal mellett és erősen sűtött szobában hálnak a renge­teg kályha mellett. Gyakran napok telnek el, hogy nem mennek ki a szobából s egyedüli testi mozgásuk a nevelőnő kiséretében tenni szokott rövid sétából áll. E rendszer természetes következményei szemmel láthatók ama halvány arcokon és erőtlen alakokon, melyekkel Moszkva és Szent-Pétervár utcáin lépten­­nyomon találkozik az utazó. Dupanloup, a kenetes szavú orleansi püs­pök, szeretetteljes levelet intézett, régi barátja s is­kolatársa , Hyacinth atyához. A szerzetből való ki­lépését nagy hibának, de egyszersmind az egyház gyászának mondja, s kéri, hogy térjen vissza. Igaz, — úgy­mond, — hogy ön szenvedi, de Lacordaire és Ravignan még többet szenvedtek, s csak magasabbra emelkednek a türelem által, melylyel azt viselték. Végül azt írja, hogy szellemét nem szűnik meg sze­retni. A híres püspök egészen más hangon szól hozzá, mint az epés klerikális lapok. *** A pantii gyilkos, Traupmann (ki magát Troppmannak irja) a „Mazas“-ban ül. Midőn Párisba vitték, nagy néptömeg várta, melynek szeme elöl ügyesen kellett a városba bevinni. Cinikus gaz­fickó. A meggyilkoltak hulláit borzadály nélkül nézte, s megnevezé sorban őket, még „a kis Marit“ is. Azt valla, hogy ő csak a gödörbe hurcolá őket, miután Kink és fia lemészárlák. A kérdésre, hogy mért szö­vetkezett , nyomorú feleletet adott. Megígérte, s meg akarta szavát tartani — ez az egész. Egy tanú azt vallja, hogy ő Kinkné és gyermekei után három férfit látott menni, s ha ez igaz, akkor a gyilkosságot csakugyan három egyén követte el. Kinkné fekete se­lyembe és időjós­ köpenybe volt öltözve, s övében arany óralánc fénylett. Mi Traupmant illeti, ő egy elzászi gépész fia, ki maga is talált föl egy gépet, de dol­gozni nem szeretett s mindig alattomos volt. A pantiui gyilkosság alkalmából, a párisi „Figaro“-ban, egy francia író bűnbánólag hangoz­tatja a „mea culpa“-t. Jules Cauvain ugyanis, ki ré­gebben maga is foglalkozott törvényszéki regények írásával, az ily művek hatásának tulajdonítja rész­ben az emberi elme ama tévedését, mely sokakat a legiszonyúbb bűnök elkövetésére vezérel. „Nekünk — írja Cauvain — kik a gyilkosságnak költői szint adunk, s a vérpadon kivégezetteket pirositgatjuk szin­tén nagy részünk van a véres bűntények ama ragá­lyában, mely oly gyakran megbecsteleníti hazánkat.“ Chauvain igen találólag jegyzi meg, hogy a mostani írók egy része a kés Achilleseit és a mireng Helé­náit is örömest rajzolja, csakhogy a közönség idegeit fölizgatva azt szórakoztathassa. Ez az irodalmi genre nálunk szerencsére, még nincs meghonosulva, de a ponyvairodalom termékei, melyek gyakran a legel­­vetemedettebb gonosztevőket is hősökké emelik, itt is el vannak terjedve, s ha a „Temps“ felszólal ezek ellen, nálunk sem ártana kissé több figyelemmel ki­sérni terjesztésüket. *** Flórencből írják, hogy pár nap előtt merész rablást követtek el az igazságügyminisztérium épü­letében. A vas­ládát melyet cassa forte-nak neveznek éjjel feltörték s a pénztárt egészen kiürítették. A rablók, kik egy irodai szobába is betörtek, mindent a legnagyobb rendetlenségben hagytak. **# Az orthodox missiók nagy sikerrel mű­ködnek a mohamedán cserkeszek áttérítésében. Mint a „Kawkas“ írja, a Sachum-kerületben május hó folytán 3625 egyént kereszteltek meg. E kerület­nek lakossága jelenleg 66,448 lélekből áll, s ezek közül 43,000 vallja az orthodox hitet. Szerk. üzenet. Remény (P. J.) Sem gondola­tában, sem hangjában, é’s formájában nincs eredetiség. A nyelv sem költői. Egy csepelt kalász, semmi több. Felelős szerkesztő: Vidnai Károly. Bérlet NEMZETI folyam. SZÍNHÁZ. Pest, pénteken, október 1-jén, 1869. SZER­AFINA. Színmű 5 felvonásban. Sardou­kas és Szépfaludi Montignac — — — Rosanges báró — — Planterose — — — Chapelard — — — Róbert — — — Sulpice — — — Ambrus — — — Dominique — — — Savonien, groom. — — Szerafina — — — Yvonne — — — Agatha — — — Pelagie — — — Zoé — — — Ursi,Li — — — Victor után francziából fordították : Ferencz. Rendező: Feleki Miklós. — — — Feleki. Deák Für-Komáromy Szerdahelyi Szigeti József. Náday. Szigligeti Anna. Benkő. Sántha. Szigligeti Jolán. Prielle Cornelia. Lendvainé. Niczkyné. Hirtling Mari. Boér Emma. Horváth Teréz. Legérdekesebb újdonságok. Éppen most jelentek meg és kaphatók az „AT11ENAEUM“ kiadóhivatalában (Pesten, Barátos c­ere 7.SZ.) és általa Magyarországon minden könyvkereskedésben JÓKAI ,VIDR­­­A­ szerelem bolondjai. E regény talán a legnagyobb senza­­tiót kelt, a kedvelt regényíró minden eddig megjelent művei közt. Cselekvénye a leg­újabb múlt politikai világban, az úgynevezett provisoriumban játszik. A nélkül hogy személyeket festene, ismerősök előttünk mind­ezen alakok : a méltóságos úrtól , ki mindenféle kormány alatt méltóságost játszik, az élelmes bankáron s a divathölgyön át egész a circus bohócáig , úgy szintén a nadály természetű államhivatalnokoktól a nemes szivü katonáig. — Társadalom politikai korrajz e mű, mely e tekintetben mintegy foly­tatása a külföldön is oly nagy érdekeltséggel fogadott „Uj földesurnak,é s előre is örü­lünk a kedvező fogadtatásnak, melyet e mű mind a szomszéd német, mind a távolabbi angol irodalomban s magának közvetve nemze­ti irodalmunknak is szerez. — A négy kötetnek ára 4 frt. FRANKENBURG: Emlékiratok. Lapjain a partriarchan­s előtti idő 48-ik kedélyes alakjai, irodalmi capacitásai és szokásaival találkozunk; valódi enyhhely jelen szenvedélyes és elmérgesült időnkben. A nemzet ébredése, fiatalságának első ideje ez. Rózsa­szinü kedély, ifjúi lelkesedés, mely a bel­reformok mezején fejté ki ne­mes hevét. Azóta a viharos tengerre eveztünk ki, s a férfikor szenvedélyei hajtanak, — ki mondhatja meg, várjon az óhajtott parthoz­­ ? — Drága visszaemlékezéseket tárnak el e lapok az azon kort átéltek­, s érdekes olvasmányt az azt csak híréből ismerő újabb nemzedék számára. 3 kötet 3 ft 60 kr. Tulajdonos: Tóth Kálmán, kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvény-társulat (ezelőtt Emich G.) 1869.

Next