Fővárosi Lapok 1870. április (67-91. szám)

1870-04-01 / 67. szám

által meglepő, mondhatnék: a másik mellett szintén egyike a legjobb műveknek, melyeket Beethoven valaha irt. Mert kit ne villanyoznának föl mindjárt az első gyors ütenyek, melyekkel a főthéma azonnal jelezve van ? s utána a gyöngéd adágió, melyből fo­kozatosan a C alaphangból egész H-ig hatodokban emelkedik, s pedig a leggyöngébb pianissimótól egész a legerősebb fortissimóig, hol a legcsodásabb hatású gyöngéd kis triplócskák vezetnek át a főthémába ? Egy szóval: mindkét drámai nyitány nagyszerű a maga nemében. Ez ily sajátságosan keletkezett négy Fidelio-féle nyitányon kivül Beethoven még hét másikat irt, me­lyek, több operája neki nem lévén, de nyomait sem találjuk, hogy ilyenek szerzését csak szándékba is vette volna, természetes, hogy más célra szol­gáltak, így ketteje: „István király“ és az „Athéni ro­mok“ a pesti német színház megnyitására készültek 1812-ben. Az első, mint ünnepi nyitány, a második pedig bevezetésül Kotzebue hasoncímű ünnepi játé­kához. Mindkettőnek megvannak elvitázhatlan szép tulajdonságai, de rám valódi elragadó hatást soha sem tudtak gyakorolni .Igen megérzik rajtuk, hogy Beethovent az az ünnepélyesség, melynek alkalmá­ból ezeket készítő, valami nagyon nem lelkesítette, de nem is lelkesíthette. Sokkal egésségesebb és füg­getlenebb érzéssel bírt ő, mint hogy ilyszerű ese­ményben valami nagy eszmét keresett volna, vagy hogy a pesti német színháznak csak nagyszerű mű­vészeti hivatást is jósolt volna. Az utóbbikat: „Athén romjait“ 1822-ben lénye­ges változtatásokkal újra átdolgozta, azon alkalomra, midőn Ferenc császár nevenapján, okt. 3-dikán, az új józsefvárosi színházat Bécsben megnyitották, így átdolgozva, mint 115-dik mű „Névünnepre“ („Zur Namensider“) címet visel, s különösen a beleszövött nagy kettős fúga miatt lett nevezetessé. A Kisfaludy-Társaság havi ülése. (Márc. 30.) (d.) Legelőször is ad hoc elnököt kellett válasz­tani, mivel az elnökök épp úgy elmaradtak, mint a tagok nagyobb része. A megjelent tizenegy tag kö­zül Gyulai Pált kérték föl az elnöki székre, ki nem csak egyik legkitűnőbb tehetségű, hanem egyszer­smind egyik legbuzgóbb tagja is a társaságnak. Ha egy ülésen nem jelen meg , bátran kérdezhetjük, hogy mi baja lehet ? Ezúttal három felolvasás volt. P. Szathmáry Károly székfoglalót tartott, obli­gát szerénykedésen kezdve, a­mi csakugyan kime­hetne már a divatból. „A regény feladatáról“ olva­sott, mely „A magyar regényirodalom története“ címmel készülő munkájának élőbeszéde. Szathmáry K. — mint kifejtő — nem tart sem azokkal, kik a regényt öncélnak tartva, benne minden mellékcélt kárhoztatnak, sem azokkal, kik azt mondják : „a regény arra való, hogy mulattasson vagy tanítson.“ Ő szerinte: a regény fölkarolhat mindent, tudományt, különféle irányokat, de mindig az aesthetika uralma alatt, mert feladata a széptani hatás. Elmondva ész­revételeit a visszaélésekről, melyeket mai nap a regényben (főleg a franciák) elkövetnek, végül azt a három kelléket emeli ki, melyek — szerinte — a speciális nemzeti regényt képezik. Ezek: nemzeti tárgy, nemzeti jellemek s (nálunk) magyaros zama­­tú irály, természetesen: mind a három együtt. E székfoglaló után Tóth Kálmán olvasta föl Lugossy József akad. tag „A honvéd“ című költe­ményét, mely a „Honvéd-menház könyveiben fog megjelenni ” emelkedett hangja és tömör nyelve ál­tal tűnik ki Egyedüli hátránya, hogy a vége felé kissé nyújtva van. Elején igen megragadó hangon festi a közlelkesedést, midőn a fenyegetett haza vé­delmére mindenki fegyvert ragadt, s Jámbor pásztornépek béréről aláléptek, Oltván kemény vasat. V­égül S­z­i­l­á­d­y Áron, a keleti nyelvek és iro­dalmak buvara, beszélt igen érdekesen Hafizról, a shirasi költőről, ki a 14-ik század elején született. Többnyire borról és szerelemről dalolt, s dalait köny­­nyű visszaadni a mi népdalaink szokott formáiban. Neve alatt forognak idegen elmék termékei is, mert keleten nem csak megfordítva (azaz visszafelé) ír­nak, hanem az irodalmi plágiumot is egész ellenke­­zőleg gyakorolják, mint nyugaton. Ott nem hogy idegen pávatollakkal pompáznának, sőt a keleti em­ber boldog, ha saját verseit valamely nagy költő ne­ve alatt hozhatja forgalomba, így a Hafiz neve alatt is forog sok idegen költemény. Szilády jellemző ada­tokat mondott a költő életéből is. Az utazástól any­­nyira iszonyodott, hogy egész életében csak egy utat tett, s azt is keservesen emlegeti egy pár versé­ben. Az is érdekes, a­mi 1387-ben történt vele. Ti­mur khán, a nagy hódító, Shirásba menve, olvastatá Hafiz költeményeit. Nagyon tetszettek neki, hanem azért nagyon megharagudott, hogy egyik gazeljében 283 így énekel: „Ha a shirási lány nekem adná szivét, arcának egy szeplőjéért odaadnám Bokharát és Samarkandot.“ Timur rögtön hivatá a költőt, sze­mére hányva, hogy mint meri így lealázni az ő bi­rodalmának e két gyöngyét, holott ő minden hódítá­sával e városok fényét akarta emelni. Az öreg köl­tő föltalálta magát, s mosolyogva felelé : „Hjauram! ez a könnyelmű bőkezűség tett engem ilyen koldus­­sá.“ A felelet tetszett­­Timurnak, ki őt gazdagon meg­ajándékozá. Szilády Áron ez előadás illusztrálására több költeményt (telve humorral és szerelemmel) ol­vasott föl, melyekből hármat vasárnapi számunkban fogunk közleni. . Gyulai Pál azt indítványozá: kérné föl a tár­sulat Szilády Áront, hogy egy füzet Hafizt, a költő életiratával, adna a pártolói könyvilletménybe. Szi­lády megjegyzi, hogy előbb Firduzitól kellene kiad­ni egy kötetet, a társaság kivonatára azonban meg­ígérte, hogy később, egy év múlva, Hafiz dalaiból is adhat egy füzetet. A titkár jelenté a társaság újabb gyarapodását: Báron Benedek pesti bankár 3000 frtos alapítványát állampapírokban s az új alapítókat, kiket már teg­napi lapunkban elsoroltnk. Végül megemlítjük, hogy ez ülésen szépszámú hallgatóság jelent meg, köztük két nő s három ellen­zéki képviselő. A felolvasásokat is éppen három olyan tag tarta, kik egyszersmind ellenzéki képvi­selők. Fővárosi hírek. * Az udvar pár nap múlva elköltözik Budáról. Mint mondják: a király hétfőn, a királyné pedig szerdán készülnek Bécsbe. Királyné Ő Felsége kö­­zelebb 50 frtot külde a bizottságnak, mely a várbeli színházban jótékony célra műkedvelői előadást ren­dezett. — Király Ő Felsége e napokban fogadá el az ozorai vadászatokról szóló díszalbum két, neki ajánlott példányát, melyhez a szöveget gr. Festetich Leó írta, a képeket pedig Prestel készité. Tegnap reggel pedig Ő Felsége Gödöllőre ment pár napi vadászatra.­­ A miniszterek és a jobboldal tegnap kisebb­ségben maradtak oly kérdésben melyből — mint látszott — nem csináltak pártkérdést. Szóban volt az a módosítás, melyet az államszámvevőszékről szóló törvényjavaslaton tett a főrendiház, hogy t. i. a főren­dek is befolyjanak az államszámvevőszék elnökének kijelölésébe. A miniszterek és a kormánypárt ragasz­kodtak e módosításhoz, míg az ellenzék erősen ostro­molta azt. Végül szavaztak fejenkint való megolva­­sással. Mellette fölállt 99 jobboldali képviselő, köztük a jelen volt miniszterek: gr. Andrássy,Lónyay, Hor­váth és Mikó; ellene szavazott 101 ellenzéki és a jobboldal több tagja. Az ellenzék tapssal fejezte ki e győzelem fölötti örömét.­­ A zárszámadások vitatá­sában csak két szónok vett részt, s befejezése a mai ülésre maradt. Szólni fognak Ghyczy K. Justh J. és a pénzügyminiszter, ki a tegnapi ülésben burátja ál­tal akadályozva, nem szólalt föl, de a vitát végig hallgatta, s folytonos foglalkozáshoz lévén szokva, unalmát papírcsónakok csinálásával űzte el, sorba felállítva azokat miniszteri asztalára. Ülés végével 7-et hagyott az asztalon. Csak legalább dunai „mo­nitorokká“ válhatnának! * Leitert György — Liszt e tehetséges fiatal tanítványa — mai esti hangversenyén (fél 8-kor a reboutban,) a következőket fogja játszani: Wagner „Tannhäuser“ nyitányát, Schumann „Davidsländ­ler “-eit (18 jellemdarab,) Bartay Ede „zenekölte­ményét“ s „scherzo“-ját, Chopin szerzette­ gyakor­­latait s Bach S. „fugá“-ját. Közreműködik Toper ezer Ilka k. a. énekelve Mendelssohn „tavaszi dal“­­át s Ábrányi Kornél „Ábrándvilág“-ából két dalt. * Első április még csak ma van, de a „P. Lloyd“ egy pozsonyi levelezője már kedden „meg­járatta“ velünk. Azt írta , hogy József főherceg annyira elégedetlen Harapat pozsonyi ruhagyárá­val, hogy a fölszerelési bizottságot azonnal Budára helyezteté át. Valamennyien utána írtuk e hírt, s íme, most a hivatalos lap közli, hogy e ruhagyár és a bizottság működésével (s kivált Béres százados ritka erélyével) a főherceg nagyon is meg van elé­gedve. — A­z a h­i­r sem való, hogy az egyetem hittani kara — a prímás felhívására — feliratot kül­dött volna a római zsinathoz, előre kijelentve fiúi hódolatát minden hozandó határozat, tehát a csal­­hatlanság dogmája iránt is. E hírt különben mi nem is említek, mert nem látszott előttünk valószínűnek, hogy midőn a magyar püspöki kar (az egy Papp Szilágyi kivételével) a zsinati ellenzékhez tartozik , ugyanakkor a magyar egyetem hittani kara az in­­fallibilisták malmára hajtja a vizet. * Pest szerdai közgyűlésén elfogadták a tanács véleményét, mely szerint a honalapítás ezer éves ünnepe érdekében az országgyűlést kérjék föl az országos ügy fölkarolására.­­ Ugyanez ülés a „Va­­riétés“ német színház-társulatnak három évre adta bérbe a városligeti színkört, évi ezer­ért haszonbérért, évenként három jótékony előadást is kikötve. Azt is megtudtuk ez alkalommal, hogy a német színház terén ideiglenesen épített bazár három álló esztendőn át fogja elcsúfíthatni a főváros egyik legfőbb pontját. * A Batthyány-emlékbizottság pályázatot nyit a síremlékre és szoborra. Pályadíj kettő van : az első 75 db tízfrankos arany, s a második 25 db tíz­­frankos arany. Az emlékről tervez s detailrajzokat, a szoborról pedig egy-két lábnyi minta beküldését kívánják. A styl­és anyag meghatározása a pályá­zóktól függ. A költségvetés, melyet mellékelni kell, 25.000 frtra rúghat. Határidő három hónap. A bí­ráló bizottságot a képzőműv. társulat alakítja, két hazai s egy külföldi tagból. * Gróf Festetich Ágostonná szül. Almássy Adél grófnő holttestét tegnapelőtt este 5 órakor szentelék be, s a család dégi sírboltjába szálliták. A főrangú világ mély gyászban és részvéttel jelent meg. Az elhúnyt testvére volt gr. Almássy Györgynek, s nap­ja gr. Szapáry Gyulának. * Tóth Ágoston, honvédezredes és miniszteri főmérnök, a helyszínrajzi osztály igazgatójává nevez­tetett ki, osztálytanácsosi ranggal és fizetéssel. Ör­vendünk, hogy a jeles férfiú, ki egykor Bem egyik vitéz ezredese volt, tudományos képzettségéhez mél­tó munkatért nyert. * Molnár György, a lapunkban közölt hír foly­tán, arról értesít bennünket, hogy nem lesz színigaz­gató, hanem nejével együtt különböző helyeken fog vendégszerepelni, s a nemzeti színházhoz sem szer­ződnék más helyére „pótléknak,“ hanem csak úgy, ha őt ez intézethez szükséges tag gyanánt hívnák meg. (Egyébiránt, a színháznál épp akkor válha­­tik valaki szükségessé, ha elődje kidől vagy távozik.) * Rövid hírek. — A k­e­r­e­ske­dő-if­j­a­k társulatának első tavaszi táncestélye holnap (szom­baton) este lesz a lövöldében, és pedig a honvéd-men­ház javára; a József főherceg zenekarát Leipold karmester fogja igazgatni, s belépti jegyek Oszwald kereskedésében kaphatók a barátok­ terén. — Dr. Eckardt holnap este a „Harmónia“ egylet köré­ben ismétli „Luther és Loyolá“-ról szóló fölolvasá­sát. — Boér Emma k. a. nem szerződött a budai társulathoz, hanem közelebb Miskolcra megy ven­dégszerepelni. — A lánchíd-társulat budai házáért a budai iparbank 225,000 frtot ajánlott, de a társaság nem adja 300,000-en alól. — A cukor­utcában épülő reáliskoláról egy tégla leesett, s agyonütött egy alant dolgozó kis napszámos­ fiút. — A pesti első takarékpénztárban történt sikkasztás­ról volt szó tegnapelőtt egy pár lapban, de ez a hír alaptalan volt.­­ Seidner József, régi rész szo­kása szerint, humorisztikus német felolvasást tart vasárnap az „Európa“-ban, s közreműködnek: Ba­­kody Lajos (zongorán), Sonnenthal (szavalattal), s Medgyaszay Ilka k. a., ki magyar dalokat is éne­kel, hogy e pesti hangversenyben legyen valami ma­gyar is. — Galanthai Munkácsy János kincstári nyug. főigazgató m. hó 28-dikán elhúnyt, 86 éves korában, s requiemje tegnap volt Budán. — Kőbánya mellett Thodoresku Pál szappangyárt szándékozván állítani:a sertéshizlaló társula­tok felzúdultak, hogy ez a gyár milyen nagy bűzt fog csinálni, holott maguk ez érdemes társulatok sem valami virágillattal kellemesitik a levegőt. —• Gr. Zichy Jenő a jobboldalról átment a balol­dalra. —­ Özv. Kende Zsigmondné , szül. Kállai Katalin úrhölgy meghalt Cégényen, 72 éves korában. Bécsi hírek. A bécsi jótékony bazárt m. hó 29-kén nyitották meg, a „Gartenbau-Gesellschaft“ épületé­ben. A születési és pénzarisztokrácia legismertebb hölgyei egyesültek létesítésére. A bazárt déli 12 órakor nyitották meg; a termek mintegy 2 óráig meglehetősen üresek voltak, de kevéssel ezután sűrű tömeg hullámzott a bájos árusnők körül. A termek­nek meglepő kinézésük volt. A nagy teremben, szemben a bejárattal, a bájos virágárusnők Hoyos- Paar grófné, Larisch-Deym grófné, Hunyady-Bud­ grófné, Schneiderné, Krannerné és Boschanné úr­nők foglaltak helyet, s csábító kedvességgel ajánl­­gaták ibolyabokrétáikat. Egy bokrétácska ára öt forint volt, s a virágkészlet már a délutáni órákban elfogyott. Az ibolyák és rózsák szomszédságában „ritkaságokat“ kínálgattak. Bray-Dentici grófné, Ypsilanti-Lina hercegné, Bombelles-Hunyady grófné, Todesco bárónő, Kiuts grófnő, Odescalchi d’Orsay, hercegnő, Mener úrnő és Mand k. a. egymást múl­ták fölül a szeretetreméltóságban, csakhogy mielőbb kiüríthessék áruboltjaikat. A „bécsi különlegessé­gek“ Wenckheim-Zichy grófné és bájos leánya, Wenckheim Irma grófkisasszony, továbbá Königs­­warterné, Wehliné, Lindenné úrnők és Thomas k. a. kezein mentek át. Szebb tárgyakat szebb hölgyek még nem ajánlottak, mint Bellegard-Kinsky, Kö­­nigsegg-Bellegarde, Haugwitz-Trauttmansdorf gróf­­nék, Weismanné asszony és Hartig Paula grófkis­asszony. Schwarzenberg hercegnének „dohánytőzs­”

Next