Fővárosi Lapok 1870. május (92-116. szám)
1870-05-28 / 114. szám
114-dik sz. Szombat, május 28. Kiadó-hivatal: Pest, barátok-tér« 7. »a. Hetedik évfolyam 1870. Hiófizetési díj: mirvi I‘ ... 7 ft — kr. X gy**dévre . 8 ft 50 kr. Mujelea as ünnep utáni «ónokat kivéve mindennap , koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Előfizetéseket mindig csak a rendes évnegyedek elejétől fogadhat el a kiadóhivatal. Teljes számú példányokkal még szolgálhat a kiadó hivatal. Szerkesztői iroda: Zöldfa utca 39. sz. 9. ta. Hirdetési díj: Negyed hasábos petit sor......................9 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor .... 30 ki. A viasz gyertyák. (Egy darab történet.) Ilisis után közliKiss Elek. (Folytatás.) Sajátságos egyéniség volt ez a Borzi. Nemesi családból származva, lángoló buzgósággal adta magát a tudományokra. Szülővárosát, Milánót, elhagyva Rómába ment. Ezen, az övéhez hasonló foglalkozásokra veszélyes helyen fáradatlanul munkálkodott a maga tökéletesítésén: a titkos művészetekben és a chemiában. Borri, mint korának legtöbb tudósa, a bölcsek kövét kereste. Ha egész a veggszürkületig laboratóriumában, tűzhelye előtt az izzó retorták mellett állt; ha a különös vegyülékek folyóvá olvadva, föld alá hullámzottak a csodálatos alakú edényekben , akkor Borri sápadt vonásai örömtől fénylettek ; és ha hosszú fáradozás után valamely chemiai vegybomlást hozott létre, akkor boldogan veté magát nyoszolyájára s elszenderült, álmában tovább folytatva kedvenc műveleteit. De a tudósnak fölhevült képzelete a laboratórium szűk falain kivül is csapongott, s oly dolgokra és kérdésekre is irányza azt, melyek egyszerű experimentumokkal nem voltak megoldhatók. Élénk szelleme az egyház és theologia terén is röpködött, és azt állitá, hogy „a pápa nem az igazi főpap, ha homlokán az istenjegyet nem hordja.“ Ébren s álmában e kételyek üldözték s nem hagytak neki nyugtot, úgy, hogy e gyötrődések egészen a visiókig , titkos látványokig csigázódtak. Utoljára elég hivatottnak érezte magát kételyeit egy pap előtt kijelenteni, s állítmányaival nyíltan föllépni. Beszédeket tartott a pápa uralkodása ellen, támaszkodva egyrészről természetfölötti visióra, másrészről vegytani experimentumaira, s kimutatta, hogy a szentháromság, Krisztus emberré tétele s több effélék a vegybomlás alapelveiből származtatandók le. A jezsuiták, kiknek iskolájába járt fiatal korában, hevesen üldözék őt. Az inquisitio-tribunálnál kieszközölték befogatását. Borri Rómából Milanóba, innen Strassburgba menekült. E közben, 1661. január 3-án, képét Rómában a hóhér által megégették, nevét bitófára függeszték, tanítványait bebörtönözték. Strassburgban nem töretve, Amsterdamba ment. Itt biztosságban volt. Borri bizonyára megtalálta a bölcseség kövét, mert sokoldalú tanulmányai híres orvossá tevék. Alig tudta a nagy tömeget kielégíteni, kik általa kívántak meggyógyíttatni. A pénz özönlött feléje, s képessé lett nagyszerű háztartást vinni. Vegytani kísérletei ugyanis a természet egy titkos terét tárták föl előtte. Borri biztos fölismerője volt a mérgeknek, azok hatásának és gyógyításának. Miután sok, s a csodával határos gyógyításokat tett — különösen a szombajokban — Hamburgba utazott. Itt ismerkedett meg Krisztina királynéval. Kevés hó múlva Kopenhágába hivatott; itt is mindenkit bámulatra ragadt tudományával. II. Frigyes király halála után elhagyta északi Európát s Törökországba indult. 1670 april 10-én érkezett Goldingenbe a sziléziai határon s egy nemes házába szállt, elhatározva innen Morvaés Lengyelországon át Törökország felé folytatni útját. Itt esett a császári hatalom kezébe. Egy napon Bécsben a császári Burgban a pápai nuntius alkalmi beszélgetésben volt Leopold császárral. A beszéd tárgya a magyarországi lázadás volt. Éppen midőn a pap a legnagyobb beszéd-áradatban volt, midőn legjobban mennydörgött az összeesküvők ellen, akkor érkezett a császárhoz egy új s igen fontos sürgöny. Tudósításokat tartalmazott az események felől, s a compromittáltaknak hosszú névjegyzéke volt hozzácsatolva. A titoknak felolvasá a sürgönyt, azután a neveket. A nuntiust hidegen hagyá mind. Végre egy névre jött a sor, melynek kiejtésekor a pap akaratlanul fölugrott. Borri Ferenc is ott volt a gyanúsítottak sorozatán; bizonyítékoknak jutottak birtokába, melyek szerint az orvos közvetlen összeköttetésben lett volna az elégületlenekkel. — Borri! — kiáltott a nuntius fogcsikorgatva! Borri elfogva ? Felség, azonnal börtönbe vele. Egyike a legveszedelmesebb ügynököknek. A szentszék boszóló karjai alól sikerült elillannia. Elfogatása kettős nyereség — a trónra és az egyházra! Leopold sohasem, a jelen pillanatban annál kevésbé lett volna képes egy pap unszolásának ellenszegülni, és így Scotti kapitány különös megbízatással Goldingenbe küldetett, Borri elfogása végett. Ápril 22-én Borri házigazdája zavart arccal lépett Borrihoz s egy császári biztos megérkeztét jelenté, kinek, úgymond, parancsa van őt letartóztatni. Kétségkívül a gazda volt az áruló, habár ez azt állitá is, hogy Borri tartózkodási helye utasok által jelentetett föl Bécsben. Scotti kapitány, Borri földije florenci származású volt; a fogolylyal a legnagyobb kimélettel s udvariassággal bánt s tudata vele, hogy az összeesküvés fejeivel való összeköttetéssel van vádolva. Borri búcsút vett csalárd házigazdájától; a kapitánynyal együtt a készen álló kocsira ült, s katonai kiséret mellett Bécs felé utazott. A két utazó társalgását nagy mértékben elősegíté azon körülmény, miszerint honfitársak voltak s olaszul beszélhettek, mely nyelven a kiséret közül senki sem értett. Társalgás közben Scotti kapitány így nyilatkozott : — Kedves barátom, úgy látszik, hogy az ön tudományossága igen sok és nagy ellenségeket szerzett a magas papság között; maga a pápai nuntius is ellenei közt van. — A nuntius ? — Így már tudom elfogatásom valódi okát. Scotti a többi közt azt is elmondá a tudósnak, hogy a császár hosszabb idő óta lappangó nyavalyában szenved, melyen az orvosok nem tudnak segíteni. — Azt mondják — folytatá a kapitány — hogy a császár meg van mérgezve. — És ezt nem vették volna észre orvosai ? — mondá Borri — és nem tudták volna a mérget rögtön kihajtani ? Engem egy ily eset nem hozna zavarba, mihelyt a méreg jelenléte felől meggyőződtem. Nem a császár lenne első ily esetben, és talán éppen arra vagyok hivatva, hogy én gyógyítsam meg azt, aki engem üldöz és elfogat! Kedves földim, adja tudtul a császárnak, hogy ha valóban mérget adtak be neki, én meggyógyítom őt, hogy megmutassam, miszerint nem táplálok boszút az elfogatás által rajtam elkövetett sérelem miatt. Scotti megígérte, hogy a császárt tudósítani fogja a kínálkozó segélyről. April 28. délben megérkeztek az utasok Bécsbe. Borri börtöne a „Hattyú“ vendéglő volt. Tíz nappal előbb ugyan a házban az összeesküvésnek két feje, Zrínyi Péter és Frangepán voltak bezárva. Ők Bécsbe, jöttek magukat a császárnak önkényt átadni. Most Újhelyen ültek nehéz fogságban. — Midőn Borri a fogadó kapuja előtt kiszállott, sok ember csődült össze. Átalában azonban megjelenése nem okozott nagy föltűnést , miután magyar foglyok behurcoltatása a bécsiek előtt már megszokott dolog volt. Borri igen udvarias bánásmódban részesült. „Fogoly úr!“ — Herr Arrestant — így szólították őt az önálló katonák, s a legjobb szobába szállásolták. Egyedül s bezáratva a fáradt tudós ledőlt az egyszerű nyoszolyára, s mély álomba merült. Több óráig alhatott már, midőn az ajtózár zörgése fölébreszté. Fölkelt. Már egészen besötétedett. Az ajtó kinyílt s Borri földijét, Scotti kapitányt látta bejönni, ki köpenybe burkolózva, lámpával kezében lépett be a fogolyhoz. — Készüljön föl gyorsan! — szóllta meg a kapitány. — Ily rögtön kihallgatásra kell mennem ? — Nem! a császár akar önnel beszélni; önnek orvosi híre ismeretes előtte. Jelentésemet elvégezve, szabadságot vettem magamnak ő felségét az ön ajánlatáról tudósítani. A császár bízik önben, de be kellett várni az estét, miután nem akarja, hogy ez a közönség tudomására jöjjön, mert önt úgy rajzolták le előtte, mint egyikét a legveszedelmesebb eretnekeknek. — Ha lelkiismeretem eretnekséggel vádolt volna, — mondá Borri nevetve, — most nem volnék a császár kezében. Lelkiismeretem nyugodtsága, buzgalmam , embertársaim nyomorán segíteni , ezek adnak nekem erőt elfogatásom terhének elviselésére. Menjünk. Vegye köszönetemet honfitárs, hogy a császárnak ajánlani szíves volt, miáltal bizonyára a császárnak is tett szolgálatot. Karonfogva haladtak a sötét utcákon keresztül, míg végre a császári Burghoz érkeztek. Itt Scotti átadta foglyát a komornyiknak, ki az orvost a szobák hosszú során keresztül a császári előterembe vezeté, hol őt leüléssel kínálta, mig a császár szólitani fogja. (Folyt, köv) A vasúton. (Elbeszélés.) Wildbrandt Adolftól. (Folytatás.) — Kegyed is kivándorol, kisasszony ? — kérdé újból, midőn látta, hogy a fiatal lány első kérdésére nem ügyelt, hanem saját gondolataiba merült. Csak onnét gondolom, minthogy azt említi, miszerint a világ végére szándékozik. — Igen, úgy körülbelül ! — volt a szórakozott válasz. — Talán szintén Amerikába ? — Olyasvalami lehet! Valentin bámulva figyelt. Eddig eszébe sem jutott, hogy bájos útitársnőjének valami kitűzött utazási célja is lehet. És még Amerikába gondolt ijedten, s oly rémült arccal tekintett reá, mintha a következő pillanatban már húsz mértföldnyire, New Yorkban szállnának ki. — Mit keres kegyed Amerikában, kisasszony ? — kérdé izgatottan s majdnem szemrehányó hangon. — Szerencsémet ! — válaszolt fájdalmas mosolylyal. — Szintén férjhez akar odaát menni ? — kezdé újra Valentin mellett az éles hang. — Kegyed is a mormonokhoz megy, kiaaazazony ?