Fővárosi Lapok 1871. február (26-48. szám)

1871-02-01 / 26. szám

jék is, sehogy sem tudja magát összeszedni. Ilyen Velence is. Bezzeg más világ, más élet volt Krakkó­ban is száz évvel ezelőtt, midőn még a hatalmas lengyel királyok itt koronáztattak, avagy 1764 után is, a köztársaság idejében, míg most templomai, tornyai, emelkedett helyen fekvő királyi kastélya és tekintélyes mennyiségű házai által csak kívülről mutat fővárost, de belül épületjeinek elhagyatott­­sága, élénktelen utcái és főleg ronda zsidóvárosa nagyban megcáfolják a külső látszatot. Után mindig jól esik, ha akad egyén, kivel egyről-másról beszélgethetünk. Nekem ez északi utam alkalmával különös szerencsém volt. Oly egyé­nekkel hozott össze a véletlen, kik kérdéseimre föl­­világosítással,­­ utasítással szolgáltak. Ezúttal pedig egy régebbi ismerőm, kivel több év előtt Poroszor­­szágb­a jártam-keltem, Ticky, egy jobbmódú, mű­velt lengyel ifjú jött velem egy darabon. Déltájban elértük Granicát. Ez az első határszéli állomás. Vo­natunk megállapodva, úlhelyemről föl akartam kelni, de szomszédom gyöngéd vállnyomással figyelmez­tetett, hogy maradjak ülve. Csakugyan nem is moz­dult senki, míg egy orosz rendőrtiszt valamennyi coupée ajtajában sorra el nem szedte útleveleinket. Ekkor mentünk a láttamozó­ hivatalba. Középtágas­­ságú terem ez, melyben az egész vonat utazó közön­sége bundáétól, lábzsákostól beszorulván, meglehetős meleg és kényelmetlen állapot kezdett lenni. Három orosz hivatalnok láttam ozt az útleveleket. Egy da­rabig csak vártam, míg nevemet fogják kiáltani; azonban, mint afféle orosz földre indult és jól felöl­tözött utast, ki még a bundát sem vetheté le nyaká­ból, részint a teremnek mindinkább melegülő álla­pota, részint pedig a jól befűtött óriási kályha közel­sége arra készte, hogy a láttamozó főtiszthez passzu­som mielőbbi megkaphatása végett egy kérést koc­káztassak. Alkalmat nyújtott nekem erre az a kö­rülmény, hogy az egyik útlevélhalmaz legtetején „magyarországit“ láttam. Könnyű volt ezt észre­­vennem, mert mig a mieink zöld alapszinüek, addig az ausztriai, galliciai, morva, cseh vagy porosz pasz­­szusok más színnel és alakkal bírnak. Ekés francia nyelven kértem tehát azon legfelső passzusnak a láttamozását. Hivatalnokom beletekintett az útlevél­be s aztán tetőtöl-talpig méregetve szemeivel, gya­nakvó mozgással markomba nyomá a láttamozott útlevelet. Nem kerülhette el azonban figyelmemet, hogy egy vizsgaszemű rendőrszolgának is intett. Simonffy Kálmán: Akadémiai levelek. — Jan. 30. —­­Mindenféle és semmi. — A kis Szabó hadi készületei. — Az Eszterházy képtár és az akadémia. — Életrajzok pe­csét alatt. — Amerique en Pesth. — Mi lenne, ha nem lenne? — Jövőre­. (Bgy.) Ma az újdondászéval esik össze az aka­démiai levelező kötelessége. Csak az olyan levelezőt értjük, természetesen, a kik közül mai napság is tíz­nek kell három széken ülni, nem pedig az olyat, a­kire magára minden ülésen tíz üres szék jut. Tehát ez alkalommal csak egynéhány újdonság sovány táplálékát nyújthatjuk, melyeknek érdekességét — ha ugyan szabad így fejeznünk ki magunkat, — egye­dül az akadémia firmája képezi. Értekezés nem volt egy sem, csupán folyó ügyek és lassan hömpölygő viták, melyek soha sem látszottak véget érni. Összes ülés volt, és Horváth Mihály elnökölt. Legelőször is Szabó József tett egy indítványt. A porosz földmivelési és kereskedelmi minisztérium most adja ki Poroszországnak egy minden tekintet­ben oly kitűnő térképét, mely tökéletességénél fogva mintául szolgálhat a maga nemében. A bécsi tudo­mányos intézeteknek a kormány szerezte meg ezt a becses mappát. Nagyon óhajtandó, hogy Magyaror­szágon is legyen belőle legalább egy példány. Hatá­rozatba ment, hogy az elnökség kérje föl a minisz­tériumot, eszközöljön ki a porosz kormánynál egy példányt az említett térképből a magyar akadémia számára. Lám, lám, mire nem gondol a kis Szabó! Nem akarunk hinni a porosz barátságban, és íme, el­­hiszszük, hogy nekünk még szükségünk lehet Po­roszország mappájára. Az elnök jelentette, hogy Szirmay Ödön 150 darab becses okmányt szedett össze családi levéltá­rában a Tököli- és Rákóczi-korból, s ezeket az aka­démiának fölajánlja. Csengery Antal is egy indítványnyal lépett föl. Az akadémia tudományos célokra gyűlt tőkéjének jó részét fordította arra a célra, hogy az Eszterházy­­képtár számára alkalmas helyiséget készíttessen. A mellékhelyiségek is igen nagyok, maga az őr vagy nyolc szobát lakik. Miután a képtárt megvette és az őr is országos hivatalnok lett, nem lehet kívánni az akadémiától, hogy ő minden kártérítés nélkül en­gedje át a képtár és őre számára az egész harmadik emeletet. Annál szükségesebb lesz tehát az elnökség útján kárpótlásért intézni kérvényt az országgyűlés­hez, mert az akadémiának az idén úgyis vagy 10,000 frt deficitre lehet kilátása, ha a tervbe vett munkálatokat mind kiadja. Toldy úgy szeretné a kérvényt intéztetni, hogy szavazzon meg az ország­gyűlés az akadémiának egyszer mindenkorra egy tőkét, mely az Eszterházy-képtár céljaira beépített pénzösszegnek megfelel, és az akadémia kötelezze magát a képtárnak örök időkig helyet adni. Az ülés azonban a Csengery indítványát fogadta el. Még­pe­dig akkor, mikor az országgyűlésen arról van szó, hogy a képtárat szállítsák el az akadémiának nem tűzmentes épületéből. Az archaológiai bizottság javaslatát beterjesztő az összes ülés elé, melyben a visegrádi vár végleges elpusztulásának megakadályozására szolgáló módo­kat sorolja elő. Ezek kivitele körülbelül 6.000 forint­jába kerülne a kormánynak. A harmadik osztály beterjesztette Vész Ármin indítványát, mely szerint kéri az akadémiát, hogy ezentúl kiadványaiból a szerzőknek 6 helyett 25 tiszteletpéldányt adjon, hogy így szélesebb körben terjedjenek el. Az összes ülés elfogadta. Huszonöt ép­pen 19-cel több, mint 6. Várjon fogja-e ezután 19-cel több ember olvasni az akadémia kiadványait ? Dr. Schenzl Guide, az országos meteorológiai intézet igazgatója, ez intézethez segédül Kurländer Ignácot kéri kinevezésre ajánlani.Hunfalvy már csak a nevéért is belenyugszik. Ezután kelt föl Toldy Ferencben az irodalom­­történész, és az akadémiában Toldy Ferenc. Elmond­ta, hogy az akadémia 1840-ben egy körlevelet inté­zet tagjaihoz, melyben fölszólította őket, hogy ön­életrajzukat pecsét alatt küldjék be az akadémiá­hoz. Pecsét alatt azért, hogy ha netalán olyan dol­gokat akarnának érinteni benne, melyeknek köztu­domásra jutása életükben ellenükre van, ezt is megír­hassák benne, miután a levelek csak írójuk halála után bontatnak föl. Ez a határozat, illetőleg körlevél 1848 óta nem újittatott meg, így az akadémia azon tagjai, kik 1858 óta választattak, nem is írták meg életrajzaikat. Fölszólítja Toldy az akadémiát, hogy újítsa meg a határozatot és egyszersmind szólítsa föl tagjait, hogy évi munkálataikról szabatosabb jegyzéket küldjenek az „Almanach“ számára, mint a­milyet az utóbbi években szoktak. Az ülés mindkét indítványt helyesléssel fogadta. Toldy többek kö­zött azzal is argumentálván, hogy ő érzi és tapasz­talja legjobban hiányát íróink hiteles életrajzainak, valaki azt a megjegyzést tette rá, hogy hát ő föl sze­retné bontogatni a pecséteket! A főtitkár jelentette, hogy mely társulatok küld­ték meg kiadványaikat az akadémiának, és kérik cserében ezért. Nagy isten, Amerika minden váro­sa ! A philadelphiai koponyász-egylet, a buenos-ay­­resi kolibri-társulat, a chicagói bába-clubb, a kali­forniai Arany-kör és számos ezekhez hasonlók, me­lyeknek dr. Lefebvre tagjuk volt. Csupán a magyar nyomdászok nem küldik a köteles-példányokat nyomtatványaikból. E köteles-példányt a múzeum és akadémia számára az 1844-diki törvény rendeli- Hosszú vita támadt azon, hogy mit kellene tenni az akadémiának, ha törvény nem lenne? Majd egy órai vitatkozás után Tóth Lőrinc másodszor is eré­lyesen hangsúlyozta, hogy van törvény. Folyamodni fognak hát a kormányhoz ennek végrehajtásáért. Jövőre nagyérdekű ülés lesz. Toldy Ferenc ér­tekezik egy XIV. századbeli magyar vezeklőről Iz­­landban. Szilágyi Ferenc egy erdélyi Lustkandl-ról a XVIII. században. Fővárosi hírek. * A képviselőház tegnapi ülésén a kereskedel­mi minisztérium budgetje tárgyaltatott. A szónok­latok sorát Máttyus Arisztid nyitotta meg egy szé­pen átgondolt, a tényeket és okokat szerencsésen csoportosító s ékes dialektikájú beszéddel, mely után pártjabeliei közül többen kézszorításokkal üd­vözlik a fiatal szónokot. Az átalános tárgyalásnál szóltak még: Gorove miniszter, Erkövy, Korizmics, Péchy Tamás és Tisza Kálmán. A legutóbbinak in­dítványa, hogy a ház a kereskedelmi minisztériumot jövőre rendszeresebb, áttekinthetőbb s indokoltabb költségvetés előterjesztésére utasítsa, nem fogadta­tott el. Ezután a ház a részletes tárgyalásra tért. * A Kisfaludy­ Társaság nagygyűlése vasár­nap d. e. tíz órakor lesz az akadémia nagytermében. A karzatot nőknek startj­át fönn, a férfiak földszinten foglalnak helyet. Belépti­ jegyek nem lesznek. A nagygyűlés műsora sokkal vonzóbb, semhogy ki­vált a hölgyvilág nagy számmal ne jelenne meg. Tol­dy, Greguss, Jókai, Dobsa és Tóth Kálmán előadásai mindenesetre érdekes ünnepélyt fognak képezni. * A nemzeti színház igazgatója levélben szólt rá föl Bulyovszky Lilla asszonyt néhány ven­dégjátékra, kérve egyszersmind az eljátszandó sze­repek mielőbbi kijelölését. A nőképző egylet is föl­kérte a művésznőt, hogy javára egyszer játszani szí­veskedjék. * Servais József hangversenye hétfőn este nyolc órakor szépszámú és díszes közönséget vonzott a redout kistermébe. Ott voltak többi közt Lónyay pénzügyér, Haynald érsek, Liszt, s a művészvilág több kitűnősége. Hátul néhány széksor üresen ma­radt, a­mit nem is lehet csodálni most, midőn a pub­likum mindennap bál előtt és bál után van, s a szín­házak is éppen érdekes előadásokkal hódítottak : a nemzeti színház b. Jósika Kálmán „Két jó barát­jával, a budai pedig a megúnhatlan „Fekete domi­nóival. Mindezek dacára Servais-nek nincs oka a pesti közönség részvéte ellen panaszkodni, valamint a közönség is nagy mértékben megelégedhetett e fiatal művészszel, ki hivatva van arra, hogy hangszerével elhúnyt híres atyjának helyét teljesen pótolja. Négy zeneművet játszott, mind atyja szerzeményeit, testvé­re , a hónapok óta itt tartózkodó Servais Ferenc je­les zongorakíséretében. Az öreg Servais oly időben élvén dicsőségének éveit, midőn a technika bravour­­jaiért rajongott a világ, csaknem minden szerzemé­nye telve van különféle hangok ta­ka változatossá­gával, többhangú akkordokkal, chromatikai futamok­kal s a virtuózság ezermesterségeivel; ezek mellett azonban, melyek inkább bámulatunkat veszik igény­be, mintsem szívünkhöz szólnak, vannak egyszerű, szép dallamok, gyöngéd átmenetek, hatalmas,erőteljes hangok, melyek mélyen hatnak szívünkre is, miután ezeket a fiatal Servais (ki, mellesleg mondva, nyúlánk, csinos ifjú) meleg bensőséggel, az ízlés nemességé­vel és oly lélekteljes hangon adja elő, mely csaknem az énekhang bájával bír. A „concert militaire“ ada­­gio-ja (mert a finale már csupa hatásvadászó hang­egyveleg), az „Ezred leánya“ fölött írt ábrándnak egy pár érzelmes dala, a „romanesca,“ a kedély­gazdag ódon táncdallam, s a Schubert egyik thémá­­jára írt változatok telve voltak a szép hangok és ki­fejezések gazdagságával. Előadási stylje elegáns, fi­nom, semmi darabosság nincs benne; technikája a legmagasb applikatúrában szintén oly kifogástalan, hogy a legnagyobb nehézségeket is mindig egyszerű könnyedséggel játsza; átalában oly művész, ki a Ser­vais név jó hírét nem csak föntartani képes, hanem fokozni is fogja. A közönség több ízben zajos tap­sokkal nyilvánító tetszését, a bármikor fog ez ifjú belgiumi művész hozzánk visszatérni: itt ez első hangversenye után átalános becsülésre és szívélyes fogadásra számolhat. * Karnevál. Ma lesz a korcsoly­a-b­á­r­mely­­re tömérdeken készülnek. A Lehmann díszítései igen meg fogják lepni a közönséget. Füzértánc alatt kor­­csolya-parthiekat is fognak rendezni, hölgy választás­sal, mely egészen eredeti kotillbn-figura leend. — Ma lesz a népnevelők pesti egyletének táncvigalma is a lövöldében, s valószínű, hogy Király Ő Felsége is meglátogatja, ha akadályozva nem lesz. József fő­herceg biztos kiadásba helyező megjelenését. — A n­ő k­é­p­z­ő-e­g­y­l­e­t küldöttségének is megígérte József főherceg, hogy e hó 4-dikán nejével együtt meglátogatja az egylet „európai“ táncvigalmát. — A budapesti postatisztek báljasegélyző-egyle­­tük javára, e hó 6-dikán lesz a lövöldében. — A nemzeti szállodán hajós-egyleti lobogók hirdetik a r­e­g­a 11 a­ b­á­l irodáját, hol d. e. 10 —­­ s d. u. 4—6 órakor lehet meghívásért reklamálni s jegyet váltani a szép bálra, mely kétségkívül a farsang egyik leg­szebb éjszakáját fogja képezni. * Egyházi zene. Holnaap (gyümölcsoltó boldog­­asszony ünnepén) d. e. 10 órakor az egyházi zene­egylet Mozart F-miséjét adja elő, a magánrészekben Kneifel és Kajdácsy úrhölgyek, Ementhaler és Trex­­ler urak közreműködésével. Betétekül Schlenk Ilka k. a. Cherubini „Légy üdvözölve“ alt soloját, Weisz Ferenc úr pedig Rücken egy bariton soloját éneklik. * Verőfény és fagy — ez Pest legörvendetebb újdonsága. Megszabadultunk,legalább egy időre, a po­csolyáktól, csepegő ereszektől, ködtől és piszoktól. Remélhetőleg, ily kedvező idő mellett a Duna árja sem fog nőni. * Rövid hírek. Király Ő Felsége a pesti átalános munkás-egyletnek 500 frtot ajándékozott magánpénztárából; Királyné Ő Felsége pedig a sü­­regi „szeretetház“-ra adott szintén 500 frtot. —Do­rn­a­h­i­d­y-Kenessey Jozefin úrhölgy 5 ftot külde szer­kesztőségünkhöz a francia foglyok számára. — To­ri­n­b­ó­l érkezett hir szerint: Kossuth Ferenc sú­lyos beteg.— A történelmi társulat pénteken d. u. öt órakor ülést tart a Kisfaludy-teremben, s Thaly Kálmán értekezik Bay Mihály és Pápay Gás­pár 1705—1706-diki magyar naplójukról. — A nemz. színház igazgatósága, tiz évi szerződés mellett, a budai színház fűtését és világítását kéri a város tanácsától, mely azt meg is fogja adni szíve­sen. ■—B. Orczy B. megengedte Felekinek, hogy márciusban Ungvárra mehessen, s az ottani állandó színház alapjára háromszor léphessen föl. — Ko­vács Mihály festész, az ellenkező hírek dacára, tovább is Pest lakosa marad. — Az a hir, hogy Horváth Lajos belügyi min. tanácsossá lesz, légből kapott; ő nem­régiben az államtitkárságot sem fo­­gadá el — A kerepesi­ út végén egy vállalkozó nagy fürdőházat akar építtetni, kerttel és kioszkkal. — Áldor Imre „Hirlapolvasók könyve“ című szótárt fog kiadni, a­mire szükség is van, mert nagy affektáció uralkodik az idegen szavak használatában. * 3­23

Next