Fővárosi Lapok 1871. február (26-48. szám)
1871-02-01 / 26. szám
jék is, sehogy sem tudja magát összeszedni. Ilyen Velence is. Bezzeg más világ, más élet volt Krakkóban is száz évvel ezelőtt, midőn még a hatalmas lengyel királyok itt koronáztattak, avagy 1764 után is, a köztársaság idejében, míg most templomai, tornyai, emelkedett helyen fekvő királyi kastélya és tekintélyes mennyiségű házai által csak kívülről mutat fővárost, de belül épületjeinek elhagyatottsága, élénktelen utcái és főleg ronda zsidóvárosa nagyban megcáfolják a külső látszatot. Után mindig jól esik, ha akad egyén, kivel egyről-másról beszélgethetünk. Nekem ez északi utam alkalmával különös szerencsém volt. Oly egyénekkel hozott össze a véletlen, kik kérdéseimre fölvilágosítással, utasítással szolgáltak. Ezúttal pedig egy régebbi ismerőm, kivel több év előtt Poroszországba jártam-keltem, Ticky, egy jobbmódú, művelt lengyel ifjú jött velem egy darabon. Déltájban elértük Granicát. Ez az első határszéli állomás. Vonatunk megállapodva, úlhelyemről föl akartam kelni, de szomszédom gyöngéd vállnyomással figyelmeztetett, hogy maradjak ülve. Csakugyan nem is mozdult senki, míg egy orosz rendőrtiszt valamennyi coupée ajtajában sorra el nem szedte útleveleinket. Ekkor mentünk a láttamozó hivatalba. Középtágasságú terem ez, melyben az egész vonat utazó közönsége bundáétól, lábzsákostól beszorulván, meglehetős meleg és kényelmetlen állapot kezdett lenni. Három orosz hivatalnok láttam ozt az útleveleket. Egy darabig csak vártam, míg nevemet fogják kiáltani; azonban, mint afféle orosz földre indult és jól felöltözött utast, ki még a bundát sem vetheté le nyakából, részint a teremnek mindinkább melegülő állapota, részint pedig a jól befűtött óriási kályha közelsége arra készte, hogy a láttamozó főtiszthez passzusom mielőbbi megkaphatása végett egy kérést kockáztassak. Alkalmat nyújtott nekem erre az a körülmény, hogy az egyik útlevélhalmaz legtetején „magyarországit“ láttam. Könnyű volt ezt észrevennem, mert mig a mieink zöld alapszinüek, addig az ausztriai, galliciai, morva, cseh vagy porosz paszszusok más színnel és alakkal bírnak. Ekés francia nyelven kértem tehát azon legfelső passzusnak a láttamozását. Hivatalnokom beletekintett az útlevélbe s aztán tetőtöl-talpig méregetve szemeivel, gyanakvó mozgással markomba nyomá a láttamozott útlevelet. Nem kerülhette el azonban figyelmemet, hogy egy vizsgaszemű rendőrszolgának is intett. Simonffy Kálmán: Akadémiai levelek. — Jan. 30. —Mindenféle és semmi. — A kis Szabó hadi készületei. — Az Eszterházy képtár és az akadémia. — Életrajzok pecsét alatt. — Amerique en Pesth. — Mi lenne, ha nem lenne? — Jövőre. (Bgy.) Ma az újdondászéval esik össze az akadémiai levelező kötelessége. Csak az olyan levelezőt értjük, természetesen, a kik közül mai napság is tíznek kell három széken ülni, nem pedig az olyat, akire magára minden ülésen tíz üres szék jut. Tehát ez alkalommal csak egynéhány újdonság sovány táplálékát nyújthatjuk, melyeknek érdekességét — ha ugyan szabad így fejeznünk ki magunkat, — egyedül az akadémia firmája képezi. Értekezés nem volt egy sem, csupán folyó ügyek és lassan hömpölygő viták, melyek soha sem látszottak véget érni. Összes ülés volt, és Horváth Mihály elnökölt. Legelőször is Szabó József tett egy indítványt. A porosz földmivelési és kereskedelmi minisztérium most adja ki Poroszországnak egy minden tekintetben oly kitűnő térképét, mely tökéletességénél fogva mintául szolgálhat a maga nemében. A bécsi tudományos intézeteknek a kormány szerezte meg ezt a becses mappát. Nagyon óhajtandó, hogy Magyarországon is legyen belőle legalább egy példány. Határozatba ment, hogy az elnökség kérje föl a minisztériumot, eszközöljön ki a porosz kormánynál egy példányt az említett térképből a magyar akadémia számára. Lám, lám, mire nem gondol a kis Szabó! Nem akarunk hinni a porosz barátságban, és íme, elhiszszük, hogy nekünk még szükségünk lehet Poroszország mappájára. Az elnök jelentette, hogy Szirmay Ödön 150 darab becses okmányt szedett össze családi levéltárában a Tököli- és Rákóczi-korból, s ezeket az akadémiának fölajánlja. Csengery Antal is egy indítványnyal lépett föl. Az akadémia tudományos célokra gyűlt tőkéjének jó részét fordította arra a célra, hogy az Eszterházyképtár számára alkalmas helyiséget készíttessen. A mellékhelyiségek is igen nagyok, maga az őr vagy nyolc szobát lakik. Miután a képtárt megvette és az őr is országos hivatalnok lett, nem lehet kívánni az akadémiától, hogy ő minden kártérítés nélkül engedje át a képtár és őre számára az egész harmadik emeletet. Annál szükségesebb lesz tehát az elnökség útján kárpótlásért intézni kérvényt az országgyűléshez, mert az akadémiának az idén úgyis vagy 10,000 frt deficitre lehet kilátása, ha a tervbe vett munkálatokat mind kiadja. Toldy úgy szeretné a kérvényt intéztetni, hogy szavazzon meg az országgyűlés az akadémiának egyszer mindenkorra egy tőkét, mely az Eszterházy-képtár céljaira beépített pénzösszegnek megfelel, és az akadémia kötelezze magát a képtárnak örök időkig helyet adni. Az ülés azonban a Csengery indítványát fogadta el. Mégpedig akkor, mikor az országgyűlésen arról van szó, hogy a képtárat szállítsák el az akadémiának nem tűzmentes épületéből. Az archaológiai bizottság javaslatát beterjesztő az összes ülés elé, melyben a visegrádi vár végleges elpusztulásának megakadályozására szolgáló módokat sorolja elő. Ezek kivitele körülbelül 6.000 forintjába kerülne a kormánynak. A harmadik osztály beterjesztette Vész Ármin indítványát, mely szerint kéri az akadémiát, hogy ezentúl kiadványaiból a szerzőknek 6 helyett 25 tiszteletpéldányt adjon, hogy így szélesebb körben terjedjenek el. Az összes ülés elfogadta. Huszonöt éppen 19-cel több, mint 6. Várjon fogja-e ezután 19-cel több ember olvasni az akadémia kiadványait ? Dr. Schenzl Guide, az országos meteorológiai intézet igazgatója, ez intézethez segédül Kurländer Ignácot kéri kinevezésre ajánlani.Hunfalvy már csak a nevéért is belenyugszik. Ezután kelt föl Toldy Ferencben az irodalomtörténész, és az akadémiában Toldy Ferenc. Elmondta, hogy az akadémia 1840-ben egy körlevelet intézet tagjaihoz, melyben fölszólította őket, hogy önéletrajzukat pecsét alatt küldjék be az akadémiához. Pecsét alatt azért, hogy ha netalán olyan dolgokat akarnának érinteni benne, melyeknek köztudomásra jutása életükben ellenükre van, ezt is megírhassák benne, miután a levelek csak írójuk halála után bontatnak föl. Ez a határozat, illetőleg körlevél 1848 óta nem újittatott meg, így az akadémia azon tagjai, kik 1858 óta választattak, nem is írták meg életrajzaikat. Fölszólítja Toldy az akadémiát, hogy újítsa meg a határozatot és egyszersmind szólítsa föl tagjait, hogy évi munkálataikról szabatosabb jegyzéket küldjenek az „Almanach“ számára, mint amilyet az utóbbi években szoktak. Az ülés mindkét indítványt helyesléssel fogadta. Toldy többek között azzal is argumentálván, hogy ő érzi és tapasztalja legjobban hiányát íróink hiteles életrajzainak, valaki azt a megjegyzést tette rá, hogy hát ő föl szeretné bontogatni a pecséteket! A főtitkár jelentette, hogy mely társulatok küldték meg kiadványaikat az akadémiának, és kérik cserében ezért. Nagy isten, Amerika minden városa ! A philadelphiai koponyász-egylet, a buenos-ayresi kolibri-társulat, a chicagói bába-clubb, a kaliforniai Arany-kör és számos ezekhez hasonlók, melyeknek dr. Lefebvre tagjuk volt. Csupán a magyar nyomdászok nem küldik a köteles-példányokat nyomtatványaikból. E köteles-példányt a múzeum és akadémia számára az 1844-diki törvény rendeli- Hosszú vita támadt azon, hogy mit kellene tenni az akadémiának, ha törvény nem lenne? Majd egy órai vitatkozás után Tóth Lőrinc másodszor is erélyesen hangsúlyozta, hogy van törvény. Folyamodni fognak hát a kormányhoz ennek végrehajtásáért. Jövőre nagyérdekű ülés lesz. Toldy Ferenc értekezik egy XIV. századbeli magyar vezeklőről Izlandban. Szilágyi Ferenc egy erdélyi Lustkandl-ról a XVIII. században. Fővárosi hírek. * A képviselőház tegnapi ülésén a kereskedelmi minisztérium budgetje tárgyaltatott. A szónoklatok sorát Máttyus Arisztid nyitotta meg egy szépen átgondolt, a tényeket és okokat szerencsésen csoportosító s ékes dialektikájú beszéddel, mely után pártjabeliei közül többen kézszorításokkal üdvözlik a fiatal szónokot. Az átalános tárgyalásnál szóltak még: Gorove miniszter, Erkövy, Korizmics, Péchy Tamás és Tisza Kálmán. A legutóbbinak indítványa, hogy a ház a kereskedelmi minisztériumot jövőre rendszeresebb, áttekinthetőbb s indokoltabb költségvetés előterjesztésére utasítsa, nem fogadtatott el. Ezután a ház a részletes tárgyalásra tért. * A Kisfaludy Társaság nagygyűlése vasárnap d. e. tíz órakor lesz az akadémia nagytermében. A karzatot nőknek startját fönn, a férfiak földszinten foglalnak helyet. Belépti jegyek nem lesznek. A nagygyűlés műsora sokkal vonzóbb, semhogy kivált a hölgyvilág nagy számmal ne jelenne meg. Toldy, Greguss, Jókai, Dobsa és Tóth Kálmán előadásai mindenesetre érdekes ünnepélyt fognak képezni. * A nemzeti színház igazgatója levélben szólt rá föl Bulyovszky Lilla asszonyt néhány vendégjátékra, kérve egyszersmind az eljátszandó szerepek mielőbbi kijelölését. A nőképző egylet is fölkérte a művésznőt, hogy javára egyszer játszani szíveskedjék. * Servais József hangversenye hétfőn este nyolc órakor szépszámú és díszes közönséget vonzott a redout kistermébe. Ott voltak többi közt Lónyay pénzügyér, Haynald érsek, Liszt, s a művészvilág több kitűnősége. Hátul néhány széksor üresen maradt, amit nem is lehet csodálni most, midőn a publikum mindennap bál előtt és bál után van, s a színházak is éppen érdekes előadásokkal hódítottak : a nemzeti színház b. Jósika Kálmán „Két jó barátjával, a budai pedig a megúnhatlan „Fekete dominóival. Mindezek dacára Servais-nek nincs oka a pesti közönség részvéte ellen panaszkodni, valamint a közönség is nagy mértékben megelégedhetett e fiatal művészszel, ki hivatva van arra, hogy hangszerével elhúnyt híres atyjának helyét teljesen pótolja. Négy zeneművet játszott, mind atyja szerzeményeit, testvére , a hónapok óta itt tartózkodó Servais Ferenc jeles zongorakíséretében. Az öreg Servais oly időben élvén dicsőségének éveit, midőn a technika bravourjaiért rajongott a világ, csaknem minden szerzeménye telve van különféle hangok taka változatosságával, többhangú akkordokkal, chromatikai futamokkal s a virtuózság ezermesterségeivel; ezek mellett azonban, melyek inkább bámulatunkat veszik igénybe, mintsem szívünkhöz szólnak, vannak egyszerű, szép dallamok, gyöngéd átmenetek, hatalmas,erőteljes hangok, melyek mélyen hatnak szívünkre is, miután ezeket a fiatal Servais (ki, mellesleg mondva, nyúlánk, csinos ifjú) meleg bensőséggel, az ízlés nemességével és oly lélekteljes hangon adja elő, mely csaknem az énekhang bájával bír. A „concert militaire“ adagio-ja (mert a finale már csupa hatásvadászó hangegyveleg), az „Ezred leánya“ fölött írt ábrándnak egy pár érzelmes dala, a „romanesca,“ a kedélygazdag ódon táncdallam, s a Schubert egyik thémájára írt változatok telve voltak a szép hangok és kifejezések gazdagságával. Előadási stylje elegáns, finom, semmi darabosság nincs benne; technikája a legmagasb applikatúrában szintén oly kifogástalan, hogy a legnagyobb nehézségeket is mindig egyszerű könnyedséggel játsza; átalában oly művész, ki a Servais név jó hírét nem csak föntartani képes, hanem fokozni is fogja. A közönség több ízben zajos tapsokkal nyilvánító tetszését, a bármikor fog ez ifjú belgiumi művész hozzánk visszatérni: itt ez első hangversenye után átalános becsülésre és szívélyes fogadásra számolhat. * Karnevál. Ma lesz a korcsolya-bármelyre tömérdeken készülnek. A Lehmann díszítései igen meg fogják lepni a közönséget. Füzértánc alatt korcsolya-parthiekat is fognak rendezni, hölgy választással, mely egészen eredeti kotillbn-figura leend. — Ma lesz a népnevelők pesti egyletének táncvigalma is a lövöldében, s valószínű, hogy Király Ő Felsége is meglátogatja, ha akadályozva nem lesz. József főherceg biztos kiadásba helyező megjelenését. — A nő képző-egylet küldöttségének is megígérte József főherceg, hogy e hó 4-dikán nejével együtt meglátogatja az egylet „európai“ táncvigalmát. — A budapesti postatisztek báljasegélyző-egyletük javára, e hó 6-dikán lesz a lövöldében. — A nemzeti szállodán hajós-egyleti lobogók hirdetik a rega 11 a bál irodáját, hol d. e. 10 — s d. u. 4—6 órakor lehet meghívásért reklamálni s jegyet váltani a szép bálra, mely kétségkívül a farsang egyik legszebb éjszakáját fogja képezni. * Egyházi zene. Holnaap (gyümölcsoltó boldogasszony ünnepén) d. e. 10 órakor az egyházi zeneegylet Mozart F-miséjét adja elő, a magánrészekben Kneifel és Kajdácsy úrhölgyek, Ementhaler és Trexler urak közreműködésével. Betétekül Schlenk Ilka k. a. Cherubini „Légy üdvözölve“ alt soloját, Weisz Ferenc úr pedig Rücken egy bariton soloját éneklik. * Verőfény és fagy — ez Pest legörvendetebb újdonsága. Megszabadultunk,legalább egy időre, a pocsolyáktól, csepegő ereszektől, ködtől és piszoktól. Remélhetőleg, ily kedvező idő mellett a Duna árja sem fog nőni. * Rövid hírek. Király Ő Felsége a pesti átalános munkás-egyletnek 500 frtot ajándékozott magánpénztárából; Királyné Ő Felsége pedig a süregi „szeretetház“-ra adott szintén 500 frtot. —Dornahidy-Kenessey Jozefin úrhölgy 5 ftot külde szerkesztőségünkhöz a francia foglyok számára. — Torinból érkezett hir szerint: Kossuth Ferenc súlyos beteg.— A történelmi társulat pénteken d. u. öt órakor ülést tart a Kisfaludy-teremben, s Thaly Kálmán értekezik Bay Mihály és Pápay Gáspár 1705—1706-diki magyar naplójukról. — A nemz. színház igazgatósága, tiz évi szerződés mellett, a budai színház fűtését és világítását kéri a város tanácsától, mely azt meg is fogja adni szívesen. ■—B. Orczy B. megengedte Felekinek, hogy márciusban Ungvárra mehessen, s az ottani állandó színház alapjára háromszor léphessen föl. — Kovács Mihály festész, az ellenkező hírek dacára, tovább is Pest lakosa marad. — Az a hir, hogy Horváth Lajos belügyi min. tanácsossá lesz, légből kapott; ő nemrégiben az államtitkárságot sem fogadá el — A kerepesi út végén egy vállalkozó nagy fürdőházat akar építtetni, kerttel és kioszkkal. — Áldor Imre „Hirlapolvasók könyve“ című szótárt fog kiadni, amire szükség is van, mert nagy affektáció uralkodik az idegen szavak használatában. * 323