Fővárosi Lapok 1871. március (49-74. szám)
1871-03-01 / 49. szám
tünk megköszönni, s a legtisztább polgári érzettel kérünk, hogy többé állandóan ne hagyd el hazánkat, Pestet. Csodálhatnak, tömjénezhetnek máshol jobban, de oly igazán sehol és soha nem fognának szeretni. Hazád, Pest bírni óhajt. Mondd tehát, hogy nem fogod elhagyni. Isten engedje, hogy sokáig, igen sokáig bírhassunk !“ E szavakat követő éljen után Liszt német nyelven körülbelül e szavakat mondá: -Bár a magyar nyelvben nem vagyok még egészen jártas (megjegyzendő, hogy folyvást tanúi), azt hiszem, mégis megértettem, hogy önök, uraim, ama rám nézve igen megtisztelő óhajtást fejezték ki, hogy erőmet itt a hazában, Pesten érvényesítsem. Noha közel járok a hatvanhoz, erőm még nincsen megtörve, az én mozgékony életemnek nem lehetne jobb zárköve, mint ha annak maradékát azzal végezhetném, hogy itt, a szeretett hazában hasznosan szolgáljam a művészetet. Köszönöm, uraim, újra, engemet annyira megtisztelő kivánatukat!“ * Steinacker Irma k. a. közelebb Debrecenbe készül zongora hangversenyeket adni. Kétségkívül megkülönböztető szívességgel fogják látni ott, hol egykor érdemdús atyja oly sikeresen működött a nőnevelés terén. * A Rózsvölgyi-cég kiadásában megjelentek: „Ez ám az igazi!“ csárdás Mérty-től, ára 60 kr., s „Ein Ruf an Ofen,“ polka-francaise zongorára, W. Ludwig katonai karmestertől, ára 50 kr. A „Hon“ igen helyesen róvja meg az ily silány munkák kiadását, minőkkel a műkereskedők minden kritika nélkül árasztják el a zongorázó világot; megérdemli a megrovást különösen Mérty, ki valódi fűzfa kompozitor, s e művében is nem csak a „Kerekes András“ gyönyörű nótáját rontotta el, hanem a „Höher Péter“ frivol német nótáját sem átalló csárdássá önteni. A magyar zene körül így sáfárkodó hangjegykufárokat Rózsavölgyiét comp. uraknak jobb lenne egyszerűen kikergetni zenecsarnokukból, semmint haszontalan műveiket kiadogatni, miután az effélékkel nem csak a magyar zeneizlést, hanem saját hitelüket is, melyet buzgalommal szereztek, meglehetősen rontják. * Böjt végén egy élite-zeneestélyt készülnek rendezni. Az arisztokrácia és polgárság hegyeiből ugyanis negyvenen vagy ötvenen Pergolese „Stabat mater“-jét akarják előadni, Salvi Máté vezetése mellett. * „A nők az alkotmányban“ Budán is átalános tetszés mellett került szinre még a múlt hét végén. A nemzeti színpadon hétfőn volt második előadása, s a nézőtér ismét egészen megtelt; szerzőt az első felvonás végén ismét zajosan hívták, s a rendező ismét köszönetet mondott a távollevő szerző nevében. A harmadik felvonásban némi előnyös változtatást tett az író, a harmadik előadásra pedig egy pár jelenet párbeszédeit is meg fogja rövidíteni. * A miniszterelnök újabban is meglátogatta Lisztet, s mint mondják, tárgyalás alatt áll, hogy a híres mester mily tevékenységi tért nyerjen hazánkban. Úgy hallatszik, hogy „magyar udvari zeneigazgató“ lesz, többi közt azzal a feladattal, hogy a kir. várkápolnába művészi egyházi zenét hozzon létre. Ha azonban ez új terv a pengetett zeneakadémiától való eltérés lenne, akkor e hírt nem üdvözöljük, mert a zeneművészeti hasznot Liszt ittmaradásából főleg egy ily nagy akadémia útján nyerhetnék. * A gőzsiklónál hétfőn estefelé nagy szerencsétlenség történt. A pálya közepén ugyanis egy munkás igazgató a kocsit, midőn a vonat hirtelen lefelé robogott s az odarekedt embert úgy a falhoz nyomta, hogy ez azonnal meghalt. Mint az igazgatóság közli: a szerencsétlenséget az okozta, hogy a munkás (Skrabanek nevű) a helyről, hol biztosan állhatott volna, minden ok nélkül a vágányra ugrott. * Az egyetemi dalegylet ma esti hangversenyében (a zenekedvelők termében) Liszt Ferenctől „A régi mondák“-at is fogjuk hallani, előadja a dalárda, magánrészeit Pauli, Korbay, Ernst és Kőszeghy ; a dalárda még Zimay „Suhog a szél“ dalát és a „Tannhäuser“ zarándokok karát énekli; Toperczer Ilka k. a. magyar dalokat ad elő; Plotényi pedig Reményitől a „Hugenották“ ábrándját játszó hegedűn. * Rövid hírek. A tornacsarnokban ma este nyolc órakor havi gyűlést tartanak, s többi közt a lányok tornázásáról is lesz előadás. — Az óbudai zsinagógában K. Eötvösért vasárnap tartottak gyászistentiszteletet, a főrabbi emlékbeszédével. — A gőzhajózást mára jövő hétfőn megkezdhetni remélik. — Az árviz etteni rendszabályok Pest városának, mint mondják, harmincezer forintjába kerültek. — Az írói segélyegylet hangversenyére Jókai költeményt ír, s azt Szerdahelyi fogja szavalni. — A nemzeti színház budai előadásai (főleg a dalművek, melyeket mind a két nyelvű lakosság élvezhet) folytonosan nagy közönségnek örvendenek. — A közsikló részvényeire közelebb nyolc forint 33 kr. osztalék esett, a mi tiz száztéli kamattal ér föl. — Felekiné asszony eke4-dikén — 228 Szatmárra indul vendégszerepelni, a szatmáriak örömére s a pesti drámai játékrend nem nagy előnyére. — A lánchídról múlt héten leugrott szerencsétlent nem annyira az emlegetett rendbiztos, mint inkább két derék matróz: Marinkovics és Hajnali hozták ki sajkájukon a jég közül. — Benedek Aladár a „Hulló levelekére, melyekből legközelebb mutatványt közlünk, márc. 10 dikéig hoszszabbitá meg az előfizetés határidejét. — A „Philológiai Lapok“ első füzetében Pindar életrajza is olvasható. — „Eötvös apotheosise“ című romkép fog megjelenni, Szőllősy József eszményítése után Halász I. kiadásában, fele jövedelmével az Eötvös-szobor javára. — Dux Lajos leforditá Schauffert „Lakka királynak“ címü vigjátékát, s a nemzeti színházhoz be fogja adni. — Az elhúnyt gr. Bánffy Miklósné pesti gyászszertartására nem Kriza János superintended, hanem Ferenc József, a jeles unitárius hitszónok, jött fel Kolozsvárról. — A hajózási téli iskolánál kitűzött díjakat Tancs Ferenc és Posta Miklós nyerték el. — A természettudományi társulat mai ülését márc. 8-dikára halaszták, miután most az akadémia kistermében diszitési munkák folynak. — Deckner S a r o 11 a k. a., kinek arcképét francia lapok is közlék, a böjtben Pesten is fog hangversenyt adni. Y 11 é fe. ** Aradon hétfőn temették el Kőrösy Ferenc nagy szinészt, ki az úttörők közé tartozott, s az utóbbi időkben az aradi szinház pénztárnoka volt. 75 évet élt. Nem rég — mint tudva van — jubiláns ünnepet is tartottak ez agg színész javára. ** Vidéki rövid hírek. Árvamegye főispánjánál egy estélyen Majláth, liptómegyei főjegyző kitűnő sikerrel gyűjtést kezdeményezett az Eötvös- szoborra. — Szegeden Császár Miklós temetésén Eőry színész tartott gyászbeszédet. —„A fogadott leány“ című operettet (szövege Szigligetitől, zenéje Bognár Ignáctól), közelebb adták elő a szegedi színpadon. — Milotán özv. Kölcsey Györgyné szül. Németh Juliánna elhúnyt, hatvanhét éves korában. — Zágráb közelében egy 103 éves aszszony húnyt el, Krizanics Borbála, ki aggságában is megőrző vidorságát. — Pakson a Duna kiöntött, s a város egy része árvíz alatt áll. II Külföld. — Berlin és Paks most a világ két ellenkező sarkpontját képezik. Berlin már Vilmos császár békesürgönyére ujjongott örömében s fölzászlózta magát. Hát még a császár bevonulása, melyet vasárnapra várnak, milyen zajos ünnep leend ! Déli Németországból fog Berlinbe érkezni, a német fejdelmek kíséretében. A békeünnepen, mint mondják, gr. Bismarcknak hercegi címet fog adni. — A fegyverszünetet a békeelőzmények aláírásakor márc. 6- dikáig hosszabbíták meg. — A békeföltételek szerint: Metz is a németeké lesz, Belfort ellenben a franciáké marad ; az ötmilliárd frankra menő hadi kárpótlást három év alatt kell lefizetni, s addig német csapatok maradnak a francia várakban és területen. Nem ok nélkül mondja tehát a „Daily News,“ hogy a németek Franciaországban gyűlöletet hagynak hátra. A „Times“ pedig, a békeföltételek igen terhes voltát emlegetve, így szól: „Eljő az idő, midőn a franciáknak újra támad egy Bonapartéhoz hasonló hadvezérük, ki őket vezetni fogja a németek ellen, kiknek nem mindig lesz Bismarck-juk és Moltke-juk.“ — A „Léce“ azt kívánja, hogy a nemzetet megalázó békét utasítsák vissza. —Páriából jelentik, hogy hétfőn éjfélkor 40 ezer német vonult be a városba, hol tökéletes csönd uralkodott. Vilmos és a trónörökös nem helyezik át lakásukat, s csupán meglátogatják Párist. — Bordeaux-ban tegnap délben ült össze a nemzetgyűlés. — Napóleon e hó 4-kén elhagyja Wilhelmshöhet, Bismarckról pedig azt írják, hogy júliusban a karlsbadi gyógyvizeket fogja használni. — A súlyos békeföltételek, melyekkel a győző Franciaországot sújtani kívánja, csak növeli a világ rokonszenvét iránta. Párisiak, miként Horn Ede írja érdekes levelében, még az ostromzár megszűnése után is sok nélkülözést kellett kiállani. Élelmiszert hamarjában nem kaphattak, mivel a vasútak össze vannak rombolva, s a közönséges szállító eszközöket a poroszok elfoglalták. A sütőházakban csak febr. 10 dikétől fogva lehetett kapni fehér kenyeret, ez időtájon kezdtek árulni a mészárosok is marha- és borjúhúst, az elsőnek fontját 4, az utóbbiét 6 frankjával. A szegényebb osztály azonban nem fizethető e magas árakat, s továbbra is a lóhússal kellett megelégednie. Legérezhetőbb azonban a fa hiánya volt, mi az ostromzár alatt is sok kellemetlenséget és bajt okozott. Az ostromzár kezdetén (szeptember közepén) keveset gondoltak a fűtőszerei, miután nem hitték, hogy az ostromzár télig tarthasson; a rendes fa- és kőszénkészlet a gyárakba és műhelyekbe került hol az állam és magánvállalkozók fegyvereket, ágyúkat s mitrailleuseket készíttettek. Midőn a tél beköszöntött, a lakosság már nagy hiányt szenvedett a fűtőszerekben, s e bajon a boulognei és vincennesi erdők vágatásával kellett segíteni. E két erdő, melynek szépítésére milliókat fordítottak, tagadhatlanul sokat szenvedt, de a boulevardok és a „Champs Elysées“ felől terjesztett hírek alaptalanok. E helyeken a fák és növények sértetlenül maradtak. De bármily pusztítást vittek is véghez a boulognei és vincennesi erdőkben, a párisiak szükségén nem tudtak segíteni. Egy-egy háztartás naponként 50 font fát kapott, s ez a szükségletnek negyedrészét is alig födözve, magán a konyhán elégett. A fa e mellett egészen nedves volt, és száritgatása gyakran órákat igényelt. E fahiány a köznyomort nagyon emelte, s a halálozást az éhségnél is jobban előmozdíta. Voltak olyanok, kik előre ellátták magukat a szükségesekkel, s ezek közt említi Horn az osztrák-magyar főkonzulság kancelláráját, dr. Schwarzot. E derék ember mindenből nagy készletet szerzett be, s midőn a szükség már nagyon érezhető volt, vételi áron oszta ki az élelmiszereket, sőt a lakosság tehetetlen részének ingyen is adott. Az előrelátó konzul fölkereső a szükséget szenvedőknek lakását és segített, ahol segíthetett. E gondoskodás a harmadik köztársaság alapítóira is ráfért volna, kik nagyrészben erélytelenségük miatt veszték el népszerűségüket. A republikánus Páris bizalmát egészen elvesztő és férfiak, iránt s minden alkalmat fölhasznál, hogy érzelmeinek kifejezést adjon. Ez ellenszenv legpregnánsabban nyilvánult a képviselőválasztásoknál, midőn még Jules Favre megválasztatását is csak nagy nehezen lehetett keresztülvinni. A párisiak minden szerencsétlenséget a harmadik köztársaság zászlóvivőinek tulajdonítanak, s azt állítják, hogy a lakosság október és november hónapokban sikeres kitöréseket tehetett volna. Trochut illetőleg Párisban megoszlanak a vélemények. Az egyik rész határozottan elítéli késedelmezését, míg a másik fontos okokat talál védelmezésére. Trochy-nek, mondják, nem lehetett bízni a főváros fegyverhez nem szoktatott, kényelemszerető s később csaknem egészen elkényszeredett lakosságában ; neki arra kellett várakozni, hogy Chancy vagy Bourbaki segélyére érkezzék, s kitörés esetében az ellenséget két tűz közé szoríthassák ; miután azonban ez eset nem következett be, merész vállalkozás által csak magát az ügyet kockáztatta volna. Bármiként álljon is a dolog, anynyi bizonyos, hogy Páris kitörés esetében sem tanúsíthatott volna nagyobb hősiességet, mint szilárd magatartása által az ostromzár hosszú, sanyarúságokkal teli s ideje alatt. A csupán élvvágyónak, elerkölcstelenedettnek híresztelt párisi lakosság a megpróbáltatás sötét napjaiban oly szilárdságot és önfeláldozási készséget tanúsított, mely a régi spártaiaknak is becsületére vált volna, s melyet magasztalólag jegyez föl egykor a történelem. Bérlet NEMZETI 235. szám. SZÍNHÁZ. Pest, szerdán, március 1-jén 1871. EGMONT. Szomorújáték 5 felvonásban. Irta Göthe, fordította Szigligeti. Zenéjét szerzette Beethoven Lajos. SZEMÉLYEK: Parmai Margaréta, V. Károly leánya, II. Fülöp testvére, Németalföld kormányzója — — — Paulainé. Egmont gróf, Gaure fejedelme — Lendvai. Orániai Vilmos — — — Molnár. Alba herceg — — — — Feleki. Ferdinánd, természetes fia — — Nagy Imre. Machiavell, a kormányzónő szolgálatában — — — — Ujházy. Richard, Egmont titkára — — Várföldi. - Uy-Klári, Egmont kedvese — — Felekiné. Ennek anyja — — — Szatmáriné. Brackenburg, egy polgárfiú — Náday. Soest, szatócs, br..saeli árok - Szigeti! Jetter, szabó, ) ^ ö — Benedek. Áca — — — — — Tamási. Szappanos — — — — Sántha. Buyck, katona Egmont alatt — Pintér. Ruysum, rokkant és süket — — Szigeti J. Vansen, Írnok — — — Szerdahelyi. ti Polgárok. Nép. Kiséret. Örök. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos: Tóth Kálmán, nyomatja és kiadja az „Athenaeum“ irodalmi és nyocrai részvénytársulat. 1871-