Fővárosi Lapok 1871. november (251-275. szám)
1871-11-19 / 266. szám
mmmmmmmMiitüw«—uhuimmiw»h himiiiiiiiiiiiiiuhhihuiii rwwmniwiiii Lapunkra előfizetni folyvást lehet, mivel teljes számú példányokkal még rendelkezik a kiadóhivatal. Angyalok léptei. (Longfellow. Hogyha véget ér a nappal És beszélni kezd az éj, S hangjain az alvó szellem Szent, szelíd gyönyörre kél; Mielőtt az esti lámpa Fölgyúl s lenge kép gyanánt, Játszi tűzfénytől az árnyak Táncolnak a ház falán : Nyílt ajtómon lőni látom Akkor az elhunytakat; A ki hű volt, kit szerettem, Még egyszer meglátogat. Az ifjú, ki küzdelemre Nemes vágyaktól hevült, De az élet súlya alatt Az út szélin Összedőlt. És a gyöngék s szentek egykor, Bús kereszt alatt nyögök, Összekulcsolt halvány kézzel; Többé nem beszélnek ők, S a bájos lény is velük, ki Ifjúságomé vala, Hogy szeressen véghetetlen, S most az égnek angyala. Zajtalan jó, lassan lép be, Mennyből érkező követ, Mellém ül egy üres székbe, És gyöngéden nyújt kezet. Ott ül és azokkal a mély, Szép szemekkel rám tekint, Csöndesen, tisztán, az égbolt Lenéző csillagjaként. A szellem szótlan beszéde Nem zeng, mégis érthető; Légajkán szelíd panasz van, Végre áldva lebbenő. Oh ! legyek bár elhagyatva, Aggodalmim oszlanak, Ha csak ráemlékszem is, hogy Mint éltek s mint haltanak ! Kévay József. i ii i TmmrBnnniTrBWTTTriiwwin^TrTT^r'i—TiTTFrTrTb.11 a ttiw mi wwiniiHiini i . A bátyus zsidó lánya. (Elbeszélés). Mikszáth Kálmántól. (Folytatás). Senki sem szólt egy hangot sem, senki sem talált hamarjában oly kifejezést, amely kellemetlenül ne érinthetné az ügyvédet. Ő maga azonban férfiúhoz illő daccal nekiment a saját sebének és föltépte: — No, szépen megjártam! Nem ér az egész ötezer forint egy pakli gyufát. Kivonta zsebkendőjét s megtörülte homlokát. Béla esküdt az átelleni korcsma cégérére pillantott és épp a kábai asszony hires mondásával akarta megvigasztalni Stefi urat, midőn a kunyhó ajtaja megnyilt s három gyermek futott a bátyus zsidó elé. — Megjött a papa, itt a papa! A zsidó szomorú arca még szomorúbbá lett, fénytelen szemeiben egy keserű könyv jelent meg. A legkisebbik lányka , Lencsi átkarolta térdét, a Szálika kabátja hátulsó zsebét kezdé kutatni, a Mojsi gyerek pedig leeresztett karján keresztül fölmászott a nyakába. — Éhesek vagyunk, papa, nagyon éhesek! Ezalatt belülről szomorú, melancholikus dallam elmosódott hangjai hallatszottak. Hol a tündérhegedü elhaló utósó sóhaja volt az, hol a vihar nyögte el magát s a viszhang visszaverte a szilaj hangot. . . A szerelem bűbájos suttogása, a fájdalom lelkét reszkettető lassú panasza, a szív titkos, ábrándos költészete, mindaz benne volt abban a dallamban. A végrehajtók bámulva kérdezék : — Ki énekelt benn ? — A legnagyobb leányom, Eszter! — szólt Gelbstein, erőszakolt mogorvasággal rázva le magáról a rongyos, félig mezítelen porontyokat, hogy a végrehajtókat egyetlen szobájába vezethesse. Büzhödt levegőjű, homályos, egésségtelen szoba volt, melynek balszögletében az ágyon beteg vén asszony nyögött. Sárga arcán le volt festve a halál névjegye. Látogatást tesz nemsokára. Az egyetlen ablaknál tizenhat-tizenhét éves leányka varrogatott.Ki tudja, mit? Talán szemfödőt az anyjának! . . . És milyen leány! Egy angyal a régi bibliai történetek korából, egy megtestesült tündérrege az ókorból. Nagy, fekete szemei vannak, mint az éjfél, karcsú, délceg termete, mint a libánusi pálma, hosszú, fekete haja, szép, tojásdad arca, nemes keleti vonásokkal, gyönyörű korál-ajkakkal, szép szabású fasorral. — Ah! — kiáltott föl Stofi bácsi meglepetve. A három esküdt összenézett s a Kálmán gyerek azt mondta félhangosan: — Istenugyse, szép ! A zsidó leány kíváncsian pillantott az elegáns úriemberekre ; el nem tudta képzelni, mit keresnek itt ? Alkalmasint doktort hozott a papa a szegény mamának. Stofi úr gondolkozva járkált föl s alá, hiúz-szeme csakhamar bejárta s megbecsülte a szoba bútorzatát. Egy ócska, festett almárjom, megérhet négy forintot, egy piszkos tükör egy forint, egy kihúzó szekrény két forint, asztal egy forint, a két ágyat le nem lehet foglalni, tehát összesen nyolc forint. Sásdy Feri leült az egy forintra becsült asztalhoz és kiterjesztett egy iv papirost, hogy a „kielégítési végrehajtási jegyzőkönyvet fölvegye. Stofi bácsi kinyittatni kérte a két szekrényt. — Nyisd ki, Eszter! — szólt Gelbstein. Nem nagy fáradságába került, csak ki kellett Fizni. Mi az ördögnek lettek volna bezárva ? Csupán néhány darab elrongyollott női alsóruha lézengett a sókokban. Stofi bácsi néhány percig boszúsan turkált öszsze-vissza mindent, aztán diktálta Ferinek: — írja föl ezeket a ruhákat. — Nem lehet, nem írom föl! — szólt Sásdy határozottan. — A törvény kiveszi a nők szükséges ruházatát. Gelbstein és Eszter hálás tekintete jutalmazta a fekete esküdtet. Stofi úr kivette tubákpikszisét és szippantott: — Ezer ördög ! Ne írjon hát föl semmit, írjon el teljes vagyontalanságot. Stofi bácsi arcán arra a szóra: „teljes vagyontaanság,“ kiütöttek az izzadtság harmatcsöppjei s fesett hajáról a fekete festéket lepotyogtatták a homokon keresztül, csinálva rajta szabálytalan csíkokat. Most már a hálás tekintetek Stofi úr felé fordultak. Feri esküdt fölkelt a székről s kikereste az ügyvéd kezét valamelyik nadrágzsebében, s melegen megszoritotta. — Hüm, ám! Úgy látszik, félreértenek engemet. Valóságos skandalum. Azt hiszik önök, hogy sül bolond vagyok? Tévednek, nagyon tévednek ! Gelbstein Dávid nem fizethet, tehát Gelbstein Dávid , végre nem hajtható összeg őt illető fele részét a adósok börtönében üli le. Ez az igazság! Az öregasszony szívszakgatóan kezdett nyögni Gelbstein odatántorgott haldokló felesége ágyához és belezokogott ő is a három kis poronty harmóniátlan sivalkodásába. Eszter összekulcsolta keblén apa kezeit s mereven nézett ki az ablak lyukán, Feri pedig háttal fordult Stofihoz és nem nézett — sehova Csak Kálmán gyerekre nem hatott a dolog s az indítványozta Bélának, hogy menjenek ki az udvarra egy kis „kalabriászt“ ütni kettesben. Ott a zsebében a kártya. Jó katona mindig magával hordja fegyvereit. Stofi föl s alá kezdett járkálni, mutatóujját orrbegyére helyezte s huzamosan hümmögött, miközben számtalanszor szippantott a réz tubákpikszisből melyre az igazság istenasszonya volt kipingálva, meg ehetős kacér alakban. Annyi bizonyos, hogy nem sok elexequálni való ruha volt rajta. — Igen is, ez az igazság. Hám! Ötszáz nap börtön. Stofi bácsi kényelmetlenül érezve magát az átvános fölindulás közt, melyet ébresztett, kiment szobából, nagy mérgesen maga után vágva az ajtót Eszter utána rohant s a füstös, piszkos pitvarbaltját állta: — Uram! — szólott szép, csengő hangon, melynek a fájdalom reszkető lágyságot kölcsönzött, — myám haldoklik, három kis testvérem reggel óta nem evett egy harapás kenyeret. Legyen irgalmas hozzánk! Ne zárassa el atyámat! Mert különbér mind éhen halunk. Ki keresi meg kenyerünket ? Mesz belőlünk ? Az ügyvéd megint egy szippantást tön a borlátból. — Ön is ember, uram ! Önnek is van családja vagy legalább volt valaha. Gondoljon rájuk. Vagy gondoljon arra, ami legszentebb, és hagyja meg nekünk szegény öreg atyámat! A leány letérdelt Stofi bácsi előtt, és átkulcsolt térdét. S milyen szép volt most! Az öreg fiskális még soha sem volt így megikadva. Még ilyen eleven replikára soha sem vol alkalma felelni. Erre nincs paragraphus az egész „corpus juris“-ban. — Hám! — hebegő zavartan. — Ne fáraszsza magát, kis cicus! Keljen föl, kedves! Én nem vagyok ember, hanem csak ügyvéd. Én nem gondolok semmire, csak az ötezer forintra. Az öreg róka nagyot hunyorfított szempilláival is annyit jelent, hogy nagy gondolat született agyában, s két kezével egyszerre elkezdett maga körül ladonázni, hogy ha el akarna röpülni a jó gondolat, hirtelen megmarkolhassa. Mogorva arcára gyöngédséget öltött, aztán megcsipkedte Eszter halavány arcát, miközben lehajolt hozzá és fölemelte. — Tudja mit, picinyem? Egy mód van mégis atyját a börtönből megmenteni, egyetlenegy mód. — Ha lehetséges! — rebegő a leány. — Az ördögbe, csakis a lehetségesről beszek ! — Mi az ? — Hám, ám! Tudja mit, tubarózsám? Magácsa jön be atyja helyett ötszáz napig a városba, nem börtönbe, hanem hozzám — szolgálni. A kis leány sokkal ártatlanabb volt, hogy nemökéletesen elértse az ügyvédet, de azért ösztönszelleg érezte azt, amit fölfogni nem tudott: lángba óráit mindkét orcája, s kis kezét önkénytelenül szarta ki a vén ügyvéd izmos markából. (Folyt. köv.) A 266-dik BZ. Vasárnap, november 19 Uadóhivatal: Pest, barátok tere 7. szám. Nyolcadik évfolyam 187 . Előfizetési díj: Félévre . . . 7 ftekr. Negyedévre . 3 ft 50 kr. Megjelen is ünnep utáni napokat kiévre mindennap. FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa utca 39. sz. 1. en. Hirdetési díj: Hatodhasábos petitsor ......................9 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor .... 30 kr.