Fővárosi Lapok 1872. március (49-74. szám)

1872-03-07 / 54. szám

köszönik történeti hireket. Az erőteljes hang ha­talmába ejti idegrendszerünket s, ennek hatása alatt elbukik a bíráló ész ereje. Élénk képzelettel biró népekre, milyenek a latin fajok és a magyar nemzet, valamint érzéki egyénekre is, a milyen a nép átalában, különös benyomást szokott előidézni a szólónak zengő-zugó hangja. Egyszerű emberek gyönyörrel tudnak végighallgatni jó szavú szóno­kot, habár beszédének tartalmából alig fognak fel egy gondolatot is-A jó hang még nem minden. Lehet valakinek világra szóló orgánuma s azért sem szónok, sem szí­nész, sem szavaló nem válik belőle, ha hiányza­nak a lelki tulajdonok : a fölfogás, értelem benső­­ség, hév, szenvedély, mély kedély, ihlet, képzelem melyek egyedül teszik nagggyá a szónokot és szí­nészt egyaránt. Közönséges hang mellett is nagyra vihetik a szellemi és kedélyi tényezők. Mire mehet a lélek ereje természeti hiányok ellenében, mutatja Demosthenes, Anschütz, Seydelmann, Lewinsky és sok mások példája. Ez utóbbi, igénytelen alakkal, igénytelen hanggal jeles színész és páratlan szavaló. Gyöngébb hangú szónok vagy színész, kevésbbé mivelt,— tehát az értelemmel kevesebbet törődő kö­zönségnél nem fogja mindig elérni a kívánt hatást; míg viszont a bármily szép hangú de művészi fölfogással nem biró színész üres coulissen-reisser­­ré válik fejlettebb ízlésű hallgatók előtt. Ily színé­szek rendesen tetszelegnek zengő előadásukkal, szavalnak igazság nélkül és addig muzsikálnak hangjukkal, mig végre is megunatják magukat. A­ki nem bir elegendő physikai kellékekkel, hogy a hallgató érzékiségére tudjon hatni azokkal, az for­­­dtsa figyelmét a fölfogás hűségére s a jellemzés igazságára. Lehet a fölfogás különböző egy és ugyanazon műre nézve, csak a művész érvényt tudjon szerezni egyéni fölfogásának az­­ igazság által. A műbeszéd másik lényege a tiszta és tökéletes kiejtés. Erről bővebben szólani fölösleges, habár so­kan vétenek e sarkalatos szabály ellen. Mi a beszédnek kellő értelmet és szint ad, az­az egyes mondatoknak, szóknak, olykor szótagoknak helyes hangsúlyozása. A tárgy hű hangnyomat teljes világot képes deríteni a burkolt, homályos allego­­rikus nyelvezetre. Több szónál némelykor azt hin­­nők, hogy mindegyikre ráillik a hangsúly, pedig rendszerint csak egyen állhat az ; ezen szögellik ki az értelem (pointe). A hangsúlyozandó szót eltalálni az értelmes fölfogás s a művészi érzék dolga. Pél­dául: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés.“ (Hamlet.) „Neki nincsenek gyermekei “ (Mac­beth.) „Szegény Gilbert mennyit nem szen­­vede.“ (Moreau). „Rosz időket élünk, rosz csilla­gok járnak.“ (Arany.) „Isten csodája, hogy még áll hazánk.“ (Petőfi). A hangsúlyozás vagy a hangnak némi főeme­lése, vagy a szónak lassúbb és nyomatékosabb kiej­tése által történik; a beszélő pillanatnyira mintegy rajta feledi hangját a kiemelendő szón. Nem szabad a hangnak egyszerre és közvetlenül kilöketnie a beszéd folyamából, hanem megtartandó a lebegő át­menet az emelkedésben és leszállásban. A helyes hangsúly bámulatos eredményeket érhet el, s alkal­mazása sokban hasonlít a fertő színezéséhez, mely egy tárgyat élénkítés által előtérbe hoz, a többit pe­dig homályba burkolja. Egy további kelléke a szép beszédnek a helyén alkalmazott szünet. A kisebb-nagyobb szünetek lélekzetvételre szükségesek és kiemelik az előadan­dó tárgy menetét. A drámában s a drámával rokon balladában sokszor fordulnak elő helyek, midőn a beszéd és cselekvény folyama meglepő kanyarulatot vesz. Ily fordulatok előtt van helyén a nagyobb szü­net. A szóló egyszerre elhallgat, de az előzmények­ből sejtjük, hogy a­mi most fog jönni, az váratlan, meglepő, megdöbbentő lesz. A néhány másodperc­nyi várakozás feszültté teszi a hallgatót, fölcsigázza kíváncsiságát s a művészi szünet ilyenkor megrendí­­tőbb hatást gyakorol, mint a legszebben kimondott szó hatalma. Mivel a szünetnek leginkább ott van helye, hol az értelem átmenetet képez, azért a pau­­sa után a hangban is történik változás. Értetik eme változás alatt nemcsak a hangnak emelkedése és leszállása, hanem annak szükség szerinti erősbítése vagy halkítása is, zenei kifejezéssel szólva: a forte és piano megtartása. A hang színében és erejében történő átmenet jól esik a hallásnak és megvilágítja a cselekvény a lelki állapot körvonalait. Ez okból leírja a szóló hangját teljes hatalmában, tudja azt a maga helyén változtatni a beszéd természete szerint s a szenvedély legmagasabb kitöréseiben is hideg és biztos nyugalommal uralkodjék fölötte. Ne engedje magát hangja által elragadtatni, hanem viszont ő kormányozza a hangot. Értelmes kiejtés, igaz hanghordozás, hangsúly, szünet, hangváltoztatás amaz alapföltételek, a­melye­ken nyugszik a műbeszéd szépsége. Mennyiben és mikor használandók érzelmes helyeken a felhangok és egyéb apró beszédszab­lyok ? kinek-kinek művé­szi ízlése mondja meg. A felhang lágy énekszerűsé-' Fővárosi hírek. * Képviselőház. A tegnapi gyűlés nagyobb részt az ülések tartama fölötti zajos vitákkal folyt le. Miután az elnök bejelentő Gon­da László béké­si képviselő halálát, Lónyay gróf inditványozá, hogy a temetés miatt a mai ülés délutáni két óráig tartson s öt órakor újra megnyittassék. Ezt kivált a szélső­­baliak ellenezték s midőn az elnök föltevé a kérdést, hogy két ülés legyen-e ma, névszerinti szavazást kértek; az elnök hirtelen kimondván a végzést, hogy a többség a kettős ülésezés mellett van, éktelen zsivaj támadt, hogy az elnök (Perczel Béla) nem helyesen járt el s nem volt joga a névszerinti szavazást megtagadni. A lárma e miatt oly sokra ért, hogy az elnök öt percre felfüggeszte az ülést.­­Szünet után végre is elfogadták a név szerinti szavazást, melynek eredménye a többség akaratát juttató érvényre. Az ülések további tartamát illetőleg az lett a végzés, hogy jövőre ne legyenek kiszabva az ülések órái, hanem ennek meghatározása az elnök­ségre bizassék.­­ Ezután a miniszter urak törvény­­javaslatokat nyújtottak be, melyeket a szélső­bal hogy a választási törvények tárgyalását akadályozza, egyenként felolvastatott; a belügyér által benyújtott incompatibilitási törvény fölolvasását az ellenzék nagy hahotával fogadta, miután az egyik szakasz szerint az incompatibilitás alól a minisztereken és államtitkárokon kívül mások is kivétetnek s az illető szakasz átalában igen széles magyarázatra nyújt al­kalmat. — Két óra már elmúlt, mikor a ház a tulaj­­donképpi napi­rendre térhetett. * Az akadémia gróf Teleki-féle vígjátéki­­pá­­lyájának sorsát a bírálók tegnap döntötték el. Úgy halljuk, hogy a „Csók“­című vígjáték lett nyertes. Előadóul az akadémiába Tóth Kálmánt választották. * De Gerando Antónia k. a kedden tartó első felolvasását a nőképző-egylet tanodájában a francia irodalom történetéről, szép számmal egybegyült hall­gatóság és a növendék-leánykák előtt. E fölolvasá­sok érdeke — meg vagyok győződve — egyre emel­kedni fog, mert a fölolvasónő átgondolt, meleg elő­adásával, sőt a franciául idézett helyeken, a hang meleg kifejezésével lepte meg hallgatóit. De Gerando Antónia k. a., szellemes arcú fiatal hölgy, ki szaba­tosan fejezi ki magát magyarul és igen jól szaval, mi­dőn a régi költők francia műveit idézi. Első felolva­sását oly bevezetéssel kezdte meg, mely szép világot vet lelkesülésére, s egyszersmind tudományos művelt­ségét is bizonyítja. Azért nem lesz érdektelen, ha azt itt röviden összevonjuk. A­kik idegen nyelvet tanulnak — úgymond — sok fáradságuk jutalmát később abban találják, hogy ez idegen nemzet iro­dalmával megismerkedhetnek. Minden nemzeti iroda­lom új világot nyit meg szemünk előtt, mert az iroda­lom a nemzet lelkének kifejezése és viszont ez a leg­nagyobb elméknek a nemzetre való hatása. Tanul­mányozzuk tehát a nagy nemzetek irodalmát, nem azért, hogy utánozzuk azokat, de azért hogy lelkünk fejlődjék, a szép és nagy iránt fogékonyabb legyen. A francia irodalom bizonyára egyike a legérdekes­­beknek, mert ez országban támadtak mindig leg­előbb a szent eszmék, melyek az emberiséget előbb­re vitték. Ott hangzottak fel Voltaire, Rosseau hal­hatatlan hangjai a szenvedő emberiség fölszabadítá­sáért. Majd a régi és középkori költészetet vázolta a cellák alatt, s azoknak költőiről, a druidokról és bárdokról beszélt. A rómaiak befolyása alatt ha­nyatló Galliát említve, a győzelmes germánok törté­netére is áttért, melyben e népnek sajátszerű jelleme tűnik ki. E kor jellege: a szabad ember önkénytes alávetése egy-egy hatalmas bajnoknak, mi a közép­kori hűbéri rendszert szülte s a nagy tiszteletet a nők iránt. Beszélt továbbá a keresztyénség elterjedése után a Chilperic korában élő Gregoir de Tours-ról, e régi híres költőről is. A nyolcadik század vége felé az irodalom első ébredését jelezte, midőn a tudo­mány a kolostorokba menekült, s Nagy Károly meg­­alkotó udvarában az első tudományos gyülekezetet. Beszélt az első vándor-költőkről, kiket „jongleur“­­öknek neveztek. Ezeket északon a tronversek kö­vették, míg délen a szép Provence-ban a lyrai köl­tészet virágzott föl a troubadourokban. Említette a középkor kiváló költőit, és műveikből francia nyel­ven több igen szép költeményt olvasott föl. Nagy ér­dekkel hallgatták előadását, s a hölgyek közt az egy­let tagjain kívül Majláth György semmitőszéki elnök neje, szül. Prandau bárónő is jelen volt. Örömmel láttuk ez alkalommal a beírott nevek között a leg­előbbkelő körök több hölgyének nevét, kik ez érde­kes fölolvasásokat látogatni fogják. * Dr. Büchner első felolvasásáról sokkal keve­sebbet írhatunk, mint amaz aprólékos viszontagsá­gokról, melyeken ez első felolvasás alkalmával át­estünk. A sors úgy akarta, hogy a szorongásig meg­telt teremben az utósó előtti zártszéksor sarokszékére jussunk, vagy­is oly helyre, hová az álló közönség egy nagy része benyomult. Itt aztán a­mit láttunk, az nem Büchner volt, hanem egy magastetejü kalap, melyet gondos gazdája oldalt (épp a szemünk elé) tartott, nehogy a szorongás áldozatává essék; a mit hallánk, az a szorongók fészkelődése, a mit pedig érzőnk, az egy-egy hová lenni nem tudó könyök volt, mely hol a székünk karjára, hol a saját vállunkra nehezedett. Ekképp csak egy-egy nyájasabb pillanat volt az, melyben kellő figyelmet fordíthatunk az elő­adásra, pedig Büchner Lajos épp ama felolvasók közé tartozik, kiknek értekezéséhez teljes csönd és zavaratlan figyelem kell. Ő ugyanis inkább a toll mint az élőszó embere. Sebesen, egyhangúlag beszél. Nincs benne az az élénkség, mely például Desjardins Emil francia előadásait oly vonzókká tette. Beszéde egészen más, mint könyvei, mert míg betűiben min­den pont tiszta és világos, addig hangjaiban sok szó mosódik el s vesz kárba. Délnémet, bajoros beszéd­modorához is szokni kell. Valószínű, hogy a­kik elébb ültek, azok sokkal többet értettek, s meg le­hetnek elégedve azzal, a­mit hallottak, de mi, kik a terem vége felé vannnk beékelve, sokszor a kifeje­zésekben csak egyes kidomborodó szavakat hallánk. Pedig különben a felolvasónak elég erős és kellemes hangja van. Mikor a fenebb említett magastetejű kalap egy kis kilátást engedett, szemügyre vehettük a népszerű német tudós külsejét is. Jól megtermett alak, egészen meg van őszülve, mit nem annyira haja árul el, mely már vajmi kevés van, mint egé­szen rövidre nyírt körszakája és bajusza; szemeiben az erő mellett a kedély fénye is megvan; arca ko­molyságot, magas homloka eszességet árul el. Kerül minden tagmozgást s ülve olvas. Azaz nem is olvas az eléje tett iratból, csak néha pillant bele, úgyhogy szabad előadást látszik tartani. Gyorsan, megakadás nélkül beszél, s kevés szünetet tart. Mint már teg­nap írtuk, a napról s ennek befolyásáról az életre, beszélt. Mindenki számára népszerű akarván lenni, újakat nem igen mondott, s csak a már forgalom­ban levő ismereteket csoportosítá világosan, s érte­kezését igen érdekes lesz olvasni nyomtatásban. Elő­adását figyelemmel hallgaták végig, kivéve néhány vendéget, kik az utósó zárt széksorokból csakhamar megváltak ama helyzettől, melyben az ember hall­gat, de nem hall, vagy legalább nem ért jól. A te­rem végén ülőknek á­ltalában a csöndnek nagy hát­rányára volt, hogy az ülő- és állóhelyeket nem re­­keszték el léckorláttal, mint némely hangversenyen szokták. A tapasztaláson okulva, ezt tán megteszik a többi felolvasás alkalmával. Máskülönben a rende­zésnél fiatal urak, nagyobbára magyar írók, báli dísz­ben fáradoztak, elszedve a jegyeket, s udvariasan utasítva helyükre a vendégeket. Az előadás fél ki­lencig tartott, s midőn Büchner Göthe ez ismeretes végkiáltásával: „Mehr Licht“ fej­ezé be előadását, a közönség tisztelete tapsokban nyilvánult. Ma este lesz a második (s tárgyánál fogva érdekesb) előadás: „Az ember eredete.“ Tartalma lesz: a bevezetés után: az iskola és egyház tanai az ember eredetéről s a héber vallási legendák ; a rationalismus a fejlődési elmélet által; a fejlődési elmélet régibb, mint a dar­­winismus! Darwin elmélete, annak hiányai, mind se­­mind fölfelé; ez elmélet alkalmazása az emberre ;em­­b­er és állat rokonsága, állat-, bonc-, élet- és lélek­tani szempontból; az ember fejlődési története és ke­letkezése a petéből. A magzat története s az ember állati öröksége; következtetések ebből; az emberi nem első eredetének idejéről, helyéről és körülmé­nyekről; Darwin, Walace és Hackel idevonatkozó nézetei; az ember állati eredetéről szóló tannak következményei a tudományra s az életre, s befe­jezés. Szombaton az utósó előadás lesz: „Az öröklés bölcsészete és élettana.“ E legutósó oly tárgy, me­lyet csak férfiak hallgathatnak. Az első felol­vasásnál a bevétel jóval többre ment ezer forintnál. Mint halljuk, lakomát is fognak ren­dezni a jeles német tudós tiszteletére. * Gizella főhercegnőnek Budán tartózkodása alatt a szászországi születésű Gerber Károly ad zon­gora-órákat. Gerber 1866 óta Salzburgban lakott, zenetanítással foglalkozva, s december végén aján­lották a királyi udvarhoz zongora-tanárnak, hol mind művészi játékával, mind jeles , tan­módjával oly tet­szést aratott, hogy Királyné­t Felsége Budára is meghívta az oktatás folytatása végett. * A „48-as kör“ jegyzője s Békés­ város ország­gyűlési képviselője , Gonda László kedden este hét órakor, néhány napi betegség után meghalt. Te­vékeny ember volt, ezelőtt a tanári pályán műkö­dött, a politikában a szélső­baloldalhoz tartozott, s egyidőben az időszaki sajtó mezején is föllépett, de az általa szerkesztett füzetek s az újra fölelevenített „Új korszak“ csak rövid élettel bírtak. Az elhunyt csak 45 éves volt, s ma délután három órakor fogják temetni ősz­ utcai lakásáról. * A tavasz közelgését mutatja minden: a nap nyájas verőfénye, a virágárus-boltok drága ibolya­bokrétái, a divatkirakatok élénkebb színű kelméi, a * 233 get szerez a szónak, de kelletén túl alkalmazva, ének­lésbe viszi át a beszédet. Ennyit a legfőbb átalánosságban említve a mű­­beszéd szabályairól, melyekről máskor lesz alkalmam még szólani, áttérek a szóló művészet egyes válfa­jaira.

Next