Fővárosi Lapok 1872. március (49-74. szám)
1872-03-07 / 54. szám
köszönik történeti hireket. Az erőteljes hang hatalmába ejti idegrendszerünket s, ennek hatása alatt elbukik a bíráló ész ereje. Élénk képzelettel biró népekre, milyenek a latin fajok és a magyar nemzet, valamint érzéki egyénekre is, a milyen a nép átalában, különös benyomást szokott előidézni a szólónak zengő-zugó hangja. Egyszerű emberek gyönyörrel tudnak végighallgatni jó szavú szónokot, habár beszédének tartalmából alig fognak fel egy gondolatot is-A jó hang még nem minden. Lehet valakinek világra szóló orgánuma s azért sem szónok, sem színész, sem szavaló nem válik belőle, ha hiányzanak a lelki tulajdonok : a fölfogás, értelem bensőség, hév, szenvedély, mély kedély, ihlet, képzelem melyek egyedül teszik nagggyá a szónokot és színészt egyaránt. Közönséges hang mellett is nagyra vihetik a szellemi és kedélyi tényezők. Mire mehet a lélek ereje természeti hiányok ellenében, mutatja Demosthenes, Anschütz, Seydelmann, Lewinsky és sok mások példája. Ez utóbbi, igénytelen alakkal, igénytelen hanggal jeles színész és páratlan szavaló. Gyöngébb hangú szónok vagy színész, kevésbbé mivelt,— tehát az értelemmel kevesebbet törődő közönségnél nem fogja mindig elérni a kívánt hatást; míg viszont a bármily szép hangú de művészi fölfogással nem biró színész üres coulissen-reisserré válik fejlettebb ízlésű hallgatók előtt. Ily színészek rendesen tetszelegnek zengő előadásukkal, szavalnak igazság nélkül és addig muzsikálnak hangjukkal, mig végre is megunatják magukat. Aki nem bir elegendő physikai kellékekkel, hogy a hallgató érzékiségére tudjon hatni azokkal, az fordtsa figyelmét a fölfogás hűségére s a jellemzés igazságára. Lehet a fölfogás különböző egy és ugyanazon műre nézve, csak a művész érvényt tudjon szerezni egyéni fölfogásának az igazság által. A műbeszéd másik lényege a tiszta és tökéletes kiejtés. Erről bővebben szólani fölösleges, habár sokan vétenek e sarkalatos szabály ellen. Mi a beszédnek kellő értelmet és szint ad, azaz egyes mondatoknak, szóknak, olykor szótagoknak helyes hangsúlyozása. A tárgy hű hangnyomat teljes világot képes deríteni a burkolt, homályos allegorikus nyelvezetre. Több szónál némelykor azt hinnők, hogy mindegyikre ráillik a hangsúly, pedig rendszerint csak egyen állhat az ; ezen szögellik ki az értelem (pointe). A hangsúlyozandó szót eltalálni az értelmes fölfogás s a művészi érzék dolga. Például: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés.“ (Hamlet.) „Neki nincsenek gyermekei “ (Macbeth.) „Szegény Gilbert mennyit nem szenvede.“ (Moreau). „Rosz időket élünk, rosz csillagok járnak.“ (Arany.) „Isten csodája, hogy még áll hazánk.“ (Petőfi). A hangsúlyozás vagy a hangnak némi főemelése, vagy a szónak lassúbb és nyomatékosabb kiejtése által történik; a beszélő pillanatnyira mintegy rajta feledi hangját a kiemelendő szón. Nem szabad a hangnak egyszerre és közvetlenül kilöketnie a beszéd folyamából, hanem megtartandó a lebegő átmenet az emelkedésben és leszállásban. A helyes hangsúly bámulatos eredményeket érhet el, s alkalmazása sokban hasonlít a fertő színezéséhez, mely egy tárgyat élénkítés által előtérbe hoz, a többit pedig homályba burkolja. Egy további kelléke a szép beszédnek a helyén alkalmazott szünet. A kisebb-nagyobb szünetek lélekzetvételre szükségesek és kiemelik az előadandó tárgy menetét. A drámában s a drámával rokon balladában sokszor fordulnak elő helyek, midőn a beszéd és cselekvény folyama meglepő kanyarulatot vesz. Ily fordulatok előtt van helyén a nagyobb szünet. A szóló egyszerre elhallgat, de az előzményekből sejtjük, hogy ami most fog jönni, az váratlan, meglepő, megdöbbentő lesz. A néhány másodpercnyi várakozás feszültté teszi a hallgatót, fölcsigázza kíváncsiságát s a művészi szünet ilyenkor megrendítőbb hatást gyakorol, mint a legszebben kimondott szó hatalma. Mivel a szünetnek leginkább ott van helye, hol az értelem átmenetet képez, azért a pausa után a hangban is történik változás. Értetik eme változás alatt nemcsak a hangnak emelkedése és leszállása, hanem annak szükség szerinti erősbítése vagy halkítása is, zenei kifejezéssel szólva: a forte és piano megtartása. A hang színében és erejében történő átmenet jól esik a hallásnak és megvilágítja a cselekvény a lelki állapot körvonalait. Ez okból leírja a szóló hangját teljes hatalmában, tudja azt a maga helyén változtatni a beszéd természete szerint s a szenvedély legmagasabb kitöréseiben is hideg és biztos nyugalommal uralkodjék fölötte. Ne engedje magát hangja által elragadtatni, hanem viszont ő kormányozza a hangot. Értelmes kiejtés, igaz hanghordozás, hangsúly, szünet, hangváltoztatás amaz alapföltételek, amelyeken nyugszik a műbeszéd szépsége. Mennyiben és mikor használandók érzelmes helyeken a felhangok és egyéb apró beszédszablyok ? kinek-kinek művészi ízlése mondja meg. A felhang lágy énekszerűsé-' Fővárosi hírek. * Képviselőház. A tegnapi gyűlés nagyobb részt az ülések tartama fölötti zajos vitákkal folyt le. Miután az elnök bejelentő Gonda László békési képviselő halálát, Lónyay gróf inditványozá, hogy a temetés miatt a mai ülés délutáni két óráig tartson s öt órakor újra megnyittassék. Ezt kivált a szélsőbaliak ellenezték s midőn az elnök föltevé a kérdést, hogy két ülés legyen-e ma, névszerinti szavazást kértek; az elnök hirtelen kimondván a végzést, hogy a többség a kettős ülésezés mellett van, éktelen zsivaj támadt, hogy az elnök (Perczel Béla) nem helyesen járt el s nem volt joga a névszerinti szavazást megtagadni. A lárma e miatt oly sokra ért, hogy az elnök öt percre felfüggeszte az ülést.Szünet után végre is elfogadták a név szerinti szavazást, melynek eredménye a többség akaratát juttató érvényre. Az ülések további tartamát illetőleg az lett a végzés, hogy jövőre ne legyenek kiszabva az ülések órái, hanem ennek meghatározása az elnökségre bizassék. Ezután a miniszter urak törvényjavaslatokat nyújtottak be, melyeket a szélsőbal hogy a választási törvények tárgyalását akadályozza, egyenként felolvastatott; a belügyér által benyújtott incompatibilitási törvény fölolvasását az ellenzék nagy hahotával fogadta, miután az egyik szakasz szerint az incompatibilitás alól a minisztereken és államtitkárokon kívül mások is kivétetnek s az illető szakasz átalában igen széles magyarázatra nyújt alkalmat. — Két óra már elmúlt, mikor a ház a tulajdonképpi napirendre térhetett. * Az akadémia gróf Teleki-féle vígjátékipályájának sorsát a bírálók tegnap döntötték el. Úgy halljuk, hogy a „Csók“című vígjáték lett nyertes. Előadóul az akadémiába Tóth Kálmánt választották. * De Gerando Antónia k. a kedden tartó első felolvasását a nőképző-egylet tanodájában a francia irodalom történetéről, szép számmal egybegyült hallgatóság és a növendék-leánykák előtt. E fölolvasások érdeke — meg vagyok győződve — egyre emelkedni fog, mert a fölolvasónő átgondolt, meleg előadásával, sőt a franciául idézett helyeken, a hang meleg kifejezésével lepte meg hallgatóit. De Gerando Antónia k. a., szellemes arcú fiatal hölgy, ki szabatosan fejezi ki magát magyarul és igen jól szaval, midőn a régi költők francia műveit idézi. Első felolvasását oly bevezetéssel kezdte meg, mely szép világot vet lelkesülésére, s egyszersmind tudományos műveltségét is bizonyítja. Azért nem lesz érdektelen, ha azt itt röviden összevonjuk. Akik idegen nyelvet tanulnak — úgymond — sok fáradságuk jutalmát később abban találják, hogy ez idegen nemzet irodalmával megismerkedhetnek. Minden nemzeti irodalom új világot nyit meg szemünk előtt, mert az irodalom a nemzet lelkének kifejezése és viszont ez a legnagyobb elméknek a nemzetre való hatása. Tanulmányozzuk tehát a nagy nemzetek irodalmát, nem azért, hogy utánozzuk azokat, de azért hogy lelkünk fejlődjék, a szép és nagy iránt fogékonyabb legyen. A francia irodalom bizonyára egyike a legérdekesbeknek, mert ez országban támadtak mindig legelőbb a szent eszmék, melyek az emberiséget előbbre vitték. Ott hangzottak fel Voltaire, Rosseau halhatatlan hangjai a szenvedő emberiség fölszabadításáért. Majd a régi és középkori költészetet vázolta a cellák alatt, s azoknak költőiről, a druidokról és bárdokról beszélt. A rómaiak befolyása alatt hanyatló Galliát említve, a győzelmes germánok történetére is áttért, melyben e népnek sajátszerű jelleme tűnik ki. E kor jellege: a szabad ember önkénytes alávetése egy-egy hatalmas bajnoknak, mi a középkori hűbéri rendszert szülte s a nagy tiszteletet a nők iránt. Beszélt továbbá a keresztyénség elterjedése után a Chilperic korában élő Gregoir de Tours-ról, e régi híres költőről is. A nyolcadik század vége felé az irodalom első ébredését jelezte, midőn a tudomány a kolostorokba menekült, s Nagy Károly megalkotó udvarában az első tudományos gyülekezetet. Beszélt az első vándor-költőkről, kiket „jongleur“öknek neveztek. Ezeket északon a tronversek követték, míg délen a szép Provence-ban a lyrai költészet virágzott föl a troubadourokban. Említette a középkor kiváló költőit, és műveikből francia nyelven több igen szép költeményt olvasott föl. Nagy érdekkel hallgatták előadását, s a hölgyek közt az egylet tagjain kívül Majláth György semmitőszéki elnök neje, szül. Prandau bárónő is jelen volt. Örömmel láttuk ez alkalommal a beírott nevek között a legelőbbkelő körök több hölgyének nevét, kik ez érdekes fölolvasásokat látogatni fogják. * Dr. Büchner első felolvasásáról sokkal kevesebbet írhatunk, mint amaz aprólékos viszontagságokról, melyeken ez első felolvasás alkalmával átestünk. A sors úgy akarta, hogy a szorongásig megtelt teremben az utósó előtti zártszéksor sarokszékére jussunk, vagyis oly helyre, hová az álló közönség egy nagy része benyomult. Itt aztán amit láttunk, az nem Büchner volt, hanem egy magastetejü kalap, melyet gondos gazdája oldalt (épp a szemünk elé) tartott, nehogy a szorongás áldozatává essék; a mit hallánk, az a szorongók fészkelődése, a mit pedig érzőnk, az egy-egy hová lenni nem tudó könyök volt, mely hol a székünk karjára, hol a saját vállunkra nehezedett. Ekképp csak egy-egy nyájasabb pillanat volt az, melyben kellő figyelmet fordíthatunk az előadásra, pedig Büchner Lajos épp ama felolvasók közé tartozik, kiknek értekezéséhez teljes csönd és zavaratlan figyelem kell. Ő ugyanis inkább a toll mint az élőszó embere. Sebesen, egyhangúlag beszél. Nincs benne az az élénkség, mely például Desjardins Emil francia előadásait oly vonzókká tette. Beszéde egészen más, mint könyvei, mert míg betűiben minden pont tiszta és világos, addig hangjaiban sok szó mosódik el s vesz kárba. Délnémet, bajoros beszédmodorához is szokni kell. Valószínű, hogy akik elébb ültek, azok sokkal többet értettek, s meg lehetnek elégedve azzal, amit hallottak, de mi, kik a terem vége felé vannnk beékelve, sokszor a kifejezésekben csak egyes kidomborodó szavakat hallánk. Pedig különben a felolvasónak elég erős és kellemes hangja van. Mikor a fenebb említett magastetejű kalap egy kis kilátást engedett, szemügyre vehettük a népszerű német tudós külsejét is. Jól megtermett alak, egészen meg van őszülve, mit nem annyira haja árul el, mely már vajmi kevés van, mint egészen rövidre nyírt körszakája és bajusza; szemeiben az erő mellett a kedély fénye is megvan; arca komolyságot, magas homloka eszességet árul el. Kerül minden tagmozgást s ülve olvas. Azaz nem is olvas az eléje tett iratból, csak néha pillant bele, úgyhogy szabad előadást látszik tartani. Gyorsan, megakadás nélkül beszél, s kevés szünetet tart. Mint már tegnap írtuk, a napról s ennek befolyásáról az életre, beszélt. Mindenki számára népszerű akarván lenni, újakat nem igen mondott, s csak a már forgalomban levő ismereteket csoportosítá világosan, s értekezését igen érdekes lesz olvasni nyomtatásban. Előadását figyelemmel hallgaták végig, kivéve néhány vendéget, kik az utósó zárt széksorokból csakhamar megváltak ama helyzettől, melyben az ember hallgat, de nem hall, vagy legalább nem ért jól. A terem végén ülőknek általában a csöndnek nagy hátrányára volt, hogy az ülő- és állóhelyeket nem rekeszték el léckorláttal, mint némely hangversenyen szokták. A tapasztaláson okulva, ezt tán megteszik a többi felolvasás alkalmával. Máskülönben a rendezésnél fiatal urak, nagyobbára magyar írók, báli díszben fáradoztak, elszedve a jegyeket, s udvariasan utasítva helyükre a vendégeket. Az előadás fél kilencig tartott, s midőn Büchner Göthe ez ismeretes végkiáltásával: „Mehr Licht“ fejezé be előadását, a közönség tisztelete tapsokban nyilvánult. Ma este lesz a második (s tárgyánál fogva érdekesb) előadás: „Az ember eredete.“ Tartalma lesz: a bevezetés után: az iskola és egyház tanai az ember eredetéről s a héber vallási legendák ; a rationalismus a fejlődési elmélet által; a fejlődési elmélet régibb, mint a darwinismus! Darwin elmélete, annak hiányai, mind semind fölfelé; ez elmélet alkalmazása az emberre ;ember és állat rokonsága, állat-, bonc-, élet- és lélektani szempontból; az ember fejlődési története és keletkezése a petéből. A magzat története s az ember állati öröksége; következtetések ebből; az emberi nem első eredetének idejéről, helyéről és körülményekről; Darwin, Walace és Hackel idevonatkozó nézetei; az ember állati eredetéről szóló tannak következményei a tudományra s az életre, s befejezés. Szombaton az utósó előadás lesz: „Az öröklés bölcsészete és élettana.“ E legutósó oly tárgy, melyet csak férfiak hallgathatnak. Az első felolvasásnál a bevétel jóval többre ment ezer forintnál. Mint halljuk, lakomát is fognak rendezni a jeles német tudós tiszteletére. * Gizella főhercegnőnek Budán tartózkodása alatt a szászországi születésű Gerber Károly ad zongora-órákat. Gerber 1866 óta Salzburgban lakott, zenetanítással foglalkozva, s december végén ajánlották a királyi udvarhoz zongora-tanárnak, hol mind művészi játékával, mind jeles , tanmódjával oly tetszést aratott, hogy Királynét Felsége Budára is meghívta az oktatás folytatása végett. * A „48-as kör“ jegyzője s Békés város országgyűlési képviselője , Gonda László kedden este hét órakor, néhány napi betegség után meghalt. Tevékeny ember volt, ezelőtt a tanári pályán működött, a politikában a szélsőbaloldalhoz tartozott, s egyidőben az időszaki sajtó mezején is föllépett, de az általa szerkesztett füzetek s az újra fölelevenített „Új korszak“ csak rövid élettel bírtak. Az elhunyt csak 45 éves volt, s ma délután három órakor fogják temetni ősz utcai lakásáról. * A tavasz közelgését mutatja minden: a nap nyájas verőfénye, a virágárus-boltok drága ibolyabokrétái, a divatkirakatok élénkebb színű kelméi, a * 233 get szerez a szónak, de kelletén túl alkalmazva, éneklésbe viszi át a beszédet. Ennyit a legfőbb átalánosságban említve a műbeszéd szabályairól, melyekről máskor lesz alkalmam még szólani, áttérek a szóló művészet egyes válfajaira.