Fővárosi Lapok 1872. október (224-250. szám)

1872-10-09 / 231. szám

és 1 láb 37* hüvelyk széles mészkőtáblán 1797-ben az u. n. Curia Isiacában. Egy nagy, széles, nyílt udvar ez, melynek hátulja az Isis templomától egy fallal volt elválasztva. Ebbe a falba illesztve találtattak a betűk, melyekhez ma este szerencsénk volt. A feliratot Szénássy, az ó-itáliai glottika e tudós búvára, hosszasan elemzi és végül következő fordítását adja: „Vibius Adrianus, Vibius fia a pénzt, melyet a pompeji államnak végrendeletileg hagyományozott, ama pénzből Vibius Vinicius, Marus fia, pompeji quaestor, a megegyezés értelmében itt emléket emeltetett s ugyancsak ő fölszentelte.“ Üdvözöljük a jó öreg Fogarasyt, a ki hirt hoz nekünk róla, hogy Bálint Gábor hazánkfia mire ment a tatár leányokkal, a kiket magyar hazafiságra, és a budhaista papokkal, kiket az ó-katholicismus elveire oktat? Négy levelet kapott a szünidő alatt tőle Fogarasy, négy kincse ez az öreg urnak. Egy Asztrahánból kelt még, három már Petersburgból. Egy elveszett, pedig szegény Bálint 60 képeket fizetett értte. A többi is nagyobbára panaszkodással telt, hogy az egéssége nem jó, és nem igen remélhet pénzt, hogy az ázsiai, sinai mongolokhoz utazhassék. Átalában boszantó hallgatni e panaszoskodást, mely az emberek nemzeti önérzetét sérti. Az akadémia kiküld egy utazót, — már ez akármilyen, ha jónak találta, nem tartozik ide, — kinek otthoni folytonos nélkülözésekkel kell küzdenie. Vagy ne küldjön ki senkit, vagy ha küld, lássa el tisztességesen, mert nem az a feladata, hogy a tudománynak és hazafiságnak mártírokat készítsen. Utósó levele Bálintnak a legérdekesebb. Egéssége miatt már el tudná magát határozni a sinai mongolokhoz való utazásra. Az utazásra pedig, mely három hónapot igényel és Szibérián visz keresztül, inkább a telet választja, melyen legalább tisztességes utakon mehet szánon. Az igaz, hogy 35 foknyi hidegben, de talán csak hozzászokik majd. Február közepén szeretne indulni, hogy tavaszszal érkezzék Urghába, a sinai mongolság főhelyére. De Urgha 7000 versenyire van Petersburgtól és az odautazás 1100 rubelbe kerül. Az utat tehát csak úgy teheti meg, ha az akadémia előlegezi kétévi fizetését. Ezt indítványba is hozta Fogarasy, de határozat csak jövőre hozatik rá. Bemutatta még Fogarasy dr. Europaeus finn tudósnak és helsingforsi egyetemi tanárnak hozzá írt levelét, melyben érdeklődését jelenti Bálint kutatásai és céljai iránt. Maga is sokat foglalkozik az ugor nyelvvel, kutatva ennek maradványait közép és északi Oroszországnak, csaknem egész Finn- és Lappországnak és részben és északi Skandináviának régi helyneveiben. E kutatásainak eredménye ama meggyőződés, hogy egy roppant ugor, vagyis magyarvogul-osztják elemnek kellett e vidékeket birniük, mielőtt mostani uraik kezére jutottak. Az ugor hatalmat a mongolok ősei, a kunnok bomlasztották föl, midőn azzal egyesülve a római világ ellen törtek. Az ugor nép egy raja indult el Álmussal Pannóniába és alapította ott a máig fenálló Magyarországot, az ugor gyarmatbirodalmat. Az ez alkalommal visszamaradtak még a XI. században Oroszországban az Oxa folyam vidékéig laktak. A sajátságos hosszú koponyájú, rendkívül erős népnek sírhalmok alatt talált emlékei bizonyítják ezt. Jelenben e koponyaalkatot és széles mellcsontokat csak az osztjákoknál és voguloknál találjuk. Bogdanoff, moszkvai tanár szerzett e téren különös érdemeket, ki egymaga kétszáznál több koponyát és csontvázat gyűjtött. E birodalom végenyésztét a Csingisz-khán hadjárata okozta. A nép maradéka az Ural és Ob környékére vonult és ott él „osztják“ s „vogul“ név alatt. Eddig a finn tudós levele, kinek nemsokára lesz szerencséje Bálint Gáborhoz, mert ez finnül tanúl és Helsingforsba készül. A jövő ülés tárgyai a következők : Wenzel Gusztáv értekezése „Diósgyőr fénykoráról“ és Klein bonni tanár közleménye a külföldi könyvtárakban levő Corvin-codexekről. 1 chocolade. (Dr. H. I.) A chocolade nagyon fontos szerepet játszott Mexikó meghódításában, s ha véletlenül fel nem találják, alig hiszszük, hogy sikerült volna a spanyoloknak Mexikót meghódítani. A történelemben úgy, mint a magánéletben gyakran a legcsekélyebb ok oly okozatot hoz létre, mely az emberek ezreire képes kihatni. Habár jelen cikkünk — mint senki címe is mutatja — nem a világtörténet felett akar bölcselkedni, annyit mégis meg fog engedni a t. olvasó, hogy röviden elmondjuk, milyen volt ama fontos szerep, mely a chocolado föltalálásának Mexikó meghódításában jutott. Midőn Cortez seregével Mexicót meg akarta hódítani, a lakosok s az ország helyzete gördítették útjába a legnagyobb nehézségeket. Az éghajlati viszonyok csakhamar éreztetni kezdték a Spanyolországból jött seregekkel hatalmukat; betegség és ragály uralkodtak köztük, a tropikus nap függélyes sugarai ugyannyira kimerítették a katonák erejét, hogy az egész sereg rövid idő alatt inkább egy kórház népségéhez, mint küzdő hadfiakhoz hasonlított. Ilyen állapotban a benszülöttekkel harcolni biztos megsemmisülés. Hanem a mexikói talaj egy terménye meghozta a csodát tevő gyógyszert; a természet, mely sebet vágott, be is hegesztette azt, de csak, miután alkalmazkodtak a spanyolok a forró égöv kívánalmához. A cacaófa gyümölcse, melyet mi cukorral és fűszerekkel vegyítve, mint „chocolade“-ot ismerünk, oly élelemszer, mely Amerika forró vidékein nem csak az éhséget csilapítja, hanem felüdítőleg is hal. E csodás tulajdonságait a forró égöv alatt érvényesítheti legjobban, hol egyedül képes tenyészni. Amint a hidegebb tájakon az alkohol, épp úgy elkerülhetlenül szükséges itt a cacaó, hogy kevés mennyiségű élelemmel föntartassék az emberi test munkaereje. A cacaófa gyümölcse üdítette fel Cortez Ferdinand elgyengült seregeit is. Csakhamar nyúlt erőre jutva, győzedelmesen hatoltak előre, s épp az ország egy terménye volt az a csodaszer, mely elegendő erőt, bátorságot és kitartást nyújtott a bennszülöttek leigázására. Hanem a hoszszan tartó harc alatt lassankint kipusztultak a gondosan ápolt cacaó ültetvények , csak midőn békés gyarmatosok telepedtek ismét a természettől e sok gazdagsággal megáldott országra , nyert ismét új lendületet a cacaó művelése, s bár nem oly nagy mértékben, mint a hódítás előtt, mégis nagymennyiségű szállítmányokkal elégítik ki évenként a mostani kor szükségét. Ez egyszerű tény fényesen bizonyítja a természeti törvények hatalmát. Ami szükséges, nélkülözhetlek az az emberiség helytelen eljárása dacára sem vész el, a természet gondos anyaként őrködik felette. Mennyire átalános szükséggé vált a chocolade élvezete Amerikában, mutatja ama körülmény, hogy a creolnők még a templomba is magukkal viszik, az istentisztelet alatt magukat koronkint felfrisitendők. A spanyolok a cacaót bevitték hazájukba s ma már Európa nyugati államaiban még a szegényebb nép között is meglehetősen el van terjedve. Amerika őserdeiben az utas gyakran hosszú időn át csupán cacaó élvezetére van szorítva, s mondhatni oly nagy szolgálatot tesz kitűnő tápértéke, hogy az utas egész könnyűséggel képes az út fáradalmait elviselni. E jeles tulajdonok megfejtését az újkori vegyészet búvárlatainak köszönjük, mely kimutatta, hogy a cacaófa gyümölcse vegyi alkataira nézve igen hasonlít a megszárított tejhez, tápértékre nézve pedig vele egy fokon áll, melyhez még egy igen kellemes illatú s könnyen elillanó vegyülék csatlakozik. Azonkívül egy kesernyés anyagot is tartalmaz, a theobromint, melynek hatása az emberi szervezetre a kávéban előforduló koffeinnel azonos. De van a cacaóban egy zsírféle anyag is, az úgynevezett cacaóval, minek következtében e gyümölcs az élelmiszerek mind ama három osztályából bír fölmutatni, mely az élet föntartására szükséges. Az ember legelső tápszere a tej, mely mindazokat az anyagokat magában foglalja, melyekből a vér, hús, csontok s az agyvelő képződik. Ha tekintetbe veszszük, hogy a vegytan szerint a cacaó a tejhez hasonló anyagokból áll, könnyen fölfoghatjuk, miképp képes a cacaó az embert jó ideig táplálni. A „chocolade“ elnevezés a mexikói nyelvből veszi eredetét, hol e növényt „cacaohaoquahuitl“nak nevezik, melyet azonban a spanyolok nem bírván kiejteni, chocoladera változtattak. A növénytan „theobroma,“ azaz: „isteni eledel“-nek nevezi, melyet valóban meg is érdemel. A cacaófa tizenkét — egész negyven láb magasra nő, levelei a narancséhoz hasonlítanak. Apró, vörös virágai szagtalanok, a vastagabb ágakból bújnak elő s rövid virágzás után kis zöld gyümölcsöket hagynak hátra, melyek lassankint dinnyéhez hasonló hosszúkás alakúakká válnak, s ha megérnek, színük narancssárga lesz. Hosszuk öt-hat hüvelyk, szélességük két-harmadfél hüvelyk. A gyümölcs bensejében öt sor fehér, keserű szabab alakú mag van. Midőn a fa virágzik, tele van virággal, de e virágok közül csak igen kevés lesz gyümölcsöse. Egy fa évenkint 2—3 mérő gyümölcsöt nyújt, mely mintegy félennyit tesz ki, ha megszárad. Azért ne is csodáljuk, hogy a chocolade még mindig drága élelmiszer; maguk a mexikóiak is váltópénzül használták. A spanyolok általi meghódítás után még ezer szem cacaó tett öt reált (1 frt 35 o. é.,) sőt e század elején fölment majd két forintra. Costaricában még mai nap is forgalomban van e kissé terhes aprópénz. A cacaófa csak forró éghajlat s nedves talajban tenyészik, sőt még a nap sugaraitól is óva kell lenni, tehát csak árnyékban. Erős, hideg szelet nem tűr el. Egy ily cacaó-ültetvény igen kedves látványt nyújt a szemnek ; széles sorokban egyenlő magasságú fákon majd a zöld levél, majd a gazdagon reájuk szórt piros virág, majd pedig a sárguló gyümölcs váltakoznak. Terjedelmesebb ültetvényeken egész évben aratnak , Brazíliában csak hat-hat hónaponkint. A vadon tenyészőkről az évben csak egyszer szedik le a gyümölcsöt, mert rendesen oly mocsáros helyeken tenyészik, hová jutni néha nagy veszélylyel jár. A leszedett hüvelyes gyümölcsöket kis csontkéssel fölnyitják s kézzel letisztítják a rájuk tapadott húsos borítékot. Az ilymódon megtisztított szemeknek még bizonyos erjedésen kell átmenni, s csak ezáltal nyerik kellemes illatukat. E célból éjjelre nagy rakásokba hányatnak össze, levelekkel betakartatnak, hogy tulajdon melegségük folytán erjedésbe jöjjenek. A cacaószemek ezáltal elvesztik fanyar, kesernyés ízüket, jó illatot és sötét barna szint nyernek. Humboldt idejében mintegy 12 millió kiló hozatott Európába évenként, mely azonban most már 17- re emelkedett. A legtöbb Hamburgon keresztül jut Európába. Mint már említik, a cacaó egy kesernyés anyagot, — theobromint — tartalmaz. Ez anyag vegyileg előállítva, apró, fehér jegecekből áll s keserű iza. Ennek köszöni a cacaó kesernyés izét. A theobromin nagyobb mennyiségben méreg, míg ellenben oly kis mértékben, milyenben a cacóban jő elő, üdítő hatással bír. Egy rész theobromin ezerszeres vízzel keverve, a beléje dobott békát 24 óra alatt megölte. Négy óra múlva kedvetlen, levert volt az állat, tiz óra múlva már egész teste fel volt dagadva s lélekzete meglassult, tizenkilenc óra múlva percenkint csak egyszer vett lélekzetet, s a huszadik órában megszűnt élni. A házi nyúl egy gramm theobromintól 20—30 óra múlva hal meg. Az ily kísérleteknél használt állatok rendesen gerincagyhűdésben haltak meg, melyet a theobromin okozott. A tiszta theobromin tulajdonsága azonban egy cseppet se tartson vissza a chocolade élvezetétől, mert dacára hogy méreg, akár mathuzsálemi kort is élhetünk mellette. Csak ama nagy zajt akartuk ezzel megemlíteni, melyet egyidőben a homoeopathák a kávés chocolade mérges tulajdonsága miatt kezdettek, de jövendölésük — hála istennek, — eddig még nem teljesült. Egy csésze jó chocolade, mely tiszta cacaó, cukor és jó fűszerekből készült, a tej után, mint élelmiszer, az első helyet foglalja el. Hogy mi mindennel nem hamisítják, azt nem győzzük leírni; Angolországban még a kőportól sem irtóznak. A mondottak után szívesen elfogadjuk ama megnevezést : theobrama,isteni eledel, mely rövid idő alatt az egész civilizált világot meg tudta hódítani. Egy csésze chocolade igen közönséges valaminek tűnik elő, pedig gőzölgő barna tartalma sok érdekeset rejt magában, s ha szólni tudna, mennyi érdekeset tudna elmondani őserdőktől árnyékolt hazájáról ! Fővárosi hírek. * Király Ő Felsége tegnap reggel kevéssel 6 óra után fővárosunkba érkezett. A pályaudvarban Tóth és Tisza miniszterek, Gyöngyösy főpolgármes- ter, Thaisz főkapitány, Polgár Károly tanácsnok ss Tavaszy városi képviselő fogadták. A király, ki legjobb egésségben van, először Tóth Vilmos minisz- t terrel váltott pár szót, majd a főpolgármesterhez fordult, kijelentve, hogy ezúttal hosszabb időt fog kedveit Magyarországában tölteni, s hogy Királyné Ő Felsége is nem sokára körünkbe érkezik. — Tegnap délelőtt már Ő Felsége elnöklete alatt miniszteri tanács is volt, melynek tárgyát a delegációk eljárása képezte. E miniszteri tanácsban hg. Auersperg osztrák miniszterelnök is részt vett. * A képviselőhöz tegnapi ülése minden interpelláció és határozati javaslat nélkül kezdődött el, ami elég csodálatos dolog. — Csak Kautz Gyula mutatott be egy kérvényt a középtanodai tanárok részéről, fizetéseik fölemelése iránt s aztán rögtön három, állami kezesség nélkül építendő vasút tárgyalására tért a ház, s ezeket minden vita nélkül megszavazta. — A fölirati vita folytattatván, Zsivkovics, Miskatovics (ki horvátul beszélt, de beszédét magyar fordításban is szétosztá), b. Podmaniczky Frigyes, Bobory és Miletics szólották. — Ma a föliratok indítványozóira, illetőleg a zárbeszédekre kerül a sor, s holnap, vagy holnapután a szavazás is megtörténhetik, mely után a képviselőház egy pár hétre elnapolja magát. * Királyné Ő Felsége s Mária Valéria főhercegnő rövid idő alatt fővárosunkba érkeznek. Miután Királyné Ő Felsége naponként hosszasabb ideig szokott sétálni, e célra a városligeti pávaszigetet szemelték ki, melynek fekvése igen kellemes, s melyet minden tolongás elől könnyen el lehet zárni. Gyöngyössy főpolgármester már meg is hagyta a városi gazdasági bizottmánynak, hogy az utakat jó karba helyeztesse s átalában a sziget szépítésére minden lehetőt megtegyen. Miután a királyné, hacsak eső nincs, még rosz időben is szokott sétálni, nedves időben a sziget utait deszkákkal fogják kirakni. A szigeten fekvő épületben, melyet nyári lakói már elhagytak, Királyné Ő Felsége számára két szobát fognak berendezni.