Fővárosi Lapok 1873. március (50-74. szám)

1873-03-01 / 50. szám

Hiradó“-ja, míg a Széchenyi közlönye, a „Jelenkor“ (szerkesztő Helmeczy) 1832-ben indult meg, csakha­mar jelentékeny elterjedést nyert s — a mi ma nem történik — szerkesztőjét meggazdagitá. Orosz Jó­zsef conservativ „Hirnök“-e 1837-ben indult meg, a Kossuth Lajos „Pesti Hirlap“-ja pedig 1841-ben. Sem azelőtt, sem azután nem volt lap, mely nálunk a közvéleményre s az események folyamára úgy ha­tott volna, mint ez. A forradalom egymás után szülte és mosta el a lapokat a Bach-rendszer alatt pedig csak egy-két politikai lap létezhetett, legna­gyobb hatással a máig is élő „Pesti Hírlap“, melyből meritgeté a magyar ember a vigaszt és jóremény­séget. 1860 óta a mi időszaki sajtónk is igen nagy terjedést vett, bár a nagy versenyben sok a küzdel­mes erőszakolás. Mindamellett több lap fel tud állni a maga lábán s jövedelmez is szépen. Oly lendületre, minőt az időszaki sajtó Francia-, Angolországban és Amerikában kapott, nálunk persze nem lehet számí­tani. Sőt olyanra sem, minő Bécsben tapasztalható, hol egy régi napi­lapot (Fremdenblatt) csak e na­pokban adtak el egymillió kétszázezer forintért. Még egyszer a magyar hangsúlyról. A „Fővárosi Lapok“ 41-ik számában közölt „helyreigazító“ ellenvélemény olvasása után még ha­tározottabban fejezem ki a magyar hangsúlyról el­mondott nézetemet. A magyar szóbeli hangsúly csak arra való, hogy egy szót a másiktól emeltebb hang által elkü­lönítsen, s azért rendesen az első szótagon foglal helyet. A magyar hangnyomat nem emeli ki a szó lelkét, értelmét, hanem csak a szónak külső anya­gát, az egybetartozó betűtömeget. Az ütembeli hang­súlynak hasonló, csakhogy tágabb feladata van ; ez arra való, hogy az egyik ütemnek fogalmi tar­talmát a másik ütem tartalmától megkülönbözhesse s bizonyos rythmust adjon a kötött beszédnek. Kí­vánatos, hogy az ütem kiváló szavának essék a fő hangsúly. Nyelvünkben a gyök csak az egytagú eredeti szavakban tűnik elő tisztán és határozottan. A több­tagú szavakban az értelemadó gyök többnyire hatá­rozatlanná válik, vagy egészen elenyészik. Ily sza­vakban, mint: szeretet, szerszám, szerencse, szerezni, bolond, boldog, derül, pille, pillanat, ember, emléke­zet, takarít, takarodik stb. nem tudja az ember, me­lyik vagy mennyi szótagot vegyen föl gyök gya­nánt ? Hiányzik e szerint a többtagú szavakban az értelmi súlypont. Ez okból nem is keresi föl a hang­súly a szó értelmét, hanem kevés kivétellel mindig az el­ső szótagon áll, akár van azon valami értelem, akár nincs. Itt mellesleg megjegyezzük, hogy a magyar nyelv hangzatos, zenei nyelv lévén, eleme inkább a hangzás érzékisége, mint a tartalom szellemisége. Ezért nem is szereti nyelvünk az abstractiókat, mert elveszti általuk eredeti kellemét. Ha vannak hosszú, nehéz kiejtésű, lapos szavaink , úgy azok az elvont fogalmak elnevezései között keresendők. Cikkíró megtanulta Szász Károly szavalásta­nából azt, hogy van nyelvünkben értelmi és szép­­hangzati hangsúly s hozzá adja, hogy én a hangnyo­mat e két neméről megfeledkeztem. Ez annyi, mint a fától nem látni — az erdőt. Egész cikkem ugyan­is a körül forgog: hogyan emeli ki a szavalati hang­súly az értelmet. Mennyire fontos kelléknek tar­tom az értelmi hangsúlyt, (a pointírozást) azt a szóló művészetről írt közleményeimben is kiemeltem.*) Lássuk még az úgynevezett széphangzati hang­súlyt. Hosszú szókban, mint: boldogtalan, veszede­lem, rengetegben, kereskedő, finomított sat., a har­madik szótagon is van némi gyönge hangnyomat ; de ez nem egyéb, mint a hangnak felemelkedése, felkapaszkodása a bágyadt s monoton beszéd kike­rülése végett és koránsem valamely értelemadó szó­tagnak kiemelése. Ha valakinek kedve tartja ezt hangsúlynak nevezni, ám legyen neki az ő ízlése és fölfogása szerint. Előbbi cikkemben ama szavalati hangsúlyról szólottam, mely a szó értelmét „kivágja,“ kilöki a beszéd többi anyagából s e meghatározás után is­métlem, hogy a magyar hangsúly nem egyéb, mint zenei emelkedés, mely csak esetlegesen emeli ki az értelmet. A latin-görög versmérték jogosultsága mellett idéz cikkíró egy trochacusi verset, melyben a hosz­szúság mindenhol a szó elejére esik, tehát oly verset, mely az általam kikötött föltételnek megfelel. Ez a kiválasztott példa azonban mit sem változtat azon, a­mit a magyar jambusokról és hexameterekről áta- jában mondottam. Végül hivatkozik cikkíró a görög nyelvre i­s igen helytelenül. Mi rokonsága van a magyar nyelv­nek és kiejtésnek a göröggel? Hogy milyen a ma­gyar hangsúly, azt tudjuk; de hogyan beszéltek a régi görögök ? Arról a tudósok mai napig is vitat­ .) Lásd a „Főv. Lap.“ 1872. évi 54. és 55-ik szá­mait. 215 hoznak. S vájjon az az idézett Demosthenes csak­ugyan a hangsúlyozás s nem a pathosz, dialektika, hang s az előadott eszmék által aratta-e szám ki dia­dalait? Ezt cikkíró úr szavára el nem hiszszük. A magyar szónok is lehet kitűnő és elragadó, mert a lelkesítő, gyújtó szónoki előadásnak nem éppen leg­jobb kelléke a szakgatott, túlszínezett hangsúlyozás. Legyen ennyi elég e fontos és­­ unalmas thé­­máról. Rónay István: Fővárosi h­írek. * A történelmi képek, illetőleg vázlatok pályá­zatának határideje tegnap járt le, s a beérkezett mű­vek mától kezdve közszemlére vannak kiállítva a nemzeti múzeum képtárában. Tegnapelőtt már Pest­ről négy figyelemre méltó munka érkezett: „Mátyás király fölhivatása a korona elfogadására“ (vázlat,) „Szent István kereszteltetése“ (vázlat,) „Habsburg Rudolf és Kun László király találkozása a marchfeldi csatatéren“ (kész kép.)­­ „Az öreg Tököly és Imre fia a likavai várban" (kész kép.) Be vannak továbbá jelent­ve : Münchenből „Szent László, a mint a ke­resztes hadak vezérségét elvállalja“ (vázlat,) s Budá­ról „Kont s a harminc nemes lefejeztetése“ (kép.) Úgy látszik, hogy a közoktatási ügyér által 1873-ra hirdetett e pályázatban is kitünőbb művészeink: Than Mór, Székely Bertalan, Madarász Viktor, We­ber, sat. élénk részt vettek. A művek megtekintését ajánljuk a budapesti közönség figyelmébe. * A képviselőház tegnapelőtti üléséből elmu­lasztottuk följegyezni am a fontos tényt, hogy a kép­viselőház a kormányt a vallásszabadság és polgári házasságról szóló törvényjavaslatok benyújtására utasította; ez indítványt Irányi Dá­niel tette s csak harmincegy képviselő szavazott el­lene. — Tegnap a közoktatási minisztérium költség­­vetésének részletes tárgyalását kezdik meg s egyes tételeknél igen érdekes viták fordultak elő­ — Az ülés elején a többi közt Tisza Lajos miniszter tör­vényjavaslatot nyújtott be a gömöri iparpályák ki­­építésére megszavazott összeg fölemeléséről. * Allegória márványból. Kugler Ferenc szob­rász jelenleg a temesmegyei gyűlés­terem számára, Ormos Zsigmond főispán megrendelése következté­ben, egy domborművet készít, mely a király tavalyi bánáti útját fogja örökíteni, s a világtárlaton is lát­ható leend. Azt a mozzanatot ábrázolja, midőn Or­mos főispán a királynak bemutatott egy ínséges paraszt családot. A király mellett láthatók lesznek­­ gr. Lónyay, b. Wenckheim, Kerkápoly és Tisza­­ Lajos miniszterek. A főispán lábánál egy árva gyer­mek az újabban felállított árvaházra emlékeztet. A háttérben Pannónia alakja áldja meg a testvérisülő magyarokat és románokat.­­ A pártok közt enyhe szélcsend uralkodik. Ennek egyik jele az a terv is, hogy a képviselők he­­tenkint egyszer közös ebédre gyűljenek össze a „Hungáriá”ban. E végett tegnapelőtt aláírási iv ke­ringett, s mihelyt ötven aláíró lesz (3 írtjával) azon­nal megkezdik az asztali örömek közös ügyét. Soms­­sich Pál, Irányi Dániel, Ghyczy Kálmán, dr. Sennyey Pál, Tisza Kálmán az első aláírók közt voltak. Még örvendetesb összesimulás volt csütörtökön az, hogy Iványinak a polgári házasság ügyében tett indítvá­nyára a jobboldal több kiváló egyénisége szavazott s igy lett aztán határzattá, hogy a polgári házasság törvényjavaslatát a kormány — akarja vagy sem — nem sokára kénytelen lesz benyújtani. * Az „Unió“ kereskedelmi­ egylet helyiségeit, a váci boulevardon 61. sz. első emeleten, ma este nyit­ják meg ünnepélyesen. Nyolc órakor két felolvasás lesz. Egyiket Goldmann Adolf egyleti titkár tartja „az önképző körök feladatáról,a másikat Zsengeri S. „A magyar nyelv viszontagságairól.“ A tagokon kívül is szívesen látnak minden vendéget, kit ily elő­adások érdekelnek. * Hevesi Lajos ismert tárcaíró 21 éves fivére , Mór, e napokban halt meg. Szépírásának esett áldo­­zatul. Kereskedő lévén Aradon, a sorozáshoz Egerben későn jelentkezett. Ott az ezredes megtudván, mily szépen ír, azt rendeli el, hogy ne is vizsgálják meg, hanem oszszák be irodai szolgálatra, így is történt. Ha megvizsgálják, okvetlenül eleresztik gyönge test­alkata miatt, míg így az irodába volt dugva. Nem rég az ezreddel Egerből Kassára 12 napi gyalogutat kellett tennie, s ez annyira megerőtett, hogy bete­geskedni kezdett. De a kórházban sem lehetett elég ideig, mivel szépírásának hasznát akarták venni. Végre nagy nehezen kieszközlé, hogy szabadságidőt kapjon, s pesti rokonaihoz — jött meghalni. * Uj könyvek Ráth Mór kiadásában. „A ma­gyar nemzet jutányos családi köny­vtárá“-ból ismét három uj kötet jelent meg: Göthe „Faust“-ja, Dóczi Lajos fordításában, bevezetéssel, melynek tar­talma Lewes híres angol művéből van merítve, ára­­ írt; „Kazinczy Ferenc utazásai“ (ma­gyarországi utak, erdélyi levelek,­ ára 1 írt; F e u i 1- let Oktáv két regénye: „Egy szegény ifjú törté­nete“ és A kis Prófnő.“ s az első Salamon Ferenc fordításában) 268 lapra terjedő kötet, ára 1 frt. — Megjelentek továbbá: az „1872-ik évi országgyűlési törvénycikkek“ hivatalos kiadása, 442 lap, kemény­kötésben, ára 2 frt, s „Budapest fővárosi törvényha­tóság alakításáról és rendezéséről“ szóló törvénycikk, 72 lap, ára 30 kr. — Megemlítjük egyúttal, hogy a Pienyeczky Nagy Sándor nyelvtanár által Debrecenben kiadott s fölkarolást érdemlő vállalatá­ból , a francia és angol nyelvek levélszerinti „Önoktatásá“-ból megint négy füzetke jelent meg; a franciából a 31—34-dik leckék, az angolból az 58 — 60-dik leckék; egy-egy füzet ára 30 kr. * Rövid h­írek. Klotild főhercegnő tegnap reg­gel Bécsből fővárosunkba érkezett. — Az orsz.­kis­­nedvédő-egylet központi bizottságának ülése nem hol­nap, hanem e hó 9-én fog megtartatni, miről a tagok külön meghívók által értesittetnek. — Gr. Szapáry Gyula kinevezését holnapra várják.—A Deák-kör­ben Tavaszi Endre a nőtlenek és fényképek megadózta­tását indítványozta. — A magyar gőzhajó-társulat ma már megnyitja személyszállitó közlekedését. — A ministerelnök mai ebédjére Liszt Ferenc s a po­litikai lapszerkesztők is hivatalosak. — Dr. Keleti Gyula pesti ügyvéd, eljegyzé Kraus Teréz kisasz­­szonyt. — A régi német szinh­áz terén álló bazár, a boltszükség miatt, jövő évi május elsejéig megma­rad, legalább a tanács így határzá. — A mérnök­­egylet ma esti ülésében Lauka József egy a Bala­tont a Dunával összekötő hajózható csatorna tervét fogja ismertetni. — Király h­­­etsége az udvar el­költözése előtt, három átalános kihallgatást ad Bu­dán. — A fővárosi új törvényhatóság bizottságának választása szeptember 30-ánál nem eshetik elébb. — Miklósy ötven arany pályadíjat tűz ki. — Klárné asszony, vidéki anyaszínésznő, holnap mutatja be magát a nemzeti színházban szerződtetési célból. — Alándoki Béla nem szerződött az istván téri színház­hoz, hanem ismét a debrecenihez. — A budapesti önkénytes tűzoltó-egylet holnap délután közgya­korlatot tart. * Miklósy színház az István-téren. Szomba­ton, március 1-jén: „A rablók,a látványos víg Ope­rette ” szakaszban. * Budai várszínház. Szombaton, március 1-én „Régi urak,“ színmű 5 felv. Vidék. * Vidéki karnevál. Nagy-Somkuton, Kővár­vidék székhelyén, február 22-kén volt az első s utósó bál, az ott állítandó kórház javára. Jól sikerült, noha akadtak,a kik jó eredményét szerették volna meghiú­­sítani, még pedig a fiatalok közül, kiknek éppen a társasélet emelésében kellene kitüntetni buzgalmukat. A házi­asszony, Földvári-Haller Klára grófné, (a főispán neje,) akadályozva lévén a megjelenésben, a jó célra száz forintot küldött, így a tiszta jövedelem 150 frt lett. A környékből sokan vettek részt, s a hölgyek körében megjelentek többi közt gr. Teleki Gizela k. a., Medán Endréné, dr. Kolcsár Jánosné, Pál Ferencné, Hosszú Róza, Keresztes Nina, Lemé­­nyi Gizela, Drágus Tinka, Gráf Amália, Miklós Zsu­zsa k. a. sat. — A tatai lövész-egylet bálja, febr. 22-kén a tóvárosi vendéglő termében díszes mulat­ság volt, sok kedves táncosnő, köztük Perczel Irma, Karika Mari, Fittler Ella, Jankó Rita, Giller Bella, Niertit Mariska k. a. sat. részvételével, de teremdí­­szitésre, táncrendre és kotillanjelvényre oly bőkezű­­leg költöttek, hogy jövedelemre az egylet nem is igen számíthatott.­­ Marcaliban (Somogy m.) febr. 24-kén a világosság érdekében, vagyis az éji lámpák fentartására oly jó eredmény­nyel hálóztak, hogy a látogatottság miatt a „négyesek“ nem igen sikerül­hettek ; a hölgyek köréből szűktollú tudósítónk csak egyet nevez meg: Babochay Ilon kisasszonyt. — Kalocsán a torna­ egyleti zártkörű táncvigalmat febr. 24-kén egész reggelig folyvást vidáman táplálta a kedélyesség melege, s a hölgyek (köztük Nyáry Milesz Berta, Harlekovics Mátyásné, Tóth Imréné, stb.) teljes elismerésben részesítek a rendezőséget. — A székesfehérvári nőegylet febr. 24-diki álarcos­bálja (kisorsolással) méltó volt e szokásos farsangi vigalom jó híréhez. A környékből is számosan voltak s a jókedv egész viradtig tartott. A nagy számmal megjelent hölgyek köréből tudósítónk Mányai Ilka, Flatz Malvin, Keresztes Szidónia, Bader nővérek, Szűcs Róza, Námesy Vilma kisasszonyokat említi. — Lengyeltótiban a febr. 20-diki „batyu­ bál“ igen dí­szes mulatság lett, a környék számos családjának részvételével, víg­­ánccal, kedélyes társalgással. Reg­geli hétig tartott, s jelen voltak többi közt : Maár Lászlóné szül. Majthényi Irma bárónő, Kacskovics Stephanie, Baán Antónia, Kolbenschlag Vilma k. a. stb. — Felső-Pálfalván (Nógrád m.) febr. 16-án Bóth Ernő úr vendégszerető házában víg bál volt, melynek főfűszerét a házi asszony és kisasszony , Róth Vilma szívélyessége képezte. Részt vettek e há­zi bálban Hidvéghy Pálné, Hidvéghy Vilma, Kom­játhy Károlyné, Kun Jolán, Okolicsányi Róza, Pap és Laczkovics nővérek, Kovács k. a., sat. a füzér­t/no Ti o­r­a Tatrra­n i rpnna­ji rrvnom­ vannovto­­­­ 71-

Next