Fővárosi Lapok 1873. július (149-175. szám)
1873-07-01 / 149. szám
lelki valóságukban hatnak reánk, hanem a lélek nyelvéből mintegy az érzék nyelvére lefordítva, csakis a külső valóságban termenek előttünk, így mind az ártatlanságot, ezt a tisztán erkölcsi jelenséget, mind a belőle rejlő aesthetikai jelenséget, a kellemet, mind a kellemnek merőben érzéki tüneményeit, például a tavasz virágait, az élet tavaszát, az ifjúságot, s ez emberi tavasz virágait, a gyermekeket valamennyit a rokonszenvnek azon egy módjával üdvözöljük, a szeretet érzelmével. Hasonlóképen az erkölcsi élet teljessége, az erény, mikint a vele párvonalas aesthetikai jelenség is, a fenség, külső képeivel együtt, mint például akár a háborgó akár a nyugalmas tenger, ezek viszont egyaránt a rokonszenvnek azt a másik módját, azt az érzelmet keltik fel, melynek neve tisztelet. A rokonszenv két fő mozzanta tehát a szeretet és a tisztelet: a kellemet szeretjük, a fenséget tiszteljük. A szeretet, legátalánosb értelmében, egyszerűen vonzódás. A magyar ember ennélfogva a szeretet szót következetesen alkalmazza mindenre, ami őt, bármi magas vagy alacsony körben, magához vonja, így a magyar ember nemcsak feleségét s gyermekét szereti, hanem szereti lovát, kutyáját, szereti pipáját, szereti a disznóhúst, szereti az utópiákat, szeret henyélni, szeret pörösködni, szóval, szeret sok olyast is, ami koránsem szeretetreméltó. Amely szeretetről jelenleg beszélünk, az aesthetikai szeretet természetesen csak olyasmit illethet, ami igazán szeretetreméltó ; ennek a szeretetnek pedig kétféle árnyalatát különböztetjük meg, mely a kellemnek szintén kétféle főárnyalatára vonatkozik: egyik a kedvelés, a kedves kellem irányában, a másik a gyönyörködés, mint a gyönyörű kellem hatása. S ugyanez érzelmekkel hajlunk a párvonalas erkölcsi tulajdonságokhoz: a szívességet is kedveljük, a tisztaságban is gyönyörködünk. A kellem szépségével, a rút felől, szemben áll az undok, a szeretettel a gyűlölet. Szemben állnak egymással az árnyalatok is: a gyönyörűvel az undorító, mely az undor, a kedvessel az utálatos, mely az utálat értelmét szüli. S mindezek az érzelmek azonosan mutatkoznak a megfelelő erkölcsi körben: a kártékonyság átalában gyűlöletet kelt, az erkölcsi piszkosság undort, a gonoszság utálatát. Hasonló csoportosulással találkozunk az erkölcsi szépség másik nagy rendében, a fenség birodalmában, csakhogy az itt uralkodó alapérzés, a tisztelet, nem oly egyszerű, közvetlen és kezdetleges mint a szeretet. A kellem iránt bármely lélek fogékony, és szeretni mindenki tud; de a fenség megérezhetésére már bizonyos érettség kívántatik, s a tisztelet hosszabb lélektani fejlődés útján keletkező, bonyolult, kettős érzelem. A fenség, erejével és nagyságával, először is saját gyöngeségünk és kicsinységünk érzetét gerjeszti föl, tehát lesújt, megaláz bennünket, ami kétségtelenül kellemetlen érzés; e kellemetlen érzést azonban csakhamar fölváltja azon való büszke örömünk, hogy képesek vagyunk ama reánk ható nagyságot és erőt annyira mennyire fölfogni, azaz hozzá, kicsiny és gyönge létünkre is, felemelkedni. E szerint a tisztelet érzése megalázkodásból indul ki, s emelkedésbe menvén át,lelkünket felmagasztalja; eleinte kellemetlen érzés, mely végül kellemessé változik. Ezt a fejlődést jelzi Goethe, midőn a fenség hatását így írja le : oly kicsinynek érzem magamat, oly nagynak. Szép és teljes képe a tisztelő érzés kifejtésének, amely mellett annál világosabban meggyőződhetünk Longin és Bürke félszegségéről ugyanezen tárgyak értelmezésében. Longin a nagyságba helyezvén a fenséget, a fenség hatását a bámulás, csodálkozás érzetében találja, mert a nagyság csakugyan álmélkodásba is szokott ejteni. Bürke viszont a félelemre alapítja a fenséget, ennek erejére gondolva, mint a mely veszedelmes is lehet s ennélfogva megfélemlíti az embert. De a félelmetes, a borzasztó, nem mindenkor fönséges is, valamint a bámulat érzelmét sem csupán a nagyszerű idézi elő, hanem előidézheti minden, ami meglepő, miért is sem a félelmet, sem a bámulatot nem tekinthetjük a fenség sajátlagos érzelmének, annál kevésbbé, minél bizonyosabb, hogy a fenség hatását akár a félelem, akár a bámulat hiánya mellett is teljesen érezhetjük. Egy Sokrates erkölcsi fensége előtt bizonyára minden félelem nélkül hajlunk meg, valamint bámulni valót nem fogunk lelni abban, hogy az óriás tenger hullámain egy Leviathan is könnyű dióhéj kint hintáz, pedig fenséges a látvány. S amennyiben a fenség hatásába mégis bele vegyül akár a félelem, akár a bámulat értelme, ez mindenkor alá van rendelve valamely hatalmasabb érzésnek. Mind a félelmen, mind a bámulaton túl kell már lennünk, hogy a fenséget igazán élvezhessük : a bámulatnak legalább is becsüléssé, a félelemnek hódolattá kell tisztulnia. Horace Vemet az árboc tetejéhez kötöztette magát, hogy minél tökéletesebben végig nézhesse a vihart: várjon csak bámulni akart-e ott? vagy csak félni? Az állatok és kisebb gyermekek képesek félni, képesek bámulni, de nem képesek tisztelni. A fenség szépsége ismeretlen elüttök. A kutya szereti urát és fél tőle, de semmi jel nem mutat arra, hogy tiszteletet érez iránt; csak vonzódni, megalázkodni tud, s olykor, megfeledkezve, indulatában, ellene szegülni. Épen igy van a gyermek is,első éveiben, szüleivel , csak midőn a megalázkodásból feljebb emelkedik, midőn sejteni kezdi atyja magasabb tulajdonságait, csak akkor dereng lelkében a tisztelet érzése, s némi kezdetleges vallásos hangulat keletkezik benne, természetesen csak szülője irányában, a ki ekkor istenévé lesz; s a gyermeknek még éveken át szüksége van e látható istenre, aki mindenhatólag és közvetlenül, kézen fogja, vezérli, míg végre képessé válik a láthatatlan istenre is ráeszmélni. Közbevetőleg megjegyezve, a tisztelet érzésének ez a később fejlődése az okos nevelőnek intésül szolgálhat, hogy hiába ne akarjon a gyermek lelkébe vallásos érzelmeket oltani, midőn még tiszteletre gerjedni nem bir. Hiszen mi a vallás? Kern egyéb, mint istentisztetelés. Mondják ugyan hogy : timor peperit deos, s maga a vallástan is emlegeti az isten félelmét; ez a vallásos félelem azonban helyesen csak azt a megalázkodást jelenti mely, mint feljebb kimutatni igyekeztünk, épen a tisztelet érzésének egyik alkatrésze. A lassúbb és huzamosb fejlődés, mely a tisztelet érzését jellemzi s melyet ez érzés teljessége múlhatatlanul meg is kiván, az ember átalános fejlődésén alapul, s amily különböző fokú és terjedelmű ez, szintoly különböző lesz maga a tisztelet is, vagy jobban mondva ama jelenségek hatása, melyek az embert tiszteletre gerjesztik. Különböző fejlettségű emberek különböző tárgyakat ítélnek tiszteletreméltóknak, és ugyanazon ember is mást meg mást tisztel fejlődése külön szakaiban. Szóval, egynek fenséges, ami másnak nem az, és megfordítva. Valakit például a fejedelmi udvar pompája hódít meg vagy valami ünnepélyes körmenet, más valakit a fölkelő nap vagy a csillagos égbolt magasztossága, egy harmadikat a mindenható és mindentudó isten gondolata, egy negyediket valami világra szóló nagy eszme, nagy mű, nagy áldozat. De ki mit fenségesnek lát, abban tiszteletreméltót lát, mikint a kellemben szeretetre méltót látunk, s a különbsége részben csak az, hogy az emberek inkább eltérnek egymástól arra nézve, amit tiszteletre, mint amit szeretetre méltónak találnak. Greguss Ágost: Fővárosi hírek. * Lajos bajor herceg Lipót hercegnek, a Gizela főhercegnő férjének fivére, — szombaton este gőzhajón fővárosunkba érkezett mengnito, nejével, Terézia modenai főhercegnővel. Kíséretükben jöttek: Türkheim grófnő palotahölgy és gr. Holsstein Ottó főudvarmester. Az Európádba szálltak. Vasárnap délelőtt elmentek a múzeumba, déli egykor pedig megnézték a tűzoltók belvárosi telepét s a városháztéren igen megbámulták azt a toronymagasságig székelő vízsugarat, melyet a vízvezetéki zárósap megnyitása után zajdúlt föl. Gr. Széchenyi Ödönnek mint a tűzoltók főparancsnokának, kifejezték elismerésüket ez ügy körüli példás buzgalmáért. Délután kikocsiztak a városligetbe hová a szép idő tenger népet csalt ki, hat óra felé pedig a zugligeti »Szép juhásznő«-nél (hol ép az »Athenaeum« személyzete mulatott), élvezték a pompás kilátást. Tegnap délelőtt a hajógyárat is meglátogatták, délután hat órára pedig József főherceg hívta meg őket ebédre, a Margit-szigetre, hol Klotild főhercegnő és a Koburg hercegek is jelen valának. Ugyanez este volt az alsó vendéglőben a gazdasszony-egylet javára rendezett hangverseny és bál. A bajor hercegi pár ma reggel hagyja el fővárosunkat. * A képviselőház tegnapi ülésén a rozsnyói püspök ügye fölött keletkezett vitát befejezték. Huszár Imre tett egy közvetítő indítványt, hogy t. i. Trefort javaslata fogadtassék el, mely szerint egy bizottság küldetik ki az állam és egyház közti ügyek rendezése végett, úgy azonban, hogy a ház elé terjesztendő javaslat szerkesztésénél a Deák Ferenc által múlt szombaton elmondott irányeszmék: kötelező polgári házasság, sőt, figyelembe vétessenek. — Ez indítványt több érdekes beszéd után (G hy cz y és Paczolay is szóltak) nagy többséggel elfogadta a ház. — A további napirendet az igazságügyminisztérium költségvetésének részletes tárgyalása képezte. — A gyűlés elején Széll Kálmán a ház zajos éljenzése közt mutatta be a magyar és horvát regnicoláris bizottság jelentéseit.— Pulszky Ágoston, mint a könyvtári bizottság előadója, bemutatta annak jelentését a Ghyczy Ignác örökösei által a képviselőháznak ajándékozott könyvtár átvétele és felállítása tárgyában. Jelen volt tegnap a ház karzatán Lajos bajor herceg is, nejével, gr. Huyn hadparancsnok kiséretében. — A horvát képviselők, a szerencsés kiegyezés örömteléül, mind Irakban és fehér nyakkendőben ültek, a mi meglehetősen pongyola külsejű képviselőink közt. "* Az orvosok és természetvizsgálók győri nagygyűlésének idei megtartása még nincs elhatározva. Több ok van, mely a jövő évre halasztás mellett szól. Először is: Győrt a börzeválság alatt sok csapás érte, s e miatt ott folyvást nyomott a hangulat, márpedig noha a gyűlés nem is kíván semmi pénzáldozatot sem egyesektől sem a községtől, de mindenesetre kedvező hangulatra, a nagygyűlési ügyek iránti fogékonyságra van szüksége, miután ez összejövetelek egyik célja: a tudományos ismeretek népszerűsítése. Még fontosabb ok azonban a járvány. Ily időben az orvosok nem hagyhatják el állomásaikat s igy megtörténhetnek, hogy a tagok sorában az orvosi tudomány sokkal kevésbbé volna képviselve, mint a régibb gyűléseken. Másfelől: a járványos helyekről érkező vendégek aggodalmakat is szülhetnének a népben. Mindezt okvetlenül komolyan meg kell fontolni. * A nemzeti tornaegylet növendékeinek disztornázása szombaton, a Hermina-kápolna mögötti tornahelyen igen érdekes látvány volt. Több mint háromszáz tanuló vonult ki oda a városból, zászlóval, katonai zeneszó mellett, katonás rendben. Közönség is nagy számmal szegte körül a tornahelyet, s az orvosi képviselők közül is láttunk egyet, ki jó hírmondó gyanánt elmondhatja társainak, hogy a tornázásra kiadott állami segély pompásan gyümölcsöző tőke, és hogy a szombati látványban a »honatyák« is nagy kedvöket leltek volna, ha eszükbe jut oda kirándulni. A vörösinges, kéköves kisfiúk pompásan produkálták magukat, s úgy megforogtak a nyújtón lábaiknál fogva, a két bakon oly fürgén röpködtek át, oly magasan és hosszan ugrottak, (egy köztük három ölnyi hosszat,) hogy csupa öröm volt látni könnyű, szabatos ügyességüket és fáradhatlan tornakedvüket. Az állványokat, a kötélhintát, a zászlós oszlopokat mind vörösinges fiúk lepték el, valamint a pázsitot, bukfencezve és kézen járva rajta. Matolay Elek egyleti elnök, ki beszéddel és dijosztással buzdítá őket, nagy érdemet szerez magának ama lelkismeretes buzgóság által, melyet ez ügyben tanúsít. Este volt már, midőn a jutalmakat, szalagos koszorúkat fehérruhás kis lánykák átnyújtották a nyertes fiúknak, a többiek zajgó éljene és a szülők, rokonok öröme közt. Örülhet különben ez eredménynek mindenki, mert a tornázás jó eredményében fajunk erősbülése nyilatkozik. Vasárnap reggel meg a tűzoltók mászóházánál az erdősori gyakorlatot nézték sokan. Ott is egy új vívmány köszönt felénk és a gyarapodó ügyesedés jelei nyilvánulnak örvendetesen. * A magyar gazdák hamaros kétségbeesésére e napokban jellemző adomát mondott az »öreg úr.« Néhány éve — úgy mond — lemegy Ő—r sógorához, kit igen elcsüggedve talál. »Mi baj ?« — kérdi tőle. »Sok, igen sok. A repce elfagyott, a búzát eszi az egér, a tengeri elsenyvedt, a juhba métely esett. Szomorú idő, éhen veszünk.« Pár hó múlva az »öreg úr« ismét lemegy hozzá s kérdi: »Na hát éhen veszünk-e?* » Micsoda? Húsz éve nem volt ilyen termésem ! A tiszta búzám 85 fontos, a repce csak úgy omlott, a kukoricát alig bírom hordatni, gyapjú is van bőven.« »Hát mért búsultál pár hó előtt oly nagyon, mikor ily jóra fordult minden?« Erre a sógor egyet gondolkozik s azt feleli rá: »Ugy ám, de mák még se lett!« * Az öreg Balogh régi színigazgatói pályájából egy pár korjellemző adomát olvasunk. Egyszer egy kisvárosban Kisfaludy K. »Ilka« című színművét vette elő, de nem volt közönsége. Másnap sem volt. Harmadnap a színlapokon azt hirdetteti: »Hiába okoskodnak, míg ezt a darabot meg nem nézik, addig mi mást nem adunk. “ Ez használt, megnézték igen sokan. Egyszer meg túl a Dunán játszván, a gróf Zichy család is elment egy előadására, ötven forintot fizetve belépti díjat. A darab vége felé azt mondja Baloghnak: Azt szeretném én látni, amit maguk előadás után a színpadon mivelnek.« „Tessék velem jöni!« — mondá Balogh nem sokára, s felvitte a színfalak pongyolái közé, hol a többi közt megszólitja pénztárnokát: »Hol a gróf belépti dija ?« »Itt van 50 frt.« » Nemde a felét eltagadod, mert a gróf százat adott?" »De hát nem elég uriasan meg van a bikét fizetve ötvennel is?« „Ej, egy ily gavallér dehogy adott kevesebbet száznál.« E tréfára a gróf nevetve nyúlt be zsebébe : »Bocsánat! tévedésből a zsebemben maradt,« s oda nyujtá a másik ötvenest. Ez a szinfalak belépti dija volt. * Egy kis guelf-ghibellin-párt keletkezett a városligeti nyaraló birtokosai és lakói közt. Egyik rész igazságtalannak tartja, hogy a társaskocsik nem a városligeten keresztül járnak a Clemens-vendéglőhöz és »Gólyá«-hoz, hanem az istvánúti kerülőn; másfelől pedig az István-út közelében lakók nagy kérvényt adtak be, hogy a mostani menetrendet tartsák érvényben továbbra is 145 nyaraló érdekében. Persze leghelyesebb volna, mind a kétfelé járatni társaskocsikat Az ellen is naponként nagy a duzzogás, hogy a közúti vaspályán szivarozni nem szabad. Ez — mint mondják — az államra kár, az egyéni szabadságra pedig korlát. Hanem hát Angliában — hol az egyéni szabadság elég nagy — még gőzkocsikon sem engedik a dohányzást. * A protestáns lapban Ballag Mór jelentékeny véleménykülönbségek miatt igen élesen megtámadta Tisza Kálmán egyházi főgondnokot, ki e támadás* 649