Fővárosi Lapok 1874. április (74-98. szám)

1874-04-01 / 74. szám

a birtok elaprózottságát, szűk voltát és drágaságát. E miatt a tulajdonos birtokát nagyobbára maga miveli; napszámosra kevés szükség van, más kere­set pedig ritka. A munkás nép készpénzt keveset lát; a­mit kap, az is csak papiros. Ezért jár ki munkára a szegény nép Oláhországba, honnan ezüstöt vagy aranyat hoz haza. Ez azután nagy csábító; másik esztendőn megint kimegy, megszokja a kijárást, mig azután végkép ott marad. A tulajdonképeni birtokos népesség sem mehet sokra, mert a földművelés na­gyon alanti fokon áll, melyet az előbbvaló magyar megyékhez hasonlítani sem lehet, így az egész szé­kelyföldön 1873-ban következő mennyiségű gazda­sági gépek voltak: 6 gőzcséplő, 27 lóerejű cséplő 103 vetőgép, 15 aratógép, 2116 vaseke; az egyetlen ma­gyarországi Fehér­ megyében ugyanakkor volt: 123 gőzcséplő, 486 vetőgép, 13,000 vaseke stb. stb. De állattenyésztés tekintetében is elmaradt, úgyhogy e téren még a Királyföldnek is mögötte áll. Mit szól­junk az iparról ? Ennek nyomát is alig találhat­juk. A házi iparban leginkább említésreméltó a nők házi szövése-fonása. A bányászat sem igen áll magas fokon, noha a természet sok kincset rejtett a székely földjébe. Művelik a sóbányát Parajdon, hol egy gyufagyár is van, Udvarhely­ és Háromszékben három vasgyár, Csikban egy rézbánya, Borszék mel­lett feketeszén-bánya. Megemlítésreméltó néhány szeszgyár és a tölgyesi nagyszerű fausztató. Galgóczy úr ezek után újra hangsúlyozván, hogy megvan minden alap a székelységnek mostani terü­letén megerősítésére, a következőleg fejezi be érteke­zését : a székely nép józan, egésséges értelmű, lelki, testi ereje ép, szorgalma kitartó; miveltség tekinteté­ben sincs úgy elmaradva, mint vidékének a világtól félreeső elzártságából lehetne következtetni. Az ég­hajlat délies, még a havasok közelében sem éri el az északi vidékek zordonságának vadságát. Különösen a fa- és fatenyészetnek, mit a jó talaj is nagyon elő­mozdít, igen kedvez. A föld gyomra is nevezetes ás­vány­kincsekkel bir. Legfőbb kincs a só, mely egész hegyláncokban fekszik. Van több helyen fekete és barna szén s vaskő, igen jó minőségű. Köszvényes­­nél arany és ezüst erek, úgy a Cseje patak völgyén, hol régi aranybányák üregei is láthatók. Kisebbszerü kéntelep van Altorjánál, sokkal nagyobb Csikban a Tarkő megett, hol Balánbányánál réz is találtatik. Borszéken a hires savanyú viz közelében a carrarai­­val vetekedő tiszta fehér márvány. A gyönyörű völ­gyeken mindenféle iparvállalatra alkalmas sok ki­­sebb-nagyobb patak s gazdagvizű folyamok. A ki így, gyönyörű vidékeivel, természeti ős kincseivel, munkagyőző, erőteljes, kitartó szorgalmú, értelmes népével tekinti és vizsgálja a székelyföldet, az meg­győződhetik, hogy nincs itt kitelepítésre szükség, megvan itt minden irányban az alap a kifejlésre és megélhetésre. De az anyag nyers, annak kimivelő kéz,­­ a népnek vezér kell, és pedig legelső vezér a mindenek közt legelső teendőben, a sokféle közönsé­gek közül a birtokviszonyok rendezésében. Ez első értekezés után, mely nem annyira szö­vegével, mint hosszú statisztikai kimutatásaival egy órán túl húzódott s bizonyára inkább illett volna valamelyik hirlapba, mint az akadémiába, egy ki­váló fiatal tudós foglalta el a felolvasó asztalt.Körösi József, a pestvárosi statisztikai hivatal igazgatója, hogy mint vendég tartson előadást »Az emberi élet­tartam átlagának megállapításáról.« A halandóság fokának felismerése kétféleképen történhetik: vagy közvetlen a halandóság megfigyelése, vagy közvetve az élettartam kiszámítása által. A kérdésnek rendkí­vüli fontossága sok vizsgálót szerzett, kiknek legna­gyobb része — minthogy a halandósági arányszám nem igen adja hű képét a halandóságnak — kerülő utón, az élettartam átlagának kiszámítása által tett kísérletet. Gyakran halljuk, hogy az ember mind jobban satnyul, gyengül és egyre rövidebb életű. E nézetet osztja Bufflon is, ki az ős­ember átlagos élet­korát 910 évre számította. A statisztika számokkal bizonyítja ama szomorú igazságot, melynek vége az a jóslat, hogy miután a föld egyre hűl ki, végre fe­­lületén az emberi élet egészen ki fog veszni. A sta­tisztika azonban egyelőre még azzal sincs egészen tisztában, mi értessék »átlagos élettartam« alatt? A számítások két főirányban történtek: vagy szemlé­let, vagy föltevések alapján. Minthogy az ember élete és halála természeti tünemény, ha igaz eredmé­nyekre akarunk jutni, okvetlenül az induktív mód­szert kell alkalmaznunk. Az élettartam meghatározásánál főleg a Casper, Wappius és Herrmann-féle módszerek alkalmaztat­nak. Casper szerint az átlagos élettartam éveinek száma egyenlő volna a bizonyos idő alatti születé­sek számával; ha tehát 30 emberre egy születés esik, úgy az élettartam 30 év lenne. Ez a theoria ama, magában véve nem rész elméletből indul ki, hogy a­hol sok a születés, ott sok a halálozás, tehát minél több a születés, annál rövidebb az élet. Wappius sze­rint : a születési és halálozási arány fele adja az élet­tartamot, például ha 10 ember születik és 100 hal Szint oly hibás számítás, mint a Herrmann-féle, az élőket és halottakat összehasonlító tábla, mely nem felel meg a valóságnak. Körösi tiszta induktív ala­pon akarja az élettartamot kiszámítani, t. i. a tényle­ges népszámlálás alapján. A népszámlálási lajstromok­ból rendesen töröltetnek az időközben elhaltak és ezek életkorából számittatik ki az átlagos élettar­­tam. Körösi ezt individuális módszernek nevezi és Budapesten tényleg meghonosította. Jövőre összes ülés lesz, melyen a gr. Karácso­nyi-féle bohózat-pályázat ügye döntetik el és folyó ügyek tárgyaltatnak­ meg, az átlagos élettartam------------- 55 év. h­u 325 Fővárosi hírek. * A nagyh­ét csöndes a politikától, de élénk a tavasztól. A képviselők nagyobbára haza mentek ünnepelni, a miniszterek egy része nincs honn, az országház zárva s a politikai lapok rá­érnek vezér­cikkeket írni ama bábeli zavarról, mely a szélső­bal­oldal körében támadt, háromfelé osztva az egyesül­ni akarókat. De nemcsak politikából állván az élet, a mostani nagyhetet nem mondhatjuk csöndes hét­nek. Virág­ vasárnap meghozta a kikelet enyhe leve­gőjét s nyájas verőfényét s az asphalton élénk a hul­lámzás. Volt már alkalom bemutatni a tavaszelői divatot színekben és ruhákban s délutánonkint csak úgy virít a korszó és váci utca — ha jó idő van. A szeszélyes aprilban ugyan nem lehet bízni, mert sze­les, változékony, ingatag, s lehet, hogy e napfény mellett irt sorokat durcás kedvvel, eső és szél közt cáfolja meg. Kivánjuk azonban, hogy ne tegye s a nagyheti ünnepekre kedvezőleg mosolyogjon. Ezekre készül most a fél Pests a húsvéti piros tojások már­is messze virítva mutogatják élénk szineiket a cukrá­szok kirakataiból. Készülnek az egyházi zeneegyle­tek is az ünnepi ájtat emelésére, különösen a budai, mely a vár főtemplomában öt napon át fog működni. Ma és holnap d. u. négy órakor kezdődnek a »Jere­miás próféta siralmai,« melynek végén Palestrina »Miserere« zsoltárját Cselkó Irma s Stegmann Her­­min kisasszonyok, Bogisich Mihály és Váray Ferenc éneklik; pénteken d. u. négykor ismét lamentációk lesznek Kneifel Antal »Stabat mater «-ével; húsvét vasárnapján d. e. tíz órakor Mozart koronázási mi­séjét adják elő, Cherubini »Ave Maria« graduale«­­jával, (énekli Cselkó Irma k.a.) s Prodi »Ave Maria Stella« offertoriumával,(énekli Stegmann k. a.) Csutor hegedűkisérete mellett; húsvéthétfőn d. e. 10-kor pedig Haydn G-dur miséjét adják elő, melynek be­tét-részeit Kajdácsy Matild és Bolberitz Klementin k. a. fogják énekelni. Itt említjük meg egyszersmind, hogy a pesti magyar evang. hívek nagyheti úrvacsorája nem zöld-csütörtökön, hanem nagypén­teken d. e. tizenegy órakor lesz. * Az akadémiában ma d. u. öt órakor összes ülés lesz. A gr. Karácsonyi-féle pályázat bírálói jelentését olvassák föl a verseny-bohózatokról. A jelentést, mint halljuk, Arany László teszi. Azután a gr. Lónyay, Dóra és Vitéz-féle pályamunkákat mu­tatják be. — A történelmi társulat pedig holnap d. u. öt órakor tart ülést a Kisfaludy-terem­­ben. Szilágyi Sándor fog értekezni: »Gr. Nádasdy Ferenc országbíró levelezéséről II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmel.« * A böjti idény utosó hangversenye hétfőn este volt, a zenekedvelők által rendezett nagy zene­kari előadás, Richter János vezetése mellett. A­mi még jön: a Patti-féle két nagy húsvéti koncert, az már idényentúli ráadás lesz, melyet tömegesen fognak látogatni, hogy hallják a világ­opera »enfant gazéte«-ját s halljanak tőle néhány elcsépelt olasz áriát. Egyébaránt tömeges látogatásban részesült a Richter hétfői hangversenye is, bár odakünn kelle­mes, enyhe tavaszi est volt, a redout termei mégis annyira megteltek, mint az idény elején. A zeneba­rátok mindig is nagy élvezettől fosztanák meg ma­gukat, ha ez előadások akármelyikéről is elmarad­nának. A műsor most tarka, mondhatni pikáns volt. Az éneket zongora helyettesítő kivételkép egy ide­gen vendég­művész kedvéért, s először történt, hogy Richter fölvett műsorába egy művet hazai fiatal ze­neszerzőjül is, valamint Berliozt szintén csak most mutat­ be első ízben. Amaz szép volt, ez pedig hálás. De tartsunk sort. Beethoven gyönyörű »Egmont« nyitányával kezdődött a hangverseny. Ezt ugyan volt már alkalmunk több ízben hallani a nemzeti színház »Egmont« előadásai előtt, de ily nagy zene­kartól, ily hatalmas harmóniával még nem hallottuk soha. A második számot­­ a L i s z t Es-dúr »con­­cert«-je képezte, melyben a zongorarészt Ludovico Breitner játszó, egy brüsszeli fiatal művész. Azt kérdhetné ugyan az olvasó, hogy ha Ludovico, mért Breitner, s ha Breitner, mért Ludovico ?, hanem hát a név (akármily furcsa internacionális összetételű is), másodrendű dolog; a fő az, hogy e fiatal művész igen nehéz feladatnak felelt meg kitűnőleg. Mert ez a bravour-mű csakugyan hangverseny, mely­ben a zongorának versenyeznie kell hol a zenekar erejével, hol a leggyöngédebb hangszerek lágyságá­val, sőt még a pengő háromszög könnyűd hangcsen­gésével is. Liszt magának írta e művet, egész tarka változatossággal, hogy kimutassa előadó művészeté­nek páratlan sokoldalúságát: a zongora-cimbalmo­­zástól kezdve a zongoraéneken át egész a zongora­viharokig. A műben van erő, dallam, bizarrság s musikális furcsaság is. Breitner úgy játszotta, hogy nemcsak a közönség tapsolta, hanem Liszt és Rich­ter is. Többször zajosan hívták ki. A harmadik szám M i­h­a l­o v i­c­s Ödönnek »A fergeteghez« (Rückert költeményéhez) írt zenekölteménye volt ének- és zenekarra. A fergeteg erősen viharzott a húrokon és a fúvóhangszerek öbleiből s elkapta a dalt. A zene­kedvelők vegyes kara jól iskolázott testület, Udvardy is (ki a tenor-részt éneklő), bir elég hanggal, de e zenészeti förgetegben karének és magánhang nagy részt elmosódott. Tengeri vihar lehetett, mert érez­tük a­­ dagályt. A mű, mint Mihalovics minden műve, tehetséget s jeles hangszerelési érzéket tanú­sít, hanem mindenesetre bajos bárkinek is ott kez­deni, a­hol Wagner végezte, a kolosszális hangtöme­gek hatásain. A hatás »succès d’estime« volt, tapsol­ták, de nem valami nagyon. Végül következett az est legérdekesb része: Berlioz, kinek phantaszti­­kus múzsáját oly rég nem hallottuk. Pedig kár, mert e nagy hangszerelőtől, a merész kombinációk e mes­terétől Wagner és Liszt is tanultak eleget. Berlioz szelleme nagyon rokon a Hugo Viktoréval. Gyakran phrázisokkal pompáz, szereti a kontrasztot, érinti ma­gát bombasztokkal, használ raffinement-okat, de tud rendkívül erőteljes és rendkívül gyöngéd lenni s mindig képzelemgazdag és mindig eredeti. A »Ha­rold en Italie« symphonia is, mely Lord Byron »Child Harold«-jának második énekéhez van írva, ezt mutatja. Mind a négy része képzelemteljes, költői ellentétekben gazdag, gondolatokban és hangszere­lésben eredeti. A vándor Harold benyomásait és élményeit festi az olasz ég alatt négy részben. A »hegyek közt« az ábránd, az öröm, a gyönyör hang­jai váltakoznak a szép természet élénk hatásai alatt; majd a zarándokok dallamos estimája hangzik, sok változatban, végén elhalva; utána az »Abruzzókban« a dudák szerenádja árasztja érzelmeit, kedvvel, vi­dáman, sóvárgón, a mélyhegedű pianóján zárulva be; végül pedig »a banditák tivornyája« zajlik, szi­láján, élénken, féktelenül; s mind e részeken átvonul a »Harold« szép dallama, melyet Krancsevics mély­hegedűje teljesen érvényesített. Megtapsolták mind a négy részt zajosan, s Richter helyesen fogja tenni, ha Berliozt a jövő idényekben sem feledi, kivált midőn zenekara oly kitűnően alkalmas e francia költő me­rész és gazdag műveinek bemutatására. Meg kell dicsérnünk a zenekedvelők egyletét is, mely Mihalo­vics és Berlioz műveihez magyarázó szöveget nyo­matott és osztott szét. Átalában meg kell dicsérnünk mind az egyletet, mind Richtert és zenekarát a ren­dezett nagy hangversenyekért, melyek kitűnően sike­rültek és nagy élvezetet nyújtottak. * Az uj szepesi püspök, Császka György Nyitra-Szerdahelyen született 1826 dec. 4-én. Atyja építőmester volt. Nyitrán, Tatán, Esztergomban ta­núit s ez utóbbi helyen lett a papnövelde növendéke. Tanúit a bécsi Pazmáneumban is s 1850-ben szentel­ték föl áldozárrá s a nagyszombati konviktus prae­­fectusa s majd tanára lett. 1853-ban szentszéki jegyző, 1856-ban érseki titkár lett, 1864-ben pedig Scitovszky primási irodájának igazgatója. Az maradt Simor prímás mellett is egészen mostanig. Tudomá­nyos, nemes szivü, hazafias gondolkozású férfinak mondják. * Gr. Somssich Ivánná szül. Krail Irma urhöl­­gyet családi bánat érte. Édes­anyja, özvegy Krail Pálné szül. Trummer Mária asszony vasárnap este, rövid szenvedés után elhunyt, 48 éves korában. Teg­nap délután temették el zöldfa-utcai lakásáról, s requiemje ma d. e. tíz órakor lesz a belvárosi plébá­nia­templomban. * A h­úsvéti ünnepekre kedves meglepetések­ről gondoskodott Marton Alajos váci­ utcai kereske­dése. Párisból egész halmazát rendelte meg a szebb­­nél-szebb húsvéti tojásoknak , melyek selyemből, porcellánból, bronzból és ezüstből készülve, a legal­kalmasabb bonboniéreket s illatszertartókat alkot­ják. Érkeztek ezenkívül kisebb és nagyobb ibolya-, rózsa- és gyöngyvirágbokréták, melyek illat és ké­­szítésmód tekintetében csalódásig híven utánozzák az élő virágokat, s vázákban bármily fényes szalon­nak is méltó díszítését képezik. E derék kereskedő nagyon megérdemli a közönség bizalmát, mert ízlés­sel és műértelemmel igyekszik berendezni gazdag üzletét. * A torna­­­csarnokban szombat­ este tartott nyilvános tornázásnak nagyközönsége volt.Tanárky Gedeon államtitkár, Ráth Károly főpolgármester, Kammermeyer polgármester, stb. szintén megjelen­tek a zászlókkal díszített csarnokban. Egy emelt helyen a jutalmat adó Teleki Irén, Bella és Mari grófnők ültek. A gyakorlatok — Bockelberg műve­zető s ifj. Keresztesi torna- és vívómester vezetése mellett — nagy tetszésben részesültek. Az első jutal­mat Zsingor Mihály, a két másodikat pedig Varga László és Maurer nyerték.

Next