Fővárosi Lapok, 1874. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-01 / 198. szám
gőzfürdőjük, és még sem sietnek e bájoló helyet mindnyájunknak élvezhetővé tenni. Dr. Fejérváry vendégszerető házánál vártuk be az alkonyt és lestük, hogy a nap visszavágyó sugarai n mikint öntik el arany fémnyel elébb a szemben levő meredély egy nyolcadát, aztán a felső fasorra szorultak, végül e fák csúcsát érintek, míg rezegve eltűntek és árnyék csapódott az egész völgynyílásra. Vártunk az alkonyra, hogy mehessünk a vasmangorló és kohó borzasztóan szép tüzében és lávájában a gőzkalapácsok hatalmas csapásai alatt szikrázva átalakuló vastömbökben gyönyörködni, mert mindennek s a munkások szenes termetének, a gépek zaja közepett az izzó fény világítása oly sajátságos érdekességet és rémes vonást kölcsönöz, hogy alig feledjük el valaha. A humor tizennégy-tizenöt ezer mázsát termel. De a fa már megszűkült, szene fogytán van. Rovátkos vasrudakban, a bolgárvas mintájára vert vasat és öntvényt sokat szállítanak Oláhországba. A szállítás tengelyen történik. Tíz óra után már Homoródra érkeztünk vissza. A csillagos ég is kifejlett a fellegek lenge fátyolából és én mégis örökké láttam az alkony ezer változatának játékát, a kohó izzó kemencéjének fel-felcsapó lángját valakinek a szemeiben. Ugron Gábor. — 865 — Fővárosi hírek. * Gyászsürgönyt kaptunk, mely Pankovics István munkácsi püspöknek elhunytét jelenti. Szombaton délután egy negyed négykor hunyt el Ungvárott, mély gyászba borítva az egész lakosságot. Előtte való nap kedvező hír érkezett Pestre egésségi állapotára, de az a tünet, melyből jó reméltek, úgy látszik, nem javulás, hanem a kihunyni készülő mécs utósó fellobanása volt. Benne férfikora erejében igen tevékeny, erélyes, hazafias szellemű főpapot vesztünk el, kiről püspökségének egész ideje alatt csak jót lehetett hallani és mondani. Támasza volt a magyar ügynek és nemzetiségnek szívből s e mellett kiváló tiudományosságú, felvilágosúlt elméjű és nemes szívű férfiú. Áldás emlékére s hozzá méltó férfiú jusson üresen hagyott főpapi székére! A Petőfi-házra tegnap harminc forintot kaptunk Prielle Kornélia asszonytól e sorok kíséretében: »Jótékony célokra szánt borszéki föllépésem negyedrészét ide küldöm a Petőfi-házra, hogy csekély tehetségem szerint én is részt vegyek ama kegyeletes vállalkozásban, mely a nemzeti nagy költő születési házát a nemzet számára kívánja megszerezni.« Ugyan e célra szintén tegnap Orosházáról is kaptunk ötven forintot. Ez az ottani tanuló ifjúság által aug. 27-én e célra tartott hangverseny és táncmulatság tiszta jövedelme. Az estély — mint írják — igen jól sikerült s kivált Dani Ilonka urhölgy zongorajátéka zajos tetszésben részesült. A rendezés élén Endrey Gyula állt. Reggeli három óráig tartó táncmulatságban a környék hölgyei közül is többen vettek részt, u. m. Lubinszky Matild Hódmezővásárhelyről, Jurcsek Berta Mácsáról, Vartus Juliska Ujkigyósról, Molnár Eleonóra Medgyesről, Ujfalussy Zoltánné Bánfalváról. A fentebbi összeghez — Petőfi iránti kegyeletből — fölülfizettek : Győry Vilmosné szül. Székács Etelka két forintot, egy honleány ötöt, Székács István hármat, Kunos és Tavaszi egyet-egyet. * Az ó-budai hajógyárat, mint mondják, teljességgel nem akarták Bécsbe költöztetni. Ellenkezőleg itt akarnák azt állandóan megalapítani, megvéve az ó-budai szigetet, melyen a hajógyár áll. E sziget az ó-budai koronauradalom és a társaság csak bérben bírja. Megvételére azonban ajánlatot tett a pénzügyérnek, ki eddigelé még nem adott választ, valószínűleg sok dolga miatt. Csak ha nem sikerülne a vásár, akkor fogná a társaság másfelé fordítaná szemét, például Fischamendre, Bécs mellett. Hiszszük azonban, hogy a kölcsönös méltányosság megszerzi az ügyességet, mely mind az államra, mind a társaságra egyaránt kívánatos, mert az államnak érdekében áll saját keblében megtartani e gyárat, mely sok ezer munkásnak ad kenyeret s évenkint pár milliót forgat, a társaság pedig Ó-Budánál az egész folyam mentén nem kap alkalmas gyártelepi helyet. Böszörményi László képviselő temetése után pénzgyűjtés volt egy síremlék létesítésére. Az összeg a hazai első takarékpénztárban kamatoz s miután a célra körülbelül elegendő lesz, közelébb Komorner pesti szobrászt bízták meg, hogy készítse el a síremléket. Tizenhatláb magas obeliszk lesz ez mauthauseni fényezett gránitból, e fölirattal: »Böszörményi Lászlónak elvtársai. Született 1823 május 15-én, meghalt 1869-ki március 24-én. Törhet, de nem hajlik.« * Kovács Mihály festőnk Velencéből haza érkezett s a b. Orczy-családhoz hívták meg Hevesbe, arcképeket festeni. — Zichy Mihály a »Faust« képét ajándékozta a műcsarnok sorsjátékára. * A történetbuvárok úgy tértek haza a felföldről, mint a megrakodott méhek valami gazdag virányról. Ragyognak a jósiker örömétől. Száz Árpádkori okiratot találtak, ismeretlen codexeket fedeztek föl, nagybecsű levél- és könyvtárakat ismertek meg. Radváttyról és Styávnickáról úgy beszélnek, mint mely a tudósnak leánya, a szemnek paradicsom. Ez utóbbi hely b. Révay Simon turóci főispán kastélya, maga is élő történeti emlék. Parkja egy völgy oldalán egy darab éden, gyönyörű kilátással fenyvesekre, csörgő patakra, fel-feltűnő tavakra, a szklabinyai várra. A parkban mesterséges haltenyésztés van e fölirattal : »Simon műve,« a dúsgazdag levéltárban pedig sok ezerre menő történelmi okirat, melyből Szabó Károly, Nagy Imre és Véghely csak Árpádkori okmányt hetvenhetet másoltak másoltak le. S Radvány is ép ilyen kincses bánya. Thaly Kálmán úszik a kurucvilági új okiratokban. Radvánszky János lévén a Rákóczi Ferenc erdélyi biztosa, ennek megtalált öszszes levelezései Erdély akkori egész törelmét mintegy magukban foglalják. S ugyanott találták meg a Thököly végrendeletének záradékát is, halála előtt három nappal írva, melyből kitűnik, hogy mint protestáns halt meg. Deák Farkas a költészet számára hozott becses ereklyéket: első Balassa Bálint verseit, köztük vagy ötven szerelmi dalt, melyekről addig azt lárták, hogy ő maga égette el; aztán a Rimay verseit, melyeket szintén elveszetteknek hittek; verseket Józsa Mihálytól és a mathematikus Tolvaj Ferenctől. Deák Farkas ezúttal vagy 75 oly régi levelet is lemásolt, melyeket nők írtak századok előtt. Ezek közt a Sygher Anna, Révai Erzsébet és Máriássy Johanna levelei irodalmi becscsel is bírnak. A besztercebányai, zólyomi, a turóci Justh-féle és a körmöci levéltárakból is sok becses okmány került szőnyegre. Szóval ez a vándorgyűlés dúsan aratott, s nem csoda, ha az Ipolyi püspök szentkereszti kastélya,mely nagy dísszel van berendezve, könyvtárral, régi képekkel, régészeti kincsekkel bir, s termeinek finom kényelme ép oly kitűnő, mint a pompás terrász virágai s a part százados vén fái, olyan örömteljes zárülést látott, mint talán még egy vándorgyűlésnek sem volt. A Renz cirkus már nem sokáig fogja a budapestieket mulattatni, minélfogva szedi is elő nagy tromfjait. Ezek egyike a »Mazeppa« gyermekkiadásban. Magát e mutatványt ugyan megunhatta már a cirkuszjáró világ,mert láthatta emberemlékezete óta minden valamirevaló lovas társaságtól, hanem Renz elég ügyes ember arra, hogy ennek is új színezetet tudjon adni. Az »Ukrajnai forradalmat« , nála ugyanis százötven gyermek adja elő, festői lengyel népviseletekben. A fényűzés még nagyobb, mint a »Hamupipőké«-ben. Egy ballet, melyben tíz leányka vesz részt, (a legnagyobb hét, a legkisebb hároméves lehet.) nagyon gyönyörködnek a mamák, a néző gyermekek s az egész közönség. Valamint a tizenöt pár gyermek által el-eljárt orosz néptáncban is. A megkötözött Mazeppát kis pennylovak tapossák agyon, a kis világ alaptalan ijedelmére. Mert a kis-világ a »Hamupipőke« óta nagy mértékben képviselve van Renznél, aki — mint látható — ugyancsak leleményes, furfangos ember. Tudja, hogy e szűk világban a felnőttek könnyen válnak a »menni vagy nem menni« Hamletjeivé; ennélfogva a gyermekeket hódítja meg, mert ha azok egyszer elkezdenek esenkedni a látványért, akkor elmegy a papa is, gyönyörködni kicsinyeik ártatlan örömében és naiv borzongásaiban. * Színházi hírek. A népszinműi pályázatról az hallatszik, hogy nemcsak mennyiség, hanem minőség tekintetében is jóval különb termése lett, mint a tavalyinak. — Szombaton Odry betegsége miatt a »Hamlet« előadása elmaradt s Murszka k. a. »Luciá«-t éneklé bágyadtabban, mint először, miután a sok egymásutáni ének kifárasztotta. — B okody látványos darabja: »A karlista forradalom Spanyolországban« teli lesz ágyúszóval. Bilbas ostromát és Concha tábornagy halálát is bemutatják benne. Az énekrészeket hozzá Káldy karmester szerzi. Az Istvántéri színház valószínűleg csak október közepén nyílik meg. Richter igazgató fölkérte Lángot, hogy vegyen részt a bayreuthi nagy előadásokban s énekelje Alberich szerepét a »Rheingold«ban, amire ő szíves készséggel vállalkozott is. — Molnár György e hóban kétheti szabadságidőt kap, mialatt két nagyobb opera szövegét s jelenetezését készíti el; egyiket Petőfi egyik népmeséjéből Erkel Sándor számára; másikat meg Jókai »Dalmű«jából egy hírneves zeneszerző részére. * Eltűnt Budáról egy tiszteletreméltó család fiatal leánya. Valószínűleg egy Rómeóval tűnt el, kiről azt mondják, hogy egy idő óta a színi pályára készült. A szülők természetesen el vannak keseredve, de nem kerestetik s lemondtak a meggondolatlan leányról. Az ilyen történet vége úgyis egy: megbánás és visszatérés. Eltűnnek könnyelmű elragadtatással s visszatérnek a bánat köméivel, siratva egy megmásithatlan emléket. * Egy pénzes levél története. Egyik budapesti nagykereskedésből a házi szolgát nehány nap előtt elküldték egy 2313 forinttal terhelt levéllel a postára. A szolga régi hű, becsületes embere volt a háznak, annál nagyobb lett tehát az ijedelem, midőn hiába várták vissza. Hát már ezt is elrontó a kor szelleme!sa, menni akartak a rendőrséghez jelentést tenni, midőn egy más üzlet szolgája hírét vette, hogy kollegája a váci után egy bormérésben iszik s ugyancsak részeg. Csakugyan ott találták, zsebében a pénzes levéllel. A dologban azonban az a legnevezetesb, hogy ő a pénzes levelet ugyancsak mutogatta a bormérés nagyon is vegyes társaságának s mégsem lopta el senki. A hű szolga, ki ily váratlanul félrelépett, nagyon rösteli a történetet, bár a gazdája megbocsátott neki. * Az ablak zárva s ne zárva legyen! Kivált a földszinten s oly utcában, hol a gáz világítás egy húron pendül a rendőrség szemfülességével. A József-utca 19 sz. a. is megbánta egy család, hogy egyik ablakot nyitva feledte, mert egy jó madár éjfél tájban észrevéve e feledékenységet, a virágcserepeket kiszedte, a szobából pedig szépen kihalászta azt, amit — valószínűleg valami horgos bottal — kihalászni lehetett. A József- és ősz-utcák sarkán levő kiskereskedőn is ugyanez éjjel hasonló eset történt. * Rövid hírek. A király Kerpély Antal bányatanácsos és selmeci akadémiai tanárnak a harmadosztályú vaskoronarendet adományozta, a vaskohászat és tanári pályán szerzett kiváló érdemeiért. — A kormány elrendelte a nagyrőcei gymnázium bezáratását királyi legmagasb elhatárzás alapján. — A múlt vasárnap igen kedvezett a kirándulásoknak, mert a szombati eső után portalan, tiszta, hűség s a legtisztább verőfény volt. — Ráth Károly főpolgármester néhányheti szabadságra utazik. — Hargitai S. Sándor pesti irodaigazgató pénteken tarta meg esküvőjét Piróth Lidi kisasszonynyal, Barócs János főmérnök s jászkiséri birtokos unokahugával. ■—II. Korányi tanár már visszaérkezett fürdői utjából. — A fogaskerekű pálya igazgatósága mától fogva közbeeső állomást nyit a Rózsaági Antal nyaralója mellett.— A pesti szeminárium évi költségeihez az esztergomi főkáptalan a múlt tanévben 1500 főnyi adakozásokkal járott, minélfogva az igazgató több növendéknek ingyen élelmezését rendelhette el. Schrecker fényképész kéri Budapest képviselőit, hogy siessenek hozzá, halhatlanítandók magukat, mert a kerületek szerinti képcsoportokat a főváros egyesülésének évfordulójáig szereretné elkészíteni; a vállalat egy része a szegények pénztáráé lesz. A főváros pénzügyi bizottsága azt javasolja, hogy Budapest hat évre szavazzon meg az iparmúzeum hatezer forint évi házbéréhez, (majdan a műcsarnokban) évenkint háromezer forintot. — A kerepesi temetőben az őrök számát tízre szaporítják s a rendőrséget rendes járatokra kérik föl a temető körül, mivel a tolvajok igen sok kárt tesznek a sírok ékességeiben. — Hajek János tejárus s házbirtokos (35 éves) vasárnap Ilyés utcai házának padlásán felakaszta magát. * Budai színkör. Ma, kedden, szeptember 1-jén: »Sárika,« vígjáték 3 felvonásban. Vitték. ** Kolozsvár öt napig zengett zúgott a halárünnepély vidám és lelkes zajától. Eközben a kedv, a barátság, a vendégszeretet és lelkesedés tarta többnapi ünnepét. Nem csak művészeti, de társadalmi tekintetben is fontos ünnep ez nálunk, hol a társadalom még gyönge lábon áll s mindenkép fejleszteni kell. Az idő eleintén rosz szemmel nézett az emberek örömére s esővel gátolá meg az ünnepélyes bevonulást. Az ablakokban mosolygó szép lányok és asszonyok nem láthattak kibontott zászlókat, hanem csak lucskos esernyőket, s a vidorság csupán a falak közt nyilvánulhatott igazában. Hanem ott aztán nyilvánult. Gr. Eszterházy Kálmán díszelnöktől kezdve, akinek a harc mezején tanúsított vitézségét is kiemelő Királyi Pál, hisz egyik karját ott hagyta Nagy-Szeben alatt, a legszerényebb polgárig mindenki kitartó karját és szívét. A »kincses Kolozsvár« ma is bírja legszebb kincsét : a magyar szívélyesség lelkesítő melegét. Szombatra az idő is kiderülvén: nem volt többé kívánni való. Délelőtt a dalárszövetség közgyűlése volt, melyen elhatározták, hogy az 1876-diki dalünnepet Szegeden tartják meg. Délután a sétatéri kertben körülbelül ezerteritékű lakoma volt, melyen az első toasztot gr. Esterházy K. monda a királyi párra Simon Elek, a jeles polgármester, Szász Domokos és Béla is nagy hatással toasztoztak. A kedv emelkedett s hullámai ki is csapódtak a rendes mederből, ami megesik gyakran ott, hol nagyon tömeges a mulatság. Este a színházi hangverseny volt, e programmal: Erkel »Dalia magyar «-ja, éneklő a kolozsvári dalkör; Szász Gerő »Prolog«-ja, szavalta Felekiné asszony; Felicien Dávid hegedűhangversenye, játszó a szép tehetségű Huber Jenő; ária a »Traviátá«-ból s magyar dalok, éneklő Balázsné Bognár Vilma asszony; Liszt »Faust« keringője, zongorázta Sipos Antal; Gunesch »Daltól szokott lelkesülni a magyar,« előadta a »Hilária« dalegylet. Tetszett mind, kivált a pesti művésznők előadásai. Szász Gerőt is nagy zajjal hívták, de ő ahelyett hogy megjelent volna, eltűnt páholyából. Egy nappal előbb tizenegy dalárda: a székelyudvarhelyi, váci, nemzeti dalkör, kecskeméti, pécsi, hódmezővásárhelyi, marosvásárhelyi, szentesi, nagyváradi, szegedi és ungvári versenyeztek önválasztotta dallal. Az első díjat, a kolozsvári hölgyek ezüst serlegét, a pécsi nyerte, Engeszer M. »Szerettelek« karával; a másodikat,szint