Fővárosi Lapok, 1874. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-01 / 198. szám

gőzfürdőjük, és még sem sietnek e bájoló helyet mind­nyájunknak élvezhetővé tenni. Dr. Fejérváry vendégszerető házánál vártuk be az alkonyt és lestük, hogy a nap visszavágyó sugarai n mikint öntik el arany fém­nyel elébb a szemben levő meredély egy nyolcadát, aztán a felső fasorra szorul­tak, végül e fák csúcsát érintek, míg rezegve eltűntek és árnyék csapódott az egész völgynyílásra. Vártunk az alkonyra, hogy mehessünk a vasmangorló és kohó borzasztóan szép tüzében és lávájában a gőzkalapá­csok hatalmas csapásai alatt szikrázva átalakuló vas­­tömbökben gyönyörködni, mert mindennek s a mun­kások szenes termetének, a gépek zaja közepett az izzó fény világítása oly sajátságos érdekességet és ré­mes vonást kölcsönöz, hogy alig feledjük el valaha. A humor tizennégy-tizenöt ezer mázsát termel. De a fa már megszűkült, szene fogytán van. Rovátkos vasrudakban, a bolgárvas mintájára vert vasat és önt­vényt sokat szállítanak Oláhországba. A szállítás tengelyen történik. Tíz óra után már Homoródra érkeztünk vissza. A csillagos ég is kifejlett a fellegek lenge fátyolából és én mégis örökké láttam az alkony ezer változatának játékát, a kohó izzó kemencéjének fel-felcsapó láng­ját valakinek a­­ szemeiben. Ugron Gábor. — 865 — Fővárosi hírek. * Gyászsürgönyt kaptunk, mely P­a­n­k­o­v­i­c­s I­s­t­v­á­n munkácsi püspöknek elhunytét jelenti. Szom­baton délután egy negyed négykor hunyt el Ungvárott, mély gyászba borítva az egész lakosságot. Előtte va­ló nap kedvező hír érkezett Pestre egésségi állapotá­ra­, de az a tünet, melyből jó reméltek, úgy látszik, nem javulás, hanem a kihunyni készülő mécs utósó fellobanása volt. Benne férfikora erejében igen tevé­keny, erélyes, hazafias szellemű főpapot vesztünk el, kiről püspökségének egész ideje alatt csak jót lehetett hallani és mondani. Támasza volt a magyar ügynek és nemzetiségnek szívből s e mellett kiváló tiudomá­­nyosságú, felvilágosúlt elméjű és nemes szívű férfiú. Áldás emlékére s hozzá méltó férfiú jusson üresen hagyott főpapi székére! A Petőfi-házra tegnap h­a­r­m­i­n­c forintot kaptunk Prielle Kornélia asszonytól e sorok kíséretében: »Jótékony célokra szánt borszéki föllé­pésem negyedrészét ide küldöm a Petőfi-házra, hogy csekély tehetségem­ szerint én is részt vegyek ama kegyeletes vállalkozásban, mely a nemzeti nagy költő születési házát a nemzet számára kívánja megszerezni.« Ugyan e célra szintén tegnap Orosházáról is kaptunk ötv­en forintot. Ez az ottani tanuló ifjúság által aug. 2­7-én e célra tartott hangverseny és táncmulatság tiszta jövedelme. Az estély — mint írják — igen jól sikerült s kivált Dani Ilonka urhölgy zongorajátéka zajos tet­szésben részesült. A rendezés élén Endrey Gyula állt. Reggeli három óráig tartó táncmulatságban a kör­nyék hölgyei közül is többen vettek részt, u. m. Lu­­binszky Matild Hódmezővásárhelyről, Jurcsek Berta Mácsáról, Vartus Juliska Uj­kigyósról, Molnár Eleo­nóra Medgyesről, Ujfalussy Zoltánné Bánfalváról. A fentebbi összeghez — Petőfi iránti kegyeletből — fölülfizettek : Győry Vilmosné szül. Székács Etelka két forintot, egy honleány ötöt, Székács István hár­mat, Kunos és Tavaszi egyet-egyet. * Az ó-budai hajógyárat, mint mondják, teljes­séggel nem akarták Bécsbe költöztetni. Ellenkezőleg itt akarnák azt állandóan megalapítani, megvéve az ó-budai szigetet, melyen a hajógyár áll. E sziget az ó-budai koronauradalom é­s a társaság csak bérben bírja. Megvételére azonban ajánlatot tett a pénzügyér­nek, ki eddigelé még nem adott választ, valószínűleg sok dolga miatt. Csak ha nem sikerülne a vásár, ak­kor fogná a társaság másfelé fordítaná szemét, pél­dául Fischamendre, Bécs mellett. Hiszszük azonban, hogy a kölcsönös méltányosság megszerzi az ügyessé­get, mely mind az államra, mind a társaságra egy­aránt kívánatos, mert az államnak érdekében áll sa­ját keblében megtartani e gyárat, mely sok ezer mun­kásnak ad kenyeret s évenkint pár milliót forgat, a társaság pedig Ó-Budánál az egész folyam mentén nem kap alkalmas­ gyártelepi helyet. Böszörményi László képviselő temetése után pénzgyűjtés volt egy síremlék létesítésére. Az összeg a hazai első takarékpénztárban kamatoz s miután a célra körülbelül elegendő lesz, közelébb Komorner pesti szobrászt bízták meg, hogy készítse el a síremlé­ket. Tizenhatláb magas obeliszk lesz ez mauthauseni fényezett gránitból, e fölirattal: »Böszörményi Lász­lónak elvtársai. Született 1823 május 15-én, meghalt 1869-ki március 24-én. Törhet, de nem hajlik.« * Kovács Mihály festőnk Velencéből haza érke­zett s a b. Orczy-családhoz hívták meg Hevesbe, arcké­peket festeni. — Zichy Mihály a »Faust« képét ajándékozta a műcsarnok sorsjátékára. * A történetbuvárok úgy tértek haza a fel­földről, mint a megrakodott méhek valami gazdag virányról. Ragyognak a jósiker örömétől. Száz Ár­pádkori okiratot találtak, ismeretlen codexeket fedez­­tek föl, nagybecsű levél- és köny­vtárakat ismertek meg. Radváttyról és Styávnickáról úgy beszélnek, mint mely a tudósnak leánya, a szemnek paradicsom. Ez utóbbi hely b. Révay Simon turóci főispán kastélya, maga is élő történeti emlék. Parkja egy völgy olda­lán egy darab éden, gyönyörű kilátással fenyvesekre, csörgő patakra, fel-feltűnő tavakra, a szklabinyai vár­ra. A parkban mesterséges haltenyésztés van e fölirat­tal : »Simon műve,« a dúsgazdag levéltárban pedig sok ezerre menő történelmi okirat, melyből Szabó Károly, Nagy Imre és Véghely csak Árpádkori ok­mányt hetvenhetet másoltak másoltak le. S Radvány is ép ilyen kincses bánya. Thaly Kálmán úszik a ku­­rucvilági új okiratokban. Radvánszky János lévén a Rákóczi Ferenc erdélyi biztosa, ennek megtalált ösz­­szes levelezései Erdély akkori egész törelmét mintegy magukban foglalják. S ugyanott találták meg a Thö­köly végrendeletének záradékát is, halála előtt három nappal írva, melyből kitűnik, hogy mint protestáns halt meg. Deák Farkas a költészet számára hozott becses ereklyéket: első Balassa Bálint verseit, köztük vagy ötven szerelmi dalt, melyekről addig azt lárták, hogy ő maga égette el; aztán a Rimay verseit, melye­ket szintén elveszetteknek hittek; verseket Józsa Mi­­hálytól és a mathematikus Tolvaj Ferenctől. Deák Farkas ezúttal vagy 75 oly régi levelet is lemásolt, melyeket nők írtak századok előtt. Ezek közt a Syg­­her Anna, Révai Erzsébet és Máriássy Johanna le­velei irodalmi becscsel is bírnak. A besztercebányai, zólyomi, a turóci Justh-féle és a körmöci levéltárak­ból is sok becses okmány került szőnyegre. Szóval ez a vándorgyűlés dúsan aratott, s nem csoda, ha az Ipo­lyi püspök szentkereszti kastélya,­­mely nagy dísszel van berendezve, könyvtárral, régi képekkel, régészeti kincsekkel bir, s termeinek finom kényelme ép oly ki­tűnő, mint a pompás terrász virágai s a part százados vén fái,­ olyan örömteljes zárülést látott, mint talán még egy vándorgyűlésnek sem volt. A Renz cirkus már nem sokáig fogja a budapes­tieket mulattatni, minélfogva szedi is elő nagy tromfjait. Ezek egyike a »Mazeppa« gyermekkiadásban. Magát e mutatványt ugyan megunhatta már a cirkuszjáró vi­lág,mert láthatta emberemlékezete óta minden valami­revaló lovas társaságtól, hanem Renz elég ügyes em­ber arra, hogy ennek is új színezetet tudjon adni. Az »Ukrajnai forradalmat« , nála ugyanis százötven gyermek adja elő, festői lengyel népviseletekben. A fényűzés még nagyobb, mint a »Hamupipőké«-ben. Egy ballet, melyben tíz leányka vesz részt, (a legnagyobb hét, a legkisebb hároméves lehet.) nagyon gyönyör­ködnek a mamák, a néző gyermekek s az egész közön­ség. Valamint a tizenöt pár gyermek által el-elj­árt orosz néptáncban is. A megkötözött Mazeppát kis penny­­lovak tapossák agyon, a kis­ világ alaptalan ijedelmére. Mert a kis-világ a »Hamupipőke« óta nagy mérték­ben képviselve van Renznél, a­ki — mint látható — ugyancsak leleményes, furfangos ember. Tudja, hogy e szűk világban a felnőttek könnyen válnak a »menni vagy nem menni« Hamletjeivé; ennélfogva a gyerme­keket hódítja meg, mert ha azok egyszer el­kezdenek esenkedni a látványért, akkor elmegy a papa is, gyö­nyörködni kicsinyeik ártatlan örömében és naiv bor­zongásaiban. * Színházi hírek. A n­é­p­s­z­inmű­i pályázatról az hallatszik, hogy nemcsak mennyiség, hanem minő­ség tekintetében is jóval különb termése lett, mint a tavalyinak. — Szo­m­b­a­ton Odry betegsége miatt a »Hamlet« előadása elmaradt s Murszka k. a. »Lu­­ciá«-t éneklé bágyadtabban, mint először, miután a sok egymásutáni ének kifárasztotta. — B o­k­o­d­y látványos darabja: »A karlista forradalom Spanyol­­országban« teli lesz ágyúszóval. Bilbas ostromát és Concha tábornagy halálát is bemutatják benne. Az énekrészeket hozzá Káldy karmester szerzi. Az­­ Istvántéri színház valószínűleg csak október közepén nyílik meg. Richter igazgató fölkérte Lángot, hogy vegyen részt a bayreuthi nagy előadá­sokban s énekelje Alberich szerepét a »Rheingold«­­ban, a­mire ő szíves készséggel vállalkozott is. — Molnár György e hóban kétheti szabadságidőt kap, mialatt két nagyobb opera szövegét s jelenetezé­­sét készíti el; egyiket Petőfi egyik­ népmeséjéből Er­kel Sándor számára; másikat meg Jókai »Dalmű«­­jából egy hírneves zeneszerző részére. * Eltűnt Budáról egy tiszteletreméltó család fiatal leánya. Valószínűleg egy Rómeóval tűnt el, ki­ről azt mondják, hogy egy idő óta a színi pályára készült. A szülők természetesen el vannak keseredve, de nem kerestetik s lemondtak a meggondolatlan leányról. Az ilyen történet vége úgyis egy: megbánás és visszatérés. Eltűnnek könnyelmű elragadtatással s visszatérnek a bánat köm­éivel, siratva egy megmá­­sithatlan emléket. * Egy pénzes levél története. Egyik budapesti nagykereskedésből a házi szolgát nehány nap előtt el­küldték egy 2313 forinttal terhelt levéllel a postára. A szolga régi hű, becsületes embere volt a háznak, annál nagyobb lett tehát az ijedelem, midőn hiába várták vissza. Hát már ezt is elrontó a kor szelleme!­sa, menni akartak a rendőrséghez jelentést tenni, midőn egy más üzlet szolgája hírét vette, hogy kolle­gája a váci után egy bormérésben iszik s ugyancsak részeg. Csakugyan ott találták, zsebében a pénzes le­véllel. A dologban azonban az a legnevezetesb, hogy ő a pénzes levelet ugyancsak mutogatta a bormérés nagyon is vegyes társaságának s még­sem lopta el senki. A h­ű szolga, ki ily váratlanul félrelépett, na­gyon rösteli a történetet, bár a gazdája megbocsátott neki. * Az ablak zárva s ne zárva legyen! Kivált a földszinten s oly utcában, hol a gáz világítás egy húron pendül a rendőrség szemfülességével. A József-utca 19 sz. a. is megbánta egy család, hogy egyik abla­kot nyitva feledte, mert egy jó madár éjfél táj­ban észrevéve e feledékenységet, a virágcserepeket kiszedte, a szobából pedig szépen kihalászta azt, a­mit — valószínűleg valami horgos bottal — kiha­lászni lehetett. A József- és ősz-utcák sarkán levő kiskereskedőn is ugyanez éjjel hasonló eset történt. * Rövid hírek. A király Kerpély Antal bá­nyatanácsos és selmeci akadémiai tanárnak a harmad­­osztályú vaskoronarendet adományozta, a vaskohászat és tanári pályán szerzett kiváló érdemeiért. — A kor­mány elrendelte a nagyrőcei gymnázium bezáratását királyi legmagasb elhatárzás alapján. — A múlt va­sárnap igen kedvezett a kirándulásoknak, mert a szombati eső után portalan, tiszta, hűs­­ég s a legtisz­tább verőfény volt. — Ráth­ Károly főpolgármester néhányheti szabadságra utazik. — Hargitai S. Sán­dor pesti irodaigazgató pénteken tarta meg esküvőjét Piróth Lidi kisasszonynyal, Barócs János főmérnök s jászkiséri birtokos unokahugával. ■—I­I. Korányi ta­nár már visszaérkezett fürdői utjából. — A fogaskere­kű pálya igazgatósága mától fogva közbeeső állomást nyit a Rózsaági Antal nyaralója mellett.— A pesti sze­minárium évi költségeihez az esztergomi főkáptalan a múlt tanévben 1500 főnyi adakozásokkal járott, minél­fogva az igazgató több növendéknek ingyen élelmezését rendelhette el.­­ Schrecker fényképész kéri Buda­pest képviselőit, hogy siessenek hozzá, halhatlanítan­­dók magukat, mert a kerületek szerinti képcsoporto­kat a főváros egyesülésének évfordulójáig szereretné elkészíteni; a vállalat egy része a szegények pénztáráé lesz.­­ A főváros pénzügyi bizottsága azt javasol­ja, hogy Budapest hat évre szavazzon meg az iparmú­­zeum hatezer forint évi házbéréhez, (majdan a mű­csarnokban) évenkint háromezer forintot. — A kere­­pesi temetőben az őrök számát tízre szaporítják s a rendőrséget rendes járatokra kérik föl a temető körül, mivel a tolvajok igen sok kárt tesznek a sírok ékessé­geiben. — Hajek János tejárus s házbirtokos (35 éves) vasárnap Ilyés­ utcai házának padlásán felakaszta magát. * Budai színkör. Ma, kedden, szeptember 1-jén: »Sárika,« vígjáték 3 felvonásban. V­i­tt­é­k. ** Kolozsvár öt napig zengett zúgott a halár­­ünnepély vidám és lelkes zajától. Eközben a kedv, a barátság, a vendégszeretet és lelkesedés tarta több­napi ünnepét. Nem csak művészeti, de társadalmi te­kintetben is fontos ünnep ez nálunk, hol a társadalom még gyönge lábon áll s m­indenkép fejleszteni kell. Az idő eleintén rosz szemmel nézett az emberek örö­mére s esővel gátolá meg az ünnepélyes bevonulást. Az ablakokban mosolygó szép lányok és asszonyok nem láthattak kibontott zászlókat, hanem csak lucs­kos esernyőket, s a vidorság csupán a falak közt nyilvá­nulhatott igazában. Hanem ott aztán nyilvánult. Gr. Eszterházy Kálmán díszelnöktől kezdve, akinek a harc mezején tanúsított vitézségét is kiemelő Királyi Pál, hisz egyik karját ott hagyta Nagy-Szeben alatt,­ a legszerényebb polgárig mindenki kitartó karját és szí­vét. A »kincses Kolozsvár« ma is bírja legszebb kin­csét : a magyar szívélyesség lelkesítő melegét. Szom­batra az idő is kiderülvén: nem volt többé kívánni való. Délelőtt a dalárszövetség közgyűlése volt, melyen elhatározták, hogy az 1876-diki dalünnepet Szege­den tartják meg. Délután a sétatéri kertben körül­belül ezerteritékű lakoma volt, melyen az első toasz­­tot gr. Esterházy K. monda a királyi párra Simon Elek, a jeles polgármester, Szász Domokos és Béla is nagy hatással toasztoztak. A kedv emelkedett s hul­lámai ki is csapódtak a rendes mederből, a­mi meg­­esik gyakran ott, hol nagyon tömeges a mulatság. Este a színházi hangverseny volt, e programmal: Erkel »Dalia magyar «-ja, éneklő a kolozsvári dalkör; Szász Gerő »Prolog«-ja, szavalta Felekiné asszony; Felicien Dávid hegedűhangversenye, játszó a szép tehetségű Huber Jenő; ária a »Traviátá«-ból s magyar dalok, éneklő Balázsné Bognár Vilma asszony; Liszt »Faust« keringője, zongorázta Sipos Antal; Gunesch »Daltól szokott lelkesülni a magyar,« előadta a »Hilária« dal­egylet. Tetszett mind, kivált a pesti művésznők elő­adásai. Szász Gerőt is nagy zajjal hívták, de ő a­he­lyett hogy megjelent volna, eltűnt páholyából. Egy nap­pal előbb tizenegy dalárda: a székelyudvarhelyi, váci, nemzeti dalkör, kecskeméti, pécsi, hódmezővásárhelyi, marosvásárhelyi, szentesi, nagyváradi, szegedi és ung­vári versenyeztek önválasztotta dallal. Az első díjat, a kolozsvári hölgyek ezüst serlegét, a p­é­c­s­i nyerte, Engeszer M. »Szerettelek« karával; a másodikat,szin­t

Next