Fővárosi Lapok 1875. június (122-146. szám)
1875-06-01 / 122. szám
yous is a külső tagok közé vétetett föl, éljenekkel fogadta a közönség. Néhány pillanat múlva Horváth Boldizsár (aranyos bársony diszken) lépett a felolvasó asztalhoz, hogy emlékbeszédet tartson Szemere Bertalan fölött. Nagy érdekeltséggel várták e beszédet s a hallgatók mind a szónokra néztek. E hallgatók közt ült egy kedves fiatal lány is, kinek szívét ez a beszéd mélyen meghalhatta : a Szemere Bertalan lánya, Gizela. Horváth Boldizsár egészen politikai beszédet tartott, úgyhogy e miatt az író, a pályanyertes akadémikus, a művészi stilista alakja nem is domborodhatott ki kellőleg. Úgy festé Szemerét, mint idealistát, mint theoretikust; de az adatok, melyeket életéből felsorolt, arra mutattak, hogy Szemere nem annyira idealista, mint inkább európai ideák embere volt; nem theoretikus, hanem gyakorlati reformer már a megyében, tevékeny működő az országgyűlésen s erélyes szervező szellem a szabadságharc alatt. Az aljegyző, ki szakítva a hagyományos hoszszú körmondatú irálylyal, rövid, szabatos stílben ir, a főszolgabíró, ki országutjait külföldi rendszerben építteti s éhínség idején nem rögtönítélő bíróság, hanem takarékmagtárak felállítása által segít a bajon, s az alispán, ki javít a börtönön, s hetekig tartja együtt a törvényszéket, hogy a sok hátralékpert elvégezze, bizonyára a gyakorlati politika embere. Az volt a forradalomban is, sőt az volt akkor is, midőn lemondva kormányelnökségének köztársasági eszméiről, 1860-ban az októberi diplomát melegen üdvözlő. Ha idealista lett volna, bizonyára jobban ráragaszkodik egyszer vallott eszméjéhez; de mert becsvágyát a gyakorlati tevékenység képezte , múltjával is tudott szakítani, csak hogy tért nyerjen a haza szolgálatára. Horváth Boldizsár meleg ékesszólással, melynek hatását növelte az előadás, a hang ereje, — festette a kort, melyben a hazafiak politikája védelmi jellegű harc volt, s amaz ideális tudós kört, mely Szalay László »Pesti Hírlap«-ja útján rendszert hozott a szabadelvűség mozgalmaiba, a sérelmi politika helyett az alkotó politika európai eszméit, (a parlamentarizmust sat.) terjesztő s közvéleményt teremtve, a márciusi napokban érte meg győzelmét. Szemere is kétségtelenül ez európai eszmék embere volt, de szorosan véve nem tartozott ama theoretikusok közé, kik csupán mint politikai tudósok kívántak irányt adni a mozgalomnak. Ő alkotott a gyakorlat terén. Megalkotta többi közt Magyarország első tűzkártérítő intézetét megyéjében s egy vállalkozni ésáldozni nem igen kész korban tudott részvények útján is létrehozni állandó és nagy színházat Miskolcon. Horváth Boldizsár emlékbeszéde ránk azt a hatást tette, melyet egy művészileg festett kép, mely igen szép munka, csakhogy nem könnyen ismerünk benne arra, akit ábrázolni akar. Mert a művész kezét inkább saját kedvenc eszméje vezette, mintsem az élethűség szempontja. Az idealisták, a theoretikusok mellett gyönyörű védbeszédet hallottunk, de e beszédből nem domborodott ki a Szemere alakja eléggé. Egy oldala, az írói, mely pedig az akadémia emelvényén a főoldal, csaknem árnyékban maradt. A száz aranyat nyert »Halálbüntetés,« a nagyhatású »Utazás külföldön,« a »Napló,« a kelet rajza, a szónoklati remekek, politikai iratok, a Kölcsey és »Mária emlékezete« mind csak érintve voltak s nem jellemezve. A politika embere vett igénybe minden tért. 1832-től kezdve, midőn Palóczy László mellett volt a pozsonyi diétán, de még kevés kedvvel a politika iránt, aztán mint szabadelvű követ, mint tevékeny belügyminiszter, mint a forradalom legerélyesebb kormánybiztosa, majd mint köztársaságot proklamáló kormányelnök, mint menekült, ki az ország érdekében emlékiratokat készít, mígnem utójára szívesen üdvözli az októberi diplomát. E következetlenség — mondá a szónok — a hazaszeretet következetességéből eredt: a célnak áldozatul vett legkedvencebb eszméit is, mint ahogy a hajós viharban kidobja legdrágább kincseit is, csakhogy a hajót megmenthesse. De az erélyes forradalmi ember e fordulásának nincs-e — mint már említettük — közelebb fekvő kulcsa is ? Azt hiszszük, hogy a gyakorlati munka ez embere inkább óhajtott a következetesség árán is tért kapni a működésre, semhogy tétlenül maradjon a következetesség idealitásának meddő talapján ? Sorsának tragikuma azonban ép abban állt, hogy midőn már útban volt hazafelé, elméje egyszerre elborult s munkakör helyett itthon a tébolyda falai közé jutott. Az erélyes szellemű férfiból egy élő halottat kaptunk vissza. Azemlékbeszéd vége igen emelkedett volt. Megemlítve, hogy az 1848-diki alkotmányt ép úgy, mint a koronázásban megpecsételt kiegyezést, idealisták elmélete teremte, rámutatott nemzeti életünk közelmúltjára, melyből megtanulhatjuk, hogy a nagyszabású reformoknak a szünetelés nem árt, mert ha a jelen nem is kedvezne nekik, övék a jövő. Élénk taps és éljenzés jutalmazta a kitűnő ékesszólót, midőn az asztaltól eltávozott. Aztán — ekkor már dél lévén — a közönség is ritkulni kezdett s egyre fogyott. Pedig még két igen tartalmas értekezés volt hátra. Grreguss Ágost »A szépnek erkölcsi alapjáról« tartott felolvasást, mely méltó volt a közfigyelemre. Élénk eszmemenet jellemzi e munkát, melyben Grreguss az erkölcsi szép és erkölcsi jó fogalmait szerencsésen határozza meg, fejtegetve, hogy bizonyos aesthetikai fogalmak bizonyos erkölcsi fogalmakkal azonosak. Idézett régi és új írókat, köztük a görög Plotint, ki szerint: »a szép a jóság fénye« s Sand George«-ot, ki azt mondá: a mi igazán jó, mindig szép s a mi igazán szép, mindig jó.« A kérdésre tehát: mi a szép, azt mondhatni: »a jó.« Ez értekezést is megéljenezték s Greguss sok elismerő véleményt hallott az akadémia kitűnő tagjaitól. Dr. Lenhossek József koponyaismei értekezését szintén nagy figyelemmel hallgatták. A tudós bonctanár sokkal jobb felolvasó, mint ahogy képzelnék az élclapok kíméletlen csipkedései után. Érthetni minden szavát, kivált ha értjük azt a sok régi és új nyelvet, melyből idéz. Anti-darwinista, ki nagy hangsúlylyal említé a tudósok véleményét, kik szerint: a legrégibb korban élt emberek meglevő koponyái a maiaktól nem különböznek. Előre bocsátva, hogy az agytekervények nagyobb kifejlődése értelemre mutat, érdekesen sorolta el, hogy a hazánkbeli nemzetiségek milyen széles és magas homlokúak. Az eredmény az, hogy népünknél a koponyavisszonyok elég kedvezők, de a tudós felolvasó egyszersmind óhajtá, hogy azok — a K. Eötvös által megindított népnevelés terjedésével — még kedvezőbbekké váljanak. A fölhangzó éljenzés bizonyára azt jelentette, hogy ez óhajtásban mindenki osztozik. Fél kettő lehetett, midőn az elnök zárszavai elhangzottak. Két órakor az akadémia számos tagja közebédre gyűlt össze a »Hungáriá«-ban. Vagy hatvanan ültek asztalhoz. Gr. Lónyay Menyhért már a közízlés alatt gyöngélkedvén, nem jelenhetett meg s az asztalfőn Csengery Antal foglalt helyet. Ő mondá az első felköszöntést a királyi párra. Éltették aztán az elnököket, új tagokat sat. Sayous magyarul köszöntötte föl a magyar történelem, szótár és irodalomtörténet jeleseit : Horváth Mihályt, Fogarassyt és Toldy Ferencet. Pulszky Ferenc Sayoust, Budent pedig egy jelenlévő, finn vendéget : Almberg Antal finn tanárt éltette. Érdekes volt a Fogarassy János toasztja is, melyben elmondá, hogy ő ötven év előtt jelen volt a pozsonyi diétán, mikor az akadémiát megalapították, akkor nem is álmodva, hogy midőn ennek félszázados emlékét ünnepük, ő is kitüntetésben fog részesülni. Fővárosi hrek. * Kéthy Mihály temetése tegnap délután négy órakor volt a színháztól. Az elhunyt művész 64 évet élt. (Vasárnapi számunkban születési éve hibásan volt szedve: 1819-nek, holott ő 1810-ben született.) A gyászoló gyülekezetben, mely temetésére összegyűlt, nem volt senki, aki ne tudott volna valami jellemző, tréfás esetet mondani, mert hisz ő tréfált, komázott még a halállal is. Még nem oly rég, midőn pedig már humora is fogytán volt, odaüzent az »Athenaeum« kiadóhivatalába, ahová azelőtt bejárt hírlapot olvasgatni, hogy küldjék el neki az »Üstökös«-t és »Bolond Miskát,« hadd vihessen magával egy kis fris tréfát útravalónak! Már beszélni sem tudott, s Szigeti Józsefnek akkor is kézintésekkel mutogatta, hogy már ő megy fölfelé. Szigeti két óra után mellette volt, s aztán a drámai ülésbe ment s oda üzentetett hozzá, hogy menjen hamar, mert valamit akar neki még mondani. Mire azonban Szigeti a színháztól az orvos-egyetemi klinikáig (pár száz lépés) ért, akkorra az öreg színész már meghalt. Öreg volt mindenesetre, de korántsem oly öreg, mint némely lap írja, azt mondván: a régi gárda úttörő veteránjai közé tartozott. Ő kétségkívül eredeti utat tört magának a színpadon, csakhogy ez áttörés nem régebben történt, mint a negyvenes évek közepén. Tegnap midőn az öreg művészt temették, igen kellemetlen, esős, sáros délután volt. Mindamellett nagy néptömeg gyűlt a színházhoz, melynek fekete függönyökkel díszített csarnokában állt a ravatal. A koszorúkkal borított koporsót drámai tagok vették körül égő fáklyákkal. Az egész csarnok a legnagyobb szorongásig megtelt, de kívül még sokkal többen maradtak. A színházi énekkar énekelt gyászdallamokat. Majd Fejes Dániel ref. segédlelkész mondott halotti beszédet s Feleki Miklós búcsúztatót a személyzet nevében. Aztán megindult a menet. Elől a színház gyászzászlóját vitték s az előtt két városi hajdú lovagolt. A négylovas gyászkocsi mellett a pályatársak szövétekkel s utána b. Podmaniczky Frigyes, Szigligeti, a drámai szülésznők gyászruhában s a pályatársak szintén feketében mentek. Ott voltak a Szőnyi nevelőintézetének növendékei is, kiket az öreg művész évek óta szavalni tanított. Nagy tömeg csatlakozott a menethez, mivel az eső egy kis időre megállt. Künn a sírnál a lelkész mondott imát s mindenki áldást kívánt az öreg színművész hamvaira. Kortársai nem fogják őt feledni! * Országgyűlési számadások. A szétoszlottországgyűlés, három év alatt 3,264,358 forintjába került az országnak. Ebből egy ülésre átlag 5818 ft s minden egyes hozott törvényre 21,618 forint esik. Ha Simonyi Ernőnek kedve jött két óráig beszélni, az az új »Pester Journal« kiszámítása szerint, mintegy háromezer forintra tehető. Egyébaránt ő 72-szer beszélt (persze gyakran igen hosszan, míg Lázár Ádám — a legbeszédesebb — 125-ször tartott kisebbnagyobb beszédet. Ugyancsak drága honatya volt tehát. Ellenben százöt képviselő egyetlen egyszer sem szólalt föl s még kérvényt sem adott be. Deák Ferenc huszonhét alkalommal beszélt, utójára 1873. nov. 10-én, midőn sajnálkozását fejezte ki, hogy Tisza Kálmán nem fogadta el a pénzügyi bizottságba tett megválasztatását. Interpelláció 373 adatott be, melyek közül a miniszterek 240-re feleltek. Hát ez mennnyibe kerülhetett. * „Kelet népe.“ Ez lesz a címe egy új politikai lapnak, mely e hó tizenötödikén indul meg Kállay Benő fővezérlete mellett. A jobboldali ellenzék közlönye lesz, s a »Közérdek« és »Magyar Politika« bele fognak olvadni. E két lap szerkesztői : Kecskeméthy Aurél és Halász Imre az új lap főmunkatársai lesznek, amint ezt maguk jelentették ki a múlt vasárnap. * A Dugonics-szoborbizottság egy küldöttje jött fel Szegedről a múlt hét végén Izsó Miklós özvegyéhez, kijelentve előtte, hogy a bizottság — hacsak lehet — e szobrot az elhunyt művész műtermében és az ő elfogadott tervvázlata szerint óhajtja elkészíttetni. A Petőfi-szoborbizottságnak is intézkednie kellene mielőbb, amiben nem szolgálhat akadályul az sem, hogy a bizottság elnöke , Reményi Ede külföldön időz. Az ügy oly fontos, hogy azzal gyorsan kell tisztába jönni. * Dr. Lónyay Menyhért akadémiai elnök múlt szombati estélye, mint már röviden említettük, igen fényes férfi-estély volt. A háziasszony Tuzséron időzvén, hölgy egy sem volt jelen. Az akadémia tagjai közül vagy hatvanan gyűltek össze, köztük Csengery Antal másodelnök, Pauler Tivadar, Toldy Ferenc, Horváth Boldizsár, Székács József, Hunfalvy Pál, Tóth Lőrinc. A miniszterek közül K. Wenckheim kormányelnök és Perczel Béla igazságügy él. Volt egy pár előbbkelő hivatalnok s néhány szerkesztő is: Franciaországból Sayous Ede. A társaság egy ideig a kertben mulatott, élvezve a gyönyörű kilátást a budai vároldal e magas pontjáról. A gazdagon ellátott estebéd nyolc órakor vette kezdetét az alsó termekben. Felköszöntés egy volt: a Pulszky Ferencé, ki a házigazdát éltette, ki mindent elkövetett vendégei szives fogadására. Egyik asztalnál Nagy János szombathelyi kanonok s akadémiai rendes tag, ki közelebb az irói segélyegyletnek kétszázforintos alapítója lett, megígérte, hogy ha megéri az ötvenedik nagygyűlést, mely 1883-ban lesz, (miután őt 1833-ban választották meg sazóta részt vett mindenik nagygyűlésben, kivéve az 1847-dikit) akkor a segélyegyletnek ezer forintot ad. Vacsora után a társaság egy része a kertre nyíló verandán mulatott, nézve a kivilágított Pestet s elmésen társalogva. E veranda előtt egy szökőkút hányja magasra a vizet. Nehány nap előtt, midőn Lónyay gróf, mint egyházi főgondnok, az egyházkerületi gyűlés tagjait vendégelte meg, ezt a szökőkutat igen elmésen használta föl vendégei marasztására. A tiszteletes urak ugyanis, mint korán fekvő, rendes emberek, vacsora után készülődtek szépen haza. Ekkor a gróf megeresztete a szökőkút vizsugarát, mely aláestében nagy zajt csinált s igy szólt vendégeihez : »Csak maradjanak tisztelendő urak, hisz úgy sem mehetnek, hallják, hogy esik.« Sokkal sötétebb volt, semmint észrevehették volna, hogy azt a zuhogást a szökőkút csinálja, s maradtak és mulattak tovább a házigazda örömére. Ez az elmés fogás jellemzi a gr. Lónyay Menyhért vendégszeretetét, kinek házában otthonosan szokta magát érezni minden vendég. Szombaton is csak tíz óra után kezdett oszolni a társaság. * A kisdedóvó egyesület választmányi ülésében a Ghyczy-féle alapítványt hálás köszönettel fogadták el. A képezde építésére nézve azt határozták el, hogy — ha csak lehet — az épület még ez évben tető alá hozassák. Az óvodai takarékpénztár behozatalára tett indítványt nem fogadták el, mivel erre a három-hat éves gyermekeket nem tartják még alkalmasaknak. Szabó Endre kisdednevelési módszertanát a nevelési szakosztálynak adták ki bírálás végett. Egy bizottságot a kisdedóvodai törvényjavaslat készítésével bíztak meg. Végre P. Szathmáry K. titkár tett jelentést a Dunántúl tett útjáról s a tállyai óvoda megnyitásáról. * A budai színkör első előadásának — szombateste — kis közönsége volt, az is nagyobbára Pestről került oda. Temesvári Lajos előbb mutatta be színtársulatát, mintsem az teljesen együtt lett volna, mert például az este még drámai személyzete Miskolcon játszotta »Stuart Máriá«-t, melyben ott Bulyovszkyné asszony jótékony célra lépett föl. Temesvári különben az első előadást nem is nagyon hirdette. Még a lapokhoz sem küldte be színlapját, így aztán nem csoda, ha a közönség kevéssé vehetett tudomást róla. Különben nem is volt ez valami nagyon vonzó kezdet. A »Házassági készlet« gyönge kis német vígjáték, melyben: Siposné asszony (csinos jelenség és gyakorlott színésznő,) Tímár, Tihanyi és Dezső mutatták be magukat. »A szép Galathea« pedig meglehetősen elkopik 555