Fővárosi Lapok 1875. szeptember (199-223. szám)
1875-09-01 / 199. szám
i után összegyűlt az egész fürdő közönség, s olympi játékokkal, eleven társalgással töltötte idejét. Természetesen, az akkori társaságban nagyon sok kedély volt, ami megmentette őt attól, hogy szétoszoljon, külön-külön kisebb társaságokra, klikkekre bomoljon. A fürdő hangadói, rendezői, vezéremberei senkit sem hagytak magára. Mindenkinek bele kellett olvadni az »egész«-be, ha nem akart megpenészedni az unalomtól. Sehol semmi fesz, mindenütt otthoniasság, családiasság. A közönség maga talált ki eszközöket arra, hogy egyöntetűvé tegye magát. A férfiak ebédeket adtak a nőknek, a nők pedig vacsorával viszonozták ez ebédeket. Ily alkalmakkor aztán két fiatal lány zacskókból húzta ki az egymás mellé kerülő párok neveit. Az egyik zacskóban voltak a férfinevek, a másikban a női nevek. A férfinév után kihúzták a nőnevet s ekkor a »gavallér«-nak — ha ismerte, ha nem — fel kellett ama nőt keresnie s köteteles volt egész napon át lovagja lenni. Sokan laktak a közeli szőllőhegyek épületeiben, sokan távolabb egy órajárásnyira B.Füredtől : mindez nem változtatott a dolgon. A lovagnak a föld alól is elő kellett teremtenie ama nőt, kinek neve a füredi vendégek névsorába fel volt véve. Ez ebédeket, de különösen a vacsorákat rendesen tánc követte, mely aztán eltartott világos viradtig. A táncokat Inkey János rendezte. Nekem úgy tetszik, hogy akkor szebben táncoltak a fiatal emberek, a cigány jobban játszott s a nők bájosabban öltözködtek. Perkail ruhán kivűl alig lehetett egyéb ruhát látni e vigalmakon, de akkor egy perkail ruha ért annyit, mint most egy selyem ruha. A nők nagyon egyszerűen jártak s mégis jobban feltűntek. Nagy divatban volt az éjjeli zene is s mi fiatal lányok, a bolondulásig sokra tartottuk, ha valaki zenével lepett meg bennünket éjnek idején. Akkor az éjjeli zenéknek is más jellegük volt, mint most. Az ember egy-egy szív remegését hallotta a dalokban s nem számító epedéseket néhány száz hold föld vagy néhány ezer forint után. Különben meglehet, hogy kissé elfogultan beszélek e múltról, melynek legszebb emlékeit a magaménak vallhatom. De nem hiszem, hogy elfogult legyek. Mindösssze is a megmásíthatlan távolság szülhet némi csalódást. A szív sokkal melegebben hevül az elfátyolozottért, a visszahozhatlanért, a titokzatosért. Nekem szebb az az élet, gyermekem, s legyetek most bármily tudósok, bölcsek, ami legfőbb az életben, kedélyetek kissé megsavanyodott. A bizalom, a szeretet tartja fenn a világot; zárkózottsággal, gyűlölettel semmire sem mentek. Látod, egykor, e most fehér, őszbe hajló fürtök igen szép aranyszint játszottak; e most redőkkel megboronált arc virult az örömtűl, ifjúságtól; e bágyadtság, mely lelkemre nehezül, ismeretlen volt előttem; sok édes, kínos tapasztalat árán vásároltam meg öregségemet, de most is csak azt mondom: szeretet nélkül nem fogtok egy lépéssel sem előbbre menni, bölcseségtek és pesszimisztikus lelketek megöl benneteket. Az életnek csak a szeretet ad itt, ezenkívül izetlen az.« S a Grosstante újra rám vetette áldó, szeretetteljes, nagy szemeit és amint ezek az áldó szemek rajtam pihentek , szivem, mint régebben, ismét megtelt szeretettel és jósággal egészen. Endrődi Sándor: Fővárosi hírek. * Az országgyűlés megnyitása. Tegnap délben nyitotta meg ünnepélyesen Király Ő Felsége a budavári trónteremben. Főurak és képviselők teljes díszben jelentek meg, sokan közülök érdemjelekkel, az ultra-szászok Irakban, fehérkendősen, néhány képviselő papi ornátusban, egy pár fiatal »honatya« pedig hadnagyi egyenruhájában. A »48-asok (Irányi és társai) hiányoztak, de a »függetlenek« — jeléül a nagy egyetértésnek — ott voltak, köztük Simonyi Ernő és Csávolszky L. is. A felvonulást az utcákon sokan nézték, noha az idő nem volt valami kedvező. Augusztus oly szürkén, esőre hajló kedvetlenséggel búcsúzott el tőlünk, mint ahogy máskor október szokott beköszönteni. A trónterem fényes látványt nyújtott, a király bíbortrónján, körülötte zászlós urak, testőrök, előtte a prímás és püspökök az apostoli kereszttel, titkos tanácsosok, főurak, képviselők. A trónnal szemben eső emelvényen József főherceg. A mise után megjelenő királyt lelkes éljenzéssel üdvözölték. Majd Ő Felsége leült, föltette kalpagját s erőteljesen olvasta fel a trónbeszédet, melyben reménynyel és bizalommal üdvözölte az országgyűlés tagjait s hangsúlyozta ama beható törvényhozási intézkedések szükségét, melyek által Magyarországnak a szellemi és anyagi jólét magaslatára kell emelkednie. Ennek első feltétele a pénzügyek rendbehozása, a súlyegyen mielőbbi helyreállítása. Említi a trónbeszéd a kormány előterjesztendő törvényjavaslatait,a közigazgatás, igazságszolgáltatás, a népműveltség, a közlekedés, kereskedelmi s iparviszonyok s ezekkel együtt az adóalap emelése érdekében. Különösen felhívta az országgyűlés figyelmét ama javaslatokra, melyek a közigazgatáson és törvénykezésen fognak javítani, a közlekedési és közmunkaügyet rendezik, s melyek a főrendiház korszerű újjáalakítására, a nemzet szellemi fejlődésére s a vallási és házassági kérdések megoldására irányulnak. A kormány, (említé a trónbeszéd) egész buzgalommal törekszik a bankkérdés jog- és célszerű megoldására is. Továbbá ez országgyűlés lesz hivatva a birodalom másik felével új tíz évre megkötni a közösügyi egyezményeket s Ő Felsége reméli, hogy e tárgyalásokat a méltányosság szelleme fogja átlengeni. Végül buzgó cselekvésre buzdítá az országgyűlést, »mert minden vesztett perc a haza vesztesége lenne«, s említve a béke jó kilátását, áldást és sikert kívánt a hazafiús törekvésekre! A trónbeszéd egészben és egyes pontjaiban zajos helyesléssel találkozott s a távozó királyt ismét lelkes éljenzések kisérték. Délután egy órakor képviselőházi ülés volt s a kormányelnök átnyújtotta a trónbeszédt. Szalay Imre (a szélsőbalról) sietett felszólalni »személyes kérdés «-ben, de rá kiáltották, hogy »nem szólhat« s a buzgó fiatal ember, a kit a »Borsszem Jankó« már előre figurának szemelt ki az elvesztett régi jó alakok helyett, derültség közt ült le. De miután gr. Bethlen Andor körjegyző felolvasta a trónbeszédet, újra felállóit s visszautasítva a kormányelnök egy hétfői kifejezését, (hogy t. i. némelyek »bokrosak« a sárga-fekete szintől,) megjegyezte, hogy a kormányelnök jártas lehet a sport terén, de kéri, hogy válogassa meg a tért a sport kifejezésekhez. B. Wenckheim zajban állt föl, elmondani, hogy a »bokros« szóval senkit sem akart megsérteni, s az a szó, melylyel élt, tisztességes szó, sat., különben is ő tudja, mivel tartozik a ház méltóságának és minden egyes tagjának. Tetszésnyilatkozat és taps követte e kijelentést. A képviselőház ma is tart ülést s abban fogják a képviselők benyújtani megbízó leveleiket. A főrendiház keddi ülésében (fél kettőkor,) a kormányelnök egy királyi kéziratot nyújtott át, mely Majláth Györgyöt a főrendiház elnökének, Szögyényi Lászlót pedig alelnökének nevezi ki. A főrendek állva hallgatták meg a kéziratot s zajosan éljenezték a kinevezéseket. Majláth György rövid köszönő szavakkal foglalta el székét, s miután Szögyényi László is kérte a főrendek támogatását, a primásherceg emelte ki Majláth György érdemeit s hosszú életet kívánt neki és elnöktársának. Majd Szlávy Olivér körjegyző megjelent és átnyújtotta a trónbeszédet, melyet azonnal kihirdettek a főrendi házban is. * A „Budapesti Szemle“ e napokban megjelenő új kötetében igen értékes szépirodalmi művek is lesznek : Kemény Zsigmondnak régebben itt, de csak kevesek által ismert »Két boldog« című elbeszélése s Madách Imre hátrahagyott költeményeiből egész füzér. Ugyane kötetben Gyulai Páltól »Jókai mint hírlapíró« című irodalomtörténeti és bírálati tanulmány jelenik meg, egyszersmind Csernátony és Pálffy Albert hírlapírói pályának ismertésével. * A bergamói Donizetti-ünnepélyre Salvi Máté, ki egykor a híres zeneköltővel a barátságban volt, e napokban fog elutazni Budapestről. Ő írta a gyász- I indulót is, mely mellett Donizetti és Mayer (szintén zeneköltő) hamvait ünnepélyes menetben fogják átvinni új nyughelyükre. Salvi felszólította Balázsné Bognár Vilma asszonyt is, hogy működjék közre az ő általa vezetendő ünnepi akadémiában, s a művésznő hajlandó is e megtisztelő felhívásnak megfelelni, ha az igazgatóság bejegyezését megnyerheti. Nem kétkedünk, hogy az igazgató megadja az engedélyt, mivel a nemzeti színházra nézve is csak örvendetes lehet, ha Olaszország e kegyeleti ünnepélyén ő is képviselve lesz egy jeles művésznő által. Balázsné asszony e célra nem is kíván külön szabadságidőt, hanem csak még hátralevő kétheti szabadságának ez alkalomra való kiadását, s most midőn Nagyné Benza Ida asz-sszony újra kezdi szereplését, a játékrendet sem fogja zavarni Balázsné asszonynak rövid idei távolléte. * A budai kárvallottak javára Jákó Mihály, a kereskedő ifjak társulatának elnöke 143 ftot küldött szerkesztőségünkhöz. Ebből 43 ft az e hó 14-én kereskedő ifjak által rendezett táncmulatság tiszta jövedelme volt, száz forint pedig fölülfizetés. Fölülfizettek a szatmári lövésztársulat 15 ftot, Jákó Mihály és Pontoss István 5—5 ftot, Antal D. és testvére 3-at, Szőnyi Ferenc, Dimitrovics K-né, Latzkó László, Göbl Jakab, Losonczy József, Dessewffy N. Mellán Póza, Korényi József, Leményei Papp József g. kath. lelkész két-két forintot, Rózsa István 1 ft 20 krt. Keresztes András, Weisz Jakab, Koós Márton, Gillyén József, Szappanos Izabella, Dőry Gyula, Szász Gábor, Sonnenstein Lipót, Gáspárdy Rudolf, Koós Sándor, özv. Tóth Gáborné, N. N., Pál Antal, Ruprecht József, Muszka Sándor, Binder Gusztáv, Hollmayer Ernő, Torner Lajos, Tamássy Gyula, Frankó János, Nagy, Lajos, Polyánszky Géza, Gitta István, Szappanos Árpád, Kondor Bálint, Ehrenstein Hermann, Pöhm A., Lencz Ferenc, Szabó Zsigmond,Kóthy Lajos, Petry Károly, Kajdi József, Weltmann Ignác, Weisz Zsigmond, Bősze János, Ember Ignác, Papóczy Kálmán, Török Menyhért, Slatkovszky Albert, Weisz Adolf, Gottfried Ede, Gross Hermann, Führer Vilmos, Zemmer Károly, Sándor Ágoston, Kneisel József, ifj. Lengyel Endre, Rubletzky Károly, Temmer Károly, Scharok Gyula, Rózsa Károly, Martinko József egy-egy ftot; N. N. 50 krt, M. 30 krt. — Gr. Sigray Lázárné Győr Szemeréről tiz forintot küldött hozzánk szintén a budaiak javára. * A képzőművészeti társulat műcsarnokában több új kép van ismét kiállítva Többi közt Wagner Sándor »Debreceni csikós futtatás« című nagy olajfestménye, mely valóban megérdemli a figyelmet s a méltatást. Mind kompozíció, mind kivitel tekintetében jeles mű, szorgalom és tehetség gyümölcse. A fal egy részét elfoglaló kép előterében láthatók a versenyre kelt csikósok, elől a győző legény piros pruszlikban, örömtűl villogó arccal és szemmel, kalapját magasra emelvén; utána jön a többi versenyző kisebb-nagyobb reménynyel, némelyik csak azért nem lép ki a sorból, hogy ki ne nevessék. Mind tősgyökeres magyar arcok, úgy a kimagasló déli fiatal csikós, ki már kezében tartja a győzelem pálmáját, mint a többi versenyző, utóján a kis mokánygyerekkel, ki bár legutósó, kézzel lábbal igyekszik, hogy a szent irás szava teljesüljön: az utasok, legyenek elsőkké. A sorompónál két lovas hajdú ügyel a rendre; a bal korlátnál a nagy tömeg bámészkodik, míg a háttérben ismét a vásáros szekerek láthatók, melyekről a versenyzők rokonsága, atyafisága, komasága lesi a győztest és nagy buzgalmában majd ledönti az előtte leskelődő többi kiváncsit. Az alakok csoportosítása s a tőrül metszett magyar typusú arcok — melyek nem kis tanulmányt árulnak el — egyaránt dicsérik a Münchenben élő magyar művészt, kinek ez újabb festménye is fényes bizonyíték tehetsége mellett; kár hogy színezése keresett, modoros, nagyon is csillogó. A kiállítás érdekesebb képei még Than Mór »Tükör előtt«-je, mely egy bájaiban gyönyörködő hölgyet ábrázol, »Dante és Beatrix,« a »Divina commediá«-ból »Hunor és Mogyor,« az elrablóit hölgyekkel, kiknek arcán a kétségbeesés látható. Benzur »Két szerzetes«a jellemző két alak. Egyiknek arcán a jóllét megelégedése, másikén a szenvedés. »A borongó párleány« Grimmtől gyönge munka. Pixis Theodor német művész »Albrich ellopja a Rajna aranyát« nagyobb szabású műve, melyben a habokból kiemelkedő tündér alakja megközelíti a tökéletest; a kiállítás egyik értékesebb képe: »Részlet a trencséni mezőségből« Ligetitől, »A hazamenő munkások« Lotztól, »Gyermek a kutyával« Schulfried Dominiktól, »Az adakozó« Molnártól, a »Koldus« Zahoraytól mind figyelemreméltó művek. Wébertől két festmény látható. Egyik »Judit és Holofernes« ama jelenetben, midőn a bátor hölgy hazája ellenségét szépségével elkábitja s a villogó tőr — melylyel megöli — már kilátszik ruhája alól; a másik egy kis igénytelenképp »Nehéz feladat.« Egy öreg barát látható a képen, aki tollat hegyez és szemüvege dacára mindig máshová vág, mint ahová néz; a barát arcán a nehéz feladat teljesítésében már a verítékcsöppek gyöngyöznek s a munka mégis bevégezetlen. Értékes darabja a kiállításnak Székely Bertalan »Árvá«-ja is, ki ott térdel anyja arcképe előtt, ráhajtja fejét a hideg vonásokra s kényeivel panaszolja el a gonosz sorsot, mely a jó szülő halála után rá várakozik. Annyi bánat, fájdalom, keserűség szól hozzánk a szép fiatal lány arcából és szeméből, hogy szinte átérezzük szenvedését. Gyulai László »Pihenő vadásza« sem tartozik az utósó művek közé. A kiállítás — mely nagyobb közönséget érdemelne — reggeli 9 órától este 6-ig van nyitva. * Magánfőgymnáziumot állít föl Jágics Ignác kormányengedélylyel. Az intézet berendezése és tanterve a jelentés szerint: mintaszerű. Jeles tanerők fognak tanítani benne, köztük: dr. Chervén, Corzán, Fekete József, Erődi Béla, Baranyovszky, Bihari Péter, Kurcz Antal, Harrach József, Császár Károly sat. Az évi tanulás és ellátás dija 700 frt az előkészítő s 800 frt a gymnáziumi osztályokban. * Balesetek, szerencsétlenségek. A budai színkörben »Bem apó« legutóbbi hadjáratának egy valóságos sebesítőtje is volt; egy elsütött mozsár ugyanis Pillát János díszítőt megsebesítette; az orvosi segély azonban gyorsan talpra állítá s gyalog mehetett haza. — A Ma rgit-hid még nem kész s már is van egy öngyilkos áldozata: egy Szlivinszky Albert nevű, körülbelül ötvenéves napszámos vasárnap délután e hid közepéről ölte magát a Dunába. — A Krisztinaváros 451. számú házánál Belleg József (kútcsináló, 38 éves,) szombaton délután kúttisztitás közben nyolc ölnyi mélyre zuhant le s összezúzott koponyával, mint holttestet húzták ki a kútból. Egy Horvát Sebestyén nevű szűcslegényt vasárnap egy budai szőllőben megfogtak, mivel a fürtöket egyre tépte és lábaival taposta szét; azonnal észrevették, hogy őrült s a kórházba szállították. A helyi gőzösök felső kikötő helyén is letartóztattak szombat este egy őrült hölgyet, (a férjétől elválva élő, 40 éves W. Máriát, mivel a Dunába akart ugrani, mondván, hogy a pokolban kell tennie látogatást ; a szegény asszony nagy lármát csapott a városházán, honnan a Rókus-kórházba vitték. — Egy hatvannégyéves tejárusnő, Lazádi Erzsébet, ki a lóvonatú vasúton jött Rákospalotáról Pestre, a külső * 891 -