Fővárosi Lapok 1875. november (251-274. szám)
1875-11-03 / 251. szám
— Igazad van. Nagy rálátó, kegyeskedő kisaszszony; a világba nem való, apácának való. Gabrielle kisasszony sem gazdasszony. Ha nagyobb vágyaid volnának, Antoinette jó úrnője lehetne házadnak. Julia kisasszony a polgári lányok erényeivel hibáit is egyesíti; Laurának szép hozománya van. Fiatal leányka, kellemes, feddhetlen jellemű, nyugodt, minden jóra hajló. Ami Amáliát illeti, tőle sem idegenkedem , mert mindig szerettem a hölgyeket, kik maguk varrják meg a ruháikat; hanem ha hiszesz szavaimnak, kövesd első hajlandóságodat és válaszd Angelikát, ki valóságos kincs. Nem akarom ízlésemet rád tukmálni, csakis azért mondom, mert látom, hogy véleményünk egyező. — De édes néni, én nem mondtam, hogy ő. — — Köbért! ne akadékoskodjál. Nem látod-e Angelika kisasszonynak előnyeit ? — Látom, látom, de mégis csak szükséges lenne legalább, hogy őt is lássam. — Láttad; egészen fölösleges, hogy szemtől szembe lásd. Aztán, — mondá bizonyos fontoskodó arccal, — néha a királyok is csak arckép után házasodnak. — Itt nem ez az eset fordul elő, hisz nekem nem kell valami hercegnőt nőül vennem. — A józan ész kívánja, hogy megházasodjál és én megházasitlak. — Mikor ? — Két hét alatt. — De szükséges legalább annyi idő... — Mire ? — Arra, hogy dolgaimat rendezzem. — Magamra vállalom. — Tanulmányoznom kell jellemét jövendőbelimnek. — Jót állok értte. — Csak tudnom kell annyit legalább, hogy vagyok-e oly szerencsés megnyerhetni Angelika kisaszszony tetszését ? — Megnyerted. — Hanem, mégis.. — Beszélj, beszélj, kihallgatom megjegyzéseidet. — Úgy válaszszon az ember feleséget, hogy csak arcképét lássa ?—Nos? — Annak teszi ki magát, hogy valami bamba teremtést vezet oltárhoz. — Nézd csak, nézd, nem igéző teremtés? — Ilyen hajat még sohsem is láttál! — Azt hiszi ön, ez a dús haj egészen az övé ? — Paraszt. — Hát ez itt mi az arcán ? — Lencse ? — Egy kis jegyeske, s mily jól illik! — Végre is, kedves néni, micsoda passziója telik benne, hogy fiatal lényeket összeházasítson, kik önnek soha semmit sem vétettek. — Te nem érted azt ? — Bevallom.. — Megmagyarázom hát. Az asszonyoknak abban az időben, midőn fiatalságuk és szépségük búcsúzni kezd s gyermekekkel nem áldotta meg az ég, többféle menedék kínálkozik; egyik a játékot, másik a pletykát, hírhordást, harmadik az ájtatoskodást kedveli; nekem az a szenvedélyem támadt, hogy a házasság lotteriáját űzzem, összeraktam a számokat és nem egyszer jött ki a boldogság tomája. — És vannak most is nyerőszámai ? — Néhány. Te is ily nyerőszám vagy, csak hadd tegyelek be a lutriba. — S ez önt mulattatja, kedves néni ? — Nagyon. Tudsz-e ennél jobb dolgot ? — Ha az ember látja a húsz fiatal embert és húsz leányt összeházasodni azokkal a jó tulajdonságokkal, melyek a házassághoz szükségesek és látja mily boldogok lesznek, maga is felüdül, megelégedett lesz, ki pedig csak némán nézi boldogságukat. Ilyen volt D’Héricourt aszszony elmélete, melyet Róbert következő szavakban foglalt össze : »Nősülj csak meg, aztán majd meglátjuk!« — Tehát néni, minthogy követeli — — Értsük meg egymást, én mit sem követelek. — Hogyan ? Nem látja ön ebben az erőszakolt házasságot ? — Öcsém! — Nénikém! — Ön mindig oktondi marad. — Azt hiszem. — Albumom gyöngyével ajándékozlak meg, egy szép leánynyal, ki a mellett módos, jól nevelt, kitűnő vezetője lehet a háznak és családnak. Ily tulajdonok ellen mi kifogásod lehet ? — Jól van , de ha már megházasodom, házasodjará gyorsan, azonnal. Nem is a házasság ellen van nekem kifogásom, hanem a sok ceremónia ellen, mi ezzel jár. El kell menni fűhöz-fához, paphoz, jegyzőhöz, fogadni a gratulációkat, szüleim tanácsát, leveleket írni és fogadni, felvilágosításokat adni, ezer kérdésre egyet felelni. Kínos állapot!— Más kifogásaid nincsenek ? — Dehogy vannak! — Nem kell túlozni semmit; jó házasságot csi- ' nálsz s kikerülöd ezeket a kellemetlenségeket; nincs is szükségem rád, csakis anyáddal fogok beszélni. Most feloldalak a további unatkozás alól. Később majd hálás köszönet lesz azért, amit veled tevék. * Mikor Agatha néni így belekeveredett a házasításba, addig aztán nem is nyugodott, míg össze nem hozta az összehozandókat. Most az a célja volt, hogy D’Héricourt Róbertet Debryon Angelika kisasszonynyal egyesítse. A nénike ígérete szerint cselekedett. Maga tárta fel a két házasulandó fél családját s Róbertnek úgy látszott, egyéb dolga sem marad, mint épen megházasodni. Debryon asszony négy nap múlva azután, hogy D’Héricourt asszony öcscsével találkozott, leányával együtt Párisba érkezett. A szükséges irományok már le voltak téve a bíróságnál, a hivatalos kihirdetés is megtörtént, nemkülönben a templombeli. A kétjegyes első találkozása a rokonok körében volt és Róbert úgy találta, hogy Angelika élénk szelleme sokkal erősebb benyomást tett szivére, mint nénje hideg számításai után remélhető. Ezután néhány nap bokrétával kedveskedett Róbert jegyesének és mikor aztán ismét találkoztak, meghivatott az ünnepélyre Aubertin, párisi jegyző is, ki felolvasta a házassági szerződést. (Folyt. köv.) Pulszky Ferencnél. — Sturm Albert »Culturbilder aus Ungarn«-jából.*) •— (K.) Pesten folyvást boulevardokat építünk. Az országúti boulevard azon a ponton fog végződni, melyet én a jövendő »Faubourg de Seint-Germain«-jének vagyok hajlandó látni. Egy oldalán fekszik a múzeum-park, másikon a Duna, mint határszélek. Egyelőre csak a múzeum parknak van kiváló képe. Kerülte paloták, közepén egy nagy közpalota. A palotákban Esterházyak, Pálffyak, Károlyiak, Senynyeyek laknak, a közpalotában pedig az ódon felsőház tanyáz, hová vajmi kevesen járnak, mert lordjaink jó szokása, hogy csak ritkán és röviden tanácskoznak. Ha valaki a parkba megy, vagy a séta, vagy a múzeumi gyűjtemények kedvéért teszi, (ez utóbbiakat szakértők a legjobban rendezettek közé számítják,) vagy pedig látogatni megy valakit, aki sokakra nézve csak oly érdekes, ha nem érdekes, mint maga a múzeum, Pulszky Ferencet, a honi múzeumok és gyűjtemények főigazgatóját. Pulszky Ferenc születése által vidéki nemes és törvénytudó, képzelme által szépíró, anyai családjának örökölt hajlamai által tudós, a saját szenvedélyénél fogva pedig politikus lett, Ő mindezek vegyüléke. A Pulszkyak és Fehérváryak (Pulszky anyja Fehérváry-lány volt.) Sáros megye legjobb protestáns családjai közé tartoztak. A Fehérváryak több mint egy századon át bérelték a sárosi híres opálbányákat (az egyetlen ilyeneket Európában, s műgyűjtők is voltak. Pulszky már igen ifjú korában beutazta anyai nagybátyjával Németországot és Angliát. Ez itt mentette őt meg egy nem is sejtett elfogatástól, melyet akkor a bécsi kormány több gyanús szabadelvű ifjú ellen rendelt el. Később letéve az ügyvédi vizsgálatot, a diétára ment, s 1839-ben az országgyűlés megbízásából részt vett az 1844-ben érvényre emelkedett váltójog kidolgozásában. E szerint Pulszky, noha nem több 61 évesnél, az ország legrégibb törvényhozói közé tartozik. De az ifjú Pulszky akkoriban sokkal ismeretesebbé vált irodalmi működése, főleg pedig ama cikkek által, melyeket az augsburgiAllgemeine Zeitungéba szabad és magyar szellemben irt gr. Thun Leónak már akkor is szörnyen antiliberális irányzata ellen. A szabad szó akkor nagyon ritka volt s és ezért igen széles körben keltett viszhangot. Pulszky tehát csakhamar az egész országban ismeretessé és ünnepeltté vált. Akkor már ő a német körökkel élénk érintkezésben állt. Német hölgyet is vett nőül egy bécsi bankárcsaládból. Walter bankárnak akkoriban Bécsben olyan szalonja volt, mint Berlinben a Herzeknek,Mendelssohnoknak; a bankár neje, ki ma is él még igen öregen Flórencben, rendkívül szellemes és finom műveltségű asszony volt, ki igen kiváló kört birt vonzani szalonjába s e kört oda is csatolni. Itt lehetett látni a magyar politikusokat is, kik Bécs politikai tespedésébe akkor új életet leheltek. A bankárnak volt egy lánya, unokahuga és fogadott lánya. Lányát Pulszky vette nőül, unokahugát pedig gróf Breda. Mikor 1848-ban István nádor visszavonult, ama háromtagú bizottságnak, melyre a rend fentartását bízta, Pulszky is egyik tagja volt. Az első felelős kormány megalakulásakor a király személye melletti miniszter herceg Esterházy Pál lett, ki egészen más világban nőtt fel, semhogy a 48-diki eszmék az övéi lehettek volna. Az ügyek vezetését tehát hagyta államtitkárára, ki nem más volt, mint Pulszky Ferenc. Az persze, hogy ő a bécsi mozgalom közepett valami állást ne foglaljon el, kikerülhetlen volt Udvari körökben neki rótták föl ama mozgalom szitását, mely a szerencsétlen Latour életébe került, hogy igy — amint mondták — az udvar ne küldhessen csapatokat Magyarország leküzdésére. S ha Windischgrätz Bécs bevételekor Pulszkyt megcsiphette volna , ma már ő rég nem is tartoznék az élők sorába. De a magyar kormány már jóval előbb Londonba küldte, ahonnan többé nem is térhetett haza. Világos után javait is elkobozták s a ki addig gazdag ember volt, most a saját keresetére szorult. Tolla után élt, tudományos értekezéseket, regényt, tanulmányokat, hírlapi cikkeket írva. Neje is, e rendkívül mivelt és szellemdús asszony, irodalmilag működött, s magyar regéinek gyűjteményével s egy magyar hölgy emlékirataival csakhamar ismeretessé tette magát, így aztán külföldön is addigi szokásaiknak megfelelőleg élhettek. Közben Pulszky Amerikába kísérte Kossuthot, majd Londonban vendégszerető házat vitt, később pedig Turinban lett háza a politikai és művészeti nevezetességek gyűlhelyévé. Nógrádi vagyonáért, mely neje nevére volt írva, pert folytatott az osztrák kormánynyal s neje azt 1865-ben vissza is kapta. Sőt neje és gyermekei a hazatérhetési engedélyt is megkapták. De alig hogy Pulszkyné és nagyobbik virító szép leánya Pestre érkeztek, azonnal kolera áldozatául estek. Akkor övéinek eltemetése végett, Pulszki is megkapta az engedélyt, hogy Pestre jöhessen, de úgy, hogy azonnal távozzék ismét. Az a temetés akkor rendkívüli részvétet keltett. A rég száműzött s keményen sújtott férfi közrészvét és figyelem tárgya volt. A haza kapui azonban csak a másik évben nyíltak meg előtte. A kiegyezés létrejöttével Pulszky ismét élénk részt vett a politikában, a Deák-párthoz csatlakozva. Magyarországnak európai lábra állításán működött. Lapot segített alapítani: az »1848«-at, melynek legidősb fia lett főmunkatársa, s Csengeryvel együtt Deák legszorosb környezetéhez tartozott, azzal vádoltatva, hogy titkos kormányt képeznek a »felelős« mellett, törvényeket csinálva és a kormányzáson uralkodva. Pulszky mindenesetre a képviselőház egyik legbefolyásosb és legfélelmesb szónoka volt, ítélete élével, mindig kész elmésséggel, nagy műveltséggel, gazdag tapasztalással és a külföldi ügyek ismeretével bírván, túlsúlyban volt a sok doctrinák fölött s ez előnyét érvényesitgette is kíméletlenül. Tevékenysége sok ellenségetszerzett neki a házban, főleg az ellenzék körében. Ő jó magyar, de olyan magyar, ki a németet, franciát, angolt és olaszt is úgy beszéli, mint anyanyelvét, s Magyarországot az európai műveltségi élet közösségébe kívánja emelni. Ő az ellenzék által nagyrabecsült nem egy ódon intézményben a jó közigazgatás és a műveltségi fejlődés akadályát látta. Kivált erősen szállt szembe ama túlzókkal, kik a Magyarország és a német kultúra közé khinai falat szerettek volna emelni. Ezek ellen gyakran élesen lépett föl. De habár politikai ellenfele sok volt is, szellemi jelentőségét elismerte mindenki. Az öreg Kubinyi Ágoston halálával a múzeum igazgatását vette át. S ez ama kevés intézetek egyike, melyeknek haladása ellen egy párt sem tehetett kifogást. Újabban Pulszky a hazai múzeumok és gyűjtemények főigazgatója lett. S e tisztjének szenteli most egész tevékenységét. Noha a Deák-párt kevés régi tagja üdvözli a balközéppel való egyesülést oly határozottan mint ő, a számára több helyről felajánlott képviselőjelöltséget mégsem fogadta el, hogy időt nyerjen főigazgatói tisztjének teljesítésére, emlékiratai elkészítésére, kisebb tanulmányok írására a »Budapesti Szemlé«-be, miközben közelből és távolból annyi ember látogatását fogadja. Az ő szombati estélyei, (melyek a múlt télen kimaradtak,) Budapesten társaséleti jelentősséget képeztek. Magyarország fővárosában elég gazdag és nagyvagyonú mágnás, tekintélyes kereskedő, telt Wertheim-pénztár van, szóval megvan az eszköz *) Nem sokára megjelenik Lipcsében, Oswald Mutze-nél. 1118