Fővárosi Lapok 1876. március (49-74. szám)

1876-03-12 / 59. szám

lehet. De­ Briere marquisnak a cselszövényre már ala­posabb oka van. Ő nőül szeretné venni a gazdag és szép grófnőt s igy érdekében áll, a fiatal herceget el­­szakitni a családtól. A titkár tanácsára tervet főznek ki ketten, hogy a színpadon botrányt idézzenek elő. Egy hiú, ingerlékeny színészt odáig visznek, hogy az megsérti Jeanne-t, mire Armand közbe lép, a színészt kitaszítja a szinfalak mögül s a zajra megjelent öreg herceg a szinpad személyzete előtt tagadja ki fiát, ki ilyen botrányt csinált. Armand nőül veszi aztán a szí­nésznőt, s bár szegény, de boldog­ munkakört is talált már, vívási leckéket ad. Atyja pedig nagy beteg: si­ratja elvesztett fiát, de megveti benne a család meg­­gyalázóját. Ápolására egy apácát hivat s a jószivű komornyik segélyével Jeanne megy őt szeretettelje­sen ápolni apáca­ruhában. Az öreg gyógyul s igen megszereti a nőt, kiről nem sejti, hogy olyan zárda hölgye, melyben — mint a titkár gúnyosan jegyzi meg »félre« — »Armand a főnök.« Míg Jeanne a szent ruhában meghódítja az öreg herceg rokonszen­­vét, azalatt Champsigni grófnő fölkeresi Armand-t hogy megingassa szerelmével. A sóvárgás, a szenve­dély hangján szól hozzá, s mikor nem boldogul, meg­törve, lemondva, halálvágygyal indúl kifelé, de hirte­len visszarohan s letérdelve mondja: »Armand, én leszek szeretőd!« Armand elfordúl tőle s ott hagyja. A megalázott, megvetett grófnő pedig boszúra gyulád s tőrét kivonva kiáltja: »Jeanne, meghalsz!« Megy a hercegi palotába, hol a titkár (érthetlen kajánságból,) az öreg herceg alig pislogó életét egy megmérgezett pohár vízzel akarja kioltani. De Jeanne látta a méreg­keverést, a poharat eldobja s a komornyik elfogja a titkárt, ki a hercegnek a düh hangján mondja el, hogy őt megcsalta mindenki, meg még ez az apácaruhás asszony is, ki nem más, mint az Armand neje. A her­ceg elkeseredten néz a nőre s önszivét maró gúnynyal tapsolja a komédiásnét, ki oly jól játszotta szerepét. Aztán ott hagyja. Akkor lép a terembe Champsigni grófnő a tőrrel, hogy boszút álljon Jeanne-on. Az fut előle haza. A grófnő odáig üldözi, de az öreg herceg lép be s megvédi a színésznőt. A grófnő ekkor saját szivébe döfi a tőrt. Ott van Armand is s eldőleg néz atyjára. Az már meg van tántorodva, de megbocsátni nem tud. Ekkor a komornyik a mennyezetes ágyból elővesz egy csecsemőt, kinek létezéséről egy szó sem volt még, s a hercegi nagyapa mindjárt elérzéke­­nyülve bocsát meg fiának és menyének. Ekkor a sze­relem harca a szív igaz és tiszta szerelmének győzel­mével végződik. A tárgy rokonszenves, érdekes, de nem új. Elő­kelő ifjú és szegény lány (sokszor színésznő) szerelmét s e miatt az apa és fiú közti meghasonlást sokszor festették már regényben, drámában. Ha alkatrészeire bontjuk e színpadi újdonságot, azok nagy részét meg­találjuk régi híres drámákban is, egy részt a »Le­­couvreur Adrienne «-ben, másrészt az »Ármány és szerelem«-ben, sat. És mégis a szerzőtűi és az erede­tiséget nem lehet elvitatni. E régi tárgy érdekes vál­tozatába­n a dialog elevenségét, találó gondolatait tudta önteni s hatásos helyzetek és jelenetekben is kitüntette képességét. Van benne valami fics ér, mely elnézővé tehet bennünket, mint tette a közönséget, a jellemrajzolás hiányaival s egy pár alak indokolat­lanságával szemben is. Sőt egy pár jelenésben, pél­­dául midőnt a grófnő szeretőnek ajánlja föl magát, hall­juk a szenvedély erősebb, igazibb hangját is, míg máshol lyrai hangulatok szövődnek érdekesen a mű folyamába. S noha az egész tárgynak sokkal alkal­masabb formája lett volna a regény, mint a dráma, (mely nem tűr fölösleges epizódokat és embereket,) még sem sajnálhatjuk, hogy »A szerelem harcát« szerzője színművé dolgozta fel, mert több hatásos je­lenésben s gyorsan folyó párbeszédben mutatta meg, hogy a drámára is van tehetsége. Igaz, hogy ez még nem az anyag alakításában, a cselekvény benső ere­jében, jellemrajzben és indokolásban nyilatkozik nála, hanem egyes helyzetek megelevenítésében. Például a titkár nélkül, (mely úgyis érthetlen alak, s nagy in­trikája végre oda lyukad ki, hogy igen ügyetlen mér­gezési kísérletet tesz,) megeshetnék a dráma, sőt a színpadi botrányt is fölöslegnek véve, mert hisz a herceg e nélkül szintén kitagadhatja fiát, ha az egy »komédiásnőt« vesz nőül, a cselszövő marquisra sincs szükség; de magában véve a színpadi jelenések élénk érdekkel birnak s a mű egyik legsikerültebb mozza­natát épen az képezi, midőn az álbüszke marquis — a botrányon konspirálva — barátságot köt a titkár­ral, a kit lenézett. E jelenet oly röviden és mégis tar­talmasan van írva, hogy ez magában is a drámaírói hivatás egyik oldalát kedvezőleg tünteti föl. Továbbá a grófnő és színésznő közti első párbeszéd, az a néma jelenés, midőn a büszke herceg kiutasítja fiát s még inkább a dráma legsikerültebb mozzanata, midőn a grófnő egy szenvedélyes ajánlattal megalázza magát és boszúr a gyulád: mind olyan részek, melyekért a fiatal író méltán megérdemelte a közönség tapsait és élj­enéit. ízléstelenséget, csak kettőt vettünk észre ez este. Egyiket nem a szerző, hanem a szerzővel követte el egyik színésznőnk, midőn nagyon is kirívólag rán­gatta ki magával a közönség elé. Hívták a szerzőt már az első és második felvonás után is, de először Szigeti József­­rendező lépett ki, jelenteni, hogy »nincs jelen,« mire a karzat egy kételkedője lekiál­totta: »itt van !« Máskor meg Felekiné asszony (hi­vatáskörén kívül eső néma fejrázással s nagyon is jókedvűleg) mutogatta, hogy a szerzővel nem szolgál­hat. Hanem a negyedik felvonás nagy jelenete után, midőn a mű külső sikere már teljesen biztos volt, a fiatal gróf a sok tapsra megjelent három ízben s ké­sőbb is vagy kétszer. Úgy láttuk, hogy az arisztokra­ták páholyaiban nem ütköztél­ meg rajta, mivel on­nan is ugyancsak tapsolták. Átalában a meleg rokon­­szenv és elismerés hangulata uralkodott az egész közönségen, mely nagy számmal gyűlt össze s igen díszes volt. Említettünk fölőbb két ízléstelenséget. A máso­dik a végjelenet »baba-históriája.« Ezt az ismétlésnél el kellene hagyni, mert nincs rá szükség, s igy elő­rántva (qua deus ex machina,) a nézőtér nevetését vegyítette a színpadi jelenés érzékenységébe. Szóval, a színpad és nézőtér közt egy kis meghasonlás támadt ép a végső jelenésben, hol pedig legnagyobb szükség van a harmóniára. Az sem ártana, ha Róbert titkárt más alapra állítaná a szerző, így, mint egy forradalmi típus a forradalom előtti időbúl, visszatetsző s vajmi nyomorék figura. Gyűlölködését nem elvont érzületre, hanem valami egyéni (konkrétebb, drámaibb) indokra lehetne fektetni. Csak az első felvonásbeli monológ­ban ne a szegény nép bús sorsa miatt deklamáljon, hanem dühöngjön a vén herceg ellen, a­kit meg akar beszélni, mert az évek előtt úri könnyűvérű­­séggel ejtett valami feledhetetlen szégyent család­ján : mindjárt érthetőbb, természetesebb, drámaibb lesz gyűlölete és méregkeverése. Mint eszme képvis­­ viselője, nagyon fonákul, ellenszenvesen intrigál. Azon, a­min könnyen lehet segíteni, segítni kell, s a »Sze­relem harcá«-nak jó sikere megérdemel még egy pár utólagos tollvonást. Az előadás átalában véve gondos volt. Leg­először kell kiemelnünk Jászay Marikéné asszonyt, ki a grófnő szerepét, kivált a nagyobb mozzanatok­ban, kitűnő hévvel, szenvedélylyel játszotta. Lelki ál­lapotát a megaláztatásban olyan kifejező suttogó, fojtott és fojtó hangokban tükrözte vissza, hogy min­den kéz tapsra mozdult. Felekiné asszonynak (Jeanne) alkalma volt két kiváló előnyét: a bensőség hangját és eleven arcjátékát több ízben teljes érvényre emelni. Újházi (az öreg herceg) ama néma jelenésben kapott legnagyobb tapsot, midőn fiát fagyos erélylyel, mere­ven utasítja ki. Eltalálta a fanyar gúny hangját is, midőn a leálcázott apáca komédiázását fájdalmas szívvel tapsolja. A csöndesebb menetű dialogokban (a mű első felében) néhol pongyolán beszélt. Feleki­nek a titkár intrikus szerepe jutott, a­mit aligha szá­mított maga is hálásabb feladatai közé. Nagy Imre játszotta a rendíthetlenül szerető szív hősét, melynek szerepében kevés a drámai anyag; ott, a­hol apja kérésének nem enged, inkább a szív benső, fájdalmas kényszerét kellett volna kitüntetnie, mint a hajthat­­lanság merev voltát. Bercsényi ábrázolta a cselszövő de célját nem ért marquist, Szigeti Imre a fölingerelt színészt, Komáromi pedig a jószívű komornyikot, a kitagadt Armand védőjét az apával szemben. Mind igyekeztek közremunkálni az előadás sikerében. A vén hercegnek és komornyikjának azonban ajánlanák, hogy az Armand név franciás kiejtését igyekezzenek jobban elsajátítani, mert a­hányszor most kiejtették (pedig folyvást kellett tenniök,) mindannyiszor fül­­idegrángást okoztak a francia beszédmód ismerőinél. Azt hiszszük, pénteken este mindenki azzal a reménynyel ment haza a színházból, hogy »A szere­lem harca«, d­e nem erős dráma, de érdekes darab — írójától a színpad is sok szépet és jót várhat. 277 Vidék. ** Az erdélyi múzeum-egylet e hó 6-án tartó rendes évi gyűlését, melyen gr. Mikó Imre helyett, kit betegsége gátolt a megjelenésben, Nagy Péter al­­elnök elnökölt. Megnyitó beszédében megjegyzé, hogy az egyesület bár zajtalanul, de buzgón működik s igyek­szik művelési célja felé. A felolvasott jelentésekből kitűnik, hogy a gyűjtések ismét jelentékenyen sza­porodtak, a pénzügyek rendben vannak s az alaptőke gyarapodott sat. A gyűlés két nevezetes, a Spindler és Reinhold-féle ásványgyűjtemény megvásárlását engedélyezte és ezer forintot utalványozott a mú­zeumi könyvtár kötetlen könyveinek bekötésére. A ki­lépett tagok helyére : Hintz Györgyöt, Sámy Lászlót, Várady Mórt és Bartha Jánost választotta meg a gyűlés a választmányba. ** Kaposvárról tudósítják lapunkat, hogy az állandó műkedvelő-társulat, mely csak egy idény alatt 1000 ftnál többet adott a szűkölködőknek, naponkint nagyobb tért hódít. Előadásain rendesen nagy közön­ség jelen meg. Kiváló munkás és szereplő tagjai: Miklós István, Psikk Gyula ügyvédek, Gruber János szolgabíró, Andorka Elek sat. A társulat élén Roboz István lapszerkesztő áll. Közelebb két előadás lesz rövid idő lefolyása alatt. Ápril hó végén előadják a »Peleskei nótárius«-t is. Hangversenyt is rendeznek az árvízkárosultak javára, s bizonyára nagy pártolás­ban fog részesülni. A megye legjobb műkedvelői, többi közt Kacskovics Stefanie k. a., Maár Gyula, Bárány Elek sat. fognak közreműködni. A hangver­senyt a műkedvelő társulat elnöke, Roboz István nyitja meg: »Isten keze a földön« című felolvasá­sával. ** Anyagyilkos. Nagy-Kőrösről írják, hogy ott e he­t­­dikén a város közös kútjában, a lakosság nagy rémülésére, egy holttestet találtak. Midőn az ösz­­szecsődült nép a halottat vizsgálta, nyakán és oldalán sebhelyeket talált, mely világosan elárulta, hogy itt nem öngyilkosság forog fenn. Andrássy Jenő aljárás­­biró azonnal vizsgálatot rendelt a halott házánál, mely az első földmives házak egyike, s úgy találta, hogy a tehetős földmives asszonyt erőszakos módon gyilkolták meg. A vizsgálatból kiderült, hogy a meg­gyilkoltnak fia követte el a gonosztettet, hogy így ha­marább hozzájusson várva várt örökségéhez. A gyil­kost cinkostársaival elfogták. ** Debreceni hírek. Az árvízkárosul­tak javára rendezett hangverseny jövedelmét: 388 frt 64 krt, gróf Bethlen Mikó Róza, gr. Kornis Zsig­­mondné és Graeffl Györffy Róza bárónő négyszáz fo­rintra egészítve ki, küldték föl a belügyminiszternek.­­ Temesváry Goevan »Jézus Krisztus«-ának elő­adásáról lemondott, mivel azt vette észre, hogy e szán­­déka sok helyen visszatetszést szült. — S­z­a­l­a­y A­n­n­a k. a. köztetszés mellett kezdte meg vendégsze­replését a »Troubadour« Leonóra szerepében. — A svéd hölgyek pénteken rendezték első hangver­senyüket, melyről mindenki a legnagyobb elégültség­­gel távozott. ** A kolozsvári színháznál nagy élénkség ural­kodik. Az igazgatóság közelebb hozza színre Shaks­­peare »Cymbeline«-jét, E. Kovács Gyula scenirozása szerint. Előadják továbbá »Julius Caesar«-t, mely ott pár évtized óta nem adatott. Racine »Phaedrá«-ját Németi Irma k. a. választá jutalomjátékául, Jókai »Milton«-ját E. Kovács Gyula választá jutalomjáté­kául s ápril vége felé szándékozik előadni, ha ugyan addig a nemzeti színháznál elő­adják, mert a nemzeti színház előadását meg nem előzheti. A nevezett tra­gédiák mind pompásan lesznek kiállítva. Érdeméül szolgál a kolozsvári közönségnek, hogy élvezettel nézi végig a nagy britt költő remek alkotásait. »Othello« , »Hamlet« , »Machbeth« , »Coriolan« , »Lear«, »Ill­ik Rikhárd«, »Antonius és Cleopatra« egymásután következtek. ** Hódmezővásárhelyről írják: az itteni da­lárda f. hó 4-én dalár estélyt tartott, melyen díszes és oly nagyszámú közönség jelent meg, milyenre csak is az évek előtt tartott hasonló estélyek alkal­mából emlékezünk. A dalegylet — mely átalában figyelmet keltő fiatal erőkből áll — buzgó karnagya Tóth Sándor úr vezetése mellett válogatott és valódi műbecscsel bíró nyolc darabot adott elő, köztök Engesser »Szerettelek« és Becker »Kis templom« című műveit a legkielégítőbb szabatossággal. A mű­sorozat befejeztével az ifjúság táncra perdült, s jó kedvvel táncolt viradtig. Ez estély házias, fesztelen jellegét nagyban emelte az a körülmény, hogy höl­gyeink kivétel nélkül egyszerű cali­otban jelentek meg. Az estély a dalegylet pénztára javára mintegy 50 ftot jövedelmezett. Hiszszük, hogy a böjti idény alatt több ily kedélyes estét is szereznek közönsé­günknek daláraink. —Ehó 11-én nem kevésbbé érde­kes est ígérkezik, mert helybeli kaszinóegyletünk ekkor tartja meg, ez évben már ötödik társas estélyét, melyben a dalárda, Singer Sándor, Balassa Sán­­dorné urhölgy Beszedics Irén k. a. és Dosics Alexandra k. a., vesznek részt. ** Vidéki hirek. Beksics Gusztáv »Nem látott férfit« versekben irt nagyobb vigjátékát csütör­tökön este Kolozsvártt jó sikerrel adták elő; minden felvonás után sok taps és kihívás volt. — Temesvár­ról írják, hogy Ferkovics katonai számtiszt nem szá­­madásokban zavarodott meg s már tizenhat hónap óta beteg. — Kolozsvártt e héten a svéd hölgyek két előadást tartanak. — Jászberényben csütörtökön gyermek-szinielőadás lesz a kis-kunsági vizkárosultak javára, Kolb »Grófhölgy«-ét és Campe »Szeleburdi«­­ját adják elő gyermekek Risznerné fordításában. — A szegedi takarékpénztár kijelentette, hogy Szivesy igazgató öngyilkossága semmi kapcsolatban nem áll intézeti veszteségekkel, s az özvegynek jelentékeny évdíjat is szavazott meg férje érdemeiért. — A mo­hácsi nőegylet Goócs Gyuláné úrnő elnöklete alatt igen buzgóan működik, sok jót tesz és kap is ajándé­kokat ; közelebb dr. Serli Sándor orvos 50 ftot, a her­ceg­laki fiatalság 25 frtot adott át az egylet céljaira. Bécsi hírek *** Rodich dalmáciai hadparancsnok­ azt jelen­tette Bécsbe, hogy a délszláv menekülteket nem le­het hazatérésre bírni. Félnek a törökök erőszakossá­gaitól. Zágrábból is hasonló hír érkezett. Valószínű, hogy nem egy meg is szokta már az ingyenélést. De birodalmunk nem bírja sokáig tartásukat. Már is

Next