Fővárosi Lapok 1876. augusztus (174-199. szám)
1876-08-01 / 174. szám
A pesti ágostai egyház 1837-ben választotta meg magyar hitszónokának, tehát egy hiján negyven esztendeig szolgálta e nagytiszű állomásban az egyházat s egyszersmind a nemzetiséget, melynek számára sok hívet hódított meg rokonszenves, tiszteletgerjesztő lénye és kitűnő ékesszólása által. Fokrólfokra emelkedett becsülésben és rangban: volt egyházkerületi főjegyző, esperes és szuperintendens 1860-tól 1872-ig. Egyik szerkesztője volt a »Protestáns egyházi és iskolai lap«-nak is. Tollal, szóval hive minden szép és erkölcsi eszmének, tántoríthatatlan védője a hatalom által fenyegetett egyházi alkotmánynak, buzgó bajnoka a magyarság minden jó ügyének. Az ötvenes években, midőn a szónoklat számára nem volt más tér, mint a templom szószékén és a koporsók mellett, az ő hangja gyakran igen messze hallatszott. Nem tette ugyan az egyházi szónoklatot soha politikai izgatások hüvelyévé, de a vallás és erkölcs igéi mellett mindig tudta erősíteni a haza újjászületésében vetett hitet s táplálni, buzdítni a nemzeti érzületet. Emlékezünk rá, hogy a nemzeti színház előtt az első Lendvay Márton koporsójánál mily élénk hatást tett szózata: » A mely nemzet megbecsüli dicsőit, annak kebléből egymás után támadnak a dicsők.« Nemzeti ünnepeken gyakran hallatszott igy az ő serkentő szózata, s midőn ismét jobb idő viradt a magyarra, szülőföldje azzal tisztelte meg, hogy őt küldte az 1865-diki országgyűlésre képviselőnek. Az akadémia pedig 1870-ben tiszteleti tagnak választa meg. Irodalmunk iránti szeretete, buzgalma soha sem lankadt. Vissza-visszatért »első szerelmé«-hez, a görög anthológiához, Horáciushoz, s gyakran lepte meg a Kisfaludy-Társaságot egy-egy rögtönzött felolvasásával, kedélyes jegyzetek kíséretében. Az irodalom fiatalabb nemzedékeit is folyvást szerette. »Ifjodom tőlök, — mondá, — ha velők érintkezhetem.« De erre, papi foglalkozásai mellett, csak ritkán, legfölebb az akadémia és Kisfaludy Társaság évi lakomáin nyílt alkalma. Ilyenkor tőle hallottuk a legkedélyesebb toasztokat. Sokat fáradt jótékony ügyekben is, s a »Tabitha« egylet egyik legbuzgóbb előmozdítója s a protestáns árvaház megnagyobbításának a legutóbbi időben főeszközlője volt. Nehéz volna elszámolni a sok jót, amit tett. Azok között, kik halála által támaszt, jó barátot vesztettek, van a mi szerény lapunk is. Költői munkáit nem adta soha más lapba (kivéve néhány epigrammáját, melyeket a Wohl nővéreknek engedett át, mint a »Fővárosi Lapok«-ba. Csak néhány hete mondá e lap szerkesztőjének: »Látogass meg, van megint valamim az asztalfiókban.« Fájdalom! ez a valami ott is maradt. Midőn nem rég elmentünk értte, azt kell hallanunk: halálos beteg, s nem lehet beszélni vele. Olyan betegség ragadta meg, egyszerre, váratlanul, melynek nincs gyógyulása, csak kínjai vannak. Sokat szenvedi, rövid idő alatt összeesve, megváltozva, ő, akit még csak az imént oly vidáman hallottunk beszélni s oly erőteljesen láttunk mozogni. A halál nem volt oly kíméletes hozzá, mint az élet. Gyötörte hetekig, mignem elvitte. Fájó szívvel gondolunk halálára és büszkeséggel életére. E nemes élet tartalmát, e megtört szív jóságát csak egy tudná köztünk méltón elmondani: veje, fia, barátja, Győry Vilmos, ha őt a fájdalom és levertség beszélni engedné ! Fővárosi hírek. * Gyászlobogó lebeg a Deák-téren, az evangélikusok templomának homlokzatán. Onnan, az evangélikusok épületéből fogjuk temetni ma délután öt órakor a jó öreg lelkipásztort, ki négy évtizeden át hirdette ott az igét mély áhitattal és ritka ékesszólással. Székács József elhunytáról két gyászjelentés jelent meg: egyiket az egyházközség adta ki, a nagy fájdalmat megillető egyszerűséggel jelentve »szeretett lelkipásztorá«-nak elhunytét és temetése óráját; a másikat a mély gyászba borult család tagjai küldték szét. Az elhúnyt férfiú igen népes családot hagyott hátra, mely most égető fájdalom könyeit hullatja a halott mellett. Özvegye : Vörös Julia; a legidősb fiú, az elhalt Székács Gyula özvegye: Jackson Edit angol hölgy s ezek két gyermeke ; második fia: Székács István s ennek neje: Tuczentaller Irma s három lányuk; harmadik fia: Székács Ferenc s ennek neje : Lenk Ilona s három gyermekük; negyedik fia: Székács Béla, ki orvosnövendék; s két leánya: Etelka, Győry Vilmosné, s öt gyermekök, és Irma: dr. Kiss Jánosné s ennek kis leánya — ime ennyi név van följegyezve a családi gyászlapra, mely oly igazi gyászt jelent. Harminchét évi boldog házasság után siratja őt, a feledhetetlent, özvegye. A kitüntetések közül, melyekben az elhunyt részesült,meg kell említenünk azt is, hogy királyunk őt a Lipót-rend lovagkeresztjével díszítette föl. A betegségről, mely elragadta, úgy halljuk, hogy nyakán támadt kóros daganat volt, mely pusztítólag fejlődött. Mai temetése bizonyára nagyszerű lesz, hisz ezrekre megy a száma csak azoknak is, kiket a fővárosban keresztelt, esketett vagy a kiknek egy-egy családi gyász alkalmával imában, halotti beszédben nyújtott vigaszt. 817 * A rákospalotai népünnep vasárnap jól sikerült s jövedelméből az újpesti kath. templom számára juthat vagy ezer forint. A fővárosból mintegy kétezeren lehettek kinn, hallgatva a Rácz Pali zenéjét, sürögve avagy százharminc nyereménytárgygyal rendezett tombola körül, s vígan táncolva előbb a teremben, aztán a szabadban. * Hadgyakorlati táborok lesznek e hó végéig Kassa és Gyula mellett, közös katonasággal és honvédséggel. József főherceg és Szende miniszter mind a két táborban ott lesznek, sőt — amint mondják — a király is megjelen mind a két helyen s Gyulára menve a b. Wenckheim Béla e célra már előkészített kastélyába fog szállni. * Hymen. A császárfürdő egyik idei kedves vendégét, Takácsy Ilona kisasszonyt (Tatáról) eljegyezte Morvay Ákos temesvári postatiszt. — Báró Bánffy Ernő, a dobokai főispán fia, holnap tartja esküvőjét gr. Esterházy Cecillel, gr. Esterházy János kedves és szellemes leányával. * Nemzeti jutalom. Az »Ellenőr« azt indítványozza, hogy a kormány azt a négyezer forintot, melyet eddig a nemzet jutalmul adott Toldy Ferencnek, vegye föl ismét a költségvetésbe, s tisztelje meg azzal Arany Jánost, ki lemondott az akadémiai titkárságról, s kit még egéssége teljében kellene visszaadni a költészetnek, hogy befejezze megkezdett nagy alkotásait. Meg kell jegyeznünk ez alkalommal, hogy a Toldy jutalmának felét ez idénre az elhunyt nagy író özvegyének adta a király kegye. * Steindl Imre építészt s műegyetemi tanárt a közoktatási miniszter kinevezte a kassai dóm megújítására alakított bizottságba. E bizottság jövő hétfőn vizsgálja meg a híres góth templomot, melyet a most üresen álló püspökség jövedelméből állítanak helyre. * A nemzeti dalkör és budai dalárda szombaton Clemensnél dalestélyt tart. A műsorozat ez : »Harci dal« Liszt Ferenctől, »Vékony haja van a piros almának« népdal id. Huber Károlytól »Isten veled« Zimaytól, »Reggel« és »Erdei dal« Volkman Róberttől, »Őseink emléke« katonai zenekar-kísérettel, a szegedi halárünnepélyre szerző id. Huber Károly, »Kerekes András« népdal, szintén id. Huber Károlytól, »Dalünnepen« Erkel Sándortól. * A népszínházban Szathmáryné és Baloghné asszonyok vasárnap fejezték be vendégszereplésüket a »Tolonc«-ban. Mind a két vendéget sokat tapsolták s minden felvonás után többször hívták ki. Tihanyi ezúttal jobban beletalálta magát Mravcsák szerepébe, mint első ízben. Tegnap »Angot asszony leánya« került először színre Vidmár Erzsi kisasszonynyal a címszerepben. * Jó madár került lépre vasárnap délben: a Lindenbaum Lewy cég fiatal könyvvezetője, az Albonyból való, 22 éves Schreiber Móric, ki egy hó előtt nősült meg. Vagy húszezer forintig hamis váltókat csinált a cég nevére, megkárosítva nem egy pénzintézetet. * Két tüzeset volt szombat éjjel. A tábori kórházon alul, a Flóra-gyár közelében a Hirsch, Gregersen és Grün faraktárai égtek roppant lángözönben s még vasárnap délben is oltották. . .A svábhegyen, hol kilenc éve nem volt tűz (akkor az »Óra« égett le,) tiz órakor este gyuladt ki a Danzinger-féle emeletes nyaraló. Viz ott nincs, a nyaralóhoz férni nem lehetett s igy hajnalig tartott a tűz. A nyaralóban még nem laktak s másnap akartak bele költözni. A nagy szél miatt a távolabbi nyaralók lakói is nagy izgalomban voltak. * Veszélyben forgó falképek. A redoute lépcsőházának üvegfödelénél az eső és olvadó hó nedvessége ép ama falakba szivárog legjobban, hol a Than Mór és Lotz nagy falképei vannak. Preuszner bizottsági tag, ki ez épületre ügyel, sürgeti is már régen, hogy segítsenek a dolgon, különben kár esik »Tündér Iloná«-ban s az igazi kár lenne. Majd tán bevárják, amikor tán késő lesz. * A jó egésségügy baja. Egy gyógyszerész a kormányhoz folyamodott, hogy engedje részletekben fizetni be adóhátralékát. Indokul felhozta, hogy szomorú időt él, az emberek igen egésségesek, kevés gyógyszerre van szükségük, úgyhogy már el is kellett bocsátnia két segédjét. * Harci düh. A császár-fürdő mellett egy kis pálinka-kocsmában szombaton egy jól öltözött, úgy vagy harminc éves fiatal férfi iszogatott. Úgy egy meszely pálinkát megihatott már, midőn harci düh lepte meg. Felugrott, törököket látott maga körül s e kiáltással: »El, segítsük a szerbeket!« az utcára kirohant. Folyvást Szerbiát kiabálta s a Dunához érve, beugrott a vízbe — ha igaz. Lehet, hogy csak a fele igaz. Például elképzelhető így is, midőn közelgett a pálinka fizetésének végzetes pillanata, emberünket hirtelen megkapta a harci düh, hogy mint futó bolond menekülhessen el a fizetés elől, így aztán húzott valami hasznot Szerbiából. * Kiadtak rajta! Majoros István, a nőemancipáció egykori kelletlen apostola, Zentán szóba került, hogy t. i. nem kellene-e megint föléptetni gr. Lónyay Menyhérttel szemben, mint a »független« párt jelöltjét. Erre azonban az »Egyetértés«, a párt közlönye, azt írja: »Elvbarátainknak saját képviseltetésök és pártunk érdekében Majoros István urat, ki önmagát tette lehetetlenné, el kell ejteniök, s ha alkalmasabb egyén kijelölésében nem tudnak megegyezni, szerencsésebb dolognak tartjuk, ha tartózkodnak a választástól, hogysem a házat és pártunkat a Majoros-féle korlátolt emberek ízetlenségeinek tegyék ki.« Zentáról máskülönben az a sürgöny érkezett, hogy a szabadelvűek többsége nem gróf Lónyayt léptette föl, hanem Bálint Ferenc budapesti ügyvédet. * Az orsz. ngiparegylet felkéri mindama hölgyeket, kik a szegedi kiállításra bárminemű női kézimunkát akarnak küldeni, hogy azokat legkésőbb aug. 6-dikán (vasárnap) délig szíveskedjenek a nőipartanoda helyiségébe (nagykereszt utca 2. sz.) elküldeni, miután azontúl semmi sem vézethetik át. * Hibás sportjelentések. A »célgyaloglási paródiáról« a vasárnapi lapok azt írták, hogy a gőzfürdői szolga megnyerte a fogadást s Kőbányáról a császárfürdőig tizenkét éji óra alatt behozott egy eleven sertést kellő időre s »teljesen jó kondícióban« (mint az idegen szón nagyon kapó sportnyelv szokta mondani.) Pedig dehogy hozta be. A fogadás Bernhardt kőbányai sertéskereskedő és Romega Tóni fiatal fürdőszolga közt történt. Künn is voltak az indulási helynél, a fiatal izmos legény fel is vette vállára s el is vitte a mázsáiéig (vagy kétszáz lépésre) az eleven sertést, de ott mind a két fél belátta az akadályokat, hogy t. i. élve egy folyvást fészkelődő másfélmázsás állatot nem lehet egy vállon vinni, elég nagy puttón meg nincs hozzá, de még a sorompónál nem is lehet sertést bevinni, csak a fogyasztási adó lefizetése mellett, amit elintézni már nagy időbe került volna, így a »célgyaloglási paródia« igen egyszerű véget ért, amennyiben nem ment végbe. * Rövid hírek. Király Ő Felsége a magyarországi árvíz alkalmával magukat kitüntetett katonák közül sokat díszített föl érdemjellel, köztük gr. Szapáry László altábornagyot másodosztályú vaskorona-renddel. A budapesti angol kisasszonyok lánytanintézetében megürült Mária Terézia-féle alapítványi helyek közül a nemesit gr. Lázár Róza, özv. gr. Lázár Kálmánna leánya, a polgárit pedig Fabianek Geralda, Lakner János fővárosi végrehajtó mostohagyermeke nyerték el. — A fővámhivatalnál egy elsőosztályú főtiszti állomásra, melylyel 1100 ft évi fizetés s 200 ft lakpénz jár, pályázatot nyitottak e hó 20-dikáig. — A József-műegyetemben minden hallgató öt forint beiratási dijat fizet, mit a könyvtárra fordítanak, a tandíj pedig tizenöt forint. — Széll Kálmán pénzügyér vasárnap Rátótra, családjához utazott, pár napra. Rátótról külföldi fürdőbe megy s egy hónapig élvezi a szabadságidőt. — Az iparosok »kör«-ében csütörtökön d. u. hat órakor ismét értekezlet lesz az alakuló »fogyasztási szövetkezet« érdekében. — Bárd Kaas Ivor, a »Pesti Napló« kitűnő tollú főmunkatársa, péntek óta lázas betegségben fekszik. — Trefort miniszter, hír szerint, a polgári házasság behozatala s a vallásszabadság rendezése ügyében törvényjavaslatot ad be az őszszel. — A magyarországi kegyes tanitó-rend főnökének ismét dr. Somhegyi Ferencet választották meg. — A magyar gyorsiró-egylet szeptember végéig Markovits Iván elnökhöz (Damjanics utca 22. sz. a.) küldendő szabatos távirásokra nyitott pályázatot, a jutalmak: egy arany, gyorsirási munkák, tankönyvek, sat. — Az ó-budai izraelita templomból a múlt hét végén éjjel 600 forintnyi ezüstneműt loptak el. — Ráth M. kiadásában megjelentek: az »1876-ik évi országgyűlési törvénycikkek 13-dik füzete (a 17-dik törvénycikktől a 37-dikig,) zsebkiadásban, ára 80 kr, nagyobb kiadásban szintén 80 kr, s »A népiskolai hatóságról« szóló törvénycikk, ára 20 kr. — A Margit-híd mellett vasárnap este egy munkásnő (csecsemőjével együtt) a Dunába ölte magát. — Mileticset dr. Polyt fogja védni; Funták Sándor visszalépett e tiszt teljesítésétől. — A „Szent Jakab“ betegsegélyző-egylet maga is a németkedés betegségében szenved; legalább a vasárnapi zászlószentelésen a zászlóanyát (Rupprecht Demidoff Kornélia urhölgyet) német beszéddel üdvözölték s Klempa plébános német beszédet tartott a józsefvárosi templomban. — Budapesten junius havában 1110 egyén halt meg s 1163 gyermek született, tehát a születések száma 53 esettel több. * Hibaigazítás, jobban mondva hiánypótlás. »Parádi szép napok« című vasárnapi tárcánkban, a fürdő nővendégei közül, Riglerné-Losteiner Erzsike neve után tévedésből maradt ki e két név: Kiss Ferencné és Bagosiné urhölgyek Szolnokról. Vidék. ** Balaton-Füredről. Most már aztán semmi baj Füreden. Minden szoba, minden zug tömve van — és különös, hogy azért minden újabban érkező vendégnek mégis csak akad helye, ha máshol nem, hát akkor egy-egy fürdőkádas szobában. Naponkint tánc, kirándulások, tombolajáték, sürgés-forgás, pezsgés, élet a nap minden órájában s mindenütt. A magasabb körök fecskéi is szállingózni kezdenek s kilátás van arra, hogy Anna-bál után új saison nyílik, az *