Fővárosi Lapok 1876. augusztus (174-199. szám)

1876-08-01 / 174. szám

A pesti ágostai egyház 1837-ben választotta meg magyar hitszónokának, tehát egy hiján negyven esztendeig szolgálta e nagytiszű állomásban az egy­házat s egyszersmind a nemzetiséget, melynek szá­mára sok hívet hódított meg rokonszenves, tisztelet­gerjesztő lénye és kitűnő ékesszólása által. Fokról­­fokra emelkedett becsülésben és rangban: volt egyházkerületi főjegyző, esperes és szuperintendens 1860-tól 1872-ig. Egyik szerkesztője volt a »Protes­táns egyházi és iskolai lap«-nak is. Tollal, szóval hive minden szép és erkölcsi eszmének, tántoríthatatlan vé­dője a hatalom által fenyegetett egyházi alkotmány­nak, buzgó bajnoka a magyarság minden jó ügyének. Az ötvenes években, midőn a szónoklat számára nem volt más tér, mint a templom szószékén és a ko­porsók mellett, az ő hangja gyakran igen messze hal­latszott. Nem tette ugyan az egyházi szónoklatot soha politikai izgatások hüvelyévé, de a vallás és erkölcs igéi mellett mindig tudta erősíteni a haza újjászüle­tésében vetett hitet s táplálni, buzdítni a nemzeti ér­zületet. Emlékezünk rá, hogy a nemzeti színház előtt az első Lendvay Márton koporsójánál mily élénk ha­tást tett szózata: » A mely nemzet megbecsüli dicsőit, annak kebléből egymás után támadnak a dicsők.« Nemzeti ünnepeken gyakran hallatszott igy az ő ser­kentő szózata, s midőn ismét jobb idő viradt a ma­gyarra, szülőföldje azzal tisztelte meg, hogy őt küldte az 1865-diki országgyűlésre képviselőnek. Az akadé­mia pedig 1870-ben tiszteleti tagnak választa meg. Irodalmunk iránti szeretete, buzgalma soha sem lankadt. Vissza-visszatért »első szerelmé«-hez, a görög anthológiához, Horáciushoz, s gyakran lepte meg a Kisfaludy-Társaságot egy-egy rögtönzött fel­olvasásával, kedélyes jegyzetek kíséretében. Az iro­dalom fiatalabb nemzedékeit is folyvást szerette. »Ifjodom tőlök, — mondá, — ha velők érintkezhe­­tem.« De erre, papi foglalkozásai mellett, csak ritkán, legfölebb az akadémia és Kisfaludy­ Társaság évi la­komáin nyílt alkalma. Ilyenkor tőle hallottuk a leg­kedélyesebb toasztokat. Sokat fáradt jótékony ügyek­ben is, s a »Tabitha« egylet egyik legbuzgóbb elő­mozdítója s a protestáns árvaház megnagyobbításának a legutóbbi időben főeszközlője volt. Nehéz volna elszámolni a sok jót, a­mit tett. Azok között, kik halála által támaszt, jó bará­tot vesztettek, van a mi szerény lapunk is. Költői munkáit nem adta soha más lapba (kivéve néhány epigrammáját, melyeket a Wohl nővéreknek engedett át,­ mint a »Fővárosi Lapok«-ba. Csak néhány hete mondá e lap szerkesztőjének: »Látogass meg, van megint valamim az asztalfiókban.« Fájdalom! ez a valami ott is maradt. Midőn nem rég elmentünk értte, azt kell­ hallanunk: halálos beteg, s nem lehet be­szélni vele. Olyan betegség ragadta meg, egyszerre, váratlanul, melynek nincs gyógyulása, csak kínjai vannak. Sokat szenvedi, rövid idő alatt összeesve, megváltozva, ő, a­kit még csak az imént oly vidáman hallottunk beszélni s oly erőteljesen láttunk mozogni. A halál nem volt oly kíméletes hozzá, mint az élet. Gyötörte hetekig, mignem elvitte. Fájó szívvel gon­dolunk halálára és büszkeséggel életére. E nemes élet tartalmát, e megtört szív jóságát csak egy tudná köztünk méltón elmondani: veje, fia, barátja, Győry Vilmos, ha őt a fájdalom és levertség beszélni engedné ! Fővárosi hírek. * Gyászlobogó lebeg a Deák-téren, az evan­gélikusok templomának homlokzatán. Onnan, az evan­gélikusok épületéből fogjuk temetni ma délután öt órakor a jó öreg lelkipásztort, ki négy évtizeden át hirdette ott az igét mély áhitattal és ritka ékesszó­lással. Székács József elhunytáról két gyász­­jelentés jelent meg: egyiket az egyházközség adta ki, a nagy fájdalmat megillető egyszerűséggel jelentve »szeretett lelkipásztorá«-nak elhunytét és temetése óráját; a másikat a mély gyászba borult család tagjai küldték szét. Az elhúnyt férfiú igen népes családot hagyott hátra, mely most égető fájdalom könyeit hul­latja a halott mellett. Özvegye : Vörös Julia; a leg­­idősb fiú, az elhalt Székács Gyula özvegye: Jackson Edit angol hölgy s ezek két gyermeke ; második fia: Székács István s ennek neje: Tuczentaller Irma s három lányuk; harmadik fia: Székács Ferenc s ennek neje : Lenk Ilona s három gyermekük; negyedik fia: Székács Béla, ki orvosnövendék; s két leánya: Etelka, Győry Vilmosné, s öt gyermekök, és Irma: dr. Kiss Jánosné s ennek kis leánya — ime ennyi név van föl­jegyezve a családi gyászlapra, mely oly igazi gyászt jelent. Harminchét évi boldog házasság után siratja őt, a feledhetetlent, özvegye. A kitüntetések közül, me­lyekben az elhunyt részesült,meg kell említenünk azt is,­­ hogy királyunk őt a Lipót-rend lovagkeresztjével dí­­­szítette föl. A betegségről, mely elragadta, úgy hall­juk, hogy nyakán támadt kóros daganat volt, mely pusztítólag fejlődött. Mai temetése bizonyára nagy­szerű lesz, hisz ezrekre megy a száma csak azoknak is, kiket a fővárosban keresztelt, esketett vagy a kik­nek egy-egy családi gyász alkalmával imában, halotti beszédben nyújtott vigaszt. 817 * A rákospalotai népünnep vasárnap jól sike­rült s jövedelméből az újpesti kath. templom számára juthat vagy ezer forint. A fővárosból mintegy két­ezeren lehettek kinn, hallgatva a Rácz Pali zenéjét, sürögve avagy százharminc nyereménytárgygyal ren­dezett tombola körül, s vígan táncolva előbb a te­remben, aztán a szabadban. * Hadgyakorlati táborok lesznek e hó végéig Kassa és Gyula mellett, közös katonasággal és hon­védséggel. József főherceg és Szende miniszter mind a két táborban ott lesznek, sőt — a­mint mondják — a király is megjelen mind a két helyen s Gyulára menve a b. Wenckheim Béla e célra már előkészített kastélyába fog szállni. * Hymen. A császárfürdő egyik idei kedves vendégét, Takácsy Ilona kisasszonyt (Tatáról) elje­gyezte Morvay Ákos temesvári postatiszt. — Báró Bánffy Ernő, a dobokai főispán fia, holnap tartja esküvőjét gr. Esterházy Cecillel, gr. Esterházy János kedves és szellemes leányával. * Nemzeti jutalom. Az »Ellenőr« azt indítvá­nyozza, hogy a kormány azt a négyezer forintot, me­lyet eddig a nemzet jutalmul adott Toldy Ferencnek, vegye föl ismét a költségvetésbe, s tisztelje meg azzal Arany Jánost, ki lemondott az akadémiai titkárság­ról, s kit még egéssége teljében kellene visszaadni a költészetnek, hogy befejezze megkezdett nagy alko­tásait. Meg kell jegyeznünk ez alkalommal, hogy a Toldy jutalmának felét ez idénre az elhunyt nagy író özvegyének adta a király kegye. * Steindl Imre építészt s műegyetemi tanárt a közoktatási miniszter kinevezte a kassai dóm megújí­tására alakított bizottságba. E bizottság jövő hétfőn vizsgálja meg a híres góth templomot, melyet a most üresen álló püspökség jövedelméből állítanak helyre. * A nemzeti dalkör és budai dalárda szomba­ton Clemensnél dalestélyt tart. A műsorozat ez : »Harci dal« Liszt Ferenctől, »Vékony haja van a piros almának« népdal id. Huber Károly­tól »Isten veled« Zimaytól, »Reggel« és »Erdei dal« Volkman Róberttől, »Őseink emléke« katonai zenekar-kíséret­tel, a szegedi halárünnepélyre szerző id. Huber Ká­roly, »Kerekes András« népdal, szintén id. Huber Károlytól, »Dalünnepen« Erkel Sándortól. * A népszínházban Szathmáryné és Baloghné asszonyok vasárnap fejezték be vendégszereplésüket a »Tolonc«-ban. Mind a két vendéget sokat tapsolták s minden felvonás után többször hívták ki. Tihanyi ezúttal jobban beletalálta magát Mravcsák szerepébe, mint első ízben. Tegnap »Angot asszony leánya« ke­rült először színre Vidmár Erzsi kisasszonynyal a címszerepben. * Jó madár került lépre vasárnap délben: a Lindenbaum Lewy cég fiatal könyvvezetője, az Albonyból való, 22 éves Schreiber Móric, ki egy hó előtt nősült meg. Vagy húszezer forintig hamis váltó­kat csinált a cég nevére, megkárosítva nem egy pénz­intézetet. * Két tüzeset volt szombat­ éjjel. A tábori kór­házon alul, a Flóra-gyár közelében a Hirsch, Greger­­sen és Grün faraktárai égtek roppant lángözönben s még vasárnap délben is oltották. . .A svábhegyen, hol kilenc éve nem volt tűz (akkor az »Óra« égett le,) tiz órakor este gyuladt ki a Danzinger-féle emeletes nyaraló. Viz ott nincs, a nyaralóhoz férni nem lehe­tett s igy hajnalig tartott a tűz. A nyaralóban még nem laktak s másnap akartak bele költözni. A nagy szél miatt a távolabbi nyaralók lakói is nagy izgalom­ban voltak. * Veszélyben forgó fal­képek. A redoute lépcsőházának üvegfödelénél az eső és olvadó hó ned­vessége ép ama falakba szivárog legjobban, hol a Than Mór és Lotz nagy falképei vannak. Preuszner bizottsági tag, ki ez épületre ügyel, sürgeti is már régen, hogy segítsenek a dolgon, különben kár esik »Tündér Iloná«-ban s az igazi kár lenne. Majd tán bevárják, a­mikor tán késő lesz. * A jó egésségügy baja. Egy gyógyszerész a kormányhoz folyamodott, hogy engedje részletekben fizetni be adóhátralékát. Indokul felhozta, hogy szo­morú időt él, az emberek igen egésségesek, kevés gyógyszerre van szükségük, úgyhogy már el is kellett bocsátnia két segédjét. * Harci düh. A császár-fürdő mellett egy kis pálinka-kocsmában szombaton egy jól öltözött, úgy vagy harminc éves fiatal férfi iszogatott. Úgy egy meszely pálinkát megihatott már, midőn harci düh lepte meg. Felugrott, törököket látott maga körül s e kiáltással: »El, segítsük a szerbeket!« az utcára ki­rohant. Folyvást Szerbiát kiabálta s a Dunához érve, beugrott a vízbe — ha igaz. Lehet, hogy csak a fele igaz. Például elképzelhető így is, midőn közelgett a­­ pálinka fizetésének végzetes pillanata, emberünket hirtelen megkapta a harci düh, hogy mint futó bolond menekülhessen el­­ a fizetés elől, így aztán húzott valami hasznot Szerbiából. * Kiadtak rajta! Majoros István, a nőemanci­páció egykori kelletlen apostola, Zentán szóba került, hogy t. i. nem kellene-e megint föléptetni gr. Lónyay Menyhérttel szemben, mint a »független« párt jelölt­jét. Erre azonban az »Egyetértés«, a párt közlönye, azt írja: »Elvbarátainknak saját képviseltetésök és pártunk érdekében Majoros István urat, ki önmagát tette lehetetlenné, el kell ejteniök, s ha alkalmasabb egyén kijelölésében nem tudnak megegyezni, szeren­csésebb dolognak tartjuk, ha tartózkodnak a válasz­tástól, hogysem a házat és pártunkat a Majoros-féle korlátolt emberek ízetlenségeinek tegyék ki.« Zentá­ról máskülönben az a sürgöny érkezett, hogy a sza­badelvűek többsége nem gróf Lónyayt léptette föl, hanem Bálint Ferenc budapesti ügyvédet. * Az orsz. ngiparegylet felkéri mindama höl­gyeket, kik a szegedi kiállításra bárminemű női kézi­munkát akarnak küldeni, hogy azokat legkésőbb aug. 6-dikán (vasárnap) délig szíveskedjenek a nőiparta­noda helyiségébe (nagykereszt utca 2. sz.) elküldeni, miután azontúl semmi sem vézethetik át. * Hibás sportjelentések. A »célgyaloglási paródiáról« a vasárnapi lapok azt írták, hogy a gőz­fürdői szolga megnyerte a fogadást s Kőbányáról a császárfürdőig tizenkét éji óra alatt behozott egy eleven sertést kellő időre s »teljesen jó kondícióban« (mint az idegen szón nagyon kapó sport­nyelv szokta mondani.) Pedig dehogy hozta be. A fogadás Bern­hardt kőbányai sertéskereskedő és Romega Tóni fiatal fürdőszolga közt történt. Künn is voltak az indulási helynél, a fiatal izmos legény fel is vette vállára s el is vitte a mázsáiéig (vagy kétszáz lépésre) az eleven sertést, de ott mind a két fél belátta az akadályokat, hogy t. i. élve egy folyvást fészkelődő másfélmázsás állatot nem lehet egy vállon vinni, elég nagy puttón meg nincs hozzá, de még a sorompónál nem is lehet sertést bevinni, csak a fogyasztási adó lefizetése mellett, a­mit elintézni már nagy időbe ke­rült volna, így a »célgyaloglási paródia« igen egy­szerű véget ért, a­mennyiben nem ment végbe. * Rövid hírek. Király Ő Felsége a ma­gyarországi árvíz alkalmával magukat kitüntetett ka­tonák közül sokat díszített föl érdemjellel, köztük gr. Szapáry László altábornagyot másodosztályú vasko­­rona-renddel.­­ A budapesti angol kisasszonyok lánytanintézetében megürült Mária Terézia-féle ala­pítványi helyek közül a nemesit gr. Lázár Róza, özv. gr. Lázár Kálmánna leánya, a polgárit pedig Fabia­­nek Geralda, Lakner János fővárosi végrehajtó mos­tohagyermeke nyerték el. — A fővámhivatalnál egy elsőosztályú főtiszti állomásra, melylyel 1100 ft évi fizetés s 200 ft lakpénz jár, pályázatot nyitottak e hó 20-dikáig. — A József-műegyetemben minden hallgató öt forint beiratási dijat fizet, mit a könyv­tárra fordítanak, a tandíj pedig tizenöt forint. — Széll Kálmán pénzügyér vasárnap Rátótra, család­jához utazott, pár napra. Rátótról külföldi fürdőbe megy s egy hónapig élvezi a szabadságidőt. — Az ipa­rosok »kör«-ében csütörtökön d. u. hat órakor ismét értekezlet lesz az alakuló »fogyasztási szövetkezet« érdekében. — Bárd Kaas Ivor, a »Pesti Napló« ki­tűnő tollú főmunkatársa, péntek óta lázas betegség­ben fekszik. — Trefort miniszter, hír szerint, a pol­gári házasság behozatala s a vallásszabadság rende­zése ügyében törvényjavaslatot ad be az őszszel. — A magyarországi kegyes tanitó-rend főnökének ismét dr. Somhegyi Ferencet választották meg. — A ma­gyar gyorsiró-egylet szeptember végéig Markovits Iván elnökhöz (Damjanics­ utca 22. sz. a.) küldendő szabatos távirásokra nyitott pályázatot, a jutalmak: egy arany, gyorsirási munkák, tankönyvek, sat. — Az ó-budai izraelita templomból a múlt hét végén éjjel 600 forintnyi ezüstneműt loptak el. — Ráth M. kia­dásában megjelentek: az »1876-ik évi országgyűlési törvénycikkek 1­3-dik füzete (a 17-dik törvénycikktől a 37-dikig,) zsebkiadásban, ára 80 kr, nagyobb ki­adásban szintén 80 kr, s »A népiskolai hatóságról« szóló törvénycikk, ára 20 kr. — A Margit-híd mel­lett vasárnap este egy munkásnő (csecsemőjével együtt) a Dunába ölte magát. — Mileticset dr. Polyt fogja védni; Funták Sándor visszalépett e tiszt telje­sítésétől. — A „Szent Jakab“ betegsegélyző-egylet maga is a németkedés betegségében szenved; legalább a vasárnapi zászlószentelésen a zászlóanyát (Rupp­­recht Demidoff Kornélia urhölgyet) német beszéddel üdvözölték s Klempa plébános német beszédet tartott a józsefvárosi templomban. — Budapesten junius ha­vában 1110 egyén halt meg s 1163 gyermek született, tehát a születések száma 53 esettel több. * Hibaigazítás, jobban mondva hiány­pótlás. »Parádi szép napok« című vasárnapi tárcánkban, a fürdő nővendégei közül, Riglerné-Losteiner Erzsike neve után tévedésből maradt ki e két név: Kiss Fe­­rencné és Bagosiné urhölgyek Szolnokról. Vidék. ** Balaton-Füredről. Most már aztán semmi baj Füreden. Minden szoba, minden zug tömve van — és különös, hogy azért minden újabban érkező vendégnek mégis csak akad helye, ha máshol nem, hát akkor egy-egy fürdőkádas szobában. Naponkint tánc, kirándulások, tombola­játék, sürgés-forgás, pezs­gés, élet a nap minden órájában s mindenütt. A ma­gasabb körök fecskéi is szállingózni kezdenek s kilá­tás van arra, hogy Anna-bál után új saison nyílik, az *

Next