Fővárosi Lapok 1876. november (251-275. szám)

1876-11-08 / 256. szám

mind e hirdetéseket, s mivel az olvasó közönségnél semmi sem szeretetreméltóbb , elhiszi. A béke harcában, mely most folyt le, természe­tesen, igen sok a sebesült. Azok t. i., kik nem kaptak jutalmat. Ezekről is gondolkodni kellett. Tapaszt a sebekre! Fölállítottak tehát egy »fölebbezési tör­­vényszék«-et a sértettek, mellőzöttek számára. Most ott foly az ostrom. Egy török csoda. (A »Renaissance« után.) (F. J.) A török vallásúak eszmekörében ritkán fordul elő csodák hite, sokkal ritkábban, mint némely keresztyén népeknél. Ennek oka: a muzulmánok fa­talizmusa. Azt hiszik ők, hogy a­mi történik, minden Allah akarata szerint történik; az isteni hatalom folyvást működik a világ folyásában, nemzetek és egyesek életében: ő hoz létre mindent, s szabad aka­rat nincs. A fatalizmus tehát annyi, mint a csodák tagadása. Azért nem virágzik a mohamedánoknál a csodák hite, mert szerintük: minden istentől jön. Ez pedig kizárja a csodákban való hit alapját, mely sze­rint : az isteni hatalom koronkint, alkalomszerűleg beavatkozik a földi dolgokba. Néha azonban az szlára hívői közt is jelentke­zik csoda, de utánzott alakban. A keresztyéneket utá­nozzák. Látnak szent jelenséget, úgy mint Lourdes­­ban. A jelenség vagy a jégen lebeg át, vagy barlang­ban, kútban mutatkozik. Természetesen, ők nem a szent szüzet látják, átalában nem nőt, mert náluk a nő alárendelt teremtés. Nekik Mohamed, a próféta, jelen meg. Medinában jelent meg közelebb, mint a dervi­sek mondják és terjesztik. Sejk Ahmed a neve ama kegyes m­uzulmánnak, ki a próféta medinai sirját őrizi. Szent ember s az Izlam alapítójának közvetlen utódja ő, kinek szavai­ban hisznek. Neki jelent meg nem rég a próféta, s a a­mint a »Pall Mali Gazette« közlé, következő beszé­dét intézte hozzá: »Tanítványaim bűnösek. Az utóbbi időben hét­ezer halt meg közülök s e hétezerből csak hét költö­zött el igaz hittel. A bűnök, zsarolás, részegség, gyil­kosság, házasságtörés terjedése s a Ramazán-böjt meg nem tartása miatt Allah visszatarta az esőt. A parancsokat, melyeket hirdettem, nem tartják meg. Az uralkodók nem az igazság szerint kormányoznak, hanem zsarnokok lettek. Híveim nem félnek isten haragjától, noha nincs messze az Ítélet napja. Én bo­csánatot essék híveim számára, s kijelentetett előttem, hogy a hegira*) után 1295-ben sötétség fogja elborí­tani a föld színét. Kezdődik a Jamadozán elején s végződik Zujjub közepéig, vagyis másfél hónapig tart. E sötétség ideje alatt Hazratimmam Melundi, az utósó próféta, földre száll, s eljön Jazrael is, hogy kijelentse a Koránt. A­kik hisznek kijelentésében, azokat pártfogásomba veszem az ítélet napján, a kétkedők és hitetlenek pedig poklokra fognak szállni.« Az igazhivő Seik Ahmed esküszik, hogy hallotta a­z igéket. Bizonyára vallási rajongása mondta azo­kat; ugyanaz a forrás, mely láthatóvá tette a lourdesi csodát. Elég az hozzá, hogy a mahomedán világban hisznek e csodában és ez igékben. És ez a hit még nagy történeteket szülhet. Ha kitör az orosz háború, sok vérontásnak lehet oka ez a csoda, melyet milliók tartanak igaznak. De e hit éle ép úgy ellene fordulhat ama felvilágosult török államférfiaknak is, kik refor­mokkal törekesznek megifjítani, átalakítani a szultán birodalmát. Fővárosi h­­­r­e­k. * A hétfői hangverseny, melyet az írók és művészek társasága a »Hungariá«-ban rendezett, jól sikerült. Nagyszámú közönség jelent meg, köztük Türr tábornok s a küldöttségileg meghívott Liszt Ferenc, kit jövet-menet megéljeneztek. A török ro­­konszenv jellegével birt az egész estély. A muzulmán sebesültek javára rendezték s a műsornak is orientá­­li jelleget adtak. Először négy kedves fiatal lány: Batizfalvy Erzsike, Helvey Irén, Krivácsy Irma és Ketzer Ida kisasszonyok (Siposs tanítványai) zongo­­rázták szabatosan, kifejezéssel Brahms »Magyar tánc«-ait és a Rubinstein által népszerűvé tett »török induló«-t Beethoven »Athén romjai«-ból. Aztán dr. Erődi Béla, ki évekig lakott a törökök közt, tartott felolvasást arról, hogy a törökök, e becsületes, jószívű, vendégszerető nép, s az akkori szultán és kormánya mily testvéri szeretettel fogadták elbukott szabadság­­harcunk menekültjeit. Sok helyen a hála tapsa tört ki e felolvasás alatt. Aztán Odry énekelt, Káldy Gyula finom zongorakisérete mellett, török dalokat eredeti szöveggel, nagy tetszés mellett. Liszt is ugyan­csak tapsolt. A­mi erre következett, az nem volt tö­­rökös, hanem ránk magyarokra nézve igen örvende­tes. Bertha Sándor, ki rendesen Párisban lakik ta­nulmányai végett, de most hónapok óta itthon időz, mutatta be zongorán magyar szonátáját, mely ép oly műgonddal, mint a­mily szép törekvéssel van kidol­gozva. E törekvés­ a régi jó magyar dallamot magas, klasszikus műformába önteni. A négytételű mű való­ban sikerült kísérlet, mely meggyőzhet mindenkit, hogy a hazai zeneirók e nemes törekvése nem hiú só­várgás. A szonáta magyar szellemű emelkedett stíl­ben, melyet örömmel hallgatott mindenki. Bertha Sándor, ki maga adta azt elő zongorán, mindenesetre ama kevesek egyike,kike műfejlődési fontos processzust tetemesen előmozdíthatják alapos képzettségük és zenekrói hivatásuk által. Ugyan ő irt egy symphoniát is, melyet philharmonikusaink tavaszszal előadni ké­szülnek. Helyesen, mert a mi zenészeink fő feladata felkarolni ama tehetségeket, kik hazai zenénk emelé­sére fordítják tehetségüket és szorgalmukat. Bertha Sándor ezúttal a közönség megérdemelt zajos tapsai­ban részesült. Utána Nádayné asszony énekelt igen szépen két német-keleti dalt: Mendelssohn »Zuleyká«­­ját és Rubinstein egyik »Persa dal«-át. Végül pedig Vízvári mulatta rá nagyban a közönséget a dr. Agai Adolf által elmésen írt »Börzianer« című életképével, melynek hőse egy a keleti árfolyamingások által sod­rából kiütött üzér, ki több változatban fordúl elő, mikor még jó rendben van a szénája, mikor hanyat­lik a szerencséje s mikor végül megbukik. A török dolgok ügyesen vannak beleszőve, s néhány komikus dal is fordul elő. A jól irt és jól játszott jelenet nagy derültséget szerzett. Az előadásokat közös vacsora követte, megfűszerezve kedélyességgel, Sági Balogh János (e vén cigány) régi jó magyar nótáival s ne­hány toaszttal. Erődi Béla török nyelven ürített po­harat a török nemzet diadaláért, Krivácsy egykori honvédalezredes pedig, a ki 1819 augusztusának elején a komáromvári győzelem egyik főtényezője volt,­ a török nemzetet, mint a magyarok barátját éltette. Lakoma után táncra pördült a fiatalság. * A tabáni gyermekkert javára rendezett elő­adás tegnapelőtt a »Fácán« termében igen díszes társaságot gyűjtött össze. Ekkor jövedelem is volt a jótékony célra. A zene- és szavalati darabokat meg­tapsolták, s még inkább az élő képleteket, három ro­­coco-csoportozatot, a Kaulbach-féle »Lutte és Wert­­her«-t s a Rafael féle »Sixtiui madonná«-t. Érdekes látvány volt, midőn e csoportozatok jelmezes alakjai később a kedélyesen lejtő párok közé vegyültek. A »sixtini madonna« is köztük volt s az örök­ kegyelem bizonyára nem vette bűnrovásra, hogy táncolt — a jótékony célra. * Illyés Bálint, kitől mai számunkban »Pó­­kainé« című elbeszélő költeményt közlünk, előfizetési felhívást adott ki költeményeinek tizenhat­ éves köte­tére, melyet a Franklin-társulat díszesen állít ki. Elő­fizetési ára 1 ft 50 kr, díszpéldányé két forint. Az előfizetések dec. 15 dikéig szerzőhöz küldendők, Kis­újszállásra, a­hol ő református lelkész. A kötetben lesznek hazafias s komolyhangú költemények mellett szerelmi és ifjúsági dalok is, melyek kiadásával — mint felhívásában írja — ,részint költészete, részint saját egyénisége barátainak tett ígéretét váltja be,« abban a reményben, hogy azok »a fegyverek zaja közt is meghallják szavát.« Illyés Bálint költői működése főleg a »Vasárnapi Újság« olvasói előtt ismeretes. Ott adta ki legtöbb művét, Egy ódája, a Csokonay­­szoborünnep alkalmával jutalmazott mű mellett, első sorban nyert dicséretet. Hév és melegség van haza­fias költeményeiben, érzés szerelmi dalaiban s gondos kidolgozás történelmi tárgyú verseiben. Ez utóbbiak sorából való »Pókainé« is, melynek közlésével Illyés Bálint sajtó alatt levő kötetét legsikeresebben véltük ajánlhatni. * Kitüntetés. A fővárosi elemi tanítók testü­lete Békey Imre tanácsnokot, az iskolai ügyek buzgó előadóját, vasárnap, neve napján, kellemesen lepték meg. Gaál Lajos képiró s városi rajztanítóval lefes­­teték arcképét s az iskolaosztályi hivatal helyiségé­ben felfüggeszték, meghiván őt oda. A testület nevé­ben Wolkenberg Gyu­l, a két szív-utcai elemi iskola igazgató-tanít­ója üdvözlé, Békey tanácsnok pedig me­legen mondott köszönetet a tanítók bizalmáért, me­lyet e névnapi kitüntetés által fejeztek ki. * Budán új kórházat akarnak építeni, s e célra az országút mellett egy dombos szőllőhelyet szántak, melyet a város sajátlag kaszárnya építése céljából vett meg. Kórháznak azonban jobb volna mind fekvé­sénél, mind jó levegőjénél fogva. Csakhogy e célra nem elég nagy telek s meg kellene még hozzá venni a két szomszédos szőllőt. A Szimayer-félét, mely 1943 négy szegöl­y tulajdonosa egy elért hatodfél fo­­rintot kér; aztán a Strobentz Alajosét, melyen szép nyaraló és gyümölcsös kert is lévén, birtokosa csak 75.000 forintért volna hajlandó átengedni. Ezek az árak persze nagy akadályok a terv létesítésében, mert ennyit a város nem adhat csupán telekért. * Különös házasság. Egy hatvankét éves özvegyasszony közelebb — rokonai csodálkozására — egyszerre csak rá szánta magát, hogy újra férjhez megy. Vőlegénye, a­kit kiválasztott, 46 éves férfi. A frigy gyorsan köttetett, s­oha nem szerelem, hanem számítás. Az asszonyság egy államhivatalnok özvegye, ki csekély nyugdíja helyett inkább szeretett volna végkielégítést kapni, de midőn ezért folyamodott, vá­laszul azt kapta: végkielégítést csak olyan államhi­vatalnokok özvegyei kaphatnak, kik újra férjhez men­nek ! Az asszonyság gyorsan határozott. Semmi sem könnyebb, mint egy kis pénzért kapni egy férfit, ki oltárhoz lép vele, elmondja a holtomiglant, aztán mint a kötelességét teljesített szerecsen — eltávozik. Előbb írást is ad róla, hogy mint férj minden jogigényről lemond. Ilyen lesz ez a modern házasság, mely bizo­nyára nem az égben köttetett. * A diszkardot, mely az Abdul-Kerimé lesz, K. Baldácsy Antal már hétfőn beküldte bálái kasté­lyából az egyetemi ifjúságnak. E diszkardról azt írta tegnap egy helyi lap, hogy ez ajándéknak nagyobb a hire, mint a becse. Az az állítás, hogy szakértők szerint­ tizenhatezer forintot érne, a mesék országába tarto­zik. Pulszky Ferenc és Römer Flóris tagadják, hogy az valaha az utósó budai pasáé lehetett volna, s ha ez a történeti emlék csak ráfogás, akkor az a diszkard nem egyéb, mint egészen közönséges török fegyver. Ennélfogva ma már arról van szó, hogy ez ajándékot megköszöni az ifjúság s oda adja a múzeum fegyver­tárába; Abdul-Kerim számára pedig vesz egy igazi diszkardot. Tegnap ez ifjúság többtagú küldöttsége volt a belügyminiszternél, engedélyt kérni a török számára teendő gyűjtésre. Az engedély meglesz. Megkapták azt a kolozsvári egyetem ifjai is, kik ez ügyben a helybeli rendőrségi tilalom ellen a belügy­miniszterhez folyamodtak. * A központi Frődel­nőegylet folyvást gya­rapszik. Legközelebbi választmányi ülésében az el­nöklő Rosenzweigné Saphir Sarolta alelnök bejelente, hogy néhai Engel Arnold 150 fiot hagyott az egylet­nek, a fő­városi hatóság pedig száz forint segélyt sza­vazott meg. Továbbá újabban alapító tagok lettek: gr. Pejacsevicsné kétszáz forinttal, budai Goldberger Károly, Ganz Rozália, Kugler Valéria és Neumann Rozália úrnők egyenként száz-száz forinttal; a rendes tagok sorába pedig gr. Hallerné, Weismayer Ernesz­­tina, Ernst Róza és Kassovicz Rozália úrnők léptek. Felolvasták ezúttal Steinacker Gusztáv buttelstedti lelkész levelét is, melyben elismerő dicsérettel nyilat­kozott az egylet gyermekkertjeiről és képzőintézetéről. Ezeket ő kongresszusok alkalmával látogatta és is­merte meg. Az egylet választmánya egyszersmind el­határozta, hogy dec. - én zártkörű táncvigalmat ren­dez a »Hungária« dísztermében. * A philharmoniai hangversenyre, mely ma este fél nyolckor, Erkel Sándor vezetése alatt lesz a redoute nagy termében, újra figyelmeztetjük Budapest zeneszerető közönségét. Műsora igen érdekess: W­e­­ber »Euryanthe« nyitánya, S­ai­nt Sa­en­s, e ge­­niális fiatal francia »Danse macabre« (halottak tánca) című zenekölteménye, Mozart »Szöktetés a serail­­ból« című dalművének magándala, énekli zenekar­­kíséret mellett Wilt Mária asszony, a bécsi dalszínház primadonnája s Schumann C-dúr symphoniája. * Családoknak. Okleveles tanítónőket, francia és angol nyelvmesternőket, ének- és zongoratanító hölgyeket lecke órák adására ajánlhat Hen­­tallerné Batta Szilárda asszony (Kerepesi út, új Köl­­berház) Valamint házhoz sz°rződni kívánó nevelőnő­ket is. * Sega Karolina asszony, ki lapunk vasárnapi számában valamely úri házhoz társalgónőnek, vagy nyelv-, zongora- és énektanítónőnek ajánlotta magát, nem a síp-utcában, hanem a pipa-utcában, ez utca és az üllői út sarkán fekvő 11-dik számú házban, föld­szinten lakik. * Rövid hírek: Bisch­itz Sarolta kisasszony és Biederman Albert lovag főmérnök esküvőjén dr. Kohn főrabbi lelkes magyar beszédet mondott. — A philologiai társulat ma d. u. ötórai ülésében dr. Barna Ignác Aulus Persius Flaccus »Az erkölcsi szabadságról« szóló satyráját olvassa föl bevezetéssel, dr. Pasteiner Gyula pedig »Phidiász műhelyéről« ér­tekezik.­­ Múzeumunk igazgatóságát a bécsi pol­gármester levélben kérte föl, hogy a könyvtárból le­­másoltatás végett kölcsönözze ki Bécs városának a »Grundbuchs Ordnung der Stadt Wien 1566« című becses kéziratot, mely úgy­szólván unikum. — A mű­egyetem mérnökszakosztályi harmadéves hallgatói kitüntetéssel fogadták a rendes tanárrá kinevezett Schwarczel Sándort, kit társai nevében Bényei Zsig­­mond üdvözölt. — Az ipar-egylet ipari osztályában Morzsányi diszműves tegnap délután felolvasást tar­tott a müncheni kiállítás könyvkötési és cartonage­­munkáiról. — Az egyetemi ifjúság alkalmasint a jövő hó közepén rendezi hangversenyét a török sebe­sültek javára, mert akkorra Soldosné asszony is meg­ígérte közreműködését. — A „Zenészeti Lapok“ újra meg fog indulni Ságh József szerkesztése mellett. — Az államnyomdában Budaváros területéről száz éles mértékű térképet készítenek. — A Gabelsberger­­gyorsiró egylet elnökének Balogh Andort választot­ták meg, a lemondott Bázel helyére. — A belvárosi plébánia-templomban, az oltártól jobbra eső ablakban most helyezték el a második üvegképet, mely Szent Lászlót ábrázolja. Kratzmann Ede festette s a mün­cheni kiállításon is látható volt. — A budapesti szen *) Hegira, a Mahomed futása, 622-ben volt Krisztus után s így az 1295-dik év, a mi időszámlálásunk 1997-dik esztendejének felel meg , tehát negyvenegy év múlva. 1203

Next