Fővárosi Lapok 1876. november (251-275. szám)
1876-11-08 / 256. szám
mind e hirdetéseket, s mivel az olvasó közönségnél semmi sem szeretetreméltóbb , elhiszi. A béke harcában, mely most folyt le, természetesen, igen sok a sebesült. Azok t. i., kik nem kaptak jutalmat. Ezekről is gondolkodni kellett. Tapaszt a sebekre! Fölállítottak tehát egy »fölebbezési törvényszék«-et a sértettek, mellőzöttek számára. Most ott foly az ostrom. Egy török csoda. (A »Renaissance« után.) (F. J.) A török vallásúak eszmekörében ritkán fordul elő csodák hite, sokkal ritkábban, mint némely keresztyén népeknél. Ennek oka: a muzulmánok fatalizmusa. Azt hiszik ők, hogy ami történik, minden Allah akarata szerint történik; az isteni hatalom folyvást működik a világ folyásában, nemzetek és egyesek életében: ő hoz létre mindent, s szabad akarat nincs. A fatalizmus tehát annyi, mint a csodák tagadása. Azért nem virágzik a mohamedánoknál a csodák hite, mert szerintük: minden istentől jön. Ez pedig kizárja a csodákban való hit alapját, mely szerint : az isteni hatalom koronkint, alkalomszerűleg beavatkozik a földi dolgokba. Néha azonban az szlára hívői közt is jelentkezik csoda, de utánzott alakban. A keresztyéneket utánozzák. Látnak szent jelenséget, úgy mint Lourdesban. A jelenség vagy a jégen lebeg át, vagy barlangban, kútban mutatkozik. Természetesen, ők nem a szent szüzet látják, átalában nem nőt, mert náluk a nő alárendelt teremtés. Nekik Mohamed, a próféta, jelen meg. Medinában jelent meg közelebb, mint a dervisek mondják és terjesztik. Sejk Ahmed a neve ama kegyes muzulmánnak, ki a próféta medinai sirját őrizi. Szent ember s az Izlam alapítójának közvetlen utódja ő, kinek szavaiban hisznek. Neki jelent meg nem rég a próféta, s a amint a »Pall Mali Gazette« közlé, következő beszédét intézte hozzá: »Tanítványaim bűnösek. Az utóbbi időben hétezer halt meg közülök s e hétezerből csak hét költözött el igaz hittel. A bűnök, zsarolás, részegség, gyilkosság, házasságtörés terjedése s a Ramazán-böjt meg nem tartása miatt Allah visszatarta az esőt. A parancsokat, melyeket hirdettem, nem tartják meg. Az uralkodók nem az igazság szerint kormányoznak, hanem zsarnokok lettek. Híveim nem félnek isten haragjától, noha nincs messze az Ítélet napja. Én bocsánatot essék híveim számára, s kijelentetett előttem, hogy a hegira*) után 1295-ben sötétség fogja elborítani a föld színét. Kezdődik a Jamadozán elején s végződik Zujjub közepéig, vagyis másfél hónapig tart. E sötétség ideje alatt Hazratimmam Melundi, az utósó próféta, földre száll, s eljön Jazrael is, hogy kijelentse a Koránt. Akik hisznek kijelentésében, azokat pártfogásomba veszem az ítélet napján, a kétkedők és hitetlenek pedig poklokra fognak szállni.« Az igazhivő Seik Ahmed esküszik, hogy hallotta az igéket. Bizonyára vallási rajongása mondta azokat; ugyanaz a forrás, mely láthatóvá tette a lourdesi csodát. Elég az hozzá, hogy a mahomedán világban hisznek e csodában és ez igékben. És ez a hit még nagy történeteket szülhet. Ha kitör az orosz háború, sok vérontásnak lehet oka ez a csoda, melyet milliók tartanak igaznak. De e hit éle ép úgy ellene fordulhat ama felvilágosult török államférfiaknak is, kik reformokkal törekesznek megifjítani, átalakítani a szultán birodalmát. Fővárosi hrek. * A hétfői hangverseny, melyet az írók és művészek társasága a »Hungariá«-ban rendezett, jól sikerült. Nagyszámú közönség jelent meg, köztük Türr tábornok s a küldöttségileg meghívott Liszt Ferenc, kit jövet-menet megéljeneztek. A török rokonszenv jellegével birt az egész estély. A muzulmán sebesültek javára rendezték s a műsornak is orientáli jelleget adtak. Először négy kedves fiatal lány: Batizfalvy Erzsike, Helvey Irén, Krivácsy Irma és Ketzer Ida kisasszonyok (Siposs tanítványai) zongorázták szabatosan, kifejezéssel Brahms »Magyar tánc«-ait és a Rubinstein által népszerűvé tett »török induló«-t Beethoven »Athén romjai«-ból. Aztán dr. Erődi Béla, ki évekig lakott a törökök közt, tartott felolvasást arról, hogy a törökök, e becsületes, jószívű, vendégszerető nép, s az akkori szultán és kormánya mily testvéri szeretettel fogadták elbukott szabadságharcunk menekültjeit. Sok helyen a hála tapsa tört ki e felolvasás alatt. Aztán Odry énekelt, Káldy Gyula finom zongorakisérete mellett, török dalokat eredeti szöveggel, nagy tetszés mellett. Liszt is ugyancsak tapsolt. Ami erre következett, az nem volt törökös, hanem ránk magyarokra nézve igen örvendetes. Bertha Sándor, ki rendesen Párisban lakik tanulmányai végett, de most hónapok óta itthon időz, mutatta be zongorán magyar szonátáját, mely ép oly műgonddal, mint amily szép törekvéssel van kidolgozva. E törekvés a régi jó magyar dallamot magas, klasszikus műformába önteni. A négytételű mű valóban sikerült kísérlet, mely meggyőzhet mindenkit, hogy a hazai zeneirók e nemes törekvése nem hiú sóvárgás. A szonáta magyar szellemű emelkedett stílben, melyet örömmel hallgatott mindenki. Bertha Sándor, ki maga adta azt elő zongorán, mindenesetre ama kevesek egyike,kike műfejlődési fontos processzust tetemesen előmozdíthatják alapos képzettségük és zenekrói hivatásuk által. Ugyan ő irt egy symphoniát is, melyet philharmonikusaink tavaszszal előadni készülnek. Helyesen, mert a mi zenészeink fő feladata felkarolni ama tehetségeket, kik hazai zenénk emelésére fordítják tehetségüket és szorgalmukat. Bertha Sándor ezúttal a közönség megérdemelt zajos tapsaiban részesült. Utána Nádayné asszony énekelt igen szépen két német-keleti dalt: Mendelssohn »Zuleyká«ját és Rubinstein egyik »Persa dal«-át. Végül pedig Vízvári mulatta rá nagyban a közönséget a dr. Agai Adolf által elmésen írt »Börzianer« című életképével, melynek hőse egy a keleti árfolyamingások által sodrából kiütött üzér, ki több változatban fordúl elő, mikor még jó rendben van a szénája, mikor hanyatlik a szerencséje s mikor végül megbukik. A török dolgok ügyesen vannak beleszőve, s néhány komikus dal is fordul elő. A jól irt és jól játszott jelenet nagy derültséget szerzett. Az előadásokat közös vacsora követte, megfűszerezve kedélyességgel, Sági Balogh János (e vén cigány) régi jó magyar nótáival s nehány toaszttal. Erődi Béla török nyelven ürített poharat a török nemzet diadaláért, Krivácsy egykori honvédalezredes pedig, a ki 1819 augusztusának elején a komáromvári győzelem egyik főtényezője volt, a török nemzetet, mint a magyarok barátját éltette. Lakoma után táncra pördült a fiatalság. * A tabáni gyermekkert javára rendezett előadás tegnapelőtt a »Fácán« termében igen díszes társaságot gyűjtött össze. Ekkor jövedelem is volt a jótékony célra. A zene- és szavalati darabokat megtapsolták, s még inkább az élő képleteket, három rococo-csoportozatot, a Kaulbach-féle »Lutte és Werther«-t s a Rafael féle »Sixtiui madonná«-t. Érdekes látvány volt, midőn e csoportozatok jelmezes alakjai később a kedélyesen lejtő párok közé vegyültek. A »sixtini madonna« is köztük volt s az örök kegyelem bizonyára nem vette bűnrovásra, hogy táncolt — a jótékony célra. * Illyés Bálint, kitől mai számunkban »Pókainé« című elbeszélő költeményt közlünk, előfizetési felhívást adott ki költeményeinek tizenhat éves kötetére, melyet a Franklin-társulat díszesen állít ki. Előfizetési ára 1 ft 50 kr, díszpéldányé két forint. Az előfizetések dec. 15 dikéig szerzőhöz küldendők, Kisújszállásra, ahol ő református lelkész. A kötetben lesznek hazafias s komolyhangú költemények mellett szerelmi és ifjúsági dalok is, melyek kiadásával — mint felhívásában írja — ,részint költészete, részint saját egyénisége barátainak tett ígéretét váltja be,« abban a reményben, hogy azok »a fegyverek zaja közt is meghallják szavát.« Illyés Bálint költői működése főleg a »Vasárnapi Újság« olvasói előtt ismeretes. Ott adta ki legtöbb művét, Egy ódája, a Csokonayszoborünnep alkalmával jutalmazott mű mellett, első sorban nyert dicséretet. Hév és melegség van hazafias költeményeiben, érzés szerelmi dalaiban s gondos kidolgozás történelmi tárgyú verseiben. Ez utóbbiak sorából való »Pókainé« is, melynek közlésével Illyés Bálint sajtó alatt levő kötetét legsikeresebben véltük ajánlhatni. * Kitüntetés. A fővárosi elemi tanítók testülete Békey Imre tanácsnokot, az iskolai ügyek buzgó előadóját, vasárnap, neve napján, kellemesen lepték meg. Gaál Lajos képiró s városi rajztanítóval lefesteték arcképét s az iskolaosztályi hivatal helyiségében felfüggeszték, meghiván őt oda. A testület nevében Wolkenberg Gyul, a két szív-utcai elemi iskola igazgató-tanítója üdvözlé, Békey tanácsnok pedig melegen mondott köszönetet a tanítók bizalmáért, melyet e névnapi kitüntetés által fejeztek ki. * Budán új kórházat akarnak építeni, s e célra az országút mellett egy dombos szőllőhelyet szántak, melyet a város sajátlag kaszárnya építése céljából vett meg. Kórháznak azonban jobb volna mind fekvésénél, mind jó levegőjénél fogva. Csakhogy e célra nem elég nagy telek s meg kellene még hozzá venni a két szomszédos szőllőt. A Szimayer-félét, mely 1943 négy szegöly tulajdonosa egy elért hatodfél forintot kér; aztán a Strobentz Alajosét, melyen szép nyaraló és gyümölcsös kert is lévén, birtokosa csak 75.000 forintért volna hajlandó átengedni. Ezek az árak persze nagy akadályok a terv létesítésében, mert ennyit a város nem adhat csupán telekért. * Különös házasság. Egy hatvankét éves özvegyasszony közelebb — rokonai csodálkozására — egyszerre csak rá szánta magát, hogy újra férjhez megy. Vőlegénye, akit kiválasztott, 46 éves férfi. A frigy gyorsan köttetett, soha nem szerelem, hanem számítás. Az asszonyság egy államhivatalnok özvegye, ki csekély nyugdíja helyett inkább szeretett volna végkielégítést kapni, de midőn ezért folyamodott, válaszul azt kapta: végkielégítést csak olyan államhivatalnokok özvegyei kaphatnak, kik újra férjhez mennek ! Az asszonyság gyorsan határozott. Semmi sem könnyebb, mint egy kis pénzért kapni egy férfit, ki oltárhoz lép vele, elmondja a holtomiglant, aztán mint a kötelességét teljesített szerecsen — eltávozik. Előbb írást is ad róla, hogy mint férj minden jogigényről lemond. Ilyen lesz ez a modern házasság, mely bizonyára nem az égben köttetett. * A diszkardot, mely az Abdul-Kerimé lesz, K. Baldácsy Antal már hétfőn beküldte bálái kastélyából az egyetemi ifjúságnak. E diszkardról azt írta tegnap egy helyi lap, hogy ez ajándéknak nagyobb a hire, mint a becse. Az az állítás, hogy szakértők szerint tizenhatezer forintot érne, a mesék országába tartozik. Pulszky Ferenc és Römer Flóris tagadják, hogy az valaha az utósó budai pasáé lehetett volna, s ha ez a történeti emlék csak ráfogás, akkor az a diszkard nem egyéb, mint egészen közönséges török fegyver. Ennélfogva ma már arról van szó, hogy ez ajándékot megköszöni az ifjúság s oda adja a múzeum fegyvertárába; Abdul-Kerim számára pedig vesz egy igazi diszkardot. Tegnap ez ifjúság többtagú küldöttsége volt a belügyminiszternél, engedélyt kérni a török számára teendő gyűjtésre. Az engedély meglesz. Megkapták azt a kolozsvári egyetem ifjai is, kik ez ügyben a helybeli rendőrségi tilalom ellen a belügyminiszterhez folyamodtak. * A központi Frődelnőegylet folyvást gyarapszik. Legközelebbi választmányi ülésében az elnöklő Rosenzweigné Saphir Sarolta alelnök bejelente, hogy néhai Engel Arnold 150 fiot hagyott az egyletnek, a fővárosi hatóság pedig száz forint segélyt szavazott meg. Továbbá újabban alapító tagok lettek: gr. Pejacsevicsné kétszáz forinttal, budai Goldberger Károly, Ganz Rozália, Kugler Valéria és Neumann Rozália úrnők egyenként száz-száz forinttal; a rendes tagok sorába pedig gr. Hallerné, Weismayer Ernesztina, Ernst Róza és Kassovicz Rozália úrnők léptek. Felolvasták ezúttal Steinacker Gusztáv buttelstedti lelkész levelét is, melyben elismerő dicsérettel nyilatkozott az egylet gyermekkertjeiről és képzőintézetéről. Ezeket ő kongresszusok alkalmával látogatta és ismerte meg. Az egylet választmánya egyszersmind elhatározta, hogy dec. - én zártkörű táncvigalmat rendez a »Hungária« dísztermében. * A philharmoniai hangversenyre, mely ma este fél nyolckor, Erkel Sándor vezetése alatt lesz a redoute nagy termében, újra figyelmeztetjük Budapest zeneszerető közönségét. Műsora igen érdekess: Weber »Euryanthe« nyitánya, Saint Saens, e geniális fiatal francia »Danse macabre« (halottak tánca) című zenekölteménye, Mozart »Szöktetés a serailból« című dalművének magándala, énekli zenekarkíséret mellett Wilt Mária asszony, a bécsi dalszínház primadonnája s Schumann C-dúr symphoniája. * Családoknak. Okleveles tanítónőket, francia és angol nyelvmesternőket, ének- és zongoratanító hölgyeket lecke órák adására ajánlhat Hentallerné Batta Szilárda asszony (Kerepesi út, új Kölberház) Valamint házhoz sz°rződni kívánó nevelőnőket is. * Sega Karolina asszony, ki lapunk vasárnapi számában valamely úri házhoz társalgónőnek, vagy nyelv-, zongora- és énektanítónőnek ajánlotta magát, nem a síp-utcában, hanem a pipa-utcában, ez utca és az üllői út sarkán fekvő 11-dik számú házban, földszinten lakik. * Rövid hírek: Bischitz Sarolta kisasszony és Biederman Albert lovag főmérnök esküvőjén dr. Kohn főrabbi lelkes magyar beszédet mondott. — A philologiai társulat ma d. u. ötórai ülésében dr. Barna Ignác Aulus Persius Flaccus »Az erkölcsi szabadságról« szóló satyráját olvassa föl bevezetéssel, dr. Pasteiner Gyula pedig »Phidiász műhelyéről« értekezik. Múzeumunk igazgatóságát a bécsi polgármester levélben kérte föl, hogy a könyvtárból lemásoltatás végett kölcsönözze ki Bécs városának a »Grundbuchs Ordnung der Stadt Wien 1566« című becses kéziratot, mely úgyszólván unikum. — A műegyetem mérnökszakosztályi harmadéves hallgatói kitüntetéssel fogadták a rendes tanárrá kinevezett Schwarczel Sándort, kit társai nevében Bényei Zsigmond üdvözölt. — Az ipar-egylet ipari osztályában Morzsányi diszműves tegnap délután felolvasást tartott a müncheni kiállítás könyvkötési és cartonagemunkáiról. — Az egyetemi ifjúság alkalmasint a jövő hó közepén rendezi hangversenyét a török sebesültek javára, mert akkorra Soldosné asszony is megígérte közreműködését. — A „Zenészeti Lapok“ újra meg fog indulni Ságh József szerkesztése mellett. — Az államnyomdában Budaváros területéről száz éles mértékű térképet készítenek. — A Gabelsbergergyorsiró egylet elnökének Balogh Andort választották meg, a lemondott Bázel helyére. — A belvárosi plébánia-templomban, az oltártól jobbra eső ablakban most helyezték el a második üvegképet, mely Szent Lászlót ábrázolja. Kratzmann Ede festette s a müncheni kiállításon is látható volt. — A budapesti szen *) Hegira, a Mahomed futása, 622-ben volt Krisztus után s így az 1295-dik év, a mi időszámlálásunk 1997-dik esztendejének felel meg , tehát negyvenegy év múlva. 1203