Fővárosi Lapok 1877. január (1-24. szám)
1877-01-13 / 9. szám
Ha a válasz mind a két részről kedvező, akkor megtörténik az eljegyzés. Ennek megtörténte előtt a vőlegény és menyasszony ajándékot küldenek egymásnak. A vőlegény nemcsak a leánynak, hanem a család tagjainak is küld ajándékokat; a menyasszony rendesen egy virágbokrétával vagy más hasonló gyöngéd jelentésű ajándékkal viszonozza a küldeményt. Az eljegyzés a menyasszony apja részéről adott lakomával veszi kezdetét, melyen csak férfiak vannak jelen. A férfi-családtagokon kívül ott vannak: a vőlegény, az ő férfi-családtagjai és mind a két fél tanúi. Ebéd előtt a menyasszony atyja és a vőlegény alkuba bocsátkoznak a nőnek adandó hozomány és az elválás esetére kikötött pénzösszeg fölött. Megjegyzendő, hogy a török házasságkötésnél a nő egyátalán semmi hozományt sem kap szüleitől, legfeljebb néhány szőnyeget és egy-két szolgálóleányt, kik csak saját rendelkezésére állanak. A hozomány tehát egy törököt sem bírhat arra, hogy érdekházasságot kössön, sőt ellenkezőleg maga tartozik a nőnek bizonyos összeget lekötni hozomány fejében. A szerződésben, melyet a vőlegény a menyasszony atyjával köt, a vőlegény még bizonyos összeget is tartozik nejének lekötni és biztosítani arra az esetre, ha netalán elválna tőle. A szerződés e pontja mindenesetre fontos biztosíték a nő kezében, hogy a férfi minden ok nélkül el ne űzhesse őt, vagy meg ne rövidítse érdekeit. A lekötött összeg a fél vagyoni állásához képest tízezer piasztertől egy millió piaszterig mehet. Ha a szerződés pontjaiban megállapodtak, akkor következik a lakoma, mely nagy vigsággal foly. Az eljegyzés és esküvő között alig van pár nap, sőt néha az eljegyzéssel egyszerre ülik meg. A házasságkötés előtt a vőlegény elküldi menyasszonyának a kikötött hozományon felül járó nászajándékot, mi leginkább ruhakelmékből, ékszerekből, szőnyegekből s más drágaságokból áll. A menyasszony viszont papucsot, háziruhát és egy olvasót küld a vőlegénynek. Az ajándékokat rendesen csókolódzó galambokkal, lángoló szívvel vagy a szerelem más jelvényével díszített kosárban küldik egymásnak. A házasság megkötésére legszerencsésebb napnak tartják a szerdát s azért majd minden házasságot e napon kötnek. Ez lakomával van összekötve. A vőlegény és menyasszony részéről egy-egy imám van jelen, kik a kötést megerősítik. A tanúk különkülön mind a két félt még egyszer megkérdik s azután az apa és vőlegény között kötött szerződést előbb az imámok, azután a felek írják alá. Előkelő házasságoknál a seikhul izlám szokta a szerződést aláírni. Ezután imát mond az imám s háromszor kihirdeti a jelenlevőknek, hogy a házasság megköttetett. A lakomában csak férfiak vesznek részt. A házasság ezzel megköttetett ugyan, de a menyasszony csak néhány nap múlva megy férje lakására. Ezt előbb a menyasszony anyja részéről adott lakoma előzi meg, melyen csak nők vesznek részt. A menyasszony nincs jelen a lakomán, ő különszobában étkezik. Azután fürdőt vesz, s midőn ezt elvégezte, bemennek hozzá a nyoszolyólányok, megölelik, fejétől talpáig finom fátyollal betakarják s bevezetik a hárembe. Ezalatt apró arany- és ezüstpénzt szórnak fejére, mi a cselédség »bakhsis«-át (borravalóját) képezi. Az idegenek eltávoznak a teremből s a család teljesen magára marad a búcsúvétel jeleneténél. Az apa felemeli a leány fátyolát, gazdagon díszített övét tűz derekára, mialatt a családtagok forró könyeket hullatnak. Ezt a búcsúvételt lakoma követi, melyen a cselédek is egész éjjel mulatnak, zenélnek és táncolnak, s a vendégek órákig mulatnak rajta. Hajnalban a hozományt kocsira rakják, s ekkor a menyasszony a férjéhez költözik. A török házasságkötése szerint, igen egyszerű és inkább polgári, mint egyházi utón megy véghez. A kadi (biró) mindig jelen van a szerződés aláírásánál, s az imám csak annyiban szerepel, hogy a szerződést szintén aláírja és rövid imát mond az egybekelt pár boldogságáért. A nő a szerződésben kikötheti magának, hogy férje kívüle más nővel házasságra ne lépjen. Ha e jogáról a nő lemond, csak akkor vehet a férj második feleséget. Ha a nő ebbe utólag bele nem egyezik, vagy ha férjének másik nejével jó viszonyban élni nem bír, akkor a férj köteles nejének külön háztartást rendezni be és róla tisztességesen gondoskodni. Sok nő ilyenkor visszamegy a szülői házhoz és a válópárt megindítja. Ez a körülmény, azt hiszem, lényegesen enyhíti azt a sötét szint, melylyel nyugaton a többnejűséget szokták festeni. A török nőnek sok előjoga van, mely esetekben a válópárt megindíthatja. A nő, szabadsága egy részének feláldozásáért, bőven kárpótolja magát a kényelemben, sőt fényűzésben, mit férjétől kap. Barátnői előtt pompázhat, a háremben pedig gyakori társas összejöveteleket rendez, mely alkalommal sok mulatsága, játéka és egyéb szórakozása van. A férfi ritkábban indíthat neje ellen válópert s legkönnyebben teheti ezt akkor, ha neje fátyolozatlan arccal mutatja magát idegen előtt. A nő kacér és erkölcstelen viseletét a Szulej 4z mán szultán által hozott büntetőtörvények szerint szigorúan büntetik. E törvényeket azonban a kor igényei szerint ma már némileg szelídítették. Válás után a férfi azonnal megnősülhet, de a nő csak három év leteltével. Nem ritkán megesik, hogy az elvált felek bizonyos idő múlva, ha azalatt kiengesztelődtek, újra egybekelnek. A mohammedán törvények szerint, a második elválás után azonban harmadszor már nem kelhetnek egybe. Erödi Béla: Az „Arany kereszt“ szövege. (Brüll Ignác dalműve.) (P.) Egy francia novellából Mosenthal írta a szöveget. Színhelye déli Franciaország egy faluja; idő, első Napóleon háborús kora. Nászra gyűl össze a falu népe s a lányok és legények nászvirággal és dallal üdvözlik a fiatal párt: Colas Parisét-t (Odryt és Terézt (Nádayné asszony,) kik ép esküvőre készülnek. Sajátlag csak Teréz van jelen, ki keblére tűzi a virágot. A vőlegény hiányzik s szerető nővére, Krisztina (Maleckyné asszony) nyugtalankodik is, mert az imént látta, hogy a falu házán kiáltványt olvasott a nép s riadva futottak haza az asszonyok. Krisztina indul, hogy megtudja, mi történt s megy vele a menyasszony is, mig a vendéglőbe egy régi őrmester lép: Bombardon (Kőszeghi,) Gontran fiatal nemessel (Pauli,) ki — mint útközben elbeszélte — szerelmi csalódástól űzetve, magányt keres. A visszatérő Teréz az őrmestertől tudja meg, hogy a császár Oroszország ellen indul s zászló alá rendelt minden ifjút, s menni kell (ő is megy, ha csak valaki helyettest nem tud állítani magáért. A nővér és menyaszszony sírva veszik Köral Colast, kinek szintén mennie kell. A nép összegyűl, a faluban már dobolnak, közeleg az induló, mikor Krisztina leveszi nyakáról arany keresztjét, legkedvesebb ereklyéjét anyjától, s azt ígéri dalban, hogy a ki helyettesnek megy testvére helyett, annak adja keresztjét s ha az neki két év múlva visszahozza, annak a neje lesz. De biztató esküszavára nem mozdulnak a legények, kik félnek a golyótól s az orosz sivatag havától. A dob pereg, Colas már búcsúzik menyasszonyától és nővérétől, midőn beront Bombardon, kéri a keresztet, mondva, hogy van helyettes, de aki még titokban akarja tartani nevét. Majd megismerik, ha visszahozza a keresztet. Ez a helyettes Gontran, ki látta és megszerette Krisztinát. De csak Bombardon tudja ezt. Krisztina áldást mond az ismeretlenre, ismétli esküjét s a megszabadult Colas és a boldog Teréz menyegzőjét vidám dallal és tánccal ünnepli a falu népe. Három év múlva következik a második felvonás. A nagy sereg ott veszett az orosz sivatagon. Ezalatt Colas is önkénytesként ment harcolni a hazáért s egy ütközetben kapitánya, Gontran mentette meg életét, mit Colas is viszonoz, mert ő meg a sebet kapott Gontrant szabadította meg s a csatatérről viszi magával falujába, hol a fiatal katonatisztet Teréz és Krisztina ápolják. Gontran nem fedezi föl, hogy ő volt az önkénytes, mert azt óhajtja, hogy a szép Krisztina ne hálából, hanem szerelemből legyen az övé. Krisztina szereti is őt, de esküje kötelezvényein árulja el szive hajlamát. De midőn Gontran távozni készül, titkát nem rejtheti többé egyik sem, — egy vallomás s mind a ketten boldogok. De a kereszt nincs Gontrannál, s a vilnai csatatéren kivették merevülő kezéből. Krisztina kétkedni kezd, s azt hiszi, hogy Colas és Teréz cselt szőttek, hogy őt a mindnyájuk által szeretett Gontran nejévé tegyék. Sőt kétkedésével és gyanújával meg is sérti Gontrant, ki méltatlankodva vesz búcsút, míg Krisztina összeroskad a fájdalomtól, de hiába — esküjéhez hű akar maradni. Ekkor jelenik meg Bombardon, rongyos katonaruhában, falábbal, — hozza a keresztet. Szomorún ismertek rá, hogy csakugyan ő vette át az ereklyét, de ő a szomorú arcokon nagyot nevet, mert hisz neki semmi joga Krisztinához, a feláldozó lovag nem ő volt, hanem egy büszke szép ifjú, ki a csatatéren elesett s a keresztet ő vette ki kezéből. Krisztina felsóhajt, tartozik esküjével a halottnak is. Ekkor a távolból felhangzik a Gontran búcsúdala. Bombardon megismeri e hangot: »Ő az — úgy mond, — a kegyed lovagja!« Gontrant visszahívják, Krisztina bocsánatot kér s a boldogság dala és a nász vidám karéneke fejezik be a történetet. Első műve ez a bécsi fiatal zeneszerzőnek, de bár nem menti az utánzásoktól, (főleg a francia víg opera, s abban Auber befolyásától, de kellemes zene, több sikerült áriával, minek többi közt Teréz első felvonásbeli szerelmi kecses áriája, Bombardon második felvonásbeli buffo-énekével, Gontran búcsúdalával, és eleven karokkal. Berlini és bécsi ítészek elég elismeréssel írtak róla. Az alakok is változatosak : Teréz fürge és kedves, Krisztina ábrándos, busongó, Gontran mélabús, Bombardon mulattató. Legkevésbbé van határozott jellege Colas-nak. Mindezt mások ítélete után írjuk, a magunk véleményét az előadás után mondjuk el róla. Fővárosi hírek. * Nilsson Krisztina szerdai »egyetlen nagy hangversenyé «-nek műsora ez lesz: Thalberg- Bernot nagy kettőse a »Hugenották« dalaiból, előadják Janek hegedűs Smietanski zongoraművész ; magándal Verdi »Troubadour«jából, énekli Nilsson Krisztina; Saint Saëns »haláltánca« (danse macabre,) zongorázza Smietanski tanár; Parish Alvar »Preghiera«-ja és Godefroid »Légtündérek tánca,« hárfán előadja Zamarra Teréz jeles virtuóznő; Braga »Serenád«-ja, Junek hegedűkisérete mellett énekli Nilsson Krisztina; Spohr »adagio«-ja s Zamarra »Pacsirták ébredése,« előadják Zamarra Teréz hárfán, Junek hegedűn; nagyária Gounod »Faust«-jából,énekli Nilsson Krisztina; Bach »áriá«-ja szeriot »rondo«-jai, hegedűn előadja Junek; svéd népdalok, énekli Nilsson Krisztina; Chopin »mazurká«-ja, Smietanski »Valse caprice«-as Liszt »cserkesz-induló«-ja, zongorán előadja Smietanski. A hangverseny a redoute nagy termében lesz, szerdán fél nyolckor. Helyárak: körszék nyolc forint, számozott szék hat, négy és három forint, bemeneti jegy másfél forint. A jegyek legnagyobb része, hír szerint már elkelt, s ez egy hangversenyre előre begyűlt hétezer forint. A világhírű »Ophelia« még itt sincs, máris Hamletnál Hamletebbé tette egyik laptársunkat, mely tegnap a hirdető falragaszok előtt, a hangversenyjegyek elkelése után is kétkedve, töprengve kérdi: »meglátogatja-e Nilsson a magyar fővárost ? oly kérdés, melyre csak akkor adhatunk határozott igenlő feleletet, ha itt lesz.« A rózsavölgyi műkereskedésben nyomtatott feleletet is adnak rá a belépti jegyekkel. A Beethoven „Fidelio“-ját hallottuk csütörtökeste a nemzeti színházban. A zenebarát tehát, ki lapunkban néhány nap előtt az ily klasszikus dalművek elővétele végett szólalt föl, hamar meghallgattatásra talált. Erkel Sándor nem olyan opera-igazgató, ki a jó szót ne venné számba s a figyelmeztetést boszantásnak tartaná. »Fidelio« szinrehozatala különben is művészeti és anyagi tekintetben egyaránt hálás szokott lenni. Tegnapelőtt is megtelt a nézőtér, tanúbizonyságaul annak, hogy Beethoven még a cirkus ellenében is jobb pajzs az újabb zeneköltőknél. Pedig dalművében sem látvány, sem ballet. Pár egyszerű díszlet keretében foly le a megragadó történet, melyet elejétől végig az ihlet fenséges folyamú zenéje színez. Az előadásról elég dicséretet lehet mondani, főleg Nagyné Benza Ida asszonyról és a zenekarról. Sohasem feledjük el ama szavakat, melyekkel egyszer Liszt családi estély alkalmával mintegy megáldott egy fiatal énekesnőt, ki másnap »Fidelio«-t énekelte. »Ön holnap este, — mondá neki, — templomba megy, hogy ott mint papnő hirdesse a női hűség eszményének nagy igéit szavakban és hangokban ; a legnagyobb áhítattal kell mennie, hogy sikerüljön ; nemcsak énekelni és játszani, hanem áldozni is fog.« Ez az áhitat kell a »Fidelio«-hoz, s volt belőle a csütörtöki előadásban is. Drámai énekesnők gyakran idegenkednek Fidelio-tól azért, mert férfijelmezben kell játszani, de ez a mi drámai énekesnőnknek nincs hátrányára, mert fekete bársony öltözéke helyesen van kombinálva s nemes arcát, melyen a jóság mosolya olyan kedves, mint kifejező az indulat vihara, igen kiemeli a férfiasan kondorított hajviselet. Az énekbe és játékba szenvedélyt önt s a börtönjelenés, midőn férjét védi, kétségbeesetten, a legkitűnőbbek közé tartozik ábrándozásainak gazdag sorozatában. Ezúttal nagy tapsot kapott egy olyan mozzanatban is, midőn egy énekhangja sincs, s a kimerülés után örömmel fut megszabaduló férje keblére, mondván, »hogy nem szenved, hanem örül.« Valóban ily tartalmasan drámai mozzanatot csak ritkán élvezhet színházunk közönsége. A művésznőt zajosan tapsolták és számtalanszor kihívták. Nagy és méltó elismerésben részesült Erkel Sándor is a nagy »Leonóra-nyitány« előadása után. A zenekar excellált benne, kifejezéssel, a halkabb részeket finom színezettel, a lendületeket művészi emelkedéssel játszotta, s csak a fő-crescendo tetőfokán volt érezhető, hogy még több elsőd-hegedűre volna szükség. A rabok karéneke, mely gazdagabb, mint egy symphonia adagiója, mert egész dráma, a lélekállapot mély kifejezése, bánat a sors miatt, öröm a szabad légen, himnusz az istenben vetett hit által, sóvárgás egy jobb jövő s a szabadság után s közben epizódul a suttogó félelem a kémkedő szemek, fülek miatt — e nagy, felülmúlhatlan, a lángelme teljéből fakadt éneket a férfikar nemcsak szabatosan, hanem érzéssel is adta elő, megérdemelve a közönség tapsait. Rocco mestert Kőszeghy jól ábrázolja, kifejezve a börtönőr rideg foglalkozása közt a jó embert s kedélylyel énekelve a dalt a pénzről. Marcellina jó szerep Nádayné asszonynak s Jacquino sem resz Paulinak. Ellinger Florestánja fölött balvégzet uralkodik, mert először rendesen egy gixer esik az intonáció útjába; a többi aztán jobban megy, bár a ballon néha elborítja a stilt. Lang erős hangon énekli a vad Pizarrot, de a kifejezésben hiányzik valami, Racine-nel szólva: a »fekete láng.«