Fővárosi Lapok 1877. június (124-147. szám)
1877-06-02 / 124. szám
erőd megvédése, hogy 1855 februárjában a trónörökössel ezt irata: 1 Ő Felsége Sebastopol védelmét a legnagyobb fontosságú pontnak tekinti s el van határozva, Ausztriával való háború esetében, egy időre inkább átengedni Beszarábiát s Uj-Oroszország egy részét a Dnieperig, csakhogy Sebastopol és a Krim megmentessék.« A balaklavai, inkermani és a Csernaja melletti muszka vereségek után került a sor Sebastopolra. Todleben tábornok védte vitézül ez erősséget, de nemcsak annak védelmével gyűlt meg a baj, hanem az élelmezés és egésségügy nehézségeivel is, amint azt Satler főintendáns kiadatlan jegyzetei bizonyítják. A krími háború csaknem két évig tartott, oly vidéken, melyet nagy sivatag választ el a többi tartománytól. Az utak ott őszszel és télen járhatatlanok. A futárok Perekop és Sebastopol közt gyakran csak lépésben haladhattak. Piropoff, kit Szentpétervárról a kórházak vezetésére küldtek le, a Simferopol és Sebastopol közti 72 versenyi utat (hét verst egy mértföld) negyven óra alatt tudta megtenni. Egy élelmezési vonat, melyet Perekopból dec. 17-én indítottak el, január 21-én ért Simferopolba s a 134 verst utat 34 nap alatt tette meg, egy nap átlag csak négy versenyit haladva. E példákból látszik, mily nehézségekkel küzdött a muszkák élelmezésének vezetése. Nyolc hónap alatt, melyekben egyedül volt lehetséges a fuvarozás, 132.600 jármű volt folytonos mozgásban. Ép ily vigasztalanul állott az egésségügy is. A kórházakban 1854 novemberében 27,244 ember feküdt, köztük 10,553 sebesült, nem számítva a csapatjaiknál maradt könnyű sebesülteket. Sebastopol annyira telve volt betegekkel, hogy a lakosaitól elhagyott Simferopolis felében egy nagy kórházzá alakították. Onnan vitték a sebesülteket Kherzonba, e szerencsétlenek nagy nélkülözései és kínjai közt. Hübbenet tanár, ki Piropoff mellé segítségül sietett a harctérre, szörnyű képet fest e szállításról. A jó utak és alkalmas kocsik hiányához járult az orvosok, kötelékek, gyógyszerek, sebészeti szerek és meleg ruhák nagy hiánya is. A krimi orosz hadsereg 1855 márciusának elején 148,789 emberből állt s ezek közül 32,000 feküdt a kórházakban. A katonai orvosok száma igen csekély lévén, (Korabelnajában 1855 januárban másfélezer betegre csak nyolc orvos jutott s ezek közül is kettő a hagymáznak esett áldozatul, a kormány a birodalomban és a külföldön is felhivást adott ki gyakorló orvosok toborzása végett, minek következtében négyszázan léptek szolgálatba s a szentpétervári orvossebészeti akadémiából hétszáz ifjút küldtek Krímbe segíteni. De a halál ezek közt is nagy aratást tartott. A 2480 orvos közül 354 veszett el (egy nyolcada,) köztük öt a kapott sebekben. A 3759 feldscher közül a fele meghalt vagy megbetegedett. A tizenegyhavi ostromot Sebastopol védő serege nagy küzdelmekkel állotta ki. Jobb fegyverzetű, jobb hadállású és jobban élelmezett sereggel állott szemben. A tisztek és közkatonák sokat szenvedtek s bombaeső közt folyvást dolgoztak éjjel is ama falak helyreállításán, melyeket nappal az ellenség golyói leromboltak. Bogdanovits azt sejteti, hogy ha a vezérlet erélyesebb lett volna, ha nem hanyagol el semmit s észrevesz mindent, akkor a szövetségesek hadai nem törtek volna be e tengeri vár falai közé. Mert a szövetségesek is követtek el nem egy hibát, így azonban Sebastopolnak vesznie kellett. Kis-Ázsiában szerencsésebbek voltak az orosz fegyverek, habár eleintén a kaukázusi sereget annyira igénybe vette a hegyi népekkel való küzdelem, hogy herceg Woronzoff tifusi kormányzó — saját jelentése szerint — kezdetben csupán négy zászlóaljat állíthatott szembe a törökökkel. De ott határozott jellemek vezéreltek, kik a sokévi hegyi harcokban be voltak gyakorolva, kik táborban nőttek föl s kiket minden katona ismert és szeretett. Az abelziki csata előtt herceg Andronikovnál hadi tanács volt. E georgiai születésű vezér, ki csekély képzettséggel, de személyes vitézséggel birt, ez önismeretet tanúsító szavakkal nyitá meg a hadi tanácsot: »Én nem vagyok tudós, annyit tudok csak, hogy a törökre kell rontanunk s azt megvernünk; az intézkedések tételét azonban önökre hagyom.« S meg is verték a török sereget. Bebetow herceg is ép oly merészen működött Bas- Kadyklar-nál, belevágva és megnyerve a már-már elvesztett csatát, így bátorítva visszavert gránátosait: »Fiaim, itt az ideje újra előre menni!« Ellenfele, Ahmet pasa, ez előrerontásra azt mondta: »A muszkák vagy megbolondultak, vagy nagyon sok pálinkát ittak.« A szövetségesek tengeri működése nem volt valami nevezetes. A »roppant« francia-angol flotta csak alárendelt szerepet játszott, mint a francia hajóhad az 1870-diki háborúban. Bomarsundot szétrombolták, egy pár kis parti erődöt és kereskedőhajót kezükbe kerítettek, a keleti tengert — a kereskedés kárára — zár alá veték: ez volt az egész nagy szereplés. Sweaborgot bombázták ugyan, de sikeretlenül, Kronstadt is látott messziről ellenséges hajókat, de az orosz hajóhadban kevés kár esett. A portát segítő francia-angol-szárd sereg a szárazon vívta ki diadalát, melynek súlya alatt Miklós cár meghalt s Oroszország jelentékenyen megbénult. E nagy csorba kiköszörülésére azóta sokat tett az orosz diplomácia, míg most két nagy sereg tör Törökország szétbontására. Most a szegény portának nincsenek szövetségesei, s magának kell védeni a roppant hosszú harcvonalat, a montenegrói hegyektől kezdve a kisázsiai Ararát-hegyig! Azok, akik Sedan után szidták III. Napóleont, most szeretnék, ha egy ily hatalmas segítője támadna a szegény Törökországnak, mely saját népességének is csupán muzulmán részéből toborzotta mind e napig katonáit. Nagy túlerővel áll tehát szemben s minden török rokonszenvünk dacára sem bizakodhatunk abban, hogy győzni fog. Legfölebb vitézen vethet akadályokat az előnyomuló orosz elé, nagy vereségeket okozva neki. Megtörténhetik azonban, hogy az orosz vezérlet ismét bakokat lő s seregét megint betegség, járvány fogja megtizedelni, bár a krími háború tanulságaiból az oroszok okulást merítettek s az élelmezési és egésségi ügyet sokkal jobban szervezték, mint akkor. A föllépésre alkalmas időt választottak. Egész Európa bágyadt. Az angol oroszlán ha ismeri is, de nem tudja erélyesen védni érdekeit . Franciaországot a háború megrontás bensejében visszavonás dúl, aztán egy része kacérkodik is az oroszszal, ép úgy mint a koncot leső Olaszországban. A német birodalom »jóakaratú« semlegességgel viseltetik a muszka iránt; a mi monarchiánk pedig megöntette ugyan az Actatius-ágyúkat, de úgy látszik inkább lőgyakorlati parádékat csinál, semhogy a bátor tettek mezején imponálna velük. Félünk, hogy erről a mai hadjáratról az orosz rózsaszínűbb könyveket fog írni, mint a minőt irt Bogdanovits tábornok a krími háborúról. 609 Fővárosi hírek. * Űr napján az idő két arcot mutatott. Heggel mosolygott az ünnepi körmenetre, délután pedig elmosta az Orczy kért tervezett gyermekünnepélyét. Verőfényes tavaszi reggel volt, midőn a Gellért ágyúi dörögve hirdették a budavári körmenetet a helyőrségi templomból és vissza. Ráth József apát, a koronázási ornátusban, vezette a szertartást. Jelen voltak Szende és Perczel Béla miniszterek, Majláth György országbíró, tábornokok, főhivatalnokok, a főpolgármester, az egyetem elöljáró tanárai, konzulok, ipari és más testületek zászlókkal és nagy néptömeg. Zene és üdvlövés hangoztak. A templom, primási palota, régi városház eleje sat., zöld ágakkal sűrűn volt díszítve. — A pest-belvárosi körmenet is díszes volt, sok zászlóval, testületek és iskolai növendékek részvételével. A templomok eleje itt is el volt borítva zöldlombos faágakkal s a járda behintve zöld fűvel. Schwendtner apát beteg lévén, a szertartást Klempa Simon prépost vezette. * Coburg Fülöpné szül. Lujza belga kir. hercegnő igen serényen tanúi magyarul. Kitűnő tanítónője van: Zirzen Janka k. a. A nyelv nehézségeihez s az idő rövidségéhez képest már is meglepő haladást tett. A drámai előadásokat is nagyjából már érti. * A nemzeti színházban Ur napján este a »Varázsfuvolá«-t adták. Donadio k. a. énekelte az »éj királynője« szerepét, melyben Gerster Etelka k. a. is föllépett, de emlékezetes vendégszereplésének az volt a legkevésbbé fényes estéje. A szerep drámai oldalát azonban jobban érvényesíté, mint Donadio k. a., kinek ábrázolása minden terepben egyforma. A maga kedves lényét mutatja folyvást s mint »éj királynője« sem állhatja meg, hogy ne mosolyogjon. Az áriákat azonban kitünően éneklé, s a harmadik felvonásbelit ismételnie kellett a felzajló tapsokra. Staccatóival nyerte a sikert. Magyarul is mondott ezúttal egy szót: » Viszsza.« Persze megtapsolták érte. Az előadásban volt egy pár szerepcsere, például Papagena szerepét ezúttal Heim Róza k. a. énekelte. A nézőtér egészen megtelt. Tegnap este Shakspeare »Makrancos hölgye« került színre, a címszerepben Lendvayné asszonynyal. * A Deák-szoborra, a legutóbbi kimutatás szerint, május 6-dikáig 94,760 frt 39’/2 kr, 456 frt 220 kr aranyban és ezüstben s 500 frt értékpapir gyűlt be. Ebbe nincs foglalva Budapest és Fiume városok adományai. Az adakozás még egyre foly , ha kivált tekintetbe veszszük a mai mostoha pénzviszonyokat, a nemzet e szoborügy felkarolása által egészen méltónak mutatja magát arra, hogy volt Deák Ference. * A terézvárosi klub tagjai, vagy másfélszázan, megtarták arnapi kirándulásukat Gödöllőre. Igen vidám nap volt. D. e. tizenegykor a pályaudvarban szívélyes fogadásban részesíti őket a helybeli értelmiség. A királyi kert és kastély megtekintése után közebéd volt a »Magyar királyné« fogadóban, egy órától négyig, sok pohárköszöntéssel. Tolnay Lajos elnök a gödöllői polgárságot éltette, dr. Schwarcz Gy. ügyvéd pedig a derék magyar hölgyeket, kik honi kelmékben jelentek meg. Valaki német toasztra is gyújtott, de az átalános »eláll!« elfújta. Azt mondták, magyar ember magyarokkal ne németül beszéljen. Ebéd után sétakocsizás, majd kedélyes tánc volt. A hölgyek nagy számából csak egy kis mutatványt közölhetünk : Tolnay Lajosné, Tarnóczy Gusztáváé, Bobula Jánosné, Fleschné, Csutár Erzsi és Irmák, a. megemlítésével. Éjek tizenegykor a gödöllőiek zeneszóval kísérték ki a fővárosi vendégeket a pályaudvarhoz. * A budapesti Frőbel-nőegylet nagy gyermekünnepélyét Ur napjáról el kellett halasztani, mert az ég délben beborult, este pedig esősre vált az idő. Elhalasztották holnapra (vasárnapra) kedvezőbb idő reményében. S a jó reményben most már talán nem is fogunk csalódni, minthogy tegnap, június elsejével, végre beköszöntött a nyár, teljes meleggel, folytonos napfénynyel és derűit kék éggel. * A pestmegyei evangélikus esperesség főfelügyelőjének Földváry Mihály képviselőt választották meg. Sárkány Sámuel főesperes ékesszóló, hazafias beszéddel iktatta be hivatalába s az eskületétel után az új főfelügyelő oly beszédet mondott, mely teljes bizalmat keltett még azoknál is, kik báró Podmaniczky Gézát óhajtották volna ez állásra. Földváry Mihály az esperesség tagjait ebédre is meghívta az »Arany Sas« egy külön termébe, hol lelkes, hazafias és vidám toasztok hangoztak, s míg az új felügyelőt teljes bizalommal üdvözlők, megemlékeztek arról is, aki lemondott. Rudnay Józsefről, ki ez állásában sok érdemet szerzett magának, egyházának ügyei körül tanúsított buzgalmával. * A technikusok kőbányai táncvigalma szerdán jól sikerült. Díszes közönség nagy számmal jelent meg, úgyhogy az elég nagy teremben alig fértek. A második négyest hatvan pár táncolta. A csárdást gyakran s lankadni nem tudó hévvel táncolták. Még néhány ily mulatság s Kőbánya modern mulatóhelyyé válik. A műegyetemi tanárok közül Vész Ármin prorector, leányával Vész Margit kisasszonynyal, és Kherndl Antal családjával jelentek meg. A táncosnők közt voltak továbbá: Lipthay Margit, Vajkay Karolin, Markhet Melanie és Janka, Lipthay Mariska, Szokolay Adolphine, Szedlaczek Anna, gróf Lázár Gizela, Swertik bárónő, Szónoky Gizela, Tolnay Boriska (Szegedről), Lukácsi Tekla, Ravasz Ilona, Juhász Tini, Köpf Dóra és Berta (Pilis Csabáról,) Cavick Fanni, Kehler nővérek, Hein Aranka, Ditzl Anna, Pongrácz báróné, Lehmann Jenny és Brencsán Etelka k. a. * A Margit-sziget alsó vendéglőjében e hó 16-án (szombat napon) víg tavaszi mulatság lesz, tánccal összekötve. A budai »szegény-gyermekkertegylet« rendezi, melynek élén báró Lipthay Béláné és báró Edelsheim-Gyulainé állanak. A meghívókat is ők írták alá. A mulatság ötkor kezdődik s belépti jegyeket (a hajódíjat is beleértve: személyjegy egy forint, gyermekjegy 50 kr.) Szemek és Mayer, Balitzky, Ádám és Eberling s Adám és Kirchknopf kereskedéseiben válthatnak a pestiek, míg a budaiak a Vízivárosban Nagel könyvkereskedésében, a várban pedig Schenknél. A mulatság estéjén a sziget alsó kikötőjénél és a táncterem bejáratánál is árulnak jegyeket. Bizonyára nemcsak ez aj egylet tagjai, a kik vagy százhuszan vannak, hanem mások is nagy számmal vesznek részt e mulatságban, melynek jövedelme igen jó célra jut: a tabáni főutcában levő gyermekkertre, hol naponkint 50—54 szegény gyermek részesül felügyeletben, oktatásban, ebédben s ozsonnára egy darab kenyérben. Megemlítjük, hogy ez egylet létrehozásában és terjesztésében Pleskott Henriimé urhölgyé a főérdem. * A török nyelvtani tanfolyamot Erődi Béla tanár szerdán fejezte be. Huszonöten-harmincan látogatták rendesen e leckéket s tizenöten meglepő előmenetelt tettek. Az utosó órán (a 36-dikon) Tankó Samu technikus törökül köszönte meg e díjtalan tanfolyamot, a hallgatók arcképeivel ellátott albumot nyújtva át Erődinek. * A tanácsnak egy Hlauschek Vince nevű egyén Grafendorfból (Stockerau mellett) megvételre felajánlá Buda és Pest egy 1694-diki térképét, mely az ő birtokában van. E rézmetszetű térképen az akkori mecsetek és más régi épületek is láthatók. Az ajánlattevőnek azt a feleletet küldték, hogy a térképet mutassa be a bécsi magyar miniszternek s ha ő elfogadhatónak találja, szabja meg az árát. * Egyetemi statisztika. A tudományos egyetemnek e nyári félévben 2735 hallgatója van, még pedig 78 papnövendék, 1331 joghallgató, 565 orvos növendék, 532 bölcsész, 135 gyógyszerész és 94 szülésznő. A téli félévben száznyolcvannégygyel volt több. * A magyar Terentius kiadására nézve Zichy Antal, mint bíráló, azt az észrevételt tette, hogy noha a Sebestyén Jenő fordításai kiadásra méltók, előbb meg kell állapítni, hogy a társaság ama könyves vállalatába, melynek női közönsége is van, fölvehető-e ? Lapunk szerkesztője, (a többi taggal egyetértőleg,) azt a nézetét fejezte ki, hogy abba nem vehető fel, mert Terentius nem nőknek való olvasmány. Azért kellett ezt fölemlítenünk, mert a »Pesti Napló« tudósítója ez ügyről úgy referált, mintha lapunk szerkesztője, a Zichy Antal ajánlatával szemben, a kiadást általában ellenezte volna.