Fővárosi Lapok 1877. augusztus (174-198. szám)

1877-08-01/ 174. szám

Diogenes-falva. (Cs.) Nem vezetem az olvasót a messze Hellászba s nem is valami régészeti fölfedezésről lesz szó. Egészen közel vezetem, meglehet olyan helyre, ahol volt is már. De nem baj! E nyári napokban mindig kellemes kitekinteni a zugligetbe s annak úgynevezett »Csillagvölgy«-ébe, e nem nagyon széles, de annál hosszabb meredek völgybe, mely első pillanatra valamely kiszáradt zuhatag medrének látszik. Fölötte diszlik a hires Norma-fa, mint egy zöld korona. A völgyet félgömb alakú domb osztja kétfelé; azon van a »labyrinth« — egy kis erdő. Nem régen még ez a völgy meglehetősen elhagyott volt. Csak kis diákok jártak bele majálist tartani. Nyolc év előtt azonban egy öreg polgárnak, ki bejárta Európát, eszébe jutott, hogy alkot itt valamit — valami különöset. Boros pincéjében volt neki három óriás hordója, melyekre nem egyszer elgondolható, na ezekben aztán kényelmesen ellakhatott volna Diogenes. Bizonyára ez az ötlet adhatta neki az eszmét, hogy a csillagvölgyben Diogenes tiszteletére hozzon létre valamit. A baloldalon kezdett egy nyaralót építtetni, melynek második emeletét a pincéjében állt legnagyobb hordó képezi. Bizarr gondolat, de jól sikerült. Csigalépcsőn jutunk föl e hordóba, melyben nem valami nyirkos dongafákat találunk, hanem ugyancsak feldíszített termet, s önmagunkat megsokszorozva. A mennyezeten pedig a csillagvölgy visszatükrözött képét. Mert a falakat oldalt és fenn tükrök borítják. A kerek szoba bútorzata is meglepő: művészileg kirakott asztalkák díszes székek, két kerevet a falaknál, márványasztal középen, rajta két párducbőr, s az öreg úr kedvenc állatai: egy hű »newfoudlandi« s fürge mókus (hegedűjével) kitömve, üvegszemekkel. Furcsa, bizarr, sajátszerű kerek hordóterem. Pár év előtt a tulajdonos egy fiatal rokona, mivel este vihar tört ki, ott hált a szobában, kereveten. Éjfél felé a bádog és üveg fedélen elkezd kopogni a nagyszemű eső s a villámlások fényét sokszorosan verik vissza a falak és mennyezet tükrei. Fiatal emberünk oly roszul érzé magát a Diogenes hordójában, hogy rögtön felöltözött, kirohant s nekieredt a záporos éjszakának, hogy kevésbbé regényes hajlékot keressen. A »Diogenes hordója« földszintjén kocsmatelep van. Nyáron elég jól főznek benne s jó és olcsó uzsonnát kaphatni. A szomszéd nyaraló még furcsább volt — emeletes ház földszint nélkül. Tervezője előtt a Semiramis függőkertje lebeghetett. Az egy teremből álló emeletet négy vasoszlop tartotta, mígnem a biztonság előnye győzött a különcségen, s aláépítik a földszintet is, melyben most négy szobácska, s egy konyha van. A harmadik, negyedik, ötödik nyaraló mind csak egy-egy szobából álló »házacska«. Mivel azonban »szokás törvényt szab«, tehát ezeknek is nyaraló a nevök. Hisz a budai hegyek közt feküsznek. A Jókai svábhegyi nyaralója alatt földalatti zugban lakik régóta egy vén vincellér, ki mellékkeresetűt a sváb atyafiaknak kalapot készít és foltoz; ez, ha lenn a városban kérdik tőle a lakását, azt feleli: »Csak a kalapos villája után tessék kérdezősködni a Svábhegyen.«A csillagvölgy hatodik nyaralóját csak csillagalakú díszítéseiről említhetem meg. Különben hatszobás ház s alig van olyan originális élet benne,mint volt a hetediknek, e hegyoldalba épített villának emeletén a múlt télen, mikor a »majorosok kaszinó «-ja volt, s enni ugyan keveset lehetett benne, de padlásán (pince helyett) fél akó bor állt a publikum rendelkezésére. Akik most ott nyaralnak, tavasz múltán is részesültek még néha abban a kellemetességben, hogy valami berúgott atyafi éjjel el kezdett dörömbözni az ajtón: »Frá wirthin á klázi Vajn.« E ház emeletének konyháját képezi a második nagy bordó. A harmadikban a pék,és zöldségárus lakik a zugliget ismert mindenese. Ádám, aki jószívű ember, csakhogy nagyban hódol Bakhusnak, sok minden volt már a világi életben, szolgált valaha nyergeit szamarakkal a városi kirándulóknak, később fűszerrel, zöldséggel és dinnyével kereskedett, végtére pedig pék lett belőle, ki süzeteit jól el tudja tukmálni, s ha négy zsemlyéért küldenek hozzá, tesz a kosárba hatot, — mert hisz majd csak elfogy az is! A Diogenes-falva alkotója a Csillagvölgyet a zugliget központjává akarta tenni. A kocsmához közel eső nagy fára festetett egy céget, ráiratva: »Csillagvölgyi Normafa«. Melléje állíttatott evőtermet e felirattal: »Le temple d’ Irminsul,« (a zárda neve, melyben Norma lakott.) Belől a falakat jámbor képekkel diszíttető, ifjú lányokat oktató tisztelendők alakjaival; az oldalakra a »Fácán«-nál egy kicsit különb madarakat pingáltatott: struccot, hattyút, flamingót; a »Disznófőt« nem találta méltónak lefestetni, »akad az — úgymond — elevenen is elég!«; a lombos nagy fáknak neveket adatott, hogy színész, ókori császár, amerikai államférfi, Árpád apánk, I. Napóleon és Werbőczy emlékei ölelkezzenek a sudarak kinyúló ágaiban. Készíttetett utakat is a világ mind a négy sarka felé. A »labyrinth« is onnan kapta nevét, hogy keresztül hasú ösvényein alig talál ki az ember s elkelne benne, egy csomó Ariadne-fonal, vagyis útmutató tábla. Ásatott valami csodakutat is, kilencet egymás felé, melyekből —ha a terv létrejö— kinek-kinek kívánsága szerint bugyogott volna ki sör, bor, vizezett bor, és borozott víz. Hogy milyen lett volna ez az eredeti terv szerint, az mély titok maradt. Az öreg úr tót munkásokkal dolgoztatott, kiknek maga adott neveket. Volt köztük »generális« és »inspektor«. A munkások a jó különc öreg úrtól nem tartottak, hanem a »generális«-tól (egy tót napszámostól) annál jobban. Sokszor van ez így az életben. A százados szidja a Lajos Viktor ezredi katonát, hogy mért oly rozsdás a puskája, de ez csak vállat von a fenyegetőzésre, hanem mikor a tiszt távozni készül, a katona térdre esve könyörög: »Kapitány uram, az ég szerelmére kérem, meg ne mondja a káplár úrnak.« A tótok is jobban féltek a »general«-tól. A korhely inspektornak elég jó dolga lehetett az öreg úr mellett: tavaszszal üres zsebbel jött, őszkor háromszáz forinttal és egy órával távozott. Az öreg úr utósó intézménye volt: a kocsmába vezető út szegélyezése vagy száz vadgesztenye-csemetével. E fácskák azonban már nagyobbára kipusztultak. A különc eszmének azonban mégis csak lett látatja, mert azóta sokkal több élet van a Csillagvölgyben. Nyolc-tíz család kora tavaszszal kiköltözik a kis villákba s szívesen ellaknak az egy szobácskában is, hol nincs közvetlen szomszéd, s a falusi kényelem pongyoláját élvezhetik. Aztán a látás és »láttatás« divatja más völgyekből is elcsalja oda a künnlakókat, úgyhogy a jég gyakran megtelik magyar, német és francia hangok khauszával, a csillagvölgyi pázsit pedig oly tarkán virít a hölgyek sokszínű ruháitól mint egy kert. Mégsem volt hát háladatlan eszme létrehozni Diogenesfalvát. 841 Fővárosi hírek. * Klapka tábornok vasárnap az indóházban találkozott a szintén Bécsbe menő Tisza Kálmán kormányelnökkel és az őt kikisérő Szende Béla honvédminiszterrel. Sajátlag látta őket, de nem beszélt velük. A két miniszter úgy tett, mintha nem látta volna meg a vitéz tábornokot s háttal ülve le neki, szörnyű nagy beszédbe ereszkedtek. Hej, de csak nagy diplomaták is ezek a mi minisztereink a kicsinységekben. Attól féltek tán, hogy ha a törökbarát tábornokkal nyájas szót váltanak: a cár mindjárt megüzeni a hadat. Mulatságosabb történt, (ha csakugyan megtörtént) a tábornokkal a budai hegyek közt. Egy barátjával sétált ki, nagyot sétált s megéhezett. Megpillantanak egy verandát, melyen két terített asztal van s egyiknél csak egy öreg ur ül. »Menjünk fel, ott nincsenek sokan!« — mondta a tábornok. Leültek aztán az üres asztalhoz s a megjelenő kiaszszonytól kértek egy kis bort. A másik asztalnál ülő öreg ur intett neki, hogy csak hozzon. Bort és hidegsültet tett eléjük. Mikor Klapka fizetni akart, az öreg ur nyájasan lépett hozzá s mondá: »Én B. báró vagyok, itt nyaralok s ismerve Komárom hős védőjét, szerencsémnek tartom, hogy ide tévedt s én megvendégelhettem«. A tábornok bocsánatot kért, hogy egy magánnyaralót a két terített asztal miatt vendéglőnek nézett, a báró pedig újra örült a szerencsének. Klapka hétfőn délután két órakor már, barátja, Midhat pasánál volt s három óranegyedig beszélgetett vele. A körülményekhez képest megeshetik, hogy Klapka tábornok újra visszatér fővárosunkba. * Carina k. a. decemberi vendégszereplése búcsúzás lesz a színpadi pályától. Visszavonul a magánéletbe. De előbb azon a színpadon kiván még énekelni, hol legelső nagyobb sikereit aratta s hol a közönség oly sokszor kitüntette, a magánéletben pedig melegen szerette. * A „Nemzetgazdasági Szemle“ ápril-juliusi füzete megjelent. Főbb cikkei: Kautz Gyulától »A fémpénz- és valuta-ügy,« Lukács Bélától »Birtok- és erdőrendezés,« Keleti Károlytól »Hitel és uzsora,« Kerkápoly Károlytól »Az ipartörvény módosításához,« Szabó Jenőtől »A vasutak csoportosításáról.« A kisebb közleményekben is sok tanulságos van. Átalában György Endre e folyóiratot, mely akadémiai megbízásból jelenik meg, igen jól szerkeszti. Vajha csak tizedrésze is megrendelné ama politizáló uraknak, kik rendesen nagyban szokták emlegetni a nemzetgazdaság fontosságát! * Singer Teréza kisasszony, ki a múlt idényben Milánó, Páris és Barcelonában nagy sikerrel énekelt, holnap kezdi meg vendégszereplését a nemzeti színházban, Pero 11 Gyulával együtt. A nemzeti színház operai tagjai közül Nagyné Benza Ida, Balázsné Bognár Vilma asszonyok, Ellinger, Pauli, Odry, Láng még szabadságidejöket élvezik. * A hivatalos lapból. Pauer János székesfehérvári nagyprépost s fölszentelt püspök, egyházi és irodalmi érdemeiért, másodosztályú vaskoronarendet kapott. — A székesfehérvári káptalannál Venosz Imre, Peller Ödön és Piifach József kanonokok címzetes apátságokat kaptak. — Kr 11 a Tivadar igazságügyi számvevőségi irattárnok számtanácsosi címet kapott. * Amerikaisodunk. A független szabadelvű párt közlönye igy kezdi előfizetési felhívását: »A nagy háború előestéjén állunk. (Három felkiáltó jel.) Ausztria-Magyarország akcióba lép a muszka ellen. (Egy felkiáltó jel, de e két szó »muszka ellen« két mutató kéz közt.) És miután (helyesebben »minthogy«) ily időben a politikai lap nélkülözhetlenné válik, felkérjük azon t. c. előfizetőinket, kiknek előfizetésük múlt hó végével lejárt, hogy sat. sat.« * Az Eötvös-alap gyűjtő bizottsága »Eötvösnaptárt« ad ki a jövő évre. Szerkeszteni György Aladár és Komjáthy György szakférfiak fogják. A naptári részeken, Eötvös-alap ügyein s a népnevelésügyi közleményeken kivűl lesz szépirodalmi és ismeretterjesztő része is, képekkel. Előfizetni 50 krral a »Népnevelők lapja« szerkesztőségénél (belváros, kötő-utcai iskolában) szeptember elsejéig lehet. A hazai tanítók számára hiányt pótló évkönyv lesz s tiszta jövedelme az Eötvös-alapot gyarapítja. * Tannerné asszony most tudta meg, hogy grófnő. A »Békési Lapok« írja, hogy a francia Chabaud de Frouard grófi család a kormánynál kérdést tett, hogy vannak-e hazánkban még e családnak élő tagjai ? Mert a francia forradalomban egy Chabaud gróf (József) hazánkba menekült s megismerkedve Aradon gr. Wenckheim Józseffel, az ő szolgálatába állt, (mint komornok és aztán kulcsár,) majd meg is házasodott Aradon. A nyomozás, hir szerint, kideríté, hogy ez a gróf megmagyarosodott s a Chabaud név hangzása (Szabó) után fölvette a Szabó nevet s több gyermeke maradt e néven. Egyik unokája pedig nem más, mint Tannerné Szabó Róza asszony, vagyis Chabaud de Frouard tróza grófnő. Békésben persze most találgatják, hogy mi az oka a magyarországi rokonok keresésének? Tán lesz valami nagy örökség, mi a békési atyafiakra rá is férne? Vagy tán a kétmillióval biró Chabaud-család kihalóban van s ezért van szüksége a magyarországi rokonokra. * A fővárosi férfi-dalegylet szombaton, a Margitszigeten, egy katonai zenekar közreműködésével, második nyári dalestélyét rendezi, melyet táncmulatság követ. Az egylet által kibocsátott egy-frtos jegyek tulajdonosainak jogában áll: a helyi gőzhajókkal a szigetre és onnan visszamenni. Éjjel két órakor fog külön gőzhajó a szigetről indulni, melyre kizárólag az egyleti jegyek érvényesek. *Az irgalmas rend kijelenti, hogy a császári fürdői bérlőnek nincs joga orvost nevezni ki, s hogy : »a rendnek fürdőorvosa mindig jelenleg is csak dr. Pápay úr.« Elég baj ez a rendnek is, meg a fürdőnek is. * Rövid hírek. A Margitsziget felső vendéglőjében holnap (csütörtökön) este kilenc órakor táncestély lesz. — Gr. Károlyi György, ki eddig Csurgón töltötte a nyarat, e napokban fővárosunkba érkezik. — Horváth Pál kir. nyug. honvédalezredes a múlt hó 22-én hirtelen meghalt s özvegye, Ducreux Karolina asszony nyilvános köszönetet mond mindazoknak, kik iránta ez alkalommal vigasztaló részvétet tanúsítottak. — A terézvárosi klub vasárnap a »Szép juhásznő«-höz kirándulást rendez. — Kammermayer Károly polgármester szombaton szabadságidőre megy, s szept. 10-ikéig Gerlóczy alpolgármester helyettesíti. — Lampel fővárosi főkönyvvezető esküvője holnap lesz; téves hír volt, hogy már szombaton megtartotta volna. — A fővárosi iparosok körének helyiségeit ma átteszik a ferenciek bazárjának első emeletére (felmenet Ilik lépcső.) — A Veszta-gözös, mely Budapest és Visegrád közt közlekedik, vasárnap este a Margit-hid egy oszlopába ütődött s a vendégek úgy megijedtek, hogy már a bombatéren kiszálltak, nehogy a lánchidnál is hasonló ijedelem eshessék meg rajtok. — Miklós Ödön (Mikós Gyula orsz. képviselő derék fia,) a »P. Napló«- ban cikket irt a magát kivégzett Browningról, kit jól ismert, ki náluk Borsodban időzött s kivel utazásokat tett s azt írja, hogy elkeseredett életuntságot nem vett észre nála soha, úti költségeit atyjától nyert szerény tőkéből fedezte; atyja londoni orvos, testvére négy van, egy mérnök a jóremény fokán, másik vasúti vállalkozó Indiában s két nővére Londonban vannak férjnél. — Cogelniceanu román miniszter ma érkezik Budapestre s Bécsen át Salzburgba megy, hol a császárok találkozása forog szóban. Vidék. ** Szliácson vasárnap volt az Anna-bál. A rendezőség a termet szappannal dörzsöltette föl, minek következtében a táncosok által felvert szappanportól olyan tüszentő kórusok keletkeztek, mint Offenbach egy régibb operettejében. Különben a bál elég kedélyes volt s szép, nagy társaság vett benne részt. A tágas kávéházterem zsúfolásig telve volt s az első négyest harminc pár táncolta. A táncosnők között lehetett látni, gróf Degenfeld Józsefnét, gróf Bánfynét, gróf Gyürky Alice-t, dr. Hasenfeldnét és Forinyáknét, Almássy Irmát, Vadnay Károlynét, Dalmady Győzőnét, Kiss Margitot Véghlesről, Buzzi kisasszonyt.