Fővárosi Lapok 1877. szeptember (199-223. szám)
1877-09-01 / 199. szám
zak (ornithon), de kiválólag a halastavak említésére és fentartására. A villák, mint említem, kevésben hasonlítottak egymáshoz s építésüknél a phantáziának mindig tág tere nyílt. Sajátszerűen berendezett, de nem kevésbbé nagyszerű lehetett Hadrian császárnak Spartian által ismertetett, Tibur melletti, nagykiterjedésű nyaralója, melynek ma még számos maradványa áll fen. Fensikon feküdt s mintegy hét római mértföldnyi kiterjedéssel birt. A villa főépülete mellett még számtalan kisebb létezett. A vendégek mulattatására nem kevesebb, mint két nagy és egy kisebb színház szolgált. Egy ugyanott levő templomhoz sokan zarándokoltak, kiket külön épületben helyeztek el. A mai nap úgynevezett cento camarellek pedig a császári testőrség lakát képezték. A park más és más részei Görögország nevezetesebb vidékeit és helyeit utánozták, s a szerint neveztettek el. A canopusi Serapis templom mássá, egy kör alakú imola egyptusi szobrokkal, az illető völgynek Canopus nevet adta. Ott volt az athéni »Lyceum«, »Akadémia« »Poekile« »Prytaneum«, természetesen csak az analógiákban. Annyira ment a császár ez alakítási és utánzási kedve, hogy a tájék és a természeti szépségek átidomítása által egy »Tempé-t« (Görögország e szépségéről híres völgyet) hozatott létre; a »Hadest« (az alvilágot) pedig úgy látszik, még a most is létező földalatti termek labyrinthja képviselte. Az utazó ma is bámulva szemléli ott az elragadó vidéket s a romokat, melyek még most sem szűntek meg nevezetes tárgyak lelhelyei lenni. A külvárosokban emelt villák a »villa sub urbana« nevet viselték. Ilyen volt M. Arrius Diomedesnek Pompeiben 1771—74-ben a sírok utcájában kiásott laka. Ez mint villa csak az egyszerűbbek között foglalhatott helyet, míg a római »Collis hortorum«-ot elfoglaló Pompejus, Lucullus, Sallustius s a Campus Esquilinus-on Maecenasnak kertjei és villái kiváló, minden pompával felruházott s fényekkel szemkápráztató példányai voltak a villa suburbanának. A néhány villa közül, melyek maradványaikban még léteznek, nevezetesbek a már említett Hadrian-féle, a Maecenase Tivoliban, és a Tiberius »Villa Jovis«a Capri szigetén. Bizton állíthatjuk, hogy a mi nyaralóinkból ezernyolcszáz év múlva egy kő sem fog fenállani. Morlin Emil: Fővárosi hírek. * Szegény Halil bej és Sedid efendi, a budapesti török konzulok is elmondhatják: »Adtál urunk Alláh, magyar symphathiát, de nincs köszönet benne.« Mert üldözi őket a szó teljes értelmében ez a »rokonszenv.« A konzulátus őszutcai hivatala folyton hemzseg száz-meg százféle ügybajos embertől. Izraelita hordárok, narancsszín sipkában, harmincával jőnek, hogy ők ki akarnak menni a harctérre »kranfúter«nek (Krankenwärter), csak adjanak nekik pénzt eleget, mert az nincs. A tolmácsnak és Sedid efendinek van dolga, megértetni velők, hogy van ott a ki ápoljon, a mennyi kell, csak orvosokra van szükség. Hát aztán amikor betoppannak a különböző »szky« végzésű »lengyel gróf«-ok, fölajánlani bajnoki erőiket »az északi kolosz ellen fenkölten küzdő török testvéreknek«, kérve egyszersmind útiköltségül ezer franknyi »csekélységet« meg szabadjegyet. Vagy ha mindez nem lehet, öt pengőt holnapig, becsületszóra. Majd halkan nyílik az ajtó, s belengedez rajta egy borzas szőke ifjú. A vers- és zeneköltő egyszersmind, s egy »Plevnamars«-ot szerzett, szöveggel, quartett számára. De zongorázni is lehet. Tessék ezt kormányköltségén kiadni a török sebesültek javára, s aztán bebizonyítandó, hogy minő gyönyörű kompozíciója, kiáll a bureau közepére és elzengi a »Plevnamars«-ot. Később bekopogtat egy hazafi és kijelenti, hogy ő turkophil ember és magyar, de szükséget szenved lábbeliben ; szíveskedjék hát a konzul úr egy pár mentől erősebb talpú csizmát hozatni neki Konstantinápolyból. (Notabene: ez hihetetlen, de tény.) Egy fotográfus pedig azt instálja, hogy küldessék meg számára Stambulból valamennyi padisáh arcképét, Ozmántól egész II. Abdul Hamidig. Majd ő lefotografálja mindnyáját. Illyenekkel telik el a nap. És még éjjeli nyugodalma sincs a derék bejnek s a jámbor efendinek. »Jóképű fiúk«, jogászok mennek éjfél után az őszutcán végig, harsogón danolva, a török sympathiával és »jó kedvvel« csordultig telt szívvel. A konzulátus ablakait megzörgetik s a kapun becsöngetnek. Egy-két ablak elreped s a csöngetyű sodronya beleszakad a lelkes kezek érintésébe. Az egész ház fölriad. Kijő a kapus ijedten és álomtól boszús fővel! »Mi tetszik?« »Törököt akarunk látni, elevenek Ereszszenek be bennünket, meg akarjuk csókolni a Halil bej meg a Sedíd efendi száját. Pompás fiúk lehetnek azok! Elviszszük őket magunkkal a »Szabadi«-ba. Csók jasa!« * Hymen. Közlekedési miniszterünk, Péchy Tamás, közelebb családi örömünnepre utazott le Abaújba. Ugyanis leányát, Péchy Margit kisasszonyt hétfőn vezette oltárhoz Bornemisza Lajos sáros megyei földbirtokos és miniszteri segédfogalmazó. A díszes családi ünnepély a vőlegény és menyasszony számos rokonait gyűjti egybe Kázsmárkra, a miniszter vendégszerető házához. Díszes fogatok hosszú sora kísérte az esküvő párt az ottani helvét hitvallású egyházba. Számos üdvözlő távirat is érkezett, ezek között a Tisza Kálmán kormányelnöké ki maga és a miniszterek nevében kívánt tartós boldogságot az ifjú párnak, mely a felköszöntésekkel fűszerezett nászlakoma után néhányheti utazásra külföldre indult. * A vakációnak vége. Az »egyetemi polgár« nem sajnálja: »abcúg neked, hála istennek, hogy túlestem rajtad. Unalmas voltál, meleg voltál. A fiúk mind elszállingóztak jobb vidékekre, s én itt maradtam egyedül, mint egy szárnyaszegett gólya. De majd most lesz élet! Korteskedünk torokrekedésig, aztán, ha a választásokból kifogytunk, megint rákezdünk törökül demonstrálni; ordítunk nagyokat és szidjuk a kormányt, akár a bokrot. Csak az »öregemet« világosítaná föl a szentlélek s küldene egy kicsit több pénzmagot; mert ha még egyszer zavarba jövök, bizony isten főbelövöm magamat valami rozsdás mordálylyal.« A gymnázista vagy reáltanuló nem ilyen könnyen vál meg a szünidőtől. »Vége a szép, szabad napoknak, — sóhajt föl. — Következik a komor iskolaterem, a komor tanár, a trigonometria, Newton borzalmas tantétele, Hornér, a görög nyelvtan minden kínszenvedésével. No de még csak egy év, csak tíz hónap, s érett vagyok, ha ugyan, — komolyodik el baljóslatú sejtelemben, — nem vetnek vissza félesztendőre.« A tanév eleje legnagyobb nyomokat hagy a könyvkereskedések kirakataiban s a lapok hirdetésoldalán. A kirakatok üvegtáblái virítanak az odaraggatott iskolakönyvjegyzékektől, s Ponson du Terrail vagy épen Paul de Rock könnyű regényei helyett Szepesi latin grammatikája és Roder Alajos »Középkatechizmus«-a a polcokon. Az újsághirdetések meg nagyon elkomolyodtak. Csupa paedagogia valamennyi. Nevelőintézetek annonceai, tanárjelölt urak »kondíció« keresései, melyekben elmondatik, hogy az illető a francia nyelv és zongorázás elemeiben is alapos oktatást képes adni, s az ajánlatok A. B. 20. jegy alatt küldendők a főpostára. Majd a szellemi táplálék helyett testit is ajánlgatnak: »Két szolid fiatalember teljes ellátást és lakást nyerhet sat.« A középiskolákban s az elemiekben már élénk világ van most is; az egyetemnek azonban, akár egy vén korhely jogásznak, szabad későn, nagyokat nyújtózva, kelni. A rendes előadások csak e hó második felében kezdődnek; az első két hét a behatásokkal telik el. Van dolog a »származási iv«-ekkel, az indexszel, a leckeszelvényekkel sat. A quaestura szedi a tanpénzt erősen, s a nemes fiatalság fizeti minden óráért a hagyományos egy forint öt krajcárt bús képpel; gondolják, lehetne azt bölcsebb dolgokra költeni. Szóval, itt a tanév eleje, ami, a mellett is, hogy harmincötfoknyi pogány meleg van, azt jelenti, hogy vége felé jár a nyár s halkan közéig az ősz. * A „Hugenották" csütörtöki előadása töredékes volt ugyan, de egyszersmind élvezetes. A ki ismeri e dalmű szövegét, (s ki nem ismerné ?) a második felvonás kihagyásával aránylag még a legkevesebbet vesztett, mert a főurak esküjén és a viharos záradékon kivűl drámailag értékes énekszám nem igen van benne s a királyné lyrikusan színezett parthieja csak egy Hamakers k. a. elegáns ábrázolásában nyerhet igazi érvényt. Mindamellett az öszhang s a dalmű drámai érdekének tekintetéből igen kívánatos, hogy dalművek ne kerüljenek színre oly tetemes csonkításokkal, melyeknek a szöveg értelme is áldozatul esik. Egyébiránt őszintén bevallva, bajos minálunk e tekintetben is olyféle igényeket formálni, mint az igazi nagy dalszínházakban, mert nem esik-e a szöveg drámai jelentősége áldozatul már azáltal is, hogy a vendégek olaszul, franciául énekelnek, a mieink nagy részétől pedig amit hallunk, rendesen »Lieder ohne Worte.« A csütörtöki közönség, mely a nézőtért a szorongásig megtöltő, élvezet tekintetében igen ki lehetett elégítve. A »Hugenották« nálunk máskor is a jobb előadások közé tartozik, de ennyi fényes jelenetet rég nem ért meg a nemzeti színpadon. Perotti, habár eleintén némi indispozíció volt hangján észrevehető, jelenetről jelenetre nőtt a Raoul szerepében, a nagy románcba érzést, phantaziát öntött, a párbajjelenésben a crescendo nagy próbakövét kitünőleg állta ki s a végső kettősökben annyi hévvel és szenvedéllyel énekelt, hogy a sok tapsot és kihívást ép úgy megérdemelte, mint Nagyné Benza Ida asszony, kinek Valentine-jét a Lucca asszonyé sem homályosíthatta el. Az érzés teljessége, a kifejezés ereje, a játék drámaisága által most is melegített, elragadt, néha gyújtott. Csak egyben lett szűkmarkúbb: arcjátéka nem volt annyira részletezve festő, mint ezelőtt. Igen érdekes része volt az előadásnak az is, hogy Marcel szerepét, melyet három évtizeden át alkalmasint minden előadásban Kőszeghy énekelt, most Ney próbálta meg ábrázolni, s bár hangja a register mélyebb fokain nem ér úgy le, mint az elődjéé, de egészben véve jeles sikert aratott fris, férfias hangjával és ízléses énekével; kapott is sok tapsot s fog kapni még többet, ha a mozgás nagyobb fesztelenségét elsajátítja. Helvey Laura kisasszonytól áldozat és nem debüt volt, hogy a királyné egy recitativ énekét elvállalva, segített az operán s nem volna helyénvaló ezért gáncsolni,kivált miután megjelenése és recitativája teljességgel nem volt hátrányára a jelenetnek. Odry, Malecky, a karok (zene, tánc, énekkar) mind hozzájárultak az est sikeréhez, mely mindenesetre enyhítéséül szolgál annak a körülménynek, hogy egy felvonás kimaradt. Ez, mint mi is megjegyeztük, hiba, de korántsem »botrány,« »skandalum,« mintegy pár lap kürtöli »orbi et urbi,« nagyítva, túlozva a dolgot. Lehet, vidéken akadnak, akik szentül elhiszik, hogy a nemzeti színpadon csakugyan történt valami szégyenletes dolog, de a fővárosban hol elegen látták, hallották, ami történt s hol szemtanúi annyian voltak a sok tapsnak, kihívásnak, mindenki mosolyogni fog a lapok túlzásán s ez a mosoly bizonyára nem a színház, hanem az illető újságok rovására esik. A bécsi dalszínházban is (közelebb Patti és Nilsson ottlétekor) tartottak töredékes előadásokat, s a lapok megírták, hogy ez nem helyes, de senkinek sem jutott eszébe botrányról beszélni s úgy tűntetni fel a dolgot, mint valami szégyenfoltot. Szúnyogból elefántot csinálni nagyon gyermekes dolog. * A király Bruckban. Múlt hó 26-án reggel érkezett meg Ő Felsége nagyszámú kíséretével, Albrecht főherceggel s Edelsheim báróval a brucki táborba, hogy az ötödik tábor-idény véggyakorlatait megtekintse. Egyenest a tábori dísztérre vonúlt, hol elnyargalt a sorok előtt. Aztán misét hallgatott s az összes csapatok díszmenetben vonultak el előtte. Következő két nap élénk részt vett a nagy manőveren, minden hadállást megvizsgált, mindenütt ott volt, sokszor beszélgetett tisztekkel; a legénységhez is volt egy-két szava — magyarul, többi közt, hogy az állásváltoztatásoknál csak lassan lépjenek s a nagy melegben ne használják a futó lépéseket. Végül a tábori parancsban legmagasabb megelégedését fejezte ki a tábornoki és tiszti karnak, s elismerését a gyakorlatokban részt vett ezredeknek. A tisztek esténkint nagy számmal theára voltak hivatalosak az udvarhoz. Ő Felsége 28-án este visszatért Bécsbe. * Az elhunyt Unger Henrik, kit tegnapelőtt nagy diszszel s nagy tömeg jelenlétében temettek el, végrendeletet nem hagyott hátra. Vagyona nagy, de nem annyi, mint a hirmondó.Nincs tizenhárom, »csak« hét háza; a bécsi pénzintézetben sem fekszik két milliója, hanem az itteni takarékpénztárakban van elhelyezve jelentékeny tőkéje. A hagyaték, mint mondják, kilencfelé oszlik. * Stefan Azlanian pasa, miután elegendő orvost és gyógyszerészt szerződtetett, nejével együtt Bécsbe utazott. Onnan Párisba megy, fia látogatására. * Érdekes történeti művön dolgozik jelenleg dr. Kohn izraelita magyar hitszónok, t. i. »a magyar zsidók történelmén,« a legrégibb időktől kezdve. Érdekes az a két század előtti könyvecske is, melyet a pozsonyi vándorgyűlés alkalmával a prépostsági könyvtárban találtak. Cime : Ereje és Haszna Szent Benedek pátriárka keresztinek«. írója: Frater Romanus Czencz, »sz. mártonyi professus.« Nyomatott Bécsben, 1668-ban. Szabó Károly jeles irodalomba várunk e könyvecskét, mely a Szent Benedek keresztjének csodatevő erejét tárgyalja s annak rézmetszetű rajzát is adja, eddigelé »ismeretlen«-nek mondta. * Eötvös Józsefnek Ercsi községe emlékoszlopot akar emelni, sírja mellett. Az ottani takarékpénztár már három év előtt adott erre száz forintot s a kegyeletes célra mindössze 218 frt van eddig együtt. A község ereje korlátolt lévén, e kegyeletes célra felhívást küldtek szét. Minden fillért köszönettel fogadnak. Az adományok Barnafy Balázs megyei főmérnöknek, Ercsibe küldendők. * Az elcsípett szalon-tolvaj. Tegnapelőtt délben, N. A. tanár úr a zerge utcai lakásán ép ebédelt családja körében, midőn a szobalány jelenti, hogy egy elegáns öltözékű fiatal úr óhajtana vele bizonyos ügyben értekezni, s hogy e fiatal gavallért már be is vezette a dolgozószobába. A tanár úr, ki nagyon udvarias, előzékeny ember, nem akarta a finom gavallért megvárakoztatni, fölkelt az asztaltól és sietett a vendég fogadására. A dolgozószobában azonban már egy lélek sem volt, a mellett hiányzott amaz ötvenforintos bankó is, amelyet a tanár úr az íróasztalon feledett. Nosza rajta, megkezdődött a hajrá-vadászat. Az elegáns tolvaj még nem nyerhetett nagy egérutat. Utána az egész család apraja-nagyja. Az üldöző család nem azért lakik a zergeutcában, hogy gyors futásáról tanúságot ne tegyen. Sikerült is elcsípni a tovamaló dandy-t, kit aztán pár fehérlófarkas rendőr kísért be a napkőről nagy előzékenységgel — a hűvösre, noha akkor még sehogy sem akarta magát név szerint is bemutatni. * Rövid hírek. A közoktatási miniszter köszönetet szavazott báró Wodiáner Albert orsz. képviselőnek, ki az oravicabányai választókerület iskolái számára 3350 frtot adott. — Dr. Horváth Károly zalaegerszegi plébános cimz. apátságot kapott, Major János kőszegi plébános pedig címzetes prépost- 959