Fővárosi Lapok 1877. október (224-249. szám)

1877-10-02 / 224. szám

kezében nagyra volt pairi méltóságával, alig nézett a serdülő szép leányra, nemhogy egy szóra méltatta volna, pedig ez könyv nélkül tudta »Atalá«-ját és »René«-jét. A nagyvilág nem birt különös vonzerővel a ko­moly leányra nézve. Anyja kivonata következtében a párisi »Sacré coeur« nevelőintézetbe lépett s az itt töltött pár hónapra nem emlékszik vissza kedvezőt­lenül, de azt sem hallgatja el, mennyire elhanyagolják e világhírű zárdában az előkelő fiatal leányok neve­lését. A növendékek lelketlen bábokká képeztetnek; ételeik egésségtelenek, fölfogási tehetségeket ferde elvekkel zaklatják; vallás helyett babonára, erkölcsi erő helyett képmutatásra oktatják őket. Mária grófnő e fojtott légkörből romlatlanul távozik, de egy még mesterkéltebb körbe kerül: ezen­túl a Faubourg St. Germain illatos szalonjaiban mo­zog. Első szívvonzalmát nem érti meg környezete; a nemes, nála sokkal idősebb férfiú, kit a kitüntetett leány titokban szeret, nem bir annyi bátorsággal, hogy nyíltan bevallja szerelmét. A társaságban kiví­vott diadalok mámora közepett fájdalmas levertség vesz erőt a leányon ; 1837-ben félig öntudatlanul egy közönyös férfiúval úgynevezett illemházasságra lép, mely annyira divatos Franciaországban. Fővárosi hírek. * Dr. Barna Ignáctól, Horác és Juvenalis kitűnő magyarítójától ismét jeles műfordítás jelent meg: »Dido királyné« Publius V­i­r­g­i­l­i­u­s Marc »A­e­n­e­i­s«-ének négy első könyve. Oly munka ez, melyre méltán lehet irodalmunk büszke s óhaj­tandó, vajha a derék műfordító az »Aeneis« többi énekének fordításával is megajándékozná az annyira elhanyagolt magyar classica litteraturát. A mű, (tizenöt ívnyi fényes kiállítású kötet) Haynald Lajos, kalocsai érseknek van ajánlva, huszonötéves örömünnepe alkalmából. Szép rézmetszetű térkép is van a könyvhöz mellékelve: Aeneás hétévi útja a földközi tengeren, Karthágóig. A fordításhoz, az el­lentett lapon, az eredeti latin szöveg is mellékelve van, a Runeus-féle kitűnő codex után. * A képviselőhöz tegnapi ülésén az elnök be­jelenti, hogy Timcu Abrahám, szászvárosszéki kép­viselő, megbízó­levelét egy román levél kíséretében küldte be; az ügykezelés nyelve törvényileg magyar lévén, az elnök felszólítá a képviselőt, hogy román levelét magyarral cserélje föl s minthogy Timcu e felszólításnak nem felelt meg, most az elnök az egész ügyet a ház elé hozta, a ház pedig az összeférhetlen­­ségi bizottsághoz utasította. Három mentelmi ügyet is tárgyaltak: Miskatovits, Lukács Béla és Molnár Istvánét; csak az utóbbit adták ki, saját kérelmére is; a vád ellene az, hogy Molnár István, mint szobo­­tk­ai plébános egy, a harmadik korosztályból még ki nem lépett hadkötelest törvényellenesen összeesketett. Miskatovits beperlését azért nem engedte meg a ház, mert semmi bizonyító okmányt sem küldtek be ellene. Lukács Bélát, ki ellen az »Ellenőr« tulajdonosai, Csernátony és Légrády indítottak sajtópert rágalma­zás alapján, szintén nem adták ki; úgy látszik a ház az utóbbi ügyet úgy fogta föl, mint polémiát, melyben kölcsönösen történtek sértések s leszavazta a men­telmi bizottságot, mely a képviselő kiadatását java­solta. A legközelebbi ülés szerdán tíz órakor lesz. ,, A Petőfi-Társaság vasárnap újra szervezke­dett Eszaky Károly elnöklete alatt. Ezentúl lesznek tiszteleti tagjai, érdemes hazai és külföldi írók, továbbá alapító tagok, kik legalább száz forintot adnak, úgy mint a Kisfaludy-Társaság alapítói; végül lesznek működő tagok, (választottak, mint a Kisfaludy- Társaság tagjai) és pártolók, (akárki, ha fizet, mint a természettudományi és történelmi társaságnál.) Mű­ködő tagok az írók lesznek, kiknek számát negyvenről hatvanra emelik, ekkér közelebb húszat választanak s a közgyűlés választja bizottsági kijelölés alapján. A pártoló tag három éven át fizet évenkint tíz forintot s ezért kap oklevelet, lapot, könyvet s szavaz a köz­gyűlésen. Az orvosok és természettudósok nagygyűlé­sének szervezetéből átvettek valamit, azt t. i., hogy esetleg vándorgyűlést is rendeznek. Ez újra­­alakulás — a­mint látszik — különféle szervezetek összekeverése. Oly komplikált gépezet, melylyel bajos lesz célszerűleg haladni. De legalább marad tér az ismétt átalakulásra. Most még nem akartak szakítani az első szervezet ama dicsőséges részével, mely kitün­tetés gyanánt egy csomó szót összeválasztott egy szép­­című testületbe, hanem a közgyűlés, melyben a pár­toló tagok is bírnak szavazattal, előbb-utóbb fel fogja vetni a kérdést, hogy nem egyszerűbb és célszerűbb volna-e teljesen elfogadni a természettudományi tár­sulat szervezetét, melyben az ügyeket a közgyűlés által választott bizottság vezeti, mert pártoló tagot nem sokat lehet kapni akkor, ha e tagoknak nincs be­folyásuk a legfőbbre, a vezetés intézésére. * Nemzeti színház: Jány Gyula, mint szerző­dött tag, vasárnap lépett föl először, Daudet izgalmas drámájában, az »Ifjabb Fromont és idősb Risler«­­ben. Rislert, e talpig becsületes kereskedőt játszotta, kit neje, ez az indokolatlan, démoni lény, megcsal, kétségbeesetté tesz, s ki végre nagylelkűen megbo­csát az ellene vetetteknek. Tapsolták elég bőven, je­léül annak, hogy a mi közönségünk tud igen méltá­nyos és udvarias lenni. Alakítása, játéka azonban iga­zán nem hatott meg senkit; érzett rajta a gond, a tanulmány, a számítás, a­mi megannyi dicséretes erény s elmaradhatlanok a jó színésznél, de hétszeres fátyol mögé kell rejtve lenniük, mert különben mesterkéltté válik a művészet. Voltak azonban sikerült jelenetei is; az első felvonásban, midőn ő, az agglegény, nem tudja magát beleképzelni az uj férj helyzetébe, midőn megtudja neje hűtlenségét, midőn elűzi a démoni asszonyt sat. Nagy akadályára volt azonban fiatalsága (a rosz maszk mellett,) s a könyedebb társalgás je­leneteiben a Shylock vontatott, tájjellegű beszéde. S aztán mindig szavalt s a lakkcipőben is a kot­urnus magas sarkán lépdelt. Sidoniet Helvey Laura k. a. játszotta, jól jellemezve (a mennyire t. i. egy ily minden igazság nélkül való alakot, jellemezni lehet,) ez ördögi nőt. A harmadik felvonásban két csinos chansonját zajosan megtapsolták. Lendvayné asszony Fromontnét adta, a­mi vajmi nehéz feladat a Sz. Prielle Kornélia asszony művészi alakítása után. Az egyszerű eleganciát, a Sidonie csillogó pompája ellen­tétében, nem tudta kiemelni, de a jó nőt és anyát né­hányszor meghatón szólaltatta meg. Vízvári (Chébe Ferdinánd,) sok oldalnyilalás okozója volt, Újházi pedig az öreg Planus Zsigmondot, a vén pénztárno­kot játszotta jelesül. Az előadást szépszámú közön­ség néz­te._ * Özv. Greguss Mihályné asszony temetése tegnap ment végbe legidősb fia (Ágost) házától, a­hol lakott és meghalt. E ház a budai vár krisztina­városi oldalán fekszik, távol a pesti sürgő-forgó élet­től. Mindamellett oly számosan jelentek meg a család tisztelői: akadémikusok, tanárok, írók, tisztviselők, hogy e nagy részvét enyhítőleg hathatott a gyászolók fájdalmára. A koporsó koszorúkkal volt borítva. Egyet Greguss Ágost bölcsészethallgató tanítványai részéről háromtagú küldöttség tett a koporsóra. A budai evang. lelkész fenkölt szellemű beszédet tartott a keresztyéni és családi erényekben díszlett öreg­asz­­szony holtteste fölött, mielőtt elszállították volna őt a végső útra, mely a váron, lánchídon és pesti utcá­kon át a kerepesuti temetőbe vezetett. Ott tették örök­nyugalomra, megáldva hamvait. * Tilgner. Ez egy fiatal bécsi szobrász, ki még csak harminchárom éves s már is az elsőrendű művé­szek közé tartozik, tárlatokon nagy kitüntetéseket nyert s a bécsi akadémiai épület megnyitásánál Fe­­renc­ József-rend lovagja let, a­mi különben korán­­sem díszíti őt annyira, mint kiváló tehetsége. Hevesi Lajos írótársunk a »Per Lloyd« vasárnapi tárcájá­ban cikket ir róla, elmondva, hogy ő kitűnő szobrász, ki Pozsonyban születvén, ennyiben Magyaror­szághoz tartozik, a mi új műcsarnokunk tárlatára hat mellszobrot (részint márványt, részint bronzot) fog küldeni, u. m. a király, Carolath Beuthen hercegnő, Salm Minka grófnő, az öreg Führich képiró s Roki­­tanszky és Hebra tanárok mellszobrait. Látni fogjuk tehát, hogy e fiatal művész mennyire érti a formák titkait, mint tud életkort, jellemet, kifejezést festeni a vésű által. Tilgner Viktor a bécsi világtárlaton tűnt föl s azóta sok szoborművet készített s egy geniálisan komponált kutcsoportját: »a nymphát rabló tryton«-t, királyunk rendelte meg nála nagyobb kivitelre. He­vesi Lajos azt ajánlja, hogy a Deák-szoborbizottság e művészt is szólítsa föl külön pályázatra, mert bízni lehet benne, hogy ő fogja adni a legjobbat. * A budai várszínház szombati jótékony elő­adása jól sikerült. Nem volt ugyan minden hely el­foglalva, de bizonyára szép jövedelem maradt a török sebesültek javára. A török főkonzul, kit Náday hívott meg az előadásra, nem jelenhetett meg, mivel Bécsbe kellett utaznia. Moreau »Hadi­fogoly« című kis víg­­játéka élénk darabka, melyben a Kaukázusban egy francia ifjú Alkoff ezredes foglyául esik. Az ezredes neje és e nő kedves nővére, Olga, kik az erődben szörnyen unatkoznak, magukhoz kérik a foglyot, hogy mulattassa őket. A mulattatás eredménye aztán az, hogy mikor a fogoly szabadságot kap, akkor ő csak igazi rab, rabja Olgának, a­kivel Párisba mennek, hogy összekeljenek. Lendvayné asszony, Helvey Laura k. a., Halmi, Szigeti Imre, Vízvári s Benedek Lajos élénken játszották e hamar lepördülő vígjátékot. Nagy derültséget idézett elő, midőn a fogoly kérdé­sére : »Igaz-e, hogy az orosz katonák fagygyúgyertyát esznek?« Mam­ula kozák (Vízvári) azt feleli: »Oh dehogy eszünk, uram, azt csak a tisztek tehetik.« A gr. Fredro »Egyetlen leánya« is vidám, jó előadás volt. Végül Feleki szavalta, (mert Felekiné asszony megbetegült,) nagy hatással a Jókai » Apotheozis«-ét. Az ehhez kapcsolt allegória: egy török harcos (Új­házi) zászlóval kezében s fölötte röpülő géniusz (Lánczy Ilka, színi tanodai növendék,) babérkoszorút tart, nem valami különösen sikerült látvány volt, hanem azért zajosan tapsolták. Hívták Jókait is, de nem volt jelen. * A székelyföldi „titkos terv az volt, hogy vagy három-ötezer székely Kézdi-Vásárhelyről betör oláh földre s Galac felé nyomúlva elrombolja a vasúti vonalat és hidakat. Lengyel emigránsokat s a főváros és vidék néhány oly férfiát, kik kalandos expedíciókban vettek már részt, emlegetik, mint e terv vezetőit. Klapka tábornok nevét azonban ok nélkül keverik e dologba. Ő maga sietett is Párisból sürgönyt küldeni az »Ellenőr«-nek, kijelentve, hogy az erdélyi határon célba vett mozgalomról semmi tudomása sincs s­oro­­szal minden ilyen vállalatot, mely csak árthat Ma­gyarországnak, a nélkül hogy Törökországnak hasz­nálna.« — Háromszéken és Csikszékben a múlt na­pokban több elfogatás történt. Többi közt pénteken befogták Balázsy Lajos tekintélyes földbirtokost Csík­szeredán. * Dr. Wagner Lászlót nem helyezték szabad­lábra, a­mint maga a királyi ügyészség is kérte. A háromtagú fenyítő tanács a további letartóztatás szükségességét mondta ki, mivel a tárgyi tényálladék szombaton még nem volt tisztába hozva, a Perczel Aurél segédeit nem hallgathatták ki, s így még ezentúl kell kideríteni, hogy párviadal volt-e csakugyan, vagy más valamely bűntett ? Maga a kir. ügyész sajnál­kozva adta ezt dr. Wagner tudtára, ki azt felelte: Hozzászoktam már.« A fogoly fivére (dr. Wagner ügyvéd) és a kir. ügyész azonnal fölebbezést jelentet­tek be. Vasárnap délben dr. Wagner Lászlóné asszony meglátogatta férjét, sógora (Wagner ügyvéd) kísé­retében s három negyedóráig beszélt vele a kir. ügyész szobájában. E találkozás érzékeny és gyöngéd volt, s tegnap ismétlődött. Megemlítjük, hogy tegnap kihall­gatták a Perczel Aurél egyik tanúját Szitányi Ödönt s ma hallgatják ki a másikat: Ivánka Oszkárt. Aztán nem lesz miért tovább is vizsgálati fogságban tartani Wagner tanárt. * A magánzene-konzervatóriumot ehó 10-én nyitja meg Liedl Ferenc. A hegedűt ő és Rieding Oszkár, a gordonkát és cimbalmot Állaga Géza, az oboát Mörth János, a fagottot Frank Rudolf, a trom­bitát Vierich János, a vadászkürtöt pedig Drescher Vilmos fogják tanítani. Minden osztály ötévi tanfo­lyamból áll s annak bevégzése után az intézet igye­kezni fog állást szerezni tehetséges növendékeinek. Nők csak a hegedűt és cimbalmot tanulhatják. A bejáró növendékek havonkint nyolc, a bennlakók negy­ven forintot fizetnek. * A kegyesrendieknek ismét gyásza van. Szaiff János érdemes volt­ tanár, pénteken elhunyt hetvenéves korában s vasárnap temették el, mély részvét mellett. Sok időt töltött a tanszéken, működött a váci rendnövendékek iskolájában is s egy ideig (a Nagy Márton, e részvétreméltó, bajba kevere­dett öreg­ember) letétele után mint rektor a pesti házat vezette tapintatosan, gyöngéden, át­alános sze­­retetet víva ki magának. Tudományos érdemei elis­meréséül a bécsi földtani intézet­­levelező­ tagjáúl vá­lasztotta, a piarista-rendben pedig sok év óta kor­mánytanácsnok volt. Hosszú éveken át betegeskedett s az utósó időben ki sem járhatott szobájából. Rend­társai tisztelete, szeretete könnyítette szomorú nap­jait. Végtisztességére az egész gymnázium ifjúsága kivonult s társai gyászolva kisérték a temetőbe. * Az irók és művészek társaságának választ­mánya elhatározta, hogy a török sebesültek javára hangversenyt és batyubált rendez s a rendezéssel Balázs Sándort, Sipos Antalt és Szana Tamást bízta meg. Elhatárzó egyszersmind, hogy halottak napján ismét több író­s művész sírját díszítteti föl koszorúk­kal, sőt sírkövet is törekszik állítani egyik-másik jeltelen sírra, legelőször az öreg Réthyére. * Albrecht főherceg a fóthi gyakorlat után szom­bat­ este bejött a fővárosba, a »Hungáriá«-ban ebédet adott a tábornokoknak sat., aztán este fél tízkor Bécsbe utazott. A csapatok gyakorlatával teljesen meg volt elégedve. E csapatok nagy része a sugárúton vonult be s nem egy ponton megéljenezték őket. * Zászlószentelés volt vasárnap délután. A fővárosi cipésztársulat lobogóját áldotta meg a teréz­városi plébániatemplomban dr. Szabóky Adolf, a hazai ipar­i derék terjesztője, nagy közönség jelenlétében. Volt ünnepi hymnusz, alkalmi beszéd, a szegek beve­­rése, sat. A zászlóanyai tisztet Ruprecht Demidoff Kornélia úrnő teljesítő. A szertartás végeztével a királyutcán át nagy menetben a lövöldébe vonultak zeneszóval. A fölavatott zászló, (mely igen ízléses, fekete selyem ezüstre óriási nemzeti szalagokkal,) vígan lengett a hűvös, őszi szellőben. Fehérbe öltözött leánykák kísérték, négy díszruhás kis­fiú lépdelt utána. A lövöldében folytatták a szegek beverését, az ünne­pély vége (mi is lehetett volna más,) kedélyes tánc­­mulatság lett. * Két kis lányka jelent meg vasárnap szer­kesztőségünkben, négy kilogramm lépéssel a török sebesültek számára. Ezt a nagy halmazt a felső vízi­városi lányiskola harmadik osztályának kis­lányai készítették szorgalmasan, a tanórák megkezdése előtt. * Rövid hírek. József főherceg, egész udvartartásával, beköltözött budavári palotájába. —• Samassa érsek tegnap Esztergomba érkezett. — — Széll Kálmán pénzügyminiszter szombat­ este érkezett vissza Bécsből.­­ Dr. Korányi Fri­gyes szombaton délelőtt sürgönyt kapott Új-Tátra­­füredről, hogy siessen az ott betegen fekvő gr. * 1077

Next