Fővárosi Lapok 1878. április (77-99. szám)
1878-04-03 / 77. szám
— a végpontok mélyebbre esnek, mint a kiindulási pontok az által, mert a hangfenéken rézsűt végig vonuló úgynevezett húrtartó nyereg — főleg a középen — magasabb, mint a két összekötő pont. Ama phizikai törvény szerint, hogy minden nem egyenes vonalban feszített ruganyos test, így az acélhúr is, egyenes vonalra törekszik magát kihúzni, a zongora nyolcvanöt billentyűjének megfelelő mintegy 240 feszített húrja is ily irányban működvén, oly tetemes — mintegy tiz-tizenkét mázsa — nyomással nehézkedik a nyeregre s ezáltal a hangfenékre, hogy az sokáig e nyomásnak nem képes ellenállni s meggyöngítvén a hangfenéket, azt idővel vagy összevissza repeszti s ezáltal hamar lehangolttá teszi a zongorát, vagy pedig lesüppeszti s ez által a hanghullámzat egyenetlenségét idézi elő. Továbbá az eddigi húrozási rendszernek még az a hátránya is van, hogy az által, mert a húrok a nyeregre nehézkednek s vele kétszáznegyven ponton a kemény nyomással szorosan érintkeznek, az általuk előidézett hang hullámzatát nem foghatja föl szabadon a hangfenék , igy a hang gátolva van tömörség és ércességben kifejlődős s bizonyos fokig mindenkor a tompaság egy neme vegyül abba, mit a legkitűnőbb szerkezetű s felérkezett zongoráknál is tapasztalhatni. Beregszászy reformja által ennek eleje van véve. Az általa már korábban alkalmazott s a bécsi világkiállításon bemutatott s átalános elismeréssel találkozott szerkezettel, mely a hangfenéknek cello-alakot adott, e hátrányon már ugyan nagyban segítve lett, amennyiben a hangfenék a gyakorolt nyomás által legfeljebb vízszintes, de nem besüppenő alakot nyer, de e hátrány egészen ellensúlyozva van a legújabb húrozási rendszerrel, ami abból áll, hogy a húrok nem convex, hanem concave vonal alakjában húzódnak végig a hangfenéken s azt egy ingeniózus szerkezet nyomán fölfelé vonzák egész terjedelmén, amennyiben a húrok nem nehézkednek a nyeregre, hanem az arra alkalmazott rézfogantyúkon át vonóivá, a nyerget s az által a hangfenéket a kiegyenesedési törekvésnek törvénye szerint maguk felé, vagyis mindig magasabbra vonják s ez által még a vízszintes szerkezetű hangfenéket is idővel c e 11 o-alakúvá változtatják, s e mellett megszüntetvén a tetemes nyomást a hangfenékre s a szoros fa érinti: V a nyereggel: szabad és érces, egyenletes hullámatit kölcsönöznek a hangnak. Azt hiszszük, a gyakorlat -íni fog A ■■■,-■ szászy ez elmés és a hangszépi találmányát, melyről minden ■ meg kell győződnie, ha e zong játszani hall. Méltó tehát, hog -ok, kik azigent " tökéletesítése iránt érdeklődn látogassák meg a" Beregszászy műtermét. A múlt napokban Liszt Fence elment peNErkel Ferenc, Them Károly és ■ublink jelenlétébe sokáig játszott ez ujszerkezetü . .. . elismeréssel nyilatkozott azok In újítás életrevalósága felől. A fővárosi zeneközönség egy része pedig a Them testvérek által ápril elsején tartott hangversenyben győződhetett meg e zongorák kitűnőségéről, melyekkel Beregszászy bizonyára méltó elismeréstesületet fog kivívni a párisi világkiállítás juryje előtt is. F ö v íí r ü s i h i r e k. * A Thern-testvérek hangversenye. Pár éve, hogy a zongorajáték ez iker-virtuózait nem hallottuk, csak híreket hallottak — jónál jobb változatokban — közép Európa városaiból, ahol nagy sikerrel hangversenyeztek. Hazatérve, hétfőn este újra bemutatták bámulni való együttjátszásukat, melynek élvezetére a redoute kisebb termébe nagyszámú és igen díszes közönség gyűlt össze. Már műsoruk is olyan volt, mely finom ízlésre és jó tapintatra mutat. Minden darab érdekes s az összeállítás változatos. Együtt négy zeneművet játszottak: Saint-Saëns briliiáns változatait Beethoven egy themája fölött, melyben mindjárt prima intrada alkalmuk volt, előadásuk többoldalúságát: erőt, kellemet, fényt és érzést, dallamosságot és színezést bemutatni; atyjuk: Them Károly (ez érdemgazdag jó öreg zenészünk) románcát, melyet teljes melegében adtak elő; Chopin »Fantasie-impromptu«-jét, melyben e geniális költő minden alapvonása erős kinyomatot kap: a kellem csak úgy, mint a szenvedély, s a játsziság, mint a borongó álmodozás; végül pedig Henselt (e nálunk ritkán hallható igazi zongoraköltő) f-moll hangversenyét, melynek kivált »larghetto«-jával hatották meg a hallgatókat. A taps, kihívás egyre fokozódott s egy ízben újra le kellett ülniök és játszaniok. Játékuk teljes összhangzása ma már oly tökélyes, hogy abban mi sem idéz elő szikrányi hibát vagy hiányt sem, legfölebb ha phizikailag kifáradnak. Midőn évek előtt először mutatták be magukat, e teljesen összevágó előadásban volt a fegyelmezettségnek némi gépiessége, mely úgy tűnt föl, mint az egyéniség elnyomása ; de azóta nagyot haladtak abban is, hogy kettős játékukba életeleven színt tudnak önteni. Egyébiránt megmutatták hétfőn, hogy külön is igazi emberszámot tesznek a virtuóz világban, s Them Vilmos a Scarlatti d-moll szonátáját (e formatiszta, szellemes zeneművet) s Raff a-moll gavottáját, Them Lajos pedig Liszt 6-dik magyar rhapsodiáját,mely a »Cserebogár« búsérzelmű nótáját oly geniális dalkeretbe foglalta, nagy hatással,tapsok mellett játszották.Közreműködött Maleckyné Ellinger Jozefa asszony, ki mint hangversenyénekesnő is — megérdemli a sok tapsot, kihívást, melyben részesült. Énekelte Liszt »Loreley«-át, mely az ihlet igazi szerencsés terméke s az előadótól — a legtisztább intonáció és hanghordás mellett — a kifejezés és színezés nagyobbfokú képességét igényli s nem kis diszére válik e fiatal dalművésznőnek, hogy teljes sikerrel mutatta be; énekelte a Thomas »Mignon«románcát meleg érzelemmel és a Mozart »Ibolyá«-ját igen kedvesen. Átalában élvezetes hangverseny volt s a tapsból jutott (bár nem vette igénybe) az öreg Thernnek is, aki jeles zenészekké képezte fiait a jó mester buzgalmával és a jó atya szeretetével. Volt e hangversenynek a művészi előadáson kivűl egy külön fontos oldala is. A Them testvérek mutatták be most, először, Beregszászy Lajos amaz új zongoráit, melyeket ő a párisi világtárlatra küld s melyeknek rendszere a húrok egészen újszerű, az eddigivel ellenkező fekvésén alapul: nem nyomják a hangfeneket, hanem a fölött lebegnek. A hang így szebb és hosszabban tartható s mindenki meggyőződhetett, hogy a találmány jelentékeny, hasznos. * A képviselőházban tegnap a jelen évi költségvetés tárgyalását vették elő. A pénzügyminiszter és az előadó szóltak először röviden. Utánuk Helfy Ignác állt föl s »kemény« beszéd kíséretében kijelentette, hogy a jelen kormánynak, mely sem a bel-, sem a külügyek vezetésében nem felel meg a nemzet óhajtásainak, a költséget átalánosságban sem szavazza meg; határozati javaslatát a szélső párt sok tagja aláírta. Lukács Béla a független szabadelvű párt álláspontját a budgetkérdésben, átalánosságban elfogadta ezt, de az appropriáció alkalmával pártjával együtt nemmel fog szavazni. Zsedényi Ede elfogadta előterjesztését, de takarékosságot ajánlt kormány ne minimumnak, na’ mi ma- hu deret tételeit. Vé-I/O - v llii gul vján ,palazs szólt a szeisobali álláspont mellett. A nemzeti színházban hétfőn a Schiller I »imány és szerelem« cin. tragédiáját először adtákív fordítás magyaros, erőtelje és hű az eredetihez s a hallástók szinte megütköztek az első felvonás alatt, s egy manyelvizlésünkkel s főleg a grammatika szóival szörnyen élinkező szót mondtak. Ez aligha a fordító hibájaSzeleburdi« átj úttal». A ily gyanú nem nem érheti, hanem alkalmai ■ int a régi szereplőké, kiknek emlékében nagyon is it maradhatott még egy-egy mondat az előbbi szövegből. De azért tapsolták a jó öreg Millert (Szigeti Józsefet,) kivált a harmadik felvonás elején oly szívből és viharosan, mint rég halottuk a nemzeti szini házban. Midőn a szerény re ész alázatosságával, de az apa büszkeségével, becsületérzetével állt az elnök előtt, nem maradt a nézőtéren egy kéz sem mozdulatlan. Az elnököt Feleki játszotta, de alakításában kevés volt abból a sötét színből, melylyel Schiller e démoni alakot festette. A Bercsényi Wurmja jobban megközelíté az igazit, egy-két jelenete azonban szintén erőtlen volt. A Ferdinánd szerepét Nagy Imre , ábrázolta; hévteljesen, nemesen szavalt s a pathétiikus helyek jobban sikerültek neki, mint a mérgezés: a jelenet, melyben csaknem affektált beszédet hallót■ tunk tőle, kétségbeesett fagyosság helyett. Miller Luj■ zát Márkus Emilia k. a. játszotta, s legjobban eltalálta azt a hangot, mely a levélírás jelenését oly meghatóvá teszi. Érzelem, bensőség sok volt játékában - de a szenvedély festésére még nincs elég phizika ereje. Külsőleg igen vonzó, szőkefürtös, perfekt német leány volt s ha hangban, biztosságban megerősödik, bizonyára igen kitűnő Luiza lesz belőle. Tapsot most is bőven kapott. Lady Milford személyesítetője K-né Jászay Mari asszony volt; a szenvedélyes nemes szívű brit hölgy alakja sokkal inkább kidomborodott játékában, mint két év előtt, mikor e szerepet utóször láttuk tőle. A Vízvári Kalb udvarnagyáig még inkább meglátszik az a haladás, melyet elérés a művész az »Ármány és szerelem« utósó előadása óta jóizlés és mérséklet útján tett. A rendezés kiválóan gar ,dós volt s Paulay Ede valóban teljes méltánylást érdemel e tragédia szintehozásáért. Az est folytában a halázat egy kis irodalomtörténeti tévedésbe esett: néhány jó harsány hang felvonásközökben a szerzőt hívta, a földszinti közönség nagy derültségére. * Hymen. Gonda Béla műegyetemi magát, tanár szombaton délután tartotta esküvőjét Nagy Irma kisasszonynyal, néhai Nagy László pestmegy«e tanfelügyelő bájos és szellemes leányával, kit a »Főv. Lapok« olvasói is ösmernek, mert egy csinosan feszesen irt tárcát olvashattak tőle »Dobsina és kőinyékeiről, a jó könyvek olvasásáról s »a társas életől.« Az esküvő csöndben, a háznál ment végbe.. Szőcs Sándor ref. lelkész, a kit nem rég a dévai egyházközség választott meg hitszónokának,) végezte az esketőt, kitűnő alkalmi beszédet tartva. Tanúk voltak: Gönczy Pál min. tanácsos s Magyar László, az első hazai takarékpénztár titkára; nyoszolyalányok: Nagy Vilma, (a menyasszony nővére,) Tavaszi Margit és Czorda Etelka k. a. A fiatal vőlegény, ki szintén több cikket irt már lapunk tárcájába is s a gazdasági mérnöki szaktudományt, a földöntözési ismereteket elismerésre méltólag képviseli a tanszéken és saját folyóiratában, szombaton délelőtt, (tehát esküvője előtt néhány órával,) tartotta a műegyetemen magántanári nyilvános próbaelőadását, nagyszámú közönség, a rector és számos tanár jelenlétében, a jól sikerült előadás végével éljeneket kapva. Délelőtt Minerva, délután Hymen. Fontos két mozzanat egy nap. Mind a két pályán sok szerencsét kívánunk a tehetséges, buzgó, törekvő fiatal tanárnak, ki meglehetősen új s nagyjelentőségű téren mozog nálunk, s zavaratlan boldogságot a fiatal, kedves nőnek, kinek tollával ezentúl is fog még találkozni a »Főv. Lapok« olvasóközönsége. * A „ország atillája“. Van ilyen is, mégpedig a gr. Andrássy kormányelnöksége óta. Nem egészen Herkules-csizma, de egy kicsit mégis hasonlít rá, mennyiben — ha nem is minden ember lábára, — de a képviselőház minden jegyzőjének termetére paszszolnia kell. Legalább kellene! Ott függ a képviselőházi épület egyik szobájában s rendeltetése az, hogy midőn a ház jegyzői egy-egy elfogadott törvényjavaslatot visznek át a főrendi házba, magukra öltsék s oldalukon karddal, kellő parádéban jelenhessenek meg a méltóságos és nagyméltóságú főrendek előtt. Az atilla eddigelé jól meg is tette a közös szolgálatot, de vagy mert a ház egyik érdemes jegyzőjét nagyon »felfújta a bánat,« vagy pedig az atilla cérnaszálai ereszkedtek meg egy kicsit az idők folyamában, megesett nemrég, hogy midőn Beöthy Aldzsi pompázott benne, egy kicsit jó nagyon kirepedt a hátsó varrása. Úgy került aztán vissza a szögre, anélkül hogy sérült voltáról valakinek tudomása lett volna. Történt azonban, hogy hétfőn Molnár Aladárnak kellett benne pompázni a nyolcvanmilliós javaslattal s akkor vették észre, hogy baj esett az ősi viseletben, s nagy hirtelen kellett összeölteni, hogy furcsára ne váljék a hagyományos parádé. Az esti fiimjogász hogy — lévén a Csanádi Sán -,rátkos közösügyes karinány * Aprít elseje. Az akadémia képteredében, hol a tudósok ülés előtt gyűlnek össze, hétfőn Pulszky itt fűt fát. Tornicsz Btostín örömest vett mindenki s nyájasan köszönte meg a szivességet. Amint azonban a szépalakú cukorkákat ketté harapták, az arcok eleinattól a különös édességtől, melynek kebelébe csípős paprika és kesernyés só volt rejtve következett az év e. Kapható Kuglernél, de csak a mai napon, a bolonddá tétel hagyományos napján.« — Egy kőnyomatú lap is áprilist járatott több hiszékeny ujdonságíróval. Azt újságolta, hogy Kaposvárit Soldosné asszonyról egy öreg ur, ki őt gyermekkorában ismerte, kideríté, hogy keresztneve nem Luiza, hanem Ludovika. Akadt több lap, mely ezt szépen utána nyomatáapril elsején, nem jutván eszékbe, hogy az a két név tulajdonkép egy név. — A nemzeti színház tűzőreit pedig valaki egy hordár által azzal riasztá föl, hogy tűz van az új világutcában. Persze volt is, de a konyhákon. A kirukkolt tüzérség erosz tréfa miatt boszankodva indult haza. * Az írók és művészek társaságának közgyűlése elnöknek — az elhunyt Szigligeti helyére — Éjszaky Károlyt választá meg, pénztárnoknak pedig (Benedtek József távoztával) Együd Istvánt. E kör őszszel visszahurcolkodik régi kisebb helyiségébe, az új világutcai első számú házba, hol kevesebb a lakbér. A múlt évi kiadás 7814 ft volt, a jövő évi már csak 5790 ft lesz. Bevételüi 6820 ft van előirányozva. A tagdíj hátralékok összege 2150 ftra megy, habár vagy húsz rész fizetőt kitöröltek a tagok sorából. * A corso elején, a Stein-ház előtt, már fölépíték a magas fabódét, melyben az Eötvös szobrát fel fogják állítani. A szobor öntésével azonban (bár mert csakugyan hiba esett a mintában) csak a jövő év júniusában készülhetnek el. E szerint a fabódé nagyon is korán került oda. * „Amerikai nagybátya“, még pedig igazi időt most a fővárosban. Neve Reiffer István s buda születés. Ötvenegy év előtt vándorolt ki Nyugat Indiába, hol Demarara szigetén angol szolgálatban , magas hivatalt visel. Ki is tüntették a »britist , guiana«-i nagy éremmel. Demarara sziget nem mész ,sze van onnan, a hol a bors terem, t. i. Cayennetől ■ Reiffer ur, ki félszázadra nem látta régi hazáját. hu Id. Ábrányi Kornél: Vívrr hanga 377