Fővárosi Lapok 1878. május (100-125. szám)
1878-05-01 / 100. szám
A százkilenc angol sor-gyalog ezred, a rifles odár (vadászok) és a három testőr-gyalog ezred, a szonegy sor-lovas ezred, a két testőr-dragonyos ez- I és a három testőr-vértes ezred, úgy a királyi tíi■ség, az utászok és a kidászok, mind külön-külön 301’zanak. Az élelmes fickók tehát Croydonban a tzőrség számára soroztatják be magukat, de ahogy egy fontot eldorbézoltak a kapott felpénzből, er is megszöknek ezredüktől, hogy Winchesterben vadászok közé álljanak; csakhamar azonban a rifles adárnak is búcsút mondanak nagy titokban, hogy a futárvonat segítségével Skócia kegyei közt valaelyik highlander ezred mezítelen térdű hőseit szakítsák. És ez igy megy mindaddig, mig valahol turpisság ki nem sül rájuk, mert rendesen: »addig a korsó a kútra, mig el nem törik«. A hadgyakorlati szabályok dacára, melyek ízben porosz mintára készültek, a gyalogság csapatozdulatai sehogy sem elégítettek ki engem; a atárláncban határozottan ügyetlenül viselték magait a kirajzott századok; az egyesek nem fedték maikat eléggé, úgyhogy e rendkívül fontos munkára ajd csak az orosz golyók fogják ez izmos, jól táplált okokat megtanítani. A gyorsmenet sok kívánnivalót így és igen elmarad ama gyönyörű gyorsmenet egött, melylyel az orosz lövész-dandárok Radeckij tábornagy segítségére siettek a Sibka-szorosban, így nyolc évvel ezelőtt szeptember 10-én éjjel a szánk Mouzonból Luckyn és Foury-Saint-Remyn át ranchevalig nyomultak. A lovasság gyönyörű, kivált lovaik szépek ések, melyeknek nagy része »charger«-ekből, sőt részen »hunter«-ekből áll. A gyakorlatok, sőt még az iskola-lovaglás is, azonban meglehetős gyönge lábon ilanak. Az angolok nagyra vannak tüzéreikkel és szerelett büszkék a »Regiment royal d’artillerie«-ra. Ez is és a hatágyús ütegek acéllövegei mindenesetre fényben lesznek az orosz ágyúk fölött. A lőfegyver, a Martiny-Henri rendszerű, hátultöltő puska jobb még az orosz Berdan-puskánál is, melylyel pedig csak az orosz testőrség, a gránátos hadosztályok és még néhány gyalogsági hadosztály an fölfegyverezve. A kitűnő jó puska dacára a céllöészetnél nem valami sok »egységet« láttam a kimuatási táblákon följegyezve. Különös látványt nyújtanak bizonyos irányban az angol tisztek. Az egyenruhán csak igen ritkán csillog kitüntetés, legfölebb »emlékérmek« fedik azéles melleket. Ezt megmagyarázza az, hogy angol tsztnek idegen érdemjelet elfogadni tilos. Az én sze■ény nézetem szerint ez a szabály föltétlenül helyes és követésre lenne méltó. Ha az angol tiszt mellén érdemkereszt tündöklik, úgy azt ő bizonyosan teljes mértékben megérdemli. Nálunk (a szárazföldön) már egészen bevett szokás egy keresztecske eredetét kilencizedrészben szerencsének és pártfogásnak és csak egytizedben érdemnek tudni be. A mi egyenruháinknak már csaknem kiegészítő részét képezi az érdemjel, míg az angoloknál ritka, kivételes eset az érdemkeresztes katonatiszti mell. Hiába ahány ház, annyi szokás! Nálunk, ha valaki vitézül viseli magát, azonnal földiszítik, pedig csak kötelességének tett eleget, míg Anglia nagy hadvezére a legmakacsabb, a legkétségbeesettebb küzdelemre is csak a következő szavak által buzdítá katonáit: »Anglia megvárja mindenkitől, hogy kötelességét teljesítse.« Szekrényessy Kálmán. Fővárosi hírek. * Május elseje. A t. c. publikum százszor különb naptárszerkesztő, mint a csillagászok. Nem algebrával, trigonometriával számítja ki, mikor kezdődik a tavasz, hanem a fakadó lomb, a zöldülő gyep, a meleg napsugár után. Május elseje neki az első igazi tavaszi nap. Ha az ég ma is oly fényes, a jég oly enyhe marad, mint midőn e sorokat a szeszélyes april utósó napján írjuk : nagy vigasság lesz mindenfelé a »zöld«-ben. Az lesz kivált az állatkertben hol az első majálist ma tartja a nőképző egyesület. Ez a mulatság reggeli hat órakor kezdődik s végződik (nem lehetetlen !) holnap hajnalpirkadatkor. A kerítésen túl pedig bizonyára tarkán foly, pezseg, zajong a városliget pázsitán az »élet«. Katonazene, (mely már kora reggel hatalmas ébresztőt szokott fújni,) cigányok, cseh bádogmuzsika, verkliszó, hárfapöngés, »künn a farkas, benn a bárány«-t játszó leányok kacagása, estefelé pedig jókedvű fiúk nótázása, összeszűrődve, ha nem is épen melodikus, de inpozáns kantátekép üdvözlik a tavaszt. Nagy dologban lesz a »sergettyű« (a »Ringelspiel« vidékről idecsöppent neve,) fognak röpülni a hinták, kerengeni az ördögmotólok. Paprika Jancsi egész nap nem szünteti be előadásait, épen mint az ógörög athéni színházak, a népünneptéren pedig vándor batériákkal villanyoztatja magát agybafőbe a »P. T. Bupligum«, (igy van kiírva,) erőpróbáló muszkafejű törzsökök lapos sipkáján vetélkedve dagasztják fánkká a mészáros és sörfőző urak ökleiket, a céllövőben pedig a diákság pattogtatja boldog önérzettel a kapszlit. S ameddig nálunk a főváros május elsejét e hagyományos örömek közt tölti el, Páris büszkén örül a Trocadero világtárlatának, melyről ma reggel tíz órakor fogja elmondani a köztársaság elnöke .Megnyitottnak nyilvánítom.« Kívánunk ehhez s a mi mulatságainkhoz is azt a mi fő, szép időt. * A képviselőház tegnap tartotta a húsvéti szünidő után első ülését. A képviselők nem nagy számmal jelentek meg, a karzatok azonban tömve voltak, kivált a hölgyeké. Az elnök bemutatta az olasz képviselőház köszönő iratát a magyar országgyűlés részvétnyilatkozatáért Viktor Emánuel halála fölött. Sennyei Pál báró a képviselőségről lemondását küldé be. Báró Simonyi sajnálatát fejezte ki e lemondás fölött s reményét, hogy Sennyei báró fölgyógyulása után ismét a ház tagja lesz. Ezután a kereskedelmi minisztérium költségvetését tárgyalták. Az igazságügyér két törvényt nyújtott be, egyet a rendőri büntető törvényről, a másikat a végrehajtási eljárásról. * Az akadémia összes ülése hétfőn az új ügyrendi szabályokat vitatta. Ezeken kívűl alig volt Fraknói osztálytitkárnak egyéb jelentenivalója, mint hogy az idei Teleki-pályázaton legjobbnak talált tragédia, a »Tamara« szerzőjéül dr. Váradi Antal jelentkezett a főtitkári hivatalban; továbbá, hogy az archaeologiai bizottság elkészítette a címertervet, melyben a régi Pest, Pilis és Solt vármegye címerébe be van olvasztva a Kis-Kunságé is. E jelentések után vették elő az új ügyrendet, mely a réginél rövidebb, szabatosabb s különösen a bizottságok teendőinek és hatáskörének kiszabásában határozottabb. A tárgyalás gyorsan, kevés észrevétellel folyt. Legtöbb megjegyzést Szász Károly tett, ki a Bésán-féle pályázaton az alapító levél értelmében az irodalomtörténetnek és széptannak is helyet s igy a feladatok kitűzésében az első osztálynak is szót kért. A határozat e kérdésben függőben maradt a jövő ülésig, mikor az alapítólevelet be fogják mutatni. Arany Jánosnak pedig egy közhelyesléssel fogadott kegyeletes indítványa szerint a régibb díjak alapítói (Vitéz, Sámuel sat.) az újabbak példájára meg fognak neveztetni az ügyrendben. Vész János a tagok értekezéseit föl akarta mentetni minden bírálat alól, a határozat azonban még az eddigi szabálynál szigorúbban ütött ki: ezután ugyanis az, eddig kritika-mentes székfoglalók is, mielőtt az »Értekezések« közé felvétetnének, bírálaton fognak keresztülmenni. A harmadik osztály kivonatára az előadásokra kiszabott időt az új szabályzat egy óráról félre szállította le, de Szász Károly indítványára mégis csak a réginél maradnak. Végre— hogy a leglényegesebb változást utójára hagyjuk — a drámaírók réme, ifjú óriások vörös posztója, élclapok céltáblája a Teleki-pályázat 110 §-a nincs többé! Azaz, hogy megvan, hanem az ártatlan Fáy András-díjra szól, míg hirhedett elődje, a pesti házak példájára, uj számot kapott s lett belőle, a régi szöveg teljes meghagyásával 89 §. * Az elhunyt La Presti Lajos báró egykor alsó Magyarország egyik legnagyobb földbirtokosa volt. Midőn atyja, Le Presti di Fontana d’Angioli báró 1846-ban meghalt, Lajos báró, mint majoresco, 22 éves korában hat jól beruházott uradalmat örökölt : Temesben a mercyfalvit, zsadányit és skulyait, Aradban az illyóit, tokit és szelistyeit; ezenkívül sok készpénzt s a mercyfalvi kastélyban tömérdek arany és ezüst drágaságot. A báró, ki már a Terézianumban ép oly eszes, mint különc növendék (enfant terrible) volt, független nagyúrrá tétele előtt kevéssé nősült meg, hitvesül véve gr. Esterházy Szerafinát, ki ma özvegyenként gyászolja. Említettük tegnap, hogy a szabadságharc elején saját költségén lovas csapatot alakított s ennek vezére lett. Világos után két évig Nápolyban élt családjával, nagyurilag. Visszatérve, uradalmait a háború és beköltés következtében megrongálva találta. Ekkor a hitbizomány egy formahibáját felhasználva, eltökélte, hogy majorátusát mint szabad, korlátlan vagyont perli ki magának. Száztizennégy pere volt, melyeket fivére, Árpád, s nővérei, h. Uckermanné és gr. Erdődyné ellen folytatott. Végre megnyerte e perekét, de a melyekre aradi jószágai csaknem teljesen rámentek. E pörök folyása alatt csaknem középkorias testvérgyűlölet fejlett ki a két fivér közt. Nem találkoztak s ismerőseik nagyon óhajták, hogy ne is találkozzanak soha, mert az nagyon végzetessé válhatik. Egyszer a véletlen összehozta őket a temesvári »Trombita« vendéglő szűk lépcsőjén. Egyik ment föl, másik ment le. Árpád, ki vas bottal járt, megállt egy lépcsőn s fölemelve botját, fagyosan mondá: »Meghalsz«. Lajos báró hasonló fagyos nyugalommal állt meg, levette kalapját mondván: »Ölj meg«. A kisebb fivér e szóra leereszté kezét s szó nélkül távozott — többet nem találkoztak. Lajos báró aradi jószágait a pör, a temesieket a technika vitte el. Nagy költséggel adta magát műtani kísérletekre s kitalált egy hegyi vasutat, hogy illyói uradalmában az erdőséget jól kiaknázhassa. A múlt évtizedben nagy zajt ütött egy fővárosi kirándulás, melyben gr. Károlyi Ede és b. Lo Presti Lajos vezetése alatt min. hivatalnokok, mérnökök, technikusok és hirlapírók vettek részt. Különvonaton mentek Miskolcra s onnan Diós-Győrbe, hogy megpróbálják az egyvágányú hegyi pályát. Le volt akkor írva minden abban e pálya, melyen kis kocsikban szédítő magasról gurultak le a vendégek. Geniális találmány volt, ő e naturalista műve, melynek technikai gyönge oldaai valának s ezért nem kaphatott teljes érvényre. Haszon helyett ez is csak nagy áldozatokba, újabb vagyonvesztésbe került. A báró hajótörötten költözött Pozsonyba s nem rég lányánál, Ilona bárónőnél (gr. Zichynénél) húnyt el. Maradt egy másik lánya is. Egyetlenegy fia évek előtt elhúnyt. Lopresti báró meg volt áldva nagy vagyonnal, észszel, de hiányzott nála az, ami ez áldásokat kellőleg érvényesíthette volna —nem iskolázták jól az életre. Szép, férfias alak s különc természet volt. * Hymen. A budai főúti templom imakápolnájában tegnap reggel hét órakor vezette oltárhoz Szalay Péter kereskedelmi minisztériumi titkár Flesch Ilka k. a.-t. A szertartást Peitler Antal váci püspök végezte. Tanúk voltak: a vőlegény részéről Szlávy József, a menyasszonyéról dr. Flesch Lajos bécsi ügyvéd. A fiatal pár esküvő után Olaszországba utazott. * A budai egyházi zeneegylet tegnapelőtti választmányi ülésén báró Augusz Antal elnök ékes szavakban köszönte meg a tagoknak ama műélvezetet, melyet Beethoven »Krisztus az olajfák hegyén« oratóriuma nagypénteki előadása által szereztek a közönségnek. Jegyzőkönyvileg szavaztak elismerést Szautner Zsigmond zeneigazgatónak, a közreműködőknek: Bogisich Mihály káplánnak, Kajdacsy Matild kisasszonynak sat. Az őszi hónapokban ismételni fogják a magasztos zeneművet. Legközelebb pedig Bruckner nagyhírű miséjét adja elő az egyesület. * A népszínházban Soldosné asszony ma utószor lép föl vidéki vendégszereplése előtt az »Egy nő, ki az ablakon kiugrik« című énekes vígjátékban. Péntektől »Columbus« fogja néhány hétig csekély kivétellel minden este fölfedezni Amerikát a népszínház színpadán. Holnap e látványosság főpróbája miatt nem lesz előadás. A címszerepet Együd István fogja játszani s ezúttal lép föl először Jány Gyula is, az újon szerződött tag. * A kalábriász javára. A lényeg prózájára lefordítva, igy hangzanék lapjaink ama hire, hogy Odry Leheledó elején az »írók és művészek társasága javára« jótékonycélú hangversenyt készül rendezni, melyben ő énekelni fog, Márkus Emilia kaszával, Váradi Antal felolvas, Tomka pedig zongoráz. Legyen szabad azonban kétkednünk e hit hitelességén. Azt hiszszük, a cél csonkán van közölve s valószínűleg igy egészítendő ki: »az irók és művészek társasága elhunyt elnökének, Szigligeti síremléke javára.« Kétkedésünk indokai a következők: a világon mindenütt csak emberbaráti és kegyeleti célokra szoktak jótékony hangversenyeket rendezni s nem terjesztik ki e felebaráti szeretet e köpenyét oly társalgó, mulató, kártyázó egyletekre is, melyek sok tagból állván, ha egy kis anyagi baj fordul elő, »viribus unitis« segíthetnek magukon, ha pedig nem képesek, vagy nem akarnak segíteni, akkor nem is méltó többé együtt maradniok; jobb ha feloszolnak. A nemzeti kaszinó, a nemzeti kör, az irók »akadémia kör«-e, de még a »terézvárosi klub« is, (mely pedig kedvezőtlen anyagi helyzet miatt a feloszlás küszöbén áll,) kikérnék maguknak bármily jóindulatú művész részéről azt, hogy az ő javukra koncertezzen. Fölteszszük, hogy hasonló önérzet dagasztja a nemzeti színház bérházában levő »kör« tagjainak kebelét is s nem kívánnak oly cég alatt jutni egy kis jövedelemhez, melyhez csak a szerencsétleneknek, emberbaráti céloknak és kegyeleti törekvéseknek van kiváltságok. Íme az ok, mely miatt azt hiszszük, hogy a cél hibásan lehet a szárnyra kelt hirekben megemlítve. Ha pedig nincs hibásan, akkor végre is az önérzetes írók és művészek nevében ideje lesz felszólalni az említett »kör« gondolkozása ellen, elmondva, hogy midőn engedi cégjét nyilvánosan egy kalap alá helyeztetni a tűz- vagy vízkárvallott szerencsétlenekkel, (kik nagyon méltók a mindenkép való segélyezésre,) akkor szakít a társadalmi jó szokással s gúnynak és lenézésnek teszi ki a »írók és művészek« nevét, még pedig jogtalanul, mert abban a körben több hiányzik az »írókból és művészek «-ből, mint a mennyi benn van, ellenben tagjai közt már-már csaknem többséget képeznek azok, kik se nem írók, se nem művészek. * Gyászlapot kaptunk, mely Kugler Antalné született Leimberger Borbála asszony elhunytát jelenti. Hetvenöt évet élt s tavaly ünneplé férjével aranylakodalmát. Nyolc gyermek (köztük Kugler Henrik udvari cukrász) és nyolc unoka gyászolja a tisztes matrónát. Ma d. u. öt órakor temetik a Gizela térről. * Ünnepély. Viszkidenszky János, a Dunahidak és révátkelés kezelésének hivatali főnöke, szombaton érte meg hatvanadik születése napját. A vezetése alatt lévő tisztviselők ez alkalommal szép ezüst serleget nyújtottak át neki Stratzinger fogalmazó beszéde mellett. Megköszönve fogadta el, ama megjegyzéssel, hogy családja nem lévén, a múzeumnak fogja hagyni. A derék férfiú 1849-ben a komáromi