Fővárosi Lapok 1878. június (126-148. szám)
1878-06-01 / 126. szám
nagy pincéjét is, melyet rózsás kedvben hagytak el. Különben — jegyzi meg Orlay — Petőfi nem volt oly borivó, mint bordalai mutatják; igen mértékletesen élt s midőn már maga tartott konyhát, akkor sem került asztalra bor, ha csak vendége nem volt. A másik évben Petőfi nem folytathatta iskoláját Pápán, mert keresete nem akadt, szegény szüleinek nehéz keresményéből pedig átállt volna egy garast is elfogadni. Földobta sapkáját s a merre a silmje esett, arra indult. Fehérvártt akadt meg a Szabó József szintársulatánál, hol karácsonyig Borostyán név alatt játszott kis szerepeket. De mostoha sorsa lehetett, mert kérésére pápai barátai segítek tíz forinttal. A társasággal aztán Kecskemétre ment, útközben meglátogatva Vörösmartyt, kinek mint Pönögei kis Pál (mely egyik álneve volt) mutatá be magát; de fölfedte magát, midőn Vörösmarty dicsérettel szólt a Petőfi név alatt megjelent művekről. Bajza is szívesen fogadta. Ekkor már több költeménye jelent meg, de színésztársai (»asini ad lyram«,mint ő mondái) nem akarták elhinni, hogy azokat ő írta. Kecskeméten is nyomorban élt, csupán az ott tanuló Jókai és Ács Károly barátságában lelve vigaszt. Újévkor, mint szinlapkihordó, egy versét kinyomatva akará szétadogatni s mivel a cenzor szigorú volt, Ács Károly ajánlatára a »Disznótorban« című tréfás versét választá ki; de a censor (Sembera Calosantius piarista) dehogy engedte meg oly botrány kinyomatását, melyben az ég gömböcnek, az emberek pedig tölteléknek voltak nevezve. Ekkor csak leírva lehetett azt kihordania. Ács Károly néha ruhát is adott neki a színpadra. Előadás után egy ily nagy kabátot szépen összehajtott s a hóna alá csapta. »Hát mért nem öltöd fel, hiszen nagyon hideg van !« — mondá neki Ács. — »De már azt nem teszem, — felesé, — elég ha a színpadon nyövöm.« Márciusig (1843.) volt Kecskeméten s megunva a sanyargást, meddő törekvést és a színészeket, ment Pestre s onnan rongyosan Pápára, hol csodálkozó örömmel fogadták barátai. Ekkor írta »Barátimhoz« című költeményét. Iskolába nem kívánt többé járni, Domanovszky Endre barátjánál lakott, májusban pedig Pozsonyba ment színésznek, de Fekete színigazgató nem vette be s »Országgyűlési tudósítások« másolásával kereste kenyerét. Panaszkodó levelet irt ekkor Bajzának. Egyszer a gőzösből kiszálló Kubinyi Ferenc nógrádi követ utána kiáltott jurátusának: »Lisznyai!« Petőfi meghallván e nevet, oda lépett a költőhöz s bemutatta magát. Lisznyai exaltálva ölelte át s megismerteté az írókkal, kik tárt karokkal fogadták. Ezt szerette ő, nem a feszes udvariasságot. Midőn Pompéry János udvariasan mondá neki: »Örülök hogy szerencsém van«, ő mogorván mondta: »Ne igen örüljön lesz annak, hogy ilyen szegény ördöghöz van szerencséje.« Az elegáns Kuthy szalonjában is csak a saját szegénységét érezte. Legjobban ragaszkodott Vachott Sándorhoz, ki őt egész odaadással szerette, anyagi állapotán is igyekezett segíteni s a kitől eltűrte azt is, midőn a pesti utcán, kifent bajszára és különös ruhájára azt mondá: »Minek betyárkodol ?« Nagy Ignác hívta aztán Petőfit Pestre, ígérve neki, hogy beszerzi a színházhoz s fordíttat vele regényeket. Le is fordítá neki a »Külföldi regénytár«-ba »A koros hölgy«-et s »Robin Hood«-ot, ámde a nemzeti színpadon nem igen mert próbálkozni, hanem színészi ruhákat véve. Debrecenben a Komlóssy társulatához szegődött. De nem boldogult. Játszott Diószegen, Székelyhídon, s a társaság felbomlásakor betegen került vissza, ott tölteni azt a telet, melyet oly keservesen énekelt meg. Bajzához írt ekkori levele mutatja, hogy a nyomor megtörte büszke lelkét. Nagyon »csekélynek« mondja magát e levélben s szemtelenségnek nevezi, hogy Nagy Ignáctól kénytelen volt pénzt kérni kölcsön. Ez ínségben is volt egy jó barát: Pákh Albert, ki vigasztalta és segíté. Pákh nevelő volt s ép tanítványával foglalkozott, midőn Petőfi egyszer betoppant hozzá s triviális szavakkal üdvözlő. Pákh, hogy tekintélyét megóvja növendéke előtt, felindultan utasítá ki barátját. Ekkor írta Petőfi Pákhhoz, az »elpártolt baráthoz«, elkeseredett versét, de pár nap múlva szépen kibékültek. Petőfi aztán gyalog jött Pestre, azzal a kötet verssel, melyet Vörösmarthy, Tóth Gáspár és mások pártolására a »Nemzeti kör« vett meg és adott ki. S attól fogva hires ember lett, lemondott a színészet ábrándjairól s kezdődött életének rövid fényszaka, a miről Orlay később fog beszélni. Várjuk, mert érdekesen beszél és sok jó adatot szolgáltat a nemzet legnagyobb lyrikusának életrajzához. Fővárosi hírek. * Margitszigeti hírek. József főherceget családostul e hónap tizedikére, nővérét:,,a belga királynét tizenötödikére várják a szigeten. Ő felsége és kísérete számára tíz szoba van berendezve a nagyszállóban. A gyógyidény megkezdődött s a legközelebb kiadandó első vendégnévjegyzék mintegy száz szobában száznyolcvan vendéget mutat föl. A gyógyforrás reggelenkint már is elég élénk s körülbelől ötven-hatvan azok száma, kik a gyógyvízzel a szigeten fejt valódi kecsketejes és készített savót fogyasztják. * Ney-t, operánk e kitűnő hangú énekesét, az igazgatóság fizetésemeléssel öt évre szerződteté. Helyesen tette. Ney tulajdonkép bass-bariton hanggal bír, s ha eddig főleg mélyhangú szerepekre alkalmazták, annak oka az lehet, hogy e szerepkörre csak egy veterán énekesünk van jelenleg, akit olykor pótolni kell, mivel igen sok szerepe van. De ha a fiatal szép mélyhangú Grecky (lengyel énekes) teljesíti a hozzá kötött reményeket, Ney át fog mehetni arra a szakra, melyre hangjának igazi jellege utalja. * A nemzeti színházban csütörtökön »Az alvajáró«, Bellini bájos dalműve került színre, Hóman Erzsi k. a. első fölléptéül. A kisasszony (csinos arcú, szőke fiatal leány) amint az Amina kék öltözetében megjelent, elfogultnak látszott, de később nekiélénkült s erőteljes, máris eléggé iskolázott hangjával meglepte a közönséget. Persze még kezdő, de tehetséges kezdő. Hanganyaga egésséges, minden fokozatban csengő, bár még nem eléggé hajlékony. A skála magaslatán olykor szédülékenyen tétováz, az előadásból pedig hiányzik az élénkség bája, de az anyag megvan s csak buzgó tanulmány kell még hozzá egy darabig. Ügyes oktató sokat simíthat rajta s idővel leplezheti az ének még nagyon látszó technikáját: az ajk hang szerint való idomulását, az izmok munkáját, a hangvételt könnyítő főmozdulatokat sat. A mozgástanítónak is lesz még dolga: eleveníteni a túl diskrét, halvány játékon. De a kisasszony már is sok reményre jogosít s a közönség nemcsak a megjelenésekor tapsolta buzdítólag, hanem az előadás folyamában is többször fejezte ki elismerését. Minden fölvonás után hízták, a második végén (a szép négyesért) kétszer is. A többi szerepet a régiek énekelték: Emnot Pauli, a grófot Odry, az özvegy molnárnét Saxlehner Emma assszony, annyi kedvvel, mely több közönséget érdemelt volna, mint a mennyi ily meleg estén betér a színházba. »A bolygó hollandi« tengerhullámoztató gépe még nem mormol a zártszékek alá eső régiókban, hogy a nézőtér füledt levegőjében verjen hullámokat. A meleg valóban tikkasztó. * Magyar huszár Jáva szigetén. Hegedűs Jenő egykori cs. kir. huszárfőhadnagy, (Hegedűs Pál legfőbb itélőszéki biró fia,) tíz év előtt hollandi szolgálatba lépett s azóta folyvást a fűszer-szigetek egyikén Jávában lakik, harcolva a benszülöttek ellen s egyszersmind helyrajzi fölvételeket készítve Hollandia számára. Gróf Széchenyi Béla, ki őt kis expedíciójával nem rég meglátogatta, egy haza irt levelében írja, hogy ő hazánkfia ma is hibanélküli folyékonysággal beszél magyarul, noha tíz év alatt sem anyanyelvünkön beszélni nem hallott, sem honfitársat nem látott. Szokoly Viktor fölkérésére munkálatokat fog küldeni földrajzi társulatunk közlönyébe. * Csónak-ünnepély. A »budapesti csónakázó egyesülete szerdán ünnepélyt tartott a Dunán. Csónakot kereszteltek és versenyt rendeztek s mivel ily kettős ünnepély (regatta és keresztelő) évek óta nem volt, az egylet méltán remélhette, hogy az ünnepélynek nagy közönsége lesz. S lett is volna, ha az idő ellene nem esküszik. Erős, hideg szél süvített északkeletről, úgy felborzolva a Duna szőkeségét, hogy sokan azt hitték, lehetetlen lesz a versenyt megtartani. A »Karl Ludvig« gőzhajó, mely délután négy órakor indult a plébániatérről, nem is valami nagyszámú közönséget szállított a Margitsziget alsó csúcsához. A keresztanya, Jankovich Miklósné szül. Mátray Aranka urhölgy és a közönség egy része kiszállt a hajóból arra a kis tutajra, mely közvetlenül a kikötő hídja mellett van és a csónakászok rendes kikötő helye. Ott Ráth Lajos egyleti alelnök következőleg szólt: »Hölgyeim és uraim! A sportok egyik legszebbike a csónakázás. E célból alakultak nálunk a hatvanas években az első egyesületek, rendezve hatalmas folyamunkon , a Dunán regattákat. Az első tűz azonban, fájdalom, csak szalmatűz volt, mely fellobogott, aztán elaludt. Mi azért alakítottuk egyesületünket, hogy a csónakázás sportjának lendületet adjunk s azért rendeztük a mai ünnepélyt, felkérve Jankovich Miklósné ő nagyságát, hogy az itt előttünk levő csónakot keresztelje Aranka névre.« Erre Jankovichné urhölgy egy pezsgővel teli palackot vett a kezébe s azt e szavakkal: »Én e csónakot ezennel Aranka névre keresztelem,« a csónak orrához ütve széttörni igyekezett; de nem igen boldogúlt a kemény üveggel, mígnem egy csónakász vette át, hogy elbánjon vele. A keresztanya a megkeresztelt hajó kormányosának két kis zászlót nyújtott át, ki az egyiket a csónak orrába, a másikat pedig a kormányhoz fűzte. Az utóbbi zászlócska igen szép, vörös, fehér és kék alapra (az egylet színei) a Jankovitsné családi címere s ez alá két evező van selyemmel és aranynyal hímezve. A verseny a sziget hosszában, a Duna császárfürdői részén ment végbe. Versenybírák voltak: Medgyaszay István, Thaisz Elek és Sárkány Ferenc. Az első versenyre »Aranka« és »Pogány« voltak nevezve. Amabban Cherolly János kormányozott s Lipthay Béla, Pethő Gyula, Ráth Lajos és Csernovits Diodor eveztek. Emebben Katinszky József kormányozott, Láng Sándor, Kováts Gyula, Kállay Zoltán és Magyar László eveztek. »Aranka« vezetett, »Pogány« a forduló megkerülése után mintegy három csónak hoszszal maradt el, alig kerülte meg azonban a fordulót, a csapkodó hullámok közt egyszerre felborult és senki sem ijedt meg, mert a csónak olyan közel (alig két ölnyire) volt a parthoz, hogy szerencsétlenségtől nem lehetett tartani. Négyen csakhamar szárazra úsztak, egy azonban »nem hagyta el a hajót« lovaglóformán ráült s megvárta, míg egy közelgő ladik fölvette és kivontatta a pórul járt »Pogány«-t. A második verseny az »Egyetértés« és »Janka« közt volt. Az előbbi győzött. Kormányozta Cherolly, eveztek: Dobóczky László, Kállay Lipót, Vallaszky Gusztáv és Draskóczy László. A harmadik »single sculling« versenyben Katinszky a »Szikrá«-ban, Ridley József pedig a »Szellő«-ben mérkőztek meg. Mind a kettő nagyon jól indult, a pálya felén a »Szikra« előnyomult és körülbelől tizenöt csónakhoszszal győzte le vetélytársát. »Aranka« tizenhárom, az »Egyetértés« tizenöt és a »Szikra« tizenkettedfél perc alatt futották meg a versenytért, mely ezer yard volt fölfelé és nyolcszáz lefelé. A »halász-verseny« — jelentkezők hiányában — elmaradt. Vége lévén a regattának, a közönség, a hősökkel, győzőkkel és legyőzöttekkel együtt kiszállt a szigetre meginni az áldomást s a Rácz Pali nótáira táncolni egyet-kettőt, vagy ha a fiatalság kedve tartja, akár tizenkettőt is. Pompás mulatság kerekedett. Szép lányok és asszonyok ültek körbe, köztük Sebestyén Gézáné, Dalmady Győzőné, Danielik Hana, Dobóczky Malvin, Degré Erzsike és Katica, Förster Gizela és Irma, Jankovich Katica és Ilka, a két Troli k. a., Füzesséry Ilona, Thaly nővérek, Tassy Mariska, Draskóczy Lenke, Csengery nővérek, Lee Gizela, Storch Ilka, Máy Árpádné és nővére sat. A hölgyek nagy része egyszerű, nyári mulatsághoz illő mosóruhában jelent meg, néhányan azonban nagy toiletteken. Ha e nagy toileite-et a zöldben angol nők látták volna, bizonyára mosolyognak és fejet csóválnak. A mulatság reggel négy óráig tartott. * Izsó Miklósnak, e geniális szobrásznak, máig sincs síremléke. Csak özvegye ápol sírján virágokat. Mint a »Pesti Napló« ban megjegyzi valaki: egy öt hatszáz forintba kerülő síremléket csakugyan állíthatnának hamvai fölé művésztársai és műbarátok, hogy Izsó halálának jövő évi fordulóján (május 28.) a sir ne legyen többé jeltelen. Állíthatna különben a képzőművészeti társulat is, melyről sokszor olvassuk mostanában, hogy virágzik. E társulat közelebb élő műbarátok arcképeit leplezte le ünnepélyesen s a kegyeletnek szép kiterjesztése volna, ha az elhúnyt művészekről is megemlékeznék. * Az „Athenaeum“ tagjai, szerkesztők, felügyelő-bizottsági tagok, igazgató, lapok munkatársai minden nyáron egy víg napot szoktak tölteni a társaság elnökénél, Cséry Lajos házánál, a szent-lőrinci pusztán, hol neki pompás gazdasága, szép úri laka s országos hírű mintatehenészete van. Tehát, mint Porzó évek előtt mondta: az »Athenaeum kirándulása a teheneumba.« Áldozó csütörtökön volt a víg nap, midőn a nagyszámú társaság kedélyesen élvezte a házi ur és asszony vendégszeretetét, megnézve a gazdaságot, játszva kuglit és whistet, s a lucullusi ebéd alatt toasztokban éltetve a szives családot s a jelenvolt gr. Lónyai Menyhértet, ki a szentlőrinci nyaralóélet kezdeményezője és alapítója volt. A toasztozás terén Királyi Pál vívta ki itt is a pálmát. A vendégek reggel nyitott kocsikon rándultak ki s este a vasúti vonattal tértek haza. * A városligeti melegforrás kútfejének elejét bejáró korlátokkal látták el a rend föntartására, világfürdők módjára »gänsemarsch«-ba kényszerítvén a nagy hőfokú vizet ivó közönséget. Kívánatos volna, hogy az ivodában üvegcsöveket is szerezzenek be, mert a forrás rendkívüli hőfoka különben Máté fogorvos malmára fogja hajtani a nagyjövőjű gyógyforrás vizét. * A mintarajztanoda kitűnő fametszési osztálya, melyben Morelli Gusztáv tanárkodik, Bécsben is méltó elismerés tárgya. A »Deutsche Zeitung« a bécsi új műipariskoláról írva fölsóhajt, hogy Ausztria nagyon hátra van a xylographia művészetében s »még« Magyarország is túlszárnyalja. Ezután dicséri jeles fametsző iskolánkat, mely valóban európai színvonalon áll; Morelli a világtárlatra is küldött szép munkákat belőle. * A mérnök- és építészegylet csütörtök délelőtt tartó évi közgyűlését a Kisfaludy-teremben, Hollán Ernő tábornok elnöklete alatt. Ambrozovits Béla titkár évi jelentése szerint, az egyesületnek jelenleg 120 alapító és 1020 rendes tagja van; a vagyonállás 51,757 frt. Az elnök sajnálkozással tudatta, hogy a titkár és könyvtárnok lemondtak állásaikról. A közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a titkárnak sokévi buzgó működéséért; helyére Schwartzel Sándor műegyetemi tanárt választották meg, könyvtárnokká pedig Seefehlner Gyulát. Haasz József, újvidéki kir. mérnök indítványt terjesztett elő, mely szerint a vidéken lappangó »zugiizsellérek« kontárkodásait végre törvény akadályozza meg, s ez értelemben feliratot indítványozott szerkeszteni. Egy♦ 619