Fővárosi Lapok 1879. július (149-175. szám)

1879-07-02 / 150. szám

729 volna, míg Téged, már e földön az égiek közé emel­tek, minek egyes percekben, világos öntudatával is bírtál. Legyen áldva közöttünk emlékezeted. Lebeg­jen áldva, termékenyítve felettünk szellemed! Zichy előadása után (mely egész terjedelmében a »Budapesti Szemlédben fog megjelenni) rövid esz­mecsere támadt. Ennek folytán elhatározták, hogy a kivonatokat a Széchenyi-bizottsághoz utasítsák hatá­rozathozatal végett megjelenésének módja iránt. Másodiknak Szász Károly tett jelentést a pázmándi Horvá t-ü n n e p r ő 1. Előadta az ün­nepély lefolyását s — a hallgatóság kérésére — em­lékbeszédének nehány kisebb részletét mutatta be. Ezek között különösen kitűnő az, mely Horvát Endre nyelvére vonatkozik, s azután az emelkedett hangú befejezés. Ama viszony festésén kezdte, melyben Horvát Endre az akadémiához állott. Benn volt már az aka­démia alapszabályait előkészítő országos bizottságban s a »Tekintetes Magyar Tudós Társaság« igazgató tanácsa által 1830 nov. 17-kén megejtett legelső vá­lasztás alkalmával 23-ad magával rendes taggá vá­lasztatott, harmadik helyre a nyelvtudományi osztály vidéki rendes tagjai közt. 1831-ben tagjává lett a grammatikai és szótári bizottságnak. Az ifjú akadé­mia legelső, 200 aranyos nagyjutalmát, az ő »Arpád«- jának Ítélte oda 1832-ben. E kitüntetés csak uj buz­galomra serkentette. A Hazafiságról irt lelkes érte­kezése, az ősz Szinai Kristóf felett tartott emlékbe­széde az akadémia első nagygyűlésére (1832 szept. 8) irt üdvözlő ódája mind az Évkönyvekben jelent meg- s ide volt szánva hátrahagyott dolgozata, Báthori Zsigmond élete is. Hogy történt mégis, hogy nem volt senki, ki az akadémiának ez egykor nagyfényű tagja fölött emlékbeszédet tartott volna; mikép történt, hogy a koszorút, melyet az élőnek oly szívesen meg­adtak, megtagadták a halottól ? Az akkori szenvedé­lyes irodalmi pártharcok adják meg a kérdésre a felvilágosítást. Kazinczy 1831-ben Pannonhalmán járván, Guzmicscsal meglátogatta Horvátot. Útjában megemlékszik e látogatásról s nehány, különben egé­szen jelentéktelen sorban sajnálkozik fölötte, hogy a pázmándi remetét oly megtörtnek találta. Akkori­ban érzékenyebbek voltak az emberek; a mester szavai sértették Horvátot. El is hitették vele, hogy Kazinczy szándékos kifejezést adott lenézésének, mert tudta, hogy Horvátot mily szoros kapocs fűzi az ő leghatározottabb ellenfeléhez, Döbrenteyhez. lm a költő kedves fáját és szőllejét Gáborfának és Gá- borszőllőnek nevezte el; s a látogató Kazinczynak elfe­ledett fát szentelni. Horvát Döbrenteyhez intézett ma­gánleveleiben élesen fakadt ki Kazinczy ellen s e leve­leket Döbrentey, mindjárt a széphalmi mester halála után, közzétette. Itt a szakadás oka közte s Kazinczy tanítványai közt, kik nemsokára uralomra emelked­tek az akadémiában, Horvát pedig, elfanyarodott kedélylyel visszavonult az irodalmi világtól. Magány­ban, elfeledve halt meg, s nem akadt felelevenítője sem emlékének az intézetben, mely neki utolsó gon­dolata volt. Az akadémia most negyven év múlva teljesíti elmulasztott kötelességét. A pázmándi sírból kihajt a borostyán. Mert Horvátnak, bár nem hagyott hátra örök- éltű műveket, bár épen nem volt egyrangú tehetség Vörösmartyval, jelentékeny érdemei vannak költésze­tünk fejlődésében. Különösen költői nyelvünk az, melyet előbbre vitt. Ne csak az elkésett »Árpád« áll­jon előttünk. Gondoljunk arra, hogy mikor Zircz Emlékezeté-t irta (1814), Vörösmarty még gyermek volt, Kölcsey első költői kísérleteit tette, Berzsenyi versein pedig csak alig száradt meg a nyomdafesték. Virágot magyar Horácnak nevezték; mindenki őt szánta magyar Virgilnek. Epikus dikciója uj, erős és kifejező volt, melynek nagy hasznát vette nemcsak Vörösmarty, hanem bizonyos tekintetben Arany is. Erőteljessége mellett kiváló érdeme magyarossága oly korban, mikor nyelv-mesterségünk főirányadója, Kazinczy, csak finomságot sürgetett s szerette és dicsérte az idegen szólásokat. Minket e nyelvtől nem kevesebb, mint hatvanöt év választ el s e hatvanöt év alatt Vörösmartyt és Aranyt hallottuk; de Horvát Endre nyelvét ma is élvezhetjük. Magyaros ereje ha­tásos, merész, és fordulatai tetszetősek. Nem tartozott a neologok közé, kevésbbé félt ezeknél az obsoletu- moktól és soloecismusoktól; de mégis újított. Átta­nulta a régi magyar költői szótárirodalmat és sok becses kifejezést újított föl; fordulataiban pedig igen bátor volt. Meglátszott rajta mesterének, a győri Eabchichnak, oktatása: »Régi szó, irdföl; uj szó, ird föl; szép szó, húzd alá!« — Végűi meleg hangon festi képét Szász Károly Horvát Endre egyéniségének. Szép-léleknek nevezi, ki magát az emberiség három szent oltárának: a vallásos hit, a tudománybeli igaz s a művészeti szép áldozó papjává szentelte. Pályája nem elfeledni való, inkább arra méltó, hogy követendő példának tűzessék a maradék elébe. Az emlékbeszéd végszavai ezek: Oh bizony jól sejtett ő, bár nem magáról szólt, — de mi rá alkal­mazhatjuk a magyar akadémia első nagygyűlése üdvözletére irt hatalmas költeménye eme sorait, me­lyekkel, hozzá méltóan akarom befejezni beszédemet: Ti pedig országunk fő nagyjai!, ...------------------ hordozza dicsőség S zárnya dicső nevetek, valamerre van érdeme a szép Tetteknek, hol az ég fejük s pirosodva elő-kél Rózsás lepel alul a nap, — hol ereszkedik ágyra, Haldokló lángját rejtvén völgyébe vizeknek, Túl a tengereken s futamát elvégzi — odáig ! Ti, kiket érdekelt, mikoron majd éltetek átkél: A magyarok sziveikben lesz temetőtök ! Amottan, Boldog apáinktól hálát, áldást is arattok, Elyzion mezején, hol nincs már semmi kajánsúg, A jeles érdemnek, mely nem hágy adni borostyánt. Szent sugalom mondatja velem : vetekedve dicsérnek Lelkes lantosaink gerjesztő énekeikben. Ezredek ezrin túl, s mig e föld lángba borulván, Elpusztít mindent orkánja az égi tüzeknek!« Fővárosi hírek. * Báró Wencklieim Béla kórágyát tegnapra virradó éjjel folytonos aggodalom közt környezték legközelebbi rokonai, nehány benső barátja, (köztük az öreg Szapáry Antal gróf) és orvosai. A nehéz be­tegnek valamivel nyugodtabb éje volt, láz nem gyötré s éber időszakaiban eszmélete tisztább lett. Az orvo­sok azonban e pillanatnyi javuláshoz még nem köt­hették a javulás reményét. A báró szívós természeté­nek tulajdonítható e hosszú tusa a halálos betegség­gel. Mondják, hogy tegnap délelőtt sokszor nézett szét maga körűi s hálás tekintetéből látszott, hogy jól esik neki az ismert arcok közelléte. Délután több ízben tért vissza eszmélete s megismerte környezetét. De szava, hangja nem jött meg. Délelőtt egy pár kanál levest is adhattak be neki. Folyvást sok előkelő látogató jelent meg a lakáson, hirt kapni a súlyos beteg hogylétéről. József főherceg is elküldé szárny­segédét. A válasz rendesen ez volt: a legrosszabbtól lehet minden percben tartani. * Az „Arrogante“ károsúltjai javára tartandó nemzeti színházi előadáson Coppée Ferencnek két kis verses vigjátéka is színre kerül, melyeket Osiky Gergely most fordít. Megemlítjük ez alkalommal, hogy e kiváló francia lyrikus igen szereti nemzetün­ket, a minek elég bizonysága egy közelébb megjelent költői kis elbeszélése, melynek cime: »A magyar« s tartalma a következő: a magyar főur leszáll várkas­télyából a nép közé mulatni; ruhái rakva vannak gyémántokkal, gyöngyökkel és egyéb drágaságokkal, melyek azonban csak kevéssé erősítvék ruhája szöve­téhez, úgyhogy táncközben mindenfelé leperegnek róla. A szolganép mohón kapkodja fel a sok kincset, melyet a dúsgazdag főur ily módon ajándékoz neki. A sarokban egy büszke parasztember áll mozdulatlan és nézi a jelenetet. Tánc után a főur hozzá lép és igy szólítja meg: »Te nem vettél fel semmit a földről ?« »Nem!« feleli az igazi magyar. »És miért nem?« »Mert, hogy felszedjem, meg kellett volna hajolnom!« * A színi tanoda nyilvános színpadi »vizsgálata« tegnap este volt, nagyszámú közönség érdeklődése mellett. A drámai osztály növendékei mutatták be magukat Racine »Bajazet«-jének két felvonásában, a »Hamlet« nehány jelenetében, az »Idegennő« című dráma töredékében, a »Margit álma« és a Yáradi Antal által fordított »Csalfa mint a hullám« című kis vígjátékokban. Hét leány és kilenc ifjú léptek föl a különböző osztályokból. Tehetség, alak, hang s gyakorlottság, szóval a képességek öszhangja tekinte­tében az elsőség Fáy Szeréna kisasszonyt illeti, ki a Racine-féle Roxan szerepben leginkább bebizonyította képességét. Öt természetesen a színpadi gyakorlat is segíté, valamint Tolnai Andort is, ki használható tagja lesz a színpadnak, noha nem a Hamlet-féle szerepkörben. Egyébaránt shakspearei alakokat kár is iskolai bemutatásokra vonszolni. Elég volna egy-egy monolog bemutatása. Holnap a közreműködőkről részletesen fogunk írni s ezúttal azt említjük meg hogy a »P. Napló« tegnap szellőzteté e szinészeti iskola ama hibáit, melyeknek éveken át való ered­ménytelen hangoztatásában mi jóformán belefárad­tunk. E hibák: hogy sok a növendék (köztük tehet­ségtelenek is,) kevés a tanár; a főigazgatás gyönge; idegen nyelveket, noha ezek műkincsek kulcsai, nem tanítnak s az opera növendékeit a játékra nem képe­zik. E hibák közt legnagyobb az, hogy befogadnak tehetségteleneket is eleget s az ezekkel való céltalan bajlódásnak a tehetségesek is kárát vallják. * Viszonzás. Az »Arrogante« francia károsultjai számára tegnap kaptuk az első vidéki ado­mányokat. Unger D. gyógyszerész Szekszárdiul két forintot küldött, Pápay Magassy Linka urhölgy Lú­gosról szintén két forintot. * Hymen. Asbóth Flóra kisasszonyt, As- bóth Lajos honvéd-tábornok leányát, holnap (csütör­tökön) vezeti oltárhoz Hadzsy Emil hajóskapi­tány s kir. hajózási biztos, délelőtt tizenegykor a krisztinavárosi templomba. * A szeretet túlzása arra vitt nehány lapot, hogy József főherceget úgy beszéltesse és cselekedtesse, ahogy beszélni és cselekedni nem szokott. Hírét köl- ték, hogy itt a trafikot szidja, ott a németekre tesz csípős megjegyzést, amott a Kossuth-nótát dicséri sat. Mi már május végén kaptunk egy honvédtiszttől értesítést, mely szerint a főherceget nagyon kedvet- leníti némely hírlapíró amaz eljárása, hogy oly sza­vakat ad szájába s olyanokat cselekedtet vele, mit se nem mondott, se nem tett. Kellemetlen szerep lévén azonban ilyesmikben leckét adni, az értesítést csupán magántudomásúl vettük saját használatunkra, teljes­séggel nem törekedve a főhercegről szóló pikantériák regisztrálására. Most azonban a »Magyar Polgár« felszólalt, elmondva, hogy a honvédfőparancsnok ma­rosvásárhelyi időzéséről megint álhireket közöltek, táncoltatva előtte a huszárokat, minők ott nem is voltak s énekeltetve a Kossuth-nótát, melyből egy hangot sem hallott senki. Sőt Ghyczy Béla honvéd- tábornok is kénytelen volt kinyilvánítani e hírek tel­jes alaptalanságát. Ez a nyilatkozat tán véget vet ama furcsa hódolatnak, mely az engedelmes papíron egész »duhajkodó főhercegnek« kíván bemutatni egy tiszteletre és szeretetreméltó főherceget. * Gyászhir. A kegyes tanító rendnek mély gyásza van: tartományfőnöke, SomhegyiFerenc egyetemi tanár s akadémiánk tagja, tegnap délben hosszas szenvedés után elhunyt. Kiváló tagja volt e jeles szerzetnek, a történelmi tudományok alapos művelője és oktatója. * „A színészet iskolája.“ Ez a cime ama be­cses könyvnek, melyet elhunyt nagy színművészünk: E g r e s s y Gábor hátrahagyott és elszórva megjelent tanulmányaiból fia, Egressy Ákos kiadott. Méltó emléke ez is a jeles színész kiművelt eszének. Első sorban mindenesetre a színészek veszik e könyvnek hasznát, kiknek kezébe úgyszólván az elméleti mű­veltség vezérfonalát nyújtja; de hasznos mindazoknak, kik szavalni, szónokolni szoktak, mert egyszersmind az általános széptani könyvek értékével bir. A színház nézői és bírálói egyaránt gyarapíthatják ismereteiket, élvezeteiket, ha elolvassák. A színészet minden oldala fel van karolva benne s eszesen tárgyalva mindaz, a mi a szómüvészet körébe tartozik. Általában e könyv elterjedése is lényegesen járulhat ahhoz, hogy a szí­nészet egyre jobban kibontakozzék a naturalizmus bilincseiből. Á vidéki Thália papjának pláne bibliája lehet, Megrendelhető Egressy Ákosnál (Damjanich- utca, 27 sz. a.) utánvéttel. * Becsületbíróság, b. Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt, mondott tegnap Ítéletet egy nem rég gyakran emlegetett párbajügyben, melynek eredete valami játék-affaire volt. A vádló R—y Gedeon kép­viselő volt, a vádlott báró D. Péter. A kérdés ez: »tisztességes és kifogástalan becsületű egyén-e a báró ? Az öttagú bíróság szavazattöbbsége a sújtó szót mondta ki: »nem«, s a kaszinóból kitiltotta. * Személyi hírek. Tisza Kálmán kor­mányelnök, hírét véve a b. AVenckheim Béla súlyos állapotának, azonnal megszakító geszti időzését, hogy a fővárosba siessen vissza. — Kammermayer polgármester már felüdűlt s hétfőn átvette az ügyek vezetését; Ischlbe e hó közepén megy. — Rónai Laj os főispán kineveztetett Algyő, Tápé, Dorozsma és Sövényháza teljhatalmú kormánybiztosának; e négy hely megállapított kára nyolcszázezer forint s részökre 120,000 ft adomány érkezettbe. — A kül­földi szakértőkből először Barilari, Gros és Jaquet érkeztek meg, azonnal jelentkezve a közlekedési mi­nisztériumnál ; azóta már a Tiszán járhatnak. — Dr. SchwimmerErnő, egyetemünkön a bőrbetegsé­gek magántanára, nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. — Szlávy József, a képviselőház elnöke, jelenleg Korytnicán időz; ott vannak Császka György szepesi püspök és Simonyi Ernő is; Mihajlovits zág­rábi érsek-bibornok pedig e hó közepén érkezik oda hatheti időzésre. — Fektéi- Ferenc barito­nistát, hir szerint, a nemzeti színház igazgatósága aug. 16-dikától kezdve három évre szerződtető. — Kemény Gábor miniszter, hir szerint, hol­nap Kolozsvártt értekezletet tart a meghívott főispá­nokkal s előkelő gazdákkal, az állattenyésztés eme­lése végett. — A színi tanoda végzett növen­déke : Ramazetter Jolán k. a., a kolozsvári színházhoz szerződött.— Bianchi k. a., a »német Patti«, nemzeti színházunk vendége, megérkezett s midőn tegnap délelőtt a próbán énekelt, a személyzet lelke­sedve tapsolta meg. — Péchy Tamás miniszter közelébb Abaujban volt, honnan visszatérve, most megy a tiszai útra a szakértőkkel. * A zeneakademia növendékei a »Fácán «-nál vig mulatsággal zárták be a tanévet. Kedélyesen ál­doztak a táncnak, örvendve, hogy most nekik zenél­nek. Igen szép és díszes női kör volt együtt u. m. a bájos Yoigt nővérek, Sponner Etelka, Farkas nővé­rek, Yida Jolán, Blau Ilonka, Koderle Róza, Grün Hona, Nobl Irén és Riza, Krautwald Jozepha kis­asszonyok sat. A mulatság vígan folyt mindaddig, mig a hazaindulásra jelt nem adott a Rákóczi-induló éjfélutáni egy órakor. * A hülyék intézetében, a külső váci-uti AVeisz- féle nyaralóban, vasárnap volt a vizsgálat. A ki ott volt, bámulhatta Frim igazgatót, ki a türelem igazi példaképe. Mennyit kell vesződni az ott lévő tizenhá­rom hülye növendékkel, míg belőlük valamit lehet faragni. S ő farag. íme egy tízéves külföldi néma

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents