Fővárosi Lapok 1879. szeptember (201-224. szám)

1879-09-02 / 201. szám

veslátás öröme fogadták a vendégeket. A házi úr, asz­­szony és kisasszonyok a vendégszeretet erényét ugyan­csak gyakorolták. Az udvaron nagy fasátor állt lom­bokkal díszítve, alatta hosszú asztalok mindenféle hi­deg étellel, gyümölcscsel és borokkal megrakva. S megeredt a toaszt is. Az alispán éltette először is a királyi párt, kikről — úgy mond — hódolattal emléke­zünk akkor is, midőn régi királyaink egykori várla­kának romjaihoz indulunk. Beniczky Lajos megyei jegyző a szives házi­gazdát és családját éltette; Fe­leki, (ki Leányfalváról rándult át) és Sztupa György Pest megye szeretett alispánját; e lapok szerkesztője pedig azt a két hölgyet, kik ily nagygyűlésen először képviselnek szaktudományt és nagyfontosságú társa­dalmi eszmét: a két orvos-hölgyet; s volt még számos felköszöntő, miközben a háziúr fia mondott a család ne­vében köszönetét azért, hogy házukat e díszes társaság, s abban annyi tudós megtisztelé. A Rácz Pali zenekara játszván a tűzről pattant nótákat, a fiatalság meg nem állhatta, hogy táncra ne perdüljön. Először a két fiatal házi kisasszonyt forgaták meg s aztán a példa ra­gadós lett: belekeveredtek orvosok és természetbúvá­rok is, a forgatagba vitték Hugonay Vilmát, ki dok­tor is, grófnő is, — sőt (ki hitte volna!) Kada alpol­gármesternek kitartó ostroma után sikerült még a gyanútlanul néző Szibold kisasszony doktori komoly­ságát is megingatni; hiába szabódott, egyet-kettőt neki is fordulnia kellett a csárdásban, melyet soha sem táncolt s valószínű, hogy most sem igen táncol­hatott sokat. S a mulatás egyre eredetibb lett. Az urak fiatal csinos párlányokkal, az urhölgyek pedig neki­bátorodott falusi legényekkel rakták a csárdást s az orosz vendégnő elmondhatja, hogy Magyarország Bogdány nevű falujában, a Wallenfeld-ház kapuja alatt látott csak igazi társadalmi egyenlőséget — egy három a táncban. De tovább kellett menni s a háziaktól szives búcsúzás után indult a menet a gőzöshöz. Elől zászlót vittek, aztán bányászok, tűzoltók muzsikáltak s egy óra után ismét a hajón volt a társaság, valamivel meg­szaporodva. Ép egy óra mult, a nyári nap pazaron bánt a hő­sugarakkal s jól esett ismét a Duna szellője: e kellemes legyező. A hölgyek körül csoportosult a társaság, s e pont­nál elmondhatjuk: kikből állt a kiránduló hölgyek köre ? Ott voltak: Kees tábornok neje, három haja­don s egy menyecske leánya, ez utóbbi Faber Geor­gine urhölgy, ki Madeirában lakik s most jött haza lá­togatóba ; a két orvos-hölgy, dr. Batizfalvy Samuné s két lánya: Erzsike és Bona, a Wallenfeld nővérek, dr. Bódogh Albertné és Forty Póza kisasszony Mis­kolcról, Sztupa Györgyné, Kriegnerné Sztupa ,Jenny és Nikó Hortenzia, Hindy Gézáné, Vadnay Károlyné, dr. Rózsay Józsefné és unokája, Stransky Eugenie, dr. Hamary Dánielné s leánya Melinda, Salamon Fe­­rencné s leánya Petkó Berta, Trostler k. a. Enyingről, Polányi Gézáné Zemplénből, Rozsnyay Mátyásné Aradról, dr. Tatay Adolfné, dr. Dubayné, Devecse­­riné, dr. Deutsch Mórné sat. A társalgás folyamát fél óra múlva egy szó sza­­kítá félbe: Visegrád! Feltűntek a hegycsúcs tisztes várromjai s mindenki azokat és a festői tájat nézte. És a parton újra mozsarak dörögtek, zászlók lobogtak és zene szólt. Mentünk a dr. Bakody Tivadar egyetemi tanár villájába, mely a hegyoldalon egy kitünőleg berendezett sanatorium, hol hideg vízzel és napme­leggel gyógyítnak s hol — a saison elmúlván — már csak néhány nővendég van. A tulajdonos tanár nagy szívességgel fogadta a társaságot s megmutatta e sziklán épült gyógyhelyet: a zuhanyozó-, fürdő- és lakó­helyeket, a szép verandákat, hűs szobákat és pompás kilátásokat. Olyan hely, a hol tán még bete­gen is öröm lenni, mert a táj szépségével, a lakás kel­lemével a finom családi élet szeretetreméltósága pá­rosét, hogy e sanatoriumot nyájas tartózkodási helylyé tegyék. A házi úr és asszony és leányuk (özv. Vitetzné urhölgy) s nőrokonaik: Farkas Alice és Zefi kisasszo­nyok körében a három óra, melyet ott töltünk, úgy elsuhant, mintha az órák negyedekké váltak volna. A zöld folyondáros udvarban, melyet szökőkút ele­venít, a társaság nagyobb része csak rövid ideig pi­hent s aztán — a hőség dacára — elszántan zarán­dokolt fel a Salamon tornyához s onnan a hegycsúcs nagy váromladékaihoz, verejték árán is megszerezni a kilátás gyönyörét s a kegyelet szives adójának le­rovását. De voltak, a kik f­­enn maradtak, mint a dr. Bakody asztalának vendégei, kik közül dr. Bódogh Albert és dr. Gebhardt Lajos baráti meleg szavak­kal emeltek poharat a szíves család egésségére. Midőn az ebédnek és a várromok megnézésé­nek vége volt, az árnyékos udvarra települt az egész társaság, a­hol Rácz Pál játszotta legszebb magyar­jait, úgy, ahogy ő tud játszani, mikor különös kedvé­ben van. Elhallgattuk volna órákig, de öt óra felé válni kellett a szép zenétől és szeretetreméltó csa­ládtól s menni a gőzösre a s table d’hote-hoz. Tehát némelyeknek már harmadik lakoma. De a »természettudományok« segedelmével sokra képes az ember. Midőn már elkezdődött az ebéd, a gőzös udva­rias kapitánya, hogy a leg hűsebb legyen, elkezdé sétáltatni a hajót — fölfelé, jó messzire. Hová me­gyünk? — kérdezték számosan. Királyi Pál, hogy a hölgyeknek biztos feleletet adhasson, megkérdezteté Földváry alispántól. Ez jókedvűleg azt üzente: »Esz­tergomba, mivel a prímástól sürgönyt kaptam, hogy a társaságot vacsorára várja.« »Szép, — üzente neki vissza Királyi, — én meg Pozsonyból Geduly szuper­intendenstől kaptam, hogy ő meg reggelire vár bennün­ket. Hát csak haladjunk!« De bizony az ebéd vége felé, miközben éltették a várromokhoz felfáradt hölgyeket s a megyei tisztvi­selők búcsút vettek a társaságtól, indultunk újra Visegrád felé s onnan tovább hazafelé. Enyhe, hol­das est lett, a fedélzeten táncolni kezdtek az ifjak, a hajó termében pedig cimbalomszó mellett szép ma­gyar dal csengett: Forty k. a. éneke. Három­negyed kilenckor kötöttünk ki a pesti parton, egy szívvel, szájjal azt mondva: ez szép nap volt. A nagygyűlés folyama alatt az egyetlen szün­nap, melyen — Hermann Ottó ne vegye rossz néven — sokat ettünk és egy kicsit táncoltunk is. De hát a Humboldtok is banketteztek olykor-olykor, a zenére pedig (Paganini a bizonyság!) még a pók is megeleve­nedik, hát még a fiatalok lába! 969 Fővárosi h­írek. * A nagygyűlés szakosztályai tegnap délelőtt folytatták és befejezték tárgyalásaikat. A belgyógyá­szati szakosztályban dr. Veszelovszky elnöklete alatt először dr. Hochhalt a vándor-máj egy ritka esetét mutatta be; utána dr. Lőw Samu a budai »Viktoria« keserűivizről, dr. S­z­o­h­n­e­r a tüdővész­ről s végül dr. Jelenffy a hangizomról értekezett. Az orvos-sebészeti szakosztályban dr. Batizfalvy elnöklete alatt dr. Bakó Sándor a thermocauser alkalmazásáról értekezett álképletek kiirtásánál, dr. Siklóssy Gyula nevében dr. Goldziher a hályog­műtétről ; M­á­t­h­é Domokos három esetet mutatott be, midőn műtétek után műfogkészülékeket alkalma­zott; végre dr. Petz Lajos bemutatta a Navratil­­féle kötést, mely az eddigieknél olcsóbb és könnyebb. Az egyesült ásvány- és növénytani szakosztályban dr. Hantken elnöklete alatt dr. S­z­a­b­ó és Molnár János, majd dr. B­o­r­b­á­s Vince és Renner Adolf olvastak fel szakértekezéseket s végül Szabó Jó­zsef indítványt terjesztett elő az állandó választmány újjászervezése iránt. Pótlólag fölemlítjük még, hogy szombaton dr. Grossmann Lipót is tetszéssel fo­gadott felolvasást tartott az agydaganatokról. Este hat órakor kitűnő tudományos estély volt a vegytani intézet dísztermében, hol a »történelmi geológia váz­­lata«-tudta elő dr. Szabó József, illusztrálva projek­ciókkal és villámvilágítással, Paslavszky József és dr. Staub Mór tanárok közreműködése mellett. A nagy terem egészen megtelt s hölgyek is nagy szám­mal jelentek meg, érdekkel nézve a különböző föld­tani korok falra vetett táj- és állatképeit. Csak az volt a kár, hogy a villámvilágító gép sustorgása oly­kor elnyomta a magyarázók hangját. Jelen volt Nendt­­wich Károly, az állandó bizottság elnöke is, ki csak a nagygyűlés végére érkezett meg. Ma délelőtt lesz a zárülés, délután pedig a városligetben az artézi kút és Batizfalvy-féle intézet meglátogatása s aztán búcsú­ebéd az állatkertben. * Királyi kéziratok. A hivatalos lap vasárnapi számában két királyi kézirat jelent meg, melyek elsejében ő felsége őszinte elismerését és meleg kö­szönetét fejezi ki József főhercegnek, ki a székesfe­hérvári kiállítás sikerét személyes fellépése és erélyes támogatása által kiválólag előmozdította. A második kir. kézirat a székesfehérvári kiállítás körül érdemet szerzett férfiak kitüntetését tartalmazza. Gróf Zichy Jenő, a kiállítási bizottság elnöke, a Lipót-rend középkeresztjét nyerte, Havranek József, Székesfe­hérvár város polgármestere, és Brám Miksa, a déli vasút magyarországi képviselője, a királyi tanácsosi címet, Lederer Sándor a III. oszt. vaskorona-rendet. Azután következik a kiállítók s a kiállítás körül fá­radozott férfiak hosszú sora, kik részint a Ferenc­ József rend lovagkeresztjét, részint arany érdemke­resztet nyertek. Végül ő felsége elismerését nyilvá­nítja Szögyényi Marich László főispánnak, Pauer János püspöknek, gróf Brunszvik Gézának, báró Bánffy Ádámnak, Szalay Imre közokt. miniszteri tit­kárnak s még többeknek. * A margitszigeti fü­rdővendégek a szombat­esti ötödik táncmulatságot, mint a díszes meghívó piros betűi jelezték, a fővárosban gyűlésező orvosok és természetvizsgálók tiszteletére rendezték. A megtiszteltek és a rendezők kölcsönösen megelé­gedhettek az eredménynyel. Ez szebb és még kedélye­sebb bál volt a többinél! Szakférfiak is számosan je­lentek meg, köztük dr. Kovács József elnök, Rózsay József, Antal Géza, Reinitz, Országh, Réczey, Patru­­bány, Janny Gyula fővárosi és dr. Grósz Albert nagyváradi orvosok. A vigalom folytán megérkezett a nagygyűlés egyik érdekes jelensége is: dr. Hugonay Vilma. A veranda kiválóan nagyszámú néző vendégei közül megemlítjük a belga, francia és török konzulo­kat, kiknek közelében számos képviselő, egyetemi ta­nár és fővárosi tisztviselő foglalt helyet. A művésze­tet Jóna Laura, a rigai színház primadonnája és, ün­nepelt festőnk: Munkácsy Mihály, az irodalmat Agai Adolf képviselték. Munkácsy társaságában jelent meg Laurençon, francia vendégeink ez érdekes alakja, ki, míg Munkácsy a csárdásban, ő a francia nemzeti tulajdonság: a hölgyek körüli szellemdús társalgás­ban tűnt ki. Volt is a mi hevíthette — szebbnél szebb hölgyek. Mintegy hatvan pár vett részt az első négyesben, köztük: dr. Bolemanné, dr. Réczeyné, Fridrichné, Návayné, Jerneyné, dr. Luxné, Varga, Kollerich, Képesi és Tipula nővérek s Obláth kis­asszonyok Zemplénből Gálszécsről, Helvey Irén, Val­ter Margit, Sugár Lenke, Batizfalvy Erzsi és Ilona, Osztermayer Krisztina, Görgey Irén, Sponer Etel, Rock Ilon, Ligeti Margit, Greguss Gizela, Juhász Jolán, Jeney Vilma és Avakumovits kisasszonyok, sat. Midőn Munkácsy a végét alig érő csárdást Ligeti Margit kisasszonynyal táncolta, egész kis kör képző­dött körülöttük, nézve a művész eredeti s a szép szőke lányka kellemes táncát. A táncmulatság rende­zőinek : Gerenday Györgynek, Hódy Imre és Sze­­pessy Gézának sokan fejezték ki melegen az elisme­rést. A mulatságnak csak egy árnyoldala volt: a konyha, mely ugyancsak rossz ételekkel szolgált. A pincérek is hanyagok voltak, a krétájuk pedig nagyon erősen fogott. Maga a konyha bérlője sehol sem volt látható. Rossz nyelvek szerint, ilyen tájban már ő maga is Bachusnak szokott áldozni. * A gödöllői kirándulás. A nagygyűlés vagy negyven tagja vett benne részt Jedlik Ányos, e tisztelt veterán természettudós vezetése alatt. Ő is felelt a kiszállónál a gr. Ráday Pál szolgabiró üdvözlésére, ki Pest megye nevében fogadta a társaságot, míg Gödöllő nevében Garan Dániel. A vaspálya kerítése fel volt lobogózva s diadalkapuval is díszítve. Hang­zott a »Rákóczi« s nagy néptömeg éljenzett s kisérte a vendégeket. A királyi kastély termeiben, a kápol­nában és parkban Odray plébános szolgált magyará­zatokkal. Aztán ötven kocsin kirándultak Harasztiba a minta-juhtenyésztést, Rabatra a tehén kiállítást s Besnyőre a Grassalkovics-család sírboltját megnézni. Az ut élvezetét a tikkasztó hőség csorbítá. Vissza­térve Gödöllőre, a nagy vendéglőben folyt a lakoma. Először is gróf Ráday éltette a királyi családot, aztán Jedlik Ányos a trónörököst, Orbay Dénes a nagy­gyűlés tagjait, mások Gödöllő népét és hölgyeit s Jedliket, kit elhalmoztak a tisztelet nyilvánításaival s ki nagyon melegen köszönte meg a szives fogadta­tást. Ebéd után népünnep volt a vaspályánál — legények, lányok s menyecskék járták a csárdást. Nyolc órakor pedig a társaság indult vissza a fő­városba. * A lipótmezei nyaralók lakói szombat­ este tartották meg idei táncvigalmukat a Sváb-féle ven­déglő termében és bár e napon igazán erős volt a konkurrencia, mert a szigeten és a svábhegyen is ren­deztek táncestélyt, az életrevaló rendezőség buzgalma mégis megmentette a lipótmezei mulatságok jó hírne­vét. Az idei táncvigalom nem volt ugyan oly látoga­tott, mint a tavalyi, de a­mi a számból hiányzott, azt pótolta a fesztelen jó kedv, melyből táncosnők és tán­cosok nem tudtak kifogyni. Az első francia négyesben huszonyolc párt számláltunk meg s a táncosnők közül a következők neveit jegyeztük fel: Vezekényi Jánosné és Emma (az igazságügyminiszteri osztálytanácsos neje és leánya,) Radócza Jánosné, Rieger Györgyné, Plecker Josephine, Rácsok, Kőréti, Hauszmann és Brüll nővérek, Plekker Olga, Berczelly Henriette, Balázs Vincéné, Fábri Béláné, Krizsik Sándorné Thury Sarolta és Brunner Irma sat. A kedélyes mu­latságnak csak a hajnal hasadása vetett véget. * Személyi h­írek: József főherceg szomba­ton este elutazott Püspök-Ladányba. — P­é­c­h­y Tamás és Trefort Ágoston miniszterek Budapestre visszaérkeztek. — Báró K­a­a­s Ivor, a »Pesti Napló« jeles tollú főmunkatársa, eljegyezte L­ó­n­y­a­y Ilona kisasszonyt, Lónyay Albert ugocsamegyei volt­ főis­pán leányát. — Józseffy Rafael fiatal zongora­­művészünk szombaton fővárosunkból elutazott Észak- Amerikába, hol egy impressarióval hatvan hangver­senyre kötött szerződést. — H­aynald Lajos kalocsai bibornok-érsek, ki hosszabb ideig utazott külföldön, e hó 4-én érkezik Budapestre s itt két na­pot fog tölteni. — Gr. S­z­é­c­h­e­n Antal és K. S­e­n­­n­y­e­y Pál, kiket a lapok minduntalan Bécsbe utaz­tattak s külügyminiszterségre kandidáltak, kijelen­tették, hogy az utóbbi hetekben ott sem jártak. — Horváth János fővárosi tanácsnok szabadság­­idejéről visszatért és osztálya vezetését ismét átvette. — Szász Károly miniszteri tanácsos, hír szerint, a közelebbi napokban Szegedre utazik, hogy személye­sen jelen legyen a középiskolai tanfolyam megnyitá­sánál, mert a kormány az ottani tanügyet kiváló gon­dozásban kívánja részesíteni. * Francia vendégeink, távozásuk alkalmából, meleg hangon irt búcsúlevelet intéztek lapunk szer­kesztőségéhez is. Meghatottan fejezik ki köszönetü­­ket a jótékonycélú ünnepélyért, valamint a szíves fogadtatásért, melyben Magyarországon mindenütt .

Next