Fővárosi Lapok 1879. szeptember (201-224. szám)
1879-09-02 / 201. szám
veslátás öröme fogadták a vendégeket. A házi úr, aszszony és kisasszonyok a vendégszeretet erényét ugyancsak gyakorolták. Az udvaron nagy fasátor állt lombokkal díszítve, alatta hosszú asztalok mindenféle hideg étellel, gyümölcscsel és borokkal megrakva. S megeredt a toaszt is. Az alispán éltette először is a királyi párt, kikről — úgy mond — hódolattal emlékezünk akkor is, midőn régi királyaink egykori várlakának romjaihoz indulunk. Beniczky Lajos megyei jegyző a szives házigazdát és családját éltette; Feleki, (ki Leányfalváról rándult át) és Sztupa György Pest megye szeretett alispánját; e lapok szerkesztője pedig azt a két hölgyet, kik ily nagygyűlésen először képviselnek szaktudományt és nagyfontosságú társadalmi eszmét: a két orvos-hölgyet; s volt még számos felköszöntő, miközben a háziúr fia mondott a család nevében köszönetét azért, hogy házukat e díszes társaság, s abban annyi tudós megtisztelé. A Rácz Pali zenekara játszván a tűzről pattant nótákat, a fiatalság meg nem állhatta, hogy táncra ne perdüljön. Először a két fiatal házi kisasszonyt forgaták meg s aztán a példa ragadós lett: belekeveredtek orvosok és természetbúvárok is, a forgatagba vitték Hugonay Vilmát, ki doktor is, grófnő is, — sőt (ki hitte volna!) Kada alpolgármesternek kitartó ostroma után sikerült még a gyanútlanul néző Szibold kisasszony doktori komolyságát is megingatni; hiába szabódott, egyet-kettőt neki is fordulnia kellett a csárdásban, melyet soha sem táncolt s valószínű, hogy most sem igen táncolhatott sokat. S a mulatás egyre eredetibb lett. Az urak fiatal csinos párlányokkal, az urhölgyek pedig nekibátorodott falusi legényekkel rakták a csárdást s az orosz vendégnő elmondhatja, hogy Magyarország Bogdány nevű falujában, a Wallenfeld-ház kapuja alatt látott csak igazi társadalmi egyenlőséget — egy három a táncban. De tovább kellett menni s a háziaktól szives búcsúzás után indult a menet a gőzöshöz. Elől zászlót vittek, aztán bányászok, tűzoltók muzsikáltak s egy óra után ismét a hajón volt a társaság, valamivel megszaporodva. Ép egy óra mult, a nyári nap pazaron bánt a hősugarakkal s jól esett ismét a Duna szellője: e kellemes legyező. A hölgyek körül csoportosult a társaság, s e pontnál elmondhatjuk: kikből állt a kiránduló hölgyek köre ? Ott voltak: Kees tábornok neje, három hajadon s egy menyecske leánya, ez utóbbi Faber Georgine urhölgy, ki Madeirában lakik s most jött haza látogatóba ; a két orvos-hölgy, dr. Batizfalvy Samuné s két lánya: Erzsike és Bona, a Wallenfeld nővérek, dr. Bódogh Albertné és Forty Póza kisasszony Miskolcról, Sztupa Györgyné, Kriegnerné Sztupa ,Jenny és Nikó Hortenzia, Hindy Gézáné, Vadnay Károlyné, dr. Rózsay Józsefné és unokája, Stransky Eugenie, dr. Hamary Dánielné s leánya Melinda, Salamon Ferencné s leánya Petkó Berta, Trostler k. a. Enyingről, Polányi Gézáné Zemplénből, Rozsnyay Mátyásné Aradról, dr. Tatay Adolfné, dr. Dubayné, Devecseriné, dr. Deutsch Mórné sat. A társalgás folyamát fél óra múlva egy szó szakítá félbe: Visegrád! Feltűntek a hegycsúcs tisztes várromjai s mindenki azokat és a festői tájat nézte. És a parton újra mozsarak dörögtek, zászlók lobogtak és zene szólt. Mentünk a dr. Bakody Tivadar egyetemi tanár villájába, mely a hegyoldalon egy kitünőleg berendezett sanatorium, hol hideg vízzel és napmeleggel gyógyítnak s hol — a saison elmúlván — már csak néhány nővendég van. A tulajdonos tanár nagy szívességgel fogadta a társaságot s megmutatta e sziklán épült gyógyhelyet: a zuhanyozó-, fürdő- és lakóhelyeket, a szép verandákat, hűs szobákat és pompás kilátásokat. Olyan hely, a hol tán még betegen is öröm lenni, mert a táj szépségével, a lakás kellemével a finom családi élet szeretetreméltósága párosét, hogy e sanatoriumot nyájas tartózkodási helylyé tegyék. A házi úr és asszony és leányuk (özv. Vitetzné urhölgy) s nőrokonaik: Farkas Alice és Zefi kisasszonyok körében a három óra, melyet ott töltünk, úgy elsuhant, mintha az órák negyedekké váltak volna. A zöld folyondáros udvarban, melyet szökőkút elevenít, a társaság nagyobb része csak rövid ideig pihent s aztán — a hőség dacára — elszántan zarándokolt fel a Salamon tornyához s onnan a hegycsúcs nagy váromladékaihoz, verejték árán is megszerezni a kilátás gyönyörét s a kegyelet szives adójának lerovását. De voltak, a kik fenn maradtak, mint a dr. Bakody asztalának vendégei, kik közül dr. Bódogh Albert és dr. Gebhardt Lajos baráti meleg szavakkal emeltek poharat a szíves család egésségére. Midőn az ebédnek és a várromok megnézésének vége volt, az árnyékos udvarra települt az egész társaság, ahol Rácz Pál játszotta legszebb magyarjait, úgy, ahogy ő tud játszani, mikor különös kedvében van. Elhallgattuk volna órákig, de öt óra felé válni kellett a szép zenétől és szeretetreméltó családtól s menni a gőzösre a s table d’hote-hoz. Tehát némelyeknek már harmadik lakoma. De a »természettudományok« segedelmével sokra képes az ember. Midőn már elkezdődött az ebéd, a gőzös udvarias kapitánya, hogy a leg hűsebb legyen, elkezdé sétáltatni a hajót — fölfelé, jó messzire. Hová megyünk? — kérdezték számosan. Királyi Pál, hogy a hölgyeknek biztos feleletet adhasson, megkérdezteté Földváry alispántól. Ez jókedvűleg azt üzente: »Esztergomba, mivel a prímástól sürgönyt kaptam, hogy a társaságot vacsorára várja.« »Szép, — üzente neki vissza Királyi, — én meg Pozsonyból Geduly szuperintendenstől kaptam, hogy ő meg reggelire vár bennünket. Hát csak haladjunk!« De bizony az ebéd vége felé, miközben éltették a várromokhoz felfáradt hölgyeket s a megyei tisztviselők búcsút vettek a társaságtól, indultunk újra Visegrád felé s onnan tovább hazafelé. Enyhe, holdas est lett, a fedélzeten táncolni kezdtek az ifjak, a hajó termében pedig cimbalomszó mellett szép magyar dal csengett: Forty k. a. éneke. Háromnegyed kilenckor kötöttünk ki a pesti parton, egy szívvel, szájjal azt mondva: ez szép nap volt. A nagygyűlés folyama alatt az egyetlen szünnap, melyen — Hermann Ottó ne vegye rossz néven — sokat ettünk és egy kicsit táncoltunk is. De hát a Humboldtok is banketteztek olykor-olykor, a zenére pedig (Paganini a bizonyság!) még a pók is megelevenedik, hát még a fiatalok lába! 969 Fővárosi hírek. * A nagygyűlés szakosztályai tegnap délelőtt folytatták és befejezték tárgyalásaikat. A belgyógyászati szakosztályban dr. Veszelovszky elnöklete alatt először dr. Hochhalt a vándor-máj egy ritka esetét mutatta be; utána dr. Lőw Samu a budai »Viktoria« keserűivizről, dr. Szohner a tüdővészről s végül dr. Jelenffy a hangizomról értekezett. Az orvos-sebészeti szakosztályban dr. Batizfalvy elnöklete alatt dr. Bakó Sándor a thermocauser alkalmazásáról értekezett álképletek kiirtásánál, dr. Siklóssy Gyula nevében dr. Goldziher a hályogműtétről ; Máthé Domokos három esetet mutatott be, midőn műtétek után műfogkészülékeket alkalmazott; végre dr. Petz Lajos bemutatta a Navratilféle kötést, mely az eddigieknél olcsóbb és könnyebb. Az egyesült ásvány- és növénytani szakosztályban dr. Hantken elnöklete alatt dr. Szabó és Molnár János, majd dr. Borbás Vince és Renner Adolf olvastak fel szakértekezéseket s végül Szabó József indítványt terjesztett elő az állandó választmány újjászervezése iránt. Pótlólag fölemlítjük még, hogy szombaton dr. Grossmann Lipót is tetszéssel fogadott felolvasást tartott az agydaganatokról. Este hat órakor kitűnő tudományos estély volt a vegytani intézet dísztermében, hol a »történelmi geológia vázlata«-tudta elő dr. Szabó József, illusztrálva projekciókkal és villámvilágítással, Paslavszky József és dr. Staub Mór tanárok közreműködése mellett. A nagy terem egészen megtelt s hölgyek is nagy számmal jelentek meg, érdekkel nézve a különböző földtani korok falra vetett táj- és állatképeit. Csak az volt a kár, hogy a villámvilágító gép sustorgása olykor elnyomta a magyarázók hangját. Jelen volt Nendtwich Károly, az állandó bizottság elnöke is, ki csak a nagygyűlés végére érkezett meg. Ma délelőtt lesz a zárülés, délután pedig a városligetben az artézi kút és Batizfalvy-féle intézet meglátogatása s aztán búcsúebéd az állatkertben. * Királyi kéziratok. A hivatalos lap vasárnapi számában két királyi kézirat jelent meg, melyek elsejében ő felsége őszinte elismerését és meleg köszönetét fejezi ki József főhercegnek, ki a székesfehérvári kiállítás sikerét személyes fellépése és erélyes támogatása által kiválólag előmozdította. A második kir. kézirat a székesfehérvári kiállítás körül érdemet szerzett férfiak kitüntetését tartalmazza. Gróf Zichy Jenő, a kiállítási bizottság elnöke, a Lipót-rend középkeresztjét nyerte, Havranek József, Székesfehérvár város polgármestere, és Brám Miksa, a déli vasút magyarországi képviselője, a királyi tanácsosi címet, Lederer Sándor a III. oszt. vaskorona-rendet. Azután következik a kiállítók s a kiállítás körül fáradozott férfiak hosszú sora, kik részint a Ferenc József rend lovagkeresztjét, részint arany érdemkeresztet nyertek. Végül ő felsége elismerését nyilvánítja Szögyényi Marich László főispánnak, Pauer János püspöknek, gróf Brunszvik Gézának, báró Bánffy Ádámnak, Szalay Imre közokt. miniszteri titkárnak s még többeknek. * A margitszigeti fürdővendégek a szombatesti ötödik táncmulatságot, mint a díszes meghívó piros betűi jelezték, a fővárosban gyűlésező orvosok és természetvizsgálók tiszteletére rendezték. A megtiszteltek és a rendezők kölcsönösen megelégedhettek az eredménynyel. Ez szebb és még kedélyesebb bál volt a többinél! Szakférfiak is számosan jelentek meg, köztük dr. Kovács József elnök, Rózsay József, Antal Géza, Reinitz, Országh, Réczey, Patrubány, Janny Gyula fővárosi és dr. Grósz Albert nagyváradi orvosok. A vigalom folytán megérkezett a nagygyűlés egyik érdekes jelensége is: dr. Hugonay Vilma. A veranda kiválóan nagyszámú néző vendégei közül megemlítjük a belga, francia és török konzulokat, kiknek közelében számos képviselő, egyetemi tanár és fővárosi tisztviselő foglalt helyet. A művészetet Jóna Laura, a rigai színház primadonnája és, ünnepelt festőnk: Munkácsy Mihály, az irodalmat Agai Adolf képviselték. Munkácsy társaságában jelent meg Laurençon, francia vendégeink ez érdekes alakja, ki, míg Munkácsy a csárdásban, ő a francia nemzeti tulajdonság: a hölgyek körüli szellemdús társalgásban tűnt ki. Volt is a mi hevíthette — szebbnél szebb hölgyek. Mintegy hatvan pár vett részt az első négyesben, köztük: dr. Bolemanné, dr. Réczeyné, Fridrichné, Návayné, Jerneyné, dr. Luxné, Varga, Kollerich, Képesi és Tipula nővérek s Obláth kisasszonyok Zemplénből Gálszécsről, Helvey Irén, Valter Margit, Sugár Lenke, Batizfalvy Erzsi és Ilona, Osztermayer Krisztina, Görgey Irén, Sponer Etel, Rock Ilon, Ligeti Margit, Greguss Gizela, Juhász Jolán, Jeney Vilma és Avakumovits kisasszonyok, sat. Midőn Munkácsy a végét alig érő csárdást Ligeti Margit kisasszonynyal táncolta, egész kis kör képződött körülöttük, nézve a művész eredeti s a szép szőke lányka kellemes táncát. A táncmulatság rendezőinek : Gerenday Györgynek, Hódy Imre és Szepessy Gézának sokan fejezték ki melegen az elismerést. A mulatságnak csak egy árnyoldala volt: a konyha, mely ugyancsak rossz ételekkel szolgált. A pincérek is hanyagok voltak, a krétájuk pedig nagyon erősen fogott. Maga a konyha bérlője sehol sem volt látható. Rossz nyelvek szerint, ilyen tájban már ő maga is Bachusnak szokott áldozni. * A gödöllői kirándulás. A nagygyűlés vagy negyven tagja vett benne részt Jedlik Ányos, e tisztelt veterán természettudós vezetése alatt. Ő is felelt a kiszállónál a gr. Ráday Pál szolgabiró üdvözlésére, ki Pest megye nevében fogadta a társaságot, míg Gödöllő nevében Garan Dániel. A vaspálya kerítése fel volt lobogózva s diadalkapuval is díszítve. Hangzott a »Rákóczi« s nagy néptömeg éljenzett s kisérte a vendégeket. A királyi kastély termeiben, a kápolnában és parkban Odray plébános szolgált magyarázatokkal. Aztán ötven kocsin kirándultak Harasztiba a minta-juhtenyésztést, Rabatra a tehén kiállítást s Besnyőre a Grassalkovics-család sírboltját megnézni. Az ut élvezetét a tikkasztó hőség csorbítá. Visszatérve Gödöllőre, a nagy vendéglőben folyt a lakoma. Először is gróf Ráday éltette a királyi családot, aztán Jedlik Ányos a trónörököst, Orbay Dénes a nagygyűlés tagjait, mások Gödöllő népét és hölgyeit s Jedliket, kit elhalmoztak a tisztelet nyilvánításaival s ki nagyon melegen köszönte meg a szives fogadtatást. Ebéd után népünnep volt a vaspályánál — legények, lányok s menyecskék járták a csárdást. Nyolc órakor pedig a társaság indult vissza a fővárosba. * A lipótmezei nyaralók lakói szombat este tartották meg idei táncvigalmukat a Sváb-féle vendéglő termében és bár e napon igazán erős volt a konkurrencia, mert a szigeten és a svábhegyen is rendeztek táncestélyt, az életrevaló rendezőség buzgalma mégis megmentette a lipótmezei mulatságok jó hírnevét. Az idei táncvigalom nem volt ugyan oly látogatott, mint a tavalyi, de ami a számból hiányzott, azt pótolta a fesztelen jó kedv, melyből táncosnők és táncosok nem tudtak kifogyni. Az első francia négyesben huszonyolc párt számláltunk meg s a táncosnők közül a következők neveit jegyeztük fel: Vezekényi Jánosné és Emma (az igazságügyminiszteri osztálytanácsos neje és leánya,) Radócza Jánosné, Rieger Györgyné, Plecker Josephine, Rácsok, Kőréti, Hauszmann és Brüll nővérek, Plekker Olga, Berczelly Henriette, Balázs Vincéné, Fábri Béláné, Krizsik Sándorné Thury Sarolta és Brunner Irma sat. A kedélyes mulatságnak csak a hajnal hasadása vetett véget. * Személyi hírek: József főherceg szombaton este elutazott Püspök-Ladányba. — Péchy Tamás és Trefort Ágoston miniszterek Budapestre visszaérkeztek. — Báró Kaas Ivor, a »Pesti Napló« jeles tollú főmunkatársa, eljegyezte Lónyay Ilona kisasszonyt, Lónyay Albert ugocsamegyei volt főispán leányát. — Józseffy Rafael fiatal zongoraművészünk szombaton fővárosunkból elutazott Észak- Amerikába, hol egy impressarióval hatvan hangversenyre kötött szerződést. — Haynald Lajos kalocsai bibornok-érsek, ki hosszabb ideig utazott külföldön, e hó 4-én érkezik Budapestre s itt két napot fog tölteni. — Gr. Széchen Antal és K. Sennyey Pál, kiket a lapok minduntalan Bécsbe utaztattak s külügyminiszterségre kandidáltak, kijelentették, hogy az utóbbi hetekben ott sem jártak. — Horváth János fővárosi tanácsnok szabadságidejéről visszatért és osztálya vezetését ismét átvette. — Szász Károly miniszteri tanácsos, hír szerint, a közelebbi napokban Szegedre utazik, hogy személyesen jelen legyen a középiskolai tanfolyam megnyitásánál, mert a kormány az ottani tanügyet kiváló gondozásban kívánja részesíteni. * Francia vendégeink, távozásuk alkalmából, meleg hangon irt búcsúlevelet intéztek lapunk szerkesztőségéhez is. Meghatottan fejezik ki köszönetüket a jótékonycélú ünnepélyért, valamint a szíves fogadtatásért, melyben Magyarországon mindenütt .