Fővárosi Lapok 1879. szeptember (201-224. szám)
1879-09-11 / 208. szám
rögtől, melyhez kötve van. A nép állítja, hogy el is repült a negyed órányira fekvő koronahegyre. Sokáig bolyongtam e romok között, de a némaság, mely itt uralkodik, nyomasztólag hatott rám, s felébredve merengésemből, sietve távoztam a helyről, mely egész raját kelté föl lelkemben a komor emlékeknek. Fővárosi hírek. * Adakozások. A magyar írók segélyegylete számára Bay Ilona urhölgy Debrecenből ismét küldött szerkesztőségünkhöz tíz forintot. A szegediek részére pedig Návay Erzsébet urhölgytől Visegrádiból kaptunk hetvenöt forintot. E nemesszivar fiatal hölgy ugyanis kisorsolást rendezett e jó célra, s az első nyereményt (csipke-keszkenő) Emich Gusztávné urhölgy nyerte, a másodikat pedig (szivar-tárca) Neuhoffer Jánosné urhölgy. A tiszta jövedelem százkilenc forint lett, melyből 34 ft Bohusné Szögyényi Antónia urhölgy utján egy szegedi szegény ref. lelkész fölsegélésére adatott, a többi pénz meg hozzánk küldetett, hogy mi juttassuk rendeltetési helyére. * Személyi hírek. Huszár Adolfot, a mintarajztanoda helyettes szobrászati tanárát, a közoktatásügyi miniszter ugyane tanszak rendes tanárának nevezte ki. — Gróf Zichy Jenő sietősen utazott Erdélybe, nagybátyjához, gr. Zichy Domokos veszprémi volt püspökhöz, ki veszélyes betegségbe esvén, öcscsét látni kívánta. — Pásztélyi János munkácsi püspök Budapesten időz. — Pulszky Ferenc e napokban érkezett vissza Erdélyből, hol a történelmi társulat és székely egylet gyűléseiben élénk részt vett. — Ráth Károly főpolgármester Bécsben tölti el ötnapi szabadságát. — A jogászsegélyző egylet elnökjelöltjei: Pogány József és Pásztélyi Jenő. * Levasseur Henriette k. a., megszabadulva fogdájától, tegnapelőtt este a »Dinorah« címszerepében énekelt. Azzal a töprengéssel mentünk ezúttal a színházba, hogy a francia kisasszonyról alkalmasint helyreigazítni valónk lesz. De nincs! Fogfájósan is tudta éreztetni tömör, erőteljes hangját s fogfájás nélkül sem tudott játszani. Szóval, nincs mit változtatni a róla először mondott nézeten, hogy t. i. Levasseur k. a. széphangú kezdő énekesnő, ki egyetmást csínnal ad elő, a koloraturára képességgel bir, de lelket nem önt énekébe, színpadi temperamentummal pedig épen nem bir. Olyan kevés francia vér van benne, mintha csak Grönlandban született volna. Még ha táncol is (mint az árnyéktáncban) egy szikra hév sem eleveníti. • Ábrázolásnak pedig nyoma sincs játékában. Arca nem tükör, szeme nem kifejezési eszköz, tagjátéka mit sem mond. Még arról sem volt alaposan értesülve, hogy tébolyodott lányt kellene játszania. Voltak azonban, kik már előre nagyban megtapsolták, de az ilyen öblös taps hamis pénz mely kibocsátható, de csak ügyefogyottak fogadják el igaz érték gyanánt. Ha az igazgatóság szerződésre keresne lírai éneknőt, Levasseur kisasszony vendégszerepeltetését értenék ; e nélkül azonban bajos volna okadatolni, mert sem valami különösebb élvezetet nem nyújt, sem a pénztárnak nem válik hasznára. Igaz, hogy kedden este a földszintről nézték elegen, de ha leszámítjuk a színházhoz és a sajtóhoz tartozó hallgatókat, vagyis a hivatalosakat és behívottakat, bizony aligha került volna ki annyi a nézőtérről, mint amennyi a »Dinorah« színrehozatalához a színpadon és zenekarban kell. Ennyit pedig vendég (extra-kiadás) nélkül is könnyű volna elérni. Bizony ideje volna az operai előadásoknál a vendégszerepléseket határozott elvekre alapítani, s nem léptetni fel mást, csak vagy igen kitűnőt, vagy olyat, aki szerződtetési eshetőséggel kapott meghívást. * Az arabok a népszínházban kedden este léptek föl először, kis számú közönség előtt, de azt hiszszük, mutatványaik híre a következő előadásokra tömegesen fogja vonzani a nézőket. Szinte hihetetlen, amit produkálnak. Minden szemfényvesztés, minden fogás és mesterkéltség nélkül mutatják be csodálatos izomerejüket és equilibrisztikai ügyességeket s a közönség az egész előadás alatt ki nem fogy a tapsból és bámulásból. A függöny első felgördülésekor az egész társaság, nagy félkörben ülve, üdvözlő dalfélével mutatta be magát; tagjai közt vannak alig háromnégyéves, ökölnyi apróságok, aztán minden korú és nagyságú férfiak, egészen Hamudéig vagy, mint méltán elnevezték: a »nagy Sámson«-ig.Hamudé valóságos bázisa a társulatnak; öles, de arányos termetű gyönyörű férfiú, mintegy harminc éves, szabályos arccal, melyet fekete korszakás ékít; ereje igazán sámsoni. Egyes mutatványokban a társaság felét magán hordozza: derekán, vállán, karjain, fején tizennégy ember áll és Hamudénak egyetlen izma sem rándul meg. Versen társa készül lenni a mintegy tizennyolcéves Ibrahim, tüzes szemű, zömök barna ifjú, ki már-már utoléri Hamudét s a közönségnek azonnal kedvence is lett. Van még egy harmadik tagja a társaságnak, aki főleg izomereje által ejt bámulatba s ez — egy tízéves fiúcska. Ez vállán, feje tetején hordoz egy felnőtt embert, lefekszik és ismét talpra áll terhével s mutatványa végeztével kecses kézmozdulattal köszöni meg a viharos tapsot. Amily bámulatos ezeknek ereje, és oly tökéletes a többiek ügyessége az equilibrisztikában. A közönség szemei előtt egyes kockákból összeállított ingatag gúlák tetejében végzik teljes biztosággal mutatványaikat, majd ismét egymás vállán és fején s ember ember fejére majom-ügyességgel felszökkenve, egészen a színpad tetejéig érő élő piramisokat alkotnak. Közben az apróságok komikus tánccal, majd athletikai klubunk tagjait kétségbeejtő ugrásokkal mulattatják a nézőket. Egy szóval, ha már arra kényszerítő »a létért való küzdelem« a népszínházát, hogy ez erőművész-társaság előtt megnyissa kapuit, el kell ismernünk, hogy a mutatványok valóban megérdemlik a megtekintést. — Följegyezzük még, hogy e társaság, mely már kétszer bejárta az ó és új világot, Scarpa nevű olasz impresario vezetése alatt áll, »művezetője« pedig Szidi-Hadi-Ali-Ben-Mohamed, ki hajdan Marokkóban valami főmufti-féle volt, de körülbelül húsz évvel ezelőtt összeesküvés miatt menekülni volt kénytelen s rendkívüli testi ereje követ-keztében akrobataságra adta a fejét. Lassan-lassan egész társulatot szervezett s most ezzel vándorol szerte Európa és Amerika nagyvárosaiban. * Az evangélikusok egyetemes felügyelőjét, báró Radvánszky Antalt ma d. e. tiz órakor fogják ünnepélyesen beiktatni hivatalába, a Deák-téren levő temydomban. Lesz díszlakoma is a »Hungáriában százötven terítékre. Ez ünnepélyre már tegnapelőtt számosan érkeztek meg az egyházkerületi küldöttek közül, s tegnap délután nagy tisztelgés volt az új főfelügyelőnél. A szeptemberi nyárim, mely még kedden is ugyancsak izzasztó a főváros boldog lakóit, szerencsésen lehűtő az eső, mely tegnapra viradó éjjel elég bőven hullott. Megfrisültek fák, ligetek és emberek. Egyébiránt nálunk még csak hagyján, de Konstantinápolyból ép most írja egy barátunk: »april hava óta szeptember 2-dikán láttunk ismét néhány esőcsöppet, de bizony akkor is csak keveset.« * Kegyelet. A Deák-termet, mint a lapok írják, az idén nem lehet berendezni a múzeumban, mert a pénzügyminiszter vonakodik utalványozni az erre kért négyezer forintot. Egyébaránt nem is kellene tán arra épen négyezer forint. * Az országos tűzoltó szövetség központi választmánya e napokban ülést tartott Follmann Alajos alelnök vezetése alatt. Bejelenték ezúttal, hogy József főherceg a szövetség védnökségét elfogadta. Kevésbbé örvendetes az, hogy a szövetség vagyoni állása nem fényes, mert 125 egylet közül csak 31 fizette le tagdíját, a többi hátralékban maradt. A lefolyt év számadását harmadfél forint deficittel zárták. A tűzoltói egyenruhára azt határozták, hogy csak a forma legyen egyforma (zubbony) kelmét tetszés szerint választhatnak az egyletek. Említésre méltó, hogy a beregszászi egylet feloszlott, a szentgotthárdi pedig kijelenté, hogy ő német egylet, (isten ,éltesse!) ennélfogva a szövetség irományait német nyelven kéri, különben kilép. Ez a derék egylet szintén hátralékos , hetvenkedik német voltával s nem fizet. Végül megemlítendő, hogy a választmány a jelenlegi tűzoltó szaklappal nincs megelégedve s uj közlöny kiadásáról fog gondoskodni. * Az „Arrogante“-ünnep bevétele 13,373 ft 83 kr s 650 frank arany volt, az összes kiadás pedig csak 2398 ft 20 kr. Ez utóbbiban legnagyobb tétel a Koszálik kárpitosnak fizetett 1223 ft 50 kr. A hazai első takarékpénztárban jelenleg 11,498 ft van betéve. * Rövid hírek: Lehr Benő vasúti hivatalnok előfizetést nyitott »A vasúti távirda« című háromkötetes kézikönyve bővített második kiadására; egy-egy kötet ára 1 ft 20 kr s az első kötet még ez évben megjelenik. — Az akadémia főtitkára körlevélben hívja fel a tagokat, hogy az almanach számára idei munkáik címsorát s az általuk óhajtott változtatásokat e hó végéig küldjék be hozzá. — A külföldi szakértők Jaquet francia mérnökre bízták terjedelmes véleményük szövegezését; egy-egy szakértő tiszteletdíja tízezer frank volt. A „nemzeti kör“-ben az »orsz. magyar kereskedelmi egyesület« alakuló közgyűlését tegnapelőtt nem tarthatták meg, mivel az ígérkezett kétszáz cég közül csak tizenegy jelent meg; az alapszabályokat azonban felolvasták s az alakuló gyűlést későbbre halaszták. — Dr. Szabó Alajos rákos-palotai tanintézetében a tanítás tegnap kezdődött meg. — Munkácsy Mihály örökölt, ugyanis Kaplonyban elhunyt nővére, Lieb Gizela után 680 ft 92 kr maradt rá és fivérére; ő azonban a maga osztályrészét Bártfán lakó testvérének, Lieb Emilnek ajándékozta. — A várkerti bazár 24 boltja közül még csak hármat béreltek ki, mivel a bérösszeg tetemes, a boltokban lakni nem szabad, lármás üzlet számára nem adják ki s este kilenc órán túl nem szabad nyitva tartani. — A vizivárosi Horváth-utcában tegnapelőtt egy földszinti szeszraktár kigyuladt s leégett; nagy volt az ijedelem, de a tűzoltók meggátolták a vész terjedését. — A „Kincsem“ bádenbádeni diadala annál szebb, mivel 129 vámfonttal 1003 volt terhelve, míg ellenfele (»Künstlerin«) csak százkettővel. — A nemzeti színház igazgatósága nem engedi többé, hogy a színi tanoda növendékei a zenekari helyről hallgassák a drámai előadásokat, mert diskurálásuk ott a közönség figyelmét háborgatja. Az operai igazgatóság egy cáfolatul írt cikkben említi, hogy a Bignio tavalyi vendégszereplése után, május 12-én, e jeles művészt megkínálták öt évre szóló szerződéssel s évi tizenkét ezer ft fizetéssel, de a művész újólag a bécsi dalszínházhoz szerződött s igy nem az igazgatóságon múlt, hogy Bignio nem tagja a nemzeti színháznak. — Az iparegyesület irodájának hivatalos órái (ünnepek kivételével) naponként d. e. 8—12 s d. u. 3—5 órakor vannak, az igazgatóság pedig ezentúl is minden csütörtökön d. u. 5 órakor tart ülést. — A budai helyőrségi törvényszék e hó 6-án ítélte el a postapalotába betört Tóth Lajos káplárt hatévi súlyos börtönreg yaek. ** A mérnök-egylet vándorgyűlésének tagjai Brassóból kirándultak a brassó-predeáli vasút megnézésére. Gyönyörű vidéket s egy kilométernyi hosszú nagy alagutat láttak. Predeálon a romániai állomásfőnök üdvözlé őket. Gregerson vállalkozó pedig megvendégelte a társaságot. Schwarzel titkár ez alkalommal azt indítványozta, hogy e kirándulás emlékezetére az egylet állítson emléket ama vitéz honvédeknek, kik a tömösi szoros védelmében 1849-ben Kiss ezredes alatt elestek az oroszok golyóitól. Kétszáz forint gyűlt be azonnal rá s Hofhauser építész megígérte, hogy az emléket díj nélkül állíttatja fel. Délután viszszatértek Brassóba, hol a Cenk-hegyről megnézték a várost s aztán a »Bukarest« fogadóban 170 terítékű lakoma volt, sok lelkes felköszöntővel. ** Ungvártt a közművelődési társulat keblében műkedvelői osztály is alakult, szini előadások rendezésére. Meg is kezdték már e működést a múlt hó utolsó napján, a nyári színkörben, »A nőgyűlölő« és »Kukli-prédikációk« előadásával, átalános tetszés, tapsok és virágbokrétákkal való kitüntetés mellett. A női szerepeket Hodosi Elekné, Polányi Erzsike és Horváth Petronella kisasszonyok játszották. ** Gyászhír. Gyászlapot kaptunk Közép-Tengelicről, id. agy ősi Csapó Vilmos honvédezredesnek 81 éves korában, Duna-Szent-Györgyön történ elhunytáról; nejét csak pár héttel élte túl. A boldogult férfi egykor, a szabadságharc alatt, a betörő Philippovics tábornok horvát seregének lefegyverzése által fontos szolgálatot tett hazájának, mit a megyei közönség babérkoszorúval, a magyar kormány pedig számos kitüntetéssel jutalmazott. Később az osztrák hadi törvényszék halálra ítélte, de befolyásos rokonságának sikerült várfogságra való kegyelmezését kieszközölni. A forradalomra vonatkozó értékes okmányait a tengelici levéltárhoz csatolta. Temetése e hat dikán ment végbe nagy részvét mellett. ** Újvidéken a »Srbski Narod« azt írja, hogy ha Ivacskovics patriarcha a hazafias párt élére áll, akkor a kongresszus választásainál az omladina pártja legyőzhető lett volna. A korifeusok: Polit, Pavlovics és Vilovsky őrnagy (az »omladinista Garibaldi«) kudarcot vallottak, s a győztes omladinistákkal szemben is majd mindenütt tekintélyes kisebbség állt szemben. Dr. Politot azonban tegnap Újvidéken felkiáltással választák meg kongresszusi követnek Miletits helyére. ** Vidéki hírek. Pozsonyban e hó 8-án az állami nőtanítóképző-intézet új épületét nyiták meg ünnepiesen, Trefort miniszter, Gönczy Pál és Szász Károly min. tanácsosok jelenlétében; aznap díszebéd is volt. —Szegeden az iskolák megnyíltak,mindenik szépszámú tanulóval. — Sárvár zászlókkal, diadalivekkel volt ékesítve múlt pénteken, midőn József főherceg oda érkezett a lovas gyakorlatra. Vasmegye díszes küldöttség , élén Szabó Imre püspökkel, tisztelgett nála; este megjelent a honvédtisztek bálján s másnap Yépen gr. Erdődy Sándor főlovászmestert látogatta meg. — A sárospataki ref. főgimnázium tudatja, hogy a vizsgálatot tenni akaró magántanuló évenkint vagy félévenkint előre tartozik jelentkezni. — Eszéken a Lokcsevics- és József-ezredek tisztikara e hó 21-én megünnepli a bandinográki (az utolsó és legnagyobb boszniai) ütközet első évfordulóját. — A boglárrévfülöpi gőzhajó-társaság megbukott s 32.000 írtba került gőzöse, a »Balaton,« nyolcezer forintért kelt el. — Pöstyén idei vendégeinek jelentékeny emelkedése nagyobbára a vágvölgyi vasútnak tulajdonítható. — Szarvason a Krecsányi Ignác szintársulata közelismerés mellett működik. — Szentesen e hó 27-én hangverseny lesz, a dalárda, Huber Jenő és Aggházy közreműködésével. — Balassa-Gyarmaton meleg elismeréssel tartották meg Kovátsik József ev. tanító működésének negyvenéves jubileumát, kiemelvén, hogy mint hazafi is nehéz időkben híven teljesíté kötelességét. — Ricker Teréz asszony Pozsonyban e hó 26-án ünnepli századik születésnapját, igen jól érzi magát.