Fővárosi Lapok 1879. szeptember (201-224. szám)

1879-09-16 / 212. szám

Hyeronimi államtitkár, Tolnai Lajos az államvas­utak főigazgatója, továbbá helyettese Horváth Ala­jos, ki nagynevű történetírónk fivére, Steindl Imre, Schwarczel titkár, Ybl, Országin Gerlóczy, Körösi József, Ney Béla, Fábián János s mások kétségkívül törekvéseik közé fogják sorolni ez eszme szolgálatát és Vajda-Hunyad helyreállításának e látogatás után bizonyára apostolai lesznek. A társaság kegyeletes szemlélődésének a ren­dezőség éber gondossága vetett véget. Az adott jel­szóra mindenki katonás rövidséggel végzett az idő­közben megrendelt villásreggelivel, mely bármily hihetetlennek tessék, de igazán toaszt nélkül esett meg. Kevéssel tizenegy óra után ismét megindult Déván a hosszú vonat, hogy Aradra szállítsa a vendé­geket. Barcsay alispán s Lázár Lajos képviselő szintén csatlakoztak az egyleti tagokhoz, kik este Aradon még egyszer élvezték az együttlét kellemes perceit, hogy at napi körútjuk kedves emlékeivel másnap aztán kiki visszatérjen foglalkozása körébe. Téglás Gábor: Fővárosi h­írek. „ Érdekes családi ünnepély“ színhelye volt tegnapelőtt este a nemzeti színház egyik öltöző­páho­lya, az i. i., melyben Vízvári, Bercsényi, Halmi és Kőrösmezei végezik színpadi toilette-jöket. Vízvári épen vasárnap tölte be színi pályájának huszadik évét, s a három »öltözködő társ« nem akarta ez alkal­mat elmulasztani, hogy szeretett barátjuk előtt rokon­­szenvüket ünnepélyes módon ne tolmácsolják. De minthogy az ünnepélyr­ől előre el volt határozva, hogy tisztán »családi« jellegű marad, a gratuláló barátok titokban tárták tervüket a színház többi művésztagja előtt, nehogy az egész színi személyzet megtudván szándékukat, a rokonszenv nyilvánításban való résztve­vést kérjék. Visszautasítani senkit sem lehetett volna, a tömeges részvét pedig megváltoztatta volna az ünne­pély természetét. Napok óta látták a művészek, mint hívja majd Bercsényi Halmit, majd Halmi Bercsényit félre egy zugba tanácskozni. »Jer csak, Házi nyúl!« (ez Halmi bizalmas megnevezése.) »Egy szóra, ke­­csege!« (Ez pedig a Bercsényié.) És aztán visszavo­­nultak, sugdostak, tanakodtak, gesztikuláltak és más­más irányban indultak dolgaik után. Vasárnap végre kisült, hogy miben törték a fejeket. A Vízvári-ünne­pélyt készítették elő. Tegnapelőtt hat órakor este aztán egy fodrász jött ki öltözködősökből és titokza­tosan súgá meg egy az ajtónál ólálkodó művésznő­csoportnak hogy: »Már nekivetkőztek«. A hölgyek egyike elpirult, másika elsápadt. Lendvayné, ki elég művésznő arra, hogy mind a kettőt egyszerre meg­tegye, egyik arcán a pipacs pírjával, a másikon hó­­szín sápadtsággal kérdé: »De miért vetkőznek le a gratulációhoz?« — »Hát azért, hogy az ünnepély családi jellege meg legyen óva.« — felelé a jól értesült fodrász. »Hm, hm!« — »Ah, ah!« — »Ej, ej!« — Ekkor lépett be Vízvári az öl­tözőbe. Bercsényi fogadá szép beszéddel, mely­ben a kis kompánia szerencsekivonatait tolmá­­csolá és mint a színi tanoda tanára különösen ki­emeli, hogy milyen chance-sza volt Vízvárinak, hogy húsz évvel ezelőtt még nem létezett színi tanoda, mert abba bizony az ilyen rücskös apró fickót, mint Vízvári, föl sem vették volna. Ezután átadott neki az öltözőtár­sak részéről egy csinos szivarozókészletet, Vizváriné ré­széről egy drágakövekkel ékített melltűt és egy pompás virág bokrétát, mely a Lendvayné adománya volt. Vízvári meghatottan köszönt meg mindent és szemei aggódva fordultak egy kisebbszerű emelvény felé, mely a terem hátterében az elébe állított spanyolfal mögött rejté az est tulajdonképeni titkát. Mi lehett ott? Vízvári könyörgött, rimánkodott, hogy mutassák meg neki, mi van a spanyolfal mögött ? Nem, majd később. Végre beléptek a színház intendánsa és drámai igazgatója, Podmaniczky báró és Paulai s a tulajdonképeni ünnepély megkezdődött. Halmi tógá­ban és rózsakoszorúval fején felállt egy székre és elszavalt egy komikus ódát, melyet Don Pedro ké­szített s küldött be Aradról; aztán félrevonták a spanyolfalat s a mögötte lévő Vízvári-szoborról le­hullott a lepel. Szász Gyula szobrász, e mestermű teremtője, úgy fogta fel Vízvárit, mint az élclapok­­ban szoktuk látni rajzolva: iszonyú fej, ici-pici tes­tecske, hamis mosoly, ravasz szemhunyorítás, az egész test egy jellemző pose-ban, melyet Vízvári mint »Palméde« (Fereol-ban) szokott ölteni. A meglepetés percében megszólalt a hároméves Halmi Margitka madár sípládája és elsipította a Hunyadi-indulót. De ekkor megcsendült a rendező csengetyűje: »Színpadra uraim!« Egy perc alatt üres volt az öltözködő, és csakhamar a négy új angol darab egyikének első je­lenetei folytak a közönség előtt. * A nyár utolsó bálja. A svábhegyi nyaralók lakói szombat­ este ez idén utójára táncoltak az Eöt­­vös-villa tánctermében. Mulattak s fesztelenül, ke­délyesen, éjfél után két óráig, annak örömére, hogy ez a régen tervezett »utolsó« nem maradt el. Pedig majd úgy történt, mert a fogaskerekű vasút gőzmoz­donya valami »közbejött akadály« miatt 7 órától fél 9-ig nem közlekedett, s e miatt a tánc csak ki­lenckor vette kezdetét. Dudás Pali zenekara játszott s a fiatalság kedvvel járta a csárdásokat, körtánco­kat s a négyest, a melyben ötven pár vett részt. A táncosnők közt voltak: Brestyánszky Vilma, Ham­­nász Olga, Bücher Irma, Fetter Olga és Gizela, Wo­­zsiielek Ida és Olga, Szentmiklósi Ilonka, Lampel Gizela, Stolmár Ágnes, Egan Lujza és Etelka, Ud­­vardy Jolán, Küttel Lenke, Mergenhagen Emma, Kuhn, S­ch­war­tz és Wolfsgruber nővérek sat. * Saissy Amadé francia tanár a múlt hét vé­gén haza érkezett Franciaországból, melynek fővá­rosában a nyáron oly szép sikerű felolvasást tartott a magyar lyrai költészetről. Mint egyetemi tanár a jövő hétfőn kezdi meg előadásait, a 17-dik század francia irodalmi, bölcsészeti és politikai arcképeivel. Jövő télen ismét fog nyilvános felolvasásokat tartani, továbbá fiatal hölgyek számára kész leckéket adni a francia irodalomból és irályból, akár egyenkint, akár többeknek együtt, igen mérsékelt díjért. E végett ér­tekezhetni lehet vele lakásán, József-utca 4. sz. a. * A Petőfi-társaság első felolvasó ülésén, va­sárnap, a Kisfaludy-terem egészen megtelt hallgató közönséggel. Elnökök hiányában Lauka Gusztáv, mint legidősb tag, mondott üdvözlő szavakat s aztán a tit­kár olvasta fel Péchy Imre »Petőfi Duna-Vecsén« című dolgozatát. Ebben több érdekes adat van. Petőfi szüleit látogatni ment e kis faluba s akkor irta »Füstbe ment terv« s »Egy estém otthon« című köl­teményeit. Atyja haragudott rá, »mert — mint mondá — nem nevelte ő a gyermekét komédiásnak.« Arra sem adott semmit, hogy 1845-ben Gömör­ megye Petőfit kinevezte táblabirónak, mert a konyhára az sem hoz semmit. Költő voltára sem sokat tartott, mert »a költők mind szegények!« Az apa házánál nem lévén szoba, a költő Nagy Pál birtokoshoz szállt s ennek Zsuzsika lányához irt egy általa ki nem adott szerelmes verset. Gyöngélkedett is akkor s tej kúrát használt. Balla István segédlelkész, Bernolák Károly tanító (most birtokos) s Szűcs János rektor lettek vecsei jó ismerősei, kikkel sokat időzött. Csónakáz­tak gyakran s Petőfi igen jól megtanult evezni. Ott irta a »Vizen« című verset. Megszerették Vecsén, a­hová azonban többet nem ment soha, mert szülei is el­költöztek Szalk-Szentmártonba. 1846-ban ez utóbbi falu erdejébe hívta meg vecsei barátait találkozóra. Mindez adatokat tetszéssel hallgatók, valamint az Ábrányi Emil »Szerenád« című versét is, melyet E. Kovács Gyula hatásosan olvasott fel s a Margitai De­zső elmés, jónyelvű népéleti rajzát, a »Herkópáter«-t, melynek hőse egy falusi vén uzsorás gazda, ki szere­lembe esik s fenyegetéssel akar elvenni egy fiatal lányt, de egy ügyes asszony rászedi. A titkári jelen­tések közül említésre méltó, hogy Smrecsányi Paula asszony kétszáz forinttal alapító tag lett, Aigner La­jos pedig a társaság cége alatt Balázs Sándortól két kötet beszélyt s Teleki Sándor gróftól két kötet em­lékiratot fog ez őszszel kiadni. * Személyi hirek. Királyné ő felsége alkal­masint ma jön Gödöllőre, hová a személyzet, hintók, lovak és podgyász már vasárnap megérkeztek. Mária Valéria főhercegnő azonban egyelőre Bécsben marad, mivel Gödöllőn és környékén, mint dr. Grosz belügy­miniszteri tanácsos s dr. Hilkó megyei orvos meg­­állapíták: vörhenykór uralkodik, habár kis mérték­ben. A Tisza Kálmán kormány elnök­e hó 21-én vagy 22-én érkezik haza Ostendéből s két-három napi itt időzés után Bécsbe megy közös miniszteri tanácskozásokra. — Gr. Andrássy Gyuláné Bécsből fővárosunkba érkezett. — A toszkánai nagyherceg, ki Gödöllőről az eisenerzi vadászatra ment, elébb a Frohner-fogadóban ebédet adott ezrede (a 66-dik) törzstisztjeinek, poharat emelve a negyvenéves szol­gálati jubileumát ünnepelt Kiszling ezredesre; ebéd után pedig a nagyherceg gyalog sétált ki az indóház­­hoz, kamarása és vendégei társaságában. —­Szende Béla miniszter vasárnap reggel Bécsből visszaérke­zett. — Péchy Tamás miniszter a szobát őrzi, szembaja miatt, ezért nem vehetett részt a báró Rad­­vánszky főfelügyelő beiktatási ünnepélyében sem. — Joachim és Brahms, e két nagy művész, szom­baton játszottak a Pirnitzer műárus zongora­szalonjá­ban, délután kirándultak a Margit-szigetre s éjjel elutaztak hangverseny-utj­ukra, melynek elveit a fővá­ros zeneszerető népe valóban irigyelheti a vidéktől. — Pogonyi Dénes honvédszázados s volt orsz. képviselő, mint a »Hölgyek Lapjá«-ban olvassuk, a fővárosban nőül vette Horváth Vilma urhölgyet. — Ivánka Imre, mint az orsz. ev. gyámintézet világi elnöke, vasárnap délben a gyámintézeti gyűlés tagjai tiszteletére lakomát adott, melyben Trefort minisz­ter is részt vett. — Csepreghy Ferenc befejezte legújabb népszínművét: »A szép asszony kocsisa«­! — Pulszky Ágost a múlt napokban Szécsényben volt; a »Losonci Lapok« ez alkalommal ezt írta ne­véhez: »a függő ellenzék független tagja.« — Ha­lás­z Z­s­i­g­m­o­n­d, kit az athletikai klub a boxolás megtanulására Londonba küldött, e napokban haza­tér s tanítását október elején kezdi meg a klubban. — Höffler kereskedés gyártulajdonos elhunyt 61 éves korában. — Blaháné asszony Bécsbe rándu­lásának egyik célja volt, megnézni a »Bocaccio« operette előadását, melyben ő is szerepelni fog a nép­színházban. — Gardos Károlyné sz. Hettinger Eliza asszony elhunyt 33 éves korában s mi d. u. öt órakor temetik el az ó-utcából, négy kis gyermeke maradt. * Az eskütér romladozó szentháromság­oszlopát csakugyan el kell hordani. A belvárosi plébános azt a javaslatot terjeszti a tanács elé, hogy helyére a Rókus-kórház előtt lévő nagy Mária-oszlo­­pot állítsák föl, mert ez úgy sem maradhat jelenlegi helyén, ha a kerepesi­ utat szabályozni fogják s a kór­házat megszüntetik. A lerombolandó szentháromság­oszlop művészileg készített s ép szent­ szobrait pedig a plébánia-templom homlokzatának fülkéibe kellene helyezni. Mindennek eszközlése kivihető volna a szent­háromság-oszlop meglevő háromezer forintjából. * Gróf Zichy Jenő szerencsét kívánó levelet irt Ledererer Sándornak, midőn e derék férfit a vasko­­rona-renddel való kitüntetés érte. A levél vége igy hangzik: »Barátom! A vaskoronarenddel ön meg­szerezheti a nemességet. De jól jegyezze meg magá­nak, hogy nem a cím, hanem csupán a tett nemesíti az embert. Nekem minden körülmények között igaz bajtársam marad, a­kit becsülök, mert meggyőződtem, hogy becsületes, szorgalmas, okos, tettrekész és tettre­­képes ember! A vaskoronarendet megkapta és így — fogalmaim szerint — egy váltót írt alá, mely csak élete fogytával járhat le. Összege: munkaerő és önfeláldozás! Kinek rendeletére: A hazának. Ér­téke : megbecsülhetetlen. Ezt a váltót igyekezzék beváltani.« * Rajner Pálról írják, hogy az ötvenes évek elején az ő kezén fordultak meg azok a százezerek, melyek a hazából kimenekült »insurgensek«-nek vol­tak szánva. Ő nem tartozván a kompromittáltak közé, a rendőrség nem gyanakodott rá. A fővárosban Thaisz Elek volt a bizalmas embere, kit egy spicli (most a választásoknál terézvárosi demagóg) följelentett, hogy ismeretlen célra pénzt gyűjt. Thaiszt aztán befogták, elitélték s láncon vitték el Olmützbe. Rainer ügyesen ki tudta magát vágni, sőt okkal-móddal azt is kivitte, hogy Thaisz Elekről útközben levették a láncot az őt kísérő katonák. * A Franklin-társulat évi közgyűlése vasár­nap volt, Hunfalvy János elnöklete alatt, a­ki mély részvéttel emlékezett meg Weninger Vince igazgató­tanácsos elhunytáról, kinek emlékét ezúttal jegyző­könyvben örökíték meg. Az üzleti jelentés szerint: a hatodik üzletév eredménye kedvezőbb, mint az ötö­dik volt. A tiszta nyeremény 55,045 ft. Eladott köny­vekért 163,509 forint 93 krt vettek be. Igazgatók­nak­, felügyelőknek s az irodalmi bizottság tagjainak ismét mind szakértő, buzgó férfiakat választottak meg. * „A természettudományi közlöny“ szeptem­ber havi füzete érdekes tartalommal megjelent, Szily Kálmántól hosszabb vázlatot és javaslatot közöl, »a természettudományi műnyelvről a magyar irodalom­ban« cím alatt. Ezt követi »hat előadási kísérlet«, Than Károlytól, négy ábrával, harmadik nagyobb közleménye pedig »az élettan lényege és feladata« című értekezés. Azután következnek a rendes rovatok. * A felekezeti középiskolákba ez évben nem tehették be mind a zsidó tanulókat, mivel — igen természetesen — minden felkezet első­sorban a saját kebléből való tanulókról köteles gondoskodni s csak a mi hely fenmarad, adhatja oda más vallásúaknak. Az izraeliták előhaladásának egyik fő oka az, hogy gyermekeik tömegesen és jól tanulnak. De ép a töme­gesség miatt nem is kaphat helyet minden tanuló a a felekezeti középiskolákban. Ezért a zsidó község elöl­járói Trefort miniszterhez fordultak, a­ki, — mint mondják — azt írta volna, hogy a zsidók állítsanak maguknak zsidó­ gimnáziumot, a­mit bizony könnyen meg is tehetnének. Különben a küldöttséget azzal vi­gasztalta meg a miniszter, hogy egyelőre a rabbi­­képzőintézetben lesz gondoskodva első gimnáziumi osztály felállításáról, addig is, míg jövőre majd új középiskola nyílik meg a fővárosban.­­ Az állatkertnek vasárnap délután igen sok látogatója volt, mert ekkor volt a nagy állatsorsjáték húzása, s ekkorra ígérték a »találkozás« rendezését a nőstény tigris és vőlegénye között. A kisorsolt állatok közt legbecsesebb volt a dámszarvas, melyet a 42. so­rozat 99. száma nyert meg; a többi negyven állat mókus, kanári, papagáj, sat., volt. E sorsolásból az állatkertnek hat év alatt tizenötezer forint haszna volt. A sorsolás után a közönség a tigrisketrec elé sietett, de a két fenevad találkozása ezúttal sem volt barátságos. A nőtigris haragosan utasította vissza a látogatót s mikor el-elbódült, a jóval gyöngébb hím ijedten meglapult és Csak félve pislogott arájára. * Rövid hirek. A műegyetem tanéve meg­nyitásán Szily Kálmán, az uj rector kitűnő beszédet tartott a reáliskolák mellett; sajátlag e beszéd fel­olvasás volt, mert Szily beteg lévén, beköszöntőjét Hauszmann Alajos dékán olvasta fel. — A Margit-szi­­getet és fürdőt ápril 20-tól szept. 8-ig 99.535 személy látogatta. — A bölcsészethallgatók segélyegyleti bizottságának elnöke Somogyi Ignác lett, alelnöke Perjessy László s főtitkára Stoltz Kálmán. — A Renz 1021

Next