Fővárosi Lapok 1879. október (225-251. szám)

1879-10-01 / 225. szám

Maga a föld nem fog örökké a mostani életnek tanyát nyújtani. Ki fog hűlni s elveszti hőse gazdag tárházát, a napot, mely szintén kihűl. Az emberiség kisérletet tesz, hogy pótolja a hiányzót, de hiába. Segítségül veszi a vizet is, mint fűtőszert »e legtűztartóbb oxidált anyagot« (egészen sajátságának megfelelőn), de mind hiába! Azt a hőt, melyet a nap nyújt, földi anyag nem pótolhatja soha. A földön beáll a hideg, s az ember tragédiájának tere — a tizennegyedik színben már a föld egyenlítője körül van, hol az elkorcsosult emberi nem végső maradéka fókákra vadász. Ezt így tanítja a tudomány is. A természettudományok elsőrendű művelői foglalkoztak a kérdéssel, hogy a nap az általa kibocsátott hőt hol veszi, s miként pótolhatná, de megegyeztek mindannyian abban, hogy a hőnek ez gazdag forrása ugyan, de nem kiapadhatatlan. Helmholtz, a physikának e párját ritkító művelője, ép abban a korban, midőn »Az ember tragédiája« készült, értekezett arról, hogy a nap még vagy 20—30 millió évig világíthat ugyan, de akkor ki fog aludni, legalább nem ismerjük a forrást, melyből elhasznált hőjét pótolhatná. Madách biztosan halad a természet törvényeinek tömkelegében, s nem kell tartanunk, hogy itt vagy ott belekuszálja magát s nem tud kibonyolódni. Mert ő nemcsak ismeri eme törvényeket főbb nyilvánulásaik szerint, hanem azt is tudja, hogy határuk meddig ér. Azzal a nála sajátos mély pillantással behat a dolgok legmélyére, csupán a lényeges ragadja meg. Ezért aztán biztosan repül ott is, hol már a természet megállapított tényeit el kell hagynia, így nemcsak az astrológiát, a naitivitásokat ítéli el maga Kepler által, hanem sikerteleneknek rajzolja a későbbi századokban is a chemikusok fáradozásait, kik élő organizmust akarnak előállítani. Midőn a phalanx tudósa arra alapítja hitét a sikerben, mert már százszor boncolta az életet, Ádám figyelmezteti: »hullát fogál fel csak mindannyiszor«. Egy szóikra kell csak, úgymond, s az anyag életre kél, de Ádámot nem ingathatja meg egy pillanatig sem meggyőződésében, ő tudja, hogy e szikrát nem kaphatja sehol. És ma is vannak tudósok, kik nem bíznak Ádám szavában, s keresik azt a szikrát egyre. Pedig hát most már ismeretesek Pasteur kísérletei, ki kimutatá, hogy organizmus élettelen anyagból nem kelhet elő, »Az ember tragédiájá«-nak írása idején pedig még az ellenkező nézet tartotta magát felszínen, melyet Büchner s társai terjesztettek, hirdetve széltében fennen a szerves lények előállását szervetlen anyagból. Annál nagyobb tehát Madách érdeme, hogy ezt ki merte mondani akkor, holott most is csak a tudomány legkiválóbb férfiai vannak mellette, a többiek mennek a magok utján tovább. Madách egy magasabb, mondhatni földfeletti álláspontra helyezkedik s onnan nyújt átpillantást az emberiség egész történetén. Magukat a természet törvényeit is sokszor bizonyos földfeletti álláspontból tekinti, vizsgálja a viszonyokat a föld hatáskörén kívül, így az égboltot végtelen sötétnek mondja, pedig a közönséges felfogás szerint az »a világosság örök hona«, vagy legalább is kék színben pompázó nagy kiterjedtség. Madách tudja, hogy e kékség csak addig ér, meddig a levegő, talán addig sem, s hogy annak határain kívűl nincs anyag, mely visszaverné s szétszórná a fénysugarakat. Sötétségnek kell tehát lenni még ott is, hová aránylag nagy erővel tűznek a nap, vagy valamely idegen égitest sugarai. S amint egyrészt abstrahálni képes a föld fénykörétől, úgy másrészt tud számolni azokkal a viszonyokkal is, melyek a föld vonzó körén kívül eső térben uralkodhatnak. Midőn Ádám felett megszűnt a föld szellemének hatalma, Lucifer eltaszítja őt magától, mint egy oly anyagot, melyre nincsenek többé hatással a szomszédos égi testek, s csupán magában tartott egyensúlyt: »E háb-istenség most már elkeringhet Az űrben, új bolygóként«. De egy ilyen test a maga eredeti sebességével csak addig mehet, míg csapongása közben a legelső hatalmasabb égi lakó szomszédságába nem jut, míg valamely más égitest vonzókörét meg nem közelíti. Ádámot is ez a sors éri, s mi természetesebb, mint hogy el sem távozhatik a földről, fira annak vonzókörében találja magát. Egy honos szózat hívja, miközben Lucifernek egy nagy természeti igazságot van alkalma hallania: »Korán a káröröm még Lucifer! Csak érinté még az idegen világot, Kent oly könnyű országomból kitörni«. Madách a maga tisztaságában képes felfogni az eszmét, elválasztva minden salaktól. De vele szembe tudja állítani az ember tökéletlenségét is, mely az eszmét csak egy részében fogja fel, melynek elhomályosítja szeme világát a belőle kiáradozó fényesség. S épen abban áll Madáchnak egy nagy tulajdona, hogy ő alkalmas ruhát keres az ő eszméinek, hogy ő kellő formában jeleníti meg azokat. Ebben 1081 pedig semmi nincs neki oly igen szolgálatára, mint épen a természet törvényeinek pontos ismerete. Hoitsy Pál: Fővárosi hírek. * Gróf Károlyi Ede hűlt tetemeinek beszentelése tegnap délután három órakor ment végbe a boldogfilmak muzeum-utcai lakásán. A lépcsőház s a földszinti két nagy terem feketével voltak bevonva s az egyik teremben számtalan gyertyától megvilágítva állt a koszorúkkal teljesen elfödött ravatal. Az elhunytnak hilt tetemei, dr. Scheuthauer tanár által bebalzsamozva, nyitott, díszes koporsóban voltak elhelyezve s a koporsó mellett egy pap és négy apáca imádkozott. A koszorúk száma mindinkább szaporodott, az elhunyt rokonai, barátai, gazdatisztjei siettek kegyeletük ez utolsó adóját leróvni. Jóval három óra előtt az utcán már nagy néptömeg gyűlt össze, a termek pedig megteltek a gyászoló család s a fővárosban időző arisztokrácia tagjaival, valamint a résztvevők nagy számával. Ott voltak a család tagjain kívűl a többi közt gr. Szapáry Gyula és Trefort Ágost miniszterek, gr. Mikes János, gr. Szapáry Antal, Éber Nándor, Ráth Károly főpolgármester, Ürményi József sat., úgyszintén számos főrangú hölgy, mind mély gyászban. Három órakor kezdődött a gyász-szertartás, melyet Márkusz Gyula apát-kanonok végzett nagyszámú egyházi segédlettel. A szertartás végeztével az énekkar magyar gyászdallamot énekelt el, melybe az elhunyt özvegyének, fiának és testvérének zokogása vegyült. A beszentelés végeztével a gyászoló közönség nagy része eloszlott, míg az ismerősök a megszomorodott családdal együtt maradtak, hogy a koporsót kikisérjék Bóthra, hol az elhunyt hűlt tetemeit ma helyezik örök nyugalomra a családi sírboltban. * Wilt Mária asszony ötödik vendégjátéka tegnap, a »Borgia Lucrezia« címszerepében volt. Olyan szerep, melynél a régibb olasz operák hősnői közt alig van drámaiabb. S Wilt asszony mennyi erőt, erélyt, imponáló hatalmat tud önteni áriáiba, anélkül hogy az ének aesthetikai szépségéből csak egy szikrányit is felláldozna! Átalában nála egyforma könynyűséggel születik a fortissimo és pianissimo. Egyik sem látszik phisikai erejébe kerülni, s ezért egyik élclapunk ama hasonlata: »a hegy nyög és csalogányt szül,« annyiban sántít, mert ez a »hegy« az énekben mindent csak — lehet. Ezért van, hogy a Wilt aszszony énekének nemes szépségét, természetes erejét s hangjának könnyű szárnyalását hallva, úgyszólván eszünkbe sem jut követelni néha azt, amit különben nem csupán a külső szépben való gyönyörködés ösztöne, hanem a színpadi illúzió is megkíván. S ezért van, hogy szerződtetése még folyvást hírlapi beszédtárgy s tegnap a »Hon«-ban olvastuk azt, hogy az igazgatóság szerződtetési célból azt az ajánlatot tette neki: a »Sába királynője«, »Ayda« és »Lahore király« szerepeit egy év alatt tanulja be magyarul. Nem igen hihető azonban, hogy a művésznőnek erre kedve volna vállalkozni, mert csak német szöveggel szeret énekelni s erre van elég módja Németország színpadain. * Az Esterházy-képtárban — mint az »Ellenőr «-ben olvassuk — egymás után dolgoznak magyar, német s francia rézmetszők, hogy kiválóbb fesvényeit sokszorosítás útján terjeszszék. Különösen a bécsi sokszorosító társulat küld oda művészeket, kik meg vannak bízva, hogy itt egyik-másik kitűnő festvényről albumlaphoz való metszetet készítsenek. Doby Jenő, Rauscher müncheni metsző, Rajon francia festész s rézbekarcoló, Unger német híres metsző készítettek is már képtárunkban eleget. Legutóbb Wörnle stuttgarti jeles rézbekarcoló időzött itt, rézbe karcolva Tiepolo »Mária mennybementesé«-t, Teniers »Falusi orvosát s Ciyp »Családi képét«, múzeumunkban pedig a Mészöly Géza nagy balatoni tájképét. Itt volt továbbá Bécsből Mihalek Lajos temesvári születésű művész (Jacobi tanár tanítványa,aki több képet másolt le, köztük De Wos szép »Mirevett család«-ját. Mind e metszők, másolók nem győzik eléggé csodálni az Esterházy-képtár gazdagságát,melyhez az ország olcsón jutott. A hercegnek, tudvalevőleg, angol üzérek harmadfél milliót ígértek e képtárért, míg báró Eötvös csak másfél milliót ajánlhatott. Az öreg Kratzmann (a képtár őre) azt javasolta, hogy Budapestre adják el. »De mikor amonnan egy millióval többet ígérnek! — förmedt rá a herceg. »Ha kegyelmességed —jegyző meg a képtárőr — nem magyar főur volna, hanem más nemzetbeli, én is azt ajánlanám, hogy adjuk az angoloknak«. »Igaza van!« felelé a herceg, ki azonnal értesítteté b. Eötvöst, hogy képtárát a magyar nemzetnek oda adja másfél millióért. * Captain Eads, az egyesült államok hires vizi mérnöke s az ottani vízügyi osztály főnöke, időz most nálunk, barátjával, Andrews ezredessel. Ők az Amerikából hazatért Miklós Ödön ifjú mérnök vendégei. Sajátlag a tőle nyert ismertetések alapján határozták el azt is, hogy európai utjuk közben megnézik a Tiszát. A fővárosban csak rövid ideig tartózkodnak s aztán fiatal magyar gazdájukkal elutaznak a Tisza vize tanulmányozására. * Személyi hírek. Mária Valéria főhercegnő holnap érkezik Ischlből Gödöllőre, hol a közegességi állapot a lehető legjobb. —Haynald bibornok-érsek már haza jött Rómából. —Báró Nyáry Jenő régiségtudóst a brazíliai császár a rózsarenddel tüntette ki. — Báró Nopcsáról az a hir, hogy megszűnik a királyné főudvarmestere lenni s a magánéletbe vonul vissza; tegnapelőtt este a báró fővárosunkba érkezett Gödöllőről. — Tisza Kálmán kormányelnök a képviselőház holnap reggeli ülésére visszaérkezik Gesztről. — Gromon Dezső nem mondott s nem is mond le a bácsmegyei főispáni székről; ezt maga jelenté ki Zomborban a megyegyűlésen, éljenzés közt nyilvánítva, hogy mig birja a kormány és megye bizalmát s meggyőződéssel vallhatja a kormány politikáját, addig szolgálatát Bácsmegyének szenteli. — Vámossy Mihályt, a ref. gymnázium igazgatóját, tanítványai ezüst kehelylyel, szép tárcával, Rietschis Arnold ifjú zeneíró pedig »Ilonka« című ez alkalomra írt zeneműve egy díszpéldányával lepték meg huszontöt éves tanári jubileuma napján. — Finóczy Károly nyug. kamarai levéltári hivatalnok és neje : Deréky Anna asszony, (Finóczy Gyula min. titkár szülei) a múlt napokban ülték meg aranylakodalmukat; mind a ketten túl vannak már a nyolcvan éven. — S u e s s tanár nehány előadás tartására fővárosunkba jő, minthogy itt is Dunaegylet van alakulóban. — Gróf Nyáry Kálmán m. hó 27-dikén vezette oltárhoz Czaderszka Ernesztina kisasszonyt alsó-loci kastélya házi kápolnájában, hol az esketést gróf Pongrácz Adolf prépost végezte. * Herceg Bismarckné magyar barátnője. A lapok a gasteini hírek közt emlegették, hogy Bismarck neje többnyire Odescalchi hercegné társaságában tölti az időt, a kit igen szeret s a kit születése napján most is pompás gyémánt gyűrűvel ajándékozott meg. Pedig nagy köztük a korkülönbség, Bismarckné 55, Odescalchiné pedig csak 29 éves. Sajátlag nem is Odescalchiné már, mert férje (Odescalchi Arthur herceg) évek előtt elvált tőle, hanem Erdődy Valéria grófnő, akit Budapesten is sokan ismernek, mint igen kedves, szellemes, nemes érzületű fiatal hölgyet. Kistermetű, barna nő, kinek arca értelemtől sugárzik. Két év előtt itt tölté a telet s rendes látogatója volt a nemzeti színház előadásainak és a hangversenyeknek, a művészet elveiben keresve vigaszt vesztett családi életéért. Itt is általános rokonszenv tárgya volt e vonzó, kellemes arcú főúri asszonyka s nem csuda, ha a német kancellár neje is nagyon megszerette. * A budai kör Ivánka Imre elnöklete alatt tarta meg évi közgyűlését. A jelentések szerint: a lefolyt évben 8496 ft volt az egylet bevétele s 7746 ft 95 kr a kiadása. A jelen évi költségvetésben is lesz vagy ötszáz forint felesleg. Múlt évben Rupp Zsigmond, a buzgó alelnök arcképét is ünnepiesen leplezték le s sok derűit, élvezetes estélyt rendeztek, műkedvelői előadásokkal, hangversenyekkel, tánccal. S rendeznek ilyeneket e téren is bőven. Az újra elnökké választott Ivánka Imre s a megalakított választmány névsora teljes biztosíték arra, hogy a »budai kör« mindinkább jelentékeny tényezővé válik a budai társasélet magyarításában. * Loisset Emilia kisasszony, mint mondják, nem igen szereti udvarlókra vesztegetni idejét, akik pedig ugyancsak bőven akadnának. Most az esetleg alkalmat nyújtott bárkinek is hozzá közelítni s neki szolgálatot tenni, ha t. i. valaki megleli »Devily« nevű kis fekete patkányfogó kutyáját, melyet a váci körúton vesztett el. Aki visszaszerzi neki, jutalmat kap. * Rövid hírek. A belügyminisztériumhoz szept. 27-dikéig 2,613,542 ft 65 kr gyűlt be a tiszai vízkárosultak részére. — Szeptemberben az állam pénztárába ismét jelentékenyen több adó folyt be, mint tavaly ugyane hóban. — A „Magyar Lapok“ című napilap, mely az »Athenaeum«-nál jelent meg, tegnap megszűnt. — A fővárosi iparoskor vasárnap a Gellérthegy mögötti Hausner-féle villában szüreti mulatságot tart, melyre jegyek, hatvan krajcárjával, a kör helyiségében és Huber János urnái kaphatók; a kör ősz-téli első estélye okt. 19-én lesz, hangversenynyel. — Hátsek Ignác térképet készít az iskolai takarékpénztárak elterjedéséről hazánkban; felső Magyarországon és Dunántúl van a legtöbb; mig az egész Erdélyben csak egy helyen van: Magyar-Igen községben. — Az „Európa“ első emeletéről éjjel kötélen leereszkedve szökött meg egy idegen, ki magát Brug Vilmos leydeni tanárnak adta ki; 38 ft adósságot hagyott hátra s a rendőrség tudomása szerint: Grácban is követett el hasonló csalást. — Az angol társalgó-kör ma nyitja meg ez idényre helyiségeit a »Magyar király« fogadóban. — A zenedében már több növendék iratkozott be 360-nál s a tanárok száma húsz. — A Köztelek épületében szombat d. u. öt órakor méhészeti estély lesz, melyen Kühne Ferenc tesz jelentést a prágai méhészeti vándorgyűlésen nyert tapasztalásairól, s Dömötör László tart értéke-