Fővárosi Lapok 1879. december (277-299. szám)
1879-12-02 / 277. szám
levelet irat a királynak a végett, hogy Toldit a törvény ártatlanul üldözi s ő maga is visszavonja a sírboltban rá mondott átkát, mert apácáktól, (kik látták) hallá, hogy férjét nem gonoszul, hanem vívásban ölte meg, a sirrablásban pedig épen nem bűnös. A tizenegyedik énekben van az, midőn Toldi, barátruhába bujtan, a király életét kétszer megmenti; a magyar harci dicsőség képei közt pedig a bosszúállás ama ténye, a mint Durazzo meglakol. De a megtorlás után (az utolsó években) Lajos király kiocsúdik a bosszú mámorából, vádolja magát, minden harag enyhül szivében s a budai apáca erdő levelére elhatározza, hogy Toldinak kegyelmet ad, ha jelenti magát nála. A magyar sereg szeretne már hazatérni a földről, hol a »fekete halál« is pusztít s a hegy (a Vezúv) »vérláng-sugarakban szökőkutat játszik.« A király is vezetni készül vissza seregének nagyját s lovagöltözetet küld Toldinak, hogy azt vegye föl a barátcsuha helyett s menjen velök haza. Ő fel is ölti s a vitézek mondják neki, hogy addig is tudták, ki ő, ráismertek, de a király haragja miatt nem mertek vele szólni. A király azonban most az eléje térdelő vitézhez igy szól: »Vétkeztél fiú, de lakolál is hétszer, Uradat veszélyből kisegitéd kétszer ; Most ez ővet, kardot, jer ! az oldaladra — Többször el ne veszítsd, úgy vigyázz magadra?« A király, ki belátja, hogy — mivel nincs kit ültetnie a nápolyi trónra — »egész boszúja véres buborék volt,« vezeti seregét haza. Toldit Budán várja az édes anyja, Lajos királyt is az anyakirályné és a szép bán leány, »bús rózsája Budának,« kit a király aztán nőül vett, vele boldog leves »Nem is országolt már hirtelen elmével, Hadait sem vitte kalandról kalandra. A mit észszel győzött, nem eresztő kardra.« Itt jegyezzük meg azt, hogy a »beteg ősz ember« (Arany) e költeményben oly valamivel is meglepte a világot, melylyel eddig alig találkozunk műveiben: fiatal lányok oly üde és életteljes rajzaival, minőket »isten kegyelméből« igazi költőknek termett ifjak sem igen tudnak festeni. Ily életfris, élettől, igazságtól, pezsgő fiatal lányok: Anikó és a bosnya Örzse. Amannak vidámságában, emennek szenvedélyes elevenségében a fiatal lányszív egész világa ragyog felénk szivárvány-színekben. Már az Anikó dala a válogatós lányról egy játszi, pajzán, fiatal hajadonnak oly természetes és igaz hangjaiból van szőve, hogy megállunk mellette s azonnal újra el kell olvasnunk. A bosnya Örzse pedig oly rokonszenvesen szerelmes lány, hogy vele örülünk, mikor királynévá lesz. De haladjunk tovább a mese végéhez érő folyamán. Toldi, a mint haza ért, átevezett a Duna-szigetre, hol az apáca-kolostor állt, de ahol csak a Rozgonyi Pál és Piroska sírját lelte meg s a keresztet záporba fürösztve, fogadá, az égre nézve: »Tiszta vagy, ott is vagy ! hiszem erős hittel, Oda vársz, meggyógyítsz boldog szeretettel. Addig soha e szív asszonyt ne ismerjen: Fogadom s megállom, isten úgy segéljen.« Az ének az Anikó szalontai lakodalmával végződik, mert Toldi nekik adta Szalontát, kikötve: »Ha fiók lesz, az már György legyen és Toldi. Anyjának a másik fiát is pótolni.« Ezzel engesztelődik ki még az első rész gonosz Toldi Györgyének fekete árnyéka is. Még egy pár versszakasz, melyben a költő elmondja, hogy hőse egyéb dolgairól nem érzi magát énekkel adósnak, s ezzel vége a bús éneknek »Toldi szerelmé«-ről. Ha a magyar is úgy tudna s szeretne gyönyörködni a maga anyanyelvének szépségében és erejében, mint a francia vagy olasz tud , akkor ma már nem volna mivelt ház az országban, mely ne bírná vagy ne várná ezt a »bús ének«-et, s nem volna egy is, a ki olvasása közben gyakran ne mondaná : »Dicsőség adassék a költőnek, kinél hatalmasabban nem birta még soha magyar a magyar nyelvet!« Fővárosi hírek. * A nemzeti színház Vörösmarty-ünnepe. »Csongor és Tünde« előadása tegnap kitünően sikerült. A nézőtér egészen megtelt díszes közönséggel, mely a költői versek szépségében ép úgy gyönyörködhetett, mint mulatott az ötletgazdag humoros jeleneteken. Az előadás jól folyt s a kiállítás igen diszes volt. Nem csak a kiválóbb szereplőket hívták ki többször, hanem a mű közepén és végén Paulay Edét is, ki e páratlan nyelvű tündérjátékot színre alkalmazta és hozta. Holnap bővebben. A képviselőháznak tegnap igen eredményes ülése volt. Egyhangúlag elfogadták a műegyetem és állatgyógyintézet építéséről szóló törvényjavaslatot. Az indemnityről szólón is könnyen átestek. A két Simonyi (a báró és Ernő) szóltak ellene s Csanády Sándor törekedett ismét magára vonni a rendreutasítás dicsőségét. A kormányelnök ellen ezúttal a harag dekrescencióját mutatta be. Először így szólt: »Debrecen polgárai a miniszterelnök urat elkergették«. Elnök intőleg szól közbe. Csanády : »Hát száműzték«. Elnök: »Nem választották meg, így tessék mondani«. Csanády: »Tehát nem választották meg«. Persze fontosabb volt ennél, hogy a cselédtartási, kocsi-és lótartási adó megszüntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását is megkezdték s ma kétségkívül befejezik. Péchy Tamás miniszter pedig felelt a Királyi Pál interpellációjára, a Dunaszabályozás ügyében. Azt felelte, hogy a szakértők nézeteit foganatosítani fogja, de a munkálatokat nem lehet a tavaszi jégzajlásig kivinni, például télen át a soroksári ágban négy bukógátat emelni, de a főváros aggodalmainak eloszlatása végett intézkedett, hogy vész esetében a soroksári zárgáton nyílást vágjanak s enquête-bizottságot is hitt össze fővárosi bizottsági tagokból és műegyetemi tanárokból. Királyi Pál azt az óhajtását fejezte ki, hogy e bizottság tárgyasai a sajtóra nézve nyilvánosak legyenek és hogy a szabályozási munkálatokat vegyék ki azok kezéből, akik azokat eddigelé vezették. * Éremkiosztás. A székesfehérvári országos kiállításnak még egy hivatalos utóünnepe folyt le vasárnap a redoute nagy termében: ekkor osztották ki az érmeket a jutalmazott budapesti kiállítóknak s a redoute tágas termei alig bírták befogadni a nagy közönséget, mely ez ünnepélyre megjelent. Középen a hivatalos szereplők számára asztal volt elhelyezve s itt ültek Tisza Kálmán miniszterelnök, K. Kemény, Trefort, Bedekovics miniszterek, Ráth Károly főpolgármester, dr. Szabóky Adolf, Pauer székesfehérvári püspök, gr. Zichy Jenő, Lederer Sándor sat. Miután a budapesti férfi-dalegylet elénekelte a Kölcsey himnuszát, dr. Szabóky meleghangú beszédet intézett Ráth Károly főpolgármesterhez, hangsúlyozva magyar s főleg a budapesti iparosok örvendetes haladását . Ráth Károly főpolgármester viszont köszönetet és elismerést fejezett ki az iparosoknak és a fehérvári kiállítás intézőinek, kiket a főváros nevében üdvözölt. Élénk, hosszas éljenzés harsant fel s csilapodtával Ráth Károly (iparos) mondott hosszabb beszédet, melyben az országos kiállítások jelentőségét fejtegette s kiemelte gr. Zichy Jenő és Lederer Sándor érdemeit e téren. Végül még gr. Zichy Jenő szólt, köszönetet mondván a fővárosnak élénk részvétéért a fehérvári kiállításban. Ezután az érmek és díszoklevelek kiosztása következett; a kiállításban részt vettek Budapestről összesen ötszázketten, kitüntetést nyertek négyszázharminchatan, mégpedig díszoklevelet 47, aranyérmet 106, ezüst érmet 159, bronz érmet 114. A jutalmazottakat egyenként hívták föl a kitüntetés átvételére s ennek befejeztével az ünnepély is véget ért. * A „Cigány“ finn nyelven. Dr. Szinnyei József lefordította Szigligeti »Cigány«-át finn nyelvre a »Suomalaisen Kirjallisuuden Seure« nyomdája kiadta s miután a cenzúrán átment, november 24-dikén megjelent. Eöl van véve már a helsingforsi színház játékrendjébe is. A darab címe: »Mustalainen.« A lapok dicsérik a darabot is, a fordítást is s üdvözlik Szinnyeit, hogy ily szép ajándékot hagy maga után a finn irodalomban. * Személyi hírek. Lajos (több lap szerint: Miksa) bajor herceg a múlt hét végén fővárosunkba érkezett s tegnap reggel, József főherceggel, Ivis Jenőre ment vadászni. — Gróf Zichy Ferenc, kinek lemondását a konstantinápolyi követségről királyunk elfogadta, ez alkalommal a Szent-István-rend nagykeresztjével díszíttetett föl.— Tisza Kálmán kormányelnök szombaton Gödöllőn volt ő felségénél kihallgatáson. — B. Orczy Béla miniszter vasárnap este fővárosunkba érkezett.— Tóth Vilmosról az a hir, hogy Bécsben hűdös érte volna. — A székesfehérvári káptalanhoz nagyprépostnak "Vénusz Imre báci választott püspök neveztetett ki; kanonokoknak pedig: Michl Jakab kisboldogasszonyi lelkész s orsz. képviselő és Benedek Ferenc csákvári plébános. — Asbóth János e napokban keletre utazik, Triesten át Kairóba s onnan tovább. — Matlekovics Sándor mint tanácsos a múlt hét végén érkezett vissza Berlinből. — Somhegyi fóthi plébános s apát vezette a gyászszertartást a herceg Pálffy temetésén — Bonnaz Sándor Csanádi püspökről írják, hogy állapota, régi idegbaja, nem aggasztó. — Gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter még mindig ágyban fekvő beteg; az ebből származott híreket,mintha lemondani készülne,félhivatalosan megcáfolják. — Szupper József ügyvéd szombaton délután szélhüdés következtében hirtelen meghalt. — Thaly Kálmánt a ferencvárosi második iskolaszék elnökévé választotta. — Tóth Kálmán költőnk a Batizfalvy-féle gyógyintézetből tegnapelőtt üdülten hazatért. * A magyar történelmi társulat e hó 4-dikén d. u. öt órakor az akadémia Kisfaludy-termében ülést tart, melyen Thallóczy Lajos Rupp Jakab felett tart emlékbeszédet, Márki Sándor a nagyfalusi Aranycsalád történetéről, Szilágyi, Sándor pedig Szamosközyről, mint memoire-iróról értekezik. Az ülést a folyó ügyek tárgyalása rekeszti be. * A filharmonikusok harmadik (dec. 10-diki) hangversenyének műsora ez: Berlioz »Lear« nyitánya , B r a h m s d-moll zongoraversenye, (nálunk új,) melynek zongorapartiieját maga a zeneköltő fogja játszani; Schumann »Rozamunda« hallétje; Brahms d-dúr szinfoniája. * Szombati estélyek. A terézvárosi klub új helyiségét hangverseny nyel, társas vacsorával és tánccal nyiták meg. A hangversenyben Sponer Etelka k. a. szépen szavalta Váradi Antalnak ez alkalomra írt prologját az egyetértés, összetartás eszméjéről: Weisz Berta k. a. zongorajátéka s Sárközy Antónia k. a. magyar népdalai is köztetszésben részesültek. A társas vacsoránál Bobula János klubelnök pohárköszöntőbe foglalta e társaskör irányelveit. A tánc vidáman folyt s a hölgyek körében voltak, az említett közreműködőkön kivűl, Bobula Jánosné, dr. Weisz Jakabné, dr. Örleyné, dr. Goldsteinné, Deutsch Zsigmondné, dr. Fülöp Károlyné, Czukor Szilárda, Thury Etelka, Knopp Irma,sat. — A kereskedőifjak társulatának családi estélye is jól sikerült estélylyel kezdődött; kivált Páy Szeréna k. a. szavalata (»Stuart Mária búcsúja«) s Mihályi Ferenc egyleti tag éneke (népdalok) arattak sok tapsot. Volt humorisztikus előadás is s utána tánc. — A »budai kor« estélyének speciálisabb vonásai Huber Zsófi k. a. megismételtetett citerajátéka és dr. Rácz Károly bűvészeti mutatványai voltak; Jakobey Ilonka egy eszményi táncot lejtett, Alszeghy Antal pedig szavalt, a Gyulai »Pókainé«-ját. Annyi közönség volt, a mennyi csak beférhetett s a táncnak ott is nagy kedvvel és tartósan hódoltak. A fiatal asszonyok és lányok körében voltak: Rupp Zsigmondné, Shvoy Kálmánná, Rácsok Etelka és Ilona (kitűnő csárdástáncosnők,) Gusztávné és Langerné alezredesnék, Seitel Rezsőné, Rátz Károlyné, Cross Margit, Hertrum Teréz, Berschin Kamilla, Wien Margit, Kun és Kohaut nővérek, sat. * A nemzeti kör, fővárosunk legrégibb társasköreinek egyike, vasárnap délután tartotta évi közgyűlését Ráth Károly főpolgármester elnöklete alatt; a rendes tárgyakon kívűl két érdekes indítvány került szőnyegre: Horváth Károly indítványozta a kör történetének megírását, Darvassy Endre pedig azt, hogy a kör legyen, ami régen volt, vegyen ismét részt a társadalmi mozgalmakban; ez indítványok fölött rendkívüli közgyűlés fog határozni. * Az Esterházy-képtár őrét, az idősb Kratzmann Gusztávot 751 ft évi díjjal nyugalmazta a kormány. A képtár felügyeletével pedig, mint írják, Ligeti Antalt bízták meg, de mivel ő egyszersmind múzeumi képtárőr, segédjéül Pulszky Károlyt nevezték ki melléje, ötszáz forint évdíjjal. Ez olyanformán hangzik, mintha Ligetit csak maszknak használnák addig, míg a fiatal Pulszky »intra dominium« meg nem gyökeredzik, hogy könnyebb szerrel lehessen képtárőr. De minek e játék ? Ha Pulszky Károly jól ért a képtár dolgaihoz, akkor ne röstelje a miniszter egyenest kinevezni, mert a fiatal kor maga nem lehet gát, mikor abban a korban már kormányelnökök és hadvezérek is voltak a világon. Ha pedig nem tartja alkalmasnak ez állásra a miniszter, akkor ne csináljon ily fura ideiglenességet, hanem keressen rá egy jeles magyar képírót, aminő van itthon is, külföldön is. * Kilenc év múlva. Ez évtized elején néhai Mayer Károly helybeli kereskedő egy alkalmazottja, Schöner József, hatezer forintot elsikkasztva, megszökött s nejét itt hagyta. Neje öt évig mit sem tudott róla s a kényelemhez szokott derék asszony nehéz kézi munkával kereste kenyerét. Öt év múlva Chicagóból irt a férj neki, értesítve, hogy sok bolygás és munka után végre üzletet bírt alapítani s hívta nejét magához. A válasz, az volt: előbb állja ki a megérdemelt büntetést. Schöner ekkor abban fáradozott, hogy az elhunyt Meyer örököseivel kiegyezzék. Miután ez megtörtént, hazajött Amerikából s a múlt hét közepén fölkereste az Attila utcában lakó nejét, ki akkor is az ablakban dolgozott. A nő felsikoltott, összerogyott s föleszmélve oly zavartan beszélt, hogy egyelőre gyógyintézetbe kellett szállítani. * „Hogy lettem én özvegy". Ily című elbeszélés megjelenését hirdeti egy pár lap. Ki írta? Szigligeti József, aki még eddig egy betűt sem írt. Hát akkor mért hirdetik ? Mert ő az özvegy, akitől neje, Pálmay Ilka, a népszínház kedvelt »Serpolette«-je elvált, s ekkér sajátlag nem is elbeszélést, hanem várható botrányt hirdetnek. Bizony ez a fiatal úr jól tenné, ha tisztesebb dologra adná magát, semhogy magánéleti bajainak nyomtatott papírra hurcolásával kisebbítené azt a családnevet, melyet elhunyt atyja oly nemes munkássággal és tartós sikerekkel tett tiszteltté. * Rövid hírek. A tanügyminiszter köszönetet nyilvánított Ficzek Károly plébánosnak, ki a jákóhalmi kath. népiskolának háromszáz forintot adott s Gosztonyi Béla földbirtokosnak, ki a jász-felső-szentgyörgyi kath. népiskolát tizenkétezer téglával segíté. — A földtani társulat holnap d. u. öt órakor szak- és választmányi ülést tart s többi közt Schafarzik Ferenc értekezik a közelebbi földrengésekről. * 1333