Fővárosi Lapok 1879. december (277-299. szám)
1879-12-03 / 278. szám
lett, a visszavonuló család tagjai azt óhajtják, hogy vendégeik mennél tovább és fesztelenebből mulassanak, mert nem veszett még ki a tősgyökeres vendégszeretet és egyéb házi erény ama régi kastélyokból, melyek nem változtattak más birtokost, uj földesurat. Fővárosi hírek. * Karácsonyi ajándéknak termett szép magyar Shakspeare-könyvet ad ki Ráth Mór. Ez az Arany által fordított »Szentiván éji álom« képes kiadása lesz, a korán elhunyt Konevka geniális silhouette-jeivel, melyek világszerte ismeretesek. E könyv már e napokban megjelenik, gyönyörű kiállításban. A képviselőházban tegnap átalánosságban elfogadták a cseléd-, kocsi- és lótartási adó megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. A részletes tárgyalásnál Ráth Károly módosítványt adott be a többi fényűzési (teke- játék-terem sat.) adó hatályon kívüli helyezéséről. Wahrmann Mór és Thaly Kálmán pártolták. A kormányelnök, aki a beteg pénzügyminiszter helyett beszélt, kijelente, hogy ez utóbbiak eltörlésébe csak úgy egyezik, ha a lottó-nyeremények adóját tíz százlokról fölemelik tizenötre. Helfy azt mondta rá: ily gseftelő eljárást nem fogadhat el. Tisza Kálmán visszavágott, hogy Helfy, talán szokott körében mozogván, helytelenül nevezte az eljárást gseftelésnek. Zaj támadt. Helfy kijelenté, hogy ő tisztességes emberek körében szokott mozogni s vádolta a kormányelnököt, hogy ő gsefteli el az ország jogait. Tisza Kálmán nem érte a Helfy felháborodását, mert — úgymond — vannak gsejtek, melyek senkinek sem válnak szégyenére. Hozzátette még: »Önök azt hiszik, hogy a kormány ellen szabad minden gorombaságot mondani, s annak kötelessége azt elfogadni, de visszavágnia nem szabad«. »Szabad, de nem illik!« — kiáltá fel valaki a szélső balról. »Egyik illetlenség idézi elő a másikat« —jegyzi meg a kormányelnök. A szóváltás különben a »szónoki hév« elobbantával elsimult s a Ráth Károly módosítványát a pénzügyi bizottsághoz küldték véleményadás végett. Tegnap Péchy miniszter is felelt a Bánhidy báró interpellációjára s azt felelte, hogy a külföldi szakértők által indítványozott »műszaki tanács«-ot fölállítani szándékozik. A műcsarnok képtárlata számára a párisi Tedesco-testvérek is útnak indítottak huszonhárom jeles képet. A december 9-diki változás ennélfogva hatvannál több képre terjed ki. A tárat legnagyobb képét, Trautsch »Bősz vadász«-át Wiesbadenbe viszik s helyét még nagyobb kép foglalja el: Louis H. »Lucréziá«-ja. * Az akadémiában hétfőn két érdekes előadás volt. Szász Károly a Dante »Paradicsom«-ából a »fény fokozatai«-t ismertető, jelesen fordított részleteket olvasva fel. A paradicsomnak kilenc kúpalakban egymásra helyezett körében a fény folyvást erősb, vakítóbb, mit a költő a Beatrice egyre szebbülő arcán észlel. Legkápráztatóbb a fény a szentháromság leírásában. A bemutatott fordítás erősbíti a reményt, hogy Szász Károlytól nem nagy idő múltán leírni fogjuk a magyar Dantét. Az ily tárgy nagyon megragadhatja azt, aki vele foglalkozik. Úgy van vele a költő, mint hitelezőjével az adós: kénytelen kielégíteni, különben folyvást zaklatja. A tagok, kik közt volt Trefort miniszter is, s a vendégek, kik közt hölgyek is többen jelentek meg, nagy érdekkel hallgatták a Dante-magyarázatokat és fordítási részleteket. Általános érdekeltséget idézett elő a Vámbéry Ármin felolvasása is. Ő egy nagyobb néprajzi munkát készít a legújabb kutatások és eredmények alapján , a törökök eredetéről szóló részszel már el is készült. Ebből mutatott be egy értékes szakaszt a törökök eredetére vonatkozó délszibériai régiségekről. Mondák, emlékek (sziklafalakon előforduló metszvények sat.) s főleg a nyelv képezik a három forrást, melyekből a türk fajok származására vonatkozó ismeretek menthetők számhely e forrásokat használta fel. * A vörös kereszt-egylet, a török kormány által a tiszavidéki árvízkárosultak javára küldött török cikkeket, díszkelméket, fehérneműeket, szöveteket, szőnyegeket, ékszereket, dohánykészleteket sat., szabott áron fogja december hó 5-dikétől kezdve eladni, a dorottya utcai 5. sz. ház egyik bolthelyiségében. Az egylet központi választmánya kéri a nagyérdemű közönség pártolását. * Személyi hírek. A herceg-primás hétfőn Budára érkezett báró Hornig Károly kanonok kíséretében. Maszlaghy Xav. Ferenc primási szertárnok, a kiséret többi részével vasúton jött; a tábornok több napig marad itt s részt vett a főrendi ház tegnapi ülésében is. — Kautz Gyula holnap a kereskedő ifjak társulata helyiségében felolvasást tart »közgazdaságunk reformjáról.« — Özv. Tőry Gusztávné szül. Kunig Róza és özv. Steinbach Györgyné, szül. Kunig Johanna urhölgyek, elhunyt testvérek emlékének áldozni kívánván, 400 forintot adományoztak a képzőművészeti társulat nyugdíjalapjának oly föltétellel, hogy az a »Kunig József« nevét viselje. — Pallavicini Ede őrgróf, a pénzügyminisztérium osztálytanácsosa, van kiszemelve, hír szerint, a magyar általános hitelbank vezérigazgatójának, Weninger Vince helyére. — Id. Ábrányi Kornél, a zeneakadémia titkára, m. hó 29-én tartá esküvőjét Katona Klementin kisasszonynyal Apán, a menyasszony szatmármegyei birtokán. — Gr. Andrássy Gyula hétfőn Gödöllőn volt az udvarnál. — Freund Sámuel fővárosi terménykereskedő nyerte meg az 1864-diki állam sorsjegyek második nyereményét: húszezer forintot. — Csengery Antal állapota jelentékenyen javult, láza megszűnt s lehet, hogy később Olaszország enyhébb égalját keresi föl teljes meggyógyulás végett. — Tóth Vilmos közös számszéki elnök állapota nem veszélyes. — Jeney Anna kisasszonyt, a népszínház fiatal operette-énekesnőjét eljegyezte Linz József, ugyane színház pénztárnoka. — Mezei Ernő holnap a fővárosi iparos-körben a »Divatos párbajodról fog felolvasást tartani. — Bettelheim Janka kisasszony operette-énekesnő, e hóban vendégszerepelni fog a népszínházban. * Fehér világ. Két napja esik a hó s itt-ott már csengős szánok futnak az utcán, a lóvonatú kocsik elé pedig négy lovat kell fogni. Korán beköszöntött az erős tél s a városliget befagyott taván már kerítik a korcsolyatért, hol maholnap víg és szép világ lesz — ha csak az idő szeszélye megint nagyot nem fordul. A jégzajos Dunán nem járnak sem a kis, sem a nagy hajók, hanem pihennek vagy a partokon, vagy az óbudai kikötőkben. Örül a sok gyermek, mert hóval lapdázhat s szitkozódik a sok házmester, mert sok a söprenivaló. De nagyobb a keservük azoknak, kik káposztát és zöldséget szállítottak a fővárosba s nem adtak rajta túl, mert szállítmányuk megfagyott s ladikjaik itt rekedtek. E korai tél bizony sok bajjal jár. Neveli az ínséget, melyről sok megyéből egyre sűrűbben panaszkodnak s szaporítja a bűnesetek számát, a mint hogy a Bakony vidékéről, Sárosmegyéből s egyéb helyekről jön is a sok tudósítás csavargók, éhes emberek garázdálkodásairól — megannyi fekete pont a fehér világban. * Arany János költeményeiből egy kötet német fordítás fog megjelenni Lipcsében, Wiegand Ottó kiadásában. A fordító: Spóner Andor orsz. képviselő (az egyesült ellenzék tagja,akitől régebben magyar szépirodalmi lapok is közöltek eredeti verseket és Heine-fordításokat. Negyvenhat költemény lesz a német kötetben, köztük nagyobbak is, mint »Rege a csodaszarvasról«, »Keveháza«, »Pázmán lovag« s a legszebb balladák: »Zách Klára«, »Szondi két apródja«, »Ágnes asszony«, »Walesi bárdok« sat. * A földrajzi társaság, holnap, csütörtökön, fél hatkor a főposta-palota tanácstermében felolvasó ülést tart. Tárgyai: Hantken Miksa felolvasása »Az idei földrengésekről az al-Duna vidékén.« dr. Hunfalvy János pedig a külföldi szakértők véleményeit ismerteti folyóink szabályozásáról. * Kisfaludy Atala, sok gyöngéd költemény és szellemes rajzok írónője, a következő megrendelési ívet küldte szét: »Összes költeményeim elhagyták a sajtót s megrendelésre azonnal megküldetnek. Fűzött példány ára 1 ft 20 kr., diszkötésében 2 ft. A könyv ára csak a postai átvételnél fizetendő. Megrendelések nevem alatt Kaposvárra intézendők.« Hiszszük, hogy lapunk olvasói közül is számosan lesznek, kik ez értékes kötetet megrendelik. * Giovannoni Zacchi asszony vendégszereplésének befejezése tegnapra volt kitűzve a »Zsidónő«-ben. Recia egyik legjobb szerepe s ha ezzel kezdheti, gyorsabban hódította volna meg a közönség tetszését. Eleintén a légváltoztatás hátránya is érezhető volt énekén és szép, tömör, csengő hangján, később azonban mindig több elismerésben és tapsban részesült, amit meg is érdemelt. * Horváth Döme legfőbb ítélőszéki bírót, mint részvéttel halljuk, hétfőn este baleset érte. Szerbutcai lakására menve, a fagyos, havas járdán elcsúszott s oly szerencsétlenül esett, hogy lábát törte. Kocsin kellett haza szállítani. A lábtörés, mint mondják, bokában történt s igen fájdalmas. Orvosok nézete szerint: a köztiszteletben álló férfi négy hónap előtt aligha hagyhatja el az ágyat. * A három kamarai zeneestély közül, melyeket Siposs Antal, magán-zeneakadémiája növendékeivel, a gazdasszonyok árvaháza és a műipar-egylet javára rendez, mindjárt új év után lesz az első. Be akarja mutatni, hogy zeneiskolájában a klasszikus zenére is súlyt fektetnek s elismerésre méltó, hogy ezt jótékony céllal kapcsolja össze. A programmot valószínűleg a kamarai zene kisebb, könnyebb termékeiből állítja össze, mert a nagyobbak felfogására mélyebb felfogás s teljes összhangú előadására mesteribb összesimulás kell, mint a minő a legjobb növendékektől is telhetik, lévén a kamarai zene a teljes érettség zenéje. * A »Koszorú” decemberi füzete megjelent Feleki Miklós arcképével, aki egyszersmind Petőfiről beszél el egy már jól ismert adatot, hogy t. i. mint akarta a költő 1846-ban Debrecenben egy költeményét elszavalni s midőn a cenzor megtiltá, mint állt rajta beszélt. A füzet többi közleménye: »Ghitta« Endrődi Sándor rajza egy fiatal képiró életéből ; György Aladár értekezése »Az ős magyar népeposzról; Reviczky Gyula verses elbeszélése: »Festett ideál« ; László Mihály beszélye »A földönfutók« ; az irodalmi szemlében pedig: Jakab Elek »Dávid Ferenc «-ről írt könyvének s a Madách Imre összes munkáinak ismertetése. * Az igazságügyi palota hiánya nagy hiány. Nem emeli a törvénykezés tekintélyét, hogy a főbb itélőszékek magánházakban zsellérkednek, ami az államnak évenkint vagy nyolcvanezer forintjába kerül. A »nemzeti bank«, melynek nyakán adósságokban maradt a nagy Tüköry-ház, azt ajánlá most, hogy ha tíz-tizenkét évig neki fizeti a kormány e bérösszeget, ő örökre átadja e házat igazságügyi palotának. A szépnek csak látszó ajánlat remélhetőleg kosarat kap, mert az igazságügyi palotát saját céljaihoz képest kell építeni, nem pedig magánlakások számára készült bérházat alakítni át nagy költséggel. * A nemzeti kaszinó választmánya szombateste egész ítélőszék volt. Előkerült a gr. Zichy Viktor kizáratási ügye, de mivel az indítványozók csak átalánosságban »a lovagiasság szabályaival meg nem férő eljárás« miatt kívánták a kizárást, a kaszinói alapszabályzat pedig ily esetben »indokolt indítványt« kíván, húsz szóval tizenhárom ellenében azt határozták, hogy az indítványozók indokolást nyújtsanak be. Ez indokolás csakhamar el is készült, de csak a jövő ülésen lesz tárgyalható. Hamarább átestek egy másik ügyön: Szentiványi Mártont, egy- két miniszteri titkárt, kinek neve egy év előtt a rókavadászatok és Harkányi-féle párbajok alkalmával forgott a lapok szőnyegén, harminc szavazattal három ellenében kizárták a tagok közül. Mi okból, azt nem emlegetik. * Rövid hírek. Király ő felsége a nagydivinai kath. hitközségnek száz forint segélyt adott magánpénztárából iskolaépítésre. — A központi Fröbel-nőegylet szombati estélyére, mely a redouteban lesz, sokan készülnek; egy jegy ára két forint. — Az „Európádban egy bécsi fogorvos, Kirchhammer, ki évenkint levándorol ide, a hol elég jó fogorvos van, elcsúszott a szobában s bal karját eltörte. — A kegyesrendiek iskolájának dalárdája szombaton tartó első hangversenyét, a tartományfőnök Kalmár Endre nevenapja előestéjét ünnepelve meg, jó ének- és zenei előadásokkal s üdvözlő felköszöntéssel. — A fővárosi iparoskör vasárnapi hangversenye jó műsorral és előadókkal bírt; vasárnap a Szigeti »Kisértet«-et adják elő. A képzőművészeti társulat új alapszabályainak életbeléptetése ügyében, tegnapelőtt gr. Nemes Nándor elnöklete alatt ülést tartott, melyen megállapodás történt, hogy az e hó 14-én tartandó közgyűlésen kik választassanak elnökké és választmányi tagokká. — Új bélyegjegyek piros és barna színnel, jönnek forgalomba újévtől fogva, az eddigi zöld bélyegek helyett. — Az első magyar biztosító társulatnál novemberben 602,540 ftnyi új életbiztosításokat kötöttek. — Szigligeti József arról értesít, hogy készülő elbeszélésének tárgya nem az ő magánéletéből van merítve. — A Magyar Hírlap“ beleolvadt az »Ellenőr«-be, miáltal ez utóbbi, igen jól szerkesztett lapnak olvasói jelentékenyen megszaporodtak. 1oo7 DO ! + „Csongor és Tünde* Vörösmarty tól. A nemzeti színház két évtized óta évenként megünnepli a »Szózat« költőjének születése napját. Ez a kegyelet az ötvenes évekből maradt hagyomány, melyet méltó fentartani, habár Vörösmarty fényes költészetének nem a dráma volt a legerősebb oldala. Az ünneplés módja azonban nagyon egyhangúvá lett színpadunkon. Éveken át mindig az egy »Áldozat« járta, melynek gyönyörű ugyan a nyelve, mesteri a verselése s érdekes a tartalma is, de annyira ismeretessé vált, hogy ismétt megnézése utoljára alig volt már egyéb, mint áldozat. Az igazgatóság érezte is később a változatosság szükségét, ámde ezt úgy foganatosítá, hogy a nemzeti költő ünneplését átforgatá a »Julius Caesar« és »Lear« műfordítójára. Legméltóbb üneplése mindenesetre hétfőn volt, midőn az ötven éve született »Csongor és Tünde« legelőször került színpadra, mégpedig jól betanulva és fényesen kiállítva. S ezúttal kapott csak igazi jelentőséget, kellő jogcímet a színpad Vörösmarty-ünnepe, mert aki tegnapelőtt figyelmesen hallgatott, az meggyőződhetett, hogy a nemzeti színház számára eleitől fogva itt valamennyi eredeti mű közt egy sincs, melyben a magyar nyelv fénye és gazdagsága úgy ragyogna, mint e tündérjátékban. S nem méltó-e a színháznak évenként ünnepelni azt, ki a hazai színész számára eddigelé a legköltőibb magyar nyelvet nyújtá ? S nem volt-e most szerfölött érdekes körülmény az is, hogy ép akkor, midőn a magyar értelmiség országszerte a magyar költészet és nyelv nagy és uj alkotásának, a »Toldi szerelmé«-nek örvend: a nemzeti szinház is a közönségnek, egy már 1831-ben kinyomtatott, de eddig sehol sem játszott eredeti színműben, a legbámulatosb nyelvvel szolgál, mely műben — mint Gyulai írja — »a hibákat mintegy elmossa a kimeríthetetlen költői bájnak omló árja«.*