Fővárosi Lapok 1879. december (277-299. szám)

1879-12-03 / 278. szám

lett, a visszavonuló család tagjai azt óhajtják, hogy vendégeik mennél tovább és fesztelenebből mulassa­nak, mert nem veszett még ki a tősgyökeres vendég­­szeretet és egyéb házi erény ama régi kastélyokból, melyek nem változtattak más birtokost, uj földesurat. Fővárosi hírek. * Karácsonyi ajándéknak termett szép ma­gyar Shakspeare-könyvet ad ki Ráth Mór. Ez az Arany által fordított »S­z­en­ti­ván éj­i álom« képes kiadása lesz, a korán elhunyt Konevka ge­­niális silhouette-jeivel, melyek világszerte ismerete­sek. E könyv már e napokban megjelenik, gyönyörű kiállításban.­­ A képviselőh­ázban tegnap átalánosságban elfogadták a cseléd-, kocsi- és lótartási adó megszün­tetéséről szóló törvényjavaslatot. A részletes tárgya­lásnál Ráth Károly módosítványt adott be a többi fényűzési (teke- játék-terem sat.) adó hatályon kívüli helyezéséről. Wahrmann Mór és Thaly Kálmán pár­tolták. A kormányelnök, aki a beteg pénzügyminisz­ter helyett beszélt,­ kijelente, hogy ez utóbbiak eltör­lésébe csak úgy egyezik, ha a lottó-nyeremények adóját tíz százlok­ról fölemelik tizenötre. Helfy azt mondta rá: ily gseftelő eljárást nem fogadhat el. Tisza Kálmán visszavágott, hogy Helfy, talán szokott körében mo­zogván, helytelenül nevezte az eljárást gseftelésnek. Zaj támadt. Helfy kijelenté, hogy ő tisztességes em­berek körében szokott mozogni s vádolta a kormány­elnököt, hogy ő gsefteli el az ország jogait. Tisza Kálmán nem érte a Helfy felháborodását, mert — úgy­mond — vannak gsejtek, melyek senki­nek sem válnak szégyenére. Hozzá­tette még: »Önök azt hiszik, hogy a kormány ellen szabad minden gorombaságot mondani, s annak kötelessége azt elfo­gadni, de visszavágnia nem szabad«. »Szabad, de nem illik!« — kiáltá fel valaki a szélső balról. »Egyik il­letlenség idézi elő a másikat«­ —jegyzi meg a kor­mányelnök. A szóváltás különben a »szónoki hév« elobbantával elsimult s a Ráth Károly módosítvá­nyát a pénzügyi bizottsághoz küldték véleményadás végett. Tegnap Péchy miniszter is felelt a Bánhidy báró interpellációjára s azt felelte, hogy a külföldi szakértők által indítványozott »műszaki tanács«-ot fölállítani szándékozik.­­ A műcsarnok képtárlata számára a párisi Tedesco-testvérek is útnak indítottak huszonhárom jeles képet. A december 9-diki változás ennélfogva hatvannál több képre terjed ki. A tár­at legnagyobb képét, Trautsch »Bősz vadász«-át Wiesbadenbe vi­szik s helyét még nagyobb kép foglalja el: Louis H. »Lucréziá«-ja. * Az akadémiában hétfőn két érdekes előadás volt. Szász Károly a Dante »Paradicsom«-ából a »fény fokozatai«-t ismertető, jelesen fordított részle­teket olvasva fel. A paradicsomnak kilenc kúpalak­ban egymásra helyezett körében a fény folyvást erősb, vakítóbb, mit a költő a Beatrice egyre szeb­­bülő arcán észlel. Legkápráztatóbb a fény a szent­háromság leírásában. A bemutatott fordítás erősbíti a reményt, hogy Szász Károlytól nem nagy idő múl­tán leírni fogjuk a magyar Dantét. Az ily tárgy na­gyon megragadhatja azt, a­ki vele foglalkozik. Úgy van vele a költő, mint hitelezőjével az adós: kényte­len kielégíteni, különben folyvást zaklatja. A tagok, kik közt volt Trefort miniszter is, s a vendégek, kik közt hölgyek is többen jelentek meg, nagy érdekkel hallgatták a Dante-magyarázatokat és fordítási rész­leteket. Általános érdekeltséget idézett elő a Vám­­béry Ármin felolvasása is. Ő egy nagyobb néprajzi munkát készít a legújabb kutatások és eredmények alapján , a törökök eredetéről szóló részszel már el is készült. Ebből mutatott be egy értékes szakaszt a törökök eredetére vonatkozó délszibériai régiségek­ről. Mondák, emlékek (sziklafalakon előforduló metszvények sat.) s főleg a nyelv képezik a három forrást, melyekből a türk fajok származására vonat­kozó ismeretek menthetők s­zámhely e forrásokat használta fel. * A vörös kereszt-egylet, a török kormány által a tiszavidéki árvízkárosultak javára küldött tö­rök cikkeket, díszkelméket, fehérneműeket, szövete­ket, szőnyegeket, ékszereket, dohánykészleteket sat., szabott áron fogja december hó 5-dikétől kezdve eladni, a dorottya­ utcai 5. sz. ház egyik bolthelyisé­gében. Az egylet központi választmánya kéri a nagy­érdemű közönség pártolását. * Személyi hírek. A herce­g-prim­ás hét­főn Budára érkezett báró Hornig Károly kanonok kíséretében. Maszlaghy Xav. Ferenc primási szer­tárnok, a kiséret többi részével vasúton jött; a tábor­nok több napig marad itt s részt vett a főrendi ház tegnapi ülésében is. — Kautz Gyula holnap a ke­reskedő ifjak társulata helyiségében felolvasást tart »közgazdaságunk reformjáról.« — Özv. Tőry Gusztávné szül. Kunig Róza és özv. Steinbach Györgyné, szül. Kunig Johanna urhölgyek, elhunyt testvérek emlékének áldozni kívánván, 400 forintot ado­mányoztak a képzőművészeti társulat nyugdíj­­alapj­ának oly föltétellel, hogy az a »Kunig József« nevét viselje. — Pallavicini Ede őrgróf, a pénzügy­minisztérium osztálytanácsosa, van kiszemelve, hír szerint, a magyar általános hitelbank vezérigazga­tójának, Weninger Vince helyére. — Id. Ábrányi Kornél, a zeneakadémia titkára, m. hó 29-én tartá esküvőjét Katona Klementin kisasszonynyal Apán, a menyasszony szatmármegyei birtokán. — Gr. A­n­d­­rássy Gyula hétfőn Gödöllőn volt az udvarnál. — Freund Sámuel fővárosi terménykeres­kedő nyerte meg az 1864-diki állam sorsjegyek má­sodik nyereményét: húszezer forintot. — Csengery Antal állapota jelentékenyen javult, láza megszűnt s lehet, hogy később Olaszország enyhébb égalját keresi föl teljes meggyógyulás végett. — Tóth Vilmos közös számszéki elnök állapota nem veszé­lyes. — Jeney Anna kisasszonyt, a népszínház fiatal operette-énekesnőjét eljegyezte Linz József, ugyane színház pénztárnoka. — Mezei Ernő hol­nap a fővárosi iparos-körben a »Divatos párbajod­ról fog felolvasást tartani. — Bettelheim Janka kisasszony operette-énekesnő, e hóban vendégszere­pelni fog a népszínházban. * Fehér világ. Két napja esik a hó s itt-ott már csengős szánok futnak az utcán, a lóvonatú ko­csik elé pedig négy lovat kell fogni. Korán beköszön­tött az erős tél s a városliget befagyott taván már kerítik a korcsolyatért, hol maholnap víg és szép világ lesz — ha csak az idő szeszélye megint nagyot nem fordul. A jégzajos Dunán nem járnak sem a kis, sem a nagy hajók, hanem pihennek vagy a partokon, vagy az ó­budai kikötőkben. Örül a sok gyermek, mert hóval lapdázhat s szitkozódik a sok házmester, mert sok a söprenivaló. De nagyobb a ke­servük azoknak, kik káposztát és zöldséget szállítot­tak a fővárosba s nem adtak rajta túl, mert szállít­mányuk megfagyott s ladikjaik itt rekedtek. E korai tél bizony sok bajjal jár. Neveli az ínséget, melyről sok megyéből egyre sűrűbben panaszkodnak s sza­porítja a bűnesetek számát, a mint hogy a Bakony vi­dékéről, Sárosmegyéből s egyéb helyekről jön is a sok tudósítás csavargók, éhes emberek garázdálko­dásairól — megannyi fekete pont a fehér világban. * Arany János költeményeiből egy kötet né­met fordítás fog megjelenni Lipcsében, Wiegand Ottó kiadásában. A fordító: Spóner Andor orsz. képviselő (az egyesült ellenzék tagja,a­kitől régebben magyar szépirodalmi lapok is közöltek eredeti verseket és Heine-fordításokat. Negyvenhat költemény lesz a német kötetben, köztük nagyobbak is, mint »Rege a csoda­szarvasról«, »Keveháza«, »Pázmán lovag« s a legszebb balladák: »Zách Klára«, »Szondi két apródja«, »Ágnes asszony«, »Walesi bárdok« sat. * A földrajzi társaság, holnap, csütörtökön, fél hatkor a főposta-palota tanácstermében felolvasó ülést tart. Tárgyai: Hantken Miksa felolvasása »Az idei földrengésekről az al-Duna vidékén.« dr. Hun­­falvy János pedig a külföldi szakértők véleményeit ismerteti folyóink szabályozásáról. * Kisfaludy Atala, sok gyöngé­d költemény és szellemes rajzok írónője, a következő megrendelési ívet küldte szét: »Összes költeményeim elhagyták a sajtót s megrendelésre azonnal megküldetnek. Fűzött példány ára 1 ft 20 kr., diszkötésében 2 ft. A könyv ára csak a postai átvételnél fizetendő. Megrendelések nevem alatt Kaposvárra intézendők.« Hiszszük, hogy lapunk olvasói közül is számosan lesznek, kik ez ér­tékes kötetet megrendelik. * Giovannoni Zacchi asszony vendégszerep­lésének befejezése tegnapra volt kitűzve a »Zsidó­­nő«-ben. Recia egyik legjobb szerepe s ha ezzel kezd­heti, gyorsabban hódította volna meg a közönség tetszését. Eleintén a légváltoztatás hátránya is érez­hető volt énekén és szép, tömör, csengő hangján, ké­sőbb azonban mindig több elismerésben és tapsban részesült, a­mit meg is érdemelt. * Horváth Döme legfőbb ítélőszéki bírót, mint részvéttel halljuk, hétfőn este baleset érte. Szerb­utcai lakására menve, a fagyos, havas járdán elcsú­szott s oly szerencsétlenül esett, hogy lábát törte. Kocsin kellett haza szállítani. A lábtörés, mint mond­ják, bokában történt s igen fájdalmas. Orvosok né­zete szerint: a köztiszteletben álló férfi négy hónap előtt aligha hagyhatja el az ágyat. * A három kamarai zeneestély közül, melye­ket Siposs Antal, magán-zeneakadémiája növen­dékeivel, a gazdasszonyok árvaháza és a műipar-egy­­let javára rendez, mindjárt új év után lesz az első. Be akarja mutatni, hogy zeneiskolájában a klasszikus zenére is súlyt fektetnek s elismerésre méltó, hogy ezt jótékony céllal kapcsolja össze. A programmot valószínűleg a kamarai zene kisebb, könnyebb ter­mékeiből állítja össze, mert a nagyobbak felfogására mélyebb felfogás s teljes összhangú előadására mes­teribb összesimulás kell, mint a minő a legjobb nö­vendékektől is telhetik, lévén a kamarai zene a teljes érettség zenéje. * A »Koszorú” decemberi füzete megjelent Feleki Miklós arcképével, a­ki egyszersmind Petőfi­ről beszél el egy már jól ismert adatot, hogy t. i. mint akarta a költő 1846-ban Debrecenben egy köl­teményét elszavalni s midőn a cenzor megtiltá, mint állt rajta beszélt. A füzet többi közleménye: »Ghitta« Endrődi Sándor rajza egy fiatal képiró életéből ; György Aladár értekezése »Az ős magyar népeposz­­ról; Reviczky Gyula verses elbeszélése: »Festett ideál« ; László Mihály beszélye »A földönfutók« ; az irodalmi szemlében pedig: Jakab Elek »Dávid Ferenc «-ről írt könyvének s a Madách Imre összes munkáinak ismertetése. * Az igazságügyi palota hiánya nagy hiány. Nem emeli a törvénykezés tekintélyét, hogy a főbb itélőszékek magán­házakban zsellérkednek, a­mi az államnak évenkint vagy nyolcvanezer forintjába ke­rül. A »nemzeti bank«, melynek nyakán adósságok­ban maradt a nagy Tüköry-ház, azt ajánlá most, hogy ha tíz-tizenkét évig neki fizeti a kormány e bérössze­get, ő örökre átadja e házat igazságügyi palotának. A szépnek csak látszó ajánlat remélhetőleg kosarat kap, mert az igazságügyi palotát saját céljaihoz ké­pest kell építeni, nem pedig magán­lakások számára készült bérházat alakítni át nagy költséggel. * A nemzeti kaszinó választmánya szombat­­este egész ítélőszék volt. Előkerült a gr. Zichy Viktor kizáratási ügye, de mivel az indítványozók csak áta­lánosságban »a lovagiasság szabályaival meg nem férő eljárás« miatt kívánták a kizárást, a kaszi­nói alapszabályzat pedig ily esetben »indokolt indít­ványt« kíván, húsz szóval tizenhárom ellenében azt határozták, hogy az indítványozók indokolást nyújt­sanak be. Ez indokolás csakhamar el is készült, de csak a jövő ülésen lesz tárgyalható.­­ Hamarább átestek egy másik ügyön: Szentiványi Mártont, egy-­ két miniszteri titkárt, kinek neve egy év előtt a rókavadászatok és Harkányi-féle párbajok alkalmá­val forgott a lapok szőnyegén, harminc szavazattal három ellenében kizárták a tagok közül. Mi okból, azt nem emlegetik. * Rövid hírek. Király ő felsége a nagy­divinai kath. hitközségnek száz forint segélyt adott magánpénztárából iskola­építésre. — A központi Fröbel-nőegylet szombati estélyére, mely a redoute­­ban lesz, sokan készülnek; egy jegy ára két forint. — Az „Európádban egy bécsi fogorvos, Kirchham­­mer, ki évenkint levándorol ide, a hol elég jó fogorvos van, elcsúszott a szobában s bal karját eltörte. — A kegyesrendiek iskolájának dalárdája szomba­ton tartó első hangversenyét, a tartományfőnök Kal­már Endre nevenapja előestéjét ünnepelve meg, jó ének- és zenei előadásokkal s üdvözlő felköszöntés­sel. — A fővárosi iparos­kör vasárnapi hangverse­nye jó műsorral és előadókkal bírt; vasárnap a Szi­geti »Kisértet«-et adják elő.­­ A képzőművészeti társulat­ új alapszabályainak életbeléptetése ügyé­ben, tegnapelőtt gr. Nemes Nándor elnöklete alatt ülést tartott, melyen megállapodás történt, hogy az e hó 14-én tartandó közgyűlésen kik választassanak elnökké és választmányi tagokká. — Új bélyeg­jegyek piros és barna színnel, jönnek forga­lomba újévtől fogva, az eddigi zöld bélyegek helyett. — Az első magyar biztosító társulatnál november­ben 602,540 ftnyi új életbiztosításokat kötöttek. — Szigligeti József arról értesít, hogy készülő elbeszé­lésének tárgya nem az ő magánéletéből van merítve. — A Magyar Hírlap“ beleolvadt az »Ellenőr«-be, miáltal ez utóbbi, igen jól szerkesztett lapnak olvasói jelentékenyen megszaporodtak. 1oo7 DO ! + „Csongor és Tünde* Vörösmarty tól. A nemzeti színház két évtized óta évenként meg­­ünnepli a »Szózat« költőjének születése napját. Ez a kegye­let az ötvenes évekből maradt hagyomány, melyet méltó fentartani, habár Vörösmarty fényes költészetének nem a dráma volt a legerősebb oldala. Az ünneplés módja azon­ban nagyon egyhangúvá lett színpadunkon. Éveken át min­dig az egy »Áldozat« járta, melynek gyönyörű ugyan a nyelve, mesteri a verselése s érdekes a tartalma is, de annyira ismeretessé vált, hogy ismétt megnézése utoljára alig volt már egyéb, mint­­ áldozat. Az igazgatóság érezte is később a változatosság szükségét, ámde ezt úgy foganatosítá, hogy a nemzeti költő ünneplését átforgatá a »Julius Caesar« és »Lear« műfordítójára. Legméltóbb üneplése mindenesetre hétfőn volt, mi­dőn az ötven éve született »Csongor és Tünde« leg­először került színpadra, még­pedig jól betanulva és fénye­sen kiállítva. S ezúttal kapott csak igazi jelentőséget, kellő jogcímet a színpad Vörösmarty-ünnepe, mert a­ki tegnapelőtt figyelmesen hallgatott, az meggyőződhetett, hogy a nem­zeti színház számára eleitől fogva itt valamennyi eredeti mű közt egy sincs, melyben a magyar nyelv fénye és gaz­dagsága úgy ragyogna, mint e tündérjátékban. S nem méltó-e a színháznak évenként ünnepelni azt, ki a hazai színész számára eddigelé a legköltőibb magyar nyelvet nyújtá ? S nem volt-e most szerfölött érdekes körülmény az is, hogy ép akkor, midőn a magyar értelmiség országszerte a magyar költészet és nyelv nagy és uj alkotásának, a »Toldi szerelmé«-nek örvend: a nemzeti szinház is a kö­zönségnek, egy már 1831-ben kinyomtatott, de eddig sehol sem játszott eredeti színműben, a legbámulatosb nyelvvel szolgál, mely műben — mint Gyulai írja — »a hibákat mintegy elmossa a kimeríthetetlen költői bájnak omló árja«.*

Next