Fővárosi Lapok 1880. március (50-73. szám)

1880-03-02 / 50. szám

sietett, ez kényes szemmel szólítá meg: »Nos, Hugo úr, — meg sem csókolja dolsa Sol-ját.« És Hugo átkarolta és megcsókolta Mars kisasszonyt. Már elhangzottak a tapsok és kialudtak a színpad peremének lámpasorai, mikor a tarkaöltözetű diadalittas csoport még a színház ajtaja előtt állt. Midőn a szerző kilépett, körülfogták, s mint csatát nyert hadvezért kisérték haza, megzavarva örömük zajával a késő éjféli óra csendjét. A költő Páris szinét-javát találta lakásán. Fölkeresték, hogy e nagy siker után szerencsét kívánjanak neki. Másnap, midőn felébredt, e levelet találta asztalán : »Tisztelt uram! Láttam »Hernani« első előadását. Ön ismeri ön iránt táplált vonzalmamat. Hiúságom az ön lyrájához csatol: ön tudja mért. Én távozom — és ön érkezik. Múzsája emlékébe ajánlom magamat. A kegyeletes dicsőségnek imája van a holtakért. Páris 1830. február 25. Chataubriand.« * Fél század mult el a levél kelte óta, s milyen félszázad Franciaországra, és milyen a költőre nézve! Mennyi dicsőséggel, mennyi gyászszal, mennyi diadallal, mennyi szenvedéssel tele. Az akkori emlékek mily élénken juthatnak az agg költő eszébe most, midőn két óra múlva ismét »Hernani«-t fogják tapsolni — de egészen mások! A romantikus iskola ifjú hősei, kik akkor előkészítők e mű diadalát, nagyobbára bevégezték pályafutásukat, Theophile Gautier is, a vezér, skárlátszmű selyem felöltőjét a halotti ruhával cserélte fel és nyugszik babérain — a Père-la-Chaise homokja alatt. Hernani mai közönsége más, mint az ötven év előtti volt. Abból a nemzedékből, csak maga a költő maradt meg csodálatosan ifjú lélekkel. iránti Zsigmond: A kereskedő ifjak bálja. (Február 28.) (Neh.) Az idén se vége, se hossza nincs a jó kedvnek, sőt azt veszszük észre, hogy mentül távolabb esünk a kurtára szabott farsang rég elmúlt végétől, annál fokozottabb vigsággal sikerülnek a böjti mulatságok. Bizony e »szomorú világ«-ban sokallanunk is kellene már, ha majd mindeniknek nem volna egy lefegyverző pajzsa: a jótékonyság. Az idei farsang leginkább lenne hasonlítható egy számtalan »hogy-voltokra« felosztott víg csárdáshoz. Az egyes bálok, estélyek egy-egy »hogy voltot« képeznek benne, mely kellemes ugyan, de fárasztó, édes, de kimerít s mindezek dacára járjuk sorra, egyre-másra, vígan, kedvvel, gondtalanul! Határt nem ismerő szenvedélyünknek ott is, itt is, a mamák, papák, na meg a férjek »elég voltja« vet csal véget. A jó kedv a folytatáshoz még mindig megvolna, de a méltányosság nekünk is azt parancsolja hogy elég! —■ ne fáraszszuk ki se táncosnőinket se a papák, mamák türelmét! Budapest sokkal nagyobb város már, társadalma, közönsége különfélébb vegyesebb, semhogy egy rövid tánc-saisonnal megelégedhetnék, nem is említve azt, hogy a mulató kedvre épen nem áll arányban az alkalmas, célszerű tánchelyiségek csekély száma. A redoute nagy terme pompás, épen ezért, általános a vélemény, hogy kedélyes mulatságok tartására nem igen alkalmas, mert abban széles, magas, hideg űrben elvész, megfagy a kedv, a öröm! A kereskedő ifjak, buzdulva a múltkori »disztál« fényes sikerén, a redoute kisebb termében tartó tánc-estélyeket, még pedig a legjobb eredménynyel: terem egészen megtelt szép, díszes, válogatott közösséggel s a fesztelenség és kedélyesség óráról órát mind jobban virított e bállá nőtt táncestélyen,mely minden valószínűség szerint mégis csak utolsója, minteg zárköve volt már a böjti farsang díszes mulatságának! Oly feledhetlen, élvezetes és volt ez, hogy a végén, reggel felé hangzó »hogy voltokban« az égés mult ismétlésének óhaja volt kifejezve ! És kit illt ezért a siker érdeme ? Kit mást, mint első sorban bálnak kiapadhatlan szivességű, fáradhatlan, kedve háziasszonyait, kikűl — a mulatság symbolumána megfelelőleg, mivel a kereskedő ifjak könyvtár és a magyar irók segélyegylete javára volt rendezve, — dr. Herich Károlyné és Vadnay Károlyi úrnőket nyerték meg. Fél tízkor zúdult fel a Rákócz induló, jeléül annak, hogy a bál szívesen várt lad patronessei megérkeztek. A rendezőség gyönyör fantasie-bokrétával lepte meg őket. A siker érben továbbá a rendkívül figyelmes rendezőségé, melyne élén dr. Herich Károly osztálytanácsos és társuló elnök s Tettey Nándor és Bánhegyi József alelnöki állottak. Tíz órakor már a sürgő-forgó, udvarias tán rendezők ugyancsak el voltak foglalva a belföldi legszebb kincsek importjával (bevitel.) És különös, üzleti eredmény itt a rendes viszonyokkal épen ellenkezőleg ütött ki, a mennyiben az importból sokk több hasznot reméltek és húztak is, mint az exportba mely hála az általános élénk hangulatnak, csak regél felé következett be. Leszámítva aztán üzleti pocssággal a bevételből a kiadást,ami jelentékeny ehet, mert a bál díszétől nem sajnálták a költséget, öt zenekar játszott s a füzértáncban ugyancsak eség kosarából omlott a bokréta és sok szép jelvény,a tiszta jövedelem felét az irók segélyalapja javára dják át. Merkur áldozott Minervának! Ez nemesett, mely nemcsak megemlítést, hanem köszönetet is idemel! A mulattató cotillon előtáncosnői a lady parenessek voltak, ügyes, leleményes rendezője pedig Jausner Frigyes. A négyeseket két hosszú colonneba nyolcvan pár táncolta, köztük a következő hölgyek: Tihány Józsefné, Hampel Lujza és Irma, az egyik úzi asszony kedves nővére: Kammer Irma, Dietrich Emilné, Csik Milla, Németh Ilonka, Sárkány Aranka, Őrfy Ilka, Németh Imréné, Neruda Nándorné, Idlerné, Benyovits, Ebner, Granitz, Silber, Zettler, Sigmund nővérek, Dréher Juliska, Zilzer Ilona, Lanitzné, Fáik Zsigmondné és Fáik Irma, dr. Silberstein Adolfné és Dietrichsteinné, (e kedves bécsi hölgy, ki oly nagy kedvvel táncolja a csárdást s töbtb magyar nyelvet.) Politer Katica,Horváth Károlyné, Schneider J., Emmerling Anna, Edlerné, Fleischman Józsefné, Hausner Károlyné, Beck k. a., Goldschmidt Paula, Gecsőné, Weber Guszti, Gotschliggné, Fetter Ottilia, Schwarz Lajosné és még sokan. Az írói világról jelen voltak: Bulyovszky Lilla, (kit módunkban ill most az irodalom, majd a művészet, női egyesület vagy tánc képviselői közé tenni.) Ujváry Lajos, Acsády Ignác, Vulcanu József, Mezei Ernő, dr. Silberstein, e lapok szerkesztője sat. A képviselők közül Apáthy István, Tisza László, Szerb György. A kereskedelmi tárcától: Németh Imre miniszteri tanácsos, ki ez alkalomra egy sikerült mazurkát is szerzett. Az idei farsangot az jellemezte leginkább, hogy a naptár szigorával épen megfordított arányban állt a szélesre, hosszúra nyújtott jó kedv. Szökő az év, szökő volt a farsang is, most már szököm én is! E rovat alatt aligha találkozunk egyhamar, azért búcsút is veszek a szives olvasótól s azert egy ideig báli tárcáimmal untattam, hamut hintek bús fejemre! 245 Fővárosi hírek. * Bignio Lajos hangversenye tegnap este volt a redoute kis termében. A műsor nagyobb része egyszerű dalokból állott, melyek nem az énekvirtuozitás fittogtatását, hanem a meleg, szívből fakadó és szívhez szóló előadást kívánják a művésztől. Bignio teljes mértékben bírja e tulajdonságot s a közönség, mely őt mint opera-énekest sokszor tapsolta régebben a nemzeti színházban is, és oly melegen megtapsolta most,mikor mint vendég hangversenyez itthon. Hangja még mindig a régi kellemes, érces, nagy terjedelmű hang, énekmodora egyszerű és elegáns. Liszt, Beliczay, Gottermann, Schumann dalait énekelte,majd »az esti csillag«-ot a »Tannhauser«-ből, végül »Les rameaux« című dalt Fauretól, folyton fokozódott tetszés mellett. A közönség sűrűn megtapsolta és sokszor kihívta a jeles énekest, főleg az utolsó két dal, valamint a Schumann »Frühlingsnacht« című dala és az »Álarcos bál«-ból való dal után. A köröket Simay Rozália s Just Ida kisasszonyok és Kristinkovich Béla, Siposs Antal tanítványai töltötték ki zongorajátékkal; különösen kitűnt Simay Rozália kisasszony értelmes, kifejező játéka és már is figyelemre méltó technikája által. A közönség élénk tapssal jutalmazta a kezdő művészeket. A terem egészen tele volt s a hallgatók sorában ült Liszt Ferenc, gróf Zichy Géza, Gajzágó Salamon főszámvevőszéki elnök és neje s még számosan a főváros előkelő köreiből. * A képviselőházban tegnap beszélt Szilágyi Dezső, kinek felszólalását, az ellenzéki pártok közt folyt tárgyalások következtében, nagy feszültséggel várták. Előbb azonban még két más beszéden kellett a háznak átesni. Csatár Zsigmond volt az első szónok s mert nem nagy figyelemmel hallgatták, ráijesztett a tisztelt házra, hogy ha nem hallgatják, beszélni fog az ülés végéig, így hát inkább meghallgatták s végre kijelenté, hogy nem fogadja el a költségvetést. Utána Dárday Sándor beszélt a költségvetés és a kormány mellett, érintve a közigazgatási kérdést is, aztán nagy figyelem közt fejtegetve a legutóbb napirendre került ama tervet, hogy a magán-becsületsértési perekben ne az esküdtszék ítéljen. Ezután szót emelt Szilágyi Dezső. Beszéde elején a pénzügyi helyzetet taglalta, majd a kormány iránti bizalmatlanságot indokolta s végre áttért a közigazgatás rendezésére. Oly reformot kíván, mely a hazában lakó minden nemzetiség érdekét kielégítse, lehetőleg takarékos legyen; a hivatalok úgy rendeztessenek, hogy a mivelt elemek szakpályául tekintsék a közigazgatási pályát, legyen meg az állandóság, képesítés, ellenőrzés, a kormánynak legyen határozottabb befolyása a közigazgatásra, a municipális jogkör pedig szabályoztassék. A hivatalnokok kinevezését is kívánta, megjegyezve, hogy ez csak egyéni nézete, de a mérsékelt ellenzék többsége egyetért vele. Tisza Kálmán miniszterelnök röviden mindjárt felelt Szilágyi beszédére. * A Deák-mauzóleum ügyében a végrehajtó bizottság vasárnap ülést tartott, báró Lipthay Béla elnöklete alatt. Kőtárgya volt a tanácskozásnak a kupola tetejét díszítő géniusz elkészítése. Az építés vezetőjének indítványára elhatározták, hogy minta készítésére hazai művészeket szólítanak fel, mégpedig Huszár Adolfot, Szász Gyulát és Engelt. A mintát, mely egy méter magasra van kiszabva, két hó alatt kell bemutatni, a legjobb minta készítője fog megbizatni a szobor készítésével, a többiek két-kétszáz forint tiszteletdíjat kapnak. A szobor költsége hétezer fában van megállapítva. Az építési munkát áprilisban kezdik újra. * Cremieux emlékére gyászistentisztelet volt vasárnap délben a dohány utcai izr. templomban. A templom, mely feketével volt bevonva és fényesen kivilágítva, szorongásig megtelt; a hitközség elöljárói, az »Alliance Izraélité« budapesti fiókegyletének választmánya, az izr. tanuló ifjúság, tizenkét jótékony egylet tagjai gyászlobogókkal álltak az emporium körül, a díszőrséget pedig a Baldácsy-veteránegylet képezte. A negyvenkilencedik zsoltár eléneklése után, Kohn rabbi mondott szép magyar emlékbeszédet, lelkesen ecsetelve Cremieux működését, nagy tehetségét, ragyogó jellemét, mely őt hivatottá tette, hogy oly egyletet teremtsen, mint az »Alliance Izraélite«, mely elsősorban a zsidóság körében terjeszti a felvilágosodást. A nagyhatású szónoklat után szép férfinégyes ének következett s ezzel az emlékünnep véget ért. * Személyi hírek: Ullmann Károly, fővárosi, köztiszteletben álló nagykereskedő, sokévi közhasznú működésének elismeréséül, harmadosztályú vaskorona-renddel diszíttetett fel. — Ipolyi Arnold püspöknek belső titkos tanácsossá emeltetése a hivatalos lap vasárnapi számában tétetett közzé, hír szerint:Roskoványi Ágoston nyitrai püspök is e méltóságra emeltetik. — De Rochefoucauld marquis és neje Marseilleből s gróf Hettenthal svédországi földbirtokos Budapestre érkeztek. — Liszt Ferenc szombaton zongorázott a Földváry Emilia urhölgy estélyén; csütörtökön pedig a Wohl kisasszonyokkal szép társas kör előtt mutatta be gr. Zichy Géza egy magyar új szerzeményét. — Lotz Károly már befejezte a ferencvárosi templomba festendő falkép: »Kapisztrán« szénrajzát, melyen e hős szerzetes a népet a török elleni harcra buzdítja. —• Verhovay Gyula a most szombaton már fél órát töltött a képviselőházban. — Báró Horst osztrák honvédelmi miniszter vasárnap Bécsből fővárosunkba érkezett. — Sánta Antonia, az angol apácakisaszszonyok intézetének tagja, szombaton meghalt, negyvenkilenc éves korában s a lipót utcai kolostorból tegnap délután temették el nagy szertartással és még nagyobb részvétellel. — Gróf Pejacsevics László horvát bán számos horvát községből kapott üdvözlő és bizalmi feliratokat. * A fővárosi horvát ifjúság márc 15-én a magyar- és horvátországi ínségesek javára hangversenyt és táncestélyt szándékozik rendezni a »budai kör« helyiségében. Ez alkalommal a »kolo« táncot is bemutatják nemzeti öltözékben. * Izsó Miklós síremléke ügyében a bizottság megalakult. Elnöke Than Mór, jegyzője György Aladár. Tervrajz és költségvetés készítésére Huszár Adolf és Pártos Gyula építész kérettek föl. Huszár megigérte, hogy Izsó arckép-medaillonját dij nélkül készíti el az emlékre s a felügyeletet is elvállalja. A költségek fedezésére aláírási íveket küld szét a bizottság. * A harmadik zeneestély, melyet Siposs Antal rendez, holnap, szerdán este fél nyolckor lesz a »Hungáriá«-ban. A műsor ez: Gade »Novelette«-jei zongorán előadja, hegedű és gordonka mellett, Csetneky Zaphiry Helén urhölgy, Schubert »rondó«-ja előadja Pongrátz Ilona urhölgy, Hebbel »Schon Hedvig«-je, szavalja Bulyovszky Lilla asszony,Brahms »Magyar táncai,« zongorázzák Bischitz Honig Emma és Csetneky-Zaphiry J. urhölgyek. Előadás után tánc is lesz. * A filológiai társaság holnap, szerdán d. u. ötkor tartja havi ülését a Kisfaludy-teremben.Tárgyai: »Horatius görög tanulmányai« Dóczi Imrétől, »A königsbergi töredék« Beöthy Zsolttól, »Sophokles alaktana« Ferencz Valdemártól , »A nyelvtanítás« és az összehasonlító nyelvészet« dr. Pecz Vilmostól. * Hangverseny. A Kralovánszky Istvánné urhölgy elnöklete alatt álló budapesti Frőbel-egylet e hó 10-én hangversenynyel egybekötött estélyt rendez. Az estély, melynek jövedelme a gyermekkertnek van szánva, este fél nyolckor kezdődik a »Hungária« dísztermében, Greger Miksáné és Schnierer Aladárné úrhölgyek rendezése mellett. Közreműködnek: Apáthy Jolán k. a., Deutsch Vilmos úr zongorán, Handtl Ilka kisasszony magyar dalokat énekel, Márkus Emilia kisasszony szavalni fog, előadnak egy szimfóniát Rombergtől zongorán és gyermek-hangszereken sat. A hangversenyt, társas-vacsora követi. Belépti díj személyenkint három forint. * Társas-estélyek. A budai körben szombaton Novelly Imréné úrnő hölgyestélyt rendezett díszes közönség részvétele mellett. Nagy tetszésben részesült .