Fővárosi Lapok 1880. április (74-99. szám)

1880-04-01 / 74. szám

ványához fogják csatolni. Gyulai Pál jelenti, hogy a Toldy Ferenc síremléke Triesztből meg­érkezett s Vavra építőmester véleménye szerint: olyan szép, hogy a kerepesúti temetőnek nagy díszére fog szolgálni. Ünnepies felállítása alkalmasint május elején lesz. Lapunk szerkesztőjének indítványára azt is elhatározta a társaság, hogy Toldy István hamvait szintén átviteti a sírboltba, atyja hamvai mellé, nevét a sírboltot fedő kőlapra vésetve. * Országgyűlés. A képviselőház tegnap délben ülést tartott báró Kemény János elnöklete alatt. Tárgyalás nem volt, csak szentesített törvény­cikkeket hirdettek ki. Azután a kormány előterjesz­tett több törvényjavaslatot, melyek között néhány ki­váló érdekű is van, így Trefort közoktatásügyi mi­niszter a hazai műemlékek fentartásáról, Péchy Ta­más közlekedési miniszter pedig a helyi érdekű vas­pályákról szóló törvényjavaslatot nyújtotta be. — A főrendiház tegnap délelőtt szintén tartott rövid ülést, melyben a szentesített törvényeket kihirdették. * A nemzeti színházban tegnap lépett fel elő­ször Mihályi­ Károly szerződött tag, mint Filippo. »A cremonai hegedűs« című dramoletben. Mihályi­ múlt nyári vendégszereplésekor jó emléket hagyott hátra s tegnap a szépszámú közönség igen rokonszen­vesen fogadta, játékát pedig élénken megtapsolta. A taps érdemlett volt és nemcsak buzdításkép hangzott fel, hanem elismerésül is a helyenkint igen sikerült alakításért. Mihályfi a mélyen érző, önfeláldozó pú­pos ifjút nagy bensőséggel ábrázolta; szépen, kifeje­zőig szaval, kellemes, szívhez szóló hangját jól tudja használni, fokozni. De a játékát kissé túlterhelte, na­gyon is­ sokat akart kifejezni s hiányzott alakításából a nyugalom és biztosság. A játékból kissé kevesebb, jóval több lett volna. Az örökké görnyedt tartás sem szükséges Filippo szerepéhez. A sikerült mozzanatok azonban túlnyomóak voltak s ez est ismét arról győ­zött meg, hogy Mihályiban nemzeti színpadunk szép reményekre jogosító fiatal tagot nyert. A közönség élénken megtapsolta és végül négyszer is kihívta Mi­hályit, kivel még Márkus Emilia k. a. (Giannina) osztozott a sikerben. Az egyfelvonásos dramolet után a »Járvány« című négyfelvonásos vígjáték került színre. * „A korona gyémántjai“ zenei értékéről a sajtó kellő méltánylattal nyilatkozik. »Meg fogja szeretni a közönség — írja az egyik jeles bíráló, — zajos hatást nem tehet, de azért a játékrendnek ko­­ronként kedves darabja lesz.« Mindenesetre az lehetne, ha e komikai opera könnyű szellemét a személy­zet visszatükrözné s jobban beleélné magát a finom zenei vígjáték elevenségébe. Erre kell tehát törekedni mindenkép, ha azt akarják, hogy a játékdalma mé­lyebb gyökeret verjen színpadunkon. Játékopera nem boldogulhat élénk játék nélkül s ez az, a­mi (a Ká­­dáiné asszonyét kivéve) általában hiányzott. A ren­dezőnek nemcsak arra kell itt ügyelni, hogy a kiál­lítás, jelmez díszes legyen, hanem sokkal inkább az ábrázolás lehető finomságaira, élénkségeire, minde­nekelőtt a stílre. S e tekintetben a gyökeresb tanítást magán kell megkezdenie. Senki sem méltányolja job­ban, mint a mi lapunk, az Odry ízléses és bensőleg átérzett énekét, játékát oly melancholikus szerepek­ben, minek »Hamlet« s »A bolygó hollandi,« s hogy ez a stil nem kizáró egyoldalúság nála, mutatja Mephistója, melyben egészen másnemű alakot is tel­jes sikerrel tud színre vinni. Ebből azt a reményt meríthetjük, hogy ha akar, a komikai operában is többre viheti, mint eddig; de e vig­yenre kapujánál le kell tennie azt az örökös »berceuse«-hangot, mely csupán »ringat« ott is, hol eleveníteni kellene. Meg kell győződnie neki, mint művésznek, hogy megma­gyarázhassa másnak, mint rendező: mennyire sótlan táplálék a komikai játék, midőn nincs benne hajlé­konyság és vidámság. Merni kell többet s szárnyat adni a kedélynek, hogy röpülhessen. Különben kárba vesz az operai igazgatóság amaz elismerésreméltó buzgósága, melyet játékoperák szinrehozatalára for­dít. Ki ne sajnálná a Delibes »A király mondta« via dalművét, melylyel nem bírtak annyira menni, hogy a játékrend gyakori darabja legyen, a mint érdemelné. S a »Korona gyémántjai« sem lehet azzá, ha job­ban meg nem elevenítik. Tartsanak a színrehozatal után is sok próbát belőle, a játék javítására fektetve a fősúlyt, mert játékopera játék nélkül ép oly haszna­vehetetlen, mint a fületlen gomb, még ha különben Auber és Seribe kedves szellemek ragyog is rajta. * A gyapjú utcai színház nem fog már sokáig szállást adni a német múzsának fővárosunkban. A fővárosi közgyűlésen ugyanis napi­rendre került a Strampfer-féle csődtömeg kérvénye az iránt, hogy a gyapjú­ utcai német színházban még egy félévig foly­tatni lehessen az előadásokat,­­mert a mostani igaz­gatónak csak ideiglenes engedélye van). Ez ellen első­sorban báró Kaas Ivor szólalt fel, kérdve, vájjon egy­általában van-e szükség arra a német színházra ? Erre legjobban megfelel az a körülmény, hogy e színház egyik bukásból a másikba jut, tisztességes művészi színvonalon megállani nem képes és csak arra szolgál, hogy a bécsi színtársulatok időnkint vendégszerepeljenek benne s elvigyék pénzünket. * Báró Kaas után Fuchs Gusztáv szólalt fel, kije­lentve, hogy az engedélyt már közbiztonsági szem­pontból sem lehet megadni, mert az az épület nem színháznak való. Ezután föltétetvén a kérdés, a tanács által pártolólag előterjesztett kérvény mellett senki sem állott fel s a gyűlés az engedélyt egyhan­gúlag megtagadta. Ezután még egy másik német színügyi kérvényt is hasonló sors ért: Müller Róbert egy új nyári színkör építésére kért engedélyt, de a gyűlés úgy találta, hogy nincs szükség új német szín­körre s a folyamodót elutasította. A fővárosi törvény­­hatóság e határozatait örömmel üdvözöljük nemcsak magyarosodásunk szempontjából, hanem mert amit a Budapesten évről évre alább hanyatló német múzsa a közönségnek nyújtott, az semmikép sem szolgált többé a jó ízlés és mivelődés terjesztésére. * Személyi h­írek. Péchy Tamás és Be­­dekovich Kálmán miniszterek tegnap reggel főváro­sunkba visszaérkeztek; ugyanekkor dr. Orczy Béla miniszter Bécsbe utazott. — Miletics Szveto­­z­á­r, ki jelenleg fővárosunkban időz, hir szerint vég­leg elköltözik Magyarországból s alkalmasint Bécs­­ben fog letelepedni. — Kaczvinszky Ede bártfai alesperes-plébános kineveztetett tarcafeői, vagyis városi főesperesnek. — Dr. Télffy Iván egyetemi tanárt, ki az uj-görög irodalom buzgó is­mertetője nálunk, a görög király, hir szerint, a meg­váltó­ rend keresztjével tüntette ki. — Dr. Her­­­eh Károly osztálytanácsos a tisztviselők egyletében tegnap általános elismerés mellett tarta meg érdekes felolvasását a házasság intézményének műveltségtör­­ténelmi és társadalmi fontosságáról. — Lenhossék József hires bonctudósunk a Krisztus-rend csilla­gos keresztjét kapta meg a portugál királytól. — Verhovay Gyulát a fodrász-és borbélysegélyző egylet közgyűlése tiszteleti tagnak választá meg. * Díszes esküvő volt tegnapelőtt délután a belvárosi plébánia­templomban. Dr. Szánthó Gyula jogakadémiai tanár vezette oltárhoz Key Elma kis­asszonyt, a Key Ferenc úr kedves leányát. Tanúk Thán Károly egyetemi tanár és Komjáthy Béla kép­viselő voltak, nyoszolyóleány Horváth Ilona kisasz­­szony, az esketést maga Schhwendtner Mihály prépost­plébános végezte. Esküvő után a fiatal pár Sáros­patakra utazott. * „Beethoven magyar barátja“ címmel Kohl Lajos németországi zenészeti író érdekes adatokat közöl a »Magyarország« tegnapi tárcájában. A nagy zeneköltő e magyar barátja domanoveci Zmeskáll Miklós udvari titkár volt. Nemcsak barátja, hanem valóságos mentora lett Beethovennek, kinek minden­féle háztartási ügyét intézte, mert Beethoven élte fogytáig rendkívül ügyetlenjeit mindenféle házi dol­gokban. De Zmeskáil nemcsak ilyen apró szolgálato­kat tett a nagy zeneköltőnek , mint az udvari kancel­lária előkelő állású hivatalnoka, ki a művészetnek, tudománynak lelkes barátja volt és maga is kitűnően gordonkázott, sokfelé brit összeköttetésekkel úgy a művészi, mint a főrangú világban. Ő általa jutott be Beethoven a hg. Lichnovsky, K. Swieten, Streicher s mások házába. Zmeskáll harminckét éves volt, mi­dőn Beethovennel megismerkedett s mint kellemes modorú, megnyerő magyar nemes mindenütt szivesen látott vendég volt, nagyon jól játszhatta tehát a fiatal zeneköltő mentorának szerepét. Beethoven melegen ragaszkodott is hozzá s barátságuk harmincöt éven át, Beethoven haláláig, zavartalanul tartott. Zmeskáll a legőszintébb szeretettel emlékezett meg azután is a zeneköltőről s még ridegségét, darabosságát is kímé­letesen érinti s magyarázni igyekszik följegyzéseiben, melyek a bécsi udvari könyvtárban olvashatók. * „Európai államisme“ című nagy vállalatot indít meg dr. Svarcz Gyula. Ismertetni fogja befine világrészünk alkotmányait, az alaptörvényeket eredeti szövegben is közölve. Az első füzet nemsokára meg­jelenik a svéd és norvég alkotmány ismer­tetésével. * Házi hangversenyt rendezett húsvét­hétfőn M­u z i­k a Paulina k. a. zongor­atanárnő tanítványai­val. A közreműködők közül különösen kitűntek Michel Irma, Karácsony Vilma, Pogoresz Lujza és Markovits Mariska kisasszonyok, zongorajátékukkal; az ifjak közül: Huber Miksa, hegedűjátékával, Karácsony László és Gyula szavalatukkal. Végül Pablovszky Anna k. a. szavalta Czuczortól a »Falusi kis leány Pesten« és Gyulaitól a »Pókainé« című költeménye­ket, kiváló képességet tanúsítva. A szépszámú közön­ség nagyrészt a szülőkből állott, kik teljes megelége­déssel hallgatták végig a hangversenyt, melynek foly­tatása kedélyes társas estély volt. * Az írók és művészek társaságában azt ter­vezik, hogy ezentúl időnkint (ha lehet, hetenkint) ér­tekezletet tartsanak jelentős műveltségi kérdések megvitatása végett s az ilyenekre három-négy szak­értőt is meghívjanak. Az első már hétfőn este fél nyolcra van kitűzve, a hazai szobrászat ügyében. Ma­jálist is fog a társaság rendezni, a jövő ősz-téli időben pedig felolvasó és családi estélyeket. * A Petőfi-szobor­bizottság, mint mondják, e hóban ülést tart. Mióta ifj. gróf Károlyi Istvánt a nyár végén megválasztották elnöknek, ez lesz az első ülés. A szoborminta néhány hét múlva elkészül s a szoborállítás költségeiből nem hiányzik több öt-hat­­ezer forintnál. * A régészeti társulat ülése, Pulszky Ferenc elnöklete alatt, igen látogatott volt. Hölgyek is szép számmal jelentek meg; a főrangúak közül szintén többen, köztük gr. Erdődy Sándor s b. Lipthay Béla. Először is gr. Andrássy Manó mutatta be saját becses régiséggyűjteményéből Mátyás király egy 1488-diki oklevelét, melyben egy budai házat a toledói eredetű Cotta Márton művésznek ajándékozott, hogy őt az országhoz kösse ; továbbá 1638-diki szépmivű pikke­lyes serleget, boros kehelyt Zápolya János felírással s más szép magyar miveket; s még ezek előtt egy indiai ezüst karperecét, minek Dalmáciában és Bosz­niában gyakran láthatók, hová alkalmasint velencei kereskedők szállíták. A gróf által bemutatott párta­szerű ék, keleti jellegű fülbevalók, boglárok, csatok közfigyelmet keltettek. Dr. Czobor Béla értekezett a besztercei báró Révay-féle monstranciáról, mely a felirat szerint: Balázs mester készítése 1500-ból s három címer is van rajta, az egyik Magyarországé. Deák Farkas 16. és 17-dik századi billikomokat, zománcos női ékszereket mutatott be; Szentiványi Zoltán régi zsebórát, négy család címerét viselő sze­lencét s Szécsi Mária korabeli női mentőkötőt; Lipp Vilmos a keszthelyi régi temetőben általa talált üveg­gyöngyös fülönfüggőket s övcsatokat, melyek a hún vándorlás korára vallanak; dr. Ballagi Aladár pedig 12. századi kardot süt. Szóval az ülésen sok érdekes régiség volt látható. Killer Frigyes plébános a Német- Csanádon rendezett ásatása eredményét ismerteté s ennek alapján konstatálta, hogy Csanád vizi vár volt s a Maros balpartján feküdt. Végül a titkár több uj tagot jelente be s egyszersmind azt, hogy a társulat jelenlegi vagyona 4950 ft 16 kr. * Beküldetett. A nemzeti színház operája vagy öt éve ígéri a »Kévtelen hősök«-et Erkel Fe­­renctől. Múlt őszszel minden lap írta, hogy télen már okvetlenül látni fogjuk. Már itt a tavasz s még nem láttuk. Sőt hite van, hogy nehezen is látjuk meg egy­hamar. Mi a bökkenő ? A szállongó hírek szerint, hi­bának találják, hogy gatyás nép szerepel az operá­ban , továbbá féltik a sikert a­miatt, hogy egy arcon­­ütési jelenet fordul elő benne. Igaz-e, nem tudjuk. De az megeshetik, hogy a szintehozással való kése­delem kétségesebbé teheti a sikert, mint a netán képzelt nagy hibák. Szóval ilyesmibe nehéz belenyu­godni. Nehéz még abba is, hogy a Mosonyi »Ál­­mos«-ot — főleg az Erkel Ferenc aggodalmai miatt — nem próbálták még színte hozni, noha Volkmann és Liszt igen értékes zeneműnek tartják. * A budapesti főrangú világból is számosan vesznek részt a bécsi lovagjátékban, melyet gróf Tö­rök ezredes e hó közepén rendez. Ezek azonban itt­hon tartják próbáikat a nemzeti lovardában, mely hétfőn este (a második nagy próbalovaglásra) telje­sen ki volt világítva s a Schmerling-ezred zene­kara játszott benne. A próbalovaglásban részt vettek: b. Edelsheim-Gyulai és neje, hg. Lobkowitz Rezső, gr. Andrássy Géza (a Manó gróf fia,) Héderváry- Khuen és Sztáray grófok, Rohonczy Gida sat., gr. Teleki Margit, gr. Andrássy Irma, Etelka és Ilona, (ez utóbbi a volt­ külügyminiszter lánya,) s a Pejacsevlich grófnők. Próba után a társaság együtt estelizett a lovarda egy mellékhelyiségében. * Népünnepi regény. A Gellért-hegyre húsvét­­hétfőn fölment egy ferencvárosi háztulajdonos 25 éves fia is, egy barátjával. A­mint sétálnak a sziklás helyeken, megpillantanak egy boldogan beszélgető párt. A ferencvárosi ifjú e látványra fölkiált, elfut a fák közé és a nadrágszijjával fölköti magát egy fára. Szerencsére, nem sokára észrevették, levágták s igen aggasztó állapotban vitték haza. Miért esett kétségbe ily egyszerre ? Azért, mert a tüzér-altiszttel boldogan beszélgető hölgyben saját választottjára ismert, kit ez év őszén nőül akart venni. Pedig voltakép örvendhe­tett volna rajta, hogy — az esetleg segélyével — még jó korán megismerte. * Messziről érkezett levelet kapott az »Egyet­értés«, Tajthy János egri hazánkfiától, ki tavaly itt­hon járt, de megint visszatért a Fokföldre. Onnan küldött levele febr. 15-én kelt s majdnem másfél hó­napig volt uttán. Ő most a transvaali volt­ köztársa­ság »Heidelberg« kerületében lakik, hol tizennégy­ezer forint befektetéssel vendéglőt s péküzletet nyi­tott ; vállalata virágzik, mert az angol tisztek egész éjjel esznek, isznak, mulatnak s sokat költenek nála. A gyémántkereséssel felhagyott, mert az nem igen jövedelmez többé. írja, hogy az angolok urai lettek az egész zulu földnek, de ezzel a hollandi parasztok nincsenek megelégedve s a hol lehet ártanak az an­goloknak, pénzért sem adva nekik élelmet s ki-kivag­­dalva táviró póznáikat. * Megkerült gonosztevő. Múlt nyáron nagy feltűnést okozott fővárosunkban az akkor sokat emle­getett váciuti gyilkosság. Egy Keumann nevű marha­hajcsárt megölve találtak s a rendőrség minden ku­tatása sikertelen maradt, sőt végre komikussá vált, mert minduntalan elfogtak egy-egy embert bűnös gyanánt, sőt egy szegény elmebeteg tól azt vallotta, 370

Next