Fővárosi Lapok 1880. április (74-99. szám)
1880-04-01 / 74. szám
ványához fogják csatolni. Gyulai Pál jelenti, hogy a Toldy Ferenc síremléke Triesztből megérkezett s Vavra építőmester véleménye szerint: olyan szép, hogy a kerepesúti temetőnek nagy díszére fog szolgálni. Ünnepies felállítása alkalmasint május elején lesz. Lapunk szerkesztőjének indítványára azt is elhatározta a társaság, hogy Toldy István hamvait szintén átviteti a sírboltba, atyja hamvai mellé, nevét a sírboltot fedő kőlapra vésetve. * Országgyűlés. A képviselőház tegnap délben ülést tartott báró Kemény János elnöklete alatt. Tárgyalás nem volt, csak szentesített törvénycikkeket hirdettek ki. Azután a kormány előterjesztett több törvényjavaslatot, melyek között néhány kiváló érdekű is van, így Trefort közoktatásügyi miniszter a hazai műemlékek fentartásáról, Péchy Tamás közlekedési miniszter pedig a helyi érdekű vaspályákról szóló törvényjavaslatot nyújtotta be. — A főrendiház tegnap délelőtt szintén tartott rövid ülést, melyben a szentesített törvényeket kihirdették. * A nemzeti színházban tegnap lépett fel először Mihályi Károly szerződött tag, mint Filippo. »A cremonai hegedűs« című dramoletben. Mihályi múlt nyári vendégszereplésekor jó emléket hagyott hátra s tegnap a szépszámú közönség igen rokonszenvesen fogadta, játékát pedig élénken megtapsolta. A taps érdemlett volt és nemcsak buzdításkép hangzott fel, hanem elismerésül is a helyenkint igen sikerült alakításért. Mihályfi a mélyen érző, önfeláldozó púpos ifjút nagy bensőséggel ábrázolta; szépen, kifejezőig szaval, kellemes, szívhez szóló hangját jól tudja használni, fokozni. De a játékát kissé túlterhelte, nagyon is sokat akart kifejezni s hiányzott alakításából a nyugalom és biztosság. A játékból kissé kevesebb, jóval több lett volna. Az örökké görnyedt tartás sem szükséges Filippo szerepéhez. A sikerült mozzanatok azonban túlnyomóak voltak s ez est ismét arról győzött meg, hogy Mihályiban nemzeti színpadunk szép reményekre jogosító fiatal tagot nyert. A közönség élénken megtapsolta és végül négyszer is kihívta Mihályit, kivel még Márkus Emilia k. a. (Giannina) osztozott a sikerben. Az egyfelvonásos dramolet után a »Járvány« című négyfelvonásos vígjáték került színre. * „A korona gyémántjai“ zenei értékéről a sajtó kellő méltánylattal nyilatkozik. »Meg fogja szeretni a közönség — írja az egyik jeles bíráló, — zajos hatást nem tehet, de azért a játékrendnek koronként kedves darabja lesz.« Mindenesetre az lehetne, ha e komikai opera könnyű szellemét a személyzet visszatükrözné s jobban beleélné magát a finom zenei vígjáték elevenségébe. Erre kell tehát törekedni mindenkép, ha azt akarják, hogy a játékdalma mélyebb gyökeret verjen színpadunkon. Játékopera nem boldogulhat élénk játék nélkül s ez az, ami (a Kádáiné asszonyét kivéve) általában hiányzott. A rendezőnek nemcsak arra kell itt ügyelni, hogy a kiállítás, jelmez díszes legyen, hanem sokkal inkább az ábrázolás lehető finomságaira, élénkségeire, mindenekelőtt a stílre. S e tekintetben a gyökeresb tanítást magán kell megkezdenie. Senki sem méltányolja jobban, mint a mi lapunk, az Odry ízléses és bensőleg átérzett énekét, játékát oly melancholikus szerepekben, minek »Hamlet« s »A bolygó hollandi,« s hogy ez a stil nem kizáró egyoldalúság nála, mutatja Mephistója, melyben egészen másnemű alakot is teljes sikerrel tud színre vinni. Ebből azt a reményt meríthetjük, hogy ha akar, a komikai operában is többre viheti, mint eddig; de e vigyenre kapujánál le kell tennie azt az örökös »berceuse«-hangot, mely csupán »ringat« ott is, hol eleveníteni kellene. Meg kell győződnie neki, mint művésznek, hogy megmagyarázhassa másnak, mint rendező: mennyire sótlan táplálék a komikai játék, midőn nincs benne hajlékonyság és vidámság. Merni kell többet s szárnyat adni a kedélynek, hogy röpülhessen. Különben kárba vesz az operai igazgatóság amaz elismerésreméltó buzgósága, melyet játékoperák szinrehozatalára fordít. Ki ne sajnálná a Delibes »A király mondta« via dalművét, melylyel nem bírtak annyira menni, hogy a játékrend gyakori darabja legyen, a mint érdemelné. S a »Korona gyémántjai« sem lehet azzá, ha jobban meg nem elevenítik. Tartsanak a színrehozatal után is sok próbát belőle, a játék javítására fektetve a fősúlyt, mert játékopera játék nélkül ép oly hasznavehetetlen, mint a fületlen gomb, még ha különben Auber és Seribe kedves szellemek ragyog is rajta. * A gyapjú utcai színház nem fog már sokáig szállást adni a német múzsának fővárosunkban. A fővárosi közgyűlésen ugyanis napirendre került a Strampfer-féle csődtömeg kérvénye az iránt, hogy a gyapjú utcai német színházban még egy félévig folytatni lehessen az előadásokat,mert a mostani igazgatónak csak ideiglenes engedélye van). Ez ellen elsősorban báró Kaas Ivor szólalt fel, kérdve, vájjon egyáltalában van-e szükség arra a német színházra ? Erre legjobban megfelel az a körülmény, hogy e színház egyik bukásból a másikba jut, tisztességes művészi színvonalon megállani nem képes és csak arra szolgál, hogy a bécsi színtársulatok időnkint vendégszerepeljenek benne s elvigyék pénzünket. * Báró Kaas után Fuchs Gusztáv szólalt fel, kijelentve, hogy az engedélyt már közbiztonsági szempontból sem lehet megadni, mert az az épület nem színháznak való. Ezután föltétetvén a kérdés, a tanács által pártolólag előterjesztett kérvény mellett senki sem állott fel s a gyűlés az engedélyt egyhangúlag megtagadta. Ezután még egy másik német színügyi kérvényt is hasonló sors ért: Müller Róbert egy új nyári színkör építésére kért engedélyt, de a gyűlés úgy találta, hogy nincs szükség új német színkörre s a folyamodót elutasította. A fővárosi törvényhatóság e határozatait örömmel üdvözöljük nemcsak magyarosodásunk szempontjából, hanem mert amit a Budapesten évről évre alább hanyatló német múzsa a közönségnek nyújtott, az semmikép sem szolgált többé a jó ízlés és mivelődés terjesztésére. * Személyi hírek. Péchy Tamás és Bedekovich Kálmán miniszterek tegnap reggel fővárosunkba visszaérkeztek; ugyanekkor dr. Orczy Béla miniszter Bécsbe utazott. — Miletics Szvetozár, ki jelenleg fővárosunkban időz, hir szerint végleg elköltözik Magyarországból s alkalmasint Bécsben fog letelepedni. — Kaczvinszky Ede bártfai alesperes-plébános kineveztetett tarcafeői, vagyis városi főesperesnek. — Dr. Télffy Iván egyetemi tanárt, ki az uj-görög irodalom buzgó ismertetője nálunk, a görög király, hir szerint, a megváltó rend keresztjével tüntette ki. — Dr. Hereh Károly osztálytanácsos a tisztviselők egyletében tegnap általános elismerés mellett tarta meg érdekes felolvasását a házasság intézményének műveltségtörténelmi és társadalmi fontosságáról. — Lenhossék József hires bonctudósunk a Krisztus-rend csillagos keresztjét kapta meg a portugál királytól. — Verhovay Gyulát a fodrász-és borbélysegélyző egylet közgyűlése tiszteleti tagnak választá meg. * Díszes esküvő volt tegnapelőtt délután a belvárosi plébániatemplomban. Dr. Szánthó Gyula jogakadémiai tanár vezette oltárhoz Key Elma kisasszonyt, a Key Ferenc úr kedves leányát. Tanúk Thán Károly egyetemi tanár és Komjáthy Béla képviselő voltak, nyoszolyóleány Horváth Ilona kisaszszony, az esketést maga Schhwendtner Mihály prépostplébános végezte. Esküvő után a fiatal pár Sárospatakra utazott. * „Beethoven magyar barátja“ címmel Kohl Lajos németországi zenészeti író érdekes adatokat közöl a »Magyarország« tegnapi tárcájában. A nagy zeneköltő e magyar barátja domanoveci Zmeskáll Miklós udvari titkár volt. Nemcsak barátja, hanem valóságos mentora lett Beethovennek, kinek mindenféle háztartási ügyét intézte, mert Beethoven élte fogytáig rendkívül ügyetlenjeit mindenféle házi dolgokban. De Zmeskáil nemcsak ilyen apró szolgálatokat tett a nagy zeneköltőnek , mint az udvari kancellária előkelő állású hivatalnoka, ki a művészetnek, tudománynak lelkes barátja volt és maga is kitűnően gordonkázott, sokfelé brit összeköttetésekkel úgy a művészi, mint a főrangú világban. Ő általa jutott be Beethoven a hg. Lichnovsky, K. Swieten, Streicher s mások házába. Zmeskáll harminckét éves volt, midőn Beethovennel megismerkedett s mint kellemes modorú, megnyerő magyar nemes mindenütt szivesen látott vendég volt, nagyon jól játszhatta tehát a fiatal zeneköltő mentorának szerepét. Beethoven melegen ragaszkodott is hozzá s barátságuk harmincöt éven át, Beethoven haláláig, zavartalanul tartott. Zmeskáll a legőszintébb szeretettel emlékezett meg azután is a zeneköltőről s még ridegségét, darabosságát is kíméletesen érinti s magyarázni igyekszik följegyzéseiben, melyek a bécsi udvari könyvtárban olvashatók. * „Európai államisme“ című nagy vállalatot indít meg dr. Svarcz Gyula. Ismertetni fogja befine világrészünk alkotmányait, az alaptörvényeket eredeti szövegben is közölve. Az első füzet nemsokára megjelenik a svéd és norvég alkotmány ismertetésével. * Házi hangversenyt rendezett húsvéthétfőn Mu z ik a Paulina k. a. zongoratanárnő tanítványaival. A közreműködők közül különösen kitűntek Michel Irma, Karácsony Vilma, Pogoresz Lujza és Markovits Mariska kisasszonyok, zongorajátékukkal; az ifjak közül: Huber Miksa, hegedűjátékával, Karácsony László és Gyula szavalatukkal. Végül Pablovszky Anna k. a. szavalta Czuczortól a »Falusi kis leány Pesten« és Gyulaitól a »Pókainé« című költeményeket, kiváló képességet tanúsítva. A szépszámú közönség nagyrészt a szülőkből állott, kik teljes megelégedéssel hallgatták végig a hangversenyt, melynek folytatása kedélyes társas estély volt. * Az írók és művészek társaságában azt tervezik, hogy ezentúl időnkint (ha lehet, hetenkint) értekezletet tartsanak jelentős műveltségi kérdések megvitatása végett s az ilyenekre három-négy szakértőt is meghívjanak. Az első már hétfőn este fél nyolcra van kitűzve, a hazai szobrászat ügyében. Majálist is fog a társaság rendezni, a jövő ősz-téli időben pedig felolvasó és családi estélyeket. * A Petőfi-szoborbizottság, mint mondják, e hóban ülést tart. Mióta ifj. gróf Károlyi Istvánt a nyár végén megválasztották elnöknek, ez lesz az első ülés. A szoborminta néhány hét múlva elkészül s a szoborállítás költségeiből nem hiányzik több öt-hatezer forintnál. * A régészeti társulat ülése, Pulszky Ferenc elnöklete alatt, igen látogatott volt. Hölgyek is szép számmal jelentek meg; a főrangúak közül szintén többen, köztük gr. Erdődy Sándor s b. Lipthay Béla. Először is gr. Andrássy Manó mutatta be saját becses régiséggyűjteményéből Mátyás király egy 1488-diki oklevelét, melyben egy budai házat a toledói eredetű Cotta Márton művésznek ajándékozott, hogy őt az országhoz kösse ; továbbá 1638-diki szépmivű pikkelyes serleget, boros kehelyt Zápolya János felírással s más szép magyar miveket; s még ezek előtt egy indiai ezüst karperecét, minek Dalmáciában és Boszniában gyakran láthatók, hová alkalmasint velencei kereskedők szállíták. A gróf által bemutatott pártaszerű ék, keleti jellegű fülbevalók, boglárok, csatok közfigyelmet keltettek. Dr. Czobor Béla értekezett a besztercei báró Révay-féle monstranciáról, mely a felirat szerint: Balázs mester készítése 1500-ból s három címer is van rajta, az egyik Magyarországé. Deák Farkas 16. és 17-dik századi billikomokat, zománcos női ékszereket mutatott be; Szentiványi Zoltán régi zsebórát, négy család címerét viselő szelencét s Szécsi Mária korabeli női mentőkötőt; Lipp Vilmos a keszthelyi régi temetőben általa talált üveggyöngyös fülönfüggőket s övcsatokat, melyek a hún vándorlás korára vallanak; dr. Ballagi Aladár pedig 12. századi kardot süt. Szóval az ülésen sok érdekes régiség volt látható. Killer Frigyes plébános a Német- Csanádon rendezett ásatása eredményét ismerteté s ennek alapján konstatálta, hogy Csanád vizi vár volt s a Maros balpartján feküdt. Végül a titkár több uj tagot jelente be s egyszersmind azt, hogy a társulat jelenlegi vagyona 4950 ft 16 kr. * Beküldetett. A nemzeti színház operája vagy öt éve ígéri a »Kévtelen hősök«-et Erkel Ferenctől. Múlt őszszel minden lap írta, hogy télen már okvetlenül látni fogjuk. Már itt a tavasz s még nem láttuk. Sőt hite van, hogy nehezen is látjuk meg egyhamar. Mi a bökkenő ? A szállongó hírek szerint, hibának találják, hogy gatyás nép szerepel az operában , továbbá féltik a sikert amiatt, hogy egy arconütési jelenet fordul elő benne. Igaz-e, nem tudjuk. De az megeshetik, hogy a szintehozással való késedelem kétségesebbé teheti a sikert, mint a netán képzelt nagy hibák. Szóval ilyesmibe nehéz belenyugodni. Nehéz még abba is, hogy a Mosonyi »Álmos«-ot — főleg az Erkel Ferenc aggodalmai miatt — nem próbálták még színte hozni, noha Volkmann és Liszt igen értékes zeneműnek tartják. * A budapesti főrangú világból is számosan vesznek részt a bécsi lovagjátékban, melyet gróf Török ezredes e hó közepén rendez. Ezek azonban itthon tartják próbáikat a nemzeti lovardában, mely hétfőn este (a második nagy próbalovaglásra) teljesen ki volt világítva s a Schmerling-ezred zenekara játszott benne. A próbalovaglásban részt vettek: b. Edelsheim-Gyulai és neje, hg. Lobkowitz Rezső, gr. Andrássy Géza (a Manó gróf fia,) Héderváry- Khuen és Sztáray grófok, Rohonczy Gida sat., gr. Teleki Margit, gr. Andrássy Irma, Etelka és Ilona, (ez utóbbi a volt külügyminiszter lánya,) s a Pejacsevlich grófnők. Próba után a társaság együtt estelizett a lovarda egy mellékhelyiségében. * Népünnepi regény. A Gellért-hegyre húsvéthétfőn fölment egy ferencvárosi háztulajdonos 25 éves fia is, egy barátjával. Amint sétálnak a sziklás helyeken, megpillantanak egy boldogan beszélgető párt. A ferencvárosi ifjú e látványra fölkiált, elfut a fák közé és a nadrágszijjával fölköti magát egy fára. Szerencsére, nem sokára észrevették, levágták s igen aggasztó állapotban vitték haza. Miért esett kétségbe ily egyszerre ? Azért, mert a tüzér-altiszttel boldogan beszélgető hölgyben saját választottjára ismert, kit ez év őszén nőül akart venni. Pedig voltakép örvendhetett volna rajta, hogy — az esetleg segélyével — még jó korán megismerte. * Messziről érkezett levelet kapott az »Egyetértés«, Tajthy János egri hazánkfiától, ki tavaly itthon járt, de megint visszatért a Fokföldre. Onnan küldött levele febr. 15-én kelt s majdnem másfél hónapig volt uttán. Ő most a transvaali volt köztársaság »Heidelberg« kerületében lakik, hol tizennégyezer forint befektetéssel vendéglőt s péküzletet nyitott ; vállalata virágzik, mert az angol tisztek egész éjjel esznek, isznak, mulatnak s sokat költenek nála. A gyémántkereséssel felhagyott, mert az nem igen jövedelmez többé. írja, hogy az angolok urai lettek az egész zulu földnek, de ezzel a hollandi parasztok nincsenek megelégedve s a hol lehet ártanak az angoloknak, pénzért sem adva nekik élelmet s ki-kivagdalva táviró póznáikat. * Megkerült gonosztevő. Múlt nyáron nagy feltűnést okozott fővárosunkban az akkor sokat emlegetett váciuti gyilkosság. Egy Keumann nevű marhahajcsárt megölve találtak s a rendőrség minden kutatása sikertelen maradt, sőt végre komikussá vált, mert minduntalan elfogtak egy-egy embert bűnös gyanánt, sőt egy szegény elmebeteg tól azt vallotta, 370