Fővárosi Lapok 1880. május (100-122. szám)

1880-05-01 / 100. szám

bak lettek, míg a felhőkből egy viszaköszönő sugár egyszerre élénk biborfénynyel tölte be újra a szobát. A költő föleszmélt s megragadva az elcsüggedt Neuenbeck kezét, határozottan, lelkesülten igy szólt: h Ő nem fog meghalni. E rögtöni lelkesültség egy kis részecskéje a bo­rongó apára is elragadt; kérdőleg, reménykedve nézett az ifjú arcába. S ez lelkesülten folytatta: — Barátom, tanítóm!, ki megnyitád előttem a lélek szavának titkait, te nem értenéd most a virágok csendes szószóló beszédét ?! Oh, hallgass reám, hall­gass a virágokra s leányod nem fog meghalni! Az öreg figyelt és csakugyan új, meggyőző dol­gokat hallott. Oly sajátságos, oly zsibongó volt az egész, azt sem tudta, a költő beszél-e ?, a viráglevelek suhognak-e ?, vagy saját aggódó kétségbeesett szive dobogja-e mindazt? A parányi rózsa elszáradt levélkéit összetéve, hervadó piros ajkait fölnyitva, ekként esdett: — Vizet, vizet! és újra föléledek, mint föléled a beteg szív a boldog szerelemtől. A teljes szegfű, sárga viola, rezeda, vanília és menta erősebben kezdtek illatozni, mialatt egyhangúan ezt susogták: — Mindnyájunk illata egyformán a légbe száll, mint az ima, valláskülönbség nélkül, a teremtő zsá­molyához ! Majd ismét a virágárnyak folytak össze az aj­tón és múlékony rezgésük ezt látszott mondani: — Minek is a külszín ? az árnyékvilágban egyformák vagyunk mindannyian! Mondották-e mindezt a virágok vagy csak úgy tetszett ?, annyi bizonyos, hogy mire a nap leszállt, az apa lemondva konok felekezeti gyűlöletéről, elha­tározta, hogy meggyógyítja, boldoggá teszi gyerme­két s maga is már előre boldog volt e határzat, ez elcsillanó reménysugár által. A költő Hans Sachs szemeiben a lenyugvó nap tört-e meg, vagy könyek rezegtek bennök ? Csak annyi bizonyos, hogy ő is ma­gasztos, nemes örömet érzett, s nem tudta meg soha a boldog menyasszony, de nem tudta meg az utóvilág sem, hogy kedves dalnoka mennyi titkolt boldog áb­rándról mondott le ama napsugáros, virágillatos al­­konyaton! Majth­ényi Flóra: Fővárosi hírek. * Május elsejét, a tavasz e hagyományos ün­nepnapját kellene üdvözölnünk, de a mi szeszélyes éghajlatunk alatt ennek napj­át is jobb csak le­mentén dicsérni, mivel hogy nincs is mindig lát­ható napja. Most is, midőn e sorokat írjuk, a búcsúzó april, mely az idén jobb volt hírénél, (legalább nem dúlt-fúlt szeszélyeskedve annyit, mint máskor,) egész szürke esőköpenyt ölte magára s olyan hűvös és komoly, mint akár egy októberi nap. Mivel egyhavi élete második felében túlbuzgón heveskedett (elő­legezve még a nyártól is néhány meleg napot,) az utolsó héten nagyon lehűlt, de egyszersmind a fris­séget nagyon drága áron nyujtá az embereknek, a mennyiben sok helyen jéggel verte el a határt. Lehet, hogy most esőt hagy május elejére örökségül s vajha azt hagyna! Mert nemcsak verőfényre és virágillatra szomjazó poéták, nem csak városligeti sétálók és ko­­csizók vannak a világon, hanem gazdák is, a­kiknek nagyon jól esik a májusi országos eső. A mai nap tehát mégis mindenkép üdvözölni való. Ha napfény­nyel jön, szép lesz, ha esővel jön, jó lesz! * „Irataim az emigrációból". Kossuth Lajos­nak hetek óta nagy feszültséggel várt emlékirataiból, melyek az idézett címet viselik, ma jelenik meg az első kötet a könyvpiacon, Budapesten és Londonban egy­szerre. Az Athenaeum-társaság, mint kiadó, a mű rendkívüli értékéhez méltó díszszel állította ki a kötetet, melyet még két kötet fog követni. Az első kötetet Kossuth Lajosnak lapunkban már méltatott kitűnő arcképe díszíti; legelői Kossuthnak a lapok­ban már megjelent előszavát olvassuk,ezt pedig néhány tájékoztató sor követi Helfi Ignáctól, ki az iratokat sajtó alá rendezte. Helfi egyebek közt megemlíti, hogy a magyar emigráció házi életére vonatkozó adatok hiányoznak. De ez adatok nem fognak el­veszni . Kossuth ezt írta Helfinek: »A múltak­nak jövendő búvárai irataimból annyi útmutatást meríthetnek, miszerint tudják, hogy hol találha­tók bővében ez adatok. Jó kezekben maradnak, (t. i. fiainál.) A jelen még amaz időszaknak sok előre nézve contemporális jellegével bír.« De a közlött adatok így is rendkívüli érdekűek. A most megje­lent kötet az 1859-ks olasz háború korszakára vonat­kozó adatokat, okmányokat tartalmazza nyolc feje­zetben, u. m.: Az 1859-ki olasz háború keletkezése. — A kontinensen tartózkodó emigráció érintkezései a francia és turini kormánynyal a háború előtt s Kossuth meghívása Párisba. — Kossuth útja Parisba, értekezés Napoleon herceggel és III.Napoleon császár­ral ; a magyar nemzeti igazgatóság. — A semlegesség kérdése Angliában; népgyűlési szónoklatok; kormány­változás. — Időköziek.—Út Olaszországba. — A fegy­verszüneti katasztrófa.—Az olaszországi magyar sereg feloszlatásának története. Mind e cimek alatt Kos­suth elbeszélése mellett nagyérdekű levelek, okmá­nyok vannak Kossuthtól, Irányitól, Szarvadytól, gróf Teleky Lászlótól, Ludvightól, Klapkától, Pulszky Ferenctől sat. A kötet bolti ára öt forint, diszes kö­tésben 5 frt 80 kr. * A királyi udvar, mint már jelentettük, a jövő héten fővárosunkba jő. Ezúttal Rudolf trónörö­kös is tölt néhány napot a budai palotában s talán ez alkalommal veszi át a budapesti egyetemtől a dísz­­tudori diplomát. Az oklevelet az egyetem kiváló dísz­szel állíttatta ki. A kezdő betű fölött a szent korona lebeg, egy oszlopos lámpa dicssugarában az évek hosszú sort jelképező fehér lapok lebegnek s ezek közt a legfelsőn az 1880. évszám olvasható; ezt a lapot babérkoszorúval fedi be a tudomány nemtője. Pallas és Gea alakjai, Magyarország címere, nemtők sat., egészítik ki a szingazdag s e mellett mégis egy­szerű és ízléses rajzot. * Az egyházi festészet emelése tárgyában ala­kult bizottság, Ipolyi Arnold püspök elnöklete alatt, tegnapelőtt ítélt a vallásalap költségére hirdetett egyházfestészeti pályázat művei fölött, melyek né­hány hét óta a műcsarnokban kiállítva szemlélhetők. A bevégzett egyházi festményekre hirdetett első ju­talomdíjat (500 ft) a bizottság Weber X. Ferenc Münchenben lakó festész hazánkfia Mária dolorosa című képének, a második díjat (800 ft) Molnár Jó­zsef »Mária mennybemenetele« című képének, a har­madik díjat (200 ft.) Leinburg Leó fiatal festész hazánkfiának, a bécsi akadémia növendékének. Ítélte oda ama nagyobb szabású festményért, mely egy szent vértanú nő tetemének feltaláltatását ábrázolja. A külön feladatok mellett oltárképek színvázlataira kitűzött pályadíjak közül az elsőt (200 ft) Deutsch Kálmán, bécsi akadémiai festész-növendék, a máso­dikat (150 ft) Kovács Mihály, a harmadikat (100 ft) az orsz. mintarajztanoda növendéke ifj. R­o­s­k­o­v­i­c­s Ignác nyerte el. * A képviselőh­áz tegnap ülésén Péchy Tamás elnök gyászhírt jelentett be: gr. Pejacsevics Adolf kép­viselő (horvát) meghalt. A ház jegyzőkönyvileg fejezi ki sajnálatát. Napirenden a büntető­ törvény életbelép­tetéséről szóló javaslat volt, melyet részleteiben is el­intéztek, néhány szakaszt azonban még visszautasí­tottak a jogügyi bizottsághoz, újabb megszerkesztés végett. Legérdekesebb mozzanata volt az ülésnek a miniszterelnök válasza Maximovicsnak a szerb patriarcha lemondása, fölmentése és helyettesítése ügyében tett interpellációjára. A miniszterelnök ki­jelente, hogy nem járt el törvényellenesen; a­mit tett, az megfelel a törvénynek és szokásnak s a magyar kormány tiszteli a szerb egyház autonómiáját, sőt megvédi azok ellen is, a kik az egyházi alapokat ide­gen célokra kívánnák fordítani. Maximovics nem volt a válaszszal megelégedve s hosszabban felelt; beszéde jó magyarsággal előadva és menten a nemzetiségi képvisel­ő szokásos sértő támadásaitól, általában eléggé jó benyomást tett, habár meg nem győzte a házat, mely végül tudomásul vette a miniszterelnök válaszát. * Az „Ármány és szerelem" tegnapi előadá­sában vendég lépett föl: Szathmáry Árpád, a debreceni színház tagja s a vidék egyik legjobb szí­nésze. A nemzeti színházban játszott már egyszer: édes­anyja, Szathmáryné asszony színpadi jubileuma alkalmával s már akkor szembe tűnt, mint ügyes ko­mikai színész. Most is anyjával együtt játszott: a Miller-párt ábrázolták. Jó öreg alak volt, a vén ze­nész szerepében, de szintén kissé kemény alaphan­got használt. Családi körében a zsörtölődés olykor durva színt kapott, mert hiányzott belőle az enyhítő elem, a szív meleg kedélyessége. De egyes kifejezé­seket, a becsületérzet és apai aggodalom hangjaival, az első felvonásban is jól eltalált. A harmadikban pedig zajos tapsokra tette magát érdemessé. Midőn a keményszívű és kegyetlen szava gyalázta házát, akkor is jól játszott, midőn nem volt szava; a felháborodás kitörésében, melyet a vén zenész fékezni kíván, de végre sem bír, természetesen és hatásosan játszott. Megtapsolták s kétszer is kihívták a többi szereplők­kel együtt. A német »Romeo és Julia« még mindig hat. A nézőtér szépen megtelt most is, s a nézők közt volt (egyik színészi páholyban) Halmi is, ki jó egés­­ségben és jó kedvvel tért haza. * A népszínházban tegnap került először szin­te »Fatinkca,« a Suppé operetteje. Bécsben ez ope­rettet négy évvel ezelőtt adták először, azóta bejárta a magyar vidéki színpadokat és a fővárosban is elő­adták a budai színkörben, mindenütt hatással s most végre a népszínházban is rákerült a sor. Nagyközön­ség nézte és tetszéssel fogadta s a tetszés bizony­nyal még nagyobb lett volna, ha a darab pontosabb betanulással kerül színre. A szereplők közül többen hoszantólag nem tudták szerepüket,különösen Kápolnai (Goltz), ki különben is nagyon lanyha alakot csinált a pezsgő vérű hírlapíróból. Abonyiné asszony (Fatinica) és Sziklai Emilia (Lidia) k. a. jól betöltötték hísö­­ket, úgyszintén Solymosi (Timofei) is. Legjobban tetszett a harmadik felvonás, hol az évek óta szél­ben hallható indulót a közönség háromszor megujráztatta. * A műcsarnok felfrisített képtárlata ma nyílik meg. A múltkori képkiállítás érdekes darabjai nagyobbára megmaradtak s az újak közt nem egy érde­kest látunk hazai és külföldi képíróktól. A hazaiak közt vannak Spányi Béla őszi tájképe: »Az utolsó gólya« ; Valentiny János szép »Cigányleány «-a; Mol­nár József életképe: »A kútnál«; Feszty Árpád »Légyott«-ja; Mészöly Géza két kedves kis képe, melyek egyike »Szalonka-les«-t ábrázol, másika meg Péthről egy tájrészletet; Jakobeytől oltárkép, Szent István és Erzsébet alakjaival, az esztergomi kórházi kápolna számára; Dux Adolf »Virágárus-lány«-a; Gaál Ignáctól állat és gyümölcs vizfestések; Kratz­­mann terméből kisebb üvegfestések. Van egy pár tervezet is: Schikedanz Alberttól kálvin téri szökő­­kút-terv s Pártos Gyula műépítésztől a karlovici ér­seki palota elfogadott tervrajza. Az idegen képírók művei közt számos megnézni méltó munka van: Lin­­derum Rikhárd »Bakhansnő«-je, Preyer két képe: »Gyermekek a műteremben« s »Előkészület az es­küvőre« ; Appián tengeri képe, Barnack E. norvég tája, Giorgi livornói s Kurella lengyel életképei, (az utóbbinak címe: »Megállj, jön a vonat!,) Thumakoff »Női fej«-e, Ethofer négy vízfestménye, Böhm Róza »Női alak«-ja, Reidenbach, Gabriel, Poschinger, Schultze sat., tájfestvényei, Barneck k. a. vadászta­nyája, és még sok más mű. Beszámítva az egyházi és dalszínházi pályázatok darabjait, a második kiállítás katalógusa kétszázegy művet foglal magában. Óhajt­juk, hogy a május kedvező­ legyen a tárlat látoga­tására ! * Az esküdtszék tegnap ítélt a kir. ügyész ál­tal Kászonyi Dániel, a »Függetlenség« munkatársa ellen indított sajtóperben. A vád tárgyát az említett lapban megjelent két cikk képezte, melyek egyike »A Lombardia Kossuthról« címmel egyebek közt e tételt tartalmazta: »Egy királynak, ki fején Szent István koronáját hordozza, melyen a magyarok ontott vére még gőzölög sat.«, mig a másik »Szimpátiák az Irredenta iránt« azt mondja, hogy »veszítse el Auszt­ria Triesztet, Trentinot, Isztriát sőt Dalmáciát.« A közvádló, Kozma Sándor kir. főügyész, az elsőben a király személyének megsértését, a másodikban a mo­narchia épsége ellen való izgatást talált s kérte a vádlott elmarasztalását. A vádlott ügyvéde Kom­játhy Béla bizonyítgatta, hogy a cikkekben, melyek közül az első különben is csak fordítás, nincs meg­sértő célzat. Az esküdtek csakugyan így ítéltek, és a vádlottat, hat szó szavazat lévén ellene, hat mellette, fölmentették. * Személyi hírek. Király ő felsége Paks tűzkárosultjai részére ezer forint segélyt küldött magánpénztárából. — Hessler Nándor beszterce-naszódmegyei főispán, ki jelenleg főváro­sunkban időz, Szörénymegye teendőivel megbizatott kormánybiztosi minőségben. — Tisza Kálmánná száz forintot, Rupprechtné­ Demidoff Kornélia ur­­hölgy pedig huszonöt forintot ajándékoztak a fővá­rosi szeretetháznak. — Mr. Edward Jankins angol parlamenti tag Budapesten idéz s a Pázmándy francia lapjában nagyobb cikket írt az angol kor­mányváltozásról; a szabadelvűek keleti politikája, úgy­mond, abból áll, hogy a Balkán szlávjai egyaránt megszabaduljanak a török igától, Oroszország veszé­lyes rokonszenvétől s a mi monarchiánk vágyakozá­saitól ; azt szeretnék továbbá, ha monarchiánk visz­­szavonulna Bosznia és Hercegovinából. — L­o­t­z Károly már elkészíté második kartonját a ferenc­városi templom számára; a halálát érző Hunyady Jánost ábrázolja, a­mint a zimonyi templomban Ka­­pisztrántól elfogadja az oltári szentséget; jeles mű­nek mondják. — Bartalucci Vittorina k. a., ki ma már magyar szöveggel fog énekelni, aláírta szerződését három évre a nemzeti színháznál, éven­­kint négyhavi szabadságidővel. — Viola Imre főjegyző fog a tanács részéről intézkedni a »vörös kereszt« nagygyűlését illetőleg, melyen tizenöt kép­viselő magyar gálában teljesíti a lovagi szolgálatot az elnöklő királyné körül. — Halmi Ferenc Olaszországban töltött szabadságidejéről, teljesen helyreállt egésséggel, már hazaérkezett s holnap a »Proletárok«-ban lép fel először. — Wein Éva asszony, a Wein János vízvezetéki igazgató édes­anyja, csütörtökön délután meghalt, 78 éves korá­ban; temetése ma délután lesz Budán, a Donáti-utcai 177. sz. házból. — Delibes, tudvalevőleg, magyar­tárgyú és stilű ballet-zenét fog írni s szövegűi a Vö­rösmarty »Csongor és Tündé«-jét ajánlották neki. — Hetényiné Komáromi Mariska asszony közelebb Szombathelyre megy vendégszerepelni. * 15 labanc uj arcképe, melyet Vastagh György festett, Bren d’Amour metszett s özv. Kádas Józsefné szül. Vertán Anna asszony adott ki, már kapható Tettey és társa bizományában. Igen szép mellkép, a »fPiros bugyelláris« biróné asszonyom jelmezében. Ára 2 frt 50 kr. Vidékre három ftért falemezbe téve küldik meg. Úgy van kiállítva, hogy szobafalak dí­széül szolgáljon. * A magyar könyvkereskedők egylete beál­lott a magyar irók segélyegyletébe évjáradékos tagnak s az első évi illetményt, tizenkét forintot, 499

Next