Fővárosi Lapok 1880. június (123-146. szám)
1880-06-01 / 123. szám
egy régi óhajuk teljesült : mától fogva a hivatalos órák reggeli 8-tól d. u. 2-ig tartanak s a délután szabad. — Budapesten jelenleg 13,954 katona van. — Biondin, ki még itt van, gyermekek számára olcsó előadást akart tartani, a tanácstól kérve az iskolai növendékek tömeges kiküldését; a tanács pedig azt felelte rá, hogy a kötéltáncos-mutatvány nem gyermekeknek való. — A városligeti artézi kút vizéből naponkint nyolcszáz hektoliternyit hordanak el kocsin. — A múzeum-kertben szombaton délután egy ismeretlen egyén agyon lőtte magát; 30—40 év közt lehetett s egy nála talált vadászjegy arra mutatott, hogy Egerbe vagy annak tájára való. A „Hon“ írja, hogy a Széchenyi-szoboralapnak legelső pénzösszege az a másfélezer forint volt, melyet egyetemi ifjak a végett gyűjtöttek, hogy a nagy hazafi döblingi temetésén jelen lehessenek ; de miután a rendőrség meghiusítá az elutazást, az összeget egy Széchenyinek állítandó szobor alapjára ajánlották fel. — A jótékony nőegylet junius és julius hónapokra 743 ftot utalványozott segélykép érdemes szegényeknek. — A földtani társulat szerdán délután öt órakor az akadémiában rendkívüli szakülést tart, a dr. Hoffmann Károly és dr. Koch Antal értekezéseivel. — Az elsőéves joghallgatók küldöttsége Ballagi Béla vezetése alatt vasárnap Buda-Újlakon szép emlékalbumot nyújtott át dr. Hoffmann Pál egyetemi tanárnak. — A fővárosi tisztviselők juniálisa e hó 7-én lesz a Kammermayer Károly fővédnöksége mellett; az ebéd a »Fácán «-nál lesz, a táncvigalom pedig a svábhegyi Eötvös-villában. Megjelent: »Magyar könyvészet, 1879«, jegyzéke az 1879-ben megjelent magyar könyveknek, hírlapoknak és folyóiratoknak ; összeállította Aigner Károly, ára egy forint. — A császárfürdőben szombaton Goldschmidt Eleonóra asszony, ki negyven év óta egy jó hírben álló leánynevelőintézetnek volt vezetője, agyszélhűdés következtében hirtelen meghalt. — Az orvosok és természetvizsgálók állandó központi választmánya ma, kedden este hat órakor, az állattani intézetben ülést tart alapszabályok és az ügyrend tervezetének tárgyalása végett. A Forsterné asszony halála ügyében elterjedt hírt, mintha a fiatal nő halálát valami mérges rovar csípése okozta volna, a gyászoló család megcáfolja. * Budai színkör. Ma, kedden, június 1-jén, Leövei Ilka szerződött tag elsős föllépteül: »A betyár kendője,« eredeti népszínmű dalokkal 4 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Kritikusomnak. A „Fővárosi Lapok“ 114-dik számában » A műcsarnokban« című tárcának egyik bekezdése következőleg hangzik : »S ezzel a hazai festőkkel végeztünk volna. Csak ennyien vannak. A külföldiekhez egy álmagyar képviseli az átmenetet. Neve Mücke J. F., s arról nevezetes, hogy horvát létére minden áron magyar akar lenni és annak is mondja magát. Tehetséges művész, ki megtanulta nyelvünket, majdnem mindig magyar tárgyakat fest, a vidéki városokban körutat tesz s mindig szegénységgel küzd. A télen Egerben ütötte föl tanyáját, s a hazai lapokat bejárta róla az a hír, hogy közadakozás utján vették meg egy képét, hogy nyomorában segítsenek rajta. Legutóbbi művét a szűkölködés hangulatában s közvetlen tapasztalás után festhette, mert címe »Az elszegényedett« s tisztességes koldus alakot ábrázol kissé konvencionális, de tetszős modorban. A sokat csalódott festő bizonyára hozzá szokott az alkudozáshoz; innen magyarázhatjuk azt, hogy e genre-alakért kilencszáz ftot kér, oly összeget, amelyért Lotz Károly egyik legjobb olajképét, a Hajó-vontatókat adta el.« Mivel e sorokban a kritikus velem nem csupán mint amilyen olyan művészszel foglalkozik, hanem mint közvádló a nyilvánosság előtt be is vádol, legyen szabad egyet-mást a magam védelmére felhoznom. Kritikus mint vádló: Mücke horvát létére minden áron magyar akar lenni és annak is mondja magát. Vádlott: Születtem N.Atádon Somogy megyében, gyermekéveimet töltöttem Temesvárott, ifjvéveimet Budán és Pozsonyban, honnan a festészeti akadémiára mentem Bécsbe, onnan Pécsre, később pedig Szlavóniába költöztem, majd Münchenben, később pedig Linzben laktam. 1858 óta itthon lakom és adómat pontosan megfizetem. Való tehát, hogy minden áron magyar akarok lenni, mivelhogy magyar is vagyok. Hogy vádlómért akar engem horvát testvéreinknek kiszolgáltatni, nem tudom. Festettem ugyan a horvát mágnások és főpapok megbízásából történeti és egyéb képeket, de azért épen oly kevéssé szűntem meg magyar lenni, mint külföldön megfordult vagy ott élő művészeink, kiket bizonyára visszakövetelnénk, ha valaki őket tőlünk elvitatni akarná. Kritikus: Mücke tehetséges művész, majdnem mindig magyar tárgyakat fest.. Művész: Köszönöm az elismerést. Kritikus: »Az elszegényedett« tisztességes koldus alakot ábrázol kissé konvencionális, de tetszős modorban. Művész: Ezt is köszönöm." Kritikus mint vádló: Mücke mindig szegénységgel küzd, s közadakozás útján vették meg egy képét, hogy nyomorában segítsenek rajta; legutóbbi művét a szűkölködés hangulatában és közvetetlen tapasztalás után festhette 623 Vádlott. Hogy nyomorom enyhítése végett közadakozás útján vették meg egy képemet, erről a vádló értesített idézett soraiban legelőször. Való, hogy karom a múlt évben eltört és nem dolgozhattam ; ekkor szintén adtam el műveimből, mint máskor. Ha vevőimet a vásárlásra a munkaképtelen iránti könyörület is indította, akkor — amit hibámon kívül eddig elmulasztottam — az imént nyert értesülés alapján szívesen megteszem, és minden tiszteletre és követésre méltó humanitásukért ezennel köszönetet mondok. Ha »Az elszegényedett«-et a szűkölködés hangulatában festettem, azért megrovást művészeti és kritikai fogalmak szerint aligha érdemiek. Általában pedig a kritikus annyi változatban és annyira hangsúlyozza szűkölködő állapotomat, hogy szégyenlenem kellene értte magamat, ha a szegénység szégyen arra nézve, aki megfeszített munkássága és szigorú takarékossága mellett sem bír a szegénységtől menekülni, s ha nagyobb művészek, mint én, és nagyobb kritikusok mint Peterdi, a szegénységet becstelenségnek tartották volna. Mücke J. F. Vidék. ** Szolnokon vasárnap rendkívüli fénynyel fogadták az új főispánt, gróf Batthyány Józsefet. A főispán délután két órakor érkezett a megye határára, hol körülbelől kétszáz úri fogat s kétszázötven lovas bandérium várta. A bandériumot mintegy ötven megyei pandúr képezte, élükön a csendbiztosokkal s kétszáz déli ifjú, a jászok, nagykunok és szolnokiak festői viseletében, élükön Papp Elek karcagi polgármesterrel. A megye küldöttségének élén Pájer apát ékes beszéddel üdvözölte a főispánt, kinek szívélyes válasza után a menet megindult s négy órakor érkezett a városhoz; itt az összes hivatalnokok, vasúti tisztviselők, testületek sat, és roppant néptömeg taracklövések közepett fogadták a főispánt, ki Steftsik polgármester üdvözlő beszéde után a város elején emelt szép diadalkapun át vonult a megye házára, hol Sipos Orbán alispán és a jász-nagy-kun-szolnokmegyei tisztikar fogadták. Az ünnepi szónoklatok után a küldöttségek tisztelegtek; a városok, a mérnökök, vasúti tisztviselők, ügyvédek, iparosok küldöttségein kívül megjelent a helyőrségi tisztikar küldöttsége és vezetője, Döpfner ezredes, ki szintén magyarul üdvözölte a főispánt. Az izraelita nőegylet viszont a főispán nejénél tisztelgett és szép bokrétát nyújtott át neki. Az idő igen kedvező volt, a város fel volt lobogózva s igen sok az idegen is; este szépen sikerült kivilágítás és fáklyásmenet volt. Tegnap, hétfőn, ment végbe a főispán beiktatása. A megyei közgyűlésre közel háromszáz bizottsági tag jelent meg s miután Sipos Orbán alispán meleg szavakkal megemlékezett az elhunyt Kiss Miklós főispánról, a gyűlés küldöttségileg hívta meg az uj főispánt, ki fényes díszruhában lépett be s letevén az esküt, lelkes beszédet mondott, hangsúlyozván, hogy nem cím, hanem a munka ösztönözte e tisztség elfogadására. Délután két órakor volt a főispán által adott diszlakoma, később népünnep ökörsütéssel, este dísz-előadás, fáklyás zene és befejezésül táncmulatság a megyeház termében. ** Szegedi hírek. A városháza nagy termében vasárnap délelőtt Pulszky Ferenc, ki e városba a szegedi »Árpád« szabadkőmives-páholy felavatási ünnepére ment, igen érdekes felolvasást tartott emlékirataiból. »A reakció nyíltabb föllépte 1848-ban júliustól szeptemberig« címmel. — Az »Árpád« páholy, említett ünnepély alkalmával, ötszáz forintot adott a szegedi Somogyi-könyvtár gyarapítására. — Jenkins angol írós parlamenti tag a múlt hét végén megnézte Szegedet, Pázmándy Dénes kíséretében. — A nőegylet nagyobb tavaszi ünnepélyt készül tartani, saját javára. — Korda Aranka kisasszonyt e napokban vette nőül Tóth Imre pénzügyi fogalmazó s násznagyuk Dáni Ferenc, a menyasszony nagybátyja volt. — Uj-Szeged átadásának ünnepélyét elsejéről ötödikére halaszták. ** Gyászrovat. Pakson múlt hó 27-én hunyt el Mádi Kovács István udv. tanácsos, nyug. szeptemvir . a vaskorona-rend lovagja, 76 éves korában ; sok tagból álló család szeretett, tisztelt, tekintélyes tagja volt; egyik fia (György) honvéd-ezredes és dandárparancsnok. — Kun-Szentmiklóson a régi magyar világ egy tipikus alakja: Aczél Lajos, a kiskun-kerület volt érdemes kapitánya s Kunszentmiklósnak éveken át kitűnő főjegyzője, elhunyt élete 72-dik évében, családjának mély bánatára. — Kecskeméten a 78 éves Sárközy László közbecsülésben állt öreg ur kimúlt. — Szarvasról Molitorisz Ede ügyvéd, Békésről pedig Vígh Kálmán negyedéves joghallgató elhunytát jelentik. — Nagyjácon május 27-én hunyt el özv. Hegedűs Zsigmondné szül. Sándor Anna asszony, hetvenöt éves korában, nemes jótékonyságú hölgy volt. ** Kolozsvártt a Bécsből hazatérő színészeket, mivel szereplésekkel szép erkölcsi sikert arattak, ünnepiesen készülnek fogadni az indóházban, a dalegyletek közreműködésével. A tagok szép emlékeket visznek haza, többi közt Baloghné asszony szép ezüst koszorút, Pálmay Ilka sárga-fekete lobogót, mások arcképeket, koszorúkat. De viszik azt az emléket is, hogy a bécsi magyarság nem tanúsított irántuk oly meleg részvétet, mint a német sajtó és a burgszínház művészei. ** Vidéki hírek. Kézdivásárhelyen Szász Károly miniszteri tanácsost, ki most az erdélyi reáliskolákat látogatja, nagy szívességgel fogadták, mivel huszonhárom év előtt az ő kedves papjuk volt. — A horvát vörös kereszt-egylet kimondta csatlakozását a budapesti főegylethez. — Milán szerb fejedelem Bécsbe utaztában, hír szerint, meglátogatja Pozsonymegyében az ivánkai kastélyt, hol szomorú véget ért elődje, Obrenovics Mihály fejedelem lakott s mely most az utóbbi özvegyének, Hunyady Julia grófnőnek tulajdona. — A gömöri ref. főesperességre negyvenegy szavazattal negyvenkettőből Bartholomeidesz László jolsva-tapolci lelkészt választották meg. — Pancsován a Bogyó Alajos színtársulatának húsz előadásra nyolcvan bérletet biztosítottak. A gyulai sportklub május 27-én távgyaloglást rendezett, melynél Hasicz Lajos honvédhadnagy győzött, ki Gyulától Békésig és vissza hat óra és húsz perc alatt tette meg az utat. — Félegyházán a most elkészült szép uj templomot maga Peitler váci püspök fogja fölszentelni. — Nagyváradon szombaton a »Proletárok«-at adták elő, Törökné Szakáll Rózsa asszony jutalomjátékára. — Kassán a múlt héten (26-án délután) felhőszakadás volt s több ház három lábnyi vízben állt. A kolozsvári egyetem szombaton tartotta zárünnepélyét, az e tanévben hirdetett pályázatok eredményének kihirdetésével; a nagyobb, százftos díjakat nyerték: Szentkirályi Géza az élettani, Kertész János és Kovács Lajos együtt a kórtani, Barabás Domokos a történelmi s Bőd Sándor és Köpe Dezső a vegytani pályakérdések megfejtéséért. — Tóth Mihály eperjesi gör. kath. püspök hatezer forintot ajándékozott a szegény tanulók tápintézetének kibővítésére. — Újvidéken e napokban a nőegylet javára műkedvelő előadást rendeztek. »A rablógyilkos« és »Miért nem házasodik a sógor,« továbbá egy német kis vígjáték kerültek színre s a szereplő hölgyek: Bölcsföldy Rózsa, Saly Margit, Helvey Anna és Fetter Julcsa sűrű tapsokat arattak. — Szakolca városa pénztárnokát Horák Istvánt, ki mintegy tízezer forintot sikkasztott, a nyitrai törvényszék kétévi börtönre ítélte. Bécsi hírek. *** Az udvar köréből jelentik, hogy a királyné Mária Valéria főhercegnővel junius 15-idként utazik Münchenbe s ott két-három hetet tölt. Ő felsége eredetileg már Ischlbe akart utazni, de a kedvezőtlen időjárás miatt ekkér változtatta meg úti tervét. A király tegnap utazott el Prágába, hol junius 8-ig marad, aztán szemleutra indul Theresienstadtba, Josefstadtba, Königgrätzbe, Weiszkirchenbe, mindenütt egy-két napot töltve. Brünnbe ő felsége junius 18-án érkezik s itt nagy udvari ebéd is lesz. Bizonyosnak mondják, hogy őszkor a király Krakót, Lemberget és Cernovicot is meglátogatja az ott tartandó nagy hadgyakorlatok alkalmából. *** Bécsi hírek. A kolozsvári színtársulat szombaton a Ringszinházban a »Tolonc«-ot mutatta be, a Baloghné jutalomjátékául; a felvonásközökben a Berkes cigányzenekara játszott, mely Brüsszelből hazatérve épen most Bécsben időz. — A Stadttheatert csakugyan Tewele bérli ki s az évi bér 20,000 forint lesz, fokozatos emelkedéssel 25,000 frtig. — Báró Mundy törzsorvost a máltai lovagrend angol osztályának tagjává nevezték ki. — Új nagy kórházat nyitottak meg Bécsben múlt pénteken, mint néhai Zsófia főhercegnő halálának évforduló napján; az intézet Zsófia-kórház nevet kapott s a megnyitásnál Károly Lajos főherceg is jelen volt. — Dr. Van der Strass, Brünn városa polgármestere és képviselője a birodalmi tanácsban, szombaton meghalt. — Prágában elfogták Knabel nyugalmazott kapitányt, ki az iglaui árvapénztárból hatezer forintot elsikkasztott és a pénzt a lutrin eljátszotta. — A bécsi tudományos akadémia szombaton tartotta évi közgyűlését Rainer főherceg mint főgondnok elnöklete alatt. — Az udvari operaházban június második felében ismét előadják az egész Mozart-ciklust. — Steiner Miksa, az an der Wien-színház igazgatója, szombaton Badenben meghalt. *** Külföldi hírek. Az epsomi Derbyverseny május 29-án, mint rendesen, roppant néptömeg jelentében, a parlament szünetelése mellett ment végbe; a kedvenc paripa, melyre legtöbbet fogadtak, »Bend Or« volt és csakugyan győzött is. A Théatre français társulatát újabb nagy veszteség fenyegeti: Coquelin, egyik elsőrendű művésze, beadta lemondását, mert nem kapott szabadságidőt a londoni vendégszereplésre. — Lesseps e napokban körútra indul Angliába, Hollandba és Belgiumba, hogy a nagy tőkepénzesek közt a panamai csatorna érdekében izgasson. — Lateau Lujza, a Bois d’Haine szent »csodaszüze«, egyházi átok alá esett.