Fővárosi Lapok 1880. november (252-275. szám)

1880-11-03 / 252. szám

— 1252 —­ ­ kis fúvókarral a kerti ablak alá vonulni, oly jól k­an­­zik utána a poetizáló menüette, melynek elejét Lack­­­ner Ferenc kedélyessége tölti be, trióját pedig maga Dvorák reflektálta a második rhapsodiában. Az a­ dur andante, sinkopáin érzelgős, de dallamos felhangot h­oz, melybe n­obeszerű vonásokkal egy nyolcadokból álló sohajfüzér vegyül. Szívesen követjük Dvorákot, érdeklődéssel hallgatjuk szépszárnyú, pillangóvérű s nem állandó műizlésre számítható képzeményeit, me­lyeknek látkörük azonban nem nagy. Legsajátosban a rapszódiákban nyilatkozik természete, ott van elemé­ben ; keregeti motívumait, de az ellenpontot sem veszti szem elől; nagy előnye a tiszta, habár nem alakhű irály, mely ez ábrándjaiban is nyilvánul, s e tisztaság emeli nagyban tulajdonosát, mert előre is biztosítja ama szerencsétlenség ellen, hogy nem értik meg. Hát­ránya, (a­mennyiben maga tehet róla s nem veleszü­letett tulajdonsága,) hogy a zenekari effektusokat, — egyenkint szépeket ugyan — nagyon halmozza, s úgy ebben, mint más meg nem érlelt produkció­ tüneteiben tanúsítja azok zenei nevelését, kik sokat játszottak zenekarban, ott sokat füleltek a zene »csinálásának« titkaira s mellette határozatlanságot szíttak magukba. Ilyen Rubinstein is, s ilyen a mi volt »szükség-brá­­csistánk«, Dvorák is. Talán a jövő kiköszörüli a csorbát. Schumann es-dúr szinfoniája oly mű, mely — mint a bécsi zeneiskolának is majd minden remek darabja, — költőkké, vesejósokká lelkesíti kritikusait; annyifélét olvasnak beléje és ki belőle, hogy a szerző is restelné s e szinfoniára is elmondhatná a mit — Berlioz »Wawerley nyitány «-át bírálva — e kritikusi szo­kásról ír: »Istenem, mikor jő el az idő, midőn nem kérdeznek többé bennünket, hogy mit akartunk meny­­nyei kompozíciónkkal ? Keressétek a tiltott ötödöket s hagyjatok békét nekünk.« E szinfonia, mely csak cím szerint, de nem a valóságban is harmadikja, — mert a »negyediket« előbb fejezte be s előbb is adta ki. — Schumann előadása szerint a kölni dóm nézésé­nek behatása alatt keletkezett, miért is »rajnai«-nak hívják; sőt Ehlert a Rajna-vízpára ködét látja is benne emelkedni, oly borúit komolynak tűnik fel. Főleg a negyedik (utolsóelőtti) rész az, mely valósá­gos kisérő zenéje lehetne amaz ünnepi jelenetnek, melynek Schumann tanúja volt­ a Geiszel kölni érsek bíbornokká való avatásának. Schumann erre való tekintettel felírással is ellátta e részt (»ünnepélyes szertartás-kíséret jellegével,«) de ezt a kiadás előtt kitörte, mondván: »nem kell az emberek előtt a szívet feltárni, mert a művészi alkotás általános benyomása jobban szolgál nekik; legalább nem bocsátkoznak hamis hasonlatosságokba.« Sokat tartott Schumann a népszerű elemek uralgásáról e szinfóniában, s úgy vallá: »azt hiszem, sikerült benne.« Egyébként Schumann mindenhol érvényesíti benne művészi finom szeszélyeit, mely nem csak esz­mefolyásában, irályi apró jellegző pontokban (pl. rög­tön beálló szakadozott dud­ákban, kettedekben vagy sajátszerű sünkopálásban,) hanem címfeliratokban, zeneélcekben, dacolgató ismétlésekben is nyilatkozik, így mindenki szinte nyugtalan tűnődéssel fogja ész­lelni a negyedik részben az állhatatosan ismétlődő nyolcad figurát,melyben az ünnepélyes egész és félkóták mint egy idegen hang beleszólása, vagy mint egy fixa idea föl-fölmerülése üti meg az ember kedélyét. De ezek csak mind drágábbá teszik a klasszikus mű­vet nekünk; szeretjük Schumannt minden bogarával, minden különcködésével együtt, s hű jellemlenyoma­tát látjuk nemes lelkének minden vonásában, melyet ránk hagyott. Az ő múzsáját hallgatva, megrezzen vele érző bensőnk, szótalanul követjük eredeti gondol­kozását, s emelkedetten érezzük magunkat utána, valóban mint egy ünnepélyes szertartásról érkezve. Mendelssohn hegedűversenyét elsőrangú mű­vésznőtől fogjuk hallani, ki csak a mi közönségünkre nézve új. Máskülönben ismeretes az európai koncert­világban. Érdekes lesz a bodorhajú­s férfias elszánt­sággal nyirettyűző vendéget, Normálnné Neruda Vilma asszonyt, a hegedűkirálynő­ t (e címet méltán megérdemli) üdvözölhetnünk. Régi hegedűscsaládból való, s innen onnan harminc éve, hogy ő és nővére (Amália) mindenfelé s akkor a nemzeti színházban is hangversenyezve, nagy sikert szerzettek a »Neruda­­testvérek« nevének. Atyja, József, a brünni főtemp­lom orgonása, 1875 febr. 18-án halt meg. A Vilma testvére, Ferenc, gordonkás volt s nővérével egy ideig hangversenyezve, 1852-ben Péterváron végezte életét. Vilma 1864 óta Norman Lajos stokholmi kar­mester neje. A londoni saison a mi vendégünket leg­kitűnőbb csillagjaihoz számítja. Bécsben már kis­lánykorában, 1849-ben nagy feltűnést okozott. Akkor Hanslik a zsenge leányban még a vonóvezetés erőtlen­ségét, az intonáció koronkinti tisztátlanságát s a bravura hézagosságát kifogásolta; merő korhibák, tudniillik a gyermekkor hibái, melyeknek nyoma sincs nála már, vagy — még. Lesz bő alkalmunk most megismerkedni játékával, ma a filharmóniai hangver­senyen s pár nap múlva saját estélyén. Bazaroff. Fő­­árosi hírek. * Az akadémiában tegnap este igen érdekes székfoglaló volt:a gróf Zichy Ágosté, ki a buddaizmus kolosszális műmaradványát, a »Boro- Budur« templomot ismertette igen élénken, részle­tesen, fényképekben és nagy metszetekben is bemu­tatva. Ez óriás templommaradvány Jáva szigetén, Kadu tartományban, domb tetején fekszik. Százado­kon át el volt temetve, míg 1814-ben sir Stramford Raffles angol kormányzó hírt vévén róla, megkezdete kiásatását. Kilenc emeletre terjedő épület ez, tömérdek kúppal, gúlával, fülkével, e fülkékben tömérdek Budha­­szoborral s átalában a buddaizmus legkitűnőbb mű­­faragványaival. Hollandi nagy munkák ismertették azok nagyszerűségét, de a melyekről csak az angol irodalom vett tüzetes­ tudomást. Gr. Zichy látta s szerfölött érdekesen értekezett a nagyszerű romok­ról, melyekben a földrengés időről időre nagy károkat tesz. De most is hatalmas bizonysága annak, hogy Jáva szigetén a földrengések és az izlám mily nagyfokú mivelődést tűntettek el a föld színéről. A székfoglalónak nemcsak tárgya volt becses, hanem stílje is eleven, kifejező. Sok tag, köztük gr. Lónyay M., Trefort miniszter, Jókai, a ki ritkán jelen meg az akadémiában,) hölgyek és érdeklődők, valamint a fel­olvasó atyja is (id. gr. Zichy Ferenc) hallgatták élve­zettel. Meg is tapsolták a tudományos törekvéseknek élő derék fiatal grófot. Utána Barna Ferdinand olva­sott fel értékes adalékokat ősvallásunk áldozati szer­tartásairól, végül pedig Budenz József tiltakozott Vámbéry Armin ama minapi eljárása ellen, hogy az ő ugor nyelvészeti kutatásainak nagy részét egyszerűen elitélte, a­nélkül hogy­­— mint a tudomány csarnoká­ban kellene — el­mondta volna erre vezető okait is. * A nemzeti színház drámájának, mióta az intézet fennáll, sohasem volt oly jövedelmező hónapja, mint a most múlt október. Tizenkétezer forin­­t­o­t vett be. Ez összeget megközelítő bevétel kétszer volt már ez évben, (azelőtt sohasem,­ még­pedig feb­ruárban tízezernyolcszáz ft, márciusban pedig tízezer­­ötszáz forint. Az októberi összegben jelentékeny té­nyező volt a »Mukányi« négy előadása, melyekre mindig eladták még a zenekari helyen rögtönzött zártszékeket is, még­pedig elővételi, vagyis a ren­desnél nagyobb áron. * A trónörökös hétfőn délután utazott el nem nagy kísérettel Futtákra, gr. Chotekhez. Tegnap már Cserevicre rándult a vadászkastélyba, hogy a Fruska- Górán sasokra vadászszon. Hunyad megyei kirándu­lása, mint mondják, ez idéntől elmarad, habár ott nagy előkészületet tettek fogadására. Gr. Teleki Géza Szász­­régenből intézett a »P. Napló «-hoz egy sürgönyt, mely szerint a hír, hogy Rudolf főherceg Szentpéterre, far­kasvadászatra szándékozott volna menni, tévedésen alapul. * Családi szomorúság érte Széll Kálmán kép­viselőt. Nagyanyja, a 89 éves Bertha Ignácné szül.­­Sümeghy Judit asszony meghalt Tömör­­dön. Tiszteletreméltó matróna volt. * Hymen. A sárvári kerület országos képvise­lője: Bezerédy Dénes szentivánfai birtokos múlt szombaton jegyet váltott a fővárosi körökben is ked­vesen ismert Jankó Irma kisasszonynyal, Jankó Mihály tatai uradalmi kormányzó kedves leányával, kit jótékony célokra rendezett hangversenyek leírásá­ban is többször volt alkalmunk emlegetni, mint ki­tűnő zongorajátszónőt. A kézfogó Tatán ment végbe. — Martini István nagykereskedő nőül vette Bogdán Juliska kisasszonyt, Bogdán József kocsigyáros leányát. * Személyi hírek. Klotild főhercegnő elvállalta ama történeti jelmezbál védnöknői tisztét, melyet most némelyek a nászünnepi polgárbállal óhaj­tanak összekapcsolni. — Lajos bajor herceg, királynénk bátyja, a múlt hét végén Gödöllőről Bécsbe utazott, nejével, Wallernsee bárónővel együtt. — Gróf Andrássy Gyula és huszár fia hétfőn lóháton mentek ki a csigadombhoz s majd egy óráig nézték a romokat, melyeket Torma Károly részletesen megmagyarázott nekik. — Herceg Coburg F­ü­l­ö­p tegnapelőtt Bécsbe utazott. — Neuwelt Armin nagykereskedőt választék meg az izraelita hitközség elnökének; kisebbségben maradt ellenjelöltje Brüll Miksa németalföldi főkonzul volt. — Tisza Kálmán kormányelnök a közelebbi két ünnepnapot családja körében a Hegyalján töltő, apósa, gr. Degen­­feld Imre szüretén. Mielőtt elutazott volna, fogadta a szabadelvű párt körének gratuláló küldötteit, azt mondta: a kitüntetés becsét ép az fokozza, hogy abban az egész párt működése iránti elismerés foglaltatik ; tegnap reggel a kormányelnök már visszatért a fővá­rosba. — Báró Kemény Gábor miniszter, Csernátony Lajos képviselő társaságában, e napok­ban Fiuméba megy nehány napra. — Vastagh György egy cigány életkép festésére kapott meg­bízást Stöckl Antal bécsi műárustól, kinek kép­kiállítása most két hétig látható a redoute egyik földszinti termében. — Prugberger József mint tanácsos, kinek a trónörökös közelebb M.-Szigeten s vendége lesz, a múlt hét végén fővárosunkba érkezett. — Báró Sennyey Pálról azt beszélik barátai hogy megszólal a költségvetés átalános tárgyalásá­nál, a pénzügyi helyzet tarthatatlanságát fejtegetve. — Blaháné asszony a pozsonyi »Széchenyi-kör« küldötteinek megígérte, hogy közreműködik a kör e hó végén rendezendő hangversenyében. — N­e­y Dávid énekművészünket, egy bécsi lap híre szerint, az udv. dalszínházhoz meghívták volna vendégsze­replésre. * A magyar Aristophanes második kötete most jelent meg Arany János kitűnő fordításában. »Az ac­arnabeliek,« »A madarak,« »A békák« és »Ly­­sistrate« című vígjátékok­ vannak benne, melyekhez P. Thewrewk Emil irt rövid bevezetéseket. A kötet ára két forint. Hátra van még az utolsó kötet: a «The S­­mophori-ünneplők,« »Nőgyűlés« és »Gazdagság« című vígjátékokkal s ennek megjelenésére sem soká kell várni. * A jövő zenéje már hangzik a csigadombi amfitheatrumról. E szerint a terv ez, hogy a kiásandó épületmaradványokat kerttel vegyék körül s a kerten kivűl vendéglőt építsenek. Költészet és próza együtt! Egyelőre persze csak az a bizonyos, hogy e napokban a kiásott épületrészeket szalmával fedik be (negyven­ötven ft költséggel) a tél viharai ellen. Másik baj az ott levő sok talajvíz, melynek levezetésére rövid időn kutat kellene ásatni. * A tudományos búvárkodás korai áldozatát, Königsberger Sándor másodéves orvostan­hallgatót, ki szombaton délután halt meg, vasárnap d. u. három órakor temették el a bonctani intézetből. Koporsójára az orvostanhallgatók segélyegylete, a »somogyi kör,« a megszomorodott család s jó bará­tok tettek koszorúkat. A mélyen lesújtott atya (K. Sámuel kaposvári kereskedő,) a család tagjaival áll­tak a koporsó mellett. Az egyetemi ifjúság nagy szám­mal jelent meg. A lépcsőházban dr. Kohn S. rabbi mondott szép magyar beszédet; az ifjúság nevében Rosenfeld Samu ötödéves orvostanhallgató beszélt meleg hangon, a sírnál pedig az elhunytnak jó ba­rátja , Berczeller (másodéves) tarta a búcsúszózatot. Mindenki meghatva mondott áldást a végzetesen el­hunyt tehetséges ifjú hamvaira. * Az operai játékrend megváltozott. A »Ke­­gyencnő«-t tegnap adták elő Bartolucci kisasszony­nyal; a »Tévedt nő« holnap, csütörtökön kerül színre Spiegel Arabella kisasszonynyal. A »Lalla Roukh« és »Sylvia« előadása pedig szombaton lesz. * A filológiai társaság ma délután öt órakor tartja havi ülését az akadémia palotájában. Tárgyai: »A saturnáliák« dr. Kont Ignáctól s »Saussure hang­tani elmélete« Fináczy Ernőtől. * Rövid hírek. A nemzeti színházban a trónörökös nászünnepe idejére két díszelőadást ter­veznek, mivel a nézőtérre egy este nem férnének be mindazok, kik ez ünnepi előadásokat látni óhajtják. — A jövő farsang hosszú lesz, ötvenkilenc napig tart s hamvazó szerda márc. 2-dikára esik. — A herceg Woroniecky sírjára a lembergi egyetem ifjúsága lengyel-szin (piros-kék-fehér) szalagos koszorút kül­dött, melyet csak tegnap délután tehettek a sírra. — Alaptalan volt a hir, hogy a minisztériumban a kisebb hivatalnokok nősülését korlátozni akarnák. — „A két­­nesír gróf“ operette szerepét Finály Karolina­k.a. nem tanulhatván be, (nem beszél jól magyarul,­ e szerepet Komáromy Mariska k. a. fogja játszani. — Az oszt­rák delegáció albizottsága már elkészült munkálatai egy részével és holnap már a delegáció teljes ülésé­ben kezdik meg a közös budget tárgyalását. — Egy vasúti fiatal hivatalnok (K. A.) egy államhivatalnok leányával akart egybekelni, de gátul állt a szegény­ség ; az ifjúnak eszébe­­jutott a lutri, tett rá, nyert négyezernyolcszázforintos ternát s most nincs gát a boldogság útjában.­­ A budai János­ utcában múlt hét végén egy embert eszméletlenül találtak; midőn a kórházban eszméletre tért, első szava volt: »kenye­ret !« tehát éhség gyötörte; neve Meiszner Annia, Ver­­secről való, 57 éves, gazdasági hivatalnok volt s állásra vergődni nem birt.— A fenyitószék négyévi fegyházra ítélte Sátor Vilmos kincstári jogügyi volt­ fogalmazót, ki a múlt években 2704 ftot sikkasztott alkincstár ká­rára.A „Tibrr tábornok“ című vontató gőzhajót bo­csátottak vasárnap vízre fővárosunkban; a hajó a Fe­renc-csatorna-társulaté és oly módon van építve, hogy a gépet tartalmazó rész könnyen lekapcsolható s mint külön hajó úszhat tovább, hogy más teherhajóhoz kapcsoltassék. — Lóverseny lesz jövő vasárnap az új versenytéren öt futással: handicap hatszáz­ért; akadályverseny a királyné dijáért, gátverseny négy­száz forint; kisbéri dij és paripaverseny akadályokkal. — A kir. Ítélő tábla elveti az első bírósági ítéletet, mely szerint Somoskeőy Géza ötezer forint biztosíték mellett szabad­lábra helyezendő, s továbbra is vizsgá­lati fogságban tartását rendelte el; különben a »kül­földi nagy jószágok ura« sehogy sem bírta összeterem­teni az ötezer ft biztosítékot sem.­­ A tisztviselők egyletének néhány tagja szombat­ este zártkörű tánc­estélyt rendez a »Hungária« dísztermében. — Tre­fort miniszter a kereskedelmi akadémia ügyében enquetet hívott össze; tagjai: Éber Ferdinánd, Helfy, gróf Zichy Ágost, Vámbéry és Szász Károly. —

Next