Fővárosi Lapok 1881. április (74-98. szám)

1881-04-01 / 74. szám

írói pályájának bronzkorszaka. De nem innen kell kezdeni pályája számítását, mert akkor a jubileum közel esnekis Pápán irta első novelláját a »Tavasz« számára s ezért nyert egy aranyat. Ha — úgy mond — a hiúság ördöge bántaná, azt mondaná: itt kezdődik arany korszaka. De ezek mind csak gyermekkori kísérletek voltak. Komoly írói föllépésének első drámáját: »A zsidó fiút« tekinti, melyet 17 éves korában Kecskeméten irt. Ezt Petőfi másolta le s ő is adta be az akadémiai nagy­jutalomra. Két szavazat volt mellette: a Bajzáé és Vörösmartyé, de a­kik a fővárosba jött ifjúnak olyan kritikát mondtak róla, hogy visszavette a nemzeti színháztól, a­hol pedig már elfogadták előadásra. »Akkor az volt a divat, hogyha va­lahol fölfedeztek egy tehetséget, nyilvánosan megdicsérték s négy szem közt lehordták. Most nyilvánosan lehordják s négy szem közt oda adják neki a száz aranyat.« Tizennyolc éves korában írta első regényét, a »Hétköznapok«-at, me­lyet az akkor legolvasottabb regényíró, Nagy Ignác adatot ki Hartlebennel. Azóta Jókai folyvást dolgozott, kivéve egy szerencsétlen esztendőt: 1849-et. Akkor négy hónapon át egy betűt sem irt s gazda akart lenni, de neje visszatéríté az irodalomhoz. Két évig csak álnév alatt írhatott. Borsodi gazdája kutyájának nevét: Saját kölcsönzé el s e név alatt jelentek meg a »Csataképek« s »A bujdosó naplója«. Az­tán mennél kevésbbé gyönyörködött a külvilágban, annál többet ült az Íróasztala mellett. Hogyan lehet sokat dol­gozni, annak — úgy­mond Jókai, — egyszerű titka van. A­mint a gazdag Rothschild egy krajcárt is fölvesz a föld­ről, ő egy gondolatot, ötletet sem hagy elröppenni, mindent bejegyez, minden különös embert lefotográfoz jegyzőköny­vébe, melyben egész regénytár van. Végül említé, hogy semmi kedve sincs még hamarjá­ban bevégezni pályáját s számít rá, hogy ott lesz ötvenéves jubileumán. Történetesen összeesik ez ama nagy esztendő­vel , Magyarország ezredéves ünnepével. »Szerencsésnek fogom érezni magamat, — végre Jókai, — ha az akkori nagy elektrikus világítás mellett az én jubileumom kis mé­­csecskéje is ott lehet halvány világánál«. Azt tesszük e szavakhoz, vajha a jubileumon túl is még sok-sok évig világítana az a „kis mécsecske«, melyből­­annyi fény áradt a nemzetre és ki a világra! Vidék. ** Bajáról írja a Tóth Kálmán szoborbizottsá­gának jegyzője, dr. Bartsch Samu tanítóképzőintézeti igazgató, hogy az a hír, mely szerint a költő emléke­zete iránt szülőföldjén közöny uralkodnék, nem ala­pos. Igaz, hogy a színtársulatnak a szobor javára ren­dezett előadása csekély sikerű volt, de az igazgató ezt az előadást a városi hatóság és szoborbizottság értesí­tése nélkül rendezte s igy valamint nem ellenőrizhet­ték, nem is lehetett kedvelt támogatni e vállalkozást. Különben pedig a városban szoborbizottság alakuit, arra a hatóság ezer forinttal kezdé meg a gyűjtést s ezen kivűl a főgimnáziumnál a költő nevére évenkinti két arany ösztöndíjat alapított a költészet tanulmányo­zásában magukat kitüntető tanulók részére. Mindez nem közönyre mutat. A szoborbizottsági jegyző kéri a lapokat, melyek a közöny vádját hangoztatták, hogy vegyék figyelembe e sorokat. Első­sorban mi vesszük figyelembe, megemlítve, hogy ama körülbelül ezerhat­­száz forintban, mely eddigelé szerkesztőségünkben a Tóth Kálmán síremlékére begyűlt, Baja közönsége szintén van képviselve tizenkét forinttal. ** Temesvárit a gróf Zichy Géza hangversenye ezertíz forint bevételt eredményezett. Ebből képzel­hető, mennyire megtelt a redoute-terem. A hangver­seny kezdetén Róth Nándor főügyész a zenekedvelők nevében üdvözölte a grófot, átnyújtva egy nagy ba­bérkoszorút, melynek közepét fehér virágokból lant ékítette. A vörös­ kereszt egylet női küldöttsége nem csak szavakban, hanem koszorúval is kifejezte köszö­netét. A város és környék színe-java hallgatta a bal­kezű zongorajátékot, mely Bécsben és Párisban is sok tapsot idézett már elő. Este a gróf tiszteletére száz­ötven terítékű lakoma volt. Megemlítjük, hogy a vá­rosba érkezésekor a megyés püspök küldte ki fogatát a gróf számára s a város is képviseltette magát üd­vözlésekor. A vörös­kereszt és Liszt-alapítvány jelen­tékenyen gyarapodnak az ő hangversenyei által, így az aradinak is 717 forint tiszta jövedelme volt, szegedié sem igen lesz kevesebb. ** Török-Szent-Miklóson e napokban kedé­lyes batyubál volt, mely sokáig emlékében fog maradni minden jelen voltnak. A háziasszonyok: Jure­­nák Sándorné, Polgár Mihályné és Szüts Antalné lekötelező szeretetreméltósággal végeztek tisztöket; a tánc fesztelen jókedv mellett világos reggelig tartott. De ekkor is csak félbeszakadt, mert este a »morzsa­bálon« nyúlt hévvel folytatták. A hölgyek közt voltak : Sulyok Ida, Polgár Laura, Szőke Irma, Bagossy Klárika, Boh­us Jusztin, Kovács Piroska, (Tisza-Beé­­ről), Kovács Piroska (Tisza-Püspökiből), Jánosy Vilma, Tóth Irma, Keresztessy Mariska, (Budapestről), Falcsik Boriska, Szügyi Lidia k. a., Till nővérek, Ugrai nővé­rek, (Mezőtúrról), Ehrlich nővérek, (fegyvernekről), továbbá: Polgár Mihályné, Jurenák Sándorné, Szőke Antalné, Leovics Gyuláné, Szűts Antalné, Polgár Józsefné, Szekér Lajosné, Piltzer Sándorné, Piltzer Ödönné, Bagossy Lajosné, Kretzmár Pálné, Kuncze Imréné, Végh Gyuláné, Szmrecska Engelbertné,­­ Vaday Ferencné, Bilinsky Sótérné, Glaser Mórné, Jánosy Mihályné, Deutsch Simonné, Czakó Gáborné, Serák Sándorné, Szondy Károlyné, Tóth Antalné, Böhm Abrisné, Lábasy Jánosné, Szüts Károlyné, Kulcsár Ferencné, Kovács Pálné, Tolcsvay Jakabné urhölgyek s még többen. ** Maros-Vásárhelytt a nőegylet és a székely árvalányház javára múlt vasárnap rendezett filléres­tély ismét szorongásig megtörte a »Transylvania« dísztermét. Az előadásokat a főiskolai ifjúság zene­kara nyitotta meg Zách Antal karmester veze­tése alatt, aztán Sándor Kálmán szavalta »Az uzso­rás és a kigyó« című alkalmi költeményét, mely annál nagyobb hatást tett, mert Maros-Vásárhely, sajnos, ugyancsak bővelkedik uzsorásokban; a zajos tapsra aztán még Petőfinek »A székelyek« című költemé­nyét szavalta el. Nagy tetszést aratott a bájos megje­lenésű Antalffy Póza k. a. és fivére által zongorán és hegedűn előadott kettős is; Aggházy és Hubay »Pusztai hangok« című szerzeményét adták elő, Szarvady Lajos a »Bagoly és..pitypalaty« című szép költeményt szavalta Jakab Ödöntől, Háner Ferenc pedig, Schuller Lujza k. a. zongorakisérete mellett, fuvolán magyar dalokat adott elő, s végre az ifjúsági dalkör énekelt. A közönség élénken megtapsolta az előadókat s a hangverseny után kedélyes tánc kö­vetkezett. ** Selmecen a Miklósi színtársulatának elő­adásait eléggé pártolják, noha a város távol áll még attól, hogy magyarajkú legyen. Különösen kedvelik Kövesy Sarolta kisasszonyt, a szini­iskolából kikerült tehetséges művésznőt, kinek megnyerő alakja, kelle­mes hangja és élénk játéka van. ** Aranyos-Maróthon a múlt szombati piknik fényesen sikerült. Bars és a szomszéd Nyitra, Komá­rom s Hont-megyék előkelő közönsége szépen volt képviselve benne. A négyeseket harminc pár táncolta s a kotillont gróf Keglevich István rendezte. Ott vol­­tak: gróf Keglevich Istvánná, gróf Berchtold Lász­­lóné, Majláth Istvánná, Majláth Imréné, Vacanoné, Jankovich Aladárné, Klobusiczky Jánosné, Koszto­lányi Sándorné, Szentiványi Oszkárné, Szitányi Sán­dorné, Turcsányi Ödönné, Dióssy Pálné, Jaross Mó­­ricné, Konkolyi Pálné, Rudnyánszky Tituszné, Bodó Albertné, Egri Kálmánné, Vörös Károlyné, Reidtner Adolfné sat. úrnők, gr. Migazzi Irma, gróf Berchtold Eugenie, Josefine, Róza és Mici, Majláth Gizela, Dióssy Margit, Jaross Erzsi és Hana, Konkolyi Vilma, Margit és Sarolta, Bodó Erzsike, Vörös Róza és Ilona, Deréky Margit, Reidtner Ilona, Kerekes Pi­roska kisasszonyok. ** Az árvíz az ország több vidékén aggasztó mérgeket ölt. A Tisza Szegednél rohamosan árad s tegnapelőtt este már csak kilencvenhárom centiméter hiányzott az 1879-ki legmagasabb vízállástól, de itt veszélytől nem tartanak, mert maga a sövényházai töltés is megbír még egy méternyi áradást. Nagyobb bajokat okoz a Körös, mely Mező-Berény határát már elöntötte s Békés-Gyulánál a veszély most még nagyobb, mint március elején, mert most még nagyobb víztömeg ostromolja a város töltéseit. Bihar megyében Ugra község határát belvizek borították el, a máskor jelentéktelen Ölyvös patak pedig annyira megáradt, hogy a peterdi országúton volt hatalmas kőhidat tel­jesen elsodorta. ** Gyászrovat. Csáktornyán Bárány Ig­­nácné, szül. Tamási Teréz asszony, az ottani tanító­képző-intézet igazgatójának neje, elhunyt, élete 47-dik évében. — Székesfehérvárott e hó 29-én halt meg özv. Brunkala Emánuelné, szül. Orsetti Magdol­na asszony, hosszas szenvedés után, hatvankét éves korában. — Temesvárott Veigl József városi tanácsnok, ki régebben ugyanott polgármester is volt, tegnapelőtt elhunyt. — Ercsiben özv. Tauschen Ferencné, dr. Tauscher Gyula orvos és jeles füvész anyja, e napokban elhúnyt. ** Vidéki hírek. Szeged befásítására gróf Károlyi Viktor a csurgói uradalomból tízezer darab akácfacsemetét adott. — Pozsonyban, a gróf Zichy Géza társaságában holnap odaérkező Liszt Ferenc­­ tisztelére, diszlakomát rendeznek a Palugyay fogadó­jában ; ugyott időz most Gerőfi Andor színigazgató, ki husvét vasárnapján kezdi meg színtársulatával Po­zsonyban az előadásokat. —Gyulafehérvárról Len­­hardt Ferenc nagyprépost Bécsbe utazott s ez útja, hir szerint, azzal áll kapcsolatban, hogy az agg és be­teg. Fogarassy Mihály püspök coadjutorává fog kine­veztetni. — Békés-Csabán most Molnár György ven­dégszerepel, tetszés mellett.—Nagyváradon már tollas világ van: Tisza partja piros, a Bölönyié nemzeti színű tollat hord. — Báró Földváry Lajos cs. kir. kamarást, ki 70 éves korában tüdőszélhűdésben hunyt el, a csa­ládtagok s rokonok fájdalmas részvétele mellett te­mették el. A „Magyar Újság“ című szélsőbaloldali napi­lapot készülnek május elsején megindítani Sze­geden; szerkesztője Kubinyi Zsigmond, főmunkatársa pedig Pósa Lajos lesz. — Az erdélyrészi házipari egyletnek, mely kétévi fennállása óta tevékenyen mű­ködik, 8255 ft bevétele s vagy kétezer ft vagyona van. — Dr. Polgár Sándor szegedi ügyvéd nőül vette Neubauer Hermin kisasszonyt, az ottani gyártelep­társaság igazgatója, Pollák Imre pedig holnapután tartja esküvőjét Brachfeld Gizela kisasszonynyal a fővárosban. A Buda-Börs anyagilag oly sokra ment, derék jegyzője, Szabadházy Andor vezetése alatt, hogy takarékpénztára nem­rég megvette a kincstári épüle­teket tizenkilencezer forintért, most meg a kincstár nyolcszáz holdnyi földjét (becsérték kétszázezer ft) a lakosokból alakuló társaság készül megvásárolni. — A szabadkai pályázaton díjat nyert »Babos kendő«, Müller Gyula népszínműve, értékéről igen kedvezőt­len véleményt kaptunk. — Kassán Takács Ferenc joghallgató és önkénytes, gyógyíthatatlannak tartott betegsége miatt, agyonlőtte magát. — Berezna község árvagyámját, Milicza Istvánt körözik; a múlt hó ele­jén tűnt el, az árvapénztárban kétezer forint hiányt hagyva hátra. A — 397 — Ausztriai hirek. **« Lipinsky nagy festménye, melyet a kra­­kói kerület megbizásából ő felsége galíciai utazásá­nak emlékére festett s mely most Bécsben van kiál­lítva, nem nyerte meg a bírálók osztatlan tetszését. A kép, melyet a kerület tudvalevőleg az uralkodónak ajánlott fel, a Krakóban rendezett parasztlakodalmat és aratóünnepet ábrázolja s Lipinskitől, ki a »Krakói gabnavásár« című festménye által az első lengyel művészek közé emelkedett, hatásos képre számítottak, de ő a várakozásokat csak félig elégíti ki. A kép bol­tozatos, mély csarnokot ábrázol, melyet gáz világít meg, de a fény és árny beosztása kevéssé sikerült. Jobbra áll a császári sátor s lépcsőin térdel a márka­pár, óriási pogácsát nyújtva át az uralkodónak; az előtért és középrészt tarka tömeg tölti be, a fejek fölött tarka­szalagos búzakoszorúkkal. A csoportok elrendezése ellen is kifogást emelnek, a színezést pedig megnehezítő a lengyel nemzeti viselet jellege, mely csupa téglavörös, rózsaszín és kékes színeket szab a művész elé s melylyel szemben a császári környezet diszöltönyeinek szinpompája kirívóvá válik. Az egyes alakok azonban nagy virtuozitással vannak festve s a részletek kárpótolnak az összbenyomás ki nem elé­gítő voltáért. *** A színházak megvizsgálása Bécsben nagy szigorral foly. A burgszinháznál a vizsgáló­bizottság sok bajt talált, de segíteni alig lehet az épület ócska­sága miatt. Itt különben már nem igen sokáig fognak tartatni az előadások, mert a dráma esztendőre már átköltözik a burgszínházba. Helyes intézkedésnek találta a bizottság, hogy a gáz­világítás mellett olaj­lámpák is vannak, melyek szükség esetén azonnal meggyújthatók. Az udvari operaszínházban konsta­tálta a bizottság, hogy minden lehető óvórendszabály­ról gondoskodva van, semmi új intézkedés nem szük­séges. Más színházaknál követendő például említhető fel, hogy az udvari operaházban több, egymástól független gázvezeték van; külön főcsöve van a nagy csillárnak, külön a színpadnak, nézőtérnek sat, úgy, hogy bármelyiknél történnek baj, teljes sötétség nem támadhat. A Stadttheaterben is igen helyes intézkedé­seket talált a bizottság; a gázvilágításon kívül itt is vannak olaj­lámpák. A józsefvárosi színházban ellen­ben sok hiányt találtak s két páholy és több zártszék eltávolításával uj kijárások nyitását rendelték el. Ausztriai hirek. Az udvari vadászatra kedden negyvennyolc ur és hölgy jelent meg a király kíséretében Gödingnél s köztük voltak gróf Apponyi­­né, gróf Andrássy Gyula, gróf Pálffy Andor, gróf Festetich Tasziló sat; két szarvast bocsátottak ki s mindkét futam hallalival végződött. — Károly Lajos főherceg szerdán délután Szentpétervárról Bécsbe visszaérkezett. — Báró Haymerle külügyminiszter­nél tegnapelőtt fényes estély vol, melyben Rainer főherceg és neje, Mária főhercegnő, a Cumberland­, nassaui, szász-weimari és coburgi hercegek is részt vettek. — Essipoff Annette, a jeles zongoraművésznő, Szentpétervárról Bécsbe érkezett s megcáfolja azt a hírt, mintha az orosz hatóságok nem akarták volna útra bocsátani. — „Jean de Nivelle“-t Bécsben, a szerző beleegyezésével, annyira megrövidítik, hogy az előadás tíz órára véget ér, a recitativek helyett pedig visszaállítják az eredeti prózaszöveget.­­ A Carl­­színházban e hó közepén az »Utazás a föld körül« című látványosság kerül színre s míg ennek közönsége lesz, az operette-személyzet a budapesti német színház­ban fog vendégszerepelni. — A wiedeni színházban hétfőn adják elő Sardounak »Váljunk el« című vigjáté­­kát s a címszerepben Niemann-Raabe asszony lép fel vendégkép.— Gr. Karácsonyi Guidó és gr. Esterházy László tegnap tették le Bécsben a titkos­ tanácsosi esküt. —Matras Józsefről az orvosi konzílium azt mondta ki, hogy egyelőre nem szükséges tébolyházba vinni, elég, ha valamely kellemes falusi magányba szállítják; a szerencsétlen elmebeteg művész most egész csöndes és néha-néha világos percei is vannak.­­ A bécsi tör­vényszék tavaly 225 házassági elválást mondott ki; ötvenöt esetben a férj, száztizenhét esetben pedig a nő kérte az elválást s az egyik párnál a férj hetvenöt, a nő hatvankét éves volt.

Next