Fővárosi Lapok 1881. május (99-123. szám)
1881-05-01 / 99. szám
is. Róla senki sem mondja rala, hogy kemény szavára megállt s megeredt egy hadsereg, vagy mint Schiller fejezi ki »die Schlacht« című költeményében: »und Regimenter fesselt das starre Commando.« Nem. Inkább valami jómódú magyar tanyás-gazdának látszott. Meg-megállt két sakkozó mögött s kisérte a száraz csatának ide-oda dőlő esélyeit — ő, a ki véres csatákat intézett valaha; vagy »brózkerkedett« néhány szenvedélyes tarokkista asztala mellett s arca szinte földerült, a midőn választott kegyencének (annak t. i., a kinek, műmagyarán szólva, »drukkolni« szeretett) sikerült végre elfogni azt a bizonyos pagátot. Különben mindig valami csöndes bánatnak árnya ülte homlokát, mely jól hátra nyúlt s melyet mindig látni lehetett, a radegundi gyógymódhoz tartozván a hajadonfőtt való járás. Egyébként csak ritkán fordúlt meg a mi kis kaszinónkban ; többnyire az erdőket és hegyeket járta, fáradhatatlanúl, mint valami fiatal farkas. »Legyalogolta« valamennyiőnket. Egyik forrástól a másikhoz vándorolt s kifejtve hálóban hordott lapos poharat, ivott is valamennyiből, ez üdvös víztől várva idegei nyugalmát szán még inkább enyhülését annak a sajgó fájdalomnak, mely szivét emésztette. Aztán leült a bugyogó forrás mellé a mohos kőpadra és hátravetve fejét, fölnézett a lomb sátorába és eltűnődött ; majd nehéz botjára támaszkodva, tán szundított is egyet — és álmodott. Álmodott régi fénye híréről, melyből oly gyászosan kiesett. Kezében egy csomó cyclamen volt; ezt bőven jutott tépnie itt a barnás avarban, de annál kevesebbet a babérból, ott, a válság véres mezején. Mikor egy vén fényű mögött, szándékomon kívül, igy lestem meg egyszer az öreg urat s hozzátámaszkodtam a fa oldalához, szétroppantottam a poharamat s erre a neszre fölérzett. Ő köszönt első s magyarul szólított meg, mert föl se tehette, hogy radegundi vendég létemre, ne legyek magyar. (Hiszen, mondá ott valaki, Radegund Grác vármegyében van.)Ő beszélt, én hallgattam. Nem kérdeztem s mégis mintha szememből olvasta volna ki a kérdést: válaszolt. Vagy tán nem is nekem felelt, hanem annak az örökké zaklató érzésnek, mely szívét nyomható. Előhozakodott vele, hogy ha volna igazság, őt annak a nagy vereségnek csak feléért tehetnék felelőssé. Nagy fájdalma, s nyilván hajlott kora is, beszédessé tette az öreget; folyton azon látszott erőlködni, hogy azt a nehéz követ, melyet hadura, a birodalom s a közvélemény reá gördített, lehengergesse magáról. Én szívesen elhittem neki, amiket beszélt, részint mert nem értettem, részint mert szántam. Mert ő volt az a Benedek Lajos táborszernagy, akit most temettek el Girácban, mint egy szerény polgárt, a hajdan kemény katonát s utóbb szelíd bácsit, a becsületes és boldogtalan hadvezért. Fővárosi hírek. * Klotild főhercegnő rajzai. Az alcsúthi kastély fenséges asszonya nemcsak szenvedélylyel, hanem hivatással is ápolja a rajzolást és festészetet. Legutóbb egy szép oltárképet festett bizánci stílben, azelőtt pedig Makart János »Patricius nőjé«-nek másolatát készítő. Természet után is sokat fest és vázol a főhercegnő s művészi érzékéről meggyőző bizonyságot tehet ama hat rajz, melyeket a »Vasárnapi Újság« mai száma mutat be s melyek az alcsúthi park egyes részleteit tüntetik föl. Legterjedelmesebb »A tó partja« című, előtérben széles, terebélyes fával, a viz tükrén úszkáló katyúkkal; a »Csalogányliget« s a »Gyermekkert«, valamint a »Forrás«, kedves emlékű, idylli helyek; a »Mély út« s a »Hermina-sziget« feliratú rajzok pedig hangulatkeltő, finom kivitelű látképek. Mindez apró műveket a főhercegnő készséggel engedte át a jeles képes lapnak s azokat Morelli Gusztáv mesterileg metsző fára. Az alcsúthi kastélyról és kertről különben egész kis monográfiát közöl az említett lap s ahhoz néhány képet Vastagh György és idősb Storno Ferenc is rajzoltak. Egy külön lapon pedig a főhercegi pár és négy gyermeküknek élethű arcképei láthatók. * Országgyűlés. A képviselőházban tegnap ismét szőnyegre került az 1848-ki honvédség erkölcsi elismerésének kérdése. A kérvények tárgyalása volt napirenden s a kérvények közt volt a marosvásárhelyi és marosszéki honvédegyleté is, mely az 1848 /4 9-ki honvédek erkölcsi elismerésének kimondását és a rokkantak állami segélyezését kérte. A kérvényi bizottságnak erre vonatkozó jelentése utalt arra, hogy a képviselőház már 1867. november 7-ei ülésében kimondta, miszerint a honvédsereg a haza elismerésére és gondoskodására tette magát érdemessé, az öregek és munkaképtelenek számára pedig nemcsak a királyi pár nyújtott segélyt, hanem a ház utasítása szerint, mint az államköltségvetésből kitűnik, a kormány is évenként negyvenötezer forintot ad ki; újabb rendelkezés szüksége tehát nem forog fenn s a kérvény kiadandó a belügyminiszternek. Ez indítvány ellen a szélső balról Novák Gusztáv szólalt fel s utasíttatni kívánta a kormányt, hogy törvényjavaslatot nyújtson be a honvédség erkölcsi elismeréséről. Kovách László ezzel szemben kijelente, hogy a háznak becsületére válik, ha a bizottság javaslata értelmében határoz, mert a honvédek többsége is beéri az uralkodó és az ország részéről nyert elismeréssel. Az anyagi ellátás nem teljesen kielégítő ugyan, de eléggé jelentékeny; az országos honvédsegélyző egylet másfélezernél több honvédet segélyez, és az évenként megszavazott negyvenötezer főnál többet ad ki. Erre Novák Gusztáv közbeszólt: »Mameluk kortesfogás!« Kovách László pedig azt felelte vissza: »Ez gyanúsítás, melyet visszautasítok.« Aztán megjegyzi, hogy Nováknak nincs joga a honvédek védelmére kelni, mert ő volt a honvédek ügyének legnagyobb ellensége, midőn a menedékház ügyében a kormány által tett javaslatot a honvédgyűlés visszautasította. Novák indítványa mellett még Madarász József szólalt fel, de a ház többsége elfogadta a bizottság javaslatát. A hétfői napirend megállapítása után báró Kemény Gábor kereskedelmi miniszter felelt Éles Henriknek a magyar országos bank francia címe ügyében s kijelenté, hogy a »banque nationale de Hongrie« céget a hivatalos Értesítőben nem adta ki, hanem érintkezésbe lépett a bank igazgatóságával, mely a címet »banque de pays hongrois«-ra változtatta. A ház ezt tudomásul vette. A főrendiház tegnapi ülésében Majláth György elnök mindenekelőtt felolvasta a trónörökös esküvője alkalmából Bécsbe menő küldöttség tagjainak névsorát, aztán gróf Zichy Jenő intézett interpellációt a miniszterelnökhöz s egyszerre négy kérdést is tett: szándékozik-e a főrendiház újjászervezését kezdeményezni, magasabb nevelőintézetet felállítani, a hitbizományi intézményt szabályozni, a vagyonnak halál esetén való átszállásáról törvényhozásilag intézkedni sat. Az interpellációt kiadják a kormánynak. Ezután a műemlékekről szóló törvényjavaslatot tárgyalták s Ipolyi Arnold püspök köszönetét fejezte ki a közoktatásügyi miniszternek e javaslatért, de figyelmeztete az ingó műemlékekre, melyeket most elhurcolnak külföldre. Olasz- és Görögországok szigorú törvény által tiltják a műemlékek kivitelét, nálunk semmiféle törvény nincs, a régi törvények még jobban intézkedtek, mint a mostaniak. Trefort miniszter kijelente, hogy erről új törvényjavaslatot fog előterjeszteni s a ház aztán elfogadta a javaslatot, úgyszintén a kisajátításról szólót is. * Az akadémiában holnap (hétfőn) d. u. öt órakor az első osztály tart ülést. Tárgyai: Hunfalvy Páltól: »A magyar tud. akadémia és a finn irodalmi társaság,« történeti hasonlatok: Joannovics Györgytől »Értsük meg egymást,« a neológia és orthologia ügyében. * Színházi játékrend. A nemzeti színházban: holnap, 2-án, »Váljunk el,« 3-án »A próféta,« 4-én, »A váltó,« 5-én »Teli Vilmos« Stall Ágost első fölléptével, 6-án »Cymbeline« Shakespeare-től először, 7-én a »Traviáta« Glázer Adél k. a. fölléptével, 8-án »Rákóczi Ferenc fogsága, 9-én »Váljunk el.« — A népszínházban, holnap (hétfőn) »Az üdvöske,« kedden »Apajune,« szerdán »Az üdvöske,« csütörtökön először »A szélkakas« Coeces operette-je, pénteken a »Piros bugyelláris,« szombaton »A szélkakas.« * Hírek a művészekről. Munkácsy Mihály, mint egy budapesti barátjának közelebb írta, úgy egyezett meg Sedlmayer műárussal, a »Krisztus és Pilátus« kép megrendelőjével, hogy a nagyhírű festvényt őszkor Budapesten állíthassa ki, még pedig elébb, mint Bécsben. — Vastag György műtermében több arckép áll készen, ezek közül kiválóan jellemzetes a Somogyi Károly kanonok térdképe, mely a szegedi könyvtár termét fogja díszíteni; továbbá érdekes a Bokros Elekné úrnőnek, a képviselő nejének majdnem egész alakú képmása, németalföldi bársony jelmezben, festői Rembrandt-kalappal. — Walla József, Münchenben élő fametsző hazánkfia, kit szakmájában az első német művészek közt emlegetnek, jövő hóban Budapestre költözik s az »Ország-Világ« számára fametsző-intézetet rendez be. * Személyi hírek. Gróf Dessewffy Miklós tegnap ezer forintot küldött a hirlapírók nyugdíjalapjára. Haynald bibornok érsek ismét a fővárosban időt s mint rendesen, a »Nemzeti szállodá«-ban lakik , hogy ő eminenciája jó humorban van, mutatja egy tegnap ama hírre kiadott levele, mely szerint ő a Kölber-gyárban pompás hintót készíttet a nászünnepre; megköszöni a bőkezű újdondász urnak, hogy számára oly szép kocsit készíttet Kölbernél, a miről eddig mit sem tudván, örvend a meglepetésnek , mert »kocsik dolgában kissé vékonyan van.« — Herceg Auersperg E. és Wrede hercegnő a fővárosba érkeztek s az »Európáiba szálltak. — Fehér Ipoly, bencerendi szerzetes s az esztergomi főgimnázium igazgatója, tanügyi kiváló érdemeiért a Ferenc József rend lovagrendjével díszittetett föl. — Herceg Coburg Fülöpné a bécsi nászünnepekben nem vehet részt uj anyai örömei miatt; t. i. tegnap hajnalban lánygyermeke született; a kir. hercegnő állapota kedvező; felüdülése után a nyarat Szent-Antalon, vagy a Margit szigeten készül tölteni. — Pulszky Károly a ma megnyíló országos képtárt értékes képpel ajándékozta meg; tárgya: »Don Quijote a csárdában«, festő a hollandi Wyen Ascanius a 17-dik században. — Fálk Miksa képviselő, mint írják, lemondott a részvénynyomda-társulat igazgatói állomásáról, mivel e nyomda huzamos szerződést kötött a kormánnyal a »Törvénytár« kiadására s e miatt pár lap a két állás összeférhetetlenségét emlegette. — Alexander Bernát jeles tanár hazatért Párisból, hová a kormány küldte a francia népnevelő egyletek kongresszusára. — Neumann Miksa nagykereskedő értékpapírokban kétezer forintot küldött az izr. siketnémák intézetének, elhunyt neje nevére. — Kaszovszky János számtanácsos alaptalannak nyilvánítja a hírt, mely szerint őt a tanügyi miniszter tanári állásától fölmentette volna, holott csak az államszámviteltani tanszéknek helyettes útján való ellátását szünteté meg, neki megelégedését jelentve ki eddigi működéséért. — Radics Ferenc jeles készültsége fiatal tanárt, kitől a »Főv. Lapok« idei folyamában becses tanulmány jelent meg a »Peleskei nótárius«-ról, az egyetemen tegnap avatták föl bölcsészeti tudorrá. * Herceg Coburg Fülöp maga értesíté Ráth Károly főpolgármester, hogy nejének egésséges lánygyermeke született. A főpolgármester rögtön sürgöny útján kívánt szerencsét a boldog apának, akinek egyszersmind ma van a nevenapja. * Nászünnepi hírek. A nőegyleteket, saját megállapodásuk szerint, két-két hölgy fogja képviselni a pályaudvarban, a trónörökös-pár üdvözlésénél. — A rendező bizottság a bevonuláshoz eddigelé körülbelől másfélszáz egyletet, testületet s intézetet hívott meg. — A múzeum homlokzatán, a kivilágításnál, címerek fognak ragyogni, valamint a Coburg-palotán is. — A kegyelmezésre, mint hallatszik, ötszáz elítéltet hoztak javaslatba az első folyamodású bíróságok; ezek közül 150—180 lehet azok száma, kik az esküvő napján visszanyerik szabadságukat. * A történelmi társulat csütörtökön, d. u. öt órakor ülést tart a Kisfaludy-teremben. Tárgyai: III. Rákóczi Ferenc és a Rákóczi-ház római birodalmi fejedelemsége« Thaly Kálmántól s »Liptó- Ujvár története« Majláth Bálától s folyó ügyek. * Arany János első verse. Nagy költőnk 1825-ben, Nagy-Szalontán irta első versét egykori tanítójához, a Bihar-Zsadányban most is élő Dévai Bálinthoz, kinek legnagyobb büszkesége, hogy Arany Jánost először ő oktatta. A vers, melynek keltekor Arany János nyolc éves volt, két részből áll. Közöljük az elsőt a »Vasárnapi Újság« után, mely e zsöngét bemutatja: Kedves hajdani Precuram ! Kívánom hivataljának Zafir-kövek ragyogjanak ízes gyümölcsét vegye, Maga s párja karjain, Es ne a búnak, bánatnak Piros rózsák fakadjanak Keserű tejét egye, Lábok minden nyomain. A második részben a többi közt elmondja a hű tanítvány, hogy »Ha megérdemlette az arany-almát Vénus, melynek Páris elvette jutalmát, mennyivel illőbb hát, hogy koszorút fonjunk Dévai Bálint urnak«. A vége pedig néhány hálálkodó sor prózában. * Virágszerő lányok. Illetékes helyről a következők fölvételére kérettünk fel: ama sokaknál még mindig létező téves vélekedés ellenében, mintha a trónörökös menyegzői ünnepélye alkalmával a várpalotában megjelenő virágszóró lánykák öltözeteit a főváros költségén állítanák ki, ezennel kijelentetik, hogy ez a föltevés merőben alaptalan és ilyféle tervről az illető bizottságoknál soha szó sem volt, de nem is lehetett, mivel a szóban levő közreműködésre csak tekintélyesebb családok leányai kéretvén föl, ezek az ilynemű közköltségen való fölruháztatást el sem fogadnák. A megjelenő fehér ruhás leányok, az egyöntetűség szempontjából, mindössze is egy kis virágkosárkát és a város színeiből álló átvetőszalagot kapnak. * Négy kelengye látható most a »Kék csillag« című váci utcai kereskedésben. Beniczkyné Bajza Lenke, Daruváryné Fluck Laura, Rosenfeldné Amon Róza és Szucsu Mózesné úrhölgyek rendelték meg, menyasszony lányaik számára. Különfélék lévén, de gazdag díszítésű és egyszerű házias cikkekben egyaránt bővelkedők, a nővilágra nézve épp az összehasonlítás, illetőleg megkülönböztetés járhat gyakorlati haszonnal. E hó 7dikéig lesznek láthatók. Ugyanez üzletben a múlt héten feltűnő volt az a szép kisgyermek-készlet, melyet Patay Ferencné szül. Podmaniczky Gizela báróné rendelt meg, lánya, Gencsyné urhölgy anyai öröméhez. Ugyanakkor volt kiállítva a Spiegel Arabella k. a. kelengyéje is, mely tán magyarázatul szolgál az operától való megválásához; a vőlegény neve még nincs közzétéve. * A nőipar-egylet választmánya, Komócsy József indítványára, elhatározta, iratot intézni a tanácshoz a végett, hogy mellőzzék a tanítók ama javaslatát, mely szerint a férjhez menő tanítónők elvesztenék állásukat. Az egylet hivatva van ez ügyben felszólalni, mert alapszabályilag megállapított egyik feladata az, hogy igyekezzék elhárítani amaz előítéleteket és akadályokat, melyek hazánkban a nők keresetképességének útjában állanak. Az átiratot Gelléri Mór és Szegfi Emilia asszony fogják szövegezni, 553